“Tudjuk, hogy a világban mindenütt alkalmazzák azt, hogy nem jó egy magasan képzett ember számára az, hogy alacsonyan képzett munkások között legyen és tőlük tanuljon. Például: amikor egy cipész a képzetlen cipészek között van, akkor, ha azok azt mondják neki, hogy nem érdemes jó minőségű cipőt készíteni, hanem végezzük úgy a munkánkat, ahogy tudjuk, akkor ezt egy idő után akkor is magáévá teszi, ha esetleg ő képes is lenne jó minőségű cipőt készíteni. Illetve hogyha a szabó képzettsége művészi szintű és azok közé kerül, akik alig kaptak valamilyen képzést akkor, ha azok azt mondják majd neki, hogy nem érdemes erőfeszítést tenni azért, hogy a világ legjobban illő és legcsinosabb öltönyét készítsük a vásárlónak, akkor ő nem fog erőfeszítést tenni. Ezért kell óvatosnak lennie mindenkinek, hogy milyen emberekkel kerül kapcsolatba.”
Ez tudatos és egyben tudatalatti állapot is, egyszerű pszichológia. Az ember, aki közösségben van, nem akar kitűnni közülük, nem akar más lenni, hiszen támogatást akar kapni a többiektől, be akar illeszkedni a társadalomba és azt akarja megmutatni, hogy ő is olyan, mint a többiek, nem akar másnak mutatkozni. Ez – az ahogyan a közösség általában nyomás alá helyezi az egyént – tudat alatt, és az egyén mindig azt szeretné, hogy beilleszkedhessen, hogy megmutassa a többieknek ő is olyan tud lenni, mint a többiek. Ezt látjuk mindenhol, nem így van?
Emlékszem egy olyan időszakra, amikor a sálat csomóba kötötte mindenki, vagy műanyag szemüvegkeretet volt divatos hordani, vagy furcsa hajviseletekre is emlékszem… Az hogy ezt mindenki követte, az nem azt jelenti, hogy az emberek bolondok, hanem mindenki teljesen normális, de ilyen a társadalmi nyomás. A társadalom nyomása tudat alatt kergeti az embert kényelmetlen állapotba akkor, ha ő más, mint a többiek. Ezért akar mindenki olyanná válni, mint a többiek, mert ez egy valódi vággyá válik az emberben.
Tehát, az az ember, aki a szabók között van, még akkor is, ha egy jobb szabó, például ha egy Londoni szabóműhelyből jön, akkor is olyanná akar válni, mint a többiek. Inkább elveszíti legjobb képességeit, csakhogy olyanná válhasson, mint a többiek. Olyannak kell lennie, mint mindenki más.
“De amikor egy építész a szabászok között van, akkor nem képes az rossz cselekedeteikből tanulni, hiszen nincs kapcsolat közöttük. Azaz, az építő és a szabó között nincs kapcsolat.
“Azonban ugyanabban a foglalkozásban, mindenkinek vigyázni kell magára és csakis tisztaszívű emberekkel szabad kapcsolatban maradnia. A fentieknek megfelelően óvatosnak kell lennünk akármelyik emberrel, akit a Teremtő szolgájának tartunk és szem előtt kell tartanunk, hogy az valójában egy jól képzett ember, azaz, valóban azt akarja, hogy a munkája színtiszta legyen, amely a célt szolgálja. Legalább is szem előtt kell tartani azt, hogy a másik még nem jó munkás, de állandóan útmutatást keres a lelke számára, hogyan válhat az Isten jól képzett munkásává, nem csak egy egyszerű munkássá, aki csak a jutalmat akarja, hanem aki a jutalmat nem veszi figyelembe, hanem magát a munkáját akarja tökéletesen végezni.
Ha például egy jól képzett szabász tudja, hogy a ruha jól illik a tulajdonosára, akkor neki spirituális élvezetet ad, többet, mint az a pénz, amit az öltöny elkészítéséért kap. Ezért nem fontosak számodra az olyan emberek, akik nem a te a foglalkozásodból származnak, hiszen ők építenek, te pedig szabó vagy”.
