Dr. Michael Laitman

spirituális születés

A Kabbalista Workshop

laitman_744

Amikor a Kabbalista workshopban tízen összekapcsolódtok a szeretetben, akkor mindegyikőtöknek úgy kell látnia önmagát, hogy ő a legkevesebb, ő a Fény nélküli vágy, a Malchut, a többi kilenc pedig a szentség kilenc szírfája. Ha mind a tízen képesek vagytok így látni magatokat és a barátaitokat, akkor megteremtitek egymásban a tíz szfírát, és az összekapcsolt Malchutok pedig a tökéletes kölcsönkapcsolatot, amelyben megnyilvánulhat a Teremtő. Amikor a világban százával működnek egy időben a Kabbalista workshop körök, akkor olyan mértékű és erejű kapcsolat jöhet létre, amely modellezi a spirituális világok szerkezetét, és akkor a formaegyezés mértékével megegyezően eléritek a spirituális világokat.

Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből

27 Júl 2015

Hogyan fejlődött a lélek?

A spirituális fejlődés érzelmi, mivel a teremtés anyaga az élvezet vágya. Mi az elmét, csak azzal a feltétellel használjuk, ha segít nekünk kijavítani a vágyat. Ellenkező esetben árthat nekünk.

Mivel mondva van: “Senki nem lehet bölcsebb, mint a tapasztalat”.  Azaz, először át kell menjünk különböző érzelmeken, és átéléseken a megszerzési vágyunkban, majd ennek eredményeként bölcsességet szerzünk. Mi nem dolgozhatunk az elméből,  azzal, amit még nem éreztünk a megszerzési vágyunkban, mert ez filozófálást jelentene, amelynek nincs alapja a valóságban, mivel minden a vágy anyagára épül.

A helyzet állandóan változik, ha a helyzet nem változna, akkor az idő sem haladna. A helyzet változik, mert először is lenullázuk magunkat a Fény hatására. Minden munkát a Fény teszi, a Fény az első, Ő teremtette a vágyat, befolyásolja és megváltoztatja. Nekünk csak igazolnunk kell a Fényt, engedjük meg  belépni, beleegyezzünk, kérjünk, imát emeljünk, meggyőzük Őt, hogy elvégezze a munkáját.

Minden az állapotunkon múlik, mi követelünk,  mint a kis gyerekek, és kérünk mint a felnőttek. Rengeteg kommunikációs  módok léteznek az ember a Fény  között, vagy pontosabban a Fény és a vágy között, azért,  hogy a Fény hasson a vágyra és valamilyen műveletet végezzen rajta.

Akkor miért van szükség arra, hogy a vágy a Fényhez forduljon, és kérje Tőle a cselekvést? Azért, mert ezáltal a vágy megérti, hogy a Fénynek mi a szándéka, és egyetért Vele. Ilyen módon, ő megszerzi az elmét, a fejet (a Rosh), így ő maga is hasonlóvá válik a Fényhez. A vágy nem képes végrehajtani magától a cselekedeteket, mert a cselekedet jelenti a  “Teremtő munka”-ját. De ennek eredményeként a vágy egyre nagyobbá válik, amíg eléri a formaazonosságot a Fénnyel.  A célom az, hogy vonzzam a Fényt minden műveletre, amit akarom hogy tegyenek rajtam, és a Fény végrehajtsa.

Egy ilyen kérelem által, a vágy elkezdi lenullázni magát. Akarom, hogy változásokat tegyenek bennem, de egyelőre nem tudom melyek azok. Mert ez egy új állapot lesz, és én nem tudom azonosítani előzetesen. Nem tudok beszélni valamiről, ami még nincs az én elérésemben, ezért szükség van a lenullázásra és arra, hogy kérjem a Felsőt, hogy működjön rajtam, mentsen meg.

Nem tudom, mit csinál, és hogyan fog átváltoztatni még egy pillanat után. Megváltoztatja bennem a fejet és a testet, azaz, a gondolatot és a cselekvést, minden azért van,  hogy ne ismerjem fel magam olyannak amilyen voltam  egy pillanattal azelőtt, annyira, hogy ez egy teljesen új teremtés legyen. Nem számít mi leszek, a legfontosabb hogy átadjam magam a Fénynek, és Ő végzi el a munkáját.

