Dr. Michael Laitman

Reshimo

A Teremtővel való forma-egyezés

laitman

A Teremtő mellett, egyetlen teremtmény létezik, az öröm megszerzésére irányuló vágy. Ezért a teljes valóság Fényből és vágyból (melyet a Kabbala Klinek, edénynek hív) áll össze, illetve a két létező viszonyából, Hitlabshutnak (ráöltözésnek) illetve Aviutnak (vaskosságnak) nevezünk.
Minden spirituális cselekedet után, a Fény mindig távozik a vágyból, azaz a vágy kiüresedik. Marad azonban két úgynevezett „emlékpont” az éppen befejezett állapot után, amelyeket héberül Reshimo de Hitlabshutnak (a ráöltözés emlékpontja) – amely a vágyat előzőleg részben vagy egészben kitöltő Fényre való emlékezés adata – illetve, a Reshimo de Aviut (az előző állapot kapni akarási szintjének emlékpontja) – amely az előző állapot után, a Klin, a vágyon megmaradt Masach (Szűrő) emlékpontja.
Ez a két Reshimo tulajdonképpen egy Reshimónak tekinthető. Ha nem maradna Reshimo, az edény nem tudná, mit kívánhat, és azt milyen Fénnyel szerezheti meg. A valóság folyamata, azaz a teremtmény önérzékelési lépései fokozatosan ereszkedtek alá a Végtelen Világ Malchutján (Malchut de Ein Sof) belül, a kezdőpontból a mi világunk megszületéséig, amely egyre korlátozottabb érzékelését tette lehetővé a Malchut de Ein Sofnak. A Fény segítségével megy át ezeken az állapotokon, amely a leereszkedés során Reshimokat hagy maga után, a visszaemelkedés során pedig Reshimokat gyűjt össze. Az említett két emlékpont alapján képes a teremtmény kikalkulálni, mennyi Fényt képes a következő állapotban adakozásra, azaz a Teremtővel való formaegyezés elérésére használni.

09 aug 2017

Ez nem én voltam!

Kérdés:

Hogyan lehetséges nem gondolni a múltra, amikor felmerülnek az emlékek és a víz tetején úsznak?

Válasz:

Megértem és tudom, hogy ez nagyon nehéz. De meg kell értened, hogy ez egy játék, ahol ellenőriznek téged, hogy mennyire társítod az egész életedet a Teremtőhöz vagy nem.

Ha te elfogadod legalább egy kicsit azt, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, akkor ennek megfelelően el kell döntened: vajon te tettél  meg mindent azért ami történt Veled, vagy a Teremtő tette ezt veled?

És ugyanúgy kell viszonyulni a jövőhöz: minden a feltárult “Resimók”-on (információs gének)  múlik, és a “Fények”-en, amelyek megjelentek a “Resimók”- ra. És te egyelőre a közepén vagy, mint egy közvetítő, meg kell határozd, hogy milyen erősen és milyen módon fognak hatni  a “Fények” a “Resimók”-ra. Nincs semmi a “Fény” és a “Resimó” kívül, és te összepárosíthatod, összekapcsolhatod őket.

De ez csak a jövő esetében lehetséges, mert a múltban  már minden  megtörtént az Isten keze által.  Így kellett történjen, a kezdettől így volt tervezve. Egyáltalán nem arról van szó, hogy képes lettél volna-e másként tenni, vagy nem.

Egyelőre, te mondhatod ezt a jövőről, mert még nem létezel a két világban, és nem vagy képes összekapcsolni a két ellentétet egy helyben. De a múltról köteles vagy mondani, hogy nem te voltál, nem te cselekedtél, és nem te tettél semmit, hanem az Isten működött helyetted mindenben. Ehhez a gondolathoz kell ragaszkodnod, hogy teljes legyél a múlttal.

