Dr. Michael Laitman

reggeli lecke

Harc a két vágy között

Harc a két vágy között

Kérdés:

A “szívben lévő pont” kapcsolódik a fizikai testtel?

Válasz:

A mi testünk ellenőrzi a vágyat. Néha lefekszem erő nélkül, minta aludnék, és nem tudom kényszeríteni magam, hogy mozogjak. Ugyanakkor fizikailag egészséges vagyok, a vérnyomás, a cukor, a szív, a tüdő, minden rendben és egészséges, miért nem tudok mozogni? Azért mert nincsen vágyam. Nem akarok semmit, és ez egyfajta melankolikus érzés. Néha, magas lázam van és úgy érzem szédülök egész nap, azért hogy megoldjak valamilyen problémát.

A vágy vezeti a húst. Ez azt jelenti, hogy a Kabbala Bölcselete felé fordulunk és nem a testtel jövünk a leckére, hanem a vággyal.

A test csak egy “állat”, amelyet magunkkal hordozunk. Mint ahogy a kutya fekszik a szőnyegen, közel a gazdája széke mellett,  a testem is így ül a széken. De én magam vágy vagyok. Ahogy dolgozom magammal, ahogy irányítom és “formálom” magamat úgy működik a testem. Ez csupán egy “biológiai gép”, és ha adok elegendő motivációt, akkor még a magas láz is, a cél felé irányul velem együtt.

Mindenesetre, a vágy dönt, és meghatározza mit kell tenni, míg a test végrehajtja a parancsot. Tehát elsősorban a vágyért aggódjunk  és nem a testért.

Ezen kívül, te képes vagy behatolni mélyebbre és együttműködni a “szívben lévő pont” -tal, a vágy fölött és a test fölött. Azáltal, “ellene” dolgozol, a pont meghatároz minden műveletet, úgy hogy  a legfontosabbat választja .

Harc a két vágy között

Így a vágy és a “szívbeli pont” állandóan harcolnak és vitatkoznak benned. A vita abból a ered, hogy a pont egy más vágy, a Teremtő felé sóvárog. Végül is, egy állandó harc van közöttük, de a test “nem avatkozik be” ebbe, ő a vágya szerint viselkedik a győztes oldalon, ez vagy a szív vágya, vagy a “szívbeli pont”vágya.

Ez a pont már néhány emberben felébredett és másokban még mindig alszik a fizikai egó mélyen. Létezzél az első helyen szív (•)központjában, ő fel kell “bukkanjon”, azért, hogy a szív fölé emelkedjen. Csak úgy, mint abban a példában, amit Baál HaSzulám említ, amikor a féreg ki akar törni a retekből.Több ezer éve folytatódik az előkészítési idő a “világ nemzete” szintjén, addig amíg a pont felemelkedik a szenvedések által. És végül elkezdődik a felemelkedés igazi munkája, és ezen a szakaszon jönnek az emberek hozzánk, a Bnéj Baruchoz (BB).

Ami a “világ nemzetei” érinti, ezek egyszerűen állapotok az út mentén. Mindenki az általános rendszerhez tartozik, de ma már esélyt kaptunk, hogy előrehaladjunk tudatosan. Ez az, amit tesz a Reformáló Fény, (a Körbevevő Fény). Miért? mi nem tudjuk, de alapjában a folyamat sorrendje szerint a Reshimók (spirituális gének) elrendezése.

A törés idején a magas “Reshimok” zuhantak a legalacsonyabbra. Most kezdenek felébredni, és itt minden attól függ, hogy milyen Reshimóhoz tartozik a személy, mi a lelke gyökere. Miután, felfogja fedezni a gyökérét, tudni fogja minden részletét az ő útjáról. Mindenki esetébenn, ez nem függ senkitől személyesen, mindenki működik és el kell végezze a maga szerepét.

