Dr. Michael Laitman

szégyen

Könnyebb együtt dolgozni, mert egyedül nehezebben telik az idő

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni azt a vágyat, amikor azt érezzük, hogy mindent holnapra akarunk halasztani: a következő leckére, a következő kongresszusra? Ez az az  érzés, hogy ráérünk még,  van még idő , és megvár a dolog.

Válasz:

Ez az egó illúziója, amelyet az ember egymaga nem képes legyőzni. Ha te otthon ülsz  egyedül, akkor biztos, hogy mindenféle haszontalan dologgal való foglalatosság felé fordulsz, és haszontalanul csinálod a dolgokat egyiket a másik után, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Ez csak időpocsékolás, ma és holnap is , és eljön a másnap, és még egy év, aztán két év. Így nem fogod tudni  hatékonyan használni az időt, mert egyedül vagy. “Vagy a barátság, vagy a halál”.

Mindenki valamilyen felelősséget kell, hogy vállaljon, amelyet nem lehet halogatni vagy elmenekülni tőle. Fontos, hogy ezek a kötelezettségek összekössenek a barátokkal és fontos, hogy  együtt dolgozzatok közösen.

Neked állandóan kötelezettségeket kell vállalnod, különböző módokon az előrehaladásért:

1.Elkötelezettség a munka iránt

2. A barátok iránt

3. Fontos a  szégyen érzet, hogy nem fejezted be a munkádat, és ezt mindenki fogja tudni és látni.

A szégyen olyan erős kell hogy legyen, mint a halálfélelem. Ha a barátok között vagy, csak ez fog megmenteni, akkor megfelelően hasznosítod az időt. Ha egyedül vagy és korlátlan az idő ami rendelkezésre áll, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtéveszt. Az idő a “héj” (klipa), ez egy nagyon erős egoista erő. Az idő húz bele téged, különböző komolytalan elfoglaltságokba.

De amikor együtt dolgozunk, hirtelen azt érezzük, hogy könnyedén, dolgozunk,  boldogan és kellemesen!

2013.10.10. Bevezető a Zohár könyvébe

ford: B S

lekt: KN

23 okt 2013

A régóta várt vendég

A kövületi, növényi és állati szinten, a megszerzési vágy a természetétől fogva ösztönösen működik, de az emberi lény ellentétesen működik, nem természetes módon, mivel ő  a házigazda felismeréséből működik, az ellentétes érzése által. Így egy összehúzódást hoz létre a megszerzési vágyban, mint a vendég aki összehúzódik a szégyentől, mivel felfedezi a szerető házigazdát, az adakozót.

A kövületi, növényi és állati szinteken, a szégyen nem ébred fel válaszul az ajándékokra, de ha a személy a “beszélő” szint felé kezd fejlődni, akkor szégyent kezd érezni, kellemetlenséget, kötelességet a válaszolnia a házigazda szeretetére, nem lakoma miatt, hanem az adakozó tiszteletére! És ez összehúzódásra készteti őt.

Te ellen kell állj a kapott kitöltésnek, és töltsd ki magad az adakozó érzésével, azaz, az adakozás és a szeretet tulajdonságával, a te oldaladról is. Vagy legalább  sóvárogj erre, olyan mértékben, hogy eltávolítson  minden ízt, ami az élvezet  megszerzéséből árad.

Az élvezet megmarad, de hirtelen elveszted az érzését. Mintha egy idegen helyen lennél, belépsz egy üres szobába, látsz egy finom szelet tortát, és arra gondolsz, hogy senki sem lát téged, elveszed és beleharapsz. És abban a pillanatban, hogy érzed a csodálatos ízét, hirtelen belép a házigazda.

Te  különböző érzéseken mész keresztül. Először szégyelled magad, mivel elvettél  és befaltál egy darab tortát. De a házigazda hirtelen azt mondja: “Nem, nem , pont a te számodra készítettem a tortát, tudtam, hogy jönni fogsz! Mindenki szerette volna  elvenni ezt a legfinomabb tortát, egy vajkrém rózsával és cseresznyével a tetején, de én megtartottam számodra”.

