Dr. Michael Laitman

parancsolat

Aki közel van, az fontos

Baal HaSulam cikke, “Egyetlen parancsolat”:

“Lehetséges, hogy a legkisebb próféták sikeresebbek lehetnek a próféciájukban, mint a legnagyobb próféták, mivel a korábbi próféták próféciáját veszik alapul, akik előkészítették  az utat nekik.

Természetes, hogy ez a tömegek fejlettségi szintjétől, is függ, mert világos és egyértelmű szavak szükségesek ahhoz, hogy megtudják az egyszerű emberek is érteni őt. Ebből kiindulva, ha az, ha az emberek fejlettségi szintje és a próféta fejlettségi szintje összeadódik, akkor a legkisebb próféták is nagyobb sikert érhetnek el, mint egy nagyobb próféta”.

A legfontosabb, hogy a nemzedék fel tudja dolgozni, hogy mi rejlik a mi üzenetünkben. Itt az idő teszi meg a magáét, ahogy írva van: “a cselekvés ideje”. S akkor a legkisebb lehet az összekötő kapocs, aki átadja az Isteni tervet a kicsi részeknek lent.

Mert egy nagy próféta az teljes, egész,  ő hasonló az Úrhoz, aki  fölé emelkedett már, és egy magasabb szintről nem ereszkedik alá a “kis fontosságú” részletekhez, mert már nem tud. Sokan állnak  az Úr és a hétköznapi ember közötti szinten, és bár az embereknek szükségük van segítségre a mindennapi életében, még is nagyon kevesen tudják átadni a Forrás eszenciáját.

Ezért bizonyos értelemben, a kicsiny próféta közelebb áll az emberekhez, mint egy nagy próféta, mivel ő egyszerűbb módon tud beszélni az emberekkel  és közelebb is tudja hozni ezzel őket  az elérési szinthez, mert részletekre tudja bontani a megértendő felületeket a spirituális munkában.

A Nagy Próféta messze áll a tömegektől. Baal HaSulam írta a  Prófécia című írásában, hogy ő kérte azt, hogy leeresszék őt a szintjéről, és lehetősége legyen magyarázatot adni a kis embereknek. Ezért ő leereszkedett egy alacsonyabb szintre, majd átadta nekünk a módszert.

A magas szintről nem tudott volna írni semmit nekünk. Mert lehetetlen kifejezni írásban a felsőbb szinten lévő eléréseket, a tömegek számára világos és érthető nyelven. Ezt  csak a betűmagyarázatokban lehet kifejezni, azaz Gematriában, azokkal a szavakkal, amelyet ő  leírt is a füzetében. Ezek olyan szavak, amelyek nem léteznek a mi világunkban. Mert a Felsőbb szinteken nem működnek azok az erők és törvények, amelyek összekötik és szavakba integrálják a betűket, olyan módon, mint a Parsa De Bina alatt. És ezért le kell, hogy  ereszkedjünk az Aba Ve Ima (Atya és Anya) Haze De Partzufja (Partzuf mellkasa alá)alá,  és ott el kezdeni el az új “Zivugot” (párosodás, amikor a fény meg az edény összekapcsolódik). De tudni kell, itt nem emberekről van szó, hanem szintekről.

Ezért, az a fontos számunkra aki közelebb áll hozzánk spirituálisan és nem az aki távolabb. Ha ma találkoznánk Baal HaSulam-mal vagy valakivel az ősapák közül, és ha elméletileg érintkezhetnénk az ő lelkükkel, amely száz szintre van tőlünk, egyszerűen, nem lenne mit kérdezzünk.

A mi generációnknak szüksége van a kapcsolatra egy Kabbalistával, aki  egy sor emelkedésen és zuhanáson megy keresztül velünk, amikor mi megkapjuk a vágyakat, hiányokat a környezettünktől. S neki is csak úgy tudunk kérdéseket feltenni, ha erőfeszítést teszünk a tanulásra. Mert ha nem tanítana bennünket, akkor nem fejlődnénk és ritkán, vagy egyáltalán nem kérdeznénk semmit, ahogyan a fel nem ébredt tömegek …

Tehát, az a fontos, aki közel van.

2013.09.30, Baal HaSulam cikke “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

KA

10 okt 2013

A spirituális valóság minimális mértéke

A spirituális valóság minimális mértéke

Rábásh cikke, “Mit ad nekünk az a szabály, hogy szeresd felebarátodat “:

“Mivel egész Izrael felelős egymásért”, ez megtartható mindenkin keresztül. Mintha mindenki megtartaná együtt az összes a parancsolatot. Így a 612 parancsolaton keresztül képesek vagyunk elérni azt a szabályt, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

Az összes spirituális szabály integrált törvény, és csak akkor létezhet, ha a teljes struktúra áll. “Nincs részleges a spiritualitásban”, ezért az egész megközelítés azzal kezdődik, hogy megépítünk egy tíz emberből álló csoportot, a “tízes”, (a minián), egy teljes minimális mérték, amelyben létezhet a spirituális valóság.