Én készen kell, hogy legyek erre és jobban kell, hogy akarjam, mint bármi dolgot a világon, le kell, hogy váljak a múltról, azért, hogy ne maradjon semmi az előző élet szakaszomból, és ne azonosítsam magam semmivel a régi tulajdonságokból. Még akkor is ha nem lesz semmi átmenet a múlt, jelen és jövő között. Ez jelenti azt, hogy kész vagyok a Fény hatásának befogadására.

Ez a cselekvés nem  abból a vágyból ered, hogy elmeneküljek az előző állapotból. Én nem azért  kérem a változást, mert rossz nekem, nem kérem, hogy megmentsen a bajoktól, mert ez egy önző kérés lenne, és nem léptet elő az új spirituális szintre. Egy dolgot kérek – segítsen azonosulni a Fénnyel, hasonlítsak Hozzá,  adakozzak valakinek.

Mindezt letisztázhatom a csoporton belül, a barátokkal, az emberiséggel szemben. Szóval így készítem fel magam az igazi imára. Én keresem őt, mert nem tudom, milyen legyen ez az érzés. Ezért, keresésben vagyok, dolgozom, tanulok, terjesztek,  mindent megteszek mindent, ami a lehetőségemben áll. Érzékenynek kell lenni arra, amit adnak neked, hogy előrevigyen a helyes ima kitörésére, amely elhozza fentről a “választ az imára”.

Ezáltal eléred a magad lenullázását az öröm érzésében, az azonosulást, a hűséget a Fényhez, amely az úgynevezett “a lélek odaadása”. Tudom, hogy amit tesz nekem, az lesz a helyes. És nem azért, mert elakarok szökni bajoktól, mert nincs más választásom, hanem éppen ellenkezőleg, nem hiányzik semmi. Csak egy dolog hiányzik, hogy alávessem magam a Fénynek, integrálódjak az adakozás tulajdonságában, hogy Ő irányít engem, és lehetővé teszi, hogy ne gondoljak magamra, hanem hogy alávessem magam ennek a tulajdonságának.

Ez az úgynevezett ima, vagy a helyes kérelem, azért, hogy a Fény elvégezze az első műveletet, amely a spirituális embrió kezdete. Miután az ember elkezdi érezni a kapcsolatát a Fénnyel,úgy kezdi el érezni magát, mint a spirituális spermacsepp, akinek le kell nullázza magát az adakozás irányába.

Ez által kezdődik el az hosszú folyamat, amely a spirituális embrió kialakulása, állandó lenullázásban a  Fény előtt, azért, hogy minden alkalommal átadjon a magzatnak több-több adakozási tulajdonságot. Az egész spirituális út, az egész létra fokozata:”Ibur”(Megtermékenyülés), “Jenika”(Csecsszopó) és a “Mohin” (Agyak), ezek mind az adakozás tulajdonságának a megszerzése, hozzáadva az előző állapotokhoz. Így növekszik a lélek.

2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

szerk: Sz I

22 Sze 2013

Átfordulni a spirituális világból fejjel lefelé

Átfordulni a spirituális világból fejjel lefelé

Kérdés:

Tudva van, hogy a szülés előtt az embrió átfordul fejjel lefelé. Mit szimbolizál ez a spirituális születés a csoport felé történő előrehaladás folyamatában?

Válasz:

Az embrió születésekor valóban megfordul fejjel lefelé, mint ahogy le van irva a “Tiz Szfira Tanulmánya” – ban. Általánosságban beszélve, ez azt jelenti, hogy ő kicseréli a fejét, az értelmét. Az összes értékeit az “értelem alatt “, “értelem fölött”, minden átfordul benne, és ő látja az úgynevezett “én fejjel lefelé a világot láttam”, ő forditott értékeket látott. Az adakozás vágya fontosabbá válik számára, mint a megszerzés iránti vágy, ez az átfordulás történik benne.

A szülés után, ismét felemeli a fejét felfelé. Csak szüléskor található ebben az állapotban. Nem képes ebből a világből úgy kijönni, hogy ne engedne mindent el ami a fejében van. Ez, ami szimbolizálja “fejjel lefelé”, azaz, megfordul fejjel lefelé.

2012 október 19,Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

22 okt 2012

Minden visszaút le van zárva

Minden visszatérő út le van blokkolva

Kérdés:

Hogyan tudunk túljutni, az elnehezülés és a fáradság állapotán, amiben találjuk magunkat, és amely később azt okozza, hogy elalszunk a leckék során? Hogyan tudjuk felébreszteni egymást, és hogyan tudunk kikerülni ebből az állapotból, mint egy egységes világcsoport támogatva egymást?

