Dr. Michael Laitman

Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

“Mint egy rózsa a tüskék között”

Kérdés:

Miért küld nekem a Teremtő “tüske” gondolatokat?

Válasz:

Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”:

A Zohár titkaiban írva van: “Mint egy rózsa a tüskék között, ugyanolyan a feleségem a lányok között. A Teremtő Izraelt olyanná akarta tenni, mint a Felső Shoshana (Felső Rózsa), amely a Malchut. És a rózsa, amely illatot áraszt és az finomabb, mint az összes többi rózsa a világban, az az amely a tüskék között növekszik”.

Rózsa vagy liliom csak akkor képes fejlődni és virágozni, ha a tüskék közt nő. Tüskék nélkül nem tudunk növekedni. A “tüskék” ezek ugyanazok az erők, amelyek segítenek előrehaladni. Ellenkező esetben, békésen aludnánk a megszerzési vágyunkban, és soha sem akarnánk fölé emelkedni.

A tüskék, azok a mozgás erők, amelyek nyomnak és segítenek minket előrelépni, míg mi magunk nyugalomra vágyunk, a beteljesülésre és a jó érzésre. Ők megjelennek a választás hiányában, mert az ember lenézi a lehetőségét az előrehaladásra a saját erőfeszítései által és minden alkalommal próbál pihenni, így indokolni akarja magát, hogy elég amit csinál és minden rendben van.

Ebben az esetben a makacssága és lustasága lassan felhalmozódik, amíg valamilyen “tüske” meg nem szúrja. Majd elkezd kiabálni, sírni és így halad előre. Mindenki a tapasztalata által egyetért és azt tudja mondani, hogy ez pontosan így történik, néha többet, néha kevesebbet.

Így tanítják meg a személyt, hogy saját magától találja meg a fejlődés erőit és ne várja amíg a tövisek megszúrják. Bár a tüskék továbbra is megjelennek, mert lehetetlen nélkülözni őket teljesen.

2013.05.03, Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

11 máj 2013

Szürő nélkül több rejtettség

Szürő nélkül több rejtettség

A legfontosabb dolog megtartani az összeolvadást a Teremtővel. Ezen a ponton a személy elkezdi látni az életét, mint a gyakorlatok sorozata, amely arra van tervezve, hogy egyre erősebben összeolvadhasson a Teremtővel. Az összes “Héjak” (Klipák) mint “segítség ellenében”, és az összes események, amelyeken a személy átmegy, feltétlenül szükségesek, mert a lelke gyökeréből származnak és pontosan azért jönnek, hogy ezen a módon elvégezze a korrekciót mindazon hiányok, gonoszságok fölött, amelyeket megkapott az összeolvadás hiányában.

Ezért, az ember fogadja, mind a gonoszt mind a jót, és így haladunk előre. Ő megérti, hogy bármi is történik vele, ezek ajándékok felülről,  a Teremtőtől származnak, aki azt akarja, hogy közelebb vigye a személyt Hozzá, és összeolvadjon Vele. Tehát, ahelyett hogy mérges lenne, érezze az elégedettséget és adjon hálát, hogy megkapott minden támogatást az összeolvadásra.

Ha a személy nem reagál erre egy ilyen módon, akkor azonnal elkezd létrehozni magának egy nagyobb rejtett szűrőt, vasfalat, amely kényszeríti őt, hogy  ugyanabban az irányban, mozogjon de sokkal nehezebb és hosszabb úton. Ebben az esetben, neki fel kell fegyverkeznie mindenféle segítő al – rendszerekkel, hogy helyesen reagáljon az akadályokra, amelyek már kezdetben megjelentek számára, ahol nem tudta azonnal látni az eszközt az összeolvadás eléréséhez. És most valamilyen hozzáadott lépéseken kell átmenjen, hogy mindezt láthassa.

Az, hogy fel lesz készülve vagy nem lesz felkészülve, annak érdekében, hogy  lássa ezt, csak a környezettől függ,: a tanulás, a csoport, a feladatok és a barátokkal való munkában.

A feltételeknek és a különböző eszközöknek megfelelően, amelyeket a személy felülről kapott, megadják a személynek, hogy megoldja a feladatot, a nehézséget, a zavart közte és a Teremtő között, mivel a “Fáraó” az amely ellene áll.

