Dr. Michael Laitman

reggeli lecke

Gyakorlati tanács a személyes tapasztalat által

Gyakorlati tanács a személyes tapasztalat által

Annak érdekében, hogy az ember ne hulljon ki a munkából a zuhanás által, keresnie kell magában a hiányt, vágyat, egészen a következő felemelkedés idejéig. Ahogy a bölcseink mondták: “Egy öreg ember aki hajlott háttal jár, mindig a földre néz, mintha keresne valamit és előre fél, hogy elvesztette azt”. Egy másik tanács az, hogy az ember töltse ki az idejét egy napirend alapján, vállaljon kiegészítő kötelezettségeket – dolgozzon a terjesztésben, vegyen részt a fordításban, írjon cikkeket, dolgozzon a szövegeken, dolgozzon a konyhában, és így tovább.

Ha az ember  állandóan csinál valamit, munkára kötelezi magát, nem számít milyenre, akkor megmenekül a zuhanásoktól, mivel állandóan dolgoznia kell a spirituális előrehaladás érdekében, legyen bármilyen állapotban. Amikor az ember egy emelkedett állapotban van, akkor ezt az állapotot képes kezelni, de ez nem elég.

Majd jön a zuhanás, amelyet kezdetben nem érez, bár már valójában zuhanásban van. Nagyon könnyű lezuhanni, miközben, az embernek úgy tűnik, hogy még mindig emelkedésben van. Ez hasonló a fizikai élethez, mint amikor legurulunk egy dombról és érezzük, hogy sokkal  egyszerűbb legurulni mint fölmászni. Még mindig azt érzi, hogy egy emelkedő állapotban van, de alapvetően már elkezdett gurulni. Ha pedig már valaki éppen zuhan, akkor nincs vágya kinyitni a könyvet, olvasni, hallgatni, tanulni, mert már hatalmába kerítette az apátia állapota, és ebből nagyon nehéz kijutni.

Tehát nagyon fontos, hogy megszervezzük a napirendünket, mert az kétségtelenül megtartja az embert, hogy ne zuhanjon le. Sok egyéb tanács  lehet természetesen helyes, amit tenni kell a zuhanás állapotában, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen.  Ez egy törvény, és hogy megtarthassuk ezt a törvényt, szükséges megszerveznünk a napirendünket, és így elkötelezzük magunkat, hogy folyamatosan részt vegyünk a spirituálissal összefüggő munkában. Én ezt tanácsolom nektek, a saját tapasztalatomból.

2013.04.28, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: BS

lekt: KN

03 máj 2013

A Születés, a sötétségből való kitörés

A Születés, a sötétségből való az kitörés

Ha a csoportban össze vagyunk kötve egy kölcsönös szeretetben, akkor mindenki úgy érez mint mindenki. Akkor nem lesz olyan állapot, hogy az egyik jól érzi magát és egy másik rosszul érzi magát, hanem mindenki egy szívben érzi hogy mi történik. Aki nincs az általános aggodalomban, nem fogja érzi az általános örömet sem.

Nem tudjuk, hogy miért teremt a Teremtő olyan helyzeteket, amikor egyes emberek jobban kapcsolódnak, mások kevesebbet. Ez számos tényezőtől függ, de különösen mindegyik felkészülésén múlik, és amilyen mértékben érzi, hogy ez az ő csoportja.

Ebben az esetben, még azok az emberek is, akik mindig is “Egyiptom” részéhez tartoztak, vagy azok akik kárt okoztak “Izrael fiainak”, most meg van adatva a lehetőség, hogy a Szentség felé haladjanak. E két részből álló csoport egyenlő eséllyel halad előre, és világossá válik, hogy ez az “érem” két oldala ugyanannak az állapotnak.

Azok, akik nem  találják magukat fizikailag a sötétben, érezhetik, hogy az általános szenvedés a húsukon halad át, köszönhetően az összeolvadásnak azokkal akik megkapták a csapást. Az egész globális csoport nem lehet fizikailag ugyanabban a problémában, de minden az összeolvadáson múlik, a barátok közti kapcsolaton.

Akkor mindenki úgy érzi az idegen fájdalmat a saját testében, mint a szeretett személy betegségét. Az egész globális csoport képes megosztani ugyanazt a fájdalmat. Még az egész világ is meg tudja tenni ezt, ha mi korrigáljuk magunkat, erősebbé válunk és felemelkedünk. Szóval, az aggodalmunk hullámai, a különböző típusú hullámok, a jók és rosszak, ki fognak terjedni minden irányba, és “zajt” okoznak a világban, amely lehet örömteli vagy aggasztó. Ebben a mértékben az általános állapot kijavításra kerül velünk együtt.

