nincs más rajta kívül

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Szerző: nandor | Kategória: nincs más rajta kívül, rendszer, válság

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Kérdés:

Ha “Nincs senki más Rajta kívül”, akkor miért kell nekem azt mondanom: ” Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más”?

Válasz:

“Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más?” azt jelenti, minden ötlet csak az erőfeszítés által érhető el. Amíg az ember nem tesz erőfeszítést, addig egy lépést sem halad előre.

A mi világunkban sok a zavar, és néha úgy tűnik, hogy lehetséges nyerni valamit erőfeszítés nélkül: valamilyen ajándékot, örökölni valamit, kapni valami sorsot, vagy valamilyen lehetőséget. Mindenki ebben a világban a saját sorsával és szerencséjével, a saját csillagjegyével, egy bizonyos családba és bizonyos feltételekkel születik meg. Úgy tűnik számunkra, mintha nagyon sok dolog volna, ami nem tőlünk függ, és az adott keretek közt igyekszünk cselekedni.

Mi nem látjuk, hogy minden 100% – ban rajtunk múlik: minden pillanatban, minden lépésben, minden milliméteren az úton előre akarunk haladni, és e szerint kell erőfeszítéseket tennünk. Sok rendszer létezik, amely támogatja az emberi életet: a munkanélküli segély, a szociális gondoskodás, az egészségügyi alapok, nyugdíj. Ha beteg vagy legyengült vagy, akkor vigyáznak rád, és gondoznak. Tehát, a személy nem látja világosan és egyértelműen a kapcsolatot az ok és okozat között, az erőfeszítés amelyet befektetett, és a végeredmény között.

Ő nem látja az egész rendszert. Egy olyan mértékben törött rendszerben találjuk magunkat, amely egyre romlottabb és nem vesszük észre, hogy mi vagyunk az oka a válságnak. Vannak érvek arról, hogy mi vagyunk az okozója az ökológiai problémáknak és az éghajlatváltozás is mi miattunk történik. Mi mindig jobbat és jobbat akarunk, de a helyzet egyre tovább rosszabbodik. És ha hirtelen egy kicsit jobb lesz, nem fogjuk tudni, milyen okból. A rendszer el van rejtve előlünk, és érezzük a tehetetlenségünket.

Kabbala Bölcselete szeretné eljuttatni a személyt a felső rendszer felfedezéséhez, de mi ezzel ellentétesek vagyunk. A szabály szerint: ” A személy nem képes egy mitzvát végrehajtani, ha előzőleg nem vallott kudarcot belőle”.

Azaz, látnunk kell az inverz műveletet, amelyből kiderül és megértjük, hogyan kell rendezett módon, helyesen cselekedni: a tanulásban, a munkahelyen és mindenben. Amíg a személy nem tör össze valamit, addig nem érti meg a belső lényeget.

Ezért szeretnek a gyerekek mindent összetörni, hogy felfedezzék és megtudják, hogy mi van benne. A természet szükségszerűvé teszi számunkra, hogy mindent megvizsgáljunk, és ez által kezdjük azt megérteni.

A lélek törése már előttünk megtörtént, és nekünk a törött részeket meg kell próbálnunk összerakni. És miközben összerakjuk, képesek vagyunk megvizsgálni és felfedezni mindet ami “igen” és “nem”, vagyis nagyon jól megértjük és megtanuljuk ezt a rendszert, olyan mértékben, hogy mi magunk integrálódunk bele. Belépünk ebbe a rendszerbe, részévé válunk, és ezzel együtt a tulajdonosai leszünk. Tehát semmilyen problémánk nem lesz annak irányításával.

De most útközben ahogy tanuljuk, mindenféle zavarodottságok jönnek. Ez olyan mintha megnyitnánk egy gépet, amely nem működik, és nem tudod, hogy hol található a hiba. Szóval kezded ellenőrizni egyik helyen, másik helyen, megvizsgálod az utasításokat a könyvben és így tovább. Viszont, ahogy haladunk előre, van már egy szakértő, aki képes segíteni, és tanácsot adni.

