Dr. Michael Laitman

rendszer

Haszontalan szélmalomharc

Kérdés

Ha nem tudunk ellenállni a természetnek, akkor jobb, ha hagyjuk tegyen velünk, amit akar? Vissza kell vonulni és feladni a harcot?

Dr. Laitman

Mindenekelőtt semmi okunk szemben állni a természettel. Ez teljesen illogikus és értelmetlen. A természet maga a világmindenség. Ezek olyan belső szinteket jelentenek, amikhez képest lehet egyáltalán arról fogalmam, ki vagyok én? A természet egy produktuma vagyok. Egy semmitmondó bogárként állok vele szemben. Fogalmam sincs kivel, és mivel van dolgom egyáltalán. Miért bocsátkoznék vele vitába, mint egy kisgyermek, ez egy értelmetlen szélmalomharc lenne. Mi ez a Don Quijote, felhők felett lebegő hozzáállás?

Egyszerűen meg kell érteni, hogy óriási, többszintű rendszer részei vagyunk, amin belül fogalmunk sincs, hol, mit és hogyan kell megcselekednünk. Ezért a fejlődésünk függvényében kell automatikusan integrálódni a rendszerbe.

Ha ásványi, növényi vagy állati részei lennénk a természetnek, automatikusan elrendeződnénk benne, mint integrál belső elem. Mivel azonban az ember szintjén vagyunk, és bennünk van az egoizmus tulajdonsága, amely szeretne kivezetni minket a természet fölé, mert különlegesek és egyediek szeretnénk lenni!

Ez által az ember különbözik az állatoktól. Kiderül, hogy az egója által ki akar lépni a természet alkalmazkodó rendszeréből és ennek eredményeképpen szenvedésre van ítélve.

Azonban az egoizmusunk állandóan növekszik, szembenállásra kényszerítve minket egymással, és a bennünket körülvevő ásványi, növényi és állati természeti szintekkel. Ez általában a gonoszságunk, a mi igazi problémánk, amit úgy nevezünk a gonosz az emberrel kezdődik.

Úgy lett megteremtve, hogy felismerhessük a gonoszt és kijavíthassuk magunkban jó irányba fordítva. Akkor érthetjük meg a természet teljes mélységét, hogyan válhatunk tudatosan az integrál kapcsolat részévé és hogy veszünk részt a cselekedetiben.

Ezért az egoizmus nem azért lett megadva nekünk, hogy a természettel szembe fordítson minket, hanem hogy a segítségével valódi kapcsolatra léphessünk vele, érezzük a távolságunkat tőle, magunkhoz vonzzuk és helyesen reagáljunk a kölcsönös befolyásra, ami kialakult vele, ami összességében maga a Teremtő. Kijelenthetjük tehát, hogy a természet maga a Teremtő.


[265435]
KabTV program: „A Kabbala alapjai.” 19/04/19 
Angol blog URL: https://laitman.com/2020/06/the-useless-fight-with-windmills/

20 jún 2020

Az egymástól való függés, egy különlegesen kifinomult állapot

Kérdés

Bár a koronavírus segített éreznünk, hogy milyen kapcsolat van közöttünk, még mindig nem érezzük azonban azt, hogy mennyire függünk egymástól. Ez egy hatalmas paradoxon. Hogy keveredhetünk ki ebből?

Dr. Laitman

Valóban, itt egy komoly probléma bukkan fel. Értjük, hogy egy elkerülhetetlenül szükségszerű kapcsolatban vagyunk egymással, ami egy komplex rendszer, és a vírus mindenki felett érezteti a hatását, ezen a kapcsolaton keresztül. Sőt, ez nem csak szeparált területenként érzékelhető hatás, hanem valamennyi országban jelen van. Manapság a kommunikáció, nem probléma, pillanatok alatt megismerheti mindenki, mi is történik a világban.

Valóban kapcsolatban vagyunk egymással? Igen, bár az ebből következő kölcsönös függés érzékelése probléma, mivel ez nagyon különböző szinteken nyilvánul meg. Ezért nehéz a számunkra pontosan meghatározni, az egymástól való függés mértékét. Ráadásul az összekapcsoltság egy tudományos koncepció. Képesek vagyunk különböző kapcsolatokat tanulmányozni, jó vagy rossz kapcsolatokat, mivel ezeket objektívnek érezzük. De annak érdekében, hogy az egymástól való függést is érezzük erőfeszítést kell tennünk, mert a szubjektív érzékelésünk, már bezavar ennek a kiértékelésében. Az ember nem szeret függésben lenni másoktól, és az sem igazán jó, ha mások érzik úgy, hogy tőle függenek, mert ez állandó követelésekhez vezethet. Ezért az egymástól való függés, nagyon érzékeny dolog.

