Dr. Michael Laitman

rejtettség

A tudósok megfejtették a de ja vu rejtélyét

2015-10-28_ynet_w1

A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „de ja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.”

A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették – publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent – , hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.

A hely és környezet – ahol az egyes események játszódnak – emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.

Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a de ja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, “már láttam” – hátborzongató érzését.

Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak manapság prózai magyarázatot az összes tévképzetükre, mint a múltbeli élet, utazás az időben, és egyéb “titokzatos” eseményekre.

SZL

KA

05 nov 2015

Mi a halál?

laitman_202_0

Kérdés:
Mi a halál?

Rav laitman válasza:
A halál, korrekció. Az egyebként kijavíthatatlan vágy feladása, amikor az ember, egy új vágyhalmazon nyilvánul meg, és amit nem tudott korrigálni ebben az életében, majd felbukkan egy következő életében. A halál utan SEMMI nincs, az újjászülető lélek szempontjából a reinkarnáció azonnali. Az ember az élet és a halál örök kerekéről is csak a megváltás útján tud leszállni.

Kérdés:
Akkor mik a halál utáni élmények?

Rav Laitman válasza:
Az ember semmi más, mint a vágyakban megnyilvánuló tudatosság. Az Igaz Ember az, amikor az Isteni szikra tudatossága épül ki a vágyban. Minden más esetben, a vágyban lezajló folyamat ideiglenes, halandó. A halál utáni élmények valójában a vágyakban kialvó tudatosság elszabadulásai , mik az idő érzékelésének felgyorsulásával járnak. Amikor a vágyak mélyén lévő Klippáktól (Egoista Héjak) szabaddá válik a lélek, azaz a tudatosság, akkor még az adott vágyakhoz kötődve, a lélek különböző állapotokat él meg. Aztán egy új inkarnáció kezdődik azonnal.

Beszélgetés a Kabbalistával – részlet

KA

25 jún 2015

A drágám árnyékába

A drágám árnyékába

Báál HáSzulám, Shámáti 8-as cikkből: “Mi a különbség a Szentség (Kedusha) Árnyéka és a Szitra Achra (Másik Oldal) Árnyéka között?”

Írva van: “A Te árnyékodban szívesen ülök, és a gyümölcse megédesíti a számat”. Más szavakkal, az ember azt mondja, hogy mindazok a rejtteségek és szenvedések, amelyet érez a személy, a Teremtő küldte, aki azért zúdítja rá ezeket a helyzeteket, hogy eljusson az “értelem feletti hit” állapotába.

Amikor a személynek meg van az ereje, hogy kijelentse, hogy mindezt a Teremtő okozta, azt is megérti, hogy minden az ő hasznára szolgál. Ez azt jelenti, hogy ezen keresztül képes eljutni, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, a saját érdeke helyett. Akkor a személy felismeri, azaz, ő hisz abban, hogy a Teremtő élvezi a munkáját, amely teljes egészében csak az értelem feletti hitre épül.

Ezt követően az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyékok, eltűnjenek, a világból, hanem azt mondja, “látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy teljes értelemben szolgáljam Őt az értelem feletti hitben”. Ezáltal mindenben, amit az ember cselekszik, elmondhatja, hogy “természetesen a Teremtő örömét leli ebben a munkában, akkor miért érdekelne, az, hogy az Arc rejtettségének az állapotában dolgozom?”.

Mivel az ember az adakozás érdekében akar dolgozni, hogy a Teremtőnek okozzon örömet. Ennél fogva, nem hagyja abba ezt a munkát, azaz, érzi, hogy egy olyan belső rejtett állapotban van, ahol nem élvezi a Teremtő a munkáját.

Ehelyett az ember egyetért a Teremtő vezetésével. Azaz, a Teremtő akarja, hogy érezze az Ő létezését a munkája során, egyetért szívvel és lélekkel, mert a személyt nem érdekli, hogy saját magának legyen öröme. Ezáltal az árnyék életet hoz számára.

Ez jelenti, hogy “a Te árnyékodban ülök”.  Azaz, a személy egy olyan állapotra vágyakozik, amikor képes bármilyen módon saját értelme fölé emelkedni.”

Értelem felett lenni az, amikor az ember elfogadja, hogy minden a Teremtőtől jön, és minden, ami az életébe érkezik, az csak egyetlen erőtől származik, és “Nincsen más Rajta kívül”.

