Dr. Michael Laitman

reformáló fény

A tudósok megfejtették a de ja vu rejtélyét

2015-10-28_ynet_w1

A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „de ja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.”

A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették – publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent – , hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.

A hely és környezet – ahol az egyes események játszódnak – emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.

Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a de ja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, “már láttam” – hátborzongató érzését.

Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak manapság prózai magyarázatot az összes tévképzetükre, mint a múltbeli élet, utazás az időben, és egyéb “titokzatos” eseményekre.

SZL

KA

05 nov 2015

Inkarnáció

laitman_435

“A Kabbala elvezet minket a következtetéshez, hogy mindenki Adam HaRishon lelkének egy kicsiny darabjával születik meg. Amikor valaki korrigálja ezt a darabot, többé nem kell inkarnálódnia. Ebből kifolyólag mindenki csak a saját lelkéhez tartozó részt képes korrigálni, viszont az elkerülhetetlenül neki kell korrigálnia.”

Részlet a mai kongresszusi felkészülési leckéből

21 aug 2015

Mi a halál?

laitman_202_0

Kérdés:
Mi a halál?

Rav laitman válasza:
A halál, korrekció. Az egyebként kijavíthatatlan vágy feladása, amikor az ember, egy új vágyhalmazon nyilvánul meg, és amit nem tudott korrigálni ebben az életében, majd felbukkan egy következő életében. A halál utan SEMMI nincs, az újjászülető lélek szempontjából a reinkarnáció azonnali. Az ember az élet és a halál örök kerekéről is csak a megváltás útján tud leszállni.

Kérdés:
Akkor mik a halál utáni élmények?

Rav Laitman válasza:
Az ember semmi más, mint a vágyakban megnyilvánuló tudatosság. Az Igaz Ember az, amikor az Isteni szikra tudatossága épül ki a vágyban. Minden más esetben, a vágyban lezajló folyamat ideiglenes, halandó. A halál utáni élmények valójában a vágyakban kialvó tudatosság elszabadulásai , mik az idő érzékelésének felgyorsulásával járnak. Amikor a vágyak mélyén lévő Klippáktól (Egoista Héjak) szabaddá válik a lélek, azaz a tudatosság, akkor még az adott vágyakhoz kötődve, a lélek különböző állapotokat él meg. Aztán egy új inkarnáció kezdődik azonnal.

Beszélgetés a Kabbalistával – részlet

KA

25 jún 2015

A barátok szeretetével kapcsolatosan

laitman_744

  1. Mit jelent a barátok szeretetének szükségessége?
  2. Mi az oka annak, hogy pontosan ezeket a barátokat választottam, és miért választottak a barátok engem?
  3. Minden barátnak fel kell tárnia a közösségre irányuló szeretetét? Vagy elegendő ezt a szeretetet mindenkinek a szívében megélnie és a barátok szeretetét elrejtésben gyakorolnia, és nem szükséges nyíltan kimutatni, hogy mi van a szívünk mélyén, mivel ismert, hogy szerénynek lenni, hatalmas dolog?

Vagy pedig éppen ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy az embernek fel kell tárnia a szívében lévő szeretetet a barátok irányába, mivel ezáltal felébreszti a barátainak a szívét a többiek irányába, hogy ezáltal mindannyian érezhessék, hogy a barátok szeretetét gyakorolják. Ennek az előnye az lesz, hogy ezen a módon az ember erőt gyűjt a barátok szeretetének még erőteljesebb kinyilvánításához, mivel valamennyi barát szeretetre irányuló erőfeszítése integrálódik egymásba.

Kiderül, hogy az ember olyan mértékben képes a barátok szeretetének gyakorlásához erőt szerezni, amennyire a 10-es csoportban, a 10 barátnak, a barátok szeretetére irányuló erejébe képes beintegrálódni, és amennyire megérti, hogy szükséges a barátok szeretetével foglalkozni. Azonban ha mind a 10-en nem mutatják ki a közösségnek, gyakorolják a barátok szeretetét, akkor egyénenként hiányuk lesz a csoport közös erejében. Ez azért van így, mivel nagyon nehéz dolog az, hogy valaki a barátját, annak érdemei alapján ítélje meg.  Mindegyikük azt gondolhatja, ő már igaz ember, hogy ezáltal csak ő foglalkozik megfelelően a barátok szeretetével. Ebben az állapotban, az embernek csak csekély ereje marad a barátok szeretetének gyakorlásához, így pontosan emiatt, ennek a munkának nyíltnak kell lennie, minden elrejtés nélkülinek.