Ha a személy helyesen készíti fel magát a környezet, a tanulás, csoportos támogatáson keresztül, akkor ő helyesen megoldja a problémát. Mert ugyanazon a helyen ahol felkészíti magát a többiekkel együtt, ott van a megoldás.

De ha nem készíti fel ezt a helyet megfelelően, akkor a zavarok eltávolítják a céltól. Ha nem képes kitartani a meghívás nyomására, amelyet felülről kap és erőt adnak neki, akkor ő ellenkezőleg halad. Az erő, amely felébreszti nem lesz érezhető, mint egy hírnök az összeolvadáshoz, hanem zavaró erőben jelenik meg.

2013.04.29, Rábásh írásaiból, 18 – as Levél

BS

07 máj 2013

A Zohár könyv elérésének a kulcsa

A Zohár könyv elérésének a kulcsa

Kérdés:

Mi a különbség a Zohár könyve és “Bevezető a Zohár könyvébe” között, amelyet elkezdtünk tanulni?

Válasz:

A “Bevezető a Zohár könyvébe” ez egy szélesebb és kiemelkedőbb azok számára, akik szeretnék megismerni a Zohár könyvét, de azok számára is, akik még nem kezdték elérni a Zohárt. Mindenesetre, a “Bevezető a Zohár könyvébe” előre mozdítja a személyt.

Amikor  megtanulja ezt a bevezetőt, akkor majd később képes behatolni a Zohár könyvébe, mivel a Zohár könyve sokkal nehezebb, mint a “Bevezető a Zohár könyvébe”.

Bevezetőben erőteljesebb segítő erők léteznek. A bevezető egy olyan formába van felépítve, hogy a személy, aki tanulmányozza ezt a bevezetőt egy kicsit megpuhul, át van formázva egy kicsit, hogy képes legyen mélyebben behatolni a Zohár könyvébe. A személy formálódik, jobban megfelel a Zohár könyvéhez. Mert minden dolog megköveteli az előzetes felkészülést és a bevezető megadja nekünk ezt az előkészítést.

Rábásh azt mondta, hogy a” Bevezető a Zohár könyvébe” magában foglalja az egész Zohár könyvét összesűrítve. Hogy mit jelent ez, majd felfogjuk fedezni.

2013.05.01, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

06 máj 2013

Először lenullázom magam

Először lenullázom magam

Kérdés:

Honnan tudhatjuk, hogy elértük a “spirituális megtermékenyülés” állapotát?

Válasz:

Javaslom vizsgáljuk meg magunkat. Hogyha minden állapotban, ami a csoport elé kerül, megpróbálunk tudatosak lenni, azaz a csoporton keresztül látni. Úgy, mint megtartom a napirendet, tanulok, hallgatom a leckét, a kongresszusokon követem a programot és a többiek vágyát,  s közben elfogadom az összes felmerülő problémát, amely fentről jön,  lenullázva magam a csoport segítségével, a Felső erő előtt.

A valódi lenullázás jele a boldogság érzése. Amikor, nincs semmire vágyam, mert nem igénylek semmi mást, csak hogy  abban az állapotban maradhassak,  hogy lenullázom az egómat, azaz nem akarok kapni semmit. Még azt sem, hogy figyeljenek rám, mert én egyszerűen felolvadok a csoport közös vágyában mintha ott sem lennék.  Ezt nevezzük úgy, hogy az “Ibur” (spirituális megtermékenyülés) állapotában vagyok.

Nem gondolkodom azon, hogy mit kaphatok, szeretetet, tudást vagy bármit. Ez eszembe sem jut. Az egyetlen dolog, amit szeretnék, hogy a többiek közül a legalacsonyabb nulla ponton, azaz a lekicsinyített állapotban lehessek. Az a fontos számomra, hogy én szerethessem a barátokat, azzal, hogy a szűrőimet használva, magamat a legkisebbnek látom, őket pedig a generáció legnagyobbjainak. De ha, nem ezt érzem, hanem még mindig érdekel, hogy én váltsak ki valakiből érzelmeket vagy lássak és érezzek valamilyen spirituális jelenségeket, akkor még nagyon sokat kell dolgoznom magamon.. Azaz, le kell nullázzam az egóm, a nulla állapotba kell hogy nyomjam a kapni akarásomat, az érvényesülési vágyamat. Ez az úgynevezett összeolvadás a Felsővel állapota.