Ki kell találnunk, valójában mennyire függünk egymástól, és ez a kölcsönös függés, hogy nyilvánul meg, és mi történik, ha szándékosan használjuk fel a kölcsönös függésünket egymás felé. Itt rengeteg lehetőség bukkan fel feltevésekkel és spekulációkkal tarkítva. A kölcsönös függéssel kapcsolatban meg kell érteni, hogy nincsenek egyértelmű vélemények vagy biztos alapok, mindig felbukkannak kiegészítő információk, különböző emberek oldaláról, akik ellentétben vannak egymással. 

Kérdés

A kölcsönös függés minden esetben a szabadság hiányával jár?

Dr. Laitman

Nem szükségszerűen van így. Ami a lényeg, min alapul a kölcsönös függőség. Ha az egész mindenségen alapul, amelyről az ember pontosan tudja, hogy ő maga is a része, tudatosan és önként magára vonja a törvényeit, akkor megtapasztalhatja az örök tökéletesség lehetőségét. Ezért nem kell, hogy ezt elnyomja magában, vagy hogy nyomásnak érezze a Mindenségtől való függést.

 [265291]
KabTV program: A Kabbala alapjai /20/5/25  
Angol forrás: https://laitman.com/2020/06/dependence-is-a-delicate-thing/

13 jún 2020

A társadalom eljövendő formája

Kérdés:

Be tudjuk mutatni a társadalom következő fejlődési szintjét? Vagy ez a modell egyszerűen csak manifesztálódik, annak megfelelően, ahogy a mi fejlődésünk halad előre, és ahogy elkezdünk egyre jobban integrálódni az új kapcsolati rendszerbe? Ez a folyamat időszakokra osztott, ugrásszaerű, vagy folyamatos? 

Dr. Laitman:

Nagyszerű emberek írásaiban olvashatunk erről, és nincs okunk arra, hogy elutasítsuk azt, amit ők elértek. Használnunk kell a következtetéseiket és az eredményeiket és ezekre alapozva ki kell építenünk egy oktatási, nevelési rendszert. 

Kérdés:

Hogyan kell elképzelni az egész társadalom fejlődését? Vannak, akik diktatúrákat jövendölnek, mások látják a demokráciák jövőjét, de vannak, akik a nácizmus és a fasizmus vízióját vetítik előre. Aztán olyanok is vannak, akik szigorúbb és vannak olyanok is, akik lényegesebben puhább intézkedésekre számítanak. Valójában azonban mindeddig, nincs valódi modell, az eljövendő gazdasági, és politikai viszonyok leírására.

Vajon a szociális élet azon része, amely az anyagi világgal és az emberek érdeklődésével foglalkozik, fokozatosan nyilvánul meg, vagy már most modellezhető, ahogy előre haladunk, annak a tervnek az irányába, amit felismertünk? 

Dr. Laitman:

Szociális egyeztetéseket kell folytatnunk arról, hogy mire van valóban szükségünk és mire nincs. Ezeket a modern társadalom állapotai alapján kell megértenünk, és megállapítanunk, mennyire van szükségünk bizonyos szakmákra, és az általuk előállított javakra. Tudatában kell lennünk, hogy mennyire szennyezzük a földet és az óceánokat stb. Muszáj megállnunk ebben és komoly önvizsgálatot tartanunk, a hibáinkkal kapcsolatosan. Csak miután csökkentettük a körülöttünk lévő világban általunk okozott zavarokat, és egy olyan rendszert hozunk létre, amely csak a valóban szükséges dolgokat kínálja fel az emberiség számára, akkor válik lehetővé, az emberi élet spirituális tartalommal való maximális kitöltése. 

[265524]
TV program: A koronavírus helyzet utáni munkanélküliség problémája. 
20/05/05  

Forrás:https://laitman.com/2020/06/the-future-form-of-society/

12 jún 2020

Egy energiamezőben

Kérdés: Felismerhető lesz a számomra, hogy mindenki befolyásol engem, aki korrigál valamit, vagy segít valakinek a világban?

