Dr. Michael Laitman

Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

A barátok szeretetével kapcsolatosan

laitman_744

  1. Mit jelent a barátok szeretetének szükségessége?
  2. Mi az oka annak, hogy pontosan ezeket a barátokat választottam, és miért választottak a barátok engem?
  3. Minden barátnak fel kell tárnia a közösségre irányuló szeretetét? Vagy elegendő ezt a szeretetet mindenkinek a szívében megélnie és a barátok szeretetét elrejtésben gyakorolnia, és nem szükséges nyíltan kimutatni, hogy mi van a szívünk mélyén, mivel ismert, hogy szerénynek lenni, hatalmas dolog?

Vagy pedig éppen ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy az embernek fel kell tárnia a szívében lévő szeretetet a barátok irányába, mivel ezáltal felébreszti a barátainak a szívét a többiek irányába, hogy ezáltal mindannyian érezhessék, hogy a barátok szeretetét gyakorolják. Ennek az előnye az lesz, hogy ezen a módon az ember erőt gyűjt a barátok szeretetének még erőteljesebb kinyilvánításához, mivel valamennyi barát szeretetre irányuló erőfeszítése integrálódik egymásba.

Kiderül, hogy az ember olyan mértékben képes a barátok szeretetének gyakorlásához erőt szerezni, amennyire a 10-es csoportban, a 10 barátnak, a barátok szeretetére irányuló erejébe képes beintegrálódni, és amennyire megérti, hogy szükséges a barátok szeretetével foglalkozni. Azonban ha mind a 10-en nem mutatják ki a közösségnek, gyakorolják a barátok szeretetét, akkor egyénenként hiányuk lesz a csoport közös erejében. Ez azért van így, mivel nagyon nehéz dolog az, hogy valaki a barátját, annak érdemei alapján ítélje meg.  Mindegyikük azt gondolhatja, ő már igaz ember, hogy ezáltal csak ő foglalkozik megfelelően a barátok szeretetével. Ebben az állapotban, az embernek csak csekély ereje marad a barátok szeretetének gyakorlásához, így pontosan emiatt, ennek a munkának nyíltnak kell lennie, minden elrejtés nélkülinek.

Azonban az embernek állandóan emlékeztetnie kell önmagát a közösség céljára. Máskülönben a test el akar válni a céltól, mivel mindig a saját előnyeire irányuló célban akar lenni. Emlékeznünk kell, hogy a közösség kizárólag a másokra irányuló szeretet alapjára lett létrehozva, és hogy ez a valódi ugródeszka a Teremtőre irányuló szeretet eléréséhez.

Ez pontosan az által érhető el, hogy kijelentjük, hogy az egyénnek szüksége van a közösséghez, hogy képes legyen adakozni a barátok irányába, minden ezzel kapcsolatos viszonzás nélkül. Más szóval, hogy az embernek nem azért van szüksége a közösségre, hogy a közösség szolgálja és elhalmozza őt, ami alapvetően a test edényeinek kitöltését jelentené. Az ilyen közösség az önszereteten alapulna, és csak a kapni akarás edényeinek azonnali kielégüléséről szólna, ahogy az egyén meglátná a lehetőséget, hogy többet birtokoljon a barátai segítségével.

Ehelyett, emlékeznünk kell arra, hogy a közösség a másokra irányuló szeretet alapjain lett létrehozva, és hogy a csoport valamennyi tagja, a csoporttól kapja meg az erőt, hogy másokat szerethessen, és a saját önszeretetét elutasíthassa. Mindenkinek látnia kell, hogy a barátja megerősödik az által, ha ő lenullázza magát a barát irányába, és hogy a másokra irányuló szeretet által lehet integrálódni a barátok szándékaiba.  Enélkül az ember egyedül marad a mások szeretetére való irányultságban, nem látva, hogy azt a barátai is gyakorolják, mivel a barátok a barátok szeretetét elrejtésben végzik.

Éppen ellenkezőleg, a barátok ezáltal azt okozzák, hogy elveszíti az erejét a mások szeretetére irányuló úton való haladásban. Ebben az állapotban, az ember a cselekedeteiből tanul, és gyorsan visszazuhan az önszeretet uralma alá.

  1. Mindenkinek ismernie kell, a barátai igényét, különösen abban az irányban, hogy mi elégíti ki őket, vagy elegendő csak általánosságban gyakorolni a barátok szeretetét? (Rabbash)

Dr. Michael Laitman által kivonatolva

KA

15 jún 2015

Hagyjuk az egót valahol hátul

Hagyjuk az egót valahol hátul

Rabbash írja a “Barátok szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez” című cikkében: “A más iránti szeretet nem lehetséges, csak ha lealacsonyítom magam. Egyrészt, mindenki alázatos kell, hogy legyen. Másrészt, büszkének kell lennünk, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget arra, hogy beléphettünk a csoportba, ahol mindannyiunknak csak egy célja van “az Istenség megjelenése közöttünk”.

Az adakozás, Isteni tulajdonság, és azt szeretnénk, ha ez a tulajdonság a kapcsolatainkban egyesítene bennünket, és kitöltve minket beteljesítse az egész teret köztünk. Tehát, az egó mögöttünk marad, és előttünk pedig a kölcsönös adakozás tulajdonsága, amely összeköt minket, egy körben egyesül, amelyben érezzük a teljes adakozás terét, azaz a természetet, amely feltárul a Felső Erőben, az adakozás tulajdonságában.