Ha ez feltárul előttem, akkor  azon túl, – annak ellenére, hogy tudom, az egó felébredt bennem –  én egyre erősebben lenullázom magam, és az egó ellen dolgozva még erősebben összeolvadok a Felsővel a csoporton keresztül. Ez a terhesség kilenc hónapja. A legkritikusabb időszak a Felsővel való eggyé-olvadásnak, az első három napja , amikor a “spermacsepp” beolvad. A legtöbb probléma a magzat beágyazódásának, a csoporttal való eggyé olvadásának hiányával van, akár a fizikai világban azaz, az életben  is, ugyan úgy, mint a spiritualitásban is.

Ami később előfordulhat az “Ibur” (magzati) állapotban, egy korai magzati elhalás, amely előfordulhat a terhesség előrehaladottabb szakaszában is a kilenc hónap alatt, csakis azért fordulhat elő, mert valami hiba történt a kezdeti három napon belüli spermacsepp beolvadásában. Spirituális megtermékenyülés nélkül azonban nincs, spirituális megszületés állapota és Jenika, azaz a csecsemő állapot.

2013.05.01, Rabash írásaiból, “Jenika ve ibur”( Magzati állapot és csecsemő állapot)

BS

KA

05 máj 2013

Ábrahám a kabbalista csoport atyja

Ábráhám a kabbalista csoport atyja

Kérdés:

Miért említi Báál HáSzulám a cikkeiben csak ritkán a csoportot?

Válasz:

A csoportról szinte egyáltalán nincs mit beszélni, mert az egyértelmű feltétel. Ha nem dolgozol a kapcsolaton a csoportban, akkor nem lesz spirituális edény.

Létezik Báál HáSzulámnak néhány cikke ahol beszél a csoportról. A kabbalista csoport ismert volt Ábrahám idejéből, ő volt az első kabbalista, akinek szüksége volt a csoportra. Előtte nem volt szükség rá, még nem fedezték fel a lelkek kapcsolatának a fogalmát. A lelkeknek nem volt szükségük összekapcsolódniuk, hogy azon keresztül a spiritualitáshoz kapcsolódjanak.

Bár tudjuk, Káin és Ábel történelmét, de ez a kapcsolat a gyökerek szintjén történt, a gonosz hajlam legfinomabb edényeiben. Ezért Ábrahám volt az első kabbalista akinek szüksége volt a csoportra, bár ő maga egyéni spirituális elérésében volt.

Ő volt az utolsó lánca a húsz generációnak az Első Embertől (Ádám HáRison) egészen Noéig és Noétól Ábrahámig (Tíz Szfirot az “Egyenes Fény”, és Tíz Szfirot a “Visszaverő Fény”).Ő volt az első, aki elkezdett szervezni egy csoportot, ezért közismert apja az Izrael nemzetnek. Ez a nemzet a kabbalista csoportnak tekintendő.

Azóta jött létre a csoport koncepciója, amely nélkül a spirituális felfedezés lehetetlen. És ahogy haladunk előre, úgy a csoportok egyre fontosabbá válnak. Először a csoport alkotva volt: tanár és diák, ahogy mondva van: “A többség minimuma kettő”.

Voltak különböző időszakok a történelemben, de a végén mindannyiunknak egyetlen egységgé kell válni. Az események a Sinai hegynél kezdődtek, amikor feltárult az egyiptomi megszerzési vágy, szükség lett a csoport egységére, az egész Izrael egységére. A feltételeket a Sinai hegynél kaptuk, ez a kabbalista csoport feltétele: “Mint egy ember, egy szívvel”, “Mindenki segíti a másikat”, “Ne tedd a barátodnak azt ami neked gyűlöletes”, “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, “Egész Izrael barátok egymással”, összekapcsolva a kölcsönös garanciába.

Ezek a feltételek a csoport létezéséhez, mivel Izrael nemzete a kabbalista csoport.