Ez az erő végtelen, hatalmas befolyásolást gyakorol az életére. A munkánknak lényege az, hogy elérjük azt az állapotot, hogy abban az állapotban nem akarok tenni semmit, külsőleg, sem ebben a világban, sem a belső vágyamban, sem a belső gondolataimban, egyetértek azzal, hogy minden, ami történik az adott pillanatban az a Teremtőt jelenti, és bármely pillanatot nevezhetjük a végső korrekciónak.

Még nem értük el azt az állapotot, hogy Ő jó és jót akar. Ilyen módon tekinthető az ember bűnösnek, vagy igaz embernek, hogy mennyire van közel ehhez a pillanathoz a belső érzékelésében, és hogy milyen érzékelése van erről a világról, ennek megfelelően beszéltünk arról, hogy az ember árnyékban ül, vagy fényben.

Mindig a Teremtő hozza ránk a különböző állapotokat, ahol elkezdjük érezni a hatalmas igényt a változásra, hogy megváltozzon a világ, hogy mi magunk megváltozhassunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy a mi munkánk ellentétes mindezzel. Azaz, a saját viszonyainkat kell, hogy megváltoztassuk a megszerzésből, az által hogy elfogadjuk a Felső gondviselésének a vezetését, és az árnyékát is úgy fogjuk fel, hogy az illő, és minden amit a megszerzünk a Fénytől, legyen az árnyéka maga, a kellemetlent is, amely az elrejtésből ered, e-fölé tudunk emelkedni, amelyet az értelem feletti hitnek az erejét fogja megadni a számunkra.

Ekkor eljutok egy olyan állapothoz, ahol ennek az árnyéknak a gyümölcsét, a Teremtő édességét fogom érezni, amely magában fogja hordozni a teljes korrekciót. Azaz, a “szájpadlásomon fogom érezni a Teremtő izét”, és úgy fog megjelenni az embernek, hogy megérti, azt hogy minden Tőle érkezik, nem csak szavakban, hanem belső érzékelésében. Annak ellenére, hogy nem kell kérnie a Teremtőtől, hogy táruljon fel, hanem kérnie kell a képességet, hogy ebbe az állapotba tudatosan tudjon bemenni. Megérti, hogy egy örömteli munkában van, az értelem fölötti hitben, azaz, elfogad minden egyes állapotot, jót és rosszat is, egészen addig, amíg el nem jut az édes íz a szájpadlásáig.

Ez jelenti azt, hogy elérte a hitet. Semmi sem változik meg a munkában, az egyetlen dolog az, hogy felfedezi a Teremtő teljes gondviselését.

Ennek eredményeképpen a Felső világ megnyilvánul számára egyik pillanatról a másikra, amin keresztül elérhető a teljességi állapot. A munkája megfordul és nem a külső változásokat kezdi el keresni, nem igényli sem a kéz sem a láb mozgásást, hiszen ezen mozdulatok az e-világhoz tartoznak, hanem a spirituális világban kezd el dolgozni. Minden az egyetlen belső állapot felé kezd irányulni, hogy egy valódi kapcsolat alakuljon ki az elrejtett Felső gondviseléssel.

Ezért az ember a Felsővel való kapcsolatot keresi, nem akarja, hogy semmi más megváltozzon, hanem az elrejtést is előnynek fogja felfogni. Mivel mielőtt a feltárulást kérné az ember, felismeri, hogy a feltárulás eljön magától, és ugyanazt a sóvárgást, szándékot szeretné megvalósítani a feltárulás irányában, mint az árnyékban, mint a Fényben. Az állapot, amelyben most van az is alkalmas arra, hogy csak ezt kérje és semmi mást. Ilyen módon a viszonya a Teremtőhöz minden mást eltöröl, mert az értelem fölötti hitben mindig a Teremtő felé vezeti az embert.

Olyan mértékben, ahogy megvan az emberben a sóvárgás, az összes zavar fölé tud emelkedni, és eléri azt a kapcsolatot, amelyet úgy hívunk, hogy “Nincs más Rajta kívül”.

Kérdés:

Az értelem fölötti hit el lesz törölve, amikor a Teremtő megjelenik?