Mint például Rabbi Simon csoportjában, a tanítványai maguk között kialakítottak egy helyes hálózatot, melynek segítségével elérték a korrekció végét, és ezzel meghódították az egész spirituális létra valamennyi (125) fokozatát. Ezért minden a “minián” megépítésén múlik.

Valamennyi törvény, amely az teljes valóságban létezik, felfedezhető egy kicsiny csoportban. Mivel ez az edény arra szolgál, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek. Ezt az edényt ki kell tágítanunk a maximumra és akkor képesek leszünk a tízen túllépni, adakozni és terjeszteni a tudást a világban, hogy az emberek összekapcsolják magukat az egész valóság rendszerével.

Az ilyen kölcsönös integrációt befolyásolja a “tízes” struktúrája és elegendő is az összehangoláshoz, azaz a belső korrekcióhoz, amely 613 micvára (parancs) vonatkozik. A gyülekezet segítségével és egymás támogatásával, a “tízes” elegendő a korrekció megszerzésére (azaz az összes 613 parancsolatok létezése). Mivel a szerkezete megfelel az eredeti “Tíz Szfirá” -nak.

Tehát egy csoport pontosan tíz emberrel – nem kevesebbel és nem többel – már elég a helyes korrekcióhoz. Viszont ha arról beszélünk, hogy hogyan valósítsuk meg a mások szeretetét és a Teremtő szeretetét, akkor ez a közösség által valósul meg. Ez a “minian” (tíz) egy teljes körű egységgé válik, amely működik az egész világ korrekcióján, és a “tízen” kívül található.

2013.05.21, Felkészülés a reggeli leckéhez

Lektorálta:PI
Ford.:BS

25 máj 2013

Szabadság a Teremtő és a Fáraó között

Szabadság a Teremtő és a Fáraó között

Baal HaSulam “Matan Tóra” (A Tóra átadása) 13. pont:
“És két részből áll a Tóra:
1. A parancsolatok ember és a Teremtő között,
2. Parancsolatok ember és ember között.
Íme mindkettő ugyanarra a dologra irányul, hogy a teremtményt elhozza a végső célhoz, amely az összeolvadás magával a Teremtővel”.

A parancsolat meghatározza a viszonyt az ember és ember között, annak az elvnek alapján, hogy “És szeresd az Urat, a te Istenedet”. Ily módon, két szintje van a parancsolatnak, “és szeresd”: Először is, a személy használja az egész emberiség felé, és ha ez neki sikerül megtenni, akkor ő megkapja a Teremtő teljes szeretetét.

Miért áll az út két részből? A lényeg az, hogyha nem lett volna az “edények törése”, amelynek eredménye az én világom, mintha sok ember lakik benne, akkor nem lenne, egy alap, hogy elvégezzük a korrekciót. Mert a korrekciós cselekedet rejtettségben kellett legyen.

Másrészt, ha a Teremtő felfedeződik előttem, akkor én nulla vagyok, rabszolga vagyok Vele szemben, egyszerűen el lettem adva, a szabad választás nélkül. Röviden, ebben az esetben, én mintha kötelezve lennék az adakozásra választás nélkül. Amikor én Rá nézek, akkor látom, hogy nincs más választásom. Ő elnéz engem, irányít engem, nincsen szabad akaratom és én “Angyal” leszek, nem befolyásolja a szabad választást.

Mert ha van szabad választásom, én le kell váljak a Teremtőtől, és megtanuljam az adakozást, és nem kérik tőlem erővel. Valóban, felébresztenek a szenvedések által. Például küldenek “Sandy” hurrikánt, vagy cunamit. De ezek a katasztrófák nem nyomnak előre a korrekció felé. Mert én nem érzem, hogy közvetlenül a Teremtőtől jönnek, és így én vigyázok a szabad akaratomra. Általában, mi állandóan ködbe vagyunk.

Ezért ez a világ adva volt nekünk, hogy a Teremtőtől legyen szabad választásunk. Ezért létezik kétféle parancsolat. Ez a parancsolat vonatkozik az ember és ember közötti viszonyra, és mi jelenleg kötelezettség nélkül létezünk. Éppen ellenkezőleg, mi magunk által fogunk növekedni a kötelezettség felismeréséhez, és idővel, amikor megtapasztaljuk a megértését, akkor kezdjük felismerni, hogy valóban szabadok vagyunk.

Most nem igy gondolkodunk. Hátulról döfnek a botottal, és előlről vonz a “szív pontja”. Én már nem nézek körül, csak megyek előre, és a kerék visszafelé forog. Ez a szabad választás?