2013.04.28, Rábásh írásaiból, “Shámáti” 25

BS

03 máj 2013

A Teremtőre hangolt Hangvilla

a tEREMTŐRE HANGOLT HANGVILLA

Az embert megtanítják Felülről, hogy a saját megszerzési vágyai fölé tudjon emelkedni. Ez a világ, különböző meglepetéseket okoz a számomra, mindenféle állapotokat hoz létre bennem, hogy ostoba dolgokat tegyek, befolyásol engem a családomon és a barátaimon keresztül, és nekem mindig reagálnom kell ezekre. A reakcióimnak megfelelően tesztel engem, hogy vajon megtartom e, azokat a törvényeket, hogy „Nincs más Rajta kívül”, és hogy „ Ő jó és jót cselekszik”,  és vajon teljes biztonsággal kitudom, e mondani, hogy minden a Teremtőtől származik és nem lépek vissza semmilyen körülmények között ettől a döntéstől.

Nem kérhetek mást, mint ezt a változást. Azt akarom, hogy minden az útra emlékeztessen, úgy akarom érezni a legrosszabb állapotot is, hogy az a legjobb állapot. Korrigálni akarom a pillanatnyi állapotomat, és nem megszökni előle. Korrigálni akarom a vágyaimat, amelyekben pillanatnyilag fájdalmat érzek.

Különben, nem leszek képes igazolni Őt (Teremtőt). Hogyan másképp tudnám, az adakozásra irányozni magam, igazolni a gonosz létét, legyőzni magam, és áldani a Felső Erőt, ha nincs kapcsolatom Vele? A törés annak érdekében jelenik meg, hogy megadja nekem ezt a lehetőséget.

Pontosan ebből a célból kaptam meg ezt az egész világot, amiben élek, ami olyan mint egy hangvilla, amelyhez a zenei hangszerek hozzá vannak hangolva, hogy én is képes legyek, magamat a Teremtőre hangolni. Máskülönben anélkül, hogy legyőzném önmagamat és szolgálnék másokat, anélkül hogy kapcsolatban lennék a barátaimmal, nem leszek képes a Teremtővel összhangban lenni. Éreznem kell, hogy az összes gondolatom és érzésemet a barátaimon keresztül kapom, azért hogy a kollektív elmét velük együtt használhassam.

Felfedezem, hogy a csoport az egómon kívüli edényem. A képtelenségem, hogy a barátaimmal kapcsolódjak, mutatja meg a számomra, hogy nem tudok kilépni az egómból. A hiba nem a kifinomultságomban, vagy az intelligenciámban van, hanem a gyűlöletben és a leválasztottságban, azaz a törésben.  Az ember megkapja a csoportot annak érdekében, hogy világosan megérthesse, egy példán keresztül, és hogy mértéke is legyen ahhoz, hogy pontosan milyen távolságra van a Teremtőtől.

Valaki érezhet gyűlöletet, irigységet, büszkeséget és törekvést a csoport felé. Lenullázhatja, vagy sem, önmagát a csoport előtt, kiabálhat velük, akár ütheti is őket, és ők ugyanezt tehetik vele. Azonban senki nem teheti ugyan ezt a Teremtővel, mivel a Teremtő a természet általános, abszolút ereje. Csak a Vele való formaegyezésnek megfelelően képes valaki feltárni a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljön Vele, mivel az egész csak egy tökéletes és rögzített rendszerben érhető el.

Tehát a felkészülés kizárólag a környezet befolyása által lehetséges, és ez minden szinten így történik, egészen a korrekció végéig. A korrekció végső befejezéséig, mi a Teremtő teljes formájának feltárulására készülünk.

Napi Kabbalah lecke első részéből 2013.04.24 Rabbash írásaiból.
forrás: A Tuning Fork Focused On The Creator

02 máj 2013

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A “Klipat Noga”  félig jóból és félig rosszból, lett alkotva.  Az ami hozzám tartozik és, ami nem tartozik hozzám, valahol a középén áll és összeköt a valósággal, a Teremtővel. Egyrészt ez “Klipa” (Héj), másrészt egy olyan “Klipa”, amelyet képes vagyok felhasználni az átmenethez az egyik valóságból egy másikhoz.

Mindig van egy híd, amely összeköti a jót a rosszal. Nincs olyan rossz, hogy teljesen le van vágva a jótól, a “kő szíven” kívül. A “kő szív”- nek (Lév háÉven) nincs kapcsolata a jóval. A Teremtő, a tulajdonság a “létezés a létezésből” és Ő teremtette a teremtett lénynek a tulajdonságát a “létezés a semmiből”, amely korábban nem létezett, és azért nincs átmeneti kapcsolat köztük.

