Dr. Michael Laitman

rendszer

Egyensúly

thumbs_laitman_239

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat-rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01.14

21 jan 2017

A Földi életünk

laitman_435

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01,14

17 jan 2017

Mi a halál?

laitman_202_0

Kérdés:
Mi a halál?

Rav laitman válasza:
A halál, korrekció. Az egyebként kijavíthatatlan vágy feladása, amikor az ember, egy új vágyhalmazon nyilvánul meg, és amit nem tudott korrigálni ebben az életében, majd felbukkan egy következő életében. A halál utan SEMMI nincs, az újjászülető lélek szempontjából a reinkarnáció azonnali. Az ember az élet és a halál örök kerekéről is csak a megváltás útján tud leszállni.

Kérdés:
Akkor mik a halál utáni élmények?

Rav Laitman válasza:
Az ember semmi más, mint a vágyakban megnyilvánuló tudatosság. Az Igaz Ember az, amikor az Isteni szikra tudatossága épül ki a vágyban. Minden más esetben, a vágyban lezajló folyamat ideiglenes, halandó. A halál utáni élmények valójában a vágyakban kialvó tudatosság elszabadulásai , mik az idő érzékelésének felgyorsulásával járnak. Amikor a vágyak mélyén lévő Klippáktól (Egoista Héjak) szabaddá válik a lélek, azaz a tudatosság, akkor még az adott vágyakhoz kötődve, a lélek különböző állapotokat él meg. Aztán egy új inkarnáció kezdődik azonnal.

Beszélgetés a Kabbalistával – részlet

KA

25 jún 2015

Én eltűnök és úgy növekedek

Én eltűnök és növekedek

Kérdés: Ha a Fény befolyásolja az embert a lelke gyökere szerint, akkor hol van a részvételem ebben a folyamatban és az én lendületem ebben a folyamatban?

Válasz: A Reformáló Fény felragyog az általános rendszer állapotának megfelelően, amelyben mindannyian össze vagyunk kapcsolva egy integrált módon. Mindannyian bele vagyunk foglalva, ez egy kölcsönös az összekapcsolódás közöttünk, és így nem lehetséges, hogy el legyek szakítva a generációmtól, az időtől, és az általános állapottól. Az én helyzetem másoktól függ és azok helyzete tőlem függ.

Különben is, én képes vagyok előrehaladni egy egyéni módon. De az egyéni előrehaladásom bele van foglaltatva mindenkibe. Ez azt jelenti, hogy nem gondolhatok csak magamra, ez lehetetlen ennek a rendszernek a keretében, és ha ebben én nem befolyásolom saját magamat, akkor kárt okozok magamnak, nem számít, hogy mennyire lesz jó az imám. Ha ez nem megy át a csoporton, akkor ez kárt okoz a lelkemnek.

Így mindig emlékeznünk kell, hogy egy általános rendszerben vagyunk ahol, mindannyian össze vagyunk kötve és mindannyian függünk egymástól. Mi, pontosan ennek, rendszernek a felfedezéséért dolgozunk.

Az egyéni erőfeszítésem az általános rendszer felfedezésére irányul. Én nem azt a helyet fedezem fel amelyben én vagyok, hanem az a helyet kell felfedeznem ahol a többiek vannak, kollektíven velem együtt. Én nem magamat kell, hogy felfedezzem, hanem a rendszert, amelyben az “énem” eltűnik.

Én, a következő szintemen, az vagyok aki egyre kevésbé érzi az”én”- t, és egyre  jobban érzi a kollektívát. Egyre magasabb szinteken még egyre kisebbnek érzem az “énem” -et, és egyre nagyobb a kollektív érzékelésem.

Szóval, hogyan vagyok képes imádkozni magamért? Mert a következő állapotban, a következő szinten már nem leszek én! A kollektíva a következő szintem – az “énem”. A jelenlegi “én” eltűnik az általános rendszerben, és én az egész rendszerré válok. Pontosan őt érzem és felfogom, mint én-t. Én úgy látom, mint a saját lelkemet.