Azonban az embernek állandóan emlékeztetnie kell önmagát a közösség céljára. Máskülönben a test el akar válni a céltól, mivel mindig a saját előnyeire irányuló célban akar lenni. Emlékeznünk kell, hogy a közösség kizárólag a másokra irányuló szeretet alapjára lett létrehozva, és hogy ez a valódi ugródeszka a Teremtőre irányuló szeretet eléréséhez.

Ez pontosan az által érhető el, hogy kijelentjük, hogy az egyénnek szüksége van a közösséghez, hogy képes legyen adakozni a barátok irányába, minden ezzel kapcsolatos viszonzás nélkül. Más szóval, hogy az embernek nem azért van szüksége a közösségre, hogy a közösség szolgálja és elhalmozza őt, ami alapvetően a test edényeinek kitöltését jelentené. Az ilyen közösség az önszereteten alapulna, és csak a kapni akarás edényeinek azonnali kielégüléséről szólna, ahogy az egyén meglátná a lehetőséget, hogy többet birtokoljon a barátai segítségével.

Ehelyett, emlékeznünk kell arra, hogy a közösség a másokra irányuló szeretet alapjain lett létrehozva, és hogy a csoport valamennyi tagja, a csoporttól kapja meg az erőt, hogy másokat szerethessen, és a saját önszeretetét elutasíthassa. Mindenkinek látnia kell, hogy a barátja megerősödik az által, ha ő lenullázza magát a barát irányába, és hogy a másokra irányuló szeretet által lehet integrálódni a barátok szándékaiba.  Enélkül az ember egyedül marad a mások szeretetére való irányultságban, nem látva, hogy azt a barátai is gyakorolják, mivel a barátok a barátok szeretetét elrejtésben végzik.

Éppen ellenkezőleg, a barátok ezáltal azt okozzák, hogy elveszíti az erejét a mások szeretetére irányuló úton való haladásban. Ebben az állapotban, az ember a cselekedeteiből tanul, és gyorsan visszazuhan az önszeretet uralma alá.

  1. Mindenkinek ismernie kell, a barátai igényét, különösen abban az irányban, hogy mi elégíti ki őket, vagy elegendő csak általánosságban gyakorolni a barátok szeretetét? (Rabbash)

Dr. Michael Laitman által kivonatolva

KA

15 jún 2015

Nyomás felülről, nyomás alulról

laitman_243_05

Kérdés: Izrael valóban elhozza a Shefa-t (a bőséget), valamint a Fényt a világnak? Közben pedig mindenki azzal vádol bennünket, hogy kért okozunk a világnak.

Válasz: Egyelőre mi blokkoljuk a Fény csatornáit, és nem hagyjuk, hogy a Fény és a “Shefa” rajtuk keresztül áramoljon ki az egész világra. Mi a legalsó világban vagyunk, az egész teremtés központjában, és blokkoljuk a Fény útját. Megakadályozzuk a bőség áramlását felülről lefelé azzal, hogy nem teszünk a felemelkedésért.

A probléma az, hogy mind a Fény tengerében vagyunk, a “Shefá”-ban, ami fentről lefelé érkezik, és ezeken a rendszereken keresztül, nyomást gyakorol ránk, hogy aktívakká váljunk. De mi nem tesszük ezt. A Fény, nyomás alá helyezi Izraelt a természet által, valamint a világ nemzetein keresztül.

Izrael érzi a nyomást alulról, azoktól, akiknek szüksége van a Fény átvezetésére, és érzi a nyomást felülről is, a Fény felöl, amelynek keresztül kell haladnia rajta a világ összes nemzeteihez, a természet ásványi, növényi, és állati szintjeihez. Izrael középen található és érzi mind két oldalról a nyomást.