A tulajdonságok között a “létezés a létezésből” (Yés méYés, a Teremtő) és a “létezés a semmiből” (Yésh méÉyn”, a teremtett lény vágya) nincs “Klipat Noga”, nincs átmenet a “kő szív” és a Teremtő között, így nem korrigálódhat közvetlenül. De a többi felismerés között létezik átmenet, amelyet állandóan keresni kell és felfedezni. Tehát írva van: “Mindig fel kell mérgesíteni a személy jó hajlamát a gonosz hajlama ellenében”, szóval, konfliktusokat kell okozni közöttük.

De tudnunk kell, hogy a konfliktus, az erős súrlódás végén, amely lehet egy valódi robbanás, felfedeződik valami átlagos a kettő között, amely összeköthető a két ellenséges rész között. Ez olyan mint a majom, amely egy átmenet az állati szintről az emberi szintre, egy átmenet a szintek között, az állapotok között.

Ez az átmenet a legfontosabb dolog. Mivel a két ellentétes rész, a jó és a rossz megmaradnak a jelenlegi szinten, de az átmenet hirtelen egy új szülési hellyé válik, amely fölemel minket.

Ezért a “Tifferet középső egy harmada”, ahol “Bina” és a “Malchut” összekapcsolódnak, a “GE” és “AHP” összekapcsolódik, ez a teremtés középső pontja, ahol Teremtő és a teremtett lény elkezdik megépíteni a “családi fészket”, a közös házat.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

29 ápr 2013

A gondolat szabadsága

A gondolat szabadsága

Kérdés:

Mi a szabad választás a gondolataimmal kapcsolatban?

Válasz:

Minden gondolat, amellyel jelen pillanatban rendelkezem, minden, amit érzek és értek, minden adatot, amit “Szkennel” –ek, és feldolgozok, beteljesítem a viszonyomat az analízissel és szintézissel, minden paramétert felülről kapok meg. Amit érzek, hogyan érzek, milyen döntéseket kapok, mindezek felülről vannak meghatározva és megadva eddig a pillanatig. Most felmerül a kérdés, mi lesz tovább? És “innentől és tovább”, adva van egy adat, az úgynevezett szabad választás.

A szabad választás a gondolathoz viszonyítva a külső vágyban és a külső értelemben található, amely a csoport. A törés után két részre oszlik. Egy része az érzésemen kívül van, a másik részét belül fogom fel mint az “énem”. Ily módon, létrejön egy belső értelem és egy belső szív, én magam, a külső agy és a szív, ez a csoport. Minden amire szükségem van, ahhoz, hogy elkezdjem összekapcsolni a két részt, egy edénybe.

És itt jön a harc, elkezdődnek a problémák, a munka rendje és  korrekciója. Mert azáltal, hogy megpróbálom kiegészíteni azt a részt, amely állandóan megmutatja nekem az ellentétes állapotot, hogy fejjel lefelé vagyok ahhoz képest ahol lennem kellene, ott találom meg a Teremtőt, mert Ő az egyetlen, amely képes összekapcsolni a két részt egymáshoz.  Amekkora mértékben szükségem van a Teremtőre, hogy összekapcsolja a két rész egymással, ilyen mértékben egyetértek a Teremtő természetével, a létezésével, az ellenőrzésével,  a tulajdonságával, hogy uralkodjon rajtam.

Minél inkább próbálom lenullázni magam a csoport előtt, annál jobban érthető, hogy én nem vagyok készen lenullázni magam mások számára. A végül is, alávetem magam egy olyan mértékben, amíg világossá válik véglegesen, hogy én egyáltalán nem tudom lenullázni magam, semmilyen körülmények között. Egy olyan gyűlölethez kerülök, mint a “Sinai hegy” -nél.  Ezzel együtt, hogy megpróbáltam többször lenullázni magam, megértem és felfedezem, hogy ezt meg kell, hogy tegyem, ezért úgy érzem, szükségem van a Felső erő támogatásra.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

27 ápr 2013

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit és cipőt vásárolni a lábára” (Babiloni Talmudból).

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “A személynek el kell adnia a háza gerendáit” spirituális értelemben?

Válasz:

“A háza gerendái”, azok az összes gondolatok, vágyak és az összes megközelítések az élethez, amelyek arra köteleznek hogy aggódjak magáért, ahelyett hogy egyesüljek a barátokkal és megépítsünk egy általános képet, egy rendszert. A “ház”, amely oly kedves nekem el kell adjam.