Én eltűnök és növekedek

Van az “én” azaz egoista pontom, és ebből a felemelkedésemmel alakulnak ki bennem a körök: minden egyes alkalommal új kör. A kör és a kollektíva egyre nagyobb, úgy mint: kollektíva 1, kollektíva 2, és a kollektíva 3. Ha lenullázom magam, egy bizonyos mértékig még látom ugyan az első állapotomat,de már részem néhány ember, azaz egy kör ez a kollektíva 1. Aztán még jobban lenullázom magam, és úgy látom meg, a második kört, ami már több embert foglal magába ez a kollektíva 2 , s majd még továbbnullázom magam és meglátom a harmadik kört is ami az egész csoportot foglalja magába. Ezeket a fázisokat nevezik Ibur (magzati állapot), “Yanicha” (csecsszopó) és “Mochin” (felnőtt).

Akkor ki is vagyok én? Az vagyok, amivel azonosulok. Ha bele vagyok foglaltatva az egységbe egy körben, akkor ez lesz az “énem”; ha bele vagyok foglalva egy nagyobb körbe, akkor ez a kollektíva lesz az “énem”; vagy ha bele vagyok foglalva az egész kollektívába, akkor ez az egész lesz az “énem”. Így a most érzékelt, jelenlegi énem eltűnik az egységben. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, megépítem magam az egóm felett, a Masach (szűrő) felett, az “értelem feletti hit” által.

2013.03.20, A napi Kabbala lecke “A Tóra átadása” (Matan Tóra)

KN

06 ápr 2013

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Kérdés:

Ha “Nincs senki más Rajta kívül”, akkor miért kell nekem azt mondanom: ” Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más”?

Válasz:

“Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más?” azt jelenti, minden ötlet csak az erőfeszítés által érhető el. Amíg az ember nem tesz erőfeszítést, addig egy lépést sem halad előre.

A mi világunkban sok a zavar, és néha úgy tűnik, hogy lehetséges nyerni valamit erőfeszítés nélkül: valamilyen ajándékot, örökölni valamit, kapni valami sorsot, vagy valamilyen lehetőséget. Mindenki ebben a világban a saját sorsával és szerencséjével, a saját csillagjegyével, egy bizonyos családba és bizonyos feltételekkel születik meg. Úgy tűnik számunkra, mintha nagyon sok dolog volna, ami nem tőlünk függ, és az adott keretek közt igyekszünk cselekedni.

Mi nem látjuk, hogy minden 100% – ban rajtunk múlik: minden pillanatban, minden lépésben, minden milliméteren az úton előre akarunk haladni, és e szerint kell erőfeszítéseket tennünk. Sok rendszer létezik, amely támogatja az emberi életet: a munkanélküli segély, a szociális gondoskodás, az egészségügyi alapok, nyugdíj. Ha beteg vagy legyengült vagy, akkor vigyáznak rád, és gondoznak. Tehát, a személy nem látja világosan és egyértelműen a kapcsolatot az ok és okozat között, az erőfeszítés amelyet befektetett, és a végeredmény között.

Ő nem látja az egész rendszert. Egy olyan mértékben törött rendszerben találjuk magunkat, amely egyre romlottabb és nem vesszük észre, hogy mi vagyunk az oka a válságnak. Vannak érvek arról, hogy mi vagyunk az okozója az ökológiai problémáknak és az éghajlatváltozás is mi miattunk történik. Mi mindig jobbat és jobbat akarunk, de a helyzet egyre tovább rosszabbodik. És ha hirtelen egy kicsit jobb lesz, nem fogjuk tudni, milyen okból. A rendszer el van rejtve előlünk, és érezzük a tehetetlenségünket.

Kabbala Bölcselete szeretné eljuttatni a személyt a felső rendszer felfedezéséhez, de mi ezzel ellentétesek vagyunk. A szabály szerint: ” A személy nem képes egy mitzvát végrehajtani, ha előzőleg nem vallott kudarcot belőle”.