Válasz: Természetesen, mivel befolyásoljuk a természetet az érzéseinkkel és az értelmünkkel. Ezekkel nagyobb hatást gyakorlunk a világra, még inkább, mint a fizikai jelenlétünkkel.

Ezért nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy kölcsönkapcsolatban vagyunk mindenkivel. Így egy közös integrál kölcsönhatásban lehetünk, egy Ádámnak nevezett egységes rendszerben, így a próféták hívása, hogy “egyek legyünk, mint egy ember egy szívvel” bennünk nyilvánul meg.

Azonban ez mindez még a jövő. A természet ezt a célt tűzte ki, és ehhez vezet el minket. Meg fogja értetni velünk, hogy egy egységes rendszer vagyunk.

Annak ellenére, hogy  különálló egoisztikus fehérje testekben létezünk, fel kell ismernünk, hogy egy mindent átfogó energiamezőben létezünk, amely szenzoros és spirituális.

[265368]
KabTV’s “Kabbala alapjai,” 20/04/19

Forrás: https://laitman.com/2020/06/in-one-energy-field/

11 jún 2020

Egyensúly

thumbs_laitman_239

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat-rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01.14

21 jan 2017

A Földi életünk

laitman_435

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01,14

17 jan 2017

Mi a halál?

laitman_202_0

Kérdés:
Mi a halál?

Rav laitman válasza:
A halál, korrekció. Az egyebként kijavíthatatlan vágy feladása, amikor az ember, egy új vágyhalmazon nyilvánul meg, és amit nem tudott korrigálni ebben az életében, majd felbukkan egy következő életében. A halál utan SEMMI nincs, az újjászülető lélek szempontjából a reinkarnáció azonnali. Az ember az élet és a halál örök kerekéről is csak a megváltás útján tud leszállni.

Kérdés:
Akkor mik a halál utáni élmények?

Rav Laitman válasza:
Az ember semmi más, mint a vágyakban megnyilvánuló tudatosság. Az Igaz Ember az, amikor az Isteni szikra tudatossága épül ki a vágyban. Minden más esetben, a vágyban lezajló folyamat ideiglenes, halandó. A halál utáni élmények valójában a vágyakban kialvó tudatosság elszabadulásai , mik az idő érzékelésének felgyorsulásával járnak. Amikor a vágyak mélyén lévő Klippáktól (Egoista Héjak) szabaddá válik a lélek, azaz a tudatosság, akkor még az adott vágyakhoz kötődve, a lélek különböző állapotokat él meg. Aztán egy új inkarnáció kezdődik azonnal.

Beszélgetés a Kabbalistával – részlet

KA

25 jún 2015

Én eltűnök és úgy növekedek

Én eltűnök és növekedek

Kérdés: Ha a Fény befolyásolja az embert a lelke gyökere szerint, akkor hol van a részvételem ebben a folyamatban és az én lendületem ebben a folyamatban?

Válasz: A Reformáló Fény felragyog az általános rendszer állapotának megfelelően, amelyben mindannyian össze vagyunk kapcsolva egy integrált módon. Mindannyian bele vagyunk foglalva, ez egy kölcsönös az összekapcsolódás közöttünk, és így nem lehetséges, hogy el legyek szakítva a generációmtól, az időtől, és az általános állapottól. Az én helyzetem másoktól függ és azok helyzete tőlem függ.

Különben is, én képes vagyok előrehaladni egy egyéni módon. De az egyéni előrehaladásom bele van foglaltatva mindenkibe. Ez azt jelenti, hogy nem gondolhatok csak magamra, ez lehetetlen ennek a rendszernek a keretében, és ha ebben én nem befolyásolom saját magamat, akkor kárt okozok magamnak, nem számít, hogy mennyire lesz jó az imám. Ha ez nem megy át a csoporton, akkor ez kárt okoz a lelkemnek.

Így mindig emlékeznünk kell, hogy egy általános rendszerben vagyunk ahol, mindannyian össze vagyunk kötve és mindannyian függünk egymástól. Mi, pontosan ennek, rendszernek a felfedezéséért dolgozunk.

Az egyéni erőfeszítésem az általános rendszer felfedezésére irányul. Én nem azt a helyet fedezem fel amelyben én vagyok, hanem az a helyet kell felfedeznem ahol a többiek vannak, kollektíven velem együtt. Én nem magamat kell, hogy felfedezzem, hanem a rendszert, amelyben az “énem” eltűnik.