Harc a két vágy között

Kérdés:

Néha úgy érzem, hogy kiemelkedőbb vagyok, azok közül akik nem “ébredtek fel” még …

Válasz:

Ez azért van, mert a Fény nem működik rajtad állandó módon, és te még mindig ítélkezel az egódból. Ezért nem lehet, hogy többnek érezd magad mint bárki, még annyit sem mint egy hangya. Éppen ellenkezőleg, érezni fogod mindenben a Teremtőt. Ő áll a személy mögött, vagy előtte, és nem lehet semmilyen panasz vagy megvetés senkivel szemben. Még a legnagyobb ellenségeivel szemben sem, akik zavart okoznak, és veszélyeztetnek egy nemzetet vagy egy államot. Neked csak a Teremtőt kell látnod benne, aki olyan módon mozgat, hogy felébressze a kapcsolatot Vele az aktuális akadályok fölött. Ő az, aki akadályt helyez eléd, és a zavar, intenzitása attól függ, hogy milyen erősen csatlakozol Hozzá.

Ezért mondja: “Még ha a legélesebb kard kerül az ember torkára, ne essen kétségbe a kegyelemtől”.

2013.01.07, Reggeli lecke, a “600.000 lélek” cimű cikkből

BS

22 jan 2013

Két erő között

Két erő között

Kérdés:

A szándék független elem?

Válasz:

A szándék az amit te akarsz a megszerzési vágytól. Ma már nincs valódi szándékunk, ma van nekünk a tudás mérlegelése, hol előnyösebb “lopni” valamit, hol lehetséges több élvezetet szerezni: mitől, kitől, hogyan, stb. Ez az adakozási vágyból öröklődik a törés által. De mi nem tudunk két lehetőséget fontolóra venni, két szándékot: a megszerzés érdekében, vagy az adakozás érdekében. Mi csak számítást tudunk végezni a maximális személyes haszonra, a lehetőségekre, amelyek léteznek. Én vizsgálom a vágyamat és a legígéretesebb lehetőséget választom. Minden kérdés ami engem illet: mit tudok felhasználni a magam javára? és hol nagyobb a nyereség.

A szándék az adakozás érdekében, ezek fölött van. Ezáltal én megvizsgálom magam másokkal szemben. Akkor a kérdés más: Hogy tudok jobban szolgálni másokat, ahhoz hogy maximálisan adakozzak? Ez egy teljesen más számítás. Hogyan tudom ezt megtenni? Azáltal, hogy érezzem a másikat, és nem magamat: mi a jó neki? Mit akar ő? Mire van szüksége? Nekem belé kell foglaljam magam egy kölcsönös módon, mert különben hogyan lehetséges mérlegelni a lehetőségeket?

Azért, hogy használjuk az adakozási vágyat, nekünk állandóan szükséges integrálódjunk másokkal mindaddig, amíg el nem érjük a szeretetet. A spirituális szinten mi mindig bizonytalanok vagyunk a két vizsgálat között, leesünk a Klipába, és ismét felemelkedünk a Szentséghez.

Ma az előkészítés idején a Machsom (határvonal) alatt vagyunk, mi még nem léptünk erre a szintre. Mi tanulunk, játszunk egy csoportban, de később valóban egy Szent társasággá válik számunkra. Ez irányba haladunk, hogy megtörténjen az “Egyiptomi kimenekülés “, annak érdekében, hogy felemelkedjünk az egoista kapcsolattól egy önzetlen kapcsolathoz.

Két erő között

Ez lesz a spirituális születés. Ez mint a kisbaba, aki megszületett és elkezd lélegezni, táplálkozni, és érezni a testét. A születés után a test elkezdi a működését egy új vizsgálatba, egy jóval tudatosabba, amely nem létezett azelőtt. Mi is át akarunk váltani  egy új vizsgálatra a testünkben, a mi vágyunkban.

2013.01.07, Reggeli lecke,  a “600.000 lélek”  cimű cikkből

BS

22 jan 2013

Elzárva ettől a világtól

Elzárva ettől a világtól

Mikor az emberek közelebb voltak a természethez, olyan módon érezték a természetet, ami szinte misztikusnak tűnik számunkra. De valójában a természet valódi jelenségét fedték fel. Például az amazonaszi törzsek sokkal jobban érzik az erdőt, mint mi; mérföldekről érzik az illatát; olvassák a jeleket és nyomokat, és mindenféle hangokat megfejtenek.

Végül is másuk nincs is. Egy ember benne él; függ tőle és ezért egyre inkább fejleszti a kapcsolatát a környezetével. A madarak röptéből, a szél fúvásából sok mindent tud. Ő összeköti az ásványi, a növényi és az állati világot és egyként érzékeli.