A sötétségből születik meg a Fény. Így minden kritikus problémának ellenkező eredménye lesz. A sötétségből születik meg a következő állapot és minden szülés egy ellentétes állapot. Ez mindig úgy érkezik, mint egy áttörés egy zárt helyből.

2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből (“Hallottam”)

BS

13 ápr 2013

Az a pont, ahol a vágyott és a kívánt állapot összeütközik

Az a pont, ahol a vágyott és a kívánt állapot összeütközik

Mondva van, hogy a Felső Fény abszolút nyugalomban van, és csak az edény hiányzik, azaz a megfelelő vágy, hogy felfedhessük Őt. A vágynak pontosan illeszkednie kell a Felső Fény öt szintjéhez: Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szintekhez. Olyan mértékben, ahogy a vágy változik szintről szintre, úgy kezdjük el felfedezni az új beteljesülést.

A vágynak készen kell állnia a beteljesülésre, mind minőségben és mennyiségben, ez a mi munkánk. Bár önmagában a Fény nem változik. Nincsenek változások a NáRáNHáJ Fényeiben (Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá). A Fény, amíg még nem költözött be az edénybe, addig erről még nem is beszélhetünk, ez csupán egy elvont fogalom, nem ismerhetünk róla semmit sem. Tudunk beszélni arról, ahogy belénk költözik, nem magáról ami belénk költözött, hanem arról, hogy hogyan érezzük magunkat amikor belénk költözik.

Amit már érzékelünk a hiányosságainkból, a vágyainkból, azt a jelenséget nevezzük “Fény” – nek, amely hasonló a Nap Fényéhez, vagy valamilyen jó érzéshez. Tehát a mi teljes munkánk a hiányok megszerzése, ezt úgy nevezzük, hogy a “Könnyek kapuja”.

Az erős hiányt én egyáltalán nem vagyok képes megvalósítani, kitölteni.Erre a hiányra nincs ráhatásom. Én rengeteg erőfeszítést fektetek be és mindent ami csak tőlem telik, mindaddig addig, amíg el nem jutok a hiány maximális méretéhez, és meg nem látom, hogy a hiány kitöltése nem rajtam múlik. Mert ha ez rajtam múlna, akkor az nem egy hiányosság lenne, és én csak dolgoznék tovább és tovább.

Amikor én száz százalékosan meg akarom azt valósítani, 100 százalékban tudni fogom, hogy ez nincs az én saját hatáskörömben. Ez a pont, amely kívánatos és vágyott, ez az úgynevezett ” Könnyek kapuja “. Ekkor az ember 100 százalékban kétségbe van esve az ő erejétől, de nem tudja elhagyni a kívánt célt, mert ez az egyetlen, ami számít neki az életében.

Minden erőfeszítést kizárólag azért teszünk, hogy erre a pontra érjünk. Természetesen, mi úgy vagyunk felépítve, hogy mindenki belefoglaltatik mindenkivel. És így a kölcsönös munka és az integráció nélkül, lehetetlen elérni egy ilyen állapotot. Csak egy intenzív csoportmunka, az egy irányba haladás fog eredménnyel járni, akkor a kapu megnyílik számunkra. Minden más vágy sem mennyiségében, sem minőségében nem alkalmas lelkünk felfedezéséhez, avagy a spirituális fejlődéshez.

2013.01.30, Felkészülés a reggeli leckére

BS

06 feb 2013

Legyél a Teremtő barátja

Legyél a Teremtő barátja

Az elv nagyon egyszerű: minden a mi megszerzési vágyunktól függ, a természetünktől függ. Ha előttem van egy számomra fontos ember, akkor közel akarok kerülni hozzá, a közelében szeretnék lenni és ez által őt, az ő nagysága szerint értékelem.

Akkor ezen ember fontosságát úgy nézem, mint egy anya, aki egy percre sem tudta levenni a szemét a kisbabájáról, mert ő a számára a legfontosabb. Ha én egy fontos emberre tekintek, megpróbálom értékelni őt és szeretni, úgy is, hogy azt is szeretem amit ő, így lassan elkezdem megváltoztatni a hozzáállásomat, az ízlésemet, hogy hasonlítsak hozzá. Az, hogy közeledek hozzá, azt jelenti, hogy elkezdem azt szeretni, amit ő szeret, ez által a természetem is hozzá hasonlatossá válik. A legfontosabb az adakozás és a szeretet törvénye, a formaegyezés törvénye.