Még nem értük el a célt, de bennünk van a vágy a cél eléréséhez. Fontos kell, hogy legyen számunkra a cél, még akkor is, ha az út kezdetén vagyunk, és ha még csak reméljük, hogy elérjük.”

A csodálatos tulajdonság feltárul az egységben: megkapjuk mások vágyát, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy bennük létezzünk, mint egy általunk szeretett emberben, s akkor az ő vágyán belül élhetünk. Azaz, a társunk vágyai vezetik a mi vágyainkat, és akkor kettős ki-töltöttséget kapunk, amely nagy erővel tol előre. Amikor összegyűlünk a tízes csoportban és mindenki belefoglaltatja magát a többiek vágyaiba, akkor a másik kilenctől a csoportban, már nem csak egyszerűen a vágyaikat kapom meg, hanem annak az összességét, amit a többiek is, velem együtt a másik kilenc baráttól átvettek. Képzeljétek el, hogy milyen felerősítés van itt. De ez nem mennyiségi, hanem minőségi változás, mert a minőségek adódnak össze.  A kabbalában nem mérünk mennyiséget, mert nem mérhető. A spirituális világban nem mérhető a mennyiség. A vágynak a vastagságát mérjük a 0, 1, 2, 3, 4 szintek szerint, de ez mennyiségi és nem minőségi mutató, mert minden alkalommal, egy ugrás van az egyik szintről a másikra, a kövületi, növényi, állati és a beszélő szintekre. Folyamatos az ugrás, lépésről lépésre a következő fejlettségi szintre, egy új minőségi szintre. Mert nem lehet összehasonlítani egy növényit a kövületivel, mivel az egy teljesen más típusú létezés, teljesen más életérzés. Ezért, ha összekapcsolódunk a csoportban, azonnal egy új minőséget tapasztalhatunk meg önmagunkban , mert azt tapasztaljuk, hogy átlátjuk a világot, és ez által érezzük a teljes adakozást, amely meghatároz és vezet mindent. Elkezdjük érezni magunkat, és a vergődő egónkat, az adakozás óceánjában, amely mozgat, összeköt, és egyesít bennünket. Csak egy kis erőfeszítés szükséges, ahhoz, hogy mások számára kérjük az örömöket és ne magunk számára. Ennél többre nincs szükség.  Ez az, amit el akartam mondani. Ebből erednek a csoport törvényei, amelyek meghatározzák, hogy hogyan kapcsolódjunk a fizikai és a virtuális csoportokhoz, hogyan kapcsolódhatunk össze, és hogyan kell, hogy megvalósítsuk a barátok találkozóját. Minden innen ered. A lényeg az, hogy minden erre irányuljon, mindenkinek meglegyen a lehetősége, hogy kilépjen magából és átlépjen a “szívben lévő pontján” keresztül a másikba, amilyen gyorsan csak lehetséges, könnyen és erővel telve. Az egót pedig hagyjuk valahol magunk mögött,  felejtsük el magunkat!

Ford: BS
Lekt: kn-

21 júl 2013

Rabash írásaiból, 16 – os “Levél”

“Tudjuk, hogy a világban mindenütt alkalmazzák azt, hogy nem jó egy magasan képzett ember számára az, hogy alacsonyan képzett munkások között legyen és tőlük tanuljon. Például: amikor egy cipész a képzetlen cipészek között van, akkor, ha azok azt mondják neki, hogy nem érdemes jó minőségű cipőt készíteni, hanem végezzük úgy a munkánkat, ahogy tudjuk, akkor ezt egy idő után akkor is magáévá teszi, ha esetleg ő képes is lenne jó minőségű cipőt készíteni. Illetve hogyha a szabó képzettsége művészi szintű és azok közé kerül, akik alig kaptak valamilyen képzést akkor, ha azok azt mondják majd neki, hogy nem érdemes erőfeszítést tenni azért, hogy a világ legjobban illő és legcsinosabb öltönyét készítsük a vásárlónak, akkor ő nem fog erőfeszítést tenni. Ezért kell óvatosnak lennie mindenkinek, hogy milyen emberekkel kerül kapcsolatba.”

Ez tudatos és egyben tudatalatti állapot is, egyszerű pszichológia. Az ember, aki közösségben van, nem akar kitűnni közülük, nem akar más lenni, hiszen támogatást akar kapni a többiektől, be akar illeszkedni a társadalomba és azt akarja megmutatni, hogy ő is olyan, mint a többiek, nem akar másnak mutatkozni. Ez – az ahogyan a közösség általában nyomás alá helyezi az egyént – tudat alatt, és az egyén mindig azt szeretné, hogy beilleszkedhessen, hogy megmutassa a többieknek ő is olyan tud lenni, mint a többiek. Ezt látjuk mindenhol, nem így van?

Emlékszem egy olyan időszakra, amikor a sálat csomóba kötötte mindenki, vagy műanyag szemüvegkeretet volt divatos hordani, vagy furcsa hajviseletekre is emlékszem… Az hogy ezt mindenki követte, az nem azt jelenti, hogy az emberek bolondok, hanem mindenki teljesen normális, de ilyen a társadalmi nyomás. A társadalom nyomása tudat alatt kergeti az embert kényelmetlen állapotba akkor, ha ő más, mint a többiek. Ezért akar mindenki olyanná válni, mint a többiek, mert ez egy valódi vággyá válik az emberben.

