Dr. Michael Laitman

reformáló fény

Bevezető a Zohár könyvébe

Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:

Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:

“És ahogy a “Malchut” megkapja a “Bina” hangját, az igaz “Man”–t emel a Tórán keresztül, amikor ő elkötelezi magát éjfél után és felemelik őt a boldog “Gvurá”-hoz a Felső Imához. Ahogy az írva van: “Ő felkel, amíg még éjjel van, és ő megjelenik minden díszítésében”. Ez a módja annak, ahogy a Szent Malchut csak éjszaka jelenjen meg, ahogy írva van: “Ő halad nappal, megjelenik éjszaka és ételt ad reggel”. Ő csak az Éden kertben jelenik meg, azoknak az igazaknak, akik őt így korrigálták a Tórában való elmélyedésükkel, akik éjfél után tanulnak.

Azért az lett mondva, hogy a Teremtő az igazakkal van az Éden kertben, mivel akkor a Szent Istenség korrigálva van az Éden kertben, amikor meg van öntözve a “kellemesség patakja”-ból, a “Hochmá”-ból (Bölcsesség), és együtt szórakozik az igazakkal, akik Őbenne vannak foglaltatva a “Man”-on keresztül.

Az lett mondva: Tilos áldást mondani reggel tisztátlan és mocskos kezekkel és az ugyanúgy van mondva minden egyes órában. Mindez azért van mondva, mivel az eredendő kígyó tisztátlan szelleme megmarad a személy ujjain, még azután is, ahogy a személy felkelt alvásából és a mocsok csak egy edény általi mosással van eltávolítva. Ez így van minden egyes órában nem csak alvás után. Ehelyett, minden mocsok és piszok egy megragadási lehetőség a “Szitra Akra” számára és tilos álmát áldást mondani, ha csak korábban nem történt meg a vízben való mosás”.

Mindez azért van, mert amikor az ember alszik, szelleme eltávozik tőle, a tisztátlanság szelleme van felkészítve számára és ez kezein marad, és bemocskolja azokat. Akkor tilos az áldás, anélkül hogy megmosná őket. De egy olyan napon, amikor nem alszik, és a szellem nem távozik el tőle, és a tisztátlanság szelleme nem marad meg fölötte, mégis amikor a latrinára megy, nem olvashat egyetlen szót sem a Tórából, amíg meg nem mossa kezeit. Nem azért, mert piszkosak, mert mivel lettek volna bepiszkolva.

Ehelyett, bánat azokra az emberekre, akik nem veszik észre és nem ismerik mesterük dicsőségét, és nem tudják, hogy a világ min nyugszik. Létezik egy szellem a világ mindenegyes latrinájában, amely ott jelen van és élvezi e gusztustalanságot, és ürüléket, és azonnal a személy ujjain marad”.

Kérdés:

Mit jelent az a folyó?

Válasz:

Hogy segít neked, ha azt mondom, hogy az “Édenkert” az a “Bina”?

Kérdés:

Az segít engem a szöveg megértésével

Válasz:

Ok, ha az a “Bina” akkor tudod, hogy ott van?

Kérdés:

Igen, legalább tudom, és ne képzeljek el valami hülye képet, valami fákat…

Válasz:

A “Bina” az ugyancsak egy másik kép számodra. A könyv az egy térkép, ami fontos, hogy most mekkora mértékben ismered, az utadat ahova haladsz.

Kérdés:

Amikor mi olvassuk, hogy ne csináld azt, vagy mosd meg a kezedet, hogy ne legyen mocskos és stb., ez olyan, hogy hagyjuk figyelmen kívül a bal vonalat, ne viszonyuljuk a rosszhoz csak a jóhoz.

Válasz:

Az emberek, akik nem értik a Zohárt, azt mondják, hogy valami kabbala etikáról szól, hogy az eszenciája a történetnek, mintha az lenne. Először is, én úgy tekintek ezekre a történetekre, mint hogyha a “Reformáló Fényt” várnám, nem érdekel egy szó sem, hanem annak érdekében, hogy összekapcsolódjak. Vagy azért, tanulok, hogy egy jeruzsálemi kabbalistává váljak, akik tudni akarták mi is van oda írva.