És egy pillanattal később, miután eldöntöd, hogy teljességben vagy a múlttal, újra jönnek a nehéz gondolatok, és a lelkifurdalások, hogy miért nem csináltál valamit így vagy úgy, miért viselkedtél rosszul valaki iránt, miért itt vesztettél és ott jó lehetőségek voltak az életben, mindenféle dolgok amiért sajnálkozni lehet. Szándékosan nyitják fel nekünk ezt a sebet, és természetes, hogy nem azért, hogy kavarjad a múltadat, hanem azért, hogy teljesítsed a viszonyodat a felső erőhöz, az egyetlen erőhöz, amely működik a valóságban.

2013.10.07, “Bevezető a Zohár könyvébe” leckéből

ford: B S

szerk: Sz I

14 okt 2013

A szikrák, amelyek lebegnek

A szikrák, amelyek lebegnek

Kérdés:

A mértéke annak, hogy a cselekedet helyes-e vagy nem, az annak az összefüggése, amikor úgy látom az összekapcsolódásunkat, mint ahogy a  málnaszemben az apró kis  “málna bogyók”, össze vannak kapcsolódva. Azaz, akkor látom meg, hogy mi történik, hogy helyesen cselekszem e, amikor felfedezem az egységet és a többiekhez hasonlítva magam, meglátom köztünk az egységet, ezt a piros “málna bogyót” közöttünk?

Válasz:

A “málna bogyó” a csoport koncepciója, amelyben az ember eggyé válik a többiekkel, a “tízes” csoport tagjai így kapcsolódnak eggyé. Ezután minden tagja a “tízes” csoportnak elveszíti az egyéniségét és úgy érzi, hogy egy magasabb szinttel van összeolvadva a többiek által. Így lesz a tíz emberből “egy szem málna” melyben olyan erő s az egység hogy a kis “málna bogyók” egymásba vannak olvadva.

Mindenkinek meg kell próbálnia ezt így elképzelni. Lenullázzuk magunkat, az adakozási erejének segítségével felemelkedünk, és akkor a tízes csoport eggyé válik. De a következő szintre, csak a tiszta ima a “MAN” emelhet minket.

Mi belépünk a Felső szintre, mint egy embrió, és elkezdjük érezni ezt. A “málna bogyó” egy sperma cseppé válik a Felsőhöz képest. Tehát, amikor lenullázzuk magunkat, és beintegrálódunk a Felsőbe, érzünk valamit, de nem tudjuk pontosan mi is az. Jól érzem magam, mert érzek valamit, ami rajtam kívül van, de én nem igazán értem, hol van, és mi történik. Ez az “Ibur”(a magzati állapot) kezdete.

Ha érezzük ezt a melegséget, amikor találkozunk a külső társadalommal, akkor ez a “málna bogyó” behatol általunk a külső közösségbe. Ezáltal felébresztve a társadalom tagjait.

Minden embernek megvan a kapcsolati gyökere a Teremtővel, mindenki rendelkezik a “Reshimo”-val (spirituális gén), amely megjelent az “edények összetörése” után. Az emberek között csak az az egyetlen különbség, hogy milyen mélyen van elrejtve a reshimo bennük. Végül, mindenkinek el kell érnie a korrekciót. Ha létrehozol egy “málna bogyót” együtt a társadalommal, is, úgy mint a csoportban azaz egy különleges kapcsolati érzést, akkor közvetítheted a felébresztést számukra, a “Körülölelő Fény” által. Ekkor a “szikra”(a szívben lévő pont), amely el van rejtve mélyen bennük  elkezd veled együtt lebegni, és felszínre bukkan.

2013.08.23, Felkészülés a reggeli leckére, Baal HáSulam, “Shamati” cikkéből

Ford: B S
Lekt: KN

29 aug 2013

Én akarom!

 Én akarom!

Rábásh cikkéből: “Mi a rendje Amalek megélhetésének?”:

“És ennél több, mi látjuk, annak érdekében, hogy öröme legyen az élvezetből, amely beleöltözik az edénybe, szükséges felkészülés a személynek, azaz, hogy felkészülésének mértékében megfelelően tudja élvezni az öröm Fényét, amely beleöltözött az edénybe, külső vizsgálatból. Amikor a személy vizet iszik, mert, ő szomjas, nem hasonlít ahhoz, amikor vizet iszik, de nem szomjas. Ez azt jelenti, hogy az örömet szerző edénye egyenes arányban van azzal, amennyire, az élvezetre sóvárog”.