Tehát, az az ember, aki a szabók között van, még akkor is, ha egy jobb szabó, például ha egy Londoni szabóműhelyből jön, akkor is olyanná akar válni, mint a többiek. Inkább elveszíti legjobb képességeit, csakhogy olyanná válhasson, mint a többiek. Olyannak kell lennie, mint mindenki más.

“De amikor egy építész a szabászok között van, akkor nem képes az rossz cselekedeteikből tanulni, hiszen nincs kapcsolat közöttük. Azaz, az építő és a szabó között nincs kapcsolat.

“Azonban ugyanabban a foglalkozásban, mindenkinek vigyázni kell magára és csakis tisztaszívű emberekkel szabad kapcsolatban maradnia. A fentieknek megfelelően óvatosnak kell lennünk akármelyik emberrel, akit a Teremtő szolgájának tartunk és szem előtt kell tartanunk, hogy az valójában egy jól képzett ember, azaz, valóban azt akarja, hogy a munkája színtiszta legyen, amely a célt szolgálja. Legalább is szem előtt kell tartani azt, hogy a másik még nem jó munkás, de állandóan útmutatást keres a lelke számára, hogyan válhat az Isten jól képzett munkásává, nem csak egy egyszerű munkássá, aki csak a jutalmat akarja, hanem aki a jutalmat nem veszi figyelembe, hanem magát a munkáját akarja tökéletesen végezni.

Ha például egy jól képzett szabász tudja, hogy a ruha jól illik a tulajdonosára, akkor neki spirituális élvezetet ad, többet, mint az a pénz, amit az öltöny elkészítéséért kap. Ezért nem fontosak számodra az olyan emberek, akik nem a te a foglalkozásodból származnak, hiszen ők építenek, te pedig szabó vagy”.

Mi most nem a fizikai szintről beszélünk, természetesen ez egy jelképes példázat. A jutalom sem a fizikai szinten van. Ez a példa nem azt jelenti, hogy mi az, amire az állatomnak szüksége van a létezéshez, hanem az afölötti részekről beszélünk.
Ha spirituális jutalmat kapok, azaz tiszteletet, elfogadást, akkor nyilvánvalóvá, válik, hogy az fontosabb, mint a pénz. Az emberek hajlandóak pénzt is fizetni azért, hogy megkapják a tiszteletet, de ennek semmi köze a cselekedetek nyomán kapott tisztelethez. Az alapvető szükségletek pedig az: étel, szex, család, pénz, hatalom, tudás.

“Azok az emberek, akik a Tórával foglalkoznak bár, de nem körültekintőek azzal szemben, hogy a ruha illik-e a tulajdonosának, (lásd az előbbi szabó-példázat) azok olyan értelemmel rendelkezhetnek, amely ellentétes a Tóra nézetével. Azokkal sajnos állandóan óvatosnak kell lennünk, távolságot kell tartanunk velük. Olyan közelségben szabad csak tartózkodnunk, mintha attól kellene tartanunk, hogy le akarnak nyilazni minket. “

Nyilvánvaló, hogy 60-70 évvel ezelőtti állapotról beszélünk, nem kell figyelembe vennünk a neveket, amiket hallunk, az előbb leírtak csak példát adnak nekünk.

Olyan emberekkel, akik közel voltak Baal HaSulam-hoz, velük óvatosnak kell lenni. Miért? Mert ugyanazt a nyelvet beszélik, mint te, ugyanazokat a könyveket olvassák, mint te, és ki tudja, hogy a szavaik és a szokásaik mögött, amit Baal HaSulam-tól tanultak valóban igazság rejtőzik-e. Így, ha magasabb minőségben mutatják magukat, mint amilyenek valójában, akkor befolyást gyakorolnak rád és ebben a befolyásoltságodban elveszted a célodat, az utadat.

“Ez az oka annak, hogy a “Nikudim (pontok)  világában” a “Malach HaDaat”(tudás angyala vagy királya) a “Keter” szintjén, amely az első “Malach”(angyal vagy király) mélyebbre zuhant, mint az összes többi király a törés során. Mindez azért van, mert ami nyersebb, durvább az magasabb, amikor a “Masach” –al rendelkezik, de mélyebbre zuhan, amikor elveszíti a “Masach”-ot.

“Tehát, amikor valaki a Teremtő útján jár az kétszeres megszerzési vággyal rendelkezik: a fizikai világ felé és a spiritualitás felé”.Mivel megvan a megszerzési vágyuk a spiritualitás felé, amivel mások nem rendelkeznek, valóban a Teremtőt akarják megszerezni a saját maguk számára.”Azok, akik közel vannak Baal HaSulamhoz, miközben a cél felé haladnak, a Masach-al (Szűrővel) és az Aviuttal (Durvasággal) is rendelkeznek”.