Most a szégyen helyett, hogy loptál, hogy elvetted ami nem a tiéd,  te elkezdesz szégyent érezni, megérted, hogy mennyire gondoskodik rólad a házigazda, és szándékosan tartotta a  frissítőket neked. Ő gondoskodott rólad, mint egy emberről, akit a legjobban szeret, és bejelentette mindenkinek. Te érzed a nagylelkűségét, az adakozását és a szeretetét, és felébred benned egy másik szégyen, nem azért mert loptál, hanem  az ellentétességedért a házigazdával szemben, aki annyira szeret téged.

Az első szégyen abból az érzésből ered, hogy te vagy az, aki kap  a házigazdával szemben. És a második szégyen a házigazda érzése okozta, aki adakozó és szerető, és ez sok új érzést szült  benned,  és megköveteli tőled, hogy összehúzódj és kitágulj, azaz, megadja neked a légzést az élethez.

2013.09.11, Baal HáSzulám, ” Fogamzás titka és születés” című cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 szept 2013

Elítéltetés a rosszindulatú egó miatt

Elítéltetés a rosszindulatú egó miatt

Kérdés:

Miért mondják azt, hogy ha a hazugság nem nagy, akkor nem lehet meglátni a valós helyzetet?

Válasz:

Tegyük fel, hogy egy bűnügyi nyomozást vezetek. Előttem ül a személy és be kell bizonyítanom, hogy az előttem ülő hazudik. Ez attól függ, hogy mennyi bizonyítékom van ellene.

Ha a bizonyítékok nem világosak, kétségesek, akkor letagadhat mindent. A bíróság nem tud döntést hozni, mert minden homályos. De ha bizonyítékokat és tanúvallomásokat hozok, nem lesz kétséges a bűnössége. Nem lesz képes letagadni azt.

Ilyen helyzetet kell elérnünk ahhoz, hogy lássuk a kemény ego bizonyítékait. Fel kell fedeznünk mely tulajdonságaink valóban rosszak, hogy a bűnözés és az eredmények láthatóak legyenek számunkra és az egész világ számára.

El kell fogadnunk az ego meggyőző bizonyítékát, nem csak azt kiabálnunk hogy: “Hazudsz!” és tagadni, mert ilyen az a alaptermészetünk . Gyakorlatilag valamennyi bűncselekményünknek fel kell tárulnia, ahogy az mondva van: “A bíró csak azt hiszi el, amit a szemével lát”.

A hazugság olyan mértékű szintjét kell elérnem, hogy abba akarjam hagyni a hazudozást. A napnál világosabbnak kell lennie számomra, hogy az ego hazudik , ez jelenti a valódi tanú bizonyítékát. Ténylegesen látnom kell a bűneimet, a legmélyebb szinten. Ez a “Dálet de Dálet” szintje.

Akkor már nem marad érvem, nem tudom tagadni többé. Nem lesz több erőm ebben az állapotban maradni, elfutok előle, mint ahogy elmenekülök a nagy szégyentől is.

Képzeld el azt, hogy egy elektródát kapcsolnak a füledbe, és ez megmutatja mindenkinek a gondolataidat és az érzéseidet. Inkább meghalnál, mint, hogy érezd ezt a szégyent mindenki előtt. Tehát olyan benyomást kell, kapnom a munkámon keresztül, hogy valóban inkább meghalok az egóm szégyenétől, és csak ekkor jutok el az igazsághoz és értek egyet a megváltoztatással. Az egóban maradás rosszabb mint a szégyen, mert “bűnös” gondolataink felfedeződnek a világ számára.

2013.06.17, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

18 jún 2013

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Kérdés:

Mi a különbség a spirituális szégyen és korporális szégyen között, amelyet a mindennapi életben érzünk?