2014.07.23, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: SZL

KA

02 aug 2014

A lényeg az, hogy egy Fény körben legyünk

Mi egyelőre öntudatlanul, irányítva vagyunk a szándékkal az adakozás érdekében. Nincs mit tenni, így születettünk. De ha mi végrehajtjuk a helyes cselekedeteket, még ha nem is a helyes szándékkal, vagyis, a fizikai formában próbálkozunk a  “kör”-ben lenni, a kapcsolatban, a kölcsönös vonzódásban, amennyire csak  lehetséges, ezzel mi megfelelünk a Felső Fénynek, még ha nem is szándékkal az adakozás érdekében.

Mi nem illeszkedünk magához a Felső Fényhez, hanem a távoli világításához, amelyet “Körbevevő Fény”-nek nevezzük. És akkor a “Körbevevő Fény” elkezd hatni ránk, megfelelően a mi erőfeszítésünk mértékének, hogy elérjük az egységet, a “Ne tedd a barátodnak azt, amit te is gyűlölsz”, a “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, a kapcsolat és az önmagam lenullázása által. Még akkor is, hogy ha a cselekményeket nem kíséri az adakozási szándék, de közelítenek minket a Reformáló Fényhez, és ez által lassan megszerezzük az adakozási szándékot. Ily módon a cselekvéseinkben átváltozik a szándék adakozásra, és majd belépünk a spirituális szintre.

Ezért írva van, hogy “a Mitzvákhoz nem szükséges a szándék”, mert még azok a cselekedetek is, amelyekből hiányzik a helyes szándék, képesek elkezdeni a korrekciót és elvezetni minket az első spirituális szinthez, a “Néfésh dé Kedushá” (Szent lélek) szinthez. Tőle kezdődik a spirituális út. És majd a cselekedeteink átfordulnak helyesebben irányítva lesznek, “Lisma” (“az Ő nevében”) szándékával, a Teremtő számára,  tudatosabb módon. Minden szakaszban teszünk Táriág (613) korrekciókat: Táriág korrekciókat a Néfésh-ben, Táriág korrekciókat a Ruách-ban, Táriág korrekciókat a Lélekben, Táriág korrekciókat a Chájá-ban és Táriág korrekciókat a Yéhidá-ban, és majd megnyerjük a nagy Fényt, az Eyn Szof Fényt.

Kérdés:

Akkor miért mondják azt, hogy “a Mitzva szándék nélkül, olyan mint a test lélek nélkül”?

Válasz:

A igazi Mitzvá-król van szó. De amit mi teszünk most, ez még nem Mitzva . Írva van, hogy “az ember megnyeri a teremtés célját, a Tóra és a Mitzvák betartása által”. A Tóra, az a Reformáló Fény, amely ránk hat és korrigálja a vágyunkat, hogy adakozási szándékkal legyen. Ez a korrekció, a “Mitzva”.

Szóval, az Felső Fény teszi a Mitzvát, és ezzel korrigálja a vágyat. De az ember az, aki vonzza a Felső Fényt. Ennek az embernek aki meghívja a Felső Fényt, még nincs meg a helyes szándéka, ő megtesz minden cselekvést, hogy meghívja a Reformáló Fényt. És amikor a Fény megérkezik, akkor ő megteszi a javításokat, az úgynevezett “Mitzvot”.

Tehát, a mi szerepünk az, hogy állandóan  olyan helyzetbe vezessük magunkat, hogy  legközelebb legyünk a “Körbevevő Fényhez”, a Reformáló Fényhez.

2013.10.08, Felkészülés a reggeli leckére

ford: B S

szerk: Sz I

13 okt 2013

Új élet, ahol az igazság édes

Új élet, ahol az igazság édes

Kérdés:

Ha át kell térjünk a “keserű – édes” vizsgálattól, az “igaz – hazug” vizsgálatra, akkor kiderül, hogy a “keserű” lesz az “igaz”?