Tehát ezek az emberek Baal HaSulam mellett megkapták a védelmező erőt, a Masachot,(szűrőt) a biztonságot és a magukat alávetették annak, amit ő(Baal HaSulam) megszervezett számukra. Ezért, mint egy kis szent nyáj követték Baal HaSulam-ot és így képesek voltak megkapni tőle a beteljesülést. De most már nem vetik alá magukat ennek a szűrőnek és nem rendelkeznek azzal a vággyal, hogy Masach-juk legyen. Miért? – mert Baal HaSulam meghalt. Ezeknek az embereknek a számára, úgy tűnik, hogy a tanáruk, azaz, Baal HaSulam elhagyta őket, mert nincs mellettük a test, nem látják, sem a szakállat, sem a szemüveget, mint ahogy maguk mellett sem látják már Baal HaSulam-mot. Nem érzik vele szemben ugyanazt az alázatot, nem tartják már azt a formát, ami a tanáruk jelleméhez hasonlatos, így nem teszik már magukévá a védelmet (Baal HaSulam szűrőjét), és belezuhantak saját gondolataikba. Szinte száz százalékig ez történik, amikor a tanár kilép a rendszerből, és a millióból egy ember menthető meg az előbb említettektől. Ahogy tanáruk meghal, szinte valamennyien eltávoznak, így visszazuhannak. Ebben a visszazuhant állapotban még az is veszélyes, hogy mindnyájan úgy érzik, hogy bölcs emberek, mindent tudnak, mindent megértenek, így senki nem képes megállítani őket, – és sehogy sem értik, hogy a barátok miért nem követik őket, miért nem hisznek nekik. – Ez a törés, a szétmorzsolódás.

“Teljes munkájuk arról szól, hogy hogyan váljanak vonzó zsidókká, nagy Rabbikká. Ez az Aviut(durvaság, vaskosság) a Masach (Szűrő) nélkül, mind törést idéz elő. Amikor elvesztették a “Masach” –jukat (szűrőjüket) természetszerűen feladják mindazt, amit csináltak, és senki sincs, aki megtarthatná őket”.

Azaz, maradj távol tőlük, amennyire csak lehetséges.

Ezért engem az érdekel, hogy olyan menedzsmentet építsek, ami, bármi is történjen, spirituális vezetés marad a csoport számára. Ez nagyon fontos a közösségben, el kell őket fogadni, ha én most elmegyek, meghalok, akkor itt lesz helyettem a spirituális menedzsment. Bármi történik, ők felelősek mindenért. Ez így kell, hogy legyen, mert ha nem így lesz, akkor a csoport azonnal szétesik. A közösséget a spirituális igazgatóságnak kell vezetnie.

Kérdés:

Akkor ki irányítja a csoportot?

Válasz:

Egyelőre én irányítom a csoportot. Ha nem én irányítom a csoportot bármilyen oknál fogva, akkor  itt van helyettem  egy spirituális igazgatóság.

Kérdés:

Mindaddig, amíg a Rav velünk van, hol van az a pont ahol elérhetjük ezt a védelmet, ami azt biztosítja, hogy ne történjen meg újra az, mint ami megtörtént Baal HaSulam-mal vagy Rabash-sal?

Válasz:

Láthatjátok, hogy Rabash hogyan ír a Baal HaSulam tanítványairól, hogy szétszóródtak, pedig a legnagyobb Kabbalista tanítványai voltak, és a spirituális világban léteztek az elérés különböző szintjein. Bár írva van, hogy:”Ne higgyél magadnak egészen addig, amíg meg nem halsz”. Azaz, amíg a megszerzés iránti vágyad nem lesz ugyan olyan minőségű, mint “Galgalta ve Enaym” –odnak a minősége, azaz ki kell hogy töltse az adakozás az adakozás érdekében érzése, amikor már semmilyen megszerzés iránti vágy a megszerzés szándékával nem marad benned. Akkor korrigálódtak teljesen az embernek a megszerzési vágyai  az adakozás szándékával, amikor a “Galgalta ve Enaym” része a parzuf-nak a  “Hafez  Hessed” (kegyelmi öröm) állapotába került. Ezen a ponton biztos lehetsz abban, hogy a “Bina”-val vagy forma egyezésben és nem marad bűnös részed. Persze ez nagyon nehéz munka, hogy az adakozás szándékával szerezz meg, de ott már védve vagy, ha elérted a teljes “Hafez  Hessed” (kegyelmi öröm) szintjét. Amíg nem érted el a teljes a “Bina” szintjét, addig a Kegyelemtől függsz felülről, ami történik, az történik. Egyedül az ember nem képes előre haladni, mert ez manapság ez lehetetlen.

Ez a technikai leírása ennek az állapotnak, amit el kell érnünk. De a világ vár ránk és szem előtt kell tartanunk, hogy ez nem főpróba, hanem élő adás.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rabash írásaiból, 16 – os “Levél”

KN

21 jún 2013

Ön dönti el, ki legyen: gonosz vagy igaz

Ön dönti el, ki legyen: gonosz vagy igaz

Rábásh cikkéből, “Hallottam” (Shámáti),”A Teremtő nem mondta azt, hogy gonosz vagy igaz”:” Ha a vágynak nincs ereje és sóvárgása a spiritualitásra, de a személy olyan emberek között van, akik már rendelkeznek vággyal a spiritualitásra és ha szereti ezeket az embereket, akkor ő maga is képes magához ragadni az erejüket hogy győzedelmeskedjen, és képes a vágyaikat és törekvéseiket magához venni, annak ellenére, hogy a saját tulajdonságain keresztül nem rendelkezik ilyen vágyakkal, sóvárgásokkal és a győzedelmeskedésre vezető erővel. De a kegyelemnek és a fontosságnak köszönhetően, amit ezeknek az embereknek tulajdonit, ő is új erőket kap.”