Mi gondoljunk arra csak, hogy “Reformáló Fény”. A személy csak azt tudja megérteni, amin keresztül megy. Azaz, csak az előző szintet képes a személy megérteni, mivel felé emelkedett. Belép annak az alapjaiba, és az előzőhöz képest megérti, ami alatta van. De ugyanazon szinten lehetetlen megérteni, attól függ, hogyan haladsz előre.

2013.08.23, Reggeli lecke, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: B S
Szerk: Sz I

31 aug 2013

Minden remény a Fényben

Minden remény a Fényben

Minden reményünk az, hogy helyesen használjuk fel a Reformáló Fényt, amely elhozza nekünk a hitet, a “Kegyelem Fénye”-t és a Tórát, a “Bölcsesség Fénye”-t a korrigált “edény”-ünkben.

A mi feladatunk az, hogy folyamatosan összekapcsoljuk magunkat a Teremtővel, azaz a tulajdonságával. Mintha mi elakarnánk rejtőzni a Teremtőben, ha ez az “embrió” állapota, vagy hasonlóvá akarunk válni Hozzá, ha ez a “kicsinység” állapota, vagy partnerré akarunk lenni, ha ez a “növekedés” állapota. Hozzáolvadjunk egy olyan mértékig, hogy felhasználjunk minden cselekedetet Vele, nem előtt és nem utána, hanem együtt, úgy hogy megszerezzük az adakozás tulajdonságát és mások szeretetét.

Mindez elérhető a Reformáló Fénnyel, egy teljes Unió által: Izrael, a Tóra, és a Teremtő, Egy. A Teremtő az adakozás tulajdonsága, a szeretet. És a Fény, amit kaphatunk Tőle, az a mi kapcsolatunk Vele. Így haladtunk előre, amíg el nem érjük az Uniót. De mindez az önlenullázás által érhető el, úgy hogy beleöltözünk a “Haszadim Fényé” -be, és amikor beleöltöztünk a “Haszadim Fényé” –be, akkor beleöltözhetünk a “Hochma Fényé” -be.

Az úton mi elérjük a “hitet”, amely “Haszadim Fénye”, a “kicsinyság”(katnut) állapota. És majd elérjük a “teljes hitet a “Haszadim Fényé”-nek az öltözetét, amely a “nagyság” (gadlut) állapota. Ez a művelet megvalósul a környezet összeolvadásával, amely megmutatja a Teremtő példáját. Én közvetlenül a környezettel dolgozom, ez egy és ugyanaz. Én nem érzem csak azt, ami belefér a megszerzési vágyamba, ennélfogva nem érzem a másikat és nem a Teremtőt. Tehát mondva van:”A mások szeretetén keresztül jutunk el a Teremtő szeretetéhez”, csak így tudunk előrehaladni.

Egyébként mindig tévedünk, hazudunk magunknak hogy igazak vagyunk. Ezért az emberek és a szervezetek cselekvései szerint ebben a világban, láthatjuk hogy ki az aki foglalkozik a mások szeretetével, amely egy fő dolog, mert ebből ered a teremtés célja. E kritérium szerint láthatjuk, hogy kik azok akik közelebb kerülnek hozzánk, de egyelőre nem ismertem ilyeneket.

2013.04.30, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

07 máj 2013

A jövő eljátszása

A jövő eljátszása

Kérdés:

Mit jelent az hogy magunkra vonzzuk a Reformáló Fényt?

Válasz:

Amikor én a Zohárt olvasom, én magamon belül akarok változásokat látni, mintha az energia egy nyalábja lépne be belső rendszerembe, fény, erők, új részletek, új tulajdonságok. Valami befolyásol engem, és én érezni akarom hogy mi az ami engem befolyásol, és mi az ami bennem a változásokat létrehozza. Tudni akarom mindezt, érezni akarom az ízeket, és látni akarom hogy ezek a változások hogyan történnek meg bennem, és hogy magamon belül hol tudom elképzelni mindazt, amiről a Zohárban olvasunk, hogy az ne csak valami elképzelt illúzió legyen, hanem azt valóban érezzem tulajdonságaimon belül. Ez az, amit várok, a változásokat megszerzés iránti vágyamon belül.