De mi ennek ellentétei vagyunk. Mi védjük magunkat a környezettől. Bezárjuk az ajtót és az ablakot, csak hogy ne halljuk a városi hangzavart, és ne halljuk az autók zaját. Ennek eredményeként blokkoljuk az érzékelésünk edényeit. Elszigeteljük magunkat az élettől és a világtól.

Kérdés:

De az emberek gyakran összezavarodnak a természet közelsége és valami természetfölötti között.

Válasz:

Mindezek az érzéseket és érzékeket fejleszteni tudjuk magunkban. Vannak emberek, aki pusztán abból, hogy megfogják a kezed, meg tudják mondani, hogy ki vagy és mik a terveid. Vannak akik meg tudják jósolni a jövőt; olvasnak a gondolatokban. Ezek természetes érzékek, amelyeket mi elvesztettünk a civilizációs fejlődésünk ösvényén, és ezek nem valamiféle “extraszenzoros érzékelések.” A természet sokkal erősebb érzékeket adott az embernek, mint a mostani érzések. És ez semmi kétségek nem hagy maga után, hogy csodák nincsenek.

2o12.12.30, Napi Kabbalal lecke 4.részéből “Test és lélek”

FG

04 jan 2013

A Teremtő nézőpontjából vizsgálva

Kérdés

Az egoizmus a fejlődési folyamat motorja. Hogy juthatok el ennek a mondatnak a lényegéhez?

Válasz

Kezdjünk el ehhez megfelelően viszonyulni ehhez: az egoizmus az embert támogatja azáltal, hogy “állandóan ellenállásban van vele szemben.” Nem magától értetődő, hogy ezt kell transzformálni a saját ellentétébe, és akkor ez egy hatalmas, segítő kéz lesz. Ha a dolgokat megfelelően vizsgáljuk, akkor annak az érzése, hogy az egész élet csak egy kemény ellenállás, és egy áttörhetetlen fallal való hadakozás, megszűnik. Éppen ellenkezőleg, az ember állandóan fenntartja az egójával a játékot,  állandóan egyfajta módon “zsonglőrködik” vele.  Az ember és az egója egymás pártján állnak, és már ismert a számára, hogy milyen dolgot kell elvégezniük együtt.

Majd hirtelen az ego hátterében a Teremtő hirtelen feldereng. Kiderül, hogy Ő mozgatja a szálakat, és hogy Ő az ember valódi partnere. A személynek meg kell próbálnia mindent nem csak alulról felfelé vizsgálni, hanem  felülről lefelé is, a Teremtő nézőpontjából, azaz, hogy Ő hogyan szorította meg önmagát, és mit, hogyan küld az ember irányába.

Mondjuk kapunk valamit a Teremtőtől. Akkor az ember ezáltal képes figyelembe venni, hogyan kezdjen ezzel dolgozni alulról felfelé, emellett azonban kapunk egy bepillantást abba is, hogy a Teremtő nézőpontjából milyen módon hozza létre bizonyos feltételeket, és ezek hogyan ereszkednek addig, amikor a pontos és szükséges helyzetet ki nem alakítják, amiben az adott személy aztán majd találja magát.

Akkor mit kell tennem most? Kéréssel kell fordulnom Hozzá – alulról felfelé – megelőlegezve a teljes bizalmat mindenben és türelmesen el kell kezdeni tanulmányozni a dolgok általa történt elrendezését, hogy ezáltal újra élesszük két alábbi elvvel szembeni tudatosságunkat:

  1. Nincsen senki Rajta kívül
  2. A Teremtő jó, és csak jót cselekszik

Ez kulcsfontosságú. Végül is lényegtelen, hogy milyen helyzetet idéz elő a Teremtő a számomra, minden esetben ugyan oda kell eljutnom, hogy tehát mire akar ezáltal engem irányozni. Ennek eredményeképpen minden alkalommal a reakciómnak magában kell foglalnia az említett két elv alkalmazását, állapotról, állapotra, egyre jobban kiteljesítve ezeket. Kizárólag ez az oka mindannak, ami történik.