Ezért az első feltétel a következő: “Készíts magadnak egy Ravot” Tanárt), azáltal hogy a Teremtő fontos számunkra, a teremtés célja a fontos. Így a Tanár és a barátok által a formaegyezés törvényét kell megvalósítanunk. Eképpen kell működjünk.

A Teremtő elrejtőzik előlünk azért, hogy ne rohanjunk utána egoista módon, mint egy fontos személyhez a mi világunkban, a hozzá való közelség által valami profitot remélve. Tehát úgy kell futnunk a Teremtő után, hogy az ő vele való összetapadás haszna csak az adakozási edényeinkben legyen érzékelhető. Azaz az adakozásunk, a kapcsolatunk Vele, ne az önmagunk érdeme, hanem csak az Ő érdeme legyen, eképpen legyünk Hozzá hasonlóak, ne pedig az egónk kitöltésével foglalkozzunk.

Mert az egóm kitöltése által, én mindinkább leválasztom magam a Teremtőtől, mert csak kapni akarok Tőle. Így kell megváltoztatnunk magunkat környezeten keresztül. Tehát amekkora mértékben képes a környezet, a Teremtő, az adakozás, az összeolvadás fontosságát megadni, akkora mértékben vagyok képes egy változáson keresztülmenni,melyben kicserélődnek a tulajdonságaim oly módon, hogy helyükbe a Teremtő tulajdonságai kerülnek.

Így mi megváltoztathatjuk magunkat a „csoport” által. Annak alapján, hogy “Készíts magadnak Ravot” (Tanárt). S mikor a Rav már igazán fontos számomra, akkor már képes vagyok eljutni oda, hogy “Vásárolj magadnak egy barátot”, és meg is teszem, majd összekapcsolódom vele azért, hogy kicserélhessem az én tulajdonságaimat az Ő tulajdonságaival.

“Készíts magadnak Ravot és vásárolj magadnak egy barátot!” elv megközelíthetetlen anélkül, hogy készítenénk magunknak egy Ravot, (Tanárt), azaz a Rav fontossága nélkül, mert ő a Teremtő előtti szintünk és ennek megérzése lehetetlen úgy hogy a Rav ne lenne fontos számunkra. Nem leszünk képesek közelebb kerülni Őhozzá és feladni dolgainkat ha nem lépcsőfokról lépcsőfokra tesszük azt.

Ez nem azt jelenti hogy az ember nem lehet sikeres, vagy a veleszületett természete gyenge lenne, vagy hiányzik az intelligenciája, vagy az érzékenysége vagy ereje. Mert minden törés csupán egy magyarázat, csak a cél fontosságának a hiányára, amit azonban meg lehet szerezni a környezettől, a Kabbalisták által elénk tárt módszerrel.

2013.01.31, Felkészülés a reggeli leckéhez

KA

06 feb 2013

Ima, amely a mennybe ér

Ima, amely a mennybe ér

Rábásh irásainak könyvéből, 2. kötet: “Mi a jelentése annak, hogy egy létra van a földre állítva és annak teteje az égig ér? Jelentése: Az embernek tudnia kell, hogy a Teremtő meghallgatja az imáját”.

Azaz, egy olyan helyzetbe érkeztünk, ahol minden kérésünk és vágyunk, minden pillanat, bele van foglalva egy univerzális rendszerbe, és a mi összes érzésünk, gondolatunk ennek az egyetemes rendszernek az eredménye. Ha bármilyen erőfeszítést teszünk, az befolyásolja az egész rendszert, mert minden kapcsolatba van mindennel. Ez a kapcsolat azonban el van rejtve előlünk. Ezért kell tudomást szereznünk erről, és azután megtapasztalnunk magát az érzést, mert a mi valóságunk össze van kötve egy Felső rendszerrel, amely az úgynevezett “Boré”, vagy “Nincsen senki más Rajta kívül “.

Ez a rendszer megkapja az összes jelet, ami tőlünk származik: a mi fejlődésünkből, amely ösztönös és természetes, és az összes egyéb hatásokat azoktól a társainktól, akik a természetes fejlődés fölött állnak. Minden benne van a rendszerben, és feltétel nélkül reagál a kérésünkre: “a Teremtő meghallja az imát”.