Válasz:

A kövületi, növényi és állati szinten az édes íz az igazság, és a keserű íz a hamisság. Az emberek  ilyen vizsgálatban vannak az életük minden pillanatában. Ez különösen a kisgyermekeknél figyelhető meg s ahogy idősebbek lesznek, egyre jobban rejtettségbe kerül. A hazugság egyszerűen elmossa a vizsgálatokat.

Ebből az következik, hogy ha erőfeszítést fektethetek be, azért, hogy úgy tűnjön, mintha én egy valódi igaz harcos lennék, aki elkötelezett valami felé, az egy hazugság. Egészen egyszerűen azért, mert a nagy cél felé törekvésünk kifelé való mutatása édesnek látszik, és ezért hajlandó lennék befektetni a legjobb erőket is. Minden vizsgálatunk csak arra irányul ebben az esetben, hogy elérjük ami “édes” számunkra. Őszintén szólva, nem vagyunk készen még az ujjunkat sem megmozdítani, amíg a Felső Fény nem adja meg nekünk azt a képességet, amely képesség az úgynevezett “értelem feletti hit”, amely nem más, mint az adakozás ereje.

Egészen addig, nincs semmi lehetőségünk arra, hogy bármilyen cselekedetet végre hajtsunk  – anélkül, hogy valamilyen hasznunk ne lenne belőle a megszerzési vágyunkban, azaz ne az  “édes” íz érdekében tegyük –  amíg fel nem fedezzük, hogy az így megszerzett örömök elillannak a beteljesülésük pillanatában, és hogy végtelen örömöt, csak egy teljesen másfajta irányultsággal szerezhetünk meg.  Akár kicserélhetem az egyik hasznot a másikkal, a megértésnek, a felismerésnek, a féltékenységnek, az  elégedetlenségnek, a bölcselkedésnek, vagy a környezet befolyásolásának, vagy a másokon való uralkodás kilátásának köszönhetően, de nem jutok vele semmire, addig amíg attól félek , hogy mit fognak mondani rólam a barátaim, azaz az egészet csak önigazolásképpen csinálom.

Ha a keserű ízt édessé teszem, az  megváltoztatja a viselkedésem, de csak azért, mert az értékrendem is megváltozik ezáltal, és ami korábban keserűnek tűnt, az idővel már nem tűnik annak. Hogy miért? Mert tudom, és szem előtt tartom, azt, hogy ha most elkezdem használni ezt a keserűt önmagam megváltoztatására, akkor megnyerem a környezet szimpátiáját, és azért már nem tűnik olyan keserűnek, hanem édessé válik számomra.

A keserű ízhez, amelyet magamban éreztem, hozzáadódik az édesség a környezettől, amely azt mondja nekem, hogy én mennyire nagy vagyok, és mennyire erős, és hős és mindenki a barátom akar lenni. Ezen a módon, az édes ízt egy teljesen más szinten érzem, de még így is, ez egy olyan édes íz, amely számomra érdemessé teszi, hogy erőfeszítést tegyek, és akár meg is változzak ezért.

Itt kezdek el a, változásokon és a korrekción átmenni, szinteket emelkedek, de mindez ugyanabban a megszerzési vágyban történik, és így valójában semmi sem változik. Az alapvető változást nem én, hanem a Reformáló Fény teszi meg rajtam. Amikor az ember megkapja, akkor érzi meg igazán, azt, hogy mi az, ami igazán meg fog változni.

Ezért mondva van: “Érezzétek és lássátok, hogy az Úr jó”. Az íz érzékelése nélkül, nem látunk semmit. Azt hiszed, hogy változol, bár valójában a változások csak evilági szinten történnek. Talán “emberibb” leszel és kevesebbet fogsz aggódni az “állati” szintedért, azaz a testedért, de mindez ugyanazzal a megszerzési vággyal, csak mélyebb, önzőbb, finomabb és a rejtettebb  egó szintjén jelenik meg.

A gyermeknél minden egyszerű. Ha édes, akkor akarja, de ha keserű nem akarja. Ha az ember igazolja és értékeli a közösséget, akkor ebben a közegben bármilyen keserű íz édessé válik. Ha az ember a keserű íz befogadására is képes, akkor már azt hiszi, hogy nagy és különleges, és ezzel korrigálta az ízlelését. De valójában még mindig ugyanaz az önző gyerek marad, de ravaszabb és romlottabb.