Világos, hogy annak érdekében, hogy ezt alkalmazhassuk, szükségünk van egyfajta garanciára, támogatásra, amely a Körülölelő Fényre Ohr MakifO”M), és általában a Kabbalista módszerre. Azonban vagy így vagy úgy, minden kizárólag annak érdekében történik, hogy adjon nekem egy lehetőséget a Teremtő feltárulásához való közelebb kerülésre, mivel hogy nincs Rajta kívül senki, aki jó és jót cselekszik.

 

Looking From The Creator’s Point Of View

14.12.2012, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, “A Béke” című cikkből

KN

19 dec 2012

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Rábásh cikke: “Hatalmas szikla az én megmentésem”:

“…De amit az ember megtehet, hogy elkezdje dicsőíteni a Teremtőt, de a szíve zárt, sok hiányt érez, és akkor nem tudja kinyitni a száját, és a dicsőségét énekelni. Akkor a tanács az, hogy fölé emelkedjen mindennek, és mondja, hogy a “Kegyelem befed mindent”. Más szóval, hogy Ő egészen kegyelem, csak lefedve van tőle, mivel még nem alkalmas látni a jót és a jóságost, amit a Teremtő készített a teremtményeinek.”

Kérdés:

Hogyan lehet elérni a Teremtő dicsőségi állapotát?

Válasz:

Tegyük fel, hogy rossz neked, problémák kísérnek, megjelennek a kellemetlen gondolatok , kielégítetlen vágyak esznek, mérges vagy és “zümmögsz” mindenkivel körülötted. És most fel kell emelkedjél a “Nincsen Rajta kívül más” szintjére, hogy a Teremtő jó és jóindulatú. Eszerint számításokat és nagy erőfeszítéseket végzel, állandó kereséssel és lassan az értelem fölé emelkedsz.

Ezzel együtt, kezdetektől fogva fontos letisztázni, hogy miért csináljuk: Azért, mert te zavaros vagy? Vagy azért, mert rossz érzéseid vannak? És lehet, hogy a büntetéstől félsz? Vagy azért, mert elégedettség akarsz a Teremtőnek?

Tehát, végre látod, hogy minden Tőle származik, aki jó és jóságos, hogy felemeljen az előző szintről egy Felsőbb szintre.

Szóval, mit csinálsz: Te köszönetet mondasz a Teremtőnek ezért amit tett, persze, akkor azonnal kapsz problémákat és új zuhanásokat. Időről időre te felemelkedsz és lezuhansz, a számítások állandóan gyorsabbak, amíg képes vagy számításokat tenni, és elrendezni őket, azért, hogy stabilizálja a hozzáállást, ami történik.

Mindenesetre a folyamat folytatódik. Eleinte a félelemből cselekedsz, hogy félsz mindenféle bajoktól, nem akarsz érezni kellemetlent. De fokozatosan kiegyensúlyozod magad a Teremtővel, és elkezdesz gondolkodni egy kicsit az adakozásra. És akkor azonnal Ő ad neked egy letérést az útról, és most próbálsz együtt dolgozni Vele. A következő alkalommal, azt akarod, hogy jó legyen Neki. Egy másik alkalommal, tényleg dolgozol a Teremtővel, abban hogy igazolni akarod Őt, nem azért, mert szeretnél megszabadulni a szenvedéstől, vagy hasonló bajoktól.

Igy haladsz előre, állandóan egyre többet és többet rögzited magad szándékhoz az adakozásra. Te állandóan értékeled az új helyzetet, de a mérés mindig egy kritérium szerint: “Mennyire gondolok a Teremtő megelégedésére?”.

2o12 December 11, Reggeli lecke, Rábásh cikkéből

BS

14 dec 2012

Kapcsolat a Mennyel az egyenes vonalon

Kapcsolat a Mennyel az egyenes vonalon

A “Malchut” – ot hivjuk úgy, hogy Ima, hiányosság, amelynek meg kell jelennie, az az, egy űr legyen. A Közvetlen Fény  első három fázisa után jön a negyedik és az utolsó szint a Malchut, a hiányosság. Ha a személynek nincs hiánya, ez annak a jele, hogy nincsen Malchutja, tehát már kezdettől fogva nincsen meg az Ádám szintje, nincs mivel elkezdje a spirituális megépítését.