Ismert, hogy a különbség a “felgyorsítás” (Ahishena) és a “a megfelelő időben” (Beito) között csak, a felkészítésben van. Végül is, a személynek el kell végeznie a cselekedetet, és azt kell, hogy mondja: “Én akarom!”, és amikor akarja, akkor megnyílik számára!

Az “Én akarom!” állapotát két féle módon lehet elérni. Vagy a csapások által, amely nem hagy a személynek más választást és minden szenvedés és a probléma után, kötelezteti őt, hogy felébredjen a kómából és az akarat hiányból, hogy tegyen valamit. Mert ő zavaros, nincs benne erő, hogy felébredjen a barátok által és megépítse az edényét, és csak a csapások kényszerítik őt arra, hogy előrehaladjon.

Ez nem csak egy egyszerű lépés, a személy azt látja, hogy ez a lépést spirituális és fizikait hasznot hoz. A fizikai haszon abban áll, hogy megszabadul a csapásoktól, és a spirituális haszon az, hogy helyre jött és azt kezdi érezni, hogy maga előtt lát egy célt, ez egy folyamat és lehetőség, hogy érezzen valamit a “felgyorsitott” (Ahishena) útján.

Ezáltal a nyeresség dupla: fizikai nyeresség és lehetséges a spirituális nyeresség is, új képességek, és egy új értelem. Ez a csapás után, van megadva, mert a csapásban amit a Teremtő ad, vagyis a Fény csapásában, van egy dolog, és annak az ellentéte, amely változatos és cél orientált módon dolgozik a személyen. Akkor megtanuljuk, hogy minden helyzetben, még a legalacsonyabban is, benne van a tíz Szfira, “NaRaNHaJ Fénye”, és a “Felöltözött Resimó” (Resimó DeItlabsut) és a “Sürűségi Resimó” (Resimó DeAviut).

Ezért meg kell próbálnunk megérteni, hogy minden a felkészülésen múlik, amely elvezet minket arra a kérésre, hogy: “Én akarom!”. Kötelesek vagyunk elérni egy olyan állapothoz, hogy nem marad semmi vágyunk ezen kívül és, és az erre irányuló vágyunk a legnagyobb. Két út áll rendelkezésünkre ezt elérni: a “Beito” útján (a szenvedések útja), vagy a “Ahishena” útja (a Fény útja). Ez saját akarat nélkül, az “Én akarom!”, hiányában, nem juttat ki Egyiptomból.

Másrészről, amikor az ember a kétségbeesés állapotában, tehetetlenség érzésében, a saját erejéből ezzel együtt abban, a biztonságban, és hitben él, hogy a Teremtő megmenti őt, éreznie kell, hogy minden az Isten kezében van. És ez a sokszínűség meg kell, hogy erősítse az embert abban, hogy ne törje le őt a kivonulás pillanatában.

2013.06.28, Előkészület a reggeli leckéhez

Ford: BS
Szerk: Sz I

05 júl 2013

A lezuhant király a tolvajban lakik

A lezuhant király a tolvaj közösségben található

A szívben lévő pontunk a legfontosabb, a korrekciónk rajta múlik. A “Közvetlen Fény” beleöltözött a “Visszavert Fény” – be, ezek  a “Fény” és az “edény”. Amikor együtt vannak, kiegészítik egymást, eggyé válnak, egymástól függenek.

Az a Fény, amelyet “Közvetlen Fény”- ként fedeztek fel ugyanabban a Fényben, és amikor ez a “Közvetlen Fény”eltűnt, nyers Fénnyé vált, mintha károsodott volna, ez “szikra”- vá vált. Korábban a “Visszavert Fény” volt a legfontosabb, amelyen a Teremtő felfedezése múlott, és ez a Fény most olyan, mint egy lezuhant király. Ez nagyon rossz állapot, nem jó, teljesen emberi és kétségbeesett.