Én, a következő szintemen, az vagyok aki egyre kevésbé érzi az”én”- t, és egyre  jobban érzi a kollektívát. Egyre magasabb szinteken még egyre kisebbnek érzem az “énem” -et, és egyre nagyobb a kollektív érzékelésem.

Szóval, hogyan vagyok képes imádkozni magamért? Mert a következő állapotban, a következő szinten már nem leszek én! A kollektíva a következő szintem – az “énem”. A jelenlegi “én” eltűnik az általános rendszerben, és én az egész rendszerré válok. Pontosan őt érzem és felfogom, mint én-t. Én úgy látom, mint a saját lelkemet.

Én eltűnök és növekedek

Van az “én” azaz egoista pontom, és ebből a felemelkedésemmel alakulnak ki bennem a körök: minden egyes alkalommal új kör. A kör és a kollektíva egyre nagyobb, úgy mint: kollektíva 1, kollektíva 2, és a kollektíva 3. Ha lenullázom magam, egy bizonyos mértékig még látom ugyan az első állapotomat,de már részem néhány ember, azaz egy kör ez a kollektíva 1. Aztán még jobban lenullázom magam, és úgy látom meg, a második kört, ami már több embert foglal magába ez a kollektíva 2 , s majd még továbbnullázom magam és meglátom a harmadik kört is ami az egész csoportot foglalja magába. Ezeket a fázisokat nevezik Ibur (magzati állapot), “Yanicha” (csecsszopó) és “Mochin” (felnőtt).

Akkor ki is vagyok én? Az vagyok, amivel azonosulok. Ha bele vagyok foglaltatva az egységbe egy körben, akkor ez lesz az “énem”; ha bele vagyok foglalva egy nagyobb körbe, akkor ez a kollektíva lesz az “énem”; vagy ha bele vagyok foglalva az egész kollektívába, akkor ez az egész lesz az “énem”. Így a most érzékelt, jelenlegi énem eltűnik az egységben. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, megépítem magam az egóm felett, a Masach (szűrő) felett, az “értelem feletti hit” által.

2013.03.20, A napi Kabbala lecke “A Tóra átadása” (Matan Tóra)

KN

06 ápr 2013

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Kérdés:

Ha “Nincs senki más Rajta kívül”, akkor miért kell nekem azt mondanom: ” Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más”?

Válasz:

“Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más?” azt jelenti, minden ötlet csak az erőfeszítés által érhető el. Amíg az ember nem tesz erőfeszítést, addig egy lépést sem halad előre.

A mi világunkban sok a zavar, és néha úgy tűnik, hogy lehetséges nyerni valamit erőfeszítés nélkül: valamilyen ajándékot, örökölni valamit, kapni valami sorsot, vagy valamilyen lehetőséget. Mindenki ebben a világban a saját sorsával és szerencséjével, a saját csillagjegyével, egy bizonyos családba és bizonyos feltételekkel születik meg. Úgy tűnik számunkra, mintha nagyon sok dolog volna, ami nem tőlünk függ, és az adott keretek közt igyekszünk cselekedni.

Mi nem látjuk, hogy minden 100% – ban rajtunk múlik: minden pillanatban, minden lépésben, minden milliméteren az úton előre akarunk haladni, és e szerint kell erőfeszítéseket tennünk. Sok rendszer létezik, amely támogatja az emberi életet: a munkanélküli segély, a szociális gondoskodás, az egészségügyi alapok, nyugdíj. Ha beteg vagy legyengült vagy, akkor vigyáznak rád, és gondoznak. Tehát, a személy nem látja világosan és egyértelműen a kapcsolatot az ok és okozat között, az erőfeszítés amelyet befektetett, és a végeredmény között.

Ő nem látja az egész rendszert. Egy olyan mértékben törött rendszerben találjuk magunkat, amely egyre romlottabb és nem vesszük észre, hogy mi vagyunk az oka a válságnak. Vannak érvek arról, hogy mi vagyunk az okozója az ökológiai problémáknak és az éghajlatváltozás is mi miattunk történik. Mi mindig jobbat és jobbat akarunk, de a helyzet egyre tovább rosszabbodik. És ha hirtelen egy kicsit jobb lesz, nem fogjuk tudni, milyen okból. A rendszer el van rejtve előlünk, és érezzük a tehetetlenségünket.