Mi most nem a fizikai szintről beszélünk, természetesen ez egy jelképes példázat. A jutalom sem a fizikai szinten van. Ez a példa nem azt jelenti, hogy mi az, amire az állatomnak szüksége van a létezéshez, hanem az afölötti részekről beszélünk.
Ha spirituális jutalmat kapok, azaz tiszteletet, elfogadást, akkor nyilvánvalóvá, válik, hogy az fontosabb, mint a pénz. Az emberek hajlandóak pénzt is fizetni azért, hogy megkapják a tiszteletet, de ennek semmi köze a cselekedetek nyomán kapott tisztelethez. Az alapvető szükségletek pedig az: étel, szex, család, pénz, hatalom, tudás.
“Azok az emberek, akik a Tórával foglalkoznak bár, de nem körültekintőek azzal szemben, hogy a ruha illik-e a tulajdonosának, (lásd az előbbi szabó-példázat) azok olyan értelemmel rendelkezhetnek, amely ellentétes a Tóra nézetével. Azokkal sajnos állandóan óvatosnak kell lennünk, távolságot kell tartanunk velük. Olyan közelségben szabad csak tartózkodnunk, mintha attól kellene tartanunk, hogy le akarnak nyilazni minket. “
Nyilvánvaló, hogy 60-70 évvel ezelőtti állapotról beszélünk, nem kell figyelembe vennünk a neveket, amiket hallunk, az előbb leírtak csak példát adnak nekünk.
Olyan emberekkel, akik közel voltak Baal HaSulam-hoz, velük óvatosnak kell lenni. Miért? Mert ugyanazt a nyelvet beszélik, mint te, ugyanazokat a könyveket olvassák, mint te, és ki tudja, hogy a szavaik és a szokásaik mögött, amit Baal HaSulam-tól tanultak valóban igazság rejtőzik-e. Így, ha magasabb minőségben mutatják magukat, mint amilyenek valójában, akkor befolyást gyakorolnak rád és ebben a befolyásoltságodban elveszted a célodat, az utadat.
“Ez az oka annak, hogy a “Nikudim (pontok) világában” a “Malach HaDaat”(tudás angyala vagy királya) a “Keter” szintjén, amely az első “Malach”(angyal vagy király) mélyebbre zuhant, mint az összes többi király a törés során. Mindez azért van, mert ami nyersebb, durvább az magasabb, amikor a “Masach” –al rendelkezik, de mélyebbre zuhan, amikor elveszíti a “Masach”-ot.
“Tehát, amikor valaki a Teremtő útján jár az kétszeres megszerzési vággyal rendelkezik: a fizikai világ felé és a spiritualitás felé”.Mivel megvan a megszerzési vágyuk a spiritualitás felé, amivel mások nem rendelkeznek, valóban a Teremtőt akarják megszerezni a saját maguk számára.”Azok, akik közel vannak Baal HaSulamhoz, miközben a cél felé haladnak, a Masach-al (Szűrővel) és az Aviuttal (Durvasággal) is rendelkeznek”.
Tehát ezek az emberek Baal HaSulam mellett megkapták a védelmező erőt, a Masachot,(szűrőt) a biztonságot és a magukat alávetették annak, amit ő(Baal HaSulam) megszervezett számukra. Ezért, mint egy kis szent nyáj követték Baal HaSulam-ot és így képesek voltak megkapni tőle a beteljesülést. De most már nem vetik alá magukat ennek a szűrőnek és nem rendelkeznek azzal a vággyal, hogy Masach-juk legyen. Miért? – mert Baal HaSulam meghalt. Ezeknek az embereknek a számára, úgy tűnik, hogy a tanáruk, azaz, Baal HaSulam elhagyta őket, mert nincs mellettük a test, nem látják, sem a szakállat, sem a szemüveget, mint ahogy maguk mellett sem látják már Baal HaSulam-mot. Nem érzik vele szemben ugyanazt az alázatot, nem tartják már azt a formát, ami a tanáruk jelleméhez hasonlatos, így nem teszik már magukévá a védelmet (Baal HaSulam szűrőjét), és belezuhantak saját gondolataikba. Szinte száz százalékig ez történik, amikor a tanár kilép a rendszerből, és a millióból egy ember menthető meg az előbb említettektől. Ahogy tanáruk meghal, szinte valamennyien eltávoznak, így visszazuhannak. Ebben a visszazuhant állapotban még az is veszélyes, hogy mindnyájan úgy érzik, hogy bölcs emberek, mindent tudnak, mindent megértenek, így senki nem képes megállítani őket, – és sehogy sem értik, hogy a barátok miért nem követik őket, miért nem hisznek nekik. – Ez a törés, a szétmorzsolódás.