Tehát, így haladunk az életünk során, amíg a folyamat végén felismerjük a “gonosz hajlam”–ot. Mindezek a változások, amelynek köszönhetően átváltoztattuk a kisbaba által érzett keserű ízt a felnőtt édes ízévé, és nem járultunk hozzá az egónk jóérzéséhez semmivel, azaz nem szerezhetünk meg semmit a megszerzési vágyunknak.

Éppen ellenkezőleg, mi elértük azt, hogy a vágy teljesen üres és nem maradt eszközünk, hogy megváltoztassuk saját magunkat, és hogy érezzünk valamilyen beteljesülést. Ezért az emberiség végül eléri azt a határt, azt a kritikus állapotot, ahol minden kétséget kizáróan döntést hozzon, hogy szüksége van egy Felső erőre, hogy az megváltoztassa a valóságát.

Azaz, szükségünk van a Reformáló Fényre. De az emberek nem tudnak a létezéséről, és ezért nekünk el elmagyarázni nekik, hogy meg lehet változtatni ezt a valóságot, hogy felemeljen minket egy újabb tudatosságra, amely lehetővé teszi, hogy elérjünk egy édes helyre ehelyett, a keserű helyett, az emberek közötti kapcsolat által. Mert a kapcsolatban érezni fogjuk az új életet.

2013.08.13, Baal HaSulam, ” Fogantatás és Születés” című cikkéből

Ford: B S

KA

04 szept 2013

Bevezető a Zohár könyvébe

Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:

Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:

“És ahogy a “Malchut” megkapja a “Bina” hangját, az igaz “Man”–t emel a Tórán keresztül, amikor ő elkötelezi magát éjfél után és felemelik őt a boldog “Gvurá”-hoz a Felső Imához. Ahogy az írva van: “Ő felkel, amíg még éjjel van, és ő megjelenik minden díszítésében”. Ez a módja annak, ahogy a Szent Malchut csak éjszaka jelenjen meg, ahogy írva van: “Ő halad nappal, megjelenik éjszaka és ételt ad reggel”. Ő csak az Éden kertben jelenik meg, azoknak az igazaknak, akik őt így korrigálták a Tórában való elmélyedésükkel, akik éjfél után tanulnak.

Azért az lett mondva, hogy a Teremtő az igazakkal van az Éden kertben, mivel akkor a Szent Istenség korrigálva van az Éden kertben, amikor meg van öntözve a “kellemesség patakja”-ból, a “Hochmá”-ból (Bölcsesség), és együtt szórakozik az igazakkal, akik Őbenne vannak foglaltatva a “Man”-on keresztül.

Az lett mondva: Tilos áldást mondani reggel tisztátlan és mocskos kezekkel és az ugyanúgy van mondva minden egyes órában. Mindez azért van mondva, mivel az eredendő kígyó tisztátlan szelleme megmarad a személy ujjain, még azután is, ahogy a személy felkelt alvásából és a mocsok csak egy edény általi mosással van eltávolítva. Ez így van minden egyes órában nem csak alvás után. Ehelyett, minden mocsok és piszok egy megragadási lehetőség a “Szitra Akra” számára és tilos álmát áldást mondani, ha csak korábban nem történt meg a vízben való mosás”.

Mindez azért van, mert amikor az ember alszik, szelleme eltávozik tőle, a tisztátlanság szelleme van felkészítve számára és ez kezein marad, és bemocskolja azokat. Akkor tilos az áldás, anélkül hogy megmosná őket. De egy olyan napon, amikor nem alszik, és a szellem nem távozik el tőle, és a tisztátlanság szelleme nem marad meg fölötte, mégis amikor a latrinára megy, nem olvashat egyetlen szót sem a Tórából, amíg meg nem mossa kezeit. Nem azért, mert piszkosak, mert mivel lettek volna bepiszkolva.

