Dr. Michael Laitman

Shamati

A Kabbalista szövegek ereje

A Shamati könyv minden cikkét nagyon könnyű olvasni, látszólag egészen világosak, érthetőek, és analitikusan feldolgozhatóak. Nem jelentenek problémát egy racionális ember számára. 

Nekünk nem a cikkek első olvasatát kell megértenünk, hanem a belső jelentésüket, ami annak az erőnek meglátását, meghallását és megérzését és érzékelését jelenti, amelyet valójában magukba foglalnak.  Ez az, amire az őket olvasó embernek vágynia kell. Aki elmélyül ezekben az írásokban, láthatja, hogy mennyire távol van attól, amiről ezek igazán szólnak. Ennek az oka az, hogy nem érzi az éppen olvasott anyag lényegét önmagában. Nem tapasztalja meg ezeket a minőségeket, nem látja ezeket az erőket önmaga körül, mivel ezek nem a mi dimenziónkban léteznek.

Kérdés

Tehát akkor mi a lényege ezeknek az olvasásának? 

Válasz

A cikkek olvasásán keresztül elkezdjük felismerni, hogy van valami magasabb rendű felettünk, és hogy kapcsolódik mindez hozzánk. A Kabbalista szövegek belső jelentésének megértésére való sóvárgás elvezet bennünket magához a spirituális objektumhoz. Felébreszti a spirituális erőt bennünk, ami fokozatosan megváltoztat bennünket, új minőségeket létrehozva bennünk, ami lehetővé teszi, hogy valóban elkezdhessük érteni, hogy miről is szól az adott cikk. 

[257672]
KabTV program „A Kabbala alapjai” 19/12/08 
Angol blog: https://laitman.com/2020/07/the-power-of-kabbalistic-texts-2/

23 Júl 2020

Röntgen képe az Integrált világnak

laitman_2012-03-25_471_w

 

 

 

Kérdés: Ha én egy integrált világban élek, nem mondhatom, hogy a korrekció hiánya miatt kapom a csapást. Lehet, hogy csak eltévedtem az úton, és a Teremtő így térít vissza engem, és talán ezek a generációnknak a külső problémái. Akkor, hogyan tudja az ember leellenőrizni magát, hogy az úton a megfelelő munkát végzi e?

Válaszom: Az integrált világ tükrözi az Ein Sof világát (Végtelen világ). Mi már az Ein Sof világban vagyunk, de az elrejtésben van előttünk. Ehhez az Ein Sof-hoz kell irányítanunk magunkat, ahol “a végső cselekedet, a kezdeti gondolat”-nak felel meg. Tehát, megértem, hogy én magam előtt egy törött valóságot látok, mert én így érzékelem. De valójában, egyetlen valóság van, mert csak egy lélek létezik, amely tele van Fénnyel, és egy Erő, amely összetart mindent,  tökéletes egységben.

Akkor, hogyan tudom ezt az érzékelést fenntartani az életem minden egyes pillanatában?  Az  erőfeszítéseim által?

Az ember kisebb problémákat kap, melyeket képes megoldani. Illetve kap Globális problémákat is, amiket pillanatnyilag még nem tud megoldani.

Mintha én elmennék csináltatni egy röntgen képet. Állok a gép előtt, megcsinálják a képet, és megmutatják nekem. Látom benne a csillagokat, a bolygókat, majd a föld bolygót, és a bolygón különböző lényeket, ásványi, növényi és állati és emberi lényeket. Valahol felrobbannak csillagok, galaxisok, a föld ég belülről, és mi a vékony kérgen élünk, ami úgy van beborítva növényzettel, mintha haj lenne fejen. Az arcon állatok és kis emberek sétálnak. Mindezt látom az én röntgen képemben.

De azt mondják nekem, hogy ne aggódjak a nagy kép miatt! Azt mondják, hogy egyelőre ne törődjek a csillagokkal és a Földel minden növényzetével együtt,  és kezdjek el koncentrálni arra, hogy korrigáljam azt, ami az erőmből telik, itt és most.

Akkor, én beszűkítem a látásom, megszüntetem az aggódásom az egész világért, mert nincsenek eszközeim megjavítani azt. Nincs értelme kétségbe esni és sírni, hogy mi történik Honoluluban.

Ennél fogva, először is, adnak nekem egy csoportot tíz emberrel, mert tíznél többet nem tudok az elmémben tartani. Erre a tíz emberre koncentrálva és a kapcsolatunkat stabilizálva építem fel a Világgal való kapcsolatomat, amit én ebből látok az az én röntgen képem. Képes vagyok őket fókuszban tartani. A kapcsolatom mértékének megfelelően tudok helyesen viszonyulni mindenhez , és helyesen viszonyulok a bármi máshoz, ami történik, a csoport határán kívül zajlik.