Válasz:

Ez az Egyiptomból való kivonulás (Exodus) pontja, amiről már annyit beszéltem. A Tóra megkapásának pontja, ez a fordulópont, a születés ideje. Tudjuk, hogy a szülést a vajúdás fájdalmai kísérik, és ez egy veszélyes állapot. A születés pillanatában megérezzük magának a „kígyónak a harapását”, felfedezzük a kőszívet, mivel nincs más mód arra, hogy megszülessünk.

Az Egyiptomból való kivonulást (Exodust) nevezzük a „spirituális” születésnek. Ez idő alatt fel kell, hogy  táruljon a „gonosz hajlam”. Ez egy nagyon veszélyes állapot, nagy nyomás alatt tartanak minket, de ez elkerülhetetlen, mert különben nem lennénk képesek elmenekülni Egyiptomból.

Az emberben ezek az állapotok még nem annyira világosak. Képzeld el, hogy ez a legjobb állapot, amelyből be tudsz törni a spirituális világba, a Felső Világba. Ebből az állapotból emelkedünk fel, és születünk meg a Machsom-on (a határvonal a jelenlegi (anyagi) világunk és a spirituális világ között) túli Felső Világba. Ez egy nagyon feszült, zaklatott helyzet, a legveszélyesebb állapot az ember életében. Ez az „EMBER” születésének pillanata.

Mi mindig úgy tekintünk a születésre, mint egy csodára. De az utolsó pillanatig nem vagyunk biztosak abban, hogy simán, zökkenőmentesen fog lezajlani, annak ellenére sem, hogy ismerjük a folyamatot, és megvannak a modern orvosi felszereléseink hozzá. Tehát mindennek dacára sosem tudhatjuk, hogy mi is fog történni, ez mindig egy nagyon kritiku pont az életben.

A különlegessége a születésnek, ennek a pontnak az, hogy az ember rettenetes nyomás alatt van, és rettenetesen fél. Mert minden korábbi élete véget ért, vagy hamarosan véget fog érni. A jövőbeni életet még nem látja, nem érti még, nem világos számára mit jelképez, hiszen annak érdekében, hogy megérkezzen, létre kell hoznia egy kijáratot az új világhoz.

Az ember nem érti a létezését, ő a kezdetek óta „kinyitja ami zárva van, és bezárja ami nyitva van”, pont úgy ahogy a testi születésnél történik.

Ha vágyunk a spirituális születésre, akkor el kell képzelnünk ezt az állapotot egy nagyon realisztikus módon, amennyire csak lehetséges a legközelebb kell hoznunk a megértésünkhöz és az érzésünkhöz. Amilyen mértékben (nagyságban, terjedelemben) vagyunk képesek elképzelni ezt az állapotot, olyan mértékben vagyunk készek megközelíteni, és felkészülni rá.

Minél jobban felkészülünk rá, annál inkább haladunk az irányába. Ez azt jelenti, hogy nekünk erősnek kell lennünk fejben és testben egyaránt, és jól meg kell szervezni a működésünket. Hogy mindez lehetővé tegye számunkra, hogy átmenjünk életünk legnehezebb helyzetén, ami egyáltalán csak lehetséges.. Minden visszaút zárva van, és nem tudunk tovább menni előre. Akárcsak az Egyiptomból való kimeneküléskor, amikor előttünk a Vörös-tenger zárja el az utat, hátulról pedig a Fáraó serege, és nincs hová elmenekülni.

A spirituális születés állapotáról találhatunk mindenféle allegorikus leírást, ezek mind felfokozott, éles, nehéz és fenyegető állapotokat mutatnak be. Mi magunknak kell ezek felé haladni, és nem azt várni, hogy valaki vagy valami nyomjon vagy húzzon ebben az irányba. Egyébként mi elkényelmesedünk, és csak azt keressük, hogyan lehet a legjobban megbirkózni az elakadás állapotával.  De nekünk magunkat kell elvinni ezekhez a látszólag veszélyes állapotokhoz.

De ha megértem, és tudatában vagyok annak hogy mit kell tennem, akkor megértem hogy a veszély, csak az ego számára létezik. Ha felidézzük, és  tudatosan közelítjük meg ezt a feszült és kellemetlen állapotot, és magunktól hívjuk a vajúdás, szenvedéssel teli érzését, akkor jön el majd a fordulópont, amikor rájövünk, hogy ez egy másik fajta fájdalom, ez egy édes fájdalom.

2o12 október 19, Reggeli lecke, Rabash írásaiból

ford: BT

KA

22 okt 2012

Ha mi végre meg akarunk születni?