De az út mentén, ahogy elkezdjük építeni a kapcsolatunkat egymás között, mi elkezdjük érezni, hogy szabadok vagyunk, az ellenállást a Teremtő és a Fáraó között. A középső pont, ez az összekeverés a jó és gonosz között (Klipat Noga), ott rejlik az igazi szabadság. Ott születetik meg a szándék, azaz az Ember. Mert a szándék, az Ember (Ádám).

Ily módon, a parancsolat két részre oszlik, mert nekünk rejtettségbe kell lennünk, azért hogy elérjük a szabad választást. Tehát, először elvégezzük a parancsolatot ember és ember között, azért hogy a végén elérjük a parancsolatot Ember és Isten között.

És a parancsolatok összege meghatározza a 613 vágyat, felosztva “szervek”- re és az “inak”- ra, az ember lelkében. Ezeket a vágyakat kell nekünk korrigálni, a szándékkal az adakozás érdekébe.

4 november 2o12, Reggeli lecke 13.pont, “A Tóra átadása” (MátánTora)

BS

06 nov 2012

A legnehezebb dolog segítséget kérni

Báál HáSulám, “A Tóra átadása”: …meg kell hogy értsük, hogy a 612 parancsolat maradék része a Tórában, annak valamennyi interpretációja nem több és nem kevesebb, mint valamifajta kirészletezése az egyébként egyetlen parancsolatba foglalt előírásnak, hogy “szeresd felebarátodat, mint önmagad.”

613 “parancsolat” van, amely 613 cselekedet, ezek a korrekció irányába vezetnek. Meg kell különböztetnünk szándékokat, melyek a megszerzési vággyal kapcsolatosak, azoknak az önzésből, adakozásba való átmenetüket szolgálják. Amikor mi magunk is ebben a szándékban vagyunk, ez jelenti a parancsolat betartását.

A parancsolatok számát az egyéni kapnia akarási vágyak határozzák meg, melyek a lélek edényét körülveszik. Ez két részre osztható:

Felső Galgalta Ve Eynaim (G’E), 248 vágya
Alsó AHP, 365 vágya

A megszerzési szándék a gonosz hajlam, az adakozási szándék a jó hajlam. A művelet önmagában mindig ugyanaz marad. Meg tudunk különböztetni jó vagy rossz cselekedetet, de csak a mögöttük álló szándékok szerint. Így a korrekció folyamat tényszerűen a szándékokat változtatja meg. Ha a szándék önző, akkor a gonosz hajlam megnyilvánulásának tekintendő, ha a felebarátunkra irányul a szándék, akkor pedig a jó hajlaménak.

Végső soron nekünk korrigálni kell a 248 és a 365 vágyat, melyek együtt kiadják a teljes, 613 vágyat. Azonban valójában csak 612 vágyat korrigálunk, mivel az utolsó parancsolat – az egyetlen ami a szeretetről szól – “problémás” marad. Ahogy a Kabbalisták mondják, a 612 vágy fejlődése által, elérjük a szeretetet. Más szavakkal a barátok iránti szeretettől eljutunk a Teremtő iránti szeretethez.

A teljes rendszerben van egy speciális része a vágyaknak, természetesen kölcsönkapcsolatban a többi vággyal, melyeknek önmagukat kell korrigálniuk.  Azonban mihelyt elkezdek a csoporttal dolgozni, összeakarok kapcsolódni velük, és mindent valóságossá akarok tenni, fel fogom fedezni, hogy a természetem mennyire ellentétes mindezzel: “Nem tudom megtenni, képtelen vagyok, nem akarom, nem teszem meg ezt.” Ez a gonosz hajlam megnyilvánulása, nem akarok valójában egységre lépni, és ez nagyon akadályoz engem.

Ezt fogom a bennem lévő gyűlöletnek nevezni, és a barátaimtól ennek a korrekcióját fogom kérni, legyenek ők közel vagy távol, bárhol. Felfedezem, miben rejlik a korrekció, hogyan valósíható meg, hogy kerülhetek túl a saját hajlamomon. Ahogy ezt teszem, megérzem, hogy mennyire szükségem van a Teremtőre.

Ez nem azonnal történik meg. Felsírhatok most, azonban akkor az egoista vágy növekszik és a Teremtő gondolata tarthatatlanná válik. Gyűlölni fogom Őt, kész vagyok lerombolni Őt magamban, bármit megtenni, csak ne kelljen hozzáfordulni. Azt gondolom, hogy egy lehetetlen dolgot kérnek tőlem, ahelyett, hogy az ellenségemet megsemmisíteném, segítenem kell és szeretnem őt. Ez nagyon nehéz. Majd amikor reménytelenséget érzek, de mégis elszeretném érni az adakozást, akkor képes leszek a Teremtőhöz fordulni.

2o12 október 21, Reggeli lecke 4 része, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása)

KN

01 nov 2012

62 queries in 0,582 seconds.