Hinnem kell benne, hogy ha  helyes viszonyt  építek fel a csoporton belül, akkor az elég lesz ahhoz,  hogy helyesen rendezzem a hozzáállásom az egész világgal szemben. Hogyha hozzám fognak jönni, panaszkodni, hogy miért nem aggódtam a Zulu törzsért, akik a világ  végen laknak, akkor én azt fogom válaszolni, hogy nem tudtam, mert én a világot a csoporton keresztül néztem. Azt ajánlom nekik, hogy nézzenek bele a lencsébe és lássák! Ők eljönnek, megnézik és látják, hogy én tényleg nem tudtam tenni semmit, és akkor kitisztáznak engem minden hibáztatásból.

Szóval, én állandóan a csoporton keresztül látom a valóságot. Hogyha problémák közelítenek hozzám a teljes csoporton keresztül, akkor valószínű, hogy ezek megérintik az  egész emberiséget illetve az egész bolygót, de tudnom kell, hogy ezek feltárulnak nekem, a kapcsolatomnak köszönhetően a csoporton belül, és én ez által már képes leszek fókuszban tartani ezeket. Már ők bele vannak foglalva a képbe, amelyet én a lencsén keresztül látok, és fókuszban tudom tartani ez által őket. Vagyis, ez az esemény már az én látóteremben található.

Így haladok előre. Egyelőre nem tudom az egész világot felölelni, és aggódni mindenért és mindenkiért. Csak azt az egy dolgot tudom, hogy ha én aggódom azért, hogy megtegyem, ami az én szintemnek megfelelő, akkor az, pozitív befolyással lesz a világra. Ennél többet nem vagyok képes tenni, és nem is követelik meg tőlem. Mint egy kisgyerektől, csak annyit követelnek tőlem, amennyit a koromhoz mérten végre tudok hajtani.

2013.10.28, a “Shamati” cikkéből

ford:B S

lekt: PS;FB;KN

forrás:: העולם האינטגרלי בצילום רנטגן

forrás a magyar oldalon: http://laitman.hu/?p=16360

07 nov 2013

A bátor búvár a Fény hullámában

Ha én felemelkedek és elérek egy bizonyos kapcsolatot a Fénnyel, akkor mintha felemelkedtem volna a víz fölé. És akkor ugyanaz a Fény kezd dolgozni rajtam, és lenyom a víz alá, azért, hogy megvizsgáljam a részeimet, az új korrupt vágyaimat.

Ismét erőfeszítést teszek, felemelem magam a felszínre, és a Fény újra lenyom mélyebbre. Ez addig folytatódik, amíg be nem fejeztem az egész korrekciómat. Szóval, nem kell arra gondolni, hogy lehet valami más cselekedet: a mi munkánk, hogy állandóan próbáljunk felemelkedni a víz felszínére, és a Fény munkája, hogy állandóan nyomjon vissza le. Ugyanaz a Fény, amelyet elérünk az emelkedés során, Ő okozza a következő zuhanásunkat.

Tehát, időnként váltakoznak a fény és a sötétség, ez lehetővé teszi számunkra a munkánkat. Ezért, minden munkánk csak azért, hogy erőfeszítéseket tegyünk és sóvárogjunk felemelkedni, ússzunk víz a tetején. És természetesen, mi nem fogunk kapni semmit a zuhanásokon kívül, és így fog tovább folytatódni a korrekció végéig, amikor elérjük azt a napot amelyik tele van  fénnyel . Szóval, felemeljük magunkat, és a Fény már nem szükséges, hogy lenyomjon és befullasszon, hanem csak töltse ki a vágyainkat. Így mi összeolvadunk a Fénnyel a végső korrekció állapotával.

Fontos emlékeznünk, hogy minden cselekedet az egyetlen erőtől származik, hogy “nincs semmi más Rajta kívül, és csak a Fény működik. És még az erőfeszítéseink is, amelyet adunk, hogy felemeljük magunkat, csak a Fény által lehetséges. A felemelkedés azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk a Felső erőhöz, amely a Jó és Jót Tevő, és megértsük, hogy minden egy erőtől ered.

Minden, amit most látunk, ez a Teremtő öltözete  az “edény”-ünkben, de csak a  törött “edény”-eink miatt nem tudjuk felfedezni és érezni Őt. Meg kell próbálnunk felfedezni Őt, mert ez ad Neki örömet.