“Mi azt látjuk, hogy a felső válasz az imánkra az, hogy sokkal rosszabb állapotba kerülünk, mint mielőtt imádkoztunk volna azért, hogy legyen erőnk legyőzni a kapni akarásunkat.”

Mi nem vagyunk képesek meghatározni helyesen, hogy mikor fordulunk valóban a kéréssel a Felső Erőhöz, és mikor kapunk a kérésünkre (imánkra) választ. Megtörténhet, hogy nekünk úgy tűnik: mi imádkozzunk és kérünk. Azonban ez nem a mi imánk és kérésünk, egyszerűen csak adtak nekünk egy vágyat felülről, és mi érezzük, ahogyan az rajtunk keresztül halad. Ez az ima nem tőlünk jön.

“Nem mondhatjuk azt, hogy nem hallják meg az imáinkat. Hanem azt kell mondanunk, hogy a válasz, – amit mi nem értünk, – a Felsőtől jön, amit Ő ért, és amiről Ő tudja, hogy a mi érdekünket szolgálja.”

Fentről jobban tudják, mikor válaszoljanak az embernek és mit adjanak neki: milyen gondolatokat és vágyakat. Nincs ebben szabad választás.

“Tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyire távol áll tőlünk az adakozás, és a szervezetünk minden része tiltakozik ellene. Kérünk tehát a Teremtőtől egy olyan dolgot, amivel fizikailag nem értünk egyet.”

Hogyan tudjuk kérni ezt?

“Úgy, hogy meglátunk valami újat, amit nem láttunk még mielőtt elkezdtünk volna kérni. Kérjük arra a Teremtőt, adjon erőt nekünk, hogy a testünk fölé emelkedhessünk, és így megkapjuk a lehetőséget, hogy csak a Teremtő érdekében cselekedjünk, és nem a saját magunk javára!”

Az ember úgy látja, hogy ezeknek a kérelmeknek nincs semmi értelme.

“A megszerzett, új tudás birtokában képessé válunk meglátni, hogy a testünk nem ért egyet egy olyan fohásszal, ami azért szól, hogy le tudjuk nullázni magunkban a saját javukra történő kapni akarás vágyát”.

“Felmerülhet a kérdés bennünk: miért akarnánk lenullázni magunkban a kapni akarás vágyát? Vagyis az ember gyakran látja, hogy miközben könyörög a Teremtőhöz, az adakozás edényéért, az egész teste ellenáll ennek, és imája csak az ajak beszéde, ami üres szavakat jelent.

Azonban vannak olyan esetek, amikor már képes imádkozni a szíve mélyéből. Ennek képessége már a valódi válasz az imájára, ami azt jelenti, hogy a Teremtőtől megkapta az erőt, hogy a szíve mélyéből imádkozhasson. Ezért nekünk csak annyi a feladatunk: reménykedjünk abban, hogy a Teremtő Magához közelít bennünket.”

Mi egyelőre nem tudjuk megérteni, hogy mikor kapunk fentről vágyat a szívből jövő imára, és mikor imádkozzunk a saját kezdeményezésünkből, aluról. Mindez csak később fedeződik fel. Szándékosan van ez így elrendezve, hogy megzavarja az embert, és olyan érzésünk legyen, hogy nem engedünk az önző vágyainknak. Azért hogy kezdjük el erősen kérni az adakozás képességét, a vágyat az adakozás érdekében. Csak a valódi adakozás ereje által, a saját természetünk ellenében vagyunk képesek megvizsgálni önmagunkat, és látni az igazságot.

Az embernek (beszélőnek) csak egyfajta erőt kell megkapnia,- mint egy angyalnak,- ami csak az adakozási erő lehet. Ellenkező esetben ő egy egyszerű állat marad, a kövületi, a növényi vagy az állati szinthez tartozó, és csak megszerzési vágya van.

Amikor az embert a kétség és a zavarodottság szaggatja, és amikor nem képes megtalálni magát ezekben a zavart helyzetekben, akkor ő “darabokra szakad”, és ott, akkor lehetőséget kap, hogy megélje az összeköttetést a teremtés két része: a Teremtő és a teremtmény között, amely a korlátozott elme és érzelmek fölött áll. Az ő kérése az ima és az arra várt válasz fölé emelkedik, mint a “Malchut”, amely felemelkedik a “Keter” – hez. Ez jelenti az igazi imát. A VÁLASZ az imára, mikor a Teremtő és az ember összekapcsolódik egy teljes összeolvadásban.

“Ezért kell azzal a reménnyel élnünk, hogy a Teremtő közel visz bennünket Magához.”