Ha mi végre megakarunk születni?

Létezik egy világos terv, amelyet nekünk végre kell hajtanunk lépésről lépésre. De mi nem nagyon sietünk ezt megtenni, mert nehéz és kellemetlen. Sokkal kellemesebb gondolkozni, hogy majd előrehaladunk és minden rendben lesz. Mi szenvedünk egy keveset, nem haladunk elég hamar, és kapunk egy kevés kielégülést, de lehetetlen ezt a   a spirituális születés állapotának nevezni.

Meg kell értenünk, ha mi végül is elakarjuk érni a spirituális születést, akkor szükséges megadnunk magunknak az ítéletet és a számvetést, azzal kapcsolatban, hogy a világ csoport állapota és mindenki közülünk nagyon nagy feszültségben, nehézségben és veszélyes helyzetben van.

Ugyanazt lehet mondani az Izrael nemzetéről Izraelben, ahogy Báál HáSzulám rávilágított. Ő kérte az embereket, hogy kapcsolódjanak össze, annak érdekében, hogy elkerüljék a kínokat, és ez sokat fog segíteni könnyebb így átmenni a bonyolult és nehéz helyzeteken. Ez olyan, mint a szülés, amely a modern kórházban történik, összehasonlítva 100-500 évvel ezelőtt, amikor sok  születés volt, amely halállal végződött a magzat és az anya számára is. Tehát, a szülés nagyon veszélyes cselekedet volt, mivel az emberek mások voltak, bár sokkal közelebb voltak a természethez, ugyanakkor nem volt olyan sok vetélés mint ma.

Az emberek próbálják megédesíteni ezt az átmenetet, ahogyan dolgoznak vele, még mindig nehéz helyzeteken kell, hogy átmenjenek, azért hogy közeledjenek a spirituális születéshez. A személynek nagy nyomásokon kell átmenniük. Áhmánidzsád, Obámá és más gyűlölet segítségével, amely a “Fáraó”-t, jelenti, így haladunk előre.

De a mi csoportunknak, mint “Mózes” kell szerepeljen a nép számára, elmagyarázzuk, mi történik, miért és mit kell tenni. Tehát el kell magyarázni az embereknek, hogy a csapások nem “Izrael”-t érik bennünk, hanem a “Fáráo”- t, amely bennünk rejtőzködik. A csapások a bennünk levő Egyiptomra, “Fáraó”- ra záporoznak. És a bennük levő “Izrael” folytatja életét nagyon jól a Gósen földjén, és nem hiányzik semmije.

A legfontosabb dolog, megérteni, hogy nekünk át kell jussunk ezen a nagyon feszült, veszélyes és nagyon kellemetlen ponton a születés idejében.  Így szükséges, hogy átmenjen Izrael az egész világgal együtt. Mindenki látni fogja magát egy nagyon fenyegető élet és halál közötti állapotba. És anélkül nem születhet meg! Ilyen nyomás nélkül a személy nem képes leválni az egójáról, és megszületni egyik világból a másikba.

Most mindenkinek dolgoznia kell ezen a kritikus ponton, mindenki egyre közelebb kerül ehhez a ponthoz. Mi mintha  egy csőben, haladnánk, amely egyre keskenyebbé és keskenyebbé válik, és végül csak egy pontot találunk. És abban a mértékben ahogyan kapcsolódni tudunk másokkal, és készen állunk összekapcsolódni mindenkivel, akkor behatol az ő szikrájával ezen a vékony csövön keresztül a spirituális világba.

A legrosszabb helyzethez úgy kell viszonyulnunk mint egy jó és kívánt helyzethez. És itt nagyon fontos a környezet hatása, és elmagyaráznunk mindenkinek és az egész világnak, hogy “Nincsen más rajta kívül”, és minden felügyelet egyetlen forrástól érkezik.

Tehát meg kell látnunk, hogy ezek a gyűlölői Izraelnek, mint Áhmánidzsád és Obámá, tényleg segítenek nekünk. Mint ahogy írva van: “A Fáráó hozza el Izráel fiait a Mennyei Atyánkhoz”. De csak akkor, ha mi Izrael gyermekei vagyunk és nem az Egyiptomé. Akkor kezdjük el megérteni a folyamatot,ha aktív módon kezdünk el dolgozni, és látjuk, hogy minden eszköz előttünk áll a munkára.

2012 október 19. Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

21 okt 2012

66 queries in 0,634 seconds.