Minden spirituális munkánk abból áll, hogy kifejlesszük a mi hiányunkat (Hiszaron), a “Malchut” – unkat, hogy a “Málchut Shámáim ” (Mennyország Királysága) váljon, azaz, a “Malchut” mely kapcsolódik a Mennyországhoz, amely a “Bina” felügyelete alatt van. Ez annyit jelent, hogy a mi vágyunk olyanná váljon, mint a Teremtő vágya.

Ezzel a céllal az ember állandóan párbeszédet folytat: Felemeli a hiányát, leellenőrzi azt, és kéri, hogy kiderüljön, mi az igazi vágy, mit akar most a jelenlegi pillanatban, és általában. Ő állandóan a Teremtőhöz fordul ezzel a hiánnyal, azért hogy szervezkedjen, hogy megfeleljen a beteljesülésnek, a felső válasznak, és hogy megtartsa az állandó kapcsolatot a Teremtővel.

Ezért mondja: “Reménykedjünk, hogy ő egész nap imádkozik”, mert ez megteremti a kölcsönös kapcsolatot a Teremtővel. Nekünk csak állandóan irányítanunk kell a “Malchut” -unkat, a mi szívünket az új hiányossághoz. És ha mi nem tesszük ezt meg, akkor a természet, mint mindig, nyom minket a korrekció felé, együtt az összes teremtményekkel az általános Fény által. Az általános nyomás, amelyet mi érzünk, mint egy feszültséget, és az általános globális válságot.

De ha az ember akarja a személyes kapcsolatot a Teremtővel, akkor mindig Hozzá kell fordulnia a helyes hiányossággal, hogy formázza meg őt, szervezze meg, és állandóan aggódjon, hogy ez a hiányosság hogyan legyen kompatibilis a fejlődési szakasszal.

Lehetetlen, hogy befejezze ezt a munkát, és pihenjen, mert az ember jobban és jobban érzi, hogy a szíve egyre erősebben kapcsolódik a Teremtővel, a közvetlen és legrövidebb módon. A kapcsolatok fokozata határozza meg a világok fokozatát. Az ember érzi, hogy egyre jobban lerövidítheti az utat, és többet és többet érti a Teremtőt. A csoport az az eszköz ami összeköt, az idegen hiányosságnak a gyűjteménye. Mert ez garantálja, hogy az ember helyesen viszonyul a Teremtőhöz.

És így halad előre; minden új beteljesülés jobban megszervezi a vágyát. Pontosan ezt a beteljesülést akarja, mert azáltal lehetséges elégedettséget adni a Teremtőnek, hogy elhozza neki a teljes hiányosságot a beteljesüléshez.

2o12 December o4, Felkészülés a reggeli leckére

BS

08 dec 2012

Megtanulni a szeretet bölcseletét

Megtanulni a szeretet bölcseletét

Írva van, hogy nincsen senki olyan bölcs mint a tapasztalt, mert ő már átment bizonyos dolgokon, és sokat megértett. De, “senki nincs olyan bölcs mint aki tapasztalt”, ez nem csak egy egyszerű megértést szimbolizál, hanem hogy ő keresztül ment az összes állapotokon, és benne volt. És tudja, milyen más állapotok állnak előtte.

Ezért sok türelmet és kitartást igényel, bármi is történik. A lényeg itt az összeolvadás, amely segíti a személyt minden helyzetben, hogy ne meneküljön el a harctól, hogy lerövidítse az időt, hogy átforditsa a bajokat , amelyek a segitségére vannak.

Abban a pillanatban, hogy feltárul az összeolvadástól való levállás, abban az érzésben, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, amely irányitja őt, és nem a kellemetlen érzések a testében. Addig, amig minden szerve a testében elkezdi érezni ugyanazt. Ez azt jelenti, hogy a Reformáló Fény fogja elhozni neki egy igazi örömet, hogy ez nem más, mint Ő, aki irányítja.

Addig is, sok állapotokon kell átmenjen, amelyben elveszettnek érzi magát, és szeretné ha teljesen eltűnik a valóságból, egészen addig amig el nem éri a fordított állapotokat. Hogy az összes üresség, amelyet érzett és felfedezett, az egy olyan térré válik, ahol elkezdheti értékelni a Teremtő irányitását, az adakozás erejének az irányitását.

