önzőség

 Kérdés:

Szinte minden nap olvashatunk híreket a világ minden tájáról, amint szülők ölik gyermekeiket, gyerekek ölik szüleiket, feleségek a férjüket és férjek feleségeiket, nagyszülők unokiáikat, és így tovább. Mi történik? Mindez a globális válság megnyilvánulása?

Válaszom:

Ez az önzőség utolsó fázisának kezdeti megnyilvánulása. A próféták megírták, hogy eljön majd az idő, amikor: “érzelmes asszonyok saját gyermeiket főzik és eszik majd meg” (Eikha 4:1o). És mindez megtörténik majd, hacsak nem hallgatjuk meg a próféták tanácsait, és más módon jutunk át ezen az időszakon, a kabbala fényének segítségével, mely korrigálhatja az önzőséget.

Kérdés:

Így vagy úgy, a teremtő rávesz majd minket, hogy a szenvedésen keresztül fejlődjünk. Így a személy nem szabad akarata, hanem szüksége folytán fejlődik. De a Teremtő nem azt tervezte, hogy egy partnert, magához egyenlő félt teremtsen? Milyen egyenlőség mindez?

Válaszom:

A teljes szabad akarat időszaka és független fejlődésünk még előttünk áll. Azonban addig a pontig csakis a szenvedés által juthatunk el. Ellenkező esetben önzőségünk mindenfelé elirányítana bennünket, kivéve as spiritualitás felé. Minden eddigi megelőző időszakban önzőségünkön keresztül fejlődtünk, de most megadatott a lehetőségünk, hogy a Fény segítségével fejlődhessünk tovább. Szóval most végre megvan a szabadságunk – a szabadság arra, hogy milyen módon fejlődünk tovább.

Kérdés:

“Jó akarok lenni Hozzád, hogy Te is jó legyél hozzám” – ez egy idézet az Ön orosz nyelvű könyvéből, melynek címe: “Mit jelent kiválasztott népnek lenni?” Mindez nem egy önző szándék? Vagy mindez a korrigált önzőség?

Válaszom:

Ez a korrigált önzőség. Azonban nem mindig lehetséges a szándék megértése, mert a szavak csak a vágyakat képesek kifejezni. Más szóval kifejezve “arra kérlek hogy korrigáljál engem, és én mindent megteszek ezért”. És a “jó” a szeretet és adakozás tulajdonságát jelenti.

Kérdés:

Manapság mindegyikünk önzően egyéniségnek érzi magát. Miként fogjuk érezni magunkat a korrekció után? Mindegyikünk érzi majd, hogy a közös edény az mi vágyunk?

Válaszom:

Természetesen, mivel így lettünk teremtve: egy egész részeként. Ahelyett, hogy magunkat éreznénk, az egész lényt kell éreznünk. A bennünk levő érzékelés a mi világunk, míg a rajtunk kívül létező érzékelés a Felső Világ.

KA

Baal Haszulam, “Béke a Világban”:

Minden egyes személy természete azon alapul, hogy a világ minden másik emberét kihasználja saját céljainak érdekében. És minden amit másoknak ad, abból adódik, hogy a többieket még ravaszabb módon használhassa ki, hogy barátai ne érezzék ezt, és így majd továbbra is adjanak neki.

Baal Haszulam, “Beszéd a Zohár Befejezésének Ünneplésének Alkalmából”:

Hogyan képes az ember a formák teljes megegyezését elérni a Teremtővel, hogy minden tette másoknak való adakozás legyen, ha egyszer az alapvető lényege a saját maga iránti megszerzés? A természetünkből adódóan képtelenek vagyunk akár a legkisebb dolgot is mások érdekében tenni. Amennyiben adunk a másiknak, a végén mindig azt kell, hogy várjuk, hogy megfelelő jutalmat kapunk érte. És amennyiben valaki elégedett jelenlegi helyzetével, akkor képtelen akár a legkisebb mozdulatot is tenni. Így miként lenne az lehetséges, hogy valaki csakis másoknak adakozzon, és nem csak saját magára gondoljon?

Baal Haszulam, “Bevezető a Zohár Könyvéhez”:

Saját lényegünk megegyezik a teremtés bármelyik másik részének lényegével, ami nem több, nem kevesebb, mint a megszerzés iránti vágy.

KA