Válasz:

Nem, az soha nem lesz eltörölve. Mi az értelem fölötti hitben dolgozunk. Mit jelent ez? Hogy az én vágyam a Teremtőhöz kapcsolódjon, az elrejtéshez, az árnyékon keresztül történik meg, azaz az elrejtés megmarad köztünk, én azonban meg akarom szerezni azt a fajta érzéket, hogy érezzem a Teremtőt, annak ellenére, hogy Ő el van rejtve, a belsőségét fedezzem fel.

Mondjuk, van egy ember, aki a világ végén lakik és össze akarok vele kapcsolódni, mintha a legközelebb lakna, a szomszédom lenne, ugyanabban az érzékelésben lennék, mintha egyek lennénk. Ez a fajta formája annak a viszonynak, amit a Teremtővel kell megtalálnom. Ez nem jelenik meg közvetlenül számomra, hanem mindennek a fölé emelkedve, kapcsolatba kívánok maradni a Teremtővel. Mivel szeretném megérteni Őt, ezáltal kifejlesztek egy új érzékelést, és ezekkel az érzékekkel, amelyet kifejlesztek, úgy tudom elképzelni Őt.

Tehát, nem az a probléma, hogy látom az arcát, hanem fel akarom tárni a belsőségét, a gondolatait, a szívét, a vágyait. Egy új érzékelést fejlesztek ki, ezt nevezzük az értelem fölötti hitnek, a forma felett alkotok meg valamit. Ezért az adakozásra fejlesztek ki minőségeket, melyek biztosítják számomra azt az érzékelést, amit ma nem tudok elérni. De itt még nem tárult fel az edény, amelyben megjelenik a Teremtő, mert az én edényem a “Dat” –ban (értelemben) van és mindig meg lesz szorítva.

Kérdés:

Tehát, a Teremtő ezen a módon feltud tárulni teljes egészében?

Válasz:

Erről majd később fogunk beszélni.

2013.07.29, Felkészülés a reggeli leckére, Báál HáSzulám 8-as Shámáti “Mi a különbség a Szentség és a Szitra Akra között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

30 Júl 2013

Minden elágazás közel a gyökéréhez

Minden elágazás közel a gyökéréhez

Kérdés:

Mit jelent az, hogy a természetünk is közel van a gyökerünkhöz ?

Válasz:

Minden ágazat természete szerint közel van a gyökéréhez, ugyanúgy a mi természetünk is közel van a gyökeréhez, a Teremtőhöz. Benne található az adakozási vágy, mint a Fény, mint a Teremtő, aki megteremtett minket. De mi a rejtettségben vagyunk, ez megterhel minket és nem teszi lehetővé, hogy helyes módon tekintsünk magunkra.

A saját tulajdonságainkat korruptnak látjuk. Meg kell értenünk, hogy ez nem a mi igazi formánk, ez nem mi vagyunk, de ez rejtve van előttünk! Csak akkor érjük el azonnal a gyökereinket, ha a rejtettségünk fölé emelkedünk. Ez olyan, mintha valamilyen ruhát vagy magunkra öltenénk, vagy a fölé emelkednénk. Ezt úgy is hívják, hogy “hit az értelem fölött”, vagyis az ego fölé emelkedünk, a lefedettség fölé, amely betakar minket, és fölötte létezünk.

Ez az “Eyn Szof” állapot, de mi elfelejtettük. Mindig ezt az “Eyn Szof” a világot kell látnunk mindenben: a köztünk lévő kapcsolatban, a hajlamunkban, bármely világképben, amely előttünk áll.

A Teremtő nem teremtett semmi rosszat, Ő csak a Jó és Jót tevő. De Ő elrejtette ezt az állapotot azért, hogy képesek legyünk felfedezni, és meglátni, hogy ez az, amire Ő vágyott, és mi vágytunk.

2013.03.20, A napi kabbala leckéjéből, “A Tóra átadása” (Mátán Tórá)

BS

05 ápr 2013

A világnak a tanulási része

A világnak a tanulási része

Soha nem fedeződik fel nekünk előre a munka, mit és hogyan kell csinálni. A Teremtő el van rejtve, az Ő rendszere rejtve, és adnak egy pár eszközt, amellyel megpróbálod korrigálni magad, magadon belül. Adnak példaként egy különleges részt a Teremtő rendszeréből és kérik tőled, hogy hozd létre magadba. És akkor felfedezed, hogy egy teljesen ellentétes tulajdonságod van, azokkal a tulajdonságokkal, amit létre kell hozzál. De az is segítség, mivel megmutatja a pontos ellentétet! És keresned kell ezt az ellentétet, hogy megértsed, érezzed, és az ellentétes tulajdonságból megtaláljad a helyes tulajdonságot.