Így ő másképp kezelheti a különböző állapotokat, a kapcsolatokat, az embereket és az értékeket, amelyeket korábban gyűlölt, és szenvedéseket hozott neki. Ő megérti, hogy “Nincsen más Rajta kívül “, és hogy bármi is történik, ez az ő javára van. És akkor ő elkezdi szeretni őket, amig meg nem szerzi az abszolút szeretetet és a teljességet.

2o12 november 12, Felkészülés a reggeli leckére

BS

13 nov 2012

A természeti törvények ismeretének hiánya nem ment fel bennünket a kölcsönös garancia alól

Kérdés

Miért várja el a Teremtő, hogy olyan törvényeket tartsunk be, amelyeket még csak nem is ismerünk?

Válasz

Ma mi az anyagi természet szintjén vagyunk, az ásványi (s), növényi (v) és az állati (a) fokozatokon. Itt létezünk, ebben rejlik a tudományunk és még nagyon sok dolog.

Azonban ez olyan természeti törvényekre vonatkoznak, amelyek a beszélő szint törvényei, miközben ez a szint már a spirituális természethez tartozik. Mi ezt nem ismerjük, nem tehettünk meg bármit ezekkel a törvényekkel, mégis fel kell emelkednünk azokhoz. Ezért megyünk át szenvedéseken, amelyek előrefelé taszigálnak minket. Ezért kapjuk a szenvedést a legmagasabb szintről, amely aztán fokozatosan feltárul bennünk is, de egy negatív formában.

Az állati szinten az embernek megvan mindene és és jóérzésekkel töltik ezek őt ki. (+!)  Minden nagyszerű. Majd hirtelen ennek az állapotnak az ellentéte tárul fel, a hatalmas mínusz, a szenvedés.  Mit tehetünk? Nem tudjuk.

Baal HaSulam szerint – és ezt mi is így ismerjük a történelemből –  ez a szenvedés minden állapotban feltárul, annyira, hogy az már elviselhetetlennek tűnik és ezért akarunk a következő szintre emelkedni. Ez az, ahogy előrehaladunk.

Tehát ma a szenvedések is a mi következő szint felé való nyomásunkat szolgálják. Várakozni szeretnél? Akkor a szenvedések nagyobbakká válnak. Végül is ez egy minőségi különbség nem mennyiségi. Korábban, amikor élelmiszerhiány volt, kifejlesztettünk egy új agrárgépet, és amikor nem volt elegendő eszközünk a szélmalmok építésére, akkor kölcsönkértünk pénzt másoktól, vagy a banktól, és így befektettük a saját részünket a gazdasági rendszerbe is. Azonban ma nem tudjuk mit tegyünk. Tehát a kérdés jogos.

Azonban nincs más mód, a természet törvényei soha nem a pillanatnyi szinten tárulnak fel. Az egyetlen mód az egyensúly elérése a természettel. Más szavakkal, integrálttá, “kerekké” kell válnunk. Egységre és egyenlőségre van szükségünk az emberek között – mindenre, ami az integrált állapottal kapcsolatos. Ráadásul szükségünk van egy egyenlőségre és a természettel való egyensúlyra.

Máskülönben mindannyian milliárdosok szeretnénk lenni. Azonban nem elég az embereket egyenlővé tenni annak érdekében, hogy elérjék a kölcsönös, egyesített garancia szintjét, amelyből minden más erő és szabály származtatható.

Ha nem tesszük ezt meg, a szenvedés nőni fog, ameddig el nem ér egy kegyetlen mértéket. A próféták beszélnek erről, hogy ez törvényszerű. A természet mindent elkövet, hogy kötelezzen minket arra, hogy az előre meghatározott célt elérjük.

Kérdés

Tehát ha példaként értelmezzük az Amerikára lesújtó hurrikánt, felfoghatjuk ezt úgy, hogy valójában a probléma velünk van, akiknek a teljes folyamat érthető?

Válasz

Hibásak vagyunk, mivel nem terjesztettük az üzenetet másoknak, és ezért nem érthetik meg és nem is tudnak megváltozni. Mi vagyunk a bűnösök.

Igaz, mi fejlődünk, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ami annak köszönhető, hogy még tanulhatunk és felkészülhetünk. Miközben előre haladunk és a ha csökkenne is a lemaradásunk, ahhoz képest ahol tartanunk kellene, rettenetes csapásokat kell elszenvednünk.