Mivel mi állandóan a Felső erőből táplálkozunk, csak figyelnünk kell az adakozásra, amely a Felsőtől érkezik, rajtunk folyik keresztül és visszatér Hozzá. Hálásnak kell lennünk érte, és el kell fogadnunk a cél nagyságát, mely nem más, mint hogy “Nincsen senki más Rajta kívül”, hogy Ő jó és jót tévő, és minden állapotban sóvárogjunk a Vele való kapcsolatra.

Ha mi az imádkozást minden alkalommal a fent leírt, helyes módon közelítjük meg, és nem a rejtettség és száműzetés állapotából próbálkozunk, akkor ez már a valódi IMA lesz…

2013.01.28, Felkészülés a reggeli leckére

BS

03 feb 2013

Felnézek a barátra?

Felnézek a barátra?

Kérdés:

Lehetséges gyorsítani a szívben található pont felébredését egy személyben?

Válasz:

Igen, ez lehetséges, méghozzá két módon is, de előtte hadd magyarázzak el valamit: az emberek, akikben még nem ébredt fel a szívben lévő pont, a „világok nemzetei” szinthez tartoznak, másnéven „AHP” (AHAP). Azokat, akikben ez a szikra már felébredt, „Israel”-nek (Yashar – El) nevezzük, ami arra utal, hogy ők már vágyakoznak a Teremtő irányába. Őket már vonzzák felfelé és nekik azokra kell figyelni akik lejjebb vannak, tehát a szívben lévő pont két tevékenység által ébreszthető:

1.Külső tevékenység – anyagaink terjesztése,integrál képzés (integral education), könyvek és filmek által

2.Belső tevékenység – a közöttük levő kapcsolat által amely mindenkire hatással van az őket összefűző rendszeren keresztül, függetlenül attól hogy ennek tudatában vannak-e, vagy sem.

Felnézek a Barátra?

Kérdés:

Ez a rajz illusztrálhtja, hogy mi az a külső és belső csoportmunka?

Válasz:

Igen. A felső rész (piros mező) a szívben lévő pontok munkáját jelöli míg az alsó (kék) jelöli azokat a vágyakat, amelyek kapni szeretnének. Ezek alkotják a csoport „testét”.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy egyik oldalrol én együttmúködök a barátommal akit a saját reflexiómnak tekintek és magamban korrigálom az ő jellemzőit, másik oldalról pedig odafordulok hozzá, és egyenesen a szemébe mondom: Hé, te valamit rosszul csinálsz!

Válasz:

Nem ez a spirituális munka. Nekem nincs szükségem arra, hogy korrigáljam a Barátom jellemzőit magamban, hiszen ha ő a Barátom, akkor ő a Teremtő akaratából ilyen és van itt. Én felemelem rá a tekintetetmet, és tökéletesnek látom őt. Ha én azt látom, hogy valami nincs rendben benne, akkor én azt azonnal saját jellemzőmnek látom.

Felnézek a barátra?

Tehát, nekem nincs egyetlen panaszom sem a barátomra. Nekem saját magamra van panaszom.

Összességében nekem állandóan nagylelkűséget, bizalmat, örömet kell a barátom felé mutatnom a spirituális úton valamint törődnöm hogy a csoportomon belül mindenki megkaphassa a „Reformáló Fényt” rajtam keresztül.

2013.01.29, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

RB

03 feb 2013

Antiszemitizmus: Ki az oka, és mit kell tenni ?

Antiszemitizmus: Ki az oka, és mit kell tenni?

Kérdés:

Az antiszemitizmus Európában egyre csak terjed. Hogyan viszonyuljunk hozzá?

Válasz:

Mint ahogy tudjuk, mindenben két ellentét rejtőzik. Egyrészt, nem kell azokat szeretnem, akik gyűlölnek engem, és másrészt, kell dolgozzak rajta a korrekcióért. Egyrészt megértem, hogy gyűlölnek engem, ugyanabban a mértékben gyűlölöm a Teremtőt, mivel az egész világ másolat, amelyet a Teremtő működtet, és másrészt, én mindent meg kell tegyek, hogy korrigáljam magam és viszonyomat a Teremtővel, mert ezáltal korrigálni tudom a világgal való viszonyomat.