Azaz, látnunk kell az inverz műveletet, amelyből kiderül és megértjük, hogyan kell rendezett módon, helyesen cselekedni: a tanulásban, a munkahelyen és mindenben. Amíg a személy nem tör össze valamit, addig nem érti meg a belső lényeget.

Ezért szeretnek a gyerekek mindent összetörni, hogy felfedezzék és megtudják, hogy mi van benne. A természet szükségszerűvé teszi számunkra, hogy mindent megvizsgáljunk, és ez által kezdjük azt megérteni.

A lélek törése már előttünk megtörtént, és nekünk a törött részeket meg kell próbálnunk összerakni. És miközben összerakjuk, képesek vagyunk megvizsgálni és felfedezni mindet ami “igen” és “nem”, vagyis nagyon jól megértjük és megtanuljuk ezt a rendszert, olyan mértékben, hogy mi magunk integrálódunk bele. Belépünk ebbe a rendszerbe, részévé válunk, és ezzel együtt a tulajdonosai leszünk. Tehát semmilyen problémánk nem lesz annak irányításával.

De most útközben ahogy tanuljuk, mindenféle zavarodottságok jönnek. Ez olyan mintha megnyitnánk egy gépet, amely nem működik, és nem tudod, hogy hol található a hiba. Szóval kezded ellenőrizni egyik helyen, másik helyen, megvizsgálod az utasításokat a könyvben és így tovább. Viszont, ahogy haladunk előre, van már egy szakértő, aki képes segíteni, és tanácsot adni.

2013.02.08, Báál Hászulám a “Levelek”

BS

29 márc 2013

Én korrigálom a világot?

Korrigálom a világot?

Kérdés:

Mi a világ korrekciója?

Válasz:

A sóvárgásunk a Teremtő elérésére, emel bennünket önmagunk fölé a közös nagy rendszerben.  Az előző életek formáltak minket ilyenné.

Bár különböző megvilágításban látjuk a dolgokat ebben a világban, de az egész rendszer kölcsönkapcsolat alapú.  De a Fény felülről érkezik. A Fény keresztül áramlik rajtunk, és az adakozás által szétárad a világban, és mindenkire hatással van. Ezt a mechanizmust hívjuk a Világ Korrekciójának.

Korrigálom a világot?

Én nem korrigálok senki mást csak magamat. Mert ha magunkat korrigáljuk, akkor a Fény rajtunk keresztül szabadon áramolhat a világ többi részéhez. A legtöbb ember nem tudja vízvezetékként vezetni a Fényt; mert nem tudják korrigálni magukat; nem is tudják hogy korrekcióra szorulnak, nem is értik ennek a mechanizmusát, nincs is rá vágyuk. Próbálj beszélni velük az élet értelméről, és hogy mit jelent az nekik. Sem jót sem rosszat nem jelent nekik, mert nincs arra vágyuk, hogy átlássák az élet értelmét. Ezek az emberek a világ népességének a 99%-át teszik ki, és rajtunk az 1%-on, azaz a mi belső munkánkon múlik az ő korrekciójuk is.

A Kabbalisták írnak arról a kötelezettségükről, hogy át kell, hogy adják a Kabbala Bölcsességét az emberiség többi részének, hogy a nehéz időkben el ne feledjék, hogy van remény, és van egy világnézet, ami elhozza a korrekciót. Vannak olyan szintek amire a világnak el kell érnie, amire nekünk kell fölemelni a világot önmagunk által hogy az korrigálódhasson. A spirituális munka során felgyorsításba hozzuk a folyamatot ami megkönnyíti és egyszerűbbé teszi az utat a többiek számára. Mindenkinek tudnia kell erről, de csak olyan mértékben, amennyire erre vágya van. A korrekció ténylegesen lezajlik majd a belső munkánk által, az egész világon és annak minden élőlényén, mert mindenkivel egy rendszerben vagyunk,  össze vagyunk kapcsolódva.