A kulcs világosan a mi kezünkbe van és ezért sokkal veszélyesebb problémákra és bajokra számíthatunk. Ha nem állítjuk meg a negatív, globális trendet, a bajok ránk szállnak vissza.

Az egyetlen eszköz a kapcsolat köztünk A külső terjesztés másodlagos, a legfontosabb dolog a közöttünk végzett, belső munka. Ha mi teljesen elmerülnénk a helyes szándékkal elért kapcsolatban, és minden tevékenységüket a világban az anyagaink terjesztésére irányoznánk, ez egy ideális alkalmazása lenne a módszerünknek, a lehető legjobb módon. A szándékoknak belsőnek, a cselekedeteknek külsőnek kell lenniük, különben a dolgok megromlanak.

31 október 2o12, Napi Kabbala lecke, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása)”

KN

06 nov 2012

Lehetséges az Abszolút meggyőzése ?

Lehetséges az Abszolút meggyőzése ?

Kérdés:

Ha a Teremtő a végtelen szeretet és igazság, akkor, hogyan lehet összekapcsolódni az Ő frekvenciájával?

Válasz:

“A Tóra emberi nyelven beszélt”, és ezért a Teremtőhöz tartoznak ugyanazok a tulajdonságok amelyekkel mi rendelkezünk.

Tény, hogy mi a törvények világban élünk. Én a törvénnyel szemben valamilyen térben vagyok, amelyben egy erő működik, és én megtudom hívni az adakozását egy nagyobb vagy kisebb mértékben. Ilyen módon én változok, és nem az erő.

De a gondolatomban én változom, és ez zavartságot okoz. Azt akarom, hogy a Teremtő erősen szeressem engem, mert az Ő szeretete teljes. Azt akarom, hogy Ő többet adakozzon felém, mivel Ő száz százalékban adakozik felém. Én jót kívánok Tőle, könyörgök, hogy változtassa meg haragját a kegyelemre, de hogyan hivatkozhatok egy abszolút dologra? Milyen változásokat várhatók az erőtől, ha Ő jó és jóságos, a jóval és a rosszal egyaránt?

Akkor képzeld el magadnak, hogy a Teremtő nem hall, nem érez, hanem állandóan ad, állandóan adakozik.

Te egy olyan formába vagy felépítve, aki érzi az állapotát a megszerzés vágyában. A vágy érzi ami megtölti őt, és ez a felismerés meghívja benne ezeket az érzéseket vagy másokat. Mi az érzések tulajdonosai vagyunk, mivel mi mindig az érzelmi reakcióból beszélünk.

Például, ha én megérintem a villany kábelt 100 V feszültséggel, akkor érezni fogom azt. A probléma nem a kábelbe van, és nem a vágyban, hanem a köztünk lévő érintkezésben. Ily módon az összes érzelmek bennünk születnek meg, és nem a Teremtőben, de mi mintha Ő hozzá csatolnánk az érzéseinket.

Ezért legjobb, ha nem úgy képzeljük el a Teremtőt mint valaki élő embert. Nekünk a törvénnyel van dolgunk, és a változások mértékének megfelelően újból felfedezzük az Ő adakozását. Itt minden csak az mi érzékenységünkön múlik, a felfogásunkon.

2 október 2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

BS

06 nov 2012

Hogyan éljük túl a kétségek viharát?

Hogyan éljük túl a kétségek viharát?

Mi csak azután lehetünk képesek felemelkedni a spirituális szintre, miután elfogadtuk azt a feltételt, hogy nem várunk jutalmat magunk számára. De hogyan lehetek képes egy ilyen döntést elérni? Hogyan kérhetek erőt Felülről? Hogyan tehetem meg mindezt ha csak egy korporeális elmével, korporeális érzésekkel rendelkezem, és csak önző módon vagyok képes viselkedni, hiszen semmi mást nem ismerek másra nem vagyok képes? Honnan találhatom meg a helyes formákat, és a helyes vizsgálatokat, részleteket, melyekből létrehozhatom a helyes kérést: hogy megkaphassam az adakozás erejét, és hogy ne kérjek jutalmat magam számára? Ez a szint van a Bina szintjének, Háféc Heszednek (csak Kegyelemre Vágyik), Noé bárkájának nevezve.