Nekünk kollektív erőfeszítést kell tennünk, kölcsönös segítséggel, és akkor a Reformáló Fény sokkal erősebb lesz mint amikor az csak egyénileg befolyásol valakit. Akkor sokkal könnyebb bármit is elérni. De ez csak akkor történik amikor a személy együtt működik másokkal, velük való kapcsolatban. Ezáltal ő közelít a Fényhez, mivel a Fény iránti vágya többé nem önző, hanem valamilyen mértékben már hasonlóvá vált a Fényhez.

Természetesen ez még mindig saját magáért történik, a személy megpróbál hasonlóvá válni a Fényhez bizonyos mértékben, és látszólag megpróbál azzal azonosulni. Ez van “játék”-nak nevezve. Természetesen magam számára kérek, de bizonyos mértékben ez már olyan, mint egy valódi és helyes adakozási tulajdonság.

Mi módon hasonló mindez? Pár ezer egoista összegyűlik, mindannyian adakozni akarnak, bár valahol mélyen lelkükben mindegyikőjük saját magának akarja azt, és lenéz mindenki mást, de mégis kollektív erőfeszítést tesznek, mintha összekapcsolódnának, mintha sóvárognának, mintha mindezt a Teremtőért tennék, adakozásért – ez van “mintha  játék”-nak nevezve. Ők “agymosás”-t hajtanak végre egymáson, mintha mindez valóban valami hatalmas, valami fontos lenne. Valójában semmi valóságos nem található itt, de ez az, ami meg kell tennünk  annak érdekében hogy elérjék a következő szintet. Mindez azért van mivel egy szakadék található a szintek között, és mi nem vagyunk képesek elérni a felső szintet mielőtt fel nem emelkedünk ahhoz, és a felemelkedés érdekében játszanunk kell.

Tehát még erősebben össze kell kapcsolódnunk és akarnunk kell, hogy azt érezzük, hogy a Fény megváltoztasson minket.

Ugyanakkor az csak változást hoz létre rajtunk, de később szándékunk pontosabbá válik, hogy az megváltoztasson minket kapcsolatunkban, egységünkben, de ez majd később történik meg. Most legalább arra kell céloznunk, hogy a Fény hatással legyen ránk.

2o12 október 22., Reggeli lecke 2.rész, Zohár

(HZS)

25 okt 2012

Az alázatosság mint szokás

Az alázatosság szokása

Kérdés:

Hogyan tudom a barátok előtt külsőleg kifejezésre juttatni saját magam lenullázását?

Válasz:

Én szándékosan is lenullázhatom magam a barátok előtt, egy el túlzott módon, hogy másoknak ezzel példát mutassak. vannak olyanok akik túl szégyenlősek ahhoz, hogy így viselkedjenek, ami azt jelenti hogy valójában egójuk nem engedi ezt meg nekik, egyébként hogyan jöhetne létre szégyenlősség?

Szóval ők nem képesek magukat barátaik előtt lenullázni, de ezáltal, hogy mások  példát mutatnak nekik azáltal ez nekik is könnyebbé válhat. Nekem is könnyebbé válik a dolog ha megértem, hogy eltúlzott alázatosságommal példát mutathatok másoknak.
Az egónak szüksége van valamilyen kompenzációra, valami igazolásra. Most én eljátszom az alacsonyabb rendűt, mint egy színész a színpadon, de közben megnyugtatom magam, hogy ez nem igazán van így. Azonban még ilyen helyzetben is működik rajtam a Fény és korrigál engem.

Szóval fokozatosan bennem ez a szokás a második természetemmé válik.  A szokás, a Fény benyomása cselekedeteim hatására, mely egy második természetet hoz létre bennem.

2o12 október 15., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

HZS

KA

19 okt 2012

Csipés a Fénytől

Csipés a Fénytől

Mi benne vagyunk egy erőben, amelyet nevezünk “Teremtő” – nek. Mi nem szerezzük meg Őt, annak az elvnek az alapján hogy “Gyere és láss”, és ezért más neveket adunk, a megszerző személy aktuális felfedezése mértékének megfelelően.