Azaz, te tanulod hogy miért vagy korrupt egy ilyen formán, és miért kell beleegyezzél az ellentétbe, de te nem akarod az ellentétet látni. Ehhez le kell csökkentened magad, a saját fontosságodat le kell alacsonyítanod, és a Teremtő. fontosságát kell felemelned. Én egy harcban vagy, és hogyan tudok magamra taposni.

Például, azok az emberek akiket gyűlölök, ők rengeteg problémát okoznak nekem, nem akarom látni őket, és én “felháborodom” rajtuk, amint azok megjelennek előttem. És most irántuk ki kell fejlesszek egy másik hozzáállást, egy ellentétest. Kezdem felfedezni, hogy az én tulajdonságom ellentétesek azokkal tulajdonságokkal, amelyek nekem be vannak mutatva.

Elhoznak a csoporthoz, és azt mondják neked, hogy kapcsolódjál össze velük, és szeressed őket. Ha elkezded szeretni őket, akkor ezzel kitudod korrigálni a felfogásodat és érzékeidet, és magadat kalibrálni, hogy érezzed és felfedezzed a Teremtőt. A barátaid között, ebben a korrigált rendszerben, amit megteremtettél, érezheted őket. A barátaid helyett érzed a Teremtőt. Nincsenek barátaid, csak a Teremtő.

Mindez köszönhető annak, hogy eltört a egód, és ellentétesre fordítottad magad, megváltozott a hozzáállásod az ellenségeiddel szemben, a gyűlöletet szeretetté, az elutasítást kapcsolattá. De mindezt azért csinálod, hogy megépítsél magamban egy adaptálást a Felső erőhöz. Ebből kifejleszted, és növeled a Teremtő fontosságát, azért hogy kielégülést adjál Neki, anélkül hogy magaddal foglalkoznál.

Én elégedettséget okozok Neki, így nem lát engem, pontosan mint ahogy most én nem látod őt. Nem érzi hogy ez tőlem származik, mint ahogy én is se érzem, hogy minden a Teremtőtől származik. Ő mintha lenézne engem, bár mint ahogy a rejtettségből ugyancsak lenézem Őt, és ezzel megadja nekem azt az érzést, hogy valóban elrejtem magam. Készen vagyok, hogy ő lenézzen engem, és hogy ne tudjon semmit rólam mert ez az én adakozásom, az én hozzáállásom felé pontosan mint a Teremtő hozzáálása felém, ez ahogy most tünik számomra.

Mi megtanuljuk ezekből a dolgokból a helyes hozzáállást a Teremtővel szemben a korupt vágyunk fölött. Ezt hívjuk, hogy mi korrigáljuk a vágyat és a kapcsolatot, és ily módon képesek vagyunk elérni az adakozást. Azaz, mi kifejlesszük bennünk a Teremtő fontosságát, azért hogy elérjük az egységet Vele.

2013.01.23, Rábásh irásából

BS

28 jan 2013

Tiszteljük mindenkit, aki erőfeszitést tesz ezen az úton

Tiszteljük mindenkit, aki erőfeszitést tesz ezen az úton

Báál HáSzulám, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”, 1o2 pont:

“Meg van írva, és mindazok akik a Tórát a “Lo lisma” módján tanulják, az ő Tórájuk a halál mérgévé válik”. Emellett, nem csak hogy nem emelkednek az Arc felfedezéséhez, mert az értelmüket nem a munkára és elérésre irányították, és a Tóra amit összegyűjtenek, az hatalmas rejtettséget okoz számukra, bezuhannak a “dupla rejtettségbe”, amely a “halál” szintje, teljesen leszakadva a gyökértől”.

Így történik, ha a személy nem tesz erőfeszítéseket a környezet által, a tanulás és rendelkezésre álló eszközök által, hogy elérje a Teremtő felfedezését, azaz, hogy megtalálja benne az adományozás és a szeretet tulajdonságát, mert a mások szeretete által éri el a Teremtő szeretetét. Mert úgy kell irányítania magát, hogy a tanulás eredménye legyen az adakozás tulajdonságának a felderítésére, a mások irányába, amennyire művinek és fölöslegesnek tűnik számára, a fordított természetével.

