Dr. Michael Laitman

politika

Az eljövendő világ feltétele

Kérdés: 

Milyen lesz a gazdasági és politikai szerkezete az eljövendő világnak? 

Dr. Laitman:

Azt gondolom, hogy az országok közötti viszony, az emberek közötti viszonyoktól függ.  Ez pedig nem lehet torzabb, mint napjainkban, amikor az egyik ország, ellensége a másiknak. Az embereknek kell közelebb kerülniük egymáshoz. 

Hiszek abban, hogy minden az emberek közötti viszonnyal kezdődik, és azzal folytatódik, hogy kiszélesedik abban, hogy egész világ, sokkal barátságosabbá válik.

Ha ez nem történik meg, akkor mindenki elhiheti, hogy a természet fog kényszeríteni minket! Az összes vírusnak nevezett csapás, csak a kezdete a munkának. Sokkal több probléma vár még ránk, ha nem követjük az integrál természet mintáit.

Kérdés: Ezzel összefüggésben kijelenthetjük, hogy az Európai Unió csak akkor maradhat egyben, ha a kölcsönös segítség szoros köteléke, az európai népek között kialakul?

Dr. Laitman: 

Az Európai Uniót a mai formájában el is felejthetjük. Eljárt felette az idő. El kell indulni egy másik irányba, és elfelejteni, amin alapult ez a szervezet. Ezen a módon semmi értelme folytatni. 

Ha a koronavírus után visszatér minden a régi kerékvágásba, jobb bele sem gondolni, micsoda dolgok történhetnek. Legjobb, ha csendesen felmorzsolódik a régi rendszer. De azt gondolom, ez sem lesz egyszerű.

[265794]
KabTV program:  Kabbala alapjai,” 20/04/12 

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-condition-for-the-future-world/

12 jún 2020

Egy meghívás a Machsomon való átkelésre

Egy hatalmas, együttes erőfeszítés küszöbén állunk. Lehetőségek bomlanak ki előttünk, a spirituális ütemtervnek megfelelően, tehát gyerünk, és tegyük valósággá ezeket. Képesek vagyunk támadások sorozatát végrehajtani és lövedékként küldeni azokat a célpont közepébe, ameddig el nem érjük az eredményt.

Teljesen reális lehetőségeket látok előttünk. Nem kell azt gondolnunk, hogy még mindig nem állunk készen, vagy, hogy még nem értünk mindent. Semmi nem teljesen tiszta Egyiptomban, mi csak belecsúsztunk a sötétségbe és abban hömpölygünk. Minél több mindent a helyére teszünk, annál több dolog szóródik szanaszét a zavarodottság következő lökése miatt.

Fontos, hogy ne essünk kétségbe ettől a zűrzavartól. Ha csak az éppen előttünk álló cselekedet által ítélem meg a dolgokat, akkor látom, hogy mit vagyunk képesek éppen most megtenni. Talán valaki megkérdezheti:„hogy vagyunk képesek tenni bármit?” Ez igaz, de amikor mi igazán felfedezzük, hogy képtelenek vagyunk tenni bármit, a megváltás hirtelen bekövetkezik.

Nem lényeges, ha mi éppen egy nagyon jó, kellemes állapotban vagyunk. Mi a spirituális világba vagyunk meghívva. A húsvét ünnepe, mint a segítség egy módja érkezik el hozzánk.

Emellett éreznünk kell az egész világért a felelősségünket, amely éppen a velünk történtekkel, egyre nagyobb bajban van. Ha mi nem érjük el a spirituális áttörést, hatalmas szerencsétlenséget zúdítunk a nyakunkba. Óriási összeomlások különböző országokban közelednek. A helyzet egyre bonyolultabb, és nekünk vissza kell állítani az egyensúlyt – csak nem az előző, hanem egy spirituális módon.