Ehelyett, bánat azokra az emberekre, akik nem veszik észre és nem ismerik mesterük dicsőségét, és nem tudják, hogy a világ min nyugszik. Létezik egy szellem a világ mindenegyes latrinájában, amely ott jelen van és élvezi e gusztustalanságot, és ürüléket, és azonnal a személy ujjain marad”.

Kérdés:

Mit jelent az a folyó?

Válasz:

Hogy segít neked, ha azt mondom, hogy az “Édenkert” az a “Bina”?

Kérdés:

Az segít engem a szöveg megértésével

Válasz:

Ok, ha az a “Bina” akkor tudod, hogy ott van?

Kérdés:

Igen, legalább tudom, és ne képzeljek el valami hülye képet, valami fákat…

Válasz:

A “Bina” az ugyancsak egy másik kép számodra. A könyv az egy térkép, ami fontos, hogy most mekkora mértékben ismered, az utadat ahova haladsz.

Kérdés:

Amikor mi olvassuk, hogy ne csináld azt, vagy mosd meg a kezedet, hogy ne legyen mocskos és stb., ez olyan, hogy hagyjuk figyelmen kívül a bal vonalat, ne viszonyuljuk a rosszhoz csak a jóhoz.

Válasz:

Az emberek, akik nem értik a Zohárt, azt mondják, hogy valami kabbala etikáról szól, hogy az eszenciája a történetnek, mintha az lenne. Először is, én úgy tekintek ezekre a történetekre, mint hogyha a “Reformáló Fényt” várnám, nem érdekel egy szó sem, hanem annak érdekében, hogy összekapcsolódjak. Vagy azért, tanulok, hogy egy jeruzsálemi kabbalistává váljak, akik tudni akarták mi is van oda írva.

Mi gondoljunk arra csak, hogy “Reformáló Fény”. A személy csak azt tudja megérteni, amin keresztül megy. Azaz, csak az előző szintet képes a személy megérteni, mivel felé emelkedett. Belép annak az alapjaiba, és az előzőhöz képest megérti, ami alatta van. De ugyanazon szinten lehetetlen megérteni, attól függ, hogyan haladsz előre.

2013.08.23, Reggeli lecke, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: B S
Szerk: Sz I

31 aug 2013

Minden remény a Fényben

Minden remény a Fényben

Minden reményünk az, hogy helyesen használjuk fel a Reformáló Fényt, amely elhozza nekünk a hitet, a “Kegyelem Fénye”-t és a Tórát, a “Bölcsesség Fénye”-t a korrigált “edény”-ünkben.

A mi feladatunk az, hogy folyamatosan összekapcsoljuk magunkat a Teremtővel, azaz a tulajdonságával. Mintha mi elakarnánk rejtőzni a Teremtőben, ha ez az “embrió” állapota, vagy hasonlóvá akarunk válni Hozzá, ha ez a “kicsinység” állapota, vagy partnerré akarunk lenni, ha ez a “növekedés” állapota. Hozzáolvadjunk egy olyan mértékig, hogy felhasználjunk minden cselekedetet Vele, nem előtt és nem utána, hanem együtt, úgy hogy megszerezzük az adakozás tulajdonságát és mások szeretetét.

Mindez elérhető a Reformáló Fénnyel, egy teljes Unió által: Izrael, a Tóra, és a Teremtő, Egy. A Teremtő az adakozás tulajdonsága, a szeretet. És a Fény, amit kaphatunk Tőle, az a mi kapcsolatunk Vele. Így haladtunk előre, amíg el nem érjük az Uniót. De mindez az önlenullázás által érhető el, úgy hogy beleöltözünk a “Haszadim Fényé” -be, és amikor beleöltöztünk a “Haszadim Fényé” –be, akkor beleöltözhetünk a “Hochma Fényé” -be.

Az úton mi elérjük a “hitet”, amely “Haszadim Fénye”, a “kicsinyság”(katnut) állapota. És majd elérjük a “teljes hitet a “Haszadim Fényé”-nek az öltözetét, amely a “nagyság” (gadlut) állapota. Ez a művelet megvalósul a környezet összeolvadásával, amely megmutatja a Teremtő példáját. Én közvetlenül a környezettel dolgozom, ez egy és ugyanaz. Én nem érzem csak azt, ami belefér a megszerzési vágyamba, ennélfogva nem érzem a másikat és nem a Teremtőt. Tehát mondva van:”A mások szeretetén keresztül jutunk el a Teremtő szeretetéhez”, csak így tudunk előrehaladni.