“Teljes munkájuk arról szól, hogy hogyan váljanak vonzó zsidókká, nagy Rabbikká. Ez az Aviut(durvaság, vaskosság) a Masach (Szűrő) nélkül, mind törést idéz elő. Amikor elvesztették a “Masach” –jukat (szűrőjüket) természetszerűen feladják mindazt, amit csináltak, és senki sincs, aki megtarthatná őket”.
Azaz, maradj távol tőlük, amennyire csak lehetséges.
Ezért engem az érdekel, hogy olyan menedzsmentet építsek, ami, bármi is történjen, spirituális vezetés marad a csoport számára. Ez nagyon fontos a közösségben, el kell őket fogadni, ha én most elmegyek, meghalok, akkor itt lesz helyettem a spirituális menedzsment. Bármi történik, ők felelősek mindenért. Ez így kell, hogy legyen, mert ha nem így lesz, akkor a csoport azonnal szétesik. A közösséget a spirituális igazgatóságnak kell vezetnie.
Kérdés:
Akkor ki irányítja a csoportot?
Válasz:
Egyelőre én irányítom a csoportot. Ha nem én irányítom a csoportot bármilyen oknál fogva, akkor itt van helyettem egy spirituális igazgatóság.
Kérdés:
Mindaddig, amíg a Rav velünk van, hol van az a pont ahol elérhetjük ezt a védelmet, ami azt biztosítja, hogy ne történjen meg újra az, mint ami megtörtént Baal HaSulam-mal vagy Rabash-sal?
Válasz:
Láthatjátok, hogy Rabash hogyan ír a Baal HaSulam tanítványairól, hogy szétszóródtak, pedig a legnagyobb Kabbalista tanítványai voltak, és a spirituális világban léteztek az elérés különböző szintjein. Bár írva van, hogy:”Ne higgyél magadnak egészen addig, amíg meg nem halsz”. Azaz, amíg a megszerzés iránti vágyad nem lesz ugyan olyan minőségű, mint “Galgalta ve Enaym” –odnak a minősége, azaz ki kell hogy töltse az adakozás az adakozás érdekében érzése, amikor már semmilyen megszerzés iránti vágy a megszerzés szándékával nem marad benned. Akkor korrigálódtak teljesen az embernek a megszerzési vágyai az adakozás szándékával, amikor a “Galgalta ve Enaym” része a parzuf-nak a “Hafez Hessed” (kegyelmi öröm) állapotába került. Ezen a ponton biztos lehetsz abban, hogy a “Bina”-val vagy forma egyezésben és nem marad bűnös részed. Persze ez nagyon nehéz munka, hogy az adakozás szándékával szerezz meg, de ott már védve vagy, ha elérted a teljes “Hafez Hessed” (kegyelmi öröm) szintjét. Amíg nem érted el a teljes a “Bina” szintjét, addig a Kegyelemtől függsz felülről, ami történik, az történik. Egyedül az ember nem képes előre haladni, mert ez manapság ez lehetetlen.
Ez a technikai leírása ennek az állapotnak, amit el kell érnünk. De a világ vár ránk és szem előtt kell tartanunk, hogy ez nem főpróba, hanem élő adás.
2013.06.11, Reggeli lecke, Rabash írásaiból, 16 – os “Levél”
KN