Húsvét (Pesach) estjén egyes szám első személyben meséljük a Kivonulás történetét, azért, mert minden, ami akkor történt, vonatkoztatható mai életünkre is. Ilyenkor valóságában átéljük azt a szenvedést, amit őseink átéltek. Tulajdonképpen ezen az estén a saját életünket elemezzük újra, az egyiptomi rabszolgák szemszögéből. A történet az Isteni gondviselésről szól. Mózesről, a jelekről, amiket kapott, s a csodákról, amiket Isten tett. A tíz csapás, a tenger kettéválasztása, mind csodák. Azért történtek így, hogy még mai szemmel nézve is csodának lássuk őket.

Mindig is csodák vettek minket körül. A kivonulás nem szimplán csak megtörtént velünk. Ez egy olyan esemény, amivé mi váltunk. Ez határoz meg minket, ezzé váltunk. Ez mindannyiunk élete, s újra meg újra megtörténik velünk, amikor a világgal vagy önmagunkkal harcolunk. A szabadságot egy örökös szökésre kész állapot fenntartásával érjük el. Az Egyiptomból való kivonulás élménye olyan mély nyomot hagyott lelkünkön, hogy sosem voltunk képesek magunk mögött hagyni.

Az az ember, aki már nem képes átélni többé a kivonulás élményét, megfojtja saját lelkét. A történet elmesélésének spirituális értéke az, hogy lelkünket megnyitjuk, s nyíltan szembenézünk önmagunkkal. Amíg csak ebben a világban élünk, a szabadság fogalma kézzel megfoghatatlan, meghatározhatatlan marad számunkra. Azonban, míg haladunk a spirituális úton, és nem állunk meg, addig szabadok vagyunk.

Mivel a szabadság egyfajta szövetség, és csak a folytonos, a tanulás általi naponta megújulás által maradhat életben. Ez köti össze a halandó lelkünket az Örökkévalóéval, s erőt ad a világ megváltoztatására, míg benne élünk a megváltoztatandó világban. Már 5776 éve ugyanúgy mondjuk el ugyanazt a történetet gyermekeinknek és a kivonulás által örök szabadságot kaptunk Istentől. Nem azért, mert megszabadított minket a rabszolgaságból, hanem mert erőt és lehetőséget kaptunk tőle ahhoz ma is, hogy napról-napra képesek legyünk változni, belső munkát végezni együtt a világ korrekciója érdekében.

KN

19 ápr 2011

A megoldás közöttünk található

Kérdés Japánból:

Milyennek kell lennie belső munkánknak vészhelyzetekben? Miközben a leckéket nézzük, a földrengések megállás nélkül folytatódnak.

Válaszom:

Ezekben a napokban még inkább az egységre kell koncentrálnunk, és bíznunk kell abban, hogy pontosan erőfeszítéseink eredményeképpen leszünk képesek megakadályozni a katasztrófákat a világban, mind Japánban, mind azon más régiókban ahol az emberek most szenvednek.

Miért is szenvednek az emberek? Miért nem haladnak a korrekció irányában a helyes úton? Miért nem ébrednek fel és rohannak az utcákra azt kiabálva: “A Messiást akarjuk most!” Más szóval miért nem követelik a korrekciót, a változást, az új állapotot?

Miért kiabálnak mindehleyett kormányváltoztatásért? Hogyan segíthetne rajtuk mindez? Senkinek sem lesz jobb élete hogyha a kormányváltozás megtörténik, még akkor sem, ha a Líbiai diktátor felmond és elmenekül. Az ezt követő szakadékot radikális Iszlám tölti majd ki, vagy valamilyen más politikai párt, de mindez csak vak pszichológiai kompenzáció lesz. A gyakorlatban az emberek nem érzik majd magukat jobban. Mindez továbbra is a szenvedés útja lesz.

A közelmúltban a világ gyorsan egyre több fegyverre tesz szert. Mi újraélesztettük a fegyverkezési versenyt, mely korábban megállt, mintha mi megint versengeni akarnánk ki az erősebb. De micsoda bolondság az, hogy úgy veszekszünk mint kisgyerekek! De közben láthatjuk mekkora energia, és források vannak minderre elvesztegetve.