A “Visszavert Fény” –nek nincs ereje arra, hogy “Visszavert Fény”legyen, elvesztette a szeretet és a kegyelem képességét. Most már különböző célokra lehet használni, akár becsapni valakit a segítségével, úgy tenni, mintha valamit az ő érdekében szeretnék, és közben becsapom őt. A “Visszavert Fényt”, amit korábban az adakozásra használtam, most hamis módon használom az adakozásra, a magam érdekében, és ezzel még nagyobb a törés, nagyobb a csalás, nagyobb a bűn. Ugyanaz a ” Visszatért Fény” elvesztette a szeretete erejét, hogy valóban ” Visszatért Fény” – ként működjön.

A törés után, a Szentség a “Klipát” (héj) segíti és elkezdi szolgálni őt. A saját megszerzési vágyam kihasználja az adakozás megértését, hogy hasznot kapjon ravasz önzőségemtől. Minden bölcsesség és emberi fejlődés átváltozik, hogy az önző vágyat támogassa.

A “Közvetlen Fény” és a “Visszavert Fény ” egymásba öltöztek, kiegészítették egymást. De amikor különváltak, a “Visszavert Fény ” könnyűvé vált és alul marad töröttként. Ám ha mi helyes módon átfordítjuk, akkor képes lesz arra, hogy megadja nekünk nagy benyomását a Fényről, amely korábban szemben állt a spiritualitásban, s amellyel együtt volt a közös munkában.
Ha megpróbálunk a “Visszavert Fény “- ben maradni, akkor az képes lesz bennünk megépíteni az “edényeket ” a “Közvetlen Fény” számára, új tulajdonságokat, új definíciókat, új megértéseket adni, és akkor képes belénk öltözni.

Ez a munkánk a “Visszavert Fény”- ből származó szikrával, a “Reshimok”-kal”. Nem csak sóvárgunk az adakozás cselekedeteire, de azáltal, hogy felismerjük az adakozó szikrákat és a “Reshimó” –kat, elkezdjük megérteni, hogy milyen Fénynek kell megjelennie előttünk, azaz megtanuljuk az ellentétes szempontjait. Az elrejtésben fokozatosan elkezdjük felismerni a Teremtőt. A sötétség maga rajzolja ki nekünk a napfényt.

2013.05.27, A “Tíz Szfira tanulmánya”-ból

Ford: BS
Szerk: SzI

30 máj 2013

És akkor megérkezik a hajnal

És akkor megérkezik a hajnal

Ha a személy úgy érzi magát a nap “fehér” fényében, hogy minden csodás a munkájában,  mindent megért az értelmében, az érzésében halad előre, ebben a világban, ezt nem hívjuk spirituális fejlődésnek. Ez a mi világunk fejlődése. Ő megtanulhatja az összes írást kívülről, az összes elméletet, de ez nem a spirituális fejlődés.

Az előrehaladás olyan helyzetek által történik, amikor a személy zavarodottságot érez, érzi hogy leszakadt, félelmet érez mindentől ebben a világban, ami történik a fizikai szinten, ahol most létezik. Ez megtörténik minden alkalommal amikor egy bizonyos szinten van. Ahogy mondta Dávid király a zsoltárában: “Elrejtetted az arcod előttem, és én megijedtem.” Ez az úgynevezett “sötétség” állapota.

Pontosan a sötétségben képes a személy megvizsgálnia magát, hogyha ebben a sötétségben képes-e összeolvadni a Teremtővel. Nem azt kéri hogy a sötétség eltűnjön és minden kivilágosodjon, magabiztos legyen, hanem a sötétségben boldog, hogy érzi a szükségszerűségét, hogy a Teremtőhöz csatlakozzon. Ő boldog és hálás a sötétségért és benne akar maradni.

Mert ő biztos, ha most felemelkedik a sötétségen, akkor kérni tudja az összeolvadást a Teremtővel, akkor ez az adakozás formája, mert a megszerzési vágya nem hoz semmilyen haszont és a nyereséget.