2013.09.20, Baal HáSzulám, 127. “Shámáti” cikkéből

fordította: Suzi Burian

szerkesztette: Szondi Ildikó

28 Sze 2013

A jó családokban jó gyerekek nőnek

A jó családokban jó gyerekek nőnek

Ha van egy nagy, erős és jó közösségünk, én olyan vagyok, mint egy gyerek, aki követi a példájukat, azt akarom csinálni, amit a barátok. Ebben az esetben egyáltalán nem nehéz hasonlítani a Teremtőre, mert a közösség tanít meg engem, mint, ahogy a felnőtt tanítja a gyereket.

Egyrészt, mindez erőfeszítést követel, de minden egyes alkalommal jobb minőségben, mint az előbbi. A közösség egyre világosabb példát mutat, azért, hogy megvédje a személyt, de ezzel együtt meghagyja a szabadságát, a viszonyát a csoporthoz, a Teremtőhöz, hogy a szívben lévő lángolása és az egója állandóan növekedni tudjon.

A megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ezért állandóan együtt kell, hogy működjek a csoporttal és a Teremtővel, hogy leküzdjem a növekvő egómat. Ami olyan, mint egy gyerek, ami nő, lustább lesz, és már nem akar erőfeszítést tenni. Ennél fogva kap a személy egy esélyt, hogy jobban felemelje az érdeklődését, növelje a közösséget, a célját, a vágyát, hogy olyan legyen, mint a Teremtő. Mint a mi világunkban egy gyerek, aki arról álmodozik, hogy egy pilótává váljon. De egy bizonyos része belőle, az emberi részből, kötelezi (mint a saját befektetése a gyermek részéről), hogy növesztenie a közösség érdekeit.

Ha látom, hogy a közösség segít nekem, hogy hasonlítsak a Teremtőhöz, Hozzá érjek, ez azt jelenti, hogy csatlakozom az “Izrael, a Tóra és a Teremtő egy” -hez, és segít abban, hogy a cél felé irányítsam magam.

Ennél fogva, lehetetlen rendezkedni a közösséggel anélkül. Nekem folyamatosan kell, látnom a példáját, hogy megmutassa nekem a nagyságát. Annak érdekében, hogy megragadjam a Teremtővel való formaegyezést, hogy előbb-utóbb megkapjam Tőle a jót és jótékonyságát, rejtettség nélkül.

Most is megkapom a Teremtőtől a végtelen kitöltést, de a probléma az, hogy a megszerzési vágyam lassan nyílik ki, fokozatosan. Most csak mondjuk, egy százalékát használom az egész vágyamnak. Tehát, az Ein Szof világa (Végtelen világ) helyett, én csak egy százalékot érzek belőle. Ez az egy százalék feloszlik a jó és a rossz hozzáállásra a Teremtővel, ami azt jelenti, hogy még mindig van rejtettség.

Én így haladok előre, lépésről lépésre, mint egy gyermek, aki növekszik ebben a világban. Én rejtettséget érzek a közösség iránt, a Teremtő és a jelenlegi fejlődésem iránt. Ez azért van, hogy ne növekedjek, mint egy állat, és ugyanaz a gyerek maradjak, de csak nagyobb, hanem inkább az emberi szintnek kell, bennem, hogy megváltozzon a jó felé.

2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti” 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

10 aug 2013

Ki tervezi az életünk a filmjét?

Ki tervezi az életünk a filmjét?

Mindannyiunknak közülünk meg volt adva a “szívben lévő pont”, amely az első Reshimó (spirituális információs gén) a következő szinthez, és így kezdjük el beteljesíteni. De hogyan tudjuk beteljesíteni? Mivel az egyik oldalon, a vágy a Teremtő felé jelez, de a másik oldalon, nekünk úgy tűnik, hogy erők, és különböző tényezők léteznek, de vonzódunk egy bizonyos helyre, anélkül, hogy tudnánk mit és hogyan kell, tegyük.

Minden szinten megértés nélkül választunk, hogy merre vonzódunk, hogy mi történik velünk, vagy honnan jelennek meg bennünk ezek a tulajdonságok, az új vágyak és stb.

Az eredmény az, hogy problémám van a felső erő egységével. A világ körülöttem, azaz, különböző tényezők befolyásolnak: az emberek, az állatok, a kövületi és a vegetatív, és mindenfajta dolgok, és ezek nem fizikai tárgyak, hanem erők, amelyek befolyásolnak minket.

Úgy, kell érezzem a Teremtőtől jönnek, és meg kell értenem, hogy Ő az egyetlen, aki a hátuk mögött áll, a vezető menedzser, a rendező és a működtető. Ez így van minden szinten és minden állapotban.