Nincs szükség, hogy a zsidók elmagyarázzák Európának hogy ők milyen jók. Ők be akarják bizonyítani, hogy nem akarnak semmi kárt okozni senkinek, és segítenek mindenkinek. De kit érdekel? – Senkit. Fizikai felszínen a zsidók nem tudnak meghatározni semmit sem, nem számít, hogy mennyire kedvesek, a világ egyre jobban és jobban megérti, hogy nem végzik el a feladatukat. A nemzetek a tudatalattijukban a zsidóktól csak egy dolgot akarnak: hogy megmutassák az utat a Teremtőhöz. Mert ők egy átmeneti fázisban léteznek, meg kell tegyék, ezt az egyetlen kötelezettségüket a világgal szemben. Senki nem akarja a kultúráját, az oktatást, a tudományt, és a sikert sem.

Az emberiséget egyáltalán nem értékeli a zsidók hatalmas hozzájárulása, amelyért annyira büszke. Olyan, mint mondanák: “Mi nem akarunk megismerni ebben, mert nem ezt várjuk tőletek. A teremtés terve szerint ti el kell hozzátok nekünk a Reformáló Fényt, enélkül, az összes többi nem ér semmit”. És végül, az általános rendszer egyre inkább belép az antiszemitizmusba.

Az antiszemitizmus negatív hozzáállás, amivel a zsidók szükségtelen dolgokkal foglalkoznak ebben a világban. A zsidók elleni gyűlölet csak növekedni fog, amíg katasztrofális méreteket nem ölt. Ez azért van, mert a zsidók nem azzal foglalkoznak, amivel kellene. Izrael (ISRA-EL) van kijelölve “Fény legyen a nemzetek számára”, ők legyenek a link az “átmenet” a Teremtő (Boré), és a nemzetek között, a “királyi papság” aki a nemzeteket tanítja. Báál HáSzulám erről ír a “Matan Tóra (a Tóra megkapása)” és az “Arvut” (Kölcsönös garancia) cikkeiben”. Csak Izrael nemzete képes megnyitni a Fény útját a világ számára, de ehelyett létrehoz egy “határt”, és blokkolja az átjárót, lezárja az útat. Akkor hogyan lehetséges, hogy ne érezzen gyűlöletet? Világos, hogy a világ nemzetei negatív (-) módon viszonyulnak iránta.

Antiszemitizmus: Ki az oka, és mit kell tenni?

Mivelhogy “Israel” egyenesen a Teremtőhöz (Jásár – El). Pontosan ezek az emberek képesek kapcsolódni a Teremtőhöz. Izrael megkapta ezt a lehetőséget, majd “összetört”, és szétszóródott a nemzetek között. Minden előkészületet fentről tettek, és most mindazok akik az “Izrael” szinthez tartoznak el kell kezdeniük korrigálni magukat azért, hogy “a világ nemzetei” – nek elhozzák a Fényt”.

Antiszemitizmus csak ezen múlik. De általában a zsidók elszaladnak a felelősség elől. Ma, Amerika elvesztette a népszerűségét, és több ember utazik Ausztráliába, mert ott egy kicsit csendesebb. Ahelyett, hogy a világ közepe lennénk és elhozzuk a korrekciót, mivel senki más nem fogja megtenni helyettünk, inkább elszaladunk a világ végére elrejtőzni, ott rejtőzni…

Általában az aktuális eseményeket csak rövid távon látjuk. Mi ezek fölött kell lennünk, nem akarunk bántani senkit. Az elv a következő: ha nem vagyok képes már most elhozni a világ számára a végső korrekciót, akkor az összes rossz dolgok megtörténnek a világban, nem számít ki érzi őket, ezek értem vannak. Ez az én hibám. Szóval, gondoskodnunk kell a lehető leggyorsabban, hogy elhozzuk a korrekció módszerét, minden lehetséges módszer segitségével: a könyvek, az internet, a tanfolyamok által és a belső rendszerrel, amely a köztünk levő kapcsolatra alapul. Ha valahol a világban történik valami rossz, akkor ez csak azért van, mert nem hoztam el a világot a korrekcióhoz. Mivel csak én tudom ezt megtenni.

Az emberek hibáztatják a zsidókat, ez az emberi természet így érzi, bár nem tudják, hogy miért. Ez egy “természetes tudás”. Bár elmagyaráztam neked, és a világnak, még mindig nem veszitek észre, hogy pontosan mi vagyunk az oka mindennek, ami történik. Meg akarod állitani a vérontást? Kérlek, csinálj valamit, hozd el az embereknek a Reformáló Fényt, imádkozz értük. Valójában te kell elhozd nekik a korrekciót, és ebben az értelemben a világ a tiéd.