Ilyen helyzeteket készített nekünk a Teremtő. Néha, 10 – 20 év után hirtelen feltárul néhány akadály az utunkban, amelyet készített a Teremtő évtizedekkel ezelőtt. Ez a teremtés hosszú programjából ered. És azok az akadályok, amelyek nem voltak láthatóak, nem tudjuk hogy honnan jönnek, ezek a “Resimó” – ból erednek, az előző életünkből.

A valós felemelkedés abban áll, hogy hősiesen fordulunk az ima felé, a kérelemmel,  a sötétben maradunk, és összeolvadásban maradunk a Teremtővel. A fekete sötétségben megállapítjuk, hogy: “nincs más Rajta kívül”, és nem kérjük hogy távolítsa el a rejtettséget, hanem szeretnénk a “hit fölé emelkedni”, hogy meglegyen az erőnk, hogy folytathassuk tovább, mintha a Fény ott lenne előttünk.

Abban a pillanatban, amikor valóban eljutunk egy ilyen vágyhoz, akkor eljutunk a Fényhez. Ez a vágy végleges és abszolút kell legyen, azért hogy a kérésünk valóban a sötétségben legyen és nem a Fényért: csak az összeolvadásáért, csak azért a lehetőségért, hogy elégedettséget adjunk a Teremtőnek, a sötétségben, ahol a mi egónk érződik, azért hogy ez a sötétség átforduljon a Fényre az adakozási vágy számára. És akkor érkezik meg a hajnal … ezt meg kell értenünk nagyon jól, mert éppen ez a fejlődés módszere.

2013.04.04, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

06 ápr 2013

Itt az ideje felébreszteni a világot

Itt az ideje felébreszteni a világot

Mindenki a lelke gyökere szerint működik, és a Reformáló a Fény hat rá a lelke a gyökerének megfelelően. Ezért, amikor egymásra tekintünk ebben a világban, nem értjük meg, hogy mi motiválja a tetteinket, nem látjuk a “Resimókat”, (Információs gének), és a “Fényeket”, amelyek átalakítanak bennünket. Nem tudjuk helyesen megítélni egymást, és ezért azt mondjuk, hogy minden esetben a barátot az érdemei szerint kell megítélni.

A önmagához való viszonyban, megadatott a személynek a szabad választás, és meg kell próbálnia építeni magának egy olyan környezetet, amely felébreszti őt maximálisan. A környezetének kell szentelnie magát, megadnia magát, és integrálódjon bele, amennyire csak lehetséges, ahogy meg van írva: “Mindent, amit a kezed által képes vagy megtenni, tedd meg”.

De ezzel együtt létezik a fejlődés általános terve. Mi egy folyamatban vagyunk, ahol az egész világ kezd felébredni. És ezért, a mi fejlődésünk az egész világ fejlődésétől függ. A puzzle részei egyre jobban és jobban felébrednek, amelyben mindenkinek be kell töltenie a saját különleges helyét. Ennélfogva, az egész világ fejlődik, és egész “Izrael” fejlődik a világon belül. Azok az emberek, akik keresik a Teremtőt, jobban fejlődnek. A mi előrehaladásunk által ébred fel az egész világ.

Ezért nem lehetséges a két komponenst elkülöníteni a jelenlegi munkában. Mindenki össze van kötve mindenkivel, és egy oszthatatlan formában egymástól függünk. Ez vonatkozik: a belső munkára, a “Resimonk”- ra (információs gének) és az egyéni Reformáló Fényre, valamint a csoportmunkára, Izrael nemzetére, Izrael földjére és az egész világra. Elérkezett az idő, amikor mindenkit szükséges felébreszteni. Minél több a belső erő, annál fontosabb az ébredés.

Meg kell érteni, hogy ha ő egyszer lezuhan és érzi az alantasságát, ez az ő javára történik, mert az megmutatja neki az igazi állapotát. Hálásaknak kell lenünk úgy a rossz hajlamnak mint a jónak, mert ezáltal letudjuk mérni a jót és a rosszat egymással kapcsolatban. Csak a Reformáló Fénytől függ, hogy milyen formában tárul fel a jó és a rossz. És mindig meg kell vizsgálnunk magunkat a közösségbe való integráció szerint: mennyire vagyunk képesek gondoskodni egymásról, mennyire látjuk a saját hajlamunkat, az egész csoportot és a világot, mint EGY lélek.