Eleinte nincsen kész hallani, és egyetérteni ezzel. De minden alkalommal, az összes akadályok ellenére, megint és megint visszatér, és végrehajtja az összes szükséges kérelmeket, és meghatározva a természet oldaláról , a Teremtő, a csoport, mint a válság oldaláról, és az összes többi feltételeket, amelyet felfedez, és akkor lassan beleegyezik, hogy a tanulás célja az , hogy elérje az önmegtagadást.

Ez egy nagyon különleges művelet, egyáltalán nem az ahogyan leírjuk magunknak az út elején. De a változások mértékének megfeleően ami történik bennünk az úton, mi mindig felfedezünk új fokozatokat: mit jelent a cimcum, többiek, kapcsolat, kölcsönös garancia, Teremtő, az adakozás és a szeretet tulajdonsága, és mások. Mi már elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “Halál mérge”, és az “Élet mérge”, és miért ad a Tóra ilyen ellentétes állapotokat. Így mi fokozatosan kezdjük letisztázni az irányt és a helyes utat.

Sokszor a személy olyan állapotokba zuhan, amikor nem látja, hogy mennyire tévedett. De “Amit az elme nem végez, elvégez az idő”. Az egyetlen módja az előrehaladásnak, hogy folytassa “Mint egy ökör az igára és szamár a teherre” a tanulását nap nap után, ahogy mondani szokás, “Bármit, csak ne menekülj el!”. Végül is, ő nem érti mi történik, az ő egóját felülről adták, és a feltételek is léteznek, minden a Felső erő által van megformálva.

Ő erőfeszítést tesz, csinál valamit, de eddig nem értette mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne meneküljön el és legalább a legegyszerűbb mechanikus feladatot végezze el. Ha valahogy folytatni tudja, akkor legyen boldog, hogy legalább ezt megtartja.

Tehát, tiszteletben kell tartani minden egyes személyt aki erőfeszitéseket tesz, eljön minden nap és részt vesz akkora mértékben képes, amennyire megadják neki felülről. Ez alapvető fontosságú: jönni erre a helyre, ebbe az állapotba. És azon túl már elkezdődik a vizsgálat: miért, minek, mit ad ez nekem, miért veszek részt benne, mi a kívánt eredmény.

Példát kell kapjunk a Rabbi Simon diákjaitól, mert mi egyesülni akarunk és olyanná válni mint ők, közöttük akarunk ülni. Azt érezzük amit ők éreztek, akár a gyülőletbe, akár a szeretetbe. Ezeket az ellentmondó állapotokat kell elérjünk.

2o12.12.28, A napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

29 dec 2012

Az összes félelmek, a rejtettség eredménye

Az összes félelmek, a rejtettség eredménye

A félelem lehet eltérő: Félelem ebben a világban az állapotom miatt, a közeliek, és az egész világ miatt. De ezek mind fizikai félelmek, mert az ember nem rendelkezik a helyes kapcsolattal a Teremtővel, és meg kell értenie, hogy a  “Nincsen Rajta kívül más” kezében van.

Nem érti, hogy teljes egészében a Teremtő gondoskodása alatt áll, és ezért ő magáért fél ebben a világban. A kapcsolat hiánya a Teremtővel, Úgy érzi magát, és a világot, hogy le van vágva a Felső erőtől, úgy tűnik neki, hogy a világ függetlenül tőle létezik.

És a következő fázisban, amikor elkezdi félni a következő világ állapotát: a maga számára, a rokonoknak, a világ számára. Azaz, megkülönbözteti magát és a világot a Teremtőtől, mintha ezek a dolgok le lennének választva egymástól. És ezért keres köztük valamilyen kapcsolatot, hogy biztosítsa számára a legjobb létezést.

Ez a félelem a felfedés hiányából ered. Ezért érthető, hogy semmi sem segít itt, kivéve a valódi félelem felfedése, a Teremtőtől való félelem.