Kabbala Bölcselete szeretné eljuttatni a személyt a felső rendszer felfedezéséhez, de mi ezzel ellentétesek vagyunk. A szabály szerint: ” A személy nem képes egy mitzvát végrehajtani, ha előzőleg nem vallott kudarcot belőle”.

Azaz, látnunk kell az inverz műveletet, amelyből kiderül és megértjük, hogyan kell rendezett módon, helyesen cselekedni: a tanulásban, a munkahelyen és mindenben. Amíg a személy nem tör össze valamit, addig nem érti meg a belső lényeget.

Ezért szeretnek a gyerekek mindent összetörni, hogy felfedezzék és megtudják, hogy mi van benne. A természet szükségszerűvé teszi számunkra, hogy mindent megvizsgáljunk, és ez által kezdjük azt megérteni.

A lélek törése már előttünk megtörtént, és nekünk a törött részeket meg kell próbálnunk összerakni. És miközben összerakjuk, képesek vagyunk megvizsgálni és felfedezni mindet ami “igen” és “nem”, vagyis nagyon jól megértjük és megtanuljuk ezt a rendszert, olyan mértékben, hogy mi magunk integrálódunk bele. Belépünk ebbe a rendszerbe, részévé válunk, és ezzel együtt a tulajdonosai leszünk. Tehát semmilyen problémánk nem lesz annak irányításával.

De most útközben ahogy tanuljuk, mindenféle zavarodottságok jönnek. Ez olyan mintha megnyitnánk egy gépet, amely nem működik, és nem tudod, hogy hol található a hiba. Szóval kezded ellenőrizni egyik helyen, másik helyen, megvizsgálod az utasításokat a könyvben és így tovább. Viszont, ahogy haladunk előre, van már egy szakértő, aki képes segíteni, és tanácsot adni.

2013.02.08, Báál Hászulám a “Levelek”

BS

29 Már 2013

Én korrigálom a világot?

Korrigálom a világot?

Kérdés:

Mi a világ korrekciója?

Válasz:

A sóvárgásunk a Teremtő elérésére, emel bennünket önmagunk fölé a közös nagy rendszerben.  Az előző életek formáltak minket ilyenné.

Bár különböző megvilágításban látjuk a dolgokat ebben a világban, de az egész rendszer kölcsönkapcsolat alapú.  De a Fény felülről érkezik. A Fény keresztül áramlik rajtunk, és az adakozás által szétárad a világban, és mindenkire hatással van. Ezt a mechanizmust hívjuk a Világ Korrekciójának.

Korrigálom a világot?

Én nem korrigálok senki mást csak magamat. Mert ha magunkat korrigáljuk, akkor a Fény rajtunk keresztül szabadon áramolhat a világ többi részéhez. A legtöbb ember nem tudja vízvezetékként vezetni a Fényt; mert nem tudják korrigálni magukat; nem is tudják hogy korrekcióra szorulnak, nem is értik ennek a mechanizmusát, nincs is rá vágyuk. Próbálj beszélni velük az élet értelméről, és hogy mit jelent az nekik. Sem jót sem rosszat nem jelent nekik, mert nincs arra vágyuk, hogy átlássák az élet értelmét. Ezek az emberek a világ népességének a 99%-át teszik ki, és rajtunk az 1%-on, azaz a mi belső munkánkon múlik az ő korrekciójuk is.

A Kabbalisták írnak arról a kötelezettségükről, hogy át kell, hogy adják a Kabbala Bölcsességét az emberiség többi részének, hogy a nehéz időkben el ne feledjék, hogy van remény, és van egy világnézet, ami elhozza a korrekciót. Vannak olyan szintek amire a világnak el kell érnie, amire nekünk kell fölemelni a világot önmagunk által hogy az korrigálódhasson. A spirituális munka során felgyorsításba hozzuk a folyamatot ami megkönnyíti és egyszerűbbé teszi az utat a többiek számára. Mindenkinek tudnia kell erről, de csak olyan mértékben, amennyire erre vágya van. A korrekció ténylegesen lezajlik majd a belső munkánk által, az egész világon és annak minden élőlényén, mert mindenkivel egy rendszerben vagyunk,  össze vagyunk kapcsolódva.

2o12 December o7, A Novoszibirszki Kongresszus 2.leckéjéből

DH

KA

13 dec 2012

85 queries in 0,162 seconds.