2013.03.20, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

30 márc 2013

A eszenciája az emberi szintneknek van, vágya, az állatinak

A lényeg az emberinek van, a szükség az állatinak

Kérdés:

Honnan tudjam előre merre menjek? Hogyan törekedhetek az összetapadás következő szintje felé, azelőtt, hogy az tényként feltárul előttem?

Válasz:

Valójában mi nem tudunk semmit az útról és nem látunk semmilyen határköveket az összetört Reshimot-on (spirituális gén) kívül. Ahhoz, hogy az (spirituális gén) megfelelően felépüljön, nekem bizonyos környezetre, megfelelő realitásra van szükségem – tehát a csoportra van szükségem. A Reshimot beteljesítését a Fény végzi el.

Itt összességében több összetevőről van szó: a Reshimot, az én általános vágyam az összes jellegzetességével, a csoport amelybe én beépülök, és a Fény ami dolgozik rajtunk. Ha én hűséges akarok lenni, aktív része az említett összetevők rendszerének, nekem meg kell semmisítenem („le kell nulláznom”) magam, hogy hozzá tapadhassak a barátaimhoz a korszakom legnagyszerűbbjeinek, látva őket.

Kell hogy vágyjak a Reformáló Fényre, a Teremtő befolyására, melynek köszönhetően létrejön a kapcsolat közöttünk, de mi az értelme a mi kapcsolatunknak? Az, hogy ezzel támogassuk Őt, illetve helyet biztosítsunk az Ő felfedezésére. Miért? Hogy ezzel elégedettséget okozzunk Neki.

Tehát nekem meg kell tennem minden tőlem telhetőt hogy a részleteket felépítsem magamban, és el kell kezdenem a munkát.

Eredetileg bennem nincs semmi, ami spirituális, csak az „állatias” vágy. Ebben a vágyban van a „pont felébredése”, a felsőbb – az ember szint, vagy a Teremtő (is). Ez az összetört Reshimot amit én képtelen vagyok beteljesíteni, ezért vezényeltek oda a csoporthoz, a könyvekhez, a tanárhoz, és általánosságban a Reformáló Fényhez. Most én megsemmisítem a kapni akarási vágyam, és magamban csak a Reshimot-ot látom, amelyet be akarok építeni a csoportba.

Kiveszem ezt a pontot a szívemből és elhozom a csoporthoz, (ez a pont) ott fog élni, és megkapni mindenki adakozását. A barátokon keresztül én így kapom meg a Reformáló Fényt. A barátimmal tanulok, és végrehajtok bizonyos cselekedeteket és fokozatosan megváltozom.

A saját megkapási vágyamból csak a minimálisan legszükségesebbet hagyom meg, annyit hogy ne itéljem magam halálra, de előnyre sem tegyek szert. Ez az én állatom, (az állati szint) és emellett én felépítem az „emberi szintet” a csoportban.

2013.01.30, Reggeli lecke, Báál HáSzulám írásaiból

ford.: BR

lekt: KN

07 feb 2013

Harc a két vágy között

Harc a két vágy között

Kérdés:

A “szívben lévő pont” kapcsolódik a fizikai testtel?

Válasz:

A mi testünk ellenőrzi a vágyat. Néha lefekszem erő nélkül, minta aludnék, és nem tudom kényszeríteni magam, hogy mozogjak. Ugyanakkor fizikailag egészséges vagyok, a vérnyomás, a cukor, a szív, a tüdő, minden rendben és egészséges, miért nem tudok mozogni? Azért mert nincsen vágyam. Nem akarok semmit, és ez egyfajta melankolikus érzés. Néha, magas lázam van és úgy érzem szédülök egész nap, azért hogy megoldjak valamilyen problémát.

A vágy vezeti a húst. Ez azt jelenti, hogy a Kabbala Bölcselete felé fordulunk és nem a testtel jövünk a leckére, hanem a vággyal.