Minden attól függ, hogy mennyire tudjuk felgyorsitani a korrekciót. Én barátaink felé fordulok és a televíziónézőkhöz világszerte. Gyertek érezzünk egy kicsit több felelősséget.

2013.01.31. Reggeli lecke, “Shámáti” 34, “Az ország nyeressége” cimű cikkéből

BS

02 feb 2013

Szivattyúval szivattyúzzuk a vágyat

Szivattyúval

Össze lehet hasonlítani az emelkedést és a zuhanást egy szivattyúval, mert olyan mint egy dugattyú, amely fel és le jár. Amikor a dugattyú süllyed, a nyíláson kilöki a levegőt kívülre. De aztán a szelep lezárul, és a dugattyú emelkedni kezd, és létrehoz egy vákumot, így az anyag kipréselődik a hengerből, és átmegy az edényedbe. De mi már építjük is a Masah-ot (a szűrőt) a tetején.

a-pump-that-pumps-the-desire

Ez történik minden alkalommal, amikor az emelkedésbe vagy süllyedésben vagyunk. Kívülre pumpálunk némi vágyat, és a vákum segítségével vágyat töltünk a munkához.  Amikor belépünk az edényedbe, az már a vágy, amely készen áll a munkára. A hengerben végtelen vágy van, amelyet fokozatosan kipumpálunk onnan az emelkedések és esések által.

2013.01.27, Reggeli lecke, “Csinálj magadnak Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”

ford: BS

lekt: kn-

29 jan 2013

Mikor vége a gyermekkornak?

Mikor vége a gyermekkórnak?

Kérdés:

Ha nincs adakozási szándékunk, akkor hogyan lehet dolgozni a hittel és a Teremtő nagyságával?

Válasz:

Mi dolgozunk a hittel és az adakozással oly módon, mint a gyerekek akik “eljátszák”. Ezt hívják a felkészülési időnek, amikor mi foglalkozunk a stimulációval, és nem a valódi adakozással: mintha mi adakoznánk. A tanulás által megszerzünk egy olyan állapotot, hogy már adnak nekünk valamilyen komoly munkát.

Mikor? Először is adnak nekünk erőket, amikor már felülről biztosak vagyunk abban, hogy mi nem azt használjuk mások kárára. Csak ekkor adják meg a lehetőséget az adakozásra. Mivel a megszerzés erejével nincs semmi veszély, mert soha nem hagyom el a saját kereteimet. De ha nem helyes módon használjuk az adakozás erejét, akkor nagyon nagy kárt tudunk okozni, hiszen az adakozás korlátlan.

2013.01.27, Reggeli lecke, “Készíts magadnak Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”

BS

29 jan 2013

Belépés a spirituális munkába

Belépés a spirituális munkába

Rabash cikkéből, “Belépés a munkába”: “A belépés a munkába a “Lo Lisma” állapotában történik, amikor a személynek már megvan a hite a Teremtőben, hogy azáltal élvezetet kap majd. Ez azt jelenti, hogyha ő végrehajtja ezeket a cselekedeteket, amelyeket úgy hívunk, hogy hit, akkor a személynek egy felemelt hangulatot hoz, és egy nagyobb mentális erőt ad, mint amilyen most, abban az időben amikor még nem hajtja végre ezeket a cselekedeteket.

Ebből az következik, hogy ez egy olyan gyógymód, amelyben képes nagyobb ízeket ízlelni minőségben és mennyiségben, ahhoz képest mint amikor más gyógymódokat hajt végre. Azok az élvezetek amelyeket ezek a gyógymódok hoznak, azok olyan élvezetek amelyek megszorítottak minőségben és mennyiségben, míg a hit az nagyobb élvezetet hoz számára minőségben és mennyiségben, tehát ez érdemes számára. Mindezt úgy nevezzük, hogy “Lo Lisma”, azaz még mindig nem a Teremtő nevében.

És csak miután megszerezte a “Lo Lisma” a szintet, utána érdemli ki az újabb jelenségeket, amikor egy magasabb állapotba kerül. A tény, hogy akkor már nincsen saját maga felé való számítása, hanem a számítása és a gondolata az igazság felé irányul. Azaz, az összes szándéka csak arról szól, hogy lenullázza magát az igazi valóság előtt, ahol már érzi, hogy neki csak a királyt kell szolgálnia, mivel érzi a magasztosságot és a fontosságot a királyban.