2013.02.08, Báál Hászulám a “Levelek”

Tovább >0

29 Már 2013

A Teremtő része mindig veled van

Szerző: nandor | Kategória: csoport, környezet, nincs más rajta kívül | Cimkék: környezet

A Teremtő része mindig veled van

Kérdés:

Hogyan növelhetem a tudatosságomat, hogy “Nincs más Rajta kivül”, és ezzel együtt azt, hogy ne váljon a misztikussá?

Válasz:

Csak a környezeten keresztül! Ha az ember magába fordul, ő nem látja az igazi képet. Csak környezet képes beirányozni az embert, hogy a helyes érzékelésbe legyen, és lássa a minden egy felülről jövő jelenések jeleit, de nem mind a misztikusok, hogy csak jeleket látnak.

Valóban arról beszélünk, hogy ” Izrael, a Fény és a Teremtő Egy”, összekapcsoljuk egy pontba, és ily módon megadják a helyes irányt. Én összekapcsolok mindent eggyé, ahol össze akarok olvadni a Teremtővel, és hogy letisztázzak mindent ami belül és körülöttem, a fontosság mértékének megfelelően az összeolvadáshoz. Minden az összeolvadással fejeződik be, azaz, a Teremtővel.

A helyes vizsgálat egy – ha cselekvéseim révén átmegy a csoporthoz, és nagyobb kapcsolathoz vezet, amelyben remélem, hogy felfedezem a Teremtőt. Ez pontos és egyértelmű kell, hogy legyen, belefoglalva ebbe a rendszerbe, mint egy utolsó részt, amely hiányzik a pazelből, amely áll a helyén és átfordítja a képet teljessé és véglegessé.

Semmi más nincs a “Fény”- en és az “edény”- en kivül, a Teremtő a Fény. A Fény hozzánk érkezik egy szűrön keresztül, amely az egész világ, mindenféle fordított formákban. Bár ez a Teremtő cselekvése és befolyása.

Mindent, amit te mondasz nekem most én úgy látom, mint a Teremtő viszonya felém, ilyen módon akar felébreszteni engem, hozzáadni valamit felém. “Nincs más Rajta kívül”, azt mondja, hogy a Teremtő működik mindenkin keresztül, amely úgy tűnik hogy létezik ebben a világban, ezért én ebből a szemszögből kell viszonyuljak feléjük. Éppen ez az ok miatt érjük el a Teremtő szeretetét a teremtmények szeretetén keresztül.

De, a csoporton keresztül van egy másik számítás, az egész világhoz hasonlítva. Mivel a csoporton keresztül megmutatja neked a barátságos hozzáállását, és a világon keresztül általában egy negatív hozzáállást. Mindkét hatás a cél felé irányít, de a csoporton keresztül látod egy kedvezőbb módon, megkapod a támogatást és a megértést. Általa több energiát szerzel meg, a Teremtő mintha mindig veled volna.

A csoport a Teremtő része, ahol mindig együtt vannak! És a világ a Teremtő az a része, amely mintha ellened lenne. De a végén, minden egybe kell legyen foglalva, egy teljes eggyé.

2o12.12.3o, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

Tovább >0

04 jan 2013

Egy fejsze a favágó kezeiben

Szerző: nandor | Kategória: nincs más rajta kívül, Teremtő

Egy fejsze a favágó kezeiben

Báál HáSzulám, első “Levél”: “És mivel a felügyelt és a felügyelő egy, lehetetlen, hogy különbséget tegyünk a gonosz és a jó között, és mindenki szeretett és mindenki tiszta, mivel mindenki hordozza a Teremtő edényeit, készen arra, hogy dicsérje a Teremtő kinyilatkoztatását és egyedülállóságát, és ezt érzékeivel érzi értékének megfelelően, végül is tudják, hogy minden cselekedet és gondolat, mind a jó és a gonosz, hordozza a Teremtő edényeit, és Ő készítette azokat, és azok az Ő szájából jöttek ki, és ez mindenkinek felfedésre kerül ahogy a korrekció végbe megy.

De mindeközben ez egy hosszú és fenyegető számkivetés, és a fő gond az, amikor az ember lát egy cselekedetet, ami nem helyes, leesik az ő szintjéről, mivel úgy gondolja, hogy ő maga viszi azt véghez, elfelejtve, hogy Ő az, aki mindennek oka, és minden tőle származik, és semmi más nem működik a világban Rajta kívül”.