Ez azt jelenti, hogy a személy képes saját életét kezelni és előre vinni önmagát a cél felé. Először is ellenőriznie kell, hogy ez a cél valóban hasznos-e, érdemes-e feláldoznia magát az eléréséhez, erre áldozni az életét? Mert ez az élet nem ismételhető meg. Ha megpróbálja és csalódik a célban, nem kezdheti újra az életét. Ez nem fog menni ebben a formában.

Ezért le kell ellenőriznie, hogy mi az, amiért érdemes feláldozni az életét, hogy akkor már legyen olyan emberek között, akik pontosan azzal foglalkoznak és ugyanaz a cél fontos számukra. Így csodálni is tudja őket, oly módon növelve a célt, hogy megkapja az erő elérését.

A cél kiválasztásán keresztül kiválasztja a környezetet, mely megadja neki a szükséges erőt a cél eléréséhez. Majd elkezd dolgozni a környezet fontosságán. Egyre jobban csodálja a környezetét, a barátok nagyságát és foglalkozásuk fontosságát, lealacsonyítja magát előttük, ezért aztán hatással vannak rá, és ennek megfelelően fogja érezni magában a felemelő erőket, a felébredést a cél elérése érdekében, és akkor biztos, hogy sikeres lesz.

Ezért miután a személy kiválasztotta a célt és a megfelelő környezetet, az egész munkája csak arról szól, hogy, hogyan engedje azt, hogy ez a környezet befolyásolja őt, amilyen mértékben csak lehetséges. Enélkül nem lesz meg az ereje, és sok zuhanáson és emelkedésen megy keresztül. Sok időt pocsékol majd el a zuhanásokon és emelkedéseken, az átmeneti értelmetlen helyzeteken, az úgynevezett “sem nappala, sem éjjele” szituációkon, és nem veszi észre, hogy az élete elmúlik.

Tehát a lényeg az, hogy összekapcsolja magát a barátaival, ragaszkodjon hozzájuk, felmelegedjen mellettük, hogy megkapja tőlük a cél fontosságát.

Innen ered az összes feltétel, amely meghatározza az egyén kapcsolatát a társasággal, és minden elkötelezettségét másokkal szemben. Meg kell növelnünk és erősítenünk kell ezt a társaságot mennyiségben is, de főként minőségben, játsszunk a barátainkkal, ezáltal is példát adva egymásnak, hogy milyen fontos a cél és a környezet. Adjunk példát másoknak, hogyan kell a személynek meghajtania magát a csoport és a cél fontossága előtt.

Az összes feltétel, melyet Rábásh leírt a cikkeiben, mint szükséges törvényeket, maga a Csoport, az, hogy elegendő erőt adjon minden tagjának a cél elérése érdekében.

Tehát minden attól függ, hogy mennyire értékeli az ember a csoportot, és azt, amin dolgoznunk kell. Tehát írva van: “Bárcsak elhagytak volna engem, de megtartották volna a Tórát, mert a Fénye reformál”. A Fény működik az emberek kapcsolatai közötti, úgyhogy hagyjátok a Teremtőt, mert Ő feltárul abban a pillanatban amint kapcsolat lesz köztetek.

Azt ajánlom mindenkinek, hogy beszéljetek erről este a családtagjaitoknak. Elég egy rövid beszélgetés, olvasni is lehet egy kis részt, de nagyon fontos a nők és a gyermekek számára.

2013.06.09, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Rabash írásaiból, 16-os Levél: “Tudjuk, hogy a személy mindig ott van, ahol éppen hiszi magát. Hogy ezt jobban megértsük, egy rövid példát adok: Ismert, hogy minden két szint között létezik egy átmeneti állapot, melyben mintha mind a kettő jelen lenne, azaz, mindkét szintet magában foglalja. A kövületi és a növényi szint között van a Koráll, a növényi és állati szint között van a föld kutyája (földi kutya= vakond), amely egy olyan állat, aki a köldökén keresztül a földhöz van kötve és abból táplálkozik. Az állati és a beszélő szint között van az emberszabású majom.

Ezért felmerül a kérdés: Mi az átmeneti híd az igazság és a hamisság között? Mi az a pont, amely mindkét részt együtt tartalmazza? Mielőtt ezt tisztáznám, hozzáteszek még egy szabályt:

“Ismert, hogy lehetetlen észrevenni egy kisebb dolgot és sokkal könnyebb megpillantani egy nagyobb dolgot. Ezért, amikor az ember egy kicsiny hazugsággal foglalkozik, nem látja az igazságot, azt, hogy hamis úton jár. Továbbra is azt állítja, hogy az igazság útján jár, de nincs is nagyobb hazugság ennél. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik elég hazugsággal ahhoz, hogy megláthassa a valós állapotát.

Amikor az ember sok hazugsághoz jutott, akkor a hazugságok addig a szintig nőnek benne, hogy már azon belül kívánja meglátni az igazságot…

Azaz, az igazságot a lelkében látja, azt, hogy hogyan fordulhat vissza a helyes út felé. Ebből az következik, hogy ez a pont az igazság pontja, amikor még a hamis úton járunk, de már nyilvánvalóan látjuk is azt. Ez a híd az igazság és a hazugság között. Ez az a pont, ahol elkezdődik az igazság felé vezető út. (Már előbb fel kell készülni a nagy “Lo Lismá”-ra, amely után jön a “Lismá”)”.