2o12 December o7, A Novoszibirszki Kongresszus 2.leckéjéből

DH

KA

13 dec 2012

Kilépni egy ismeretlen bolygóra

Kérdés:

Miben különbözik a kabbala pszichológiától, amely szinten arra tanítja az embereket, hogyan kapcsolódjanak össze egymással?

Válasz:

A pszichológia gyakorlati része helyes, és megtalálható a kabbalában is. A kabbala bölcsessége minden ismeretet átölel ennek a világnak a természetéből. Arról beszél, ami teremtés első pillanatától történt, annak utolsó pillanatáig, és ezért ennek a világnak az összes tudományát tartalmazza. Csak a kabbala nem írja le olyan részletességgel ezeket, mert nem határozta meg ezt céljának.

A pszichológia, mint gyakorlati megfigyelése a bizonyos viselkedési módoknak a világban, teljesen helyes volt a mi időnkig. Ma azonban ennek a tudománynak a képessége, hogy megtartsa ezt a vonalat, kérdéses, mivel egy teljesen új, globális világba léptünk be. A globális rendszer elkezdett felettünk működni, és nincs tekintettel az összes, individualitásra, vagy személyes kapcsolatrendszereikre egymással, hanem mindenkit egy egymástól való függő helyzetbe hoz, minden, mindennel összekapcsol.

Nem tudjuk, hogyan közelítsük meg a világot ezen a módon. Nincs olyan tudományunk, amely elmagyarázna egy ilyen megközelítést.  

Nem tudtunk kifejleszteni egy tudományt, az analóg, globális rendszerekre és e rendszerek részeinek létezési törvényire, mivel mi magunk belül nagyon különbözünk ettől.  Az ember csak olyan formákat tud kifejleszteni, amelyek jelen vannak benne, a természetében.

Ha azonban nem érzem a kapcsolatomat a többiekkel, nem tudok erre tudományt kifejleszteni. Ez a egész probléma! Most egy olyan világba lépünk be, amelyről nem tudunk semmit! Abszolút semmit! Nem fogunk tudni semmit kifejleszteni, kitalálni, ameddig organikus módon nem érezzük mindenkivel a kapcsolatot.

Tehát kiderül, hogy csak a kabbalisták képesek kifejleszteni egy tudományt a számunkra, erről a hétköznapi, földi valóságról, amely most tárul fel a számunkra, és senki más. Mindenki más teljesen képtelennek látszik a segítségre, és nem fogja tudni, mit kell tenni mindezekkel a problémákkal és katasztrófákkal, amelyek felbukkannak.  Semmilyen specialista nem fog tudni kínálni semmit: sem a pszichológusok, sem a fizikusok, vagy biológusok.

Hirtelen elkezdjük felismerni, hogy a jelenlegi tudományunk, annak teljes egésze lezárul ebben az új állapotban. Ennek az oka az, hogy egy új, integrált hálózata az erőknek cselekszik felettünk, amely mindent, egyetlen, általános kapcsolatban vesz számításba.

Megértettük vajon, mennyire nehéz helyzetben találtuk magunkat? Ezért kell terjesztenünk a kabbala tudományát olyan gyorsan, ahogy csak lehet, hogy az emberek felismerjék, mi is van előttük. Ha csak egy kis késztetés is létezik az előre menetelre, egy minimális egyetértés és megértés, vagy legalább egy kis tudás és vágy a megértésre, ez megváltoztatja a teljes képet és könnyebbé teszi a világban a létezést.

Most a szörny Ausztrália felé közelít, és mit tehetnek az emberek? Csak sírnak. Megpróbálják megerősíteni a házaikat, kapcsokat ütnek a falakba, azonban ez valóban segíteni fog a dühöngő elemek ellen?

KN

 

10 feb 2011

A helyes szándék feltárja a világot

Kérdés:

Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?  

Válasz:

Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által.  De mit jelent az, hogy önmaga által?

Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.

Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.

Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.

KN

 

09 feb 2011

Hol kezdődik az ember?

Minden ember megtapasztalja az individuális vágyait, amit megpróbál kielégíteni. Vannak, akik ellenállnak és szembefordulnak ezekkel, de ezeket is a Teremtő irányítja. Úgy mozgat bennünket, mint a sakkfigurákat.  