A test csak egy “állat”, amelyet magunkkal hordozunk. Mint ahogy a kutya fekszik a szőnyegen, közel a gazdája széke mellett,  a testem is így ül a széken. De én magam vágy vagyok. Ahogy dolgozom magammal, ahogy irányítom és “formálom” magamat úgy működik a testem. Ez csupán egy “biológiai gép”, és ha adok elegendő motivációt, akkor még a magas láz is, a cél felé irányul velem együtt.

Mindenesetre, a vágy dönt, és meghatározza mit kell tenni, míg a test végrehajtja a parancsot. Tehát elsősorban a vágyért aggódjunk  és nem a testért.

Ezen kívül, te képes vagy behatolni mélyebbre és együttműködni a “szívben lévő pont” -tal, a vágy fölött és a test fölött. Azáltal, “ellene” dolgozol, a pont meghatároz minden műveletet, úgy hogy  a legfontosabbat választja .

Harc a két vágy között

Így a vágy és a “szívbeli pont” állandóan harcolnak és vitatkoznak benned. A vita abból a ered, hogy a pont egy más vágy, a Teremtő felé sóvárog. Végül is, egy állandó harc van közöttük, de a test “nem avatkozik be” ebbe, ő a vágya szerint viselkedik a győztes oldalon, ez vagy a szív vágya, vagy a “szívbeli pont”vágya.

Ez a pont már néhány emberben felébredett és másokban még mindig alszik a fizikai egó mélyen. Létezzél az első helyen szív (•)központjában, ő fel kell “bukkanjon”, azért, hogy a szív fölé emelkedjen. Csak úgy, mint abban a példában, amit Baál HaSzulám említ, amikor a féreg ki akar törni a retekből.Több ezer éve folytatódik az előkészítési idő a “világ nemzete” szintjén, addig amíg a pont felemelkedik a szenvedések által. És végül elkezdődik a felemelkedés igazi munkája, és ezen a szakaszon jönnek az emberek hozzánk, a Bnéj Baruchoz (BB).

Ami a “világ nemzetei” érinti, ezek egyszerűen állapotok az út mentén. Mindenki az általános rendszerhez tartozik, de ma már esélyt kaptunk, hogy előrehaladjunk tudatosan. Ez az, amit tesz a Reformáló Fény, (a Körbevevő Fény). Miért? mi nem tudjuk, de alapjában a folyamat sorrendje szerint a Reshimók (spirituális gének) elrendezése.

A törés idején a magas “Reshimok” zuhantak a legalacsonyabbra. Most kezdenek felébredni, és itt minden attól függ, hogy milyen Reshimóhoz tartozik a személy, mi a lelke gyökere. Miután, felfogja fedezni a gyökérét, tudni fogja minden részletét az ő útjáról. Mindenki esetébenn, ez nem függ senkitől személyesen, mindenki működik és el kell végezze a maga szerepét.

Harc a két vágy között

Kérdés:

Néha úgy érzem, hogy kiemelkedőbb vagyok, azok közül akik nem “ébredtek fel” még …

Válasz:

Ez azért van, mert a Fény nem működik rajtad állandó módon, és te még mindig ítélkezel az egódból. Ezért nem lehet, hogy többnek érezd magad mint bárki, még annyit sem mint egy hangya. Éppen ellenkezőleg, érezni fogod mindenben a Teremtőt. Ő áll a személy mögött, vagy előtte, és nem lehet semmilyen panasz vagy megvetés senkivel szemben. Még a legnagyobb ellenségeivel szemben sem, akik zavart okoznak, és veszélyeztetnek egy nemzetet vagy egy államot. Neked csak a Teremtőt kell látnod benne, aki olyan módon mozgat, hogy felébressze a kapcsolatot Vele az aktuális akadályok fölött. Ő az, aki akadályt helyez eléd, és a zavar, intenzitása attól függ, hogy milyen erősen csatlakozol Hozzá.

Ezért mondja: “Még ha a legélesebb kard kerül az ember torkára, ne essen kétségbe a kegyelemtől”.