A hazugság felismerése az a pont, ahonnan a személy elkezdheti a saját korrekcióját, mert látja, hogy hazugságban él, és nem tudja elviselni ezt a helyzetet. A hazugság az igazság ellen. Van az emberben egy olyan pont, amikor nem tudja elviselni a hazugságot: “Ölj meg, de én nem viselem el tovább ezt az állapotot”.

És ez az igazság pontja, az, ahol az igazság és hazugság együtt található. És ekkor a személy közepén áll, és nem ért egyet a hazugsággal. Ha ezen a ponton hazugságban van, akkor eltűnik, nem tartozik a valósághoz, mintha megsemmisült volna.

A megszerzési vágyamban csak egy pont létezik, amely a Teremtő adakozási vágyából származik és ez az “eredendő pont”. Abban a pillanatban, amikor eljutok a természetem végső vizsgálatához, érzem belül, hogy a saját vágyamban találom meg az Ő vágyát. Akkor már nem maradhatok meg a vágyamban és ez az abszolút hazugság. Mert látom, hogy ott van az élet forrása, ott van a Teremtő szikrája, amely el van rejtőzve a teremtményben. Ez a pont az úgynevezett: “Ember születésének kezdete”.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Az értékek egyetlen iskolája

Az értékek egyetlen iskolája

Rabash írásaiból:”A barátok szeretetének szükségessége”:

“Az embernek össze kell kapcsolódnia a közösséggel…mivel különleges erő található a barátok összeolvadásában. Ezen az összeolvadáson keresztül a meggyőződések és a gondolatok átáramlanak egyik emberről a másikra. Ezért aztán minden egyes ember ereje hozzáadódik a többiekéhez és mindegyikük egyenként is rendelkezik a csoport tagjainak összes erejével”.

A fizikai életben az egyén szükségszerűen vonzódik a közösséghez, mivel gonosz hajlama arra ösztönzi, hogy keresse a sikert és a hasznot hajtson önmaga számára. A legfontosabb, hogy a többiek között sikeres legyen. Ezért állandóan ellenőrzi önmagát, azt, hogy mi a jó és mi a rossz, mi fontosabb a többiek szemében. Eszerint építi ki értékei mérföldköveit és határozza meg a viszonyát ahhoz, ami történik vele.

Az egyén még tudatában sincs ennek, de mindent annak alapján épít fel, hogy milyen magasra értékeli a közösséget – ha nem értékelné magasra, akkor megmaradna az állati szinten.

A kabbala módszere is felemel az “állati” szintről egy magasabb szintre, az “emberi” szintre, de ez más formában történik. Az embernek saját elhatározásából kell erőfeszítéseket tennie, azért, hogy összeolvadjon a csoporttal, de ehhez pontosan tudnia kell, hogy mit is akar a csoporttól és mit tud adni a csoportnak. Ez csak akkor lehetséges, ha lenullázza magát a barátok előtt, de ugyanakkor az adakozásban mindenkit felülmúl, azért hogy átadhassa a cél fontosságát és a boldogságot.

Az ember az alsó szinttel és a felső szinttel levő kapcsolatán keresztül szerzi meg a hiányzó erőket. Ezek az erők nem egoista erők, nem növelik tovább az egót, nem úgy működnek, mint a fizikai világban megszerzett javak, hanem a környezet hatására az ember az egoizmus helyett egy tízszer nagyobb erőhöz jut hozzá tíz ember által.  Ezen a ponton lenullázza magát és ezen állapot segítségével a jó kapcsolatot és adakozást, boldogságot és a cél nagyságát akarja megépíteni, azért hogy mindenki, – beleértve saját magát is – megkaphassák, és minden erejükkel befogadják a célt az “értelem feletti hitben”. Így megszerzik a teljes adakozás erejét.

Erőfeszítéseinek köszönhetően, a Felső Fény hatására megjelenik számára az adakozás ereje. Ha van tíz emberből (Minján) álló csoport, minden résztvevő megkapja felülről az adakozás erejét, egyenesen az adakozás forrásától. Ily módon az egyén megszerzi az erőt, amely tízszerese annak, ami neki volt, és ez már egy korrigált erő, mellyel képes előre mozdítani őt.

Ez a spirituális út legelső lépése, az embernek folyamatosan ellenőriznie kell önmagát, hogy tényleg lenullázta-e magát a csoport felé, és nem az egója az, amely szól belőle azért, hogy zavart okozzon a csoportban és az egyénben egyaránt. Meg kell próbálnia az embernek ravaszabbnak lennie, mint az alattomos kígyó (önnön egója), amely mindent elkövet, hogy megakadályozza, hogy beintegrálódjon a közösségbe.

Ez az első szint a legnehezebb, amelyről mondva van: “Ezren lépnek be a palotába, de és csak egy jön ki onnan, azzal, hogy tanítóvá válhat.” Figyelembe kell venni, hogy a mi “iskolánk” egyedülálló abban az értelemben, hogy a tapasztalatszerzés alapú és laboratóriumszerűen lehet benyomásokat gyűjteni akár a tízes csoportban, akár a regionális csoportokban, akár a világcsoportban is. Ha a világot, és a barátokat nem a csoport szemével nézzük, akkor mindig tévedünk.