A jó eseményeket betudhatjuk a Teremtőnek, de az ember a rossz események miatt kezdi magát kínozni, megbánja a tetteit és sajnálja, ami vele történik. Számára nehéz, hogy mindezt a Teremtőnek tudja be. Szomorú és bánja a múltját, a hibáit, úgy gondolja, hogy ő az oka a kellemetlen eseményeknek és hogy nem halad eléggé, vagy hogy elmulasztott valamit. Csak később tudja kijavítani ezeket a “hibákat és gonosz tetteket”, tekintettel a múltra és “jóvá” teheti azokat.

Ugyanez a helyzet a jelent és a jövőt illetően: ha valaki rossznak tart valamit, az azt jelenti, hogy azt nem a Teremtőnek tudja be, hanem más okoknak. Így intézi ezt a felsőbb Gondviselés. Ha úgy gondolja, hogy vannak más okok a Teremtőn kívül, akkor ő tulajdonképpen bűnös abban, ami történik, és ezt úgy nevezik “és te más isteneket imádsz,” bálványimádás.

Ha tehát valaki megszegi a “Nincsen más Rajta kívül” első szabályát, és ezért letér az útról. Többé már nem a teremtés céljára fókuszál, a Teremtő felfedésére; ő nem kiegyensúlyozott erők között van, amelyek elvinnék őt az igazsághoz.

Ezért, minden munkánk abból áll, hogy felfedjük a Felsőbb Gondviselést, mint az egyedi Gondviselést, amely a “Nincs más Rajta kívül”-ből jön, jó és jótékony formában, minden pillanatban, a múltban, a jelenben és a jövőben, és ez ugyanaz minden ember számára a világon.

Egy emberi lény az a pont amelyből a személy meghatározza, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és, hogy Ő jó és jótékony. A pont, amelyből egy személy meghatározza a Felső Gondviselést fokozatosan nő, amíg el nem éri a Teremtő dimenzióit. Ez az, ahol spirituális növekedésünk mind a 125 lépcsőfoka van.

2o12.12.16, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

31 dec 2012

Ne menj vakon a sötétségben

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, nincs más rajta kívül

Ne menj vakon a sötétségben

Kérdés:

Miért a Tóra nem helyes tanulása káros lehet, a “halál- mérge” – vé válik?

Válasz:

A Tóra helytelen tanulása az, hogy a rendszert aminek egy fokozatos korrekciót kéne elhoznia a megszerzési vágy számára, ehelyett egy helytelen módon használjuk föl, ez eltávolítja azt a részt, amely szándékozva volt a korrekcióra. Ily módon az utat egy nem vágyott módon fejti ki, amely tele van fájdalommal, mintha a Teremtő aki szeret minket, szomorúságot okozna. Ezért ez a módszer nem egy vágyott állapot.

Az egó szemszögéből a személynek, ez az út nem vágyott, mert ez szenvedést okoz. De ha az adakozás formájáról beszélünk, és értékeljük a Teremtő kapcsolatát, akkor úgy kell lássuk, hogy Ő szenved.

Ha mi nem veszünk részt a korrekció rendszerében, hanem korrigáljuk egy nem tudatos, ösztönös módon, mint a kövületi, növényi és állati részek, akkor így nem lenne jutalom és büntetés számunkra. A rendszer nem változna a mi szempontunkból, hanem nyomna minket az abszolút törvények irányába, mint a vonat, amely halad az iránya felé.

De mivel az ember fokozatos fejlődése megteremtette magának a részvételét ebben a folyamatban, akkor kell kapjon egy plusz különleges érzékenységet, hogy a rendszer hogyan működik rajta. Így a teremtményben kifejlődik egy új érzés és megértés, azaz, a Teremtő, aki a rendszer másik oldalán van. “A cselekedeted által ismerlek meg Téged’, és összekapcsolódik Vele.

Lehetetlen bármilyen részt elérni az út mentén, még a legkissebbet sem, ha nem csináljuk azt helyesen. A kérdés az, hogy mekkora mértékben probáljuk meg, hogy a tévedés csak az erőben, és nem a gyakorlatban van.

Ha meg van írva, hogy “Nincsen igaz a földön, aki jót cselekszik, és ne bűnözött volna”, akkor minden szinten nekem bűnt kell elkövetnem. De én felkészítem magam, próbálkozok, óvatos és félek a bűntől, azaz, félek hogy leszakítsam magam attól az érzéstől, hogy “Nincs más Rajta kívül” és “Ő jó és jótevő”. Én félek, hogy abba hagyjam a sóvárgást a szeretetre és az adakozásra, mert nem leszek képes a vágyam fölé emelkedni, az ösztönös gondolatok fölé, azaz “állati ” szintem fölé.

Szükségem van az önálló vizsgálatra, önismeretre. Én a szamáron ülök és nem a szamár rajtam, az én egoista vágyamon (anyag), és egy összehasonlítást teszek hogy, amit érez és amit gondol ez a szamár, és mit akarok érezni, és hogyan kell gondolkozzak. Ilyen módon én felfedezem az én szamaramat, a bennem levő emberrel együtt.

“Embert és állatot a Teremtő megmenti”, és ez ahogy haladok előre. Szóval, a hibáim elhozzák nekem a sikert és segítenek előrehaladni. Hibák és a sikerek felfedeződnek bennem a bal és jobb oldali vonalon. Ebben az esetben, mind a kettő a jogos és helyes módon egészítik ki egymást, mivel a hibák nem tárultak volna fel az új megértésben, és nem tudtam volna hogy hol vagyok.

Nekem dolgoznom kell mint a bűnökön és mint parancsolatokon, mert az egyik nem létezhet a másik nélkül. Minden a gonosz felfedezésével kezdődik. De a jobbat azt egyidőben fedezem fel a Fény ragyogásával. Jön a Fény, és segít nekem látni a sötétséget, és nem pedig amikor először a sötétség megjelenik, és nem vettem észre hogy ez sötétség, és nem a hosszú szenvedés útján keresztül, hanem a Fény ragyogásán keresztül fedezzem fel a gonoszt.

Ezért a Kabbalisták és a Tóra tanácsokat adnak, hogyan kell felkészitenünk magunkat a helyes bűnök felderítésére, a gonosz felfedezésére.

2012.12.24, A napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

Tovább >0

29 dec 2012

Érezni a Teremtőt magamban

Szerző: nandor | Kategória: csoport, nincs más rajta kívül, Teremtő

Érezni a Teremtőt magamban

Kérdés:

Magunkhoz húzzuk a Teremtőt azokkal a cselekedetekkel, amelyek a spiritualitás felfedését célozzák? Más szavakkal, felemeljük a cselekedeteket vagy lehúzzuk a Teremtőt?

Válasz:

A spiritualitásban nincsen olyan kifejezés, mint “fel” vagy “le” a szavak hétköznapi értelmében. A minőségnek megfelelően tudjuk szétválasztani őket: fel azt jelenti, hogy magasabb minőség és a le azt jelenti, hogy alacsonyabb minőség.

Minden cselekedetemmel a Teremtőhöz akarok kapcsolódni; érezni akarom, hogyan irányít engem belülről, érezni akarom, hogy minden gondolatom, érzésem és döntésem tőle ered. Ő bennem van, mint a kéz, amely a báb kesztyűjét viseli, a bábozó.

Nem számít mit teszek, az Ő, de minden attól függ, hogy milyen mértékben fedezem fel, hogy “nincs más Rajta kívül.” Ezért kérem ezt és vágyom rá, hogy felfedezhessem Őt magamban.

De ezt csak akkor tehetem meg, ha a csoporttal vagyok, mert lehetetlen az adakozás tulajdonságait egyedül felfedezni. Egoista vagyok, egy individualista, ami annyit tesz, hogy a csoporttal kell lennem és ragaszkodnom hozzá.

Benne vagyok a csoportban, kapcsolódom a barátokhoz, és próbálok együtt lenni velük egy vágyban, egy hajlamban. Rajtuk keresztül mindannyiunkért könyörgök, mert nem kérhetek magamnak, mert az ismét egoizmus lenne. Az egész emberiségért könyörgök – hogy a Teremtő feltáruljon bennünk és hogy érezzük Őt és érezzük, hogy Ő hogyan működik bennünk. Így akarom látni, hogy milyen elégedettséget és örömöt adunk Neki.

Ezt beteljesíti a “vég eredménye a kezdő gondolat” szabálya, mivel a spiritualitásban nincs idő és nincsenek egymást követő cselekmények. Egy állandó állapot van, és csak ránk tekintettel nyilvánul meg ily módon, így fokozatosan érzékeljük.

Meg kell értenünk a teremtés teljes szabályát a kezdetektől a végig, mivel egyébként ez nem működhet. Erőteljesen részt kell benne vennünk, mivel legkisebb részvételünk is ugyanabból a tíz Szfirából van az “általános és az egyedi egyenlő” szabályának megfelelően. Tehát mélyen éreznünk kell magunkat, a csoportot, az emberiséget és a Teremtőt egy átfogó képben és beteljesítenünk azt.

Kérdés:

Mi a Teremtő öröme?

Válasz:

A Teremtő öröme az az állapot, amelyben mi összekapcsolódunk, összetapadva Őbenne, ugyanazt a teljességet élvezve, ami voltaképpen a Teremtő Maga.

2o12.12.o9, A Novoszibirszki kongresszus 5. leckéjéből

Tovább >0

27 dec 2012

Egy hullámhosszon a Teremtővel

Szerző: nandor | Kategória: ima, nincs más rajta kívül, Teremtő

Egy hullámon a Teremtővel

Baal HaSulam levele a tanítványaihoz:

“Írva van: „Hívd Őt amikor közel van hozzád”, azaz, amikor hívja az ember a Teremtőt hogy vigye őt közel Magához, tudnunk kell, hogy a Teremtő már közel van hozzánk, mert ha nem lenne így akkor a Teremtő nem hívott volna minket… és magától értetődő, hogy ez megerősíti az embert abban, hogy a szívét kiöntse, mivel nincsen nagyobb érdem ennél. Hogy a világ Királya meghallgatja őt, és, amint a bölcseink mondják: „A Teremtő az igazak imáira vágyik”, mivel a Teremtő utáni vágy az ember számára az, hogy közelebb kerülhessen Hozzá, hatalmas sóvárgás ébred fel az emberben, hogy a Teremtőt keresse.

Akkor azt találjuk, hogy valóban az ima kimondása és meghallása, az ugyanazon a vonalon [Czinor-on] keresztül emelkedik, egészen addig amíg a gyülekezetben az ember mindent megszerez … és figyeljünk oda ezekre a dolgokra mivel ezek az alapvető feltételei a Teremtő útjának, Áldva legyen Ő”.

Nekünk meg kell találnunk azt a hullámhosszat a Teremtőhöz, és vissza Tőle, azért hogy érezzük, hogy ugyanazon kapcsolati csatornán vagyunk Vele, ahogy írva van: „Én a szeretőmé vagyok és a szeretőm az enyém”. Minden, ami bennem zajlik le, Tőle jön, és ha én helyesen akarok Neki válaszolni, akkor Vele kell összekapcsolódnom, és meg kell találnom a helyes választ Őbenne, hogy hogyan válaszoljak Neki.

A hullámban az első érintkezés már kezdetben Tőle jön, nekem kell keressem, hogy hogyan válaszoljak helyesen ugyanabban a hullámban. Így megkapom a Teremtőtől a formámat. Ő állandóan tanít engem, és én állandóan arra kérem, hogy mutassa meg, hogyan kell léteznem, hogyan válaszoljak Neki, hogyan válaszoljak rá.

Ha egy ember folyamatosan dolgozik, akkor mindig pontosan körülhatárolható a Teremtőről való leválasztódásának pontja, ahol az ember, csak egyetlen pontban érzi magát, amiben nem része a Teremtőnek. Tulajdonképpen fel akarja tárni a Teremtőt, abban a formában, hogy tulajdonságokat épít benne, kérdéseket, kéréseket, ezáltal stabilizálva mindenféle külső és belső feltételeket.

Tulajdonképpen fel akarja tárni a Teremtőt, abban a formában, hogy tulajdonságokat épít benne, kérdéseket, kéréseket, ezáltal stabilizálva mindenféle külső és belső feltételeket.

Ily módon minden a Teremtő számára íródik, és az ember csak az a pont, amelyben képes megkülönböztetni. Ebből a ponttól fordul az ember a Teremtőhöz és kérdezi, hogy mit tegyek, hogyan válaszoljak? Állandóan ezen a ponton marad az egyetlen diagnózisban. Ennélfogva, minden amivel az ember rendelkezik minden a Teremtőtől jön.

Így minden pillanatban meg kell próbálnunk megkülönböztetni, hogy minden ami bennem szól, az a Teremtő. És én hogyan tudok erre válaszolni, és amit válaszolok az is a Teremtőtől jön. Ilyen módon fedezem fel, hogy “Nincs más rajta kívül”.

2o12.12.24, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

25 dec 2012

Iránytű a spirituális ösvényhez

Szerző: nandor | Kategória: nincs más rajta kívül, vágy, Zohár

A Zohár Könyve, “Naso,” fejezet No. 93: Amikor a jó és a gonosz fája uralkodik, ami a hétköznapok megtisztulása, és a bölcsek szerint , akik összehasonlították a Shabbatot és az ünnepeket, amikben nincs semmi más, mint amit a hétköznapok adnak nekik. A Shabbaton sincs egyéb, mint a hétköznapok korrekciója.

Az ember önmaga által, a saját alapjait tekintve csak egy pont. A teljes “testét,” azaz a vágyait a környezetétől kapta, a Reformáló Fény által. Ez a test ki van töltve Fénnyel, a Teremtővel amely ilyen módon tárul fel benne.

Ezért a kabbalisták leírták, hogy a vágy/Kellim milyen módon szerezhető meg a környezettől, miközben az ember minden pillanatban felfedezi a Teremtőt. Minden, amit a Zohár leír, a feltárulás fokozatai tulajdonképpen, amely abban a vágyban nyilvánul meg, mit mi a környezetünktől megszerzünk.

A Teremtő a vágyakon belül tárul fel, a környezeten belül, egyazon helyen mindenki számára. A Zohar leírja ennek a feltárulásnak a fokozatait, mind a gonosz, mind a jó oldala felől, ellentétes módon, mivel lehetetlen úgy megkóstolni valamit, hogy ne érezzük, hogy édes, sós, vagy egyéb ízű.

Ezért visz át minket A Zohar különböző megtapasztalásokon. Azonban mi nem tudunk semmit, nem tárunk fel semmit, kivéve a Teremtőt. A környezeti elv és a különleges részletei az érzékelésnek eltűnnek, és mindez egyre jobban összekapcsolttá válik abban a mondatban, “hogy nincs más Rajta kívül.” Végezetül egyetlen, közös vágyat fedezünk fel, és ezen belül magát a Teremtőt. Semmi mást.

Ezért ha az ember sóvárog a Teremtő nagysága után, hogy csak ez álljon szemtől szemben vele, akkor ez megfelelően fogja őt a helyes irányba állítani.

2o.12.2012, A Napi Kabbala lecke 2.részéből “A Zohár Könyve”

KN

Tovább >0

22 dec 2012

A Teremtő nézőpontjából vizsgálva

Szerző: nandor | Kategória: egoizmus, nincs más rajta kívül, reggeli lecke

Kérdés

Az egoizmus a fejlődési folyamat motorja. Hogy juthatok el ennek a mondatnak a lényegéhez?

Válasz

Kezdjünk el ehhez megfelelően viszonyulni ehhez: az egoizmus az embert támogatja azáltal, hogy “állandóan ellenállásban van vele szemben.” Nem magától értetődő, hogy ezt kell transzformálni a saját ellentétébe, és akkor ez egy hatalmas, segítő kéz lesz. Ha a dolgokat megfelelően vizsgáljuk, akkor annak az érzése, hogy az egész élet csak egy kemény ellenállás, és egy áttörhetetlen fallal való hadakozás, megszűnik. Éppen ellenkezőleg, az ember állandóan fenntartja az egójával a játékot, állandóan egyfajta módon “zsonglőrködik” vele. Az ember és az egója egymás pártján állnak, és már ismert a számára, hogy milyen dolgot kell elvégezniük együtt.

Majd hirtelen az ego hátterében a Teremtő hirtelen feldereng. Kiderül, hogy Ő mozgatja a szálakat, és hogy Ő az ember valódi partnere. A személynek meg kell próbálnia mindent nem csak alulról felfelé vizsgálni, hanem felülről lefelé is, a Teremtő nézőpontjából, azaz, hogy Ő hogyan szorította meg önmagát, és mit, hogyan küld az ember irányába.

Mondjuk kapunk valamit a Teremtőtől. Akkor az ember ezáltal képes figyelembe venni, hogyan kezdjen ezzel dolgozni alulról felfelé, emellett azonban kapunk egy bepillantást abba is, hogy a Teremtő nézőpontjából milyen módon hozza létre bizonyos feltételeket, és ezek hogyan ereszkednek addig, amikor a pontos és szükséges helyzetet ki nem alakítják, amiben az adott személy aztán majd találja magát.

Akkor mit kell tennem most? Kéréssel kell fordulnom Hozzá – alulról felfelé – megelőlegezve a teljes bizalmat mindenben és türelmesen el kell kezdeni tanulmányozni a dolgok általa történt elrendezését, hogy ezáltal újra élesszük két alábbi elvvel szembeni tudatosságunkat:

Nincsen senki Rajta kívül
A Teremtő jó, és csak jót cselekszik

Ez kulcsfontosságú. Végül is lényegtelen, hogy milyen helyzetet idéz elő a Teremtő a számomra, minden esetben ugyan oda kell eljutnom, hogy tehát mire akar ezáltal engem irányozni. Ennek eredményeképpen minden alkalommal a reakciómnak magában kell foglalnia az említett két elv alkalmazását, állapotról, állapotra, egyre jobban kiteljesítve ezeket. Kizárólag ez az oka mindannak, ami történik.

Világos, hogy annak érdekében, hogy ezt alkalmazhassuk, szükségünk van egyfajta garanciára, támogatásra, amely a Körülölelő Fényre Ohr Makif – O”M), és általában a Kabbalista módszerre. Azonban vagy így vagy úgy, minden kizárólag annak érdekében történik, hogy adjon nekem egy lehetőséget a Teremtő feltárulásához való közelebb kerülésre, mivel hogy nincs Rajta kívül senki, aki jó és jót cselekszik.

14.12.2012, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, “A Béke” című cikkből

Tovább >0

19 dec 2012

Hogyan válhatunk függetlenné?

Szerző: nandor | Kategória: értelem, nincs más rajta kívül

Hogyan válhatunk függetlenné?

Kérdés:

A “Nincsen semmi más rajta kívül” cikk szerint erőfeszítéseket kell tennünk a spirituális munkánk közben, azonban tudjuk, hogy minden érzelmi állapotunk a Teremtőtől származik. Akkor mégis hogyan válhatunk függetlenné?

Válasz:

Függetlenségünk megmutatkozik, mihelyst az egoizmusunkon belül a Teremtőhöz hasonlatossá válunk, úgymond két szemben álló erő között leszünk. Ha kiveszed az erőt az egóból, semmi sem marad belőled. Őbenne fogsz létezni, mint egy kezdő pont, amit Ő teremtett a semmiből, és aminek semmiféle személyes érzése nincsen.

Kezdetben, a Teremtő azon elmélkedett, hogyan teremthet úgy egy független teremtményt, hogy az hasonló és egyenlő legyen vele. Ebből a kérdésből származik minden dolog, amit csinál.

Mi elkötelezettek vagyunk, hogy folyamatosan próbáljuk elérni a teljes hozzátapadás állapotát az érzéseinkkel és értelmünkkel, aképpen ahogy ő megidéz minket. A hozzátapadás azt jelenti, hogy mind az érzéseim és mind az értelmem tőle származik úgy, hogy én rajta keresztül emelkedek az egóm felé, és ténylegesen érezni kezdem az adakozását magamban.

Ezt nehéz elmagyarázni. Nincsenek ilyen szavak nyelvünkben. Összességében, vágyakoznunk kell, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel az egyedüli gyökérrel, ezzel a forrással, minden pillanatban, minden paraméterben, minden szakaszban, a szívben és elmében, vágyainkban és gondolatainkban.

Aztán, egy új szív és elme jön létre bennük az adakozás érdekében, de már egy másfajta koordinálta rendszerben, egy másik dimenzióban.

Csakis ezután kezdjük el megérteni, miképpen működnek a térben az erők rendszere. Mi már belépünk ebbe a térbe, de csak a rendszeres magunkon végzett munkán keresztül jutok el annak a felismeréséhez, hogy minden magamon belül és körülöttem van, minden Tőle származik, minden másodpercben, minden pillanatban.

08.12.2012, Novoszibirsk Kongresszus – harmadik lecke

SzL

Tovább >0

18 dec 2012

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Szerző: nandor | Kategória: értelem feletti hit, nincs más rajta kívül, reggeli lecke

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Rábásh cikke: “Hatalmas szikla az én megmentésem”:

“…De amit az ember megtehet, hogy elkezdje dicsőíteni a Teremtőt, de a szíve zárt, sok hiányt érez, és akkor nem tudja kinyitni a száját, és a dicsőségét énekelni. Akkor a tanács az, hogy fölé emelkedjen mindennek, és mondja, hogy a “Kegyelem befed mindent”. Más szóval, hogy Ő egészen kegyelem, csak lefedve van tőle, mivel még nem alkalmas látni a jót és a jóságost, amit a Teremtő készített a teremtményeinek.”

Kérdés:

Hogyan lehet elérni a Teremtő dicsőségi állapotát?

Válasz:

Tegyük fel, hogy rossz neked, problémák kísérnek, megjelennek a kellemetlen gondolatok , kielégítetlen vágyak esznek, mérges vagy és “zümmögsz” mindenkivel körülötted. És most fel kell emelkedjél a “Nincsen Rajta kívül más” szintjére, hogy a Teremtő jó és jóindulatú. Eszerint számításokat és nagy erőfeszítéseket végzel, állandó kereséssel és lassan az értelem fölé emelkedsz.

Ezzel együtt, kezdetektől fogva fontos letisztázni, hogy miért csináljuk: Azért, mert te zavaros vagy? Vagy azért, mert rossz érzéseid vannak? És lehet, hogy a büntetéstől félsz? Vagy azért, mert elégedettség akarsz a Teremtőnek?

Tehát, végre látod, hogy minden Tőle származik, aki jó és jóságos, hogy felemeljen az előző szintről egy Felsőbb szintre.

Szóval, mit csinálsz: Te köszönetet mondasz a Teremtőnek ezért amit tett, persze, akkor azonnal kapsz problémákat és új zuhanásokat. Időről időre te felemelkedsz és lezuhansz, a számítások állandóan gyorsabbak, amíg képes vagy számításokat tenni, és elrendezni őket, azért, hogy stabilizálja a hozzáállást, ami történik.

Mindenesetre a folyamat folytatódik. Eleinte a félelemből cselekedsz, hogy félsz mindenféle bajoktól, nem akarsz érezni kellemetlent. De fokozatosan kiegyensúlyozod magad a Teremtővel, és elkezdesz gondolkodni egy kicsit az adakozásra. És akkor azonnal Ő ad neked egy letérést az útról, és most próbálsz együtt dolgozni Vele. A következő alkalommal, azt akarod, hogy jó legyen Neki. Egy másik alkalommal, tényleg dolgozol a Teremtővel, abban hogy igazolni akarod Őt, nem azért, mert szeretnél megszabadulni a szenvedéstől, vagy hasonló bajoktól.

Igy haladsz előre, állandóan egyre többet és többet rögzited magad szándékhoz az adakozásra. Te állandóan értékeled az új helyzetet, de a mérés mindig egy kritérium szerint: “Mennyire gondolok a Teremtő megelégedésére?”.

2o12 December 11, Reggeli lecke, Rábásh cikkéből

Tovább >0

14 dec 2012