Egyébként mindig tévedünk, hazudunk magunknak hogy igazak vagyunk. Ezért az emberek és a szervezetek cselekvései szerint ebben a világban, láthatjuk hogy ki az aki foglalkozik a mások szeretetével, amely egy fő dolog, mert ebből ered a teremtés célja. E kritérium szerint láthatjuk, hogy kik azok akik közelebb kerülnek hozzánk, de egyelőre nem ismertem ilyeneket.

2013.04.30, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

07 máj 2013

A jövő eljátszása

A jövő eljátszása

Kérdés:

Mit jelent az hogy magunkra vonzzuk a Reformáló Fényt?

Válasz:

Amikor én a Zohárt olvasom, én magamon belül akarok változásokat látni, mintha az energia egy nyalábja lépne be belső rendszerembe, fény, erők, új részletek, új tulajdonságok. Valami befolyásol engem, és én érezni akarom hogy mi az ami engem befolyásol, és mi az ami bennem a változásokat létrehozza. Tudni akarom mindezt, érezni akarom az ízeket, és látni akarom hogy ezek a változások hogyan történnek meg bennem, és hogy magamon belül hol tudom elképzelni mindazt, amiről a Zohárban olvasunk, hogy az ne csak valami elképzelt illúzió legyen, hanem azt valóban érezzem tulajdonságaimon belül. Ez az, amit várok, a változásokat megszerzés iránti vágyamon belül.

Nekünk kollektív erőfeszítést kell tennünk, kölcsönös segítséggel, és akkor a Reformáló Fény sokkal erősebb lesz mint amikor az csak egyénileg befolyásol valakit. Akkor sokkal könnyebb bármit is elérni. De ez csak akkor történik amikor a személy együtt működik másokkal, velük való kapcsolatban. Ezáltal ő közelít a Fényhez, mivel a Fény iránti vágya többé nem önző, hanem valamilyen mértékben már hasonlóvá vált a Fényhez.

Természetesen ez még mindig saját magáért történik, a személy megpróbál hasonlóvá válni a Fényhez bizonyos mértékben, és látszólag megpróbál azzal azonosulni. Ez van “játék”-nak nevezve. Természetesen magam számára kérek, de bizonyos mértékben ez már olyan, mint egy valódi és helyes adakozási tulajdonság.

Mi módon hasonló mindez? Pár ezer egoista összegyűlik, mindannyian adakozni akarnak, bár valahol mélyen lelkükben mindegyikőjük saját magának akarja azt, és lenéz mindenki mást, de mégis kollektív erőfeszítést tesznek, mintha összekapcsolódnának, mintha sóvárognának, mintha mindezt a Teremtőért tennék, adakozásért – ez van “mintha  játék”-nak nevezve. Ők “agymosás”-t hajtanak végre egymáson, mintha mindez valóban valami hatalmas, valami fontos lenne. Valójában semmi valóságos nem található itt, de ez az, ami meg kell tennünk  annak érdekében hogy elérjék a következő szintet. Mindez azért van mivel egy szakadék található a szintek között, és mi nem vagyunk képesek elérni a felső szintet mielőtt fel nem emelkedünk ahhoz, és a felemelkedés érdekében játszanunk kell.

Tehát még erősebben össze kell kapcsolódnunk és akarnunk kell, hogy azt érezzük, hogy a Fény megváltoztasson minket.

Ugyanakkor az csak változást hoz létre rajtunk, de később szándékunk pontosabbá válik, hogy az megváltoztasson minket kapcsolatunkban, egységünkben, de ez majd később történik meg. Most legalább arra kell céloznunk, hogy a Fény hatással legyen ránk.

2o12 október 22., Reggeli lecke 2.rész, Zohár

(HZS)

25 okt 2012