Az ember része lehet a csoportnak úgy, mint bármilyen szervezetnek, de ha nem dolgozik önmagán, nem tapasztal a tízes csoport segítségével, akkor nem fejlődhet, és egyedül marad egójával.

2013.05.30, Felkészülés a reggeli leckéhez

KN

02 jún 2013

Felemelkedő körök

Felemelkedő körök

Kérdés:

Ha a tízes csoportban mindenki le akarja nullázni önmagát, akkor miért érezzük a gyűlöletet?

Válasz:

Ha mindenki lenullázza önmagát, akkor az egó elkezd emelkedni, és egy plusz egó adódik hozzá. Tegyük fel, hogy együtt vagyunk és elértünk magunk között egy bizonyos kapcsolatot, és ezen a kapcsolaton keresztül mindenki kap valamilyen erőt, hogy lenullázza önmagát a barátok előtt.

Kép1

Az előző körben mindannyian egyenlők voltunk, ennek következtében közös munkánk által felemelkedtünk és létrehoztunk egy új kört, amelyben mindannyian egyre nagyobbá és nagyobbá váltunk, mint amilyenek azelőtt voltunk. Ez olyan, mintha mindegyikünk továbbra is ugyanazon a helyen maradna, de felemeli az egész kört és alulról nézi. Minden barát felül van, csak én vagyok alul. Nem a felső körben látom magam, hanem alul. Így látja mindenki a csoportot, hogy az magasabb nála.

Mindannyian lenulláztuk magunkat a többiekkel szemben, és így kaptunk egy nagy, közös erőt. Ezáltal felemelkedtünk és korrigáltuk magunkat. Ez azt jelenti, hogy az új állapotban megszereztük a közös lenullázást, de hogyan tudunk tovább növekedni? Itt mindannyian hozzáadunk egy plusz egót, hogy növekedjünk, mint egy embrió, amely egyre több húst tesz magára, és akkor ez a hús különböző formákat vesz fel. Az embrió az anyja véréből kapja, amely mintha megfagyna, hússá válik, ebből növekszünk tovább.

Ez a plusz egó gyűlöletet szül bennünk, és ezt érezzük meg minden szinten. Ha felemelkedünk és lenulláztuk magunkat, és készek vagyunk arra, hogy felemelkedjünk a következő szintre, akkor a törés eredményeként kapunk egy plusz korrigálatlan megszerzési vágyat. Tehát most az Aviut-nak (a vaskosságnak) a gyökér azaz, nulladik szintjén vagyok, de az új állapotomban, már az Aviut-nak (vaskosság) első szintjén leszek. Azaz a nulladik szintről az első szintre emelkedtem. Tehát megkaptam a szintek közötti különbséget, a hozzáadott egóval és az feltárult, mint egyfajta gyűlölet. Valójában pontosan ez az ami segít minket növekedésben.

2013.05.24, Rabash írásaiból

Ford: BS
Lekt: KN

02 jún 2013

Vásárold meg a Végtelen Világot egy doboz gyufáért cserébe

Vásárold meg a Végtelen Világot egy doboz gyufáért cserébe

Kérdés:

Mit kell tenni azért, hogy a Reformáló Fény a személyben tudatosítsa, hogy csakis a kapcsolaton keresztül érhető el az adakozás?

Válasz:

Ez a felismerés vagy a “szenvedés” vagy “az Ő idejében” útján érhető el, a nagy csalódást követően, mivel, hogy a személy sok erőt fektetett be és nem szerzett meg semmit. És ez történik 20-30 év után.

Vagy azáltal, hogy a személy összekapcsolódik a közösséggel  elkezdi megérteni és megérezni, hogy csak a Fény képes elhozni számára a változást. Nem elég csak hallani, a személynek éreznie kell a szívével, a szíve, amely hall.

Amikor megragadjuk ezt a tudást tényként érzékeljük, hogy nem vagyunk képesek haladni a Fény segítsége nélkül. Nem kell keresnünk hogy hol van ez megírva, ez a bölcsesség belül van, az érzéseinkben és nem az értelmünkben. Az értelmünk csak arra szolgál, hogy támogassa ezt és segítsen megvizsgálni az érzéseinket.

Hogy a szív halljon, le kell nulláznunk magunkat a környezet irányában. A szívünk süket és nem hall! Nem tudunk mit kezdeni vele. Hallunk valamit a fülünkön keresztül, de nem hatol be a szívünkbe, visszaverődik a “Kő szívről”, nem képes behatolni, mintha fal venné azt körül. Tehát végre kell hajtanunk az önlenullázás cselekedeteit: Vegyél magadnak egy barátot, készíts magadnak egy Ravot, győzd le magad erőszakkal.

Nem vagyunk vágyaink tulajdonosai, de mi a tettek világában létezünk és a fizikai cselekedetek segítenek, még akkor is, ha azok a szívünk vágya ellen működnek. Próbálj egy barátodnak minden nap egy kis ajándékot adni, nem számít, hogy mit. Végy egy doboz gyufát és minden nap adj neki egy szál gyufát. Látni fogod milyen nehéz ez, mert állandóan erre kell gondolnod. Nem számít, hogy mennyit ér az ajándék .