Én ebben az erő mezőben vagyok együtt mindenkivel. Ezért felmerül a kérdés: hogyan ébresztem fel az adakozását?. Mert ebben van az ember munkája: hogyan ébreszti fel ezt az erőt, hogy növessze őt?

Mi szándékosan ereszkedtünk le a spirituális magasságból a “nulla állapotba”, és most tőlem függ, hogyan emelkedek vissza ugyanabba a magasságba ahol voltam. Ehhez kell felébresszem magamra a Reformáló Fényt. Nincs más erő, amely felemelne a spiritualitáshoz. Nekem csak a meglévő eszközök vannak, amelyek léteznek az én szintemen. A Teremtő felébreszt engem az álomból az “első csípés” által, és miután megcsípett, én kell, hogy dolgozzak a különleges eszközökkel: csoport, tanulás, tanár.

És így kéréssel fordulok a Fényhez, amely már kezdetben felébresztett. Én kérek Tőle megértést és, hogy tudatos módon hasson rám. A Fény csak “csip” engem újra meg újra, és nekem ebből kell kifejlesszem a viszonyom: mit kérjek Tőle, milyen adakozást várok, mit akarok elérni, és így tovább. Elképzeljem magamnak, hogyan érjem el összehangolódást azzal aki “megcsípett”. Meg kell keressem az Ő módját, a karakterét, és kérjek Tőle:

Én olyan akarok lenni mint az adakozó!

– Hogyan akarsz adakozóvá válni? És valóban adakozó? Mit foglal magába az adakozás?

Ha a személy nem hajtotta végre a kapcsolat műveletét, akkor nincs honnan kérjen. Ezek a cselekedetek tartalmazzák ugyanazt a mintát, amelyből képes MAN- t emelni, imát. Közte és a barátok között megépíti ugyanazt a mintát, amelyből MAN – t emel, a “Sokaság imáját”. Egyedül soha nem képes kérni kapcsolatot. Az ima a kapcsolathoz csak közösen lehet, legalább két ember között.

2012 Szeptember 4., Reggeli lecke “A Teremtő arcának rejtettsége és felfedezése”

(BS)

05 okt 2012

Egy anya sietve jön, amikor fia sírva fakad

Kérdés

Mit jelent az, hogy nekem minden kérdésemmel a Teremtőhöz kell fordulnom?

Válasz

Mi nem vagyunk ahhoz hozzászokva hogy a felső erőre emlékezzünk és arra gondoljunk.

Mindez nem azért van mert nem vagyunk vallásosak, a vallásos emberek sem gondolnak a Teremtőre olyan értelemben amire én utalok. Senki sem gondol igazán Ő rá.

Az, hogy Ő rá gondoljunk azt jelenti, hogy megértjük egyszerűen mindent Ő tesz. Mi beszélhetünk minderről magasztos szavakat használva, olvashatunk róla könyvekben de mindez nem segít.

Mi, azaz az egész emberiség, az összes lelkek, az összes vágyak, az általános hálózat, az egész rendszer, Malchut, a Sechina (Istenség), mind egyetlen, a Teremtőnek nevezett erőben léteznek. Nekünk fel kell fedeznünk, hogy mindannyian Ő benne létezünk. Ez az egyetlen megoldandó probléma: a Teremtő felfedése a teremtett lények számára, és pontosan ez az amivel a Kabbala bölcsessége foglalkozik.

A Teremtő felfedése a teremtett lények számára történhet vagy a szenvedés útján keresztül, hatalmas problémákon át, amikor a hatalmas szomorúság és reménytelenség következtében az egó összezsugorodik, és megszorítja magát annak érdekében, hogy ne érezze a szenvedést. Feladja élvezet iránti vágyát és készen áll bármire annak érdekében hogy ne szenvedjen.

De képzeljük el milyen hatalmas és szörnyű szenvedéseken és problémákon kellene a személynek átmennie annak érdekében, hogy feladja élvezet iránti vágyát. Ez nem öngyilkosságról szól, hanem egy olyan cselekedetről mely  milliárdnyi mértékben hatalmasabb életünknél. Mégis a hatalmas szomorúság nyomására az egó képes összezsugorodni egy olyan szélsőséges mértékben, hogy addig szorítja meg magát amíg már nem akar létezni.