Amennyiben a személy kitartóan halad előre, óvatosan megtartva az összes feltételeket, akkor nem várják el tőle azt, hogy bármilyen különleges tulajdonságokkal rendelkezzen, azon túl amikkel megszületett, és nem szükséges hogy valami különleges embercsoporthoz tartozzon. Mindenki pontosan a helyes feltételt kapja meg munkájához azáltal hogy kétségeket kap felülről, kérdések formájában: “Mi ez a munka?” és “Ki ez az Úr hogy meghallgassam Őt?” Ez akkor történik amikor a személy egyszer az “özönvíz vizeibe”, majd a “tiszta vízbe” van bedobva, majd később a “vita vizeibe” és a “békés vizekbe”, a “Bina” különböző részleteibe, melyek ily módon jelennek meg számunkra.

A személynek tisztáznia kell, hogy vajon mindezeket a jobb vonalon, a bal vonalon vagy a középső vonalon fogadja el, és ezen vonalak mindegyikében megtalálhatóak az ő saját vonalai: a jobb vonalon három saját vonal, a bal vonalon három saját vonal, és ugyanígy a középső vonalon, és ezek mind egymásba vannak épülve.

A legfontosabb dolog itt az hogy soha ne álljunk meg, hanem állandóan konokul, makacsul menjünk tovább a legegyszerűbb módon, hogy ne akarjunk okoskodni, vagy ezeket a problémákat korporeális elménkkel megoldani.

Ez a teljes filozófia haszontalan, és csak a szív tisztasága segíthet. A személy aki sikeres az nem szükségszerűen okos, és még az is lehet hogy egy kicsit butácska, de teljesen a célra dedikálja magát, és makacsul halad előre a cél felé, megpróbálva munkáját elvégezni.

Természetesen a gonosz hajlam állandóan növekszik benne kiváltva a kritika és kétség gondolatait, de ez a makacs célirányos attitűd előbb utóbb a sikert sikerre vezeti.

Az összes tisztázás a Fáraó jól ismert kérdéseivel kezdődik: “Kicsoda?” és “Micsoda?”. És akkor megjelennek a különböző típusú vizek.

A “Kicsoda?” és “Micsoda?” a Teremtő hatalmasságára vonatkozó kérdések, arról hogy vajon nekem szükségem van e Ő rá, vagy sem, és arról hogy milyen fajta jutalmat várok magam számára. Ugyanakkor ezek egyszerű vizsgálatai annak hogy ki irányít és hogyan.

Később a személy különböző fajta vizekkel találkozik, és arra kényszerül hogy tisztázza: “Kitől akarom magam elrejteni? Mitől bújok el, rejtőzködöm? Milyen fajta vizek jelentik az özönvizet számomra, és mely vizek nem?”

A személy maga rajzolja ezt a teljes képet, de ebben nincsen özönvíz! Az özönvíz csak engem szolgál, az a saját káros gondolataim, rossz behatások eredménye és így tovább…

Az azáltal van meghatározva hol érzem éppen magamat, és nem különböző fizikai katasztrófáktól, például viharoktól vagy árvizektől függ mindez ahogy azt most érezzük. Valójában mi magunk hozzuk létre az árvizeket magunkon belül. Bár léteznek természetes viharok és árvizek mint ami most is megtörtént Észak Amerikában, azok is az emberiség által lettek teremtve, az élethez való hozzáállásukkal. mely a természettől egy ilyen választ vált ki.

Miután megkérdezzük a “Kicsoda?” és ‘Micsoda?” kérdésit számtalan alkalommal, elkezdjük tisztázni a különböző típusú vizeket, és elkezdek a helyes imához közelíteni.

Ez azt jelenti hogy tisztáznom kell azt a hiányosságot melyet el kell hogy érjek annak érdekében, hogy megkapjam az erőt, hogy magamat megszerzés iránti vágyam fölé emeljem, és valóban képessé váljak az adakozásra Azt írja hogy Noé megértette, hogy az özönvíz véget ért, amikor a galamb egy olívafa ágát hozta vissza neki, mely annak a jele hogy nem csak Hasszadim (víz) létezik, hanem a Hochma is a Hasszadimon belül.

3o október 2o12, Reggeli lecke, 1.rész Rábásh írásai

HZS

04 nov 2012

67 queries in 0,241 seconds.