Nincs semmilyen szabad akaratunk, tehát nincs egyetlen pont sem felcímkézve valakiben,  hogy az , a másik meg rossz. Nem szabad elvárnunk semmilyen következményt, vagy visszajelzést a cselekedetekkel kapcsolatban: sem menny sem pokol, sem más ilyen összefüggésben tekintve. A Zohár Könyvében írva van: „Mindannyian állatok vagyunk.”

Valóban, hol van a szabad akarat? Még ha valakinek csak egy illúziója is van erről, mert nem teljesen pontosan tudja, hogy mit is akar. A Teremtő szándékosan injektálja valakibe ezeket az utasításokat, és az olyan kontroljelzéseket, hogy azok a szabad cselekedetek érzetét keltsék, és semmi mást. Ezért annak a felismerése, hogy „senki nincs Rajta kívül” mindenekelőtt annak a megértése, hogy csak fogaskerekek vagyunk, egy hatalmas mechanizmusban.

Akkor hol kezdődik az ember? Az ember a szabad akarattal kezdődik. Ennek az elérése érdekében fejlődnie kell. Ezért az évezredek keresztül először az egoizmusát fejleszti, a Teremtő felülről való ellenőrzése mellett majd megérzi, hogy milyen módon emelkedik fel benne a szívben lévő pontja. Más szavakkal egy másik vágy jelenik meg az életében: egy a többi vágyát kiegészítő, azokkal ellentétes. Ez eltöri a személyt darabokra, kigúnyolja, és megforgatja.

Természetesen ez a vágy is a Teremtőtől érkezik. Nincs más hely, ahonnan származhatna, mivel ez nem tud csak úgy a levegőből előkerülni. Végül is az ember egy teremtmény. Ezért még a szívben lévő pont kialakítása sem tesz bennünket önállóvá és függetlenné a Teremtőtől.

Mi más tud szabad lenne ettől?  Ha egyetlen erő van csak, amely mindent kormányoz felülről, akkor a szabadságom kizárólag abban a képességemben rejlik, hogy ezt mennyire tudom semlegesíteni.  

Hogy tudom ezt megvalósítani? Ezen felül, ha semlegesítem, mi fog maradni a számomra? Milyen erőket fogok birtokolni, és milyen tudatosságát? Hogyan fogok választani? Mi fog irányítani engem? Ez teljesen ködös nekem. Ha két erő lenne, akkor ezek között választhatnék. De ha csak egy erő van, akkor hol a szabad akarat? Miért létezik minden akkor és minek? Kontrollálni ezeket a rovarokat?

Nem, ennek oka van. A teremtett emberi lénynek, uralkodnia kell mindkét ellentétes erőn, és manőverezni köztük, tanulni a Teremtő példái és minőségeinek imitációja, illetve a Ő saját lényébe való „bemásolása” által. Egy bizonyos ütemezéssel, lépésről lépésre, minőségről minőségre fokozatosan és egyre növekvő mértékben vezeti át az információkat a Teremtőtől önmagába, melynek eredményeképpen teljesen azonossá válik vele.

Ebben az esetben a Teremtővel való egyenlőség és azonosság fokozatán az ember elkezdi önállóan irányítani magát, hasonló módon, ahogy a Teremtő tenné, vagy még jobban. Az ember felfedezi a szándékosan teremtett vágyat magában: hogy maga a Teremtő akarta, hogy ellentétes legyen vele. Azonban e helyett az ember megtanulja a programot, az irányítástechnikát a Teremtőtől, az egoizmusa ellenében és elkezdi magát kormányozni a megfelelő módon.

Kiderül, hogy a Teremtő teremtette az embert gonosznak. Írva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot. Ezzel egyidőben azonban adtam neked egy módszert a gonosznak a jóba való transzformációjára. Akkor te hasonló leszel hozzám, és szabad; önállóan fogsz tudni dolgozni önmagadon.

Az ember két istrángot tart a kezében: a gonosz, egoisztikus természetét és a jó, altruista természetét. „Utánozz, másolj le Engem, és alkalmazd magadon” Akkor Ádám lesz a neved, a “Domeh,” szóból, ami hasonlót jelent, vagyis hasonlóságot a Teremtőhöz.

Így van egy lehetőségünk „” szereznünk a felső irányításból, hogy megszűnjünk báboknak lenni, és ne mondjuk többé, „nincs rajta kívül senki.” Mert még egy erő van Rajta kívül, annak az embernek az ereje, aki lemásolta a Teremtőt, és mindent átvesz Tőle. Itt a szabad akarat hazugság, mert két ellentétes minőségével dolgozunk a teremtésnek: az egoizmussal, és az adakozással.

KN

09 feb 2011

Egyetlen hálózatba kötve

Előzőleg arra használtuk a teljes történelmünk során összegyűjtött tapasztalatunkat, hogy tanítsuk a gyermekeinket, és önmagunk is tanuljunk belőle. Azonban ma, minden ilyen tapasztalatunk hiábavaló. Napról napra, hónapról hónapra, több bizonyítékát látjuk ennek, és egy teljesen idegen világban találjuk magunkat.  

Nem fogjuk megérteni mi is történt hirtelen ezzel a világgal, egyik napról és pillanatról a másikra. Végül is az új világ, egy összefüggő, analóg rendszerként bontakozik ki a számunkra, a felosztott, kétpólusú világ helyett. Többé nem elszigetelt részecskék halmaza, ahol mindegyiknek megvan egy bizonyos szabad cselekvése.

Az analóg rendszer minősége a teljes összekapcsoltság és kölcsönös függés, a kiindulási ponttól a végpontig, annak minden állapotában. Ez hasonló egy élő organizmushoz, ahol semmi nem változtatható meg, a többi rész működési zavara, vagy változása nélkül. Ha mi egy valóban ennyire alárendelt és kifinomult állapotban létezünk. és nem érezzük, milyen rendszerben is kell végezetül kapcsolódnunk, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezért kell mindenkinek tanulnia a kabbala bölcsességét.  

Előzőleg azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogyan kell élni ebben az egoista világban. De ez nem segíti őket ma. Azt oda kell adni a gyermekeinknek, de a felnőtteknek is, mindenkinek, aki folytatni akarja a létezését ezen a földön, azt a tudást a világról, amely a mi fejünkre zuhant, vagyis a kabbala tudományát.

A múltban, a felső irányítás rendszere leereszkedett ránk, hogy odaadhassa nekünk a szabadság egy bizonyos fokát. Ma azonban az erők rendszere, amelyek leereszkednek mindenkire a saját helyén, nem engedi a szabad létezést. Ha egyvalaki ugyanis elmozdul, az érinti az egész rendszert.

Mindenki, aki kitér, megzavarja a teljes rendszer működését, és ezért annyira megjósolhatatlanok az események ma. Pontosan ez az, ami fel kell hogy táruljon a számunkra egyre jobban, a legborzasztóbb formájában.

Néhány nappal ezelőtt volt egy találkozom, az UNESCO főtitkárával, aki nagyon gyorsan megértette ezt, és azt kérdezte: “tehát az ön véleménye szerint, az oktatásnak is globálisnak kellene lennie, nem?” azaz, hogy az egész rendszert érintenie kell a megoldásnak. A megoldás ebben rejlik: Oktatnunk kell a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, hogy milyen módon kell egy új világban élni, amelyben hirtelen találtuk magunkat.

Az emberek vagy nem értik, vagy nem érzik még; el kell fogadniuk a nehézségekkel együtt ezt. Bár a következmények teljesen világosak mindenki számára, az emberek nem látják, amit nem akarnak. A végén a fájdalom meg fogja őket győzni, hogy nyissák ki a szemüket. Azonban nekünk el kell terjeszteni ez a bölcsességet, mielőtt a csapások megérkeznek, hogy a minimumra csökkentsük a szenvedést.

KN

08 feb 2011