Mi nem arról az apró vágyról beszélünk melyben jelenleg létezünk, hanem egy olyan vágyról mely folyamatosan növekszik és akkora mértékben szenved hogy inkább megszorítja magát. És akkor a vágy még nygaobbra nő, és a vágy ismét korlátozza magát.

Ezt hívjuk a szenvedés útjának. Amennyiben ezt az utat követjük, akkor “még a halál is jobb mint az élet”, és mégis lehetetlen meghalni.

De lehetséges az előrehaladás, és a megszerzés iránti vágy korlátozása és korrekciója egy olyan módon hogy az adakozni kezdjen azáltal, hogy felfedezi a Teremtőt, hogy maga a Teremtőben létezik egy olyan külső erő hatására ami Reformáló Fénynek van nevezve. Azaz ugyanazon Teremtő segítségével lehetséges Ő hozzá fordulni egy különleges módon.

Ezt a módszert lehetetlen egyénileg, függetlenül felfedezni. Mi láthatjuk azt, hogy még akkor is amikor az emberek meghallják a magyarázatokat még mindig nem értik meg mi is ez a Reformáló Fény. Ennek a módszernek a különlegessége az abban a tényben keresendő,  hogy ahelyett hogy én szenvedek a Teremtő hatása miatt, aki bennem rossz érzést kelt ahogy Ő közelít felém, én kérem azt, hogy Ő korrigáljon engem.

Én olyanná akarok válni mint Ő, én jó akarok lenni. Megelőző akciókba kezdek és a Teremtő elkezd engem segíteni! De nekem mindezt kérnem kell, készen kell álljak erre az adakozásra. Végül is ha csak megszerzés iránti vágyamon belülről sírok fel semmi sem segíthet. Hogyan befolyásolhatna engem a Teremtő a Reformáló fénnyel, amennyiben én nem kérem azt hogy az reformáljon engem és korlátozza megszerzés iránti vágyamat?

Nekem úgy kell a Teremtőhöz fordulnom, hogy Ő segítsen engem vágyam korlátozásában, és, hogy a vágyat adakozóvá változtassa, hogy az Ő hozzá váljon hasonlóvá. Ennek nem szabad a szenvedés hatására történnie, hanem az Ő cselekedete által, amit én maga kérek Tőle.

Ezáltal mi megkaptuk azt a lehetőséget hogy Ő hozzá forduljunk a magunk között létrehozott kapcsolatokon keresztül.. Amennyiben mi a közöttünk levő kapcsolatokat megfelelően rendezzük el, a kapcsolat az általunk akart adakozás formáját veszi fel. Mi úgy építjük fel ezeket a kapcsolatokat mint a gyerekek, akik a játék által mintha tennének valamit. Mi mindannyian tudjuk magunkról, hogy önzőek vagyunk, hogy a kapcsolataink is valójában önzőek, és hogy mindenki magának akar sikert vagy profitot. De mégis mi mindannyian együtt kérjük a Teremtőt, hogy Ő cselekedjen és változtasson meg minket.

Ez a kérés továbbra is önző, mivel lehetetlen másképpen felkiáltani a sötétségből, a száműzetésből. De végül kérésünk mégis beteljesül, mivel a Felső Fény, a Teremtő figyelembe veszi az állapotot, a feltételeket melyek közül mi kérünk. Ő megérti azt, hogy mi nem vagyunk képesek egy ennél spirituálisabb, alturisztikusabb kéréssel fordulni Hozzá mivel mi egónkon belül létezünk, és csak magunknak akarunk megszerezni.

Mindez olyan mint egy kisbaba aki még nem érti mit is akar de sír, és anyjának meg kell azt értenie, fejtenie és gondoskodnia kell róla. Nekünk is ugyanígy kell felsírnunk: Először is meg kell próbálnunk mindent amire csak képesek vagyunk, és utána fel kell sírnunk Hozzá. Ez a Kabbala módszere. Ne várjuk azt, hogy megsajnálnak minket felülről ok nélkül. A Teremtő nem ismer kegyelmet, mivel kegyelem az adakozás megadása amikor pontosan azt kérik.