De a felébredésemben van egy probléma: Hogyan jutok el a Teremtő felfedezéséhez? Felfedezni a Teremtőt azt jelenti, hogy meghatározzuk, hogy csak az Ő irányítja az egész világot.

Ő hozott létre körülöttem egy “Mászáh”-ot (képernyő) egy kör formájában, amelyre állandóan egy fílmet vetít ki, és ennek a címe:”A mi világunk”, “Az én világom”. Nekem ki kell, hogy találjam, meg kell, ismerjem azt, aki nekem vetíti a filmet. Kifejezetten erre a célra mutatják be nekem a filmet azon a képernyőn, amelyben én vagyok. Minden alkalommal, amikor különböző embereket, eseményeket és érzéseket sugároznak nekem, ez azért van, hogy fölöttük fedezzem fel a menedzsert, és irányítsam magam Felé,  a problémák révén. Nincs más Rajta kívül.

Ki tervezi az életünk a filmjét?

De minden, ami hatással van, rám tagadja az egységet a Teremtővel és  teljesen ellentétes érzelmeket, és információkat ad nekem. Így egy hasított állapotban érzem magam. Egyrészt, az az érzésem van az e-világról, hogy több ok vagy több isten van, (nem számít, hogyan hívják őket) van, másrészt, viszont csak egy erő létezik.

Az én célom az, hogy kilépjek a többszörös ok állapotból, a hasított érzésből, mert én nem értem, miért zuhan rám olyan sok probléma minden oldalról. Ezen kívül, hirtelen, válság állapotban találom magam. Eleinte ez nem volt így. Eddig nem volt szó a rendszer felfedezéséről, mert nem volt kinek felfedezni.

A válság vezet engem arra, hogy kérdésre helyezzem a többszörös okot. Mi történik ebben a világban? A jövőtől való félelem, hogyan kell élni, és mi a teendő?

A probléma növekszik. A kérdések, amelyek felébrednek bennem és a válság, kiegészítik egymást és dilemma elé (Δ) állítanak: “Mit kell tennem ebben a világban? Mi az oka mindennek, ami történik? “Meg kell, hogy értsem a válság okát.

Abban a pillanatban, amikor megtudom, hogy mi is az, képes leszek valahogy megbirkózni vele. Ez irányít engem ahhoz a kéréshez, amely folytatódhat éveken keresztül, és ez fejlődhet a harmadik és a negyedik világháború felé. Mindezek történelmi folyamatok, nagyon hosszúk lehetnek.

Végül is, sok keresés után rájövök, hogy a Teremtő létezik, az erő, amely felébreszt, kezel és mindent meghatároz. Az ember elkezdi kérdezni magától, hogy miért és minek teszi ezt a Teremtő? Az kérdezi magától, akiknek megvan szívbeli pontja, mint nekünk. Abban a pillanatban, amikor felébred a személyben az az érzés, hogy van egy bizonyos ok, amelyet fel kell, fedezzen, ez már a szívben lévő pont.

Majd a személy elér a kabbalista csoporthoz, foglakozik a tanulással, az integrált oktatással és fokozatosan eléri a korrekciót. Mi már egy helyes kapcsolatban vagyunk a csoporton belül (ez a tanulás és az integrált oktatás számunkra is), folytatjuk a spirituális módszert ez a csoport megvalósítása” és elérünk a korrekcióhoz.

Tehát a fő cél, mint, ahogy írva van a Baál HaSzulám cikkében “Nincs más Rajta kívül”, bár mi úgy érezzük, hogy számos oka lehet, azt kell, határozzuk, hogy csak egy oka van mindennek, ami történik. Ez a mi munkánk, a tisztázásunk, és ez minden.

A Teremtő sok problémát küld nekünk, amelyek darabokra tépnek és nekünk csak egy okra kell,hogy irányítsuk őket. Úgy tűnik számunkra, hogy sok probléma van, de valójában csak egy probléma létezik, a megértés hiánya és a mi ellentétünk. Mivel mi különböző tulajdonságokkal rendelkezünk, a mi ellentétünk feltárul , különböző ellentétes formában.

2013.07.21, Reggeli lecke, “Shámáti” 59, “A bot és a kígyó”

Ford: B S
Szerk: Sz I

09 aug 2013

Csirkék az anyjuk szárnyai alatt

Csirkék az anyjuk szárnyai alatt

Nincs mit tennünk, nem ülhetünk összekulcsolt kézzel emésztve magunkat, hanem erőfeszítést kell tennünk. De mi ne az érzéseink szerint dolgozzunk, mert más különben nem tudnánk elmozdulni a helyünkről. Ha engedelmeskedek az érzéseimnek és érzelmeimnek, akkor mindig ugyanabban az állapotban maradok, amelyben érzem magam és nem lesz lehetőségem semmiféle cselekedetre.

Az érzéseim, a megszerzési vágyam egy adott állapotban van, és hogyha elmerülök a vágyamban, az anyagomban, nincs semmi lehetőségem cselekednem ellene. De szerencsémre meg van az elmém, amelynek segítségével elkezdhetem vizsgálni az érzelmeket. Én megértem, hogy a helyzetem, az érzéseim nem jók és szükségem van arra, hogy megváltoztassam őket.

Ily módon az elmém által, amely egyáltalán nem felel meg az érzéseimnek, én elkezdem elképzelni a következő állapotot, egy felsőbb szintet, amely működik és hatással van rám, azzal a feltétellel, hogy sóvárgok iránta, mint embrió az anyjáért. Elkezdek gondolkodni, hogyan kell elrejtenem magam, hogyan “rejthetem el magam a szárnyai alatt”. Milyen módon tudok belépni egy magasabb szintre úgy, hogy magam igazítom hozzá?

Az embrió formájára gondolok, a hatásra, amelyet a felsőtől kapok, még ha önző módon is behatolok és megadom magamnak a védelmi ellátást, és az aggodalmat. Ez által elképzelem magamban, hogyan nézek ki az anya méhében, elképzelem hová szeretnék eljutni, és tudom hogy ez a csoport, amely megépült a viszonyaimból a barátokkal szemben. Én lassan elkezdem megszervezni az ilyen kapcsolatot a barátaimmal, amennyire csak lehetséges.

Hála ezeknek a kis erőfeszítéseknek, amelyek az elmémből származnak, én kezdek előrehaladni. “Minden a gondolatból kiderül”, mert az érzések szerint én egyszerűen meghaltam. De az elmém által tudok erre gondolni egy kicsit, elképzelem azt a képet, a két állapot sorrendjét – alsót és felsőt, elképzelem, hogyan illeszkedik az alsó a felsőbe, hogyan lehet elrendezni egy olyan állapotot a csoport segitségével, hogyan kell lealacsonyitanom, lenulláznom magam a csoport felé, azért, hogy ő váljon arra a méh részre, amely át fogja adni nekem a Felső Fényt. Ha feléjük fordítom magam, akkor rajtuk keresztül Fény kapok és ők maguk nem is tudnak róla.

Szóval, én újra megismételem, hogy tilos a zuhanás alatt maradni, csak az érzelmek és érzések ellenőrzése alatt, amelyek letaposnak. El kell képzelnem a szintek közötti kapcsolatot, milyen állapotban van a felső szerint, használnom kell az értelmet, és valahogy ki kell lépni az érzésekből, és reálisan látni, hogy mi ez az állapot, és mit lehet tenni ebben, még ha mesterségesen is.

A személy, amely elkezdi elképzelni magában a fokozatokat, az állapotokat, befolyásolja az elméjével az érzelmeket és anyagot termel a gondolatnak. Így kezdi el megépíteni az új állapotát. Akkor megérkezik a Reformáló Fény, kiveszi a személyt a rosz állapotból, azáltal, hogy belé lesz ültetve a remény és a bizalom, amellyel visszatér a barátokhoz.

2013,06.21. Reggeli lecke, “Shámáti” 25. cikkéből

Ford: BS

Szerk: Sz I

07 Júl 2013

Ön dönti el, ki legyen: gonosz vagy igaz

Ön dönti el, ki legyen: gonosz vagy igaz

Rábásh cikkéből, “Hallottam” (Shámáti),”A Teremtő nem mondta azt, hogy gonosz vagy igaz”:” Ha a vágynak nincs ereje és sóvárgása a spiritualitásra, de a személy olyan emberek között van, akik már rendelkeznek vággyal a spiritualitásra és ha szereti ezeket az embereket, akkor ő maga is képes magához ragadni az erejüket hogy győzedelmeskedjen, és képes a vágyaikat és törekvéseiket magához venni, annak ellenére, hogy a saját tulajdonságain keresztül nem rendelkezik ilyen vágyakkal, sóvárgásokkal és a győzedelmeskedésre vezető erővel. De a kegyelemnek és a fontosságnak köszönhetően, amit ezeknek az embereknek tulajdonit, ő is új erőket kap.”

Ez azt jelenti, hogy a személy képes saját életét kezelni és előre vinni önmagát a cél felé. Először is ellenőriznie kell, hogy ez a cél valóban hasznos-e, érdemes-e feláldoznia magát az eléréséhez, erre áldozni az életét? Mert ez az élet nem ismételhető meg. Ha megpróbálja és csalódik a célban, nem kezdheti újra az életét. Ez nem fog menni ebben a formában.

Ezért le kell ellenőriznie, hogy mi az, amiért érdemes feláldozni az életét, hogy akkor már legyen olyan emberek között, akik pontosan azzal foglalkoznak és ugyanaz a cél fontos számukra. Így csodálni is tudja őket, oly módon növelve a célt, hogy megkapja az erő elérését.

A cél kiválasztásán keresztül kiválasztja a környezetet, mely megadja neki a szükséges erőt a cél eléréséhez. Majd elkezd dolgozni a környezet fontosságán. Egyre jobban csodálja a környezetét, a barátok nagyságát és foglalkozásuk fontosságát, lealacsonyítja magát előttük, ezért aztán hatással vannak rá, és ennek megfelelően fogja érezni magában a felemelő erőket, a felébredést a cél elérése érdekében, és akkor biztos, hogy sikeres lesz.

Ezért miután a személy kiválasztotta a célt és a megfelelő környezetet, az egész munkája csak arról szól, hogy, hogyan engedje azt, hogy ez a környezet befolyásolja őt, amilyen mértékben csak lehetséges. Enélkül nem lesz meg az ereje, és sok zuhanáson és emelkedésen megy keresztül. Sok időt pocsékol majd el a zuhanásokon és emelkedéseken, az átmeneti értelmetlen helyzeteken, az úgynevezett “sem nappala, sem éjjele” szituációkon, és nem veszi észre, hogy az élete elmúlik.

Tehát a lényeg az, hogy összekapcsolja magát a barátaival, ragaszkodjon hozzájuk, felmelegedjen mellettük, hogy megkapja tőlük a cél fontosságát.

Innen ered az összes feltétel, amely meghatározza az egyén kapcsolatát a társasággal, és minden elkötelezettségét másokkal szemben. Meg kell növelnünk és erősítenünk kell ezt a társaságot mennyiségben is, de főként minőségben, játsszunk a barátainkkal, ezáltal is példát adva egymásnak, hogy milyen fontos a cél és a környezet. Adjunk példát másoknak, hogyan kell a személynek meghajtania magát a csoport és a cél fontossága előtt.

Az összes feltétel, melyet Rábásh leírt a cikkeiben, mint szükséges törvényeket, maga a Csoport, az, hogy elegendő erőt adjon minden tagjának a cél elérése érdekében.

Tehát minden attól függ, hogy mennyire értékeli az ember a csoportot, és azt, amin dolgoznunk kell. Tehát írva van: “Bárcsak elhagytak volna engem, de megtartották volna a Tórát, mert a Fénye reformál”. A Fény működik az emberek kapcsolatai közötti, úgyhogy hagyjátok a Teremtőt, mert Ő feltárul abban a pillanatban amint kapcsolat lesz köztetek.

Azt ajánlom mindenkinek, hogy beszéljetek erről este a családtagjaitoknak. Elég egy rövid beszélgetés, olvasni is lehet egy kis részt, de nagyon fontos a nők és a gyermekek számára.

2013.06.09, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A “Klipat Noga”  félig jóból és félig rosszból, lett alkotva.  Az ami hozzám tartozik és, ami nem tartozik hozzám, valahol a középén áll és összeköt a valósággal, a Teremtővel. Egyrészt ez “Klipa” (Héj), másrészt egy olyan “Klipa”, amelyet képes vagyok felhasználni az átmenethez az egyik valóságból egy másikhoz.

Mindig van egy híd, amely összeköti a jót a rosszal. Nincs olyan rossz, hogy teljesen le van vágva a jótól, a “kő szíven” kívül. A “kő szív”- nek (Lév háÉven) nincs kapcsolata a jóval. A Teremtő, a tulajdonság a “létezés a létezésből” és Ő teremtette a teremtett lénynek a tulajdonságát a “létezés a semmiből”, amely korábban nem létezett, és azért nincs átmeneti kapcsolat köztük.

A tulajdonságok között a “létezés a létezésből” (Yés méYés, a Teremtő) és a “létezés a semmiből” (Yésh méÉyn”, a teremtett lény vágya) nincs “Klipat Noga”, nincs átmenet a “kő szív” és a Teremtő között, így nem korrigálódhat közvetlenül. De a többi felismerés között létezik átmenet, amelyet állandóan keresni kell és felfedezni. Tehát írva van: “Mindig fel kell mérgesíteni a személy jó hajlamát a gonosz hajlama ellenében”, szóval, konfliktusokat kell okozni közöttük.

De tudnunk kell, hogy a konfliktus, az erős súrlódás végén, amely lehet egy valódi robbanás, felfedeződik valami átlagos a kettő között, amely összeköthető a két ellenséges rész között. Ez olyan mint a majom, amely egy átmenet az állati szintről az emberi szintre, egy átmenet a szintek között, az állapotok között.

Ez az átmenet a legfontosabb dolog. Mivel a két ellentétes rész, a jó és a rossz megmaradnak a jelenlegi szinten, de az átmenet hirtelen egy új szülési hellyé válik, amely fölemel minket.

Ezért a “Tifferet középső egy harmada”, ahol “Bina” és a “Malchut” összekapcsolódnak, a “GE” és “AHP” összekapcsolódik, ez a teremtés középső pontja, ahol Teremtő és a teremtett lény elkezdik megépíteni a “családi fészket”, a közös házat.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

29 ápr 2013

A személy kapcsolata a Szfirákkal

A személy kapcsolata a Szfirákkal

A spirituális test a “Bina” az alsó része, a” Zeir Ampin” és “Malchut”, azaz, AHP(Ahap), a megszerzési vágy. Mi állandóan benne vagyunk, csak a vágy mélysége változik (Aviut) (vastagság, nyersesség), a “Resimó” (információs gének) amelyek megjelennek. Az “Aviut” változásának megfelelően az érzelmek is változnak, ezért úgy tűnik, hogy minden alkalommal egy másik helyen találjuk magunkat, egy másik világban, egy másik valóságban. Minden megváltozik: én és a környezetem. Akár gyermek vagyok vagy felnőtt, ennek megfelelően változik a környezet: a munkám, a barátaim, a feleségem, a gyermekeim, a világ körülöttem, az egész Univerzum.

Az összes kép a “Resimó” –ból származik, amely felébred az élvezeti vágyamban, és a feladatom az, hogy helyesen dekódoljam. De hogyan érezhetem, ragadhatom meg, osszam fel, értékeljem ezeket a tulajdonságokat? Hol kaphatok egy ilyen  értelmet és szívet?

Ehhez megpróbálok elkülönülni és eltávolodni az érzésektől és az elmémtől, és úgy viszonyuljak hozzájuk mint idegenek és nem magam valójában. Úgy érzem magam, mint egy pont, aki figyeli belülről az érzelmet és értelmet, a gondolat és a szív mögött. Ezeken keresztül nézem a világot.

Ha a személy ezek szerint próbálja lefesteni a világ képet, akkor ő megkapja a képességet, hogy befolyásolja és korrigálja, a “Resimó” –t magát, amelyben van, nem lehet megváltoztatni, csak fel lehet gyorsítani a fejlődést, és megvalósítani, azért hogy a “Resimó” gyorsabban jelenjen meg.

De a tény nem csak a felgyorsulás. Nekem kell használnom a “Resimó” –t olyan módon, hogy ő közelítsen a világhoz, amely feltárul bennem külső formában. Minden, ami felfedeződik az értelmemben és a szívemben, vagyis, a belső “edények” -ben (kilim) és minden ami feltárul rajtam kívül egy külső formában: a kövületi, vegetatív, élő és a “beszélő” szinteken ebben világban, mindez irányítva, vezetve  halad előre  a Fény által, amely befolyásolja a “Resimó” -t, azaz, a Teremtőtől jön, egy forrástól.

Bár úgy érzem, hogy a belső és külső formák konfliktusokban vannak vagy tagadják egymást, és azokat  oly módon kell felállítanom, hogy a két feltétel megmaradjon. Egyrészt, “a bíró csak a szerint bírál, amit a szemeivel lát”, és a világ, amely előttem áll az egy valós világ. De másfelől, tudom hogy “Nincs más Rajta kívül”, csak Ő vezeti a világot.

Úgy érzem a különbséget a két forma között, mint egy igazi csatát, egy legerősebb belső konfliktust. Báál HáSzulám leírja ezt a harcot egyik levelében, egy példázatban, ahol a király hű szolgája harcol, hogy legyőzze a tolvajt, a gonosz minisztert, aki hátulról károsítani akarja a királyt.

Meg kell értenünk, hogy a problémák, amelyek felfedeződnek a legfontosabb elv ellen, hogy “Nincs más Rajta kívül”, azért vannak, hogy megtudjam vizsgálni a tulajdonságaimat, vágyamat és gondolataimat, amelyek tagadják a Felső erő egyediségét, mintha lennének más erők a valóságban.Ez a forma “Resimó” –ból származik, azért, hogy mindent a Teremtőhöz viszonyítsak, a Fény felé.

De ezt nem tudjuk megtenni. Ahogy haladtunk előre, a kép egyre ellentmondásosabb és összetöri az ember szívét és lelkét. Az emberi elme nem tudja összeegyeztetni ezeket az ellentmondásokat. Eleinte ezek az ellentmondások nem néznek ki olyan rossznak, de azután olyan mértékben jönnek, hogy a személy nem képes egyetérteni. Nem tudta kombinálni, hogy a Teremtő jó és jóságos, és puszta igazságtalanságot lát maga előtt.

Csak egy harmadik partner képes összeegyeztetni a két ellentétes félt, mert ahogy mondva van: “aki béket köt felül, az békét köt alul”. Kiderül, hogy az embernek szüksége van a Reformáló Fényre, szüksége van hogy a Teremtő győzedelmeskedjen felette, és azáltal megváltoztatja az értelmét és a szívét.

Akkor “összekapcsolódunk a Szfirákkal”, felfedezzük , a megszerzés vágyában: a “Bina” alsó részét, a” Zeir Ampin ” és a “Malchut “ban– a Fényt, amely a “Galgalta vé Éynaim” – ból származik. Így azonosul a Felső erővel, és érzi, hogy milyen állapotban, milyen világban, milyen Fényben található a “Nefes”, “Ruách”, “Nésámá”.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

27 ápr 2013

Kifutópálya a fizikai problémáktól

Kifutópálya a fizikai problémáktól

Kérdés:

A  fizikai problémák fölé való emelkedés nem vezethetnek apátiához a fizikai életben?

Válasz:

Pontosan a fizikai élet fölött építed meg a spirituális életét. A spiritualitás csak az e világ fölé építkezik. Ezért volt megteremtve az e világunk, amely nem volt adva nekünk ok nélkül, csak véletlenül. A fiziológiai test élete csodálatosan van elrendezve, ugyanabban a mintában mint a felső világ, mint, ahogyan egy ág hasonlít a gyökéréhez, azért hogy minden eseményben ebben a világban elkezdjed érezni, hogy mi áll a magasabb szinten mögötte.

Látjuk, hogy mennyire eltérő a tíz Egyiptomi csapás: vér, békák, tetvek, és a többi az “elsőszülöttek” csapásáig. Minden csapás kellemetlen, de mindegyik különbözik egymástól. Megfelelően a te helyedhez az “Ádám HaRishon” (Első Ember) lelkének általános rendszerében, te személyesen mész keresztül a történeteken ebben a világban, úgy, mint csapások az egódra, melyet a “bőrödön belül” érzel.

Pontosan ezek a csapások segítenek kijutni a bőrödön kívülre, többet és többet, minden alkalommal, köszönhetően a legyőzésednek. Te megáldod ezeket a csapásokat, mert ezek nélkül nincs lehetőséged felszabadulni. Az egód tart a bőrödön belül és csak a csapások által határozod el hogy kell menekülni.

A csapások megépítik benned az embert: ami “Klipat Nogá”, a “Tifferet közepső harmada”, és ezáltal megadja a lehetőséget hogy eldöntsed, hogy miért akarsz kilépni. Te nem akarsz elbújni és a csapásoktól elmenekülni, hanem készen vagy maradni a sötétben, de a forráshoz, a Teremtőhöz akarsz tapadni, hatalmas hálával, hogy Ő megadta neked a lehetőséget, hogy kilépj a testeden kívül egy kicsit, és közeledjél Hozzá.

És akkor ezzel a feltétellel, te elkezdesz látni és érezni mindenfajta finomságokat, apró részleteket, és ilyen a formán kezded megépíteni a spirituális testet, azaz az “Első Tíz Szfirát” a “Visszaverő Fényt”. Ez tényleg a “Visszaverő Fény” lesz, mert akkor már nem kérsz a magadnak, hanem a sötétség fölé emelkedsz, amely a megszerzési vágyban érződik, átalakulva a megszorított “Malchut” – tá.

Te legyőzöd ezt a sötétséget, és elkezdesz építeni a “Szűrő” fölött. És a sóvárgásod, hogy elégedettséget okozz a Teremtőnek, azt nevezzük “Visszaverő Fény” – nek, mert csak az Ő javára gondolsz. Így megkapod a “spirituális Partzuf”-od kezdeti szerkezetét, ahonnan kezdődnek azok az állapotok, amelyek az anyag fölött találhatok, a megszerzési vágy fölött. Te leszakadsz az “Éned” –ről.

2013.04.04, Reggeli leckéből, “Shámáti” 36

BS

16 ápr 2013

72 queries in 0,168 seconds.