Dr. Michael Laitman

napi kabbala lecke

Első lépés a gyakorlati kabbala felé

első lépés a gyakorlati

Kérdés: Hagyott hátra Baal HaSulam számunkra bármiféle információt a ránk váró állapotokról, arról, hogyan lehetséges megalkotni egy módszert az útmutatása alapján?

Válasz: Nem, Baal HaSulam nem hagyott hátra számunkra ilyen fajta útmutatást. Nekünk kell megtalálni saját utunkat. Bár az ösvény, amelyen végig kell haladnunk, egyértelműnek tűnik, de hogy hogyan haladunk végig azon, hogyan kerülünk egyik állapotból a másikba, azt senki sem tudja.

A probléma leginkább az, hogy mindenféle garancia és tudás nélkül kell, végighaladunk úgy, hogy csak annak szükségességének felismerése áll rendelkezésünkre, más lehetőségünk nincs. A világ taszít minket, ami azt jelenti, hogy a Teremtő présel minket keresztül a világon és nekünk, húznunk kell a többi embert magunkkal a Teremtővel való formaegyezés felé.

Abban a pillanatban, amikor meglátjuk a barátainkkal való kapcsolatunkban a jót, mi elkezdjük felfedezni ezt a módszert. Ez azért van, mert ez rendkívül fontos számunkra, mind szavakban, módban, stílusban, minden körülmény között. Nincs olyan Kabbalista aki tudna erről többet írni.

Mint tudjuk a kabbala bölcselete egy gyakorlati tudomány, ami tapasztaláson és kísérleteken alapszik. De az, aki nem a mi időnkben él nem ismeri és nem is ismerheti a jelen körülményeket, bármekkora Kabbalistának is számított. Hátrahagytak számunkra általános tendenciákat, választási lehetőségeket, de semmit nem írtak a jelen időnkről. Ezért volt Kabbalista minden egyes generációhoz irányítva. Most mi magunknak kell felfedeznünk saját magunkat, saját időnkben.

Igaz, Baal HaSulam írásaiban megtalálható néhány utalás a jelen időre, vannak utalások az “Utolsó generáció” című írásában, de az lehetetlenség, hogy azt vakon átvegyük, lemásoljuk azt. Még ha valaki fel is fedez olyan részeket, amik megvalósultak számos évvel később, a jelenben, azok csekély jelentőségűek.

Napi kabbala leckéből, 2014-05-21, harmadik rész, Zohár könyve

Forrás: http://laitman.com/2014/05/first-steps-in-practical-kabbalah/

ford: SZL

lekt:KN

29 máj 2014

Különleges jelenség az ember

különleges jelenség

Világunkban van egy nagyon különleges jelenség, embernek hívják, aki generációról generációra fejlődik. Fejlődik elméje és ezáltal változtatja környezetét.

A tudat azonban a környezetnek köszönhetően fejlődik, amin nem képes felülemelkedni csak annyira, amennyire megérti, hogy miként képes jobban hasznosítani mindezt. Ez teszi olyan különbözővé az embert az állattól. Jobban megérti és használja a természetet és környezetet, ennyi az egész. Az állatok vágyai korlátozottak és meghatározottak. Generációról generációra az nem változik, egyszerű dolgokkal van megtöltve, mint például az evés, a párosodás, valamint a család iránti igény. Mindössze ennyi van az állatoknak elrendelve.

Persze az emberek is élvezik ezeket az örömöket, de nekik több van. A vagyon, a hatalom és a tudás iránti vágyuk is megvan.Ez teszi az emberi lényt olyan tevékennyé, egyben rosszabbá is, mint az állatok. Mindez azért van így, mert az ember egója határtalan, mikor ezekhez az örömökhöz jut. A személy le akarja győzni az egész világot és ezért rombolni is képes. Tönkreteszi a környezetét, így egyre bonyolultabbá válik a túlélés ebben a világban, amely állítólag az ember javát szolgálja.

Tehát az ember rendelkezik értelemmel csak azért, hogy jobbá és kényelmesebbé tegye környezetét. De pontosan mi is rombol akkor? Az ember egoisztikus vágya.

Ha ebből a perspektívából szemléljük életünket, akkor jobban tennénk, ha meg sem születnénk, így elkerülvén szenvedéseinket és minket sújtó csapásokat. Baal HaSzulám a “Béke a Világnak” írásában azt mondta, hogy amennyiben kiszámolnánk azt, hogy mennyi örömömet kapunk az életben és mennyi szenvedést, akkor gyakorlatilag az életnek semmi értelme nem lenne, nem lenne értelme megszületni.

De a létezésnek mégiscsak van célja ebben a világban. Minden mozdulatlan tárgy, vegetatív növény és állati szint, nem különben az ember ezért a célért van teremtve. Ez a cél határozza meg a karakterünket és minden belső és külső környezetet. Mindez a spirituális fejlődésünk végett létezik.

A mi spirituális fejlődésünk a jelenlegi szintünkről a spirituális világba mutat, ami az egység, az adást és a másik szeretete. De ez respektáltan van számunkra meghatározva, épp ezért Teremtőnek, Fénynek, Egynek van nevezve, ami ad és szeret.

Amit mi képesek leszünk felfedezni az a Teremtő természete, ezt spiritualitásnak hívjuk, ami a Fényből származik, az adás és szeretet erejéből fakad. Amit már ismerünk, az a mi természetünk, vagyis a korpolaritás azaz testiség, ami a megkapás vágyából ered.

2014-05-13 Napi kabbala lecke 4. részéből, Baal HaSulam írásai

forrás: A Strange Phenomenon Called Man

ford:SZL

lekt:KN

22 máj 2014