Válasz:

A korporeális szégyen az egoista szégyen, mikor én nem akarom megbántani a büszkeségem. A spirituális szégyen az a “megszorítás” után történik, amikor nem magam miatt aggódom, és nem szégyenkezem többé a természetes tulajdonságaim miatt. Valami teljesen más miatt aggódom.

Nekem szükségem van a szégyenre! Magamban kell keresnem a spirituális növekedést, mivel ez nagy erőt ad nekem. Ha te most szégyelled magad, akkor képzeld el, mekkora erőt adna neked, ha “felmelegszel”, milyen mértékben tudnál mozogni, amíg ez a szégyen nem enyhül. Te továbbra is aggódsz a szégyen miatt egész héten, míg végül megnyugszol.

Te készen leszel bármit megtenni, csak hogy semlegesítsed a szégyen okát, és nem nyugszol addig, amíg minden a helyére nem áll. Ha egy bizonyos ember szégyent okoz neked, te bármit megteszel, hogy bosszút állj rajta. Vannak, akik indulatosak, de mindenki többé kevésbé ezt érzi.

A kérdés csak az, hogy képes leszek-e elérni egy olyan állapotot, amely nem befolyásolja személyiségem, hanem azért érzem a szégyent, mert nem járulok hozzá a közösséghez, nem veszek részt benne, és ne adom hozzá a saját “filléremet”, nem csatlakozom hozzá, vagy még azon túl sem teszem meg, amire képes vagyok. Ez az egyetlen dolog, amit szégyellnem kell.

Ha azt mondjuk valakinek: “Nem szégyelled magad?” Ez mintha megmutatja neki, hogy ő nem vesz figyelembe másokat. Ez az a pont, ahol elkezdődik a korrekció.

Szóval a belső, állati jellegű személyiségünk nem lép be a képbe. Láttatok állatot, amely szégyelli magát? Előfordult ha egy macska elpirult, mert ellopott egy kevés tejfölt és rajtakapták?

Egy állatnak nem kell szégyenkeznie. Ahogy az emberi lényt kezdjük megépíteni, ott fedjük fel a szégyen érzetét. A szégyenhez való viszonyunk abból áll, hogy afelől aggódunk, mit tudunk adni másoknak, és hogy teljesítjük kötelességünket az általános rendszerben.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “A Tóra átadása”, (Matan Tóra)

BS

03 ápr 2013

A szégyen megnyitja a szívet

A szégyen megnyitja a szívet

Mi világunkban az egoista természetünk azonnal lefedi bennünk a szégyenérzetet. Ha például kihasználjuk a többieket, vagy ellopunk valamit, a legtöbb esetben azzal indokoljuk tetteinket, hogy jogosultak vagyunk mindenféle dologra. Általában észre sem vesszük, hogy mi egoista számítást végzünk, önző módon viszonyulunk mások irányába, és mindent a személyes haszon szemszögéből értékelünk.

De mi nem érzünk emiatt szégyent. Ha megnövelnénk az érzékenységünket a megszerzés és az adakozás irányába, és ha képesek lennénk ellenőrizni magunkat, hogy valóban hol kapunk és hol adakozunk, és milyen elv szerint nézünk a világra, akkor egyszerűen elégnénk a szégyentől.

Ha felderülne előttünk a felső adakozás tulajdonsága, és látnánk a valódi formánkat,- mint egy apró fekete rovar, aki csak az tápláléka miatt aggódik, és csak arra törekszik, hogy mindent megragadjon magának és lenyeljen, amit csak meglát,- akkor a szégyen tüze elégetné az értéktelenség érzését a valódi adakozás tulajdonságával szemben.

Még a gondolat is ijesztő, hogy ez hirtelen feltárul az egész emberiség számára. Megkérdezhetjük: mit tehetünk? Elvégre ő csak egy teremtett, emberi lény, és a természet ereje szerint működik, amelyet nem képes ellenőrizni. Mindenesetre szörnyen szégyellné magát, inkább meghalna, csak ne érezze ezt a szégyent.

Nincsen nagyobