Dr. Michael Laitman

önzőség

Ne higgyünk Haman édes ígéreteinek

A Fény felülről lefelé történő kiterjedésekor a Keter-től a Hochma-hoz, és onnan a Bina-hoz, egy meggállásnak kellet létrejönnie, mivel a Bina az már az adakozás tulajdonsága, melynek semmire sincs szüksége maga számára. Akkor hogyan lehetséges bármilyen további fejlődés?

Ez az ahol a Bina érzi a Teremtő vágyát, amely a Keter-ben található, az egységre irányuló vágyat. Ezáltal a Bina két részre oszlik, a GAR és ZAT részekre, mely ZAT már érzi a Keter-rel való kapcsolatot, és ennél fogva kifejleszti a megszerzést magán belül annak érdekében hogy tovább adakozhasson az alsók számára. Egyébként nem jönne létre további fejlődés.

Ugyanilyen módon, amikor mi felemelkedünk alulról felfelé, és elérjük a Bina szintjét, először mi megszerezzük a Galgalta ve Eynaim (GE) edényeit, az adakozást az adakozás érdekében, a Hafec Heszed (csak kegzelemre törekszik) állapotát, melyet Mordechai-nak nevezünk. Ez az ahol döntést kell hoznunk, hogyan használjük fel élvezet megszerzésére irányuló vágyunkat. Számunkra ez a ZAT de Bina, mely a mi Visszavert Fényünk Malchut-jához kapcsolódik, mely a legmagasabb Szfira, mely képes a Közvetlen Fény Keter-jét elérni.

Ez az a pont ahol döntésnek kell megtörténnie. Ez dönti el, hogy Haman vágyai milyen formában lesznek felhasználva – önző módon, vagy az adakozás érdekében. Amennyiben mi elkezdünk önző módon adakozni, akkor visszafordulunk lefelé. És amennyiben mi az adakozást választjuk, akkor mi Haman vágyait Mordechai szándékával használjuk, azaz mi megszerzünk az adakozás érdekében.

Ez a Purim “végzetes pontja”. Pur “szerencsét, sorsot, kockavetést” jelent, amikor mi döntést hozunk: Mit tegyünk ezek után? Azaz döntenünk kell: melyik irányba hajlunk? De mindezt lehetetlen egyenlőre megértenünk. Mi nem vagyunk képesek összes tulajdonságainkat kívülről megtekinteni, Mordechai-on kívül. Minden más irányban, rajta kívük, csak tökéletes sötétség vár ránk. Ez a személy választásának valós pontja, és mindaz nagyon vékony, kicsiny. Végül is hogyan lehetnék képes azt megérteni, hogy adakozás a saját érdekemben nem része a Teremtő tervének?

Ezért kell eljutnunk a legvégsőbbig ameddig meg nem látjuk, hogy Haman elássa azt összes adakozás amit addig elértünk. Egyébként nem lennénk érezni, hogy ez a tulajdonság eltűnik. Éreznünk kell, hogy amennyiben mi erőt adunk Hamannak, akkor semmi nem marad adakozásunkból.

Ugyanez történik velünk most is. Néha mi annyira összezavarodunk, hogy azt hisszük hogy amennyiben valamilyen fajta cselekedetet végzünk, akkor képesek leszünk a célt elérni. Mi még mindig nem érezzük, hogy ez teljesen elválaszt minket akapzatunktól, az adakozástól, és semmi más nem marad csak önzőség, és az összes adakozás csakis saját érdekünkben történik. Csakis amennyiben mi ezt megvizsgáljuk egészen a legvégsőkig, akkor leszünk csak képesek úgy dönteni, hogy ki kell nyírjuk Hamant, és ki kell lépnünk uralma alól.

Először úgy tűnik számunkra hogy ez hasznos volt előrehaladásunk szempontjából, de most felfedezzük, hogy minden épp ellentétes, és az képes eltemetni teljes eddigi előrejutásunkat, célunkat és teljes útunkat. De mi mindezt csakis a legvégén fedezzük fel, amikor önzőségünkkel, Hamannal együtt haladunk, és az egy kicsiny részeket ellop tőlünk, mindenünket elszedve, ameddig semmink nem marad. Ez az amikor meglátjuk hogy nincs választásunk: el kell menekülnünk tőle, uralkodása alól.

Nekünk még keresztül kell mennünk olyan szenvedéseken ezen az úton, hogy Haman képes legyen valódi emberek, vagy csak ötletek formájába öltözni…

21 márc 2011

A bűnös vágy egyfajta ajándék

A Zohár Könyve,  VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.  

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”  

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá.  Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá. 

KN

09 feb 2011

A globális világba való átmenet

Dr. Michael LaitmanA sokezer éves rejtekezés után a Kabbala (Elfogadás) tudománya csak most kezd feltárulni. Itt ma azt látjuk, hogy a mi modern világunkban minden olyan gyorsan változik, hogy képtelenség követni is. De a gond nem a sebességgel van a  fejlődésben, hanem az, hogy egy teljesen eltérő minőségi változás indult el.

A múltban az önző vágyunkon belül, amely folyton növekedett s egyre nagyobb lett, világos vot, hogy a jövőben minden ugyanúgy lesz, csak minden nagyobb lesz.  Mostanra viszont a fejlődés nemcsak sokasodik és gyorsul, hanem világméretűvé vált.

A múltban a rendszer minden eleme függetlenül fejlődött s valahogy kezelni tudtuk a részeit. De a közös globális rendszerben a fejlődés, mivel minden elem összekötődik a többivel, teljesen eltérő lett. Mivel belsőleg egoista individualisták vagyunk, ezzel az interkonnekcióval képtelenek vagyunk megbirkózni. Nincs globális érzékelésünk és megközelítésünk. Ezért ebben az integrált rendszerben nem tudunk működni.

E rendszerek léteznek a technológiában is: numerikus-digitális és analóg formában. Hatalmas köztük az eltérés. A hivatásos pályám elején az emberi test különféle rendszereit tanulmányoztam s láttam, milyen eltérőek. A rendszer egy része zártan és elkülönülten működik, de aztán a részek egyesülnek és akkor integráltan és analóg elven működnek.

Tudjuk, hogyan kell kutatni és kreálni az analóg szisztémákat. Minden szerkezetünk így épül fel. De az integrált rendszerek kezeléséhez nem értünk. Nem értjük, hogy a kezdet és a vég egybe van kötve s nem elejétől a végéig sorrendben működik a rendszer, hanem szimultán minden egyszerre.

A többi tudományt kiegészítve, melyek izolált elkülönült rendszereket tanulmányoznak, a Kabbala (Elfogadás) globális integrált rendszerekkel dolgozik. Azért most tárul föl, hogy segítsen a most feltáruló globális világban a túlélésben.

Paris  2/1/11

07 feb 2011

A végső határ

Nem vagyunk képesek önző módon tovább fejlődni. Önzőségünk hirtelen ellenségünkké vált. Csodálkozhatunk: “Hogyan lehetséges mindez? Folytassuk tovább fejlődésünket a technológiában, kultúrában és tudományban, utazzunk más bolygókra. A végső határok keresése végtelenül lehetséges”.

A probléma az, hogy a végcél, a szándék, a Teremtés alapgondolata az valami más. A Természet úgy működik, hogy azok után hogy elértük végső egoisztikus állapotunkat, mi elkezdünk kimondhatatlan módon szenvedni önzőségünktől, és nem akarjuk azt már tovább fejleszteni többé.

Más szóval mi eljutottunk egy bizonyos válsághoz, mely azt mondja nekünk, hogy az önzőség az véges. Ez a mi végünk, semmi mást nem tehetünk. Nem leszünk képesek tovább fejlődni azon belül, és nem leszünk képesek kielégíteni magunkat többé, nem leszünk képesek azon keresztül egy kényelmes állapotot elérni. Csak üresnek, végesnek és átmenetinek érezzük magunkat.

Ez egy kihívás annak érdekében, hogy felemelkedjünk a következő szintre – a Teremtő szintjére, a Felső Természet szintjére. Ez az a küszöb melyet a világ elért mára, az összes Kabbalisták korábbi jóslatainak megfelelően. Akár tetszik ez nekünk vagy sem, önzőségünk demonstrálja majd nekünk saját jelentéktelenségét, és képtelenségét, hogy nekünk beteljesülést adjon, az válik a “segítséggé magunk ellen”. Nem adja majd az meg nekünk amit akarunk sem a munkánkban, vagy otthon, sem egészséget sem biztonságot nem biztosít majd. Legfontosabb az, hogy nem segít minket a legnyomasztóbb kérdésünk megválaszolásában: “Mi az értelme életünknek?”

Ezzel a kérdéssel szemben állva, a mi teljes “énünk” el lesz söpörve. Ez a legfontosabb, legdrámaibb kérdés, mely lenullázza az ember “énjét”, büszkeségét, létezését, és esszenciáját: “Mi vagyok én, minek érdekében létezem?” Egy apró rovar, vagy állat nem foglalkozik mindezzel, azok csak élnek, beteljesítik magukat, elvégezve azt a programot ami bennük van. Mi nem vagyunk minderre képesek, mi sokkal rosszabbul, szerencsétlenebbül érezzük magunkat náluk.

Ha nem létezne a fejlődés felső programja, folytatnánk létezésünket ahogy azelőtt. Az Egyesült Államok fogyasztói társadalma, és Hollywood végtelen lehetőségei tökéletesen természetesnek tűntek, az emberiség azt hitte hogy ez a mi jövőnk, és semmi sem korlátoz minket. Kiderült, hogy a vég nagyon gyorsan, és meghatározó módon érkezett el.

Ez az a tény melyre rá kell ébredjünk, melyet nem hagyhatunk többé figyelmen kívül: mi egy globális válságban vagyunk, a mi saját attitűdünk válságában magunkkal és a Természettel szemben. Ez nem átmeneti, nincsenek alternatívák. Mi korábban forradalmakat bújtottunk, szociális reformokat végeztünk: megpróbáltunk valamit kezdeni magunkkal vagy a környezettel, hogy valamit jobbra változtassunk. De most már nincs hová fordulnunk. Mi érezzük, hogy már vágyunk sincs arra, hogy bármit is megváltoztassunk.

Igazából erről szól a válság. Másrészről, azonban ez az a szint, ahonnan mi elkezdünk felemelkedni a felső világba. Az Emberiség, egyik szociális réteg a másik után elérkezik majd ehhez a felfedezéshez, elkezdi majd ezt érezni, és apránként megközelíti majd a felismerést, és a következő állapotba való átlépést.

Igazából mi vagyunk az elsők akik átlépnek ebbe az új állapotba. Mások követnek majd minket, és láthatjuk, hogy minden egyes nappal egyre több ember kezdi el legalábbis megérteni célunkat, és ha nem is fogadják azt el, legalább elgondolkoznak azon.

A világ problémája és megoldásunk egyre közelebb kerül egymáshoz, és ez a megoldást egyre érthetőbbé teszi, az emberek már hajlandóak azt meghallgatni. És bár a változás egy hatalmas belső forradalmat kíván meg a személy szívében és értelmében, hogy az emberiséget egy új állapotba hozhassa, a folyamat nagyon gyorsan fejlődött tovább az elmúlt évek alatt.

A Emberiség soha nem élt át olyan éles változásokat mint most. A Kabbala csak egy évtizede lépett be a köztudatba, és nézzük meg mi történt. Az események őrült sebességgel fejlődnek tovább.

Mégis, még egy pár évnek el kell telnie ameddig úgy leszünk képesek a világhoz fordulni, hogy az elkezdjen odafigyelni ránk.

hzs

01 feb 2011

Csali az önzőség számára

Kérdés:

Amennyiben én teljesen az élvezet iránti vágy vagyok, akkor én képes vagyok-e egyátalán valamit a Teremtő érdekében kívánni?

Válaszom:

Nem, nem vagyok képes. Én csak olyasmire vagyok képes, amely a saját vágyam számára ad élvezetet. Ez az én természetem és én képtelen vagyok abból magam ereje által kilépni. Én csak akkor cselekszem, amennyiben az profittal kecsegtet magam számára. Ez az ahogy a Teremtő megteremtett engem és semmit nem vagyunk képesek ezzel kapcsolatban tenni.

A Kabbala nyelvezetén ezt az állapotot hívjuk úgy, hogy “ez a világ”. De létezik egy másik állapot is, a “következő világ”, vagy a “felső világ”, ahol én majd létezem, amennyiben én számításaimat nem önző vágyamra alapozva végzem majd, hanem az altruisztikus adakozás vágyra alapozva.

Azonban én nem rendelkezem azzal a vággyal, és én még csak nem is akarom, hogy az megjelenjen! Mindez így igaz, de segítséget ajánlanak nekem:

1. A szívben található pont felébred bennünk, és mi elkezdünk arra gondolni

2. Mi egy csoporthoz leszünk vezetve ahol megerősödhetünk a barátok által

3. Könyveket és egy tanárt kapunk, aki elkísér minket a spirituális úton amennyiben mi vágyunk arra

Ilyen módon mi megkapjuk az összes szükséges eszközt, és a magyarázatot, hogy a mi saját természetünk mellett létezik ugyancsak egy magasztosabb természet, a Teremtő természete, mely az adakozás általi számítások által működik. A kezdet fel van állítva: Mi rendelkezünk egy szikrával, egy környezettel, és a könyvekkel. Ez a kezdő állapot, pont, a sperma, magzat pontja, amelyből mi kifejleszthetjük jövőbeni énünket.

Az összes többi feltétel rajtunk múlik. A labda a mi térfelünkön van. Amennyiben mi a feltételeket, eszközöket megfelelően használjuk fel, akkor megszerezzük második természetünket. Ugyanakkor megkapjuk azt a magyarázatot is hogy ez miért hasznos számunkra, hogy mi sokkal jobban érezzük magunkat “ott”, hogy örökkévalóságot, győzelmet, tökéletességet, stb. kapunk ott. Egy olyan magyarázatot kapunk mely nyilvánvaló önzőségünk számára.

Azonban valójában a spirituális világ nincsen felfedve számunkra jelenlegi vágyunk számára mivel az majd átváltozik a folyamat alatt. Ez hasonló ahhoz ahogy a mi világunkban a gyerekek “ígéretekkel” nőnek fel. “Amennyiben elolvasod ezt a könyvet, kapsz egy focilabdát” mondom a fiamnak. Ő elfogadja a könyvet, a labda reményében, de ahogy elolvassa azt, ő fokozatosan megváltozik és többé nem akarja már a labdát, hanem már egy biciklit akar.

Miután bekapta a kezdeti “csalit” a személy gyanútlanul belép a fejlődés folyamatába és egyre “progresszívebb” jutalmakat követel, bár még nem látja a végső célt. Nekünk ugyancsak össze kell zavarnunk önzőségünket egy ilyen módon annak érdekében hogy részt vegyünk a csoport életében és fokozatosan át legyünk itatva a magasztosabb állapot által.

Nekünk önzőségünk “becsapásának” mesterévé kell válljunk. A személy ebben a világban egy intelligens állat, és fel kell használnunk önzőségünket, annak csalikat dobva hogy az segítsen minket útunk mentén, egészen addig amíg be nem lépünk a spirituális világba.

hzs

27 dec 2010

Egy új programnak megfelelő működés megtanulása

Mindeddig képesek voltunk fejlődni a természet általános programjának megfelelően. Egyre tovább fejlesztettük önzőségünket az emberiség történelme folyamán. Most mi befejeztük ezt a fejlődést és egy új fajta fejlődésbe kell belekezdenünk.

Azelőtt a természet tolt minket előre ahogy az “A” programnak megfelelően fejlődjünk, de most úgy tűnik egy új “orbit”-ról kezd el minket befolyásolni, és elindítja a “B” program szerinti fejlődést. Ezért van az, hogy egy teljesen új módon kell elkezdenünk fejlődni.

Amennyiben az “A” program kifejlesztette vágyunkat és értelmünket, a “B” program egy másfajta módon működik. Az arra igyekszik, hogy minket a természet tulajdonságaival és harmóniájával hozzon azonosságba. Ezért van az, hogy a természet most megmutatja nekünk, hogy mi össze vagyunk kapcsolódva, mi egységesek vagyunk, és mi egy globális, integrált világban élünk függetlenül attól, hogy azt akarjuk-e vagy sem.

A Természet egy új formát fed fel számunkra, mely forma korábban nem létezett, és nekünk azzal egyensúlyba kell hozzuk magunkat, más szóval egységre kell lépjünk, és létre kell hozzuk a kölcsönös adakozást. El kell kezdjük megszervezni magunkat és a világ teljes lakosságát a természet törvényeinek megfelelően, amelyeket mi most felfedezünk a társadalmon belül, ahogy felfedezzük, hogy mindenki össze van kapcsolódva és mindenki mindenkitől függ.

Amikor mi nem tesszük meg mindezt, akkor ellentétessé válunk a természettel, és a “delta”, a hasadék, az egyezés hiánya megjelenik közöttünk, és mindez veszélyes. Amikor mi korábban az “A” programnak megfelelően működtünk, akkor nem voltunk ellentétesek a Természettel. Mi egyszerűen a “kövületi” szinten léteztünk. A Természet tolt minket előre hogy kifejlesszük önző vágyunkat, és a beteljesülést keressük, és pontosan ez az amit tettünk.

A szenvedés tolt minket hátulról. Az mindig segített minket ha nem fejlődtünk elég gyorsan, de én mindig egy normális önző irányba fejlődtem. Ezért van az, hogy mindazok akik keményen próbálkoztak mindig sikerrel jártak.

De ez ma többé nem működik, mivel a Természet Felülről minket egy másik formában kezdett befolyásolni, és nekünk ennek megfelelően meg kell változnunk.

hzs

20 dec 2010

Hogyan adjam fel igazán az önzést?

A kérdés:

Mit jelent a csoport előtt lenullázni magam? Az ön-lenullázás az az egó feladása?

A válasz:

Az ön-lenullázás nem az egó megszüntetése. Megszüntetem, lenullázom magam a főnök parancsára, a rendőrség előtt vagy a gyerekem előtt is. Ha kérnek valamit, lefagyasztom a magam vágyát és az övékét teljesítem.

De igazából semmit sem nullázok le. Csak az egyik baj helyett a másikat választom. Az egyiket előnyben részesítem, egészséges egoizmussal. Ez még nem szabad választás.

Ha megértem, hogy azért kell magam lealázni a csoport előtt, mert akkor valamit nyerek, akkor ez nem ön-lealázás. Ez csak logikus egoizmus, számítás. Az igazi ön-lenullázás akkor kezdődik, mikor reálisan tudom, hogy erre igazáén nincs szükségem. Komoly ön-leltározás után rájövök, hogy semmi hasznot nem látok ebben, s mégis az eszem ellenére és érzésem ellenére megteszem.

Fokozatosan lehet ide eljutni. Minden más az észen belül marad. Azért választom a csoportot, mert jobb nekem ott, mint kívüle. Sokan járnak mindenféle klubokba, mert megéri nekik. A vallások is ilyen személyes előnyökre támaszkodnak.

Viszont  a kabbala az egoizmussal ellentétes elvekre alapul. Itt nem azt keressük, mikor járunk jól, mikor nyerünk. Noha eleinte a rosszat akarjuk csökkenteni és a jót kívánjuk, azaz az örök örömet és a teljességet, közben felülemelkedünk az önzésünkön. És akkor el kell vetnünk a régi kapni-vágyó egónkat, énünket, és be kell társulni a csoport közös vágyába.

Olyanok vagyunk, mint  a kommandósok, akik közös bevetésen vannak egy célért. Először önközpontúan döntünk emellett, de idővel rájövünk, fel kell adni az önközpontúságot, és rájövünk, hogy ez a közös egység ez minden egyéni sikernél nagyobb erő.

kgy

20 dec 2010

Emelj hidat a saját önzésed fölé

Kérdés:

Itt a teremtő szenvedést ad nekem, akkor hogy kerüljek Hozzá közel?

A válasz:

Teremtőnk direkt szenvedést küld, hogy könnyebben emelkedj az egó fölé, mert abban érzed a szenvedést. Ha fölé emelkedsz, más lesz a  viszonyod a többi emberrel: nem kapni-akaráson, hanem adás-vágyon alapszik majd.

Tényleg elkezded érezni a teremtőt és a világot, amint nem kapni-akarás igazgatja, hanem adásvágyon alapul. tehát eléred a valóság második szintjét.

Két részre osztható a természet, melyben létezünk. Egyik felünk magába akarja olvasztani a valóságot. De amikor érékelem a belső valóságot, csak az evilág valóságát érem el. De a másik fele a velünk szembenálló világra vonatkozik: az adás, aminek semmi köze az énemhez. A kabbala segítségével tárjuk fel ezt a második szintet a valóságban.

Az egó fölé emelkedve a kapás-akarás fölött csak az adásért dolgozol. És kiderül, hogy egyszerre két dimenzióban is létezhetsz. És akkor megérted, miért rejtőzködik előlünk a teremtő.

kgy

20 dec 2010

Jákob szerepe Egyiptomban

Kérdés:

A “VaYechi” című heti Tóra adagban egy nagyon érdekes viszony létezik az egyiptomiak, Jákob és gyermekei között. Az egyiptomiak megsíratták Jákobot, bebalzsamozták őt, Izrael földjén temették őt el, és így tovább. Mit jelent mindez?

Válaszom:

A mi önzőségünk, vagy megszerzés iránti vágyunk, melyet Egyiptomnak nevezünk nem képes létezni az adakozás iránti vágy nélkül. Szükségünk van a Felső Fényre! Azonban a Felső Fény nem jön el hozzánk, hacsak nem rendelkezünk az adakozás szikráival. Amikor a személy elkezdi összekapcsolni a megszerzés és adakozás tulajdonságait, akkor látja mennyire prosperál önző vágyain belül!

Ennél fogva a “bőség hét éve” Egyiptomban (ahol a 7 év nem időtartamot jelképez, hanem a Zeir Anpin 7 Szfiráját) addig lehetséges, amíg Jákob Egyiptomban van. Mindaddig amíg Jákob, a közéspő vonal létezik, ő képes megfelelően összekapcsolni a jobb és bal vonalat egymással, azaz az adakozást és a megszerzést. Ezáltal ő Fényt és bőséget nyújt mindenki számára. Ezért van az, hogy Jákob, a jobb és bal vonalak kombinációja ilyen nagy tiszteletnek örvendett.

Azonban ez a kombináció csak az egyiptomiaknak kedvező. Ez növeli az önzőséget, de az nem elégséges, annak tovább kell növekednie. Ennél fogva ahogy Jákob az önzőséget egy nagy szintre növelte, befejezte szerepét.

Az önző vágy a spirituális erő segítségével növekedett, és amikor befejezi növekedését, az az idő amikor az “éhinség hét éve kezdődik”, a személyt arra kényszerítve hogy egy magasabb szintre emelkedjen. Mi láthatjuk, hogy a szentség (adakozás) hogyan dolgozik a Klipa (kéreg, önzőség) érdekében, és a Klipa hogyan dolgozik a szetnség érdekében. Ezáltal nincs olyan dolog, hogy “gonosz” vagy “jó”. Amennyiben a személy ezeket az erőket megfelelően használja fel, azok mind a cél fele segítik őt.

hzs

20 dec 2010

Hatalmas Gyengeségek

A szellemi ösvényen két fontos akadály vagy két kérdés, amelyet maga Fáraó vet föl:

1. “Ki az a teremtő, hogy én hallgassak rá?” Más szóval, mi az a nagyon fontos és rejtett adás késztés, amely előtt nekem meg kéne hajolnom?

Tény, hogy a természetünk lázadása segít, mert ennek legyőzése segít fontosnak tartani az adást a kapással szemben. A növekvő egoizmus folyton tagadja az adás fontosságát és állandóan erősíteni kell a csoport kapcsolatainak erejét, hogy a társak hatására elkezdjünk vágyni arra, hogy az adás tulajdonságát megvalósítsuk magunkban újra meg újra.

2. “Mit kapsz te ezért a munkáért?” Az egoizmus megmutatja, hogy gyengék vagyunk és képtelenek elérni, amit kívánunk. “Mit kapsz ezért? Szép a célod, de ki vagy te, hogy elérjed? ”

Mikor ez a két gyengeség legyőz minket, akkor látni kell, hogy képtelenek vagyunk kitörni egyedül a börtönünkből. Az egyetlen esély erre, ha jön egy társ és ő kimenekít. Előlegezett erőőt ad a társulás, a kapcsolatok. Ott feltárul a természetem és felfogom, hogy nem vagyok adakozó.

Akkor két pólus közt érzek szenvedést: egyrészt az adás fontosságát érzékelem, másrészt a saját kicsinyességemet. És minkettőt a környezettől, a társaktól kapom.

Most kell mindent helyesen megszervezni: alacsony vagyok, a cél magas és mély és vannak eszközeim, hogy elérjem. Ekkor fog el a bizonyosság érzése, amit Árvut-nak (kölcsönös biztosítás) nevezünk. Hiszen a társulás által kapjuk a szükséges erőt.

Honnan tudom ezt? Valójában a helyes környezet az egy szerkezet, amit a Teremtő készít a saját tulajdonságaiból.  Tehát ha közel húzódom ezekhez a szeretet kapcsolataiban, akkor elkezd uralkodni bennem az adás késztés.

Kiderül, hogy a valóságban nem a társak hatalmát használom, hanem  a társulásban elrejtőző adás tulajdonságát. Ez egyénileg egyikünkhöz sem tartozik, hanem ez a Teremtő ereje, amely köztünk feltárul. Ez az a sajátos erő, amely az egséz munkát végzi.

Ezért  a Fáraó szíve  a Teremtő kezében van. A Fáraó a kapóerő, s a Teremtő azért képezte, hogy mi épp fölötte alakítsuk ki az adást.

kgy

28 okt 2010