De ez nem elég. A pénzt amit kapok “cipőt a lábára” kell vásároljak, ami azt jelenti, hogy szükségem van egy védő erőre, amely megtartson belülről. Nem elég, hogy csak lenullázzam a véleményemet és lehajtsam a fejem a csoport előtt, amely azt jelenti, hogy “eladja a háza gerendáit”. Én meg kell kapjam az erőt, amely lehetővé teszi számomra, hogy az összes gondolatok fölött, amelyek felébrednek bennem, állandóan összetapadva maradjak a barátokkal.

Szóval, nem elég hogy lenullázzam magam, hanem szükségem van erőre, amely a csoporthoz kössön. Ezt hívják “szövetség”- nek vagy “cipő a lábán”, hogy ne “kémkedjek” az egó számára.

2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból

BS

14 ápr 2013

A csoport lángoló szíve

A csoport lángoló szíve

Rábásh írásaiból, “A személynek mindig el kell adnia a háza gerendáit”: “Én valóban szeretni akarom a barátokat. Ezért érdekelt voltam létrehozni egy közösséget, hogy láthassam, hogy mindenki a mások szeretetével foglalkozik, hogy ezen keresztül az a kis erőm, amivel én eljöttem a barátok szeretetére, az megnövekedjen és legyen erőm hogy dolgozzak a barátok szeretetéért, egy sokkal erőteljesebb módon, mint ahogy én magam képes lettem volna egyedül.

Erre az a válasz érkezik, hogyha ez a közösség bizonyos emberekkel jött létre, és amikor összegyűltek, kellett lennie valakinek aki akarta pontosan ezt a “csapatot” létrehozni. Ennélfogva, biztos hogy kiválogatta volna ezeket az embereket, hogyha alkalmasak egymáshoz. Vagyis, hogyha mindegyik rendelkezik a mások szeretetének a szikrájával. De a szikra önmagában nem képes begyújtani a szeretet fényét, hogy mindenkiben ragyoghasson. Ezért ők megegyeztek abban, hogy azáltal hogy egyesülnek a szikrák egy hatalmas lánggá válnak”.

A csoport nem csupán emberek gyülekezete akik csak összegyűlnek hogy együtt tanuljanak, mint egy bizonyos tanfolyamon. Ez a gyülekezet akkor nevezhető “kabbalista csoport” – nak, amikor ezek az emberek úgy érzik, hogy valóban szükségük van egy belső kapcsolatra, annak érdekében hogy felfedezzék a Teremtőt és elégedettséget adjanak Neki.

Ha mindezek a feltételek teljesülnek, mégha csak egy kezdeti formában, akkor mondhatjuk azt, hogy létezik egy tér, idő és körülmények a csoport születésére. Bárki, aki úgy dönt, hogy ez a legfontosabb dolog amire szüksége van az életben, az aggodalom egy belső kapcsolatra más emberekkel, azért, hogy megtalálják ebben a kapcsolatban a Teremtő felfedezését, ez jelenti hogy “tagja” a csoportnak.

A feladatunk az, hogy folyamatosan ellenőrizzük, ha megfelelünk-e ezeknek a feltételeknek. Ha valaki nem kompatibilis ezekkel a feltételekkel, és kilép a csoport fennhatósága alól, akkor azonnal visszazuhan az “állati” szintre. Az viszont aki megtartartja a kapcsolatát a többiekkel, azáltal hogy lenullázza magát és segít a kapcsolat építésében, hogy a Felső erő, az adakozás és a szeretet általános ereje megjelenjen ezen kapcsolaton belül, attól a pillanattól kezdve hogy ő ezt képes megtenni, a csoport tagjának számít.

Végül is, a barátok kollektív erőfeszítése elvezet a rendszer felfedezéséhez, amely az úgynevezett “lélek”. Ők megépítik köztük a “Tíz Szfira” spirituális rendszerét, a “Közvetlen Fény”-t, a “Visszaverő Fény”-t, a három vonalat, stb. Minden részleteket a Felső világról, amiről a”Tíz Szfira tanulmánya” – ban tanulunk, felfedeződnek a köztünk levő kapcsolatban, mint a lélek rendszerének a komponensei.

2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból

BS

14 ápr 2013

68 queries in 0,182 seconds.