HZS

06 Sze 2012

A Felső Fény akkumulátora

Kérdés

Mi a különbség aközött ha a Zohár könyvének olvasása közben gondolunk az egységre, és a napközbeni kísérleteink között?

Válasz

Az egész napod attól függ, hogy milyen hosszú ideig vagy képes az egység érzését megtartani, amit a lecke során hozunk létre, ha ezt nem tanultad meg, akkor nem kapcsolódtál a Forráshoz.

Tegyük fel, hogy van egy elektromos járműved, eljössz a benzinkútra, kapcsolódsz a hálózathoz, feltöltöd az akkumulátort és elhajtasz.

Feltöltötted az “akkumulátorodat” vagy sem? Ha a leckére a helyes felkészüléssel jössz, a helyes felfogással, az összes feltételét megteremtve, hogy az “akkumulátorod” megfelelően kapcsolódjon a Fényhez, akkor feltöltődik. Ilyen módon elsétálhatsz a leckéről és a nap többi részén kapcsolatban maradhatsz a Forrással, és meg tudod tartani a helyes szándékot ami ennek a töltésnek köszönhetően létezik. Ez azért van, mert feltöltötted magad úgy hogy most már tudod mit tegyél minden zavaró tényezővel és problémával.

Végül is, ezt kell tennünk. Ha mindent olyan módon teszünk meg, ahogyan kellene nekünk, akkor hirtelen megértjük és felfedezzük, hogy az a világ nem csak  úgy kialakult, hanem egy különleges rendszer, ami a folytonosságát jelenti egy spirituális rendszernek, hogy így spirituális energiával legyünk kitöltve, és aztán keveredjünk a világgal azáltal hogy egymásból húzunk hasznot, problémákkal  nézünk szembe a családban, a munkában, stb. Mindezeket a rendszereket nem ok nélkül teremtették, mivel semmi sem történik véletlenül. Azokat töltjük ki mindazzal amit az “akkumulátorunkba” kapunk, és ennek köszönhetően a következő szintre emelkedünk. Így megvilágítjuk a világot, kijavítjuk, és a segítségével felemelkedünk.

Aztán ismét újratöltjük az akkumulátor, és elkezdjük a következő napot, egyik napot a másik után, ahogyan azt mondják “Minden nap legyen új nap a számunkra.”

CST

KA

05 aug 2012

A bölcsek szava elér minket álmunkban is

Kérdés

Ha megkérdeznénk az embereket, mindenki azt mondaná a csoportból, hogy szeretne gyorsabban haladni az odaadó szolgálat felé. Mégis úgy érzem, megelégedünk az ön kérdéseinkre adott válaszaival. Az órára még vággyal, hiánnyal jövünk a közös felépülésre, s aztán mégis valahogy belealszunk sokszor. Hogy lehet a haladást állandósítani és gyorsítani?

Válaszom

Mellettem nem maradhattok hiányban. Noha nekem is megvannak a hiányaim, de a veletek való viszonyban én a teljességet hordozom, mert magasabb szinten vagyok. Tehát aki hozzám kapcsolódik, teljességet érez, mint az anyja, vagy egy felnőtt karjában a gyermek. Mint aki néha kérdez valamit a felnőttől, de általában megelégszik a felnőtt megingathatatlan szilárdságával, biztonságban érzi magát, megnyugszik tehát s elalszik a szülő karjában.

Az az igazság, hogy nekem az még jobb is, ha alszanak sokan az előadásom alatt. Mert így még jobban beléjük hatol a tanítás. Nem számít, ha elalszanak az óra közben. Nem kell egész idő alatt lángolni. “A bölcsek szavát nyugalomban értjük meg.” Itt nem arról van szó, hogy a bölcsek nyugodtan beszélnek, hanem hogy a bölcsesség belőlük úgy árad, mint a víz innen oda, s megnyugtat, s így ténylegesen el tud jutni az emberekhez.

Nem kell aggódni, rendben van az, hogy néha az emberek elalszanak az óráimon, mert  amikor megkapják a “visszaverődő fényt”, a gyógyulás vágyának megvilágítását, akkor majd gyakrabban lesznek éberek.

geo

KN

13 dec 2011

69 queries in 0,165 seconds.