Ez már más fajta félelem, nem ebből a világból való, és nem a következő világból, nem jutalom vagy büntetés. Egyszerűen az emberben van a félelem, ő még nem tárta fel teljesen, hogy a Teremtő irányít mindent, aki jó és jót cselekszik, hogy már nincs mit kérjen, és nem kell aggódnia, sem a jelenben, sem a jövőben.

És amikor ő visszanéz a múltba, akkor szenved a szégyentől, hogy valami rosszat követett el. Azaz, ő még nem ragadt a Felső irányításához, azért hogy megértse, hogy nincs senki más az egyetlen irányítón kívül.

Ennél fogva a félelem oka  a felfedés hiánya. Minden  a rejtettség alapján, van meghatározva, nincs más kritérium, hogy meghatározzuk az állapotunkat. A felfedés hiányában a rejtettség, az elégtelen érzése a Teremtőnek, a teljesség hiánya “az értelem fölötti hit”, mindez félelmet és szorongást szül.

Ez a szint az úgynevezett “A félelem felismerése”, ez egy átmeneti szint a tökéletesség előtt. Ennek léteznie kell. Ezen a szinten az ember letisztázza mennyivel több ez a világ, azaz a vágyaiban, amelyben érzi ezt a világot. Vannak olyanok, akik nem kapcsolódnak a jó vezérléshez, az egyetlen, és a végtelen Teremtőhöz.

Ő gyorsabban el tudja rendezni vágyait, ha erősen kapcsolódik a csoporthoz. Benne mindig megtalálja a Felső Fényt, és saját magát ahol működik, és helyesen feldolgozza a félelmeit, azért hogy az összes félelme a lehető legelőrehaladottabb legyen a tökéletességhez.

A teljes félelem azt jelenti:  “Hasszadim Fénye”, és a “Hochma ragyogása”. Ehhez a félelemhez  lassan kell közeledni, és megvizsgálni a  helyzetét. Ha helyesen követel, akkor már kéri, hogy megismerhesse az összes zavaró tényezőket, vagyis az összes vágyait, és részleteit, amelyek még mindig nem azonosultak a Teremtővel, mert a félelme még nem teljes.

Egyelőre az emberben nincs teljes félelem, de képes a megszerzési edénye fölé felemelkedni, és az adakozás szándékában lenni, annak érdekében, hogy adakozzon, és akkora mértékben. Azaz, mi az edény nyersessége, ami megnyílhat, hogy képes az adakozás érdekében lenni. Így jutunk el a teljes félelemhez.

2o12 December o4, Reggeli lecke, a “Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

09 dec 2012

A bölcsek szava elér minket álmunkban is

Kérdés

Ha megkérdeznénk az embereket, mindenki azt mondaná a csoportból, hogy szeretne gyorsabban haladni az odaadó szolgálat felé. Mégis úgy érzem, megelégedünk az ön kérdéseinkre adott válaszaival. Az órára még vággyal, hiánnyal jövünk a közös felépülésre, s aztán mégis valahogy belealszunk sokszor. Hogy lehet a haladást állandósítani és gyorsítani?

Válaszom

Mellettem nem maradhattok hiányban. Noha nekem is megvannak a hiányaim, de a veletek való viszonyban én a teljességet hordozom, mert magasabb szinten vagyok. Tehát aki hozzám kapcsolódik, teljességet érez, mint az anyja, vagy egy felnőtt karjában a gyermek. Mint aki néha kérdez valamit a felnőttől, de általában megelégszik a felnőtt megingathatatlan szilárdságával, biztonságban érzi magát, megnyugszik tehát s elalszik a szülő karjában.

Az az igazság, hogy nekem az még jobb is, ha alszanak sokan az előadásom alatt. Mert így még jobban beléjük hatol a tanítás. Nem számít, ha elalszanak az óra közben. Nem kell egész idő alatt lángolni. “A bölcsek szavát nyugalomban értjük meg.” Itt nem arról van szó, hogy a bölcsek nyugodtan beszélnek, hanem hogy a bölcsesség belőlük úgy árad, mint a víz innen oda, s megnyugtat, s így ténylegesen el tud jutni az emberekhez.

Nem kell aggódni, rendben van az, hogy néha az emberek elalszanak az óráimon, mert  amikor megkapják a “visszaverődő fényt”, a gyógyulás vágyának megvilágítását, akkor majd gyakrabban lesznek éberek.

geo

KN

13 dec 2011

68 queries in 0,605 seconds.