Próbáld ki és nézd meg! Gondolnod kell a barátokra, ne feledd, hogy elkötelezettséget kell érezned a tetteidért, értékelned kell az eredményeit. Van pénzed egy doboz gyufára? Szóval ne aggódj, akkor megvan minden eszközöd ahhoz, hogy belépj a spiritualitásba.

2013.05.27, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

31 máj 2013

A személyes és a mi közös Teremtőnk

A személyes és a mi közös Teremtőnk

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni a lustaságot, hogy függetlenül haladjak és ne várjam hogy a “tüskék” hátulról toljanak az előrehaladás felé?

Válasz:

Minden csak a környezettől függ. A személynek meg kell értenie, hogy a valódi erő az előrehaladás célja felé, csak a csoporton belül, nem pedig az egyéntől, nem a tanulástól, nem a tanártól, nem a Teremtőtől. Az előrehaladás csak abban lehetséges, ha a személy feszültséget teremt a barátok kapcsolata között. És ez a feszültség jelzi, hogy a lélek készen van elfogadni a korrekciót.

Mi felfedezzük köztünk, hogy mennyire szeretnénk összekapcsolódni, de az összes vágyaink önzőek, személyes hasznok. Ez tárul fel a mi egónkban. És akkor kérjük, hogy a mi kapcsolatunk ne legyen az egó irányában, nem, hogy jó legyen nekünk, hanem valóban a kölcsönös adakozás edényét hozzuk létre, ahol mindenki kilép saját magából, és nem számol  azzal, hogy valamilyen személyes hasznot kapjon vagy kapna a kapcsolattól.

Ez a kérelem, amikor én magamon kívül vagyok, irigylek másokat, hogy mennyire sikeresek, és én nem. Ez a kérés értelem feletti kérés. Ilyen módon valósul meg a haladás: Kezdetben, köszönhetően az irigységnek, majd a környezettől megkapom a vágyat, hogy az “adakozás érdekében” legyen, azaz rajtam kívül. Ez nem jellemző és nem alkalmas az egómnak, de én azt akarom, mert nem akarok lemaradni a többiektől, hogy kevesebb legyek mint ők.

Majd közölik velem, hogy a Teremtőhöz kell forduljak. A Teremtő, akihez én egyedül fordulok az eltérő attól Teremtőtől, amelyhez a csoport irányít engem. Ez egy más Teremtő, egy teljesen más forma, más kép, mint amit én elképzelek a magam számára.

Amikor magamban elképzelem a Teremtőt, ez valami, ami az enyém és az én személyes aggodalmam. De amikor a Teremtőhöz fordul az egész csoport, ez már mindenki Teremtője, az egész csoporté. Ez egy teljesen más jellegű, más forma. Tehát a kérésem olyan kell legyen, hogy hasonló legyek, mint ők, és adakozzak mint ők. És ez a Teremtőhöz irányít, amely befolyásolja az egész csoportot és a világot.

Ennélfogva, a teremtett lény, azaz én, amely a Teremtőhöz fordul, az nem ugyanaz az egoista aki kér a maga számára, hanem többiekért. Az “Énen” teljesen más lesz, és a Teremtő formája is más, ez egy teljesen különböző kérelem, teljesen új. Tehát a személy elkezd közeledni egy más fogalomhoz és elkezdi felépíteni a spiritualitását.

2013.05.03, Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”

BS

11 máj 2013

“Mint egy rózsa a tüskék között”

Kérdés:

Miért küld nekem a Teremtő “tüske” gondolatokat?

Válasz:

Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”:

A Zohár titkaiban írva van: “Mint egy rózsa a tüskék között, ugyanolyan a feleségem a lányok között. A Teremtő Izraelt olyanná akarta tenni, mint a Felső Shoshana (Felső Rózsa), amely a Malchut. És a rózsa, amely illatot áraszt és az finomabb, mint az összes többi rózsa a világban, az az amely a tüskék között növekszik”.

Rózsa vagy liliom csak akkor képes fejlődni és virágozni, ha a tüskék közt nő. Tüskék nélkül nem tudunk növekedni. A “tüskék” ezek ugyanazok az erők, amelyek segítenek előrehaladni. Ellenkező esetben, békésen aludnánk a megszerzési vágyunkban, és soha sem akarnánk fölé emelkedni.

A tüskék, azok a mozgás erők, amelyek nyomnak és segítenek minket előrelépni, míg mi magunk nyugalomra vágyunk, a beteljesülésre és a jó érzésre. Ők megjelennek a választás hiányában, mert az ember lenézi a lehetőségét az előrehaladásra a saját erőfeszítései által és minden alkalommal próbál pihenni, így indokolni akarja magát, hogy elég amit csinál és minden rendben van.

Ebben az esetben a makacssága és lustasága lassan felhalmozódik, amíg valamilyen “tüske” meg nem szúrja. Majd elkezd kiabálni, sírni és így halad előre. Mindenki a tapasztalata által egyetért és azt tudja mondani, hogy ez pontosan így történik, néha többet, néha kevesebbet.

Így tanítják meg a személyt, hogy saját magától találja meg a fejlődés erőit és ne várja amíg a tövisek megszúrják. Bár a tüskék továbbra is megjelennek, mert lehetetlen nélkülözni őket teljesen.

2013.05.03, Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

11 máj 2013