És akkor már elfelejtkezik, azaz, már nincs szüksége aggódnia  saját maga számára, hiszen a saját aspektusa el van törölve, mint egy gyertya a láng előtt, azaz, a Teremtő létezése előtt. Szóval ez a “Lo Lisma” állapota, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, és az aggodalma és a gondolata, hogy élvezetet adjon a Teremtőnek. És a saját valósága, azaz, a megszerzési vágya nem létezik benne egyáltalán, és akkor a saját vágya olyanná válik mint aki az adakozik”.

Azt hiszem, hogy már éreztétek mindkét állapotot a kongresszuson. Az első az, amikor a személy sóvárog, hogy spirituális élvezetet kapjon magának, beismeri, vagy nem akarja beismerni, foglalkozik csak a saját maga javára. Remélte, hogy ily módon eléri a jó életet ebben a világban, és a következőben, többet keres, jobbra változtassa a sorsát. Mindezek a számítások csak részt vesznek: “Én, én, én”, nem tudja magát kivenni ebből képből.

Ez történik öntudatlanul. Még ha megpróbálja eltávolítani magát ettől a képtől, ez most nem sikerül és ő állandóan fokozatosan visszatér magához. Aztán felfedezi az önérdekét, állandóan az ugyanazt a spirituális képet ápolja, amelyre vágyott. Ezért, a részvétele a csoportban, a tendencia Teremtőhöz, a munka és az erőfeszítései csak attól az érzéstől függ, hogy mindez érdemes a saját maga számára.

Annak megértése, hogy ő a saját maga számára működik, ez már egy felfedezés. Egyelőre elvégzi a feladatokat a nem helyes szándékkal, azaz a természetes önző szándékával, nem az adakozás érdekében, azzal hogy nem vágja le a feladatokat a személyes haszontól.

De hála azoknak a “Lo Lisma” műveleteknek. A személy átmegy a 4 fejlődési fázison: 1. megszerzés a megszerzés érdekében, 2. adakozás a megszerzés érdekében, 3. adakozás az adakozás érdekében, 4. megszerzés az adakozás érdekében, minden állapotban van “Lo Lisma”.

Ő már megvizsgálja, hogy a “szabad”, és “tilos”, a “Lo Lismá” – ban. Mert ezek az (négy) állapotok határozzák meg a műveletek lépéseit és a szándékát. De azáltal a személy elvégzi ezeket a lehetőségeket a szükségszerűségből, mivel az egó, az ő vele született hajlama, a gonosz amelyet a Teremtő teremtett, így állandóan hatással van rá a Felső Fény és lassan, cseppenként, kihúzza őt az egó rabszolgaságából, kitisztítsa a megszerzési vágy szándékából.

Ő megszerzi már azt a szakaszt, ahol elkezd gondolni a saját lenullázására. Érez benne egy bizonyos fokú bűvöletet, vonzerőt. Ő elkezdi értékelni az odaadást és a lenullázást, és nem a szenvedés nyomása alatt, hanem azért, mert egyre többet értékeli az adakozás tulajdonságát, egy olyan mértékig, hogy végül eltörli magát.

Ha kitart és dolgozik rajta, hamarosan megkapja a Fénytől az adakozás tulajdonságát:“Aztán elfelejti, hogy nincs szüksége aggódnia a saját maga számára, lenullázza magát mint egy gyertya a láng előtt, mert érzi a Teremtő a valóságát”

De, lenullázza magát nem a személyes hasznára, hanem az állapot fölé emeli magát: “Tehát, a “Lisma” állapotában találja magát, képes elégedettséget adjon a Teremtőnek, és az összes aggodalma, gondolata az, hogy hogyan képes elégedettséget adni a Teremtőnek”. És a saját valósága, amely a megszerzési vágy, nem emelkedik fel oda egyáltalán. Ekkor a személy eléri az adakozás szintjét az adakozás érdekében”.

Mi már beléptünk a lenullázás vizsgálataiba az Aravai “Láng a Sivatagban” kongresszus során. Ezt általánosságban érezzük a résztvevők között egyként, és most folytatnunk kell, egyre többet és többet koncentrálnunk erre a pontra, és minden távolság és zavar, amelyek megjelentek kongresszusok időszaka között, segíteni fognak nekünk. Ezek inkább megadják nekünk a vastagságot, a nyerseséget, amelyet  le kell nulláznunk, azért hogy képesek legyünk magunkat lenullázni.

2013.01.24, A reggeli lecke felkészülésése

BS

26 jan 2013

68 queries in 0,178 seconds.