Ennek eredményeképpen minden rajtunk múlik, az összes barátainkon az egész világon keresztül, akik már megkapták a hajtóerőt a korrekcióra. Nekünk belülről kell egységre lépnünk, és éreznünk kell, hogy egy egész vagyunk. és akkor azáltal, hogy az egész világot egységessé akarjuk tenni, mi majd segítjük a többieket is hogy közelebb kerüljenek hozzánk. Végül is ők csak saját magunk passzív részei. Ők képtelenek közelebb kerülni maguktól, ameddig mi nem nyújtjuk nekik a lehetőséget arra, hogy hozzánk kapcsolódjanak.

Ahogy a személy megkapja a felébresztést, a szívben található pontot, eljut majd hozzánk és csatlakozik majd azokhoz, akik aktivizálják és felgyorsítják a fejlődést, munkájuk sebességét ahhoz a sebességhez igazítva, amellyel a Resimók (spirituális információ adatok) megjelennek bennünk. Akkor semmilyen más erők, cunámik, forradalmak, háborúk és más hasonló dolgok nem fognak minket a fejlődésre kényszerítnei egy negatív módon.

Minden a mi erőfeszítéseinken múlik, azon a szinten ahol mi egységünkön dolgozunk. Nincs semmilyen más megoldás a világban.


18 Már 2011

Tőlünk és nem vezetőinktől függ, hogy javítsunk a világon

Kérdés:

A G20 vezetői, beleértve Obamát, Putint és másokat, soha nem lesznek képesek megegyezésre jutni, kivéve amikor már személyesen és fizikálisan is érintettek a problémákban. Így ha a Teremtő azt akarja, hogy megegyezésre jussanak, miért nem okoz számukra személyes szenvedést?

Válaszom:

A kormányzati vezetőket egyszerűen felülről vezetik, annak érdekében, hogy elvégezzék, létrehozzák azt, amit az emberek az adott pillanatban megérdemelnek, és nincsenek személyesen érintve a Felső Irányítás által. Ezért van az, hogy a korrekciónak alulról kell kezdődnie, és megvalósulnia – az emberek, és nem a kormányok- által.

29 Júl 2009

Használjuk ki a számunkra nyújtott lehetőségeket

 Kérdés:

A Fehér Házban változások folynak, új elnök lépett hatalomra, és megnövekedett a nyomás Izraelre. Mindez országunkban az ellentétes vélemények fokozódásához vezethet. Lehet, hogy éppen erre kellene most koncentrálnuk?

Válaszom:

A politika az bizonytalan és nem egyenes vonalú, a közvélemény elvárása a politikusokkal szemben szinte soha nem egyezik a politikusok terveivel, inkább meghatározott célokban nyilvánul meg. Ez egy összetett folyamat, melybe nekünk nem szabad belefolynunk.

Azonban azt szükséges megértenünk, hogy amennyiben Izrael népe késlekedik feladatának végrehajtásával, a nyomás az országon csak fokozódni fog. Arra kell vezessük az embereket, hogy megértsék a korrekció szükségességét. Bele kell egyezzenek abba, hogy eljátszák szerepüket az emberiség spirituális fejlődésében. Izrael népének meg kell értenie, és el kell fogadnia hivatottságát, és fel kell ismernie hibás mivoltát mindenben ami most történik.

A nyomás rajtunk egyre növekedni fog, annak érdekében, hogy felébresszük Izrael népét. Pontosan ez történt a történelem folyamán – kezdve az egyiptomi Fáraótól mai napjainkig. A próféták írtak minderről, elmondták, hogy amennyiben nem vesszük magunkra a ránk szabott felelősséget, mindenféle különleges nehézségeken és próbákon kell keresztül mennünk.

A nyomás amit érzünk az nem más, mint a még korrigálatlan állapotok, és bár már kellene, még nem használtuk ki a számunkra nyújtott lehetőségeket. Abban a mértékben, melyben a nyomás erősödik, meghatározhatjuk a korrigálatlan állapotokat. Azonban mindezek az állapotok fejlettségi szintünknek megfelelően jelennek meg előttünk.

20 Júl 2009

73 queries in 0,184 seconds.