2013.01.07, Reggeli lecke, a “600.000 lélek” cimű cikkből

BS

22 jan 2013

Kiérdemelted, hogy korrigált emberek közt élj?

Ha megérdemled élni a korrigált emberek között?

Kérdés:

Hogyan vigyáznak rám az őrök?

Válasz:

Képzeljük el egy korrigált világot. Egy rendőr, egy őrszem, egy tanár, és más különböző emberek megkeresnek téged és elkezdik elmondani neked, hogy mi veled a probléma és te meglepődsz, és nem értesz velük egyet.

De ők azt mondják: “Te önmagadat még a régi normák alapján ítéled meg. Igaz, hogy egy hónappal ezelőtt mások voltak a feltételek, így nem volt semmilyen panaszunk ellened. Most azonban azt látjuk, hogy a viselkedésed nemkívánatos. Hogy ha te folytatod ezt a viselkedést és nem korrigálod magad, akkor a viselkedésed fokozatosan nemkívánatos és később elfogadhatatlan lesz. ”

“Meg kell, hogy változtasd a hozzá állásodat a környezeted felé. Mindenki szenved, mivel miattad nem képesek előre haladni. Miattad, késik az általános korrekció, és ez miatt, senki nem képes egy jobb életet elérni! Bár ők készen állnak bármit megtenni, azonban nem kapnak tőled megfelelő választ. Tehát mit tudsz te tenni? Fejet kell, hogy hajts a környezeted előtt, hozzájuk kell, hogy kapcsolódj, helyes módon integrálódnod kell a többiekkel és így elérhető lesz a Végső Korrekció. Mindenkivel beszéltünk, ők mondták, hogy beszéljünk veled és mondjuk el neked, hogy mi a probléma.”

Ez az, ahogy rendőrautó vagy a közösség bármely más képviselője eljön hozzád és elmondja mindezt, aggódnak, hogy ugyanúgy fogsz élni, ahogy eddig, és emiatt nem leszel képes előre haladni. Végül is a vágy, a Reshimó (spirituális gén) folyamatosan megújul, feltárva egy új világot, azonban te ugyan úgy látod a világot, –mint ezt megelőzően – mert a számodra semmi nem változott.  Ez azt jelenti, hogy te az állati szinten vagy, és a spirituális világhoz viszonyítva inkább a kövületi szinten. Egyszerűen sodródsz az élet áramlatával, bárhova is visz téged, és ez nem jó.

A fejlettebb szinteken az őrök és a rendőrök megkeresnek, és rámutatnak a finom részletekre,és a különleges feltételekre, melyekre neked is figyelmet kell fordítani, azonban egyedül fel sem ismernéd ezeket.  Majd azt javasolják neked, hogy ereszkedj lejjebb egy szintet, mert nincs hely a számodra ebben a környezetben, és nincs már mire várnod. El kell hagynod a várost, el kell menned a tolvajok környezetébe és bűnözők, bűnösök között kell élned.

Te zokon veszed: “hogy lehet ez!”. De ők azt mondják neked, hogy te nem érdemled meg, hogy a jók között, korrigált emberek között, – akik nyitottak egymásra –  élj. Mivel nem úgy viselkedsz, mint ők. Azt gondoltad, hogy kiérdemelted, azonban az őrök azt mondják, most neked, hogy leellenőriztek s mégsem vagy rá érdemes… és már semmit nem tehetnek.

Pillanatnyilag elutasítod ezt, és haragszol mindenkire, de később amikor a dolgokat objektívebben látod, elfogadod majd, hogy ez valóban így van és, hogy nem vagy érdemes arra, hogy ezen a helyen élj a feleségeddel és a gyermekeiddel.

Folyamatosan alkalmazkodnom kell egy folyamatosan fejlődő generációhoz, hogy példaként szolgáljak mások számára. Ez az amit kifejt  Baal HaSulam ír: “Az utolsó generáció” című cikkében.

2o13.o1.o2, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfíra Tanulmányába”

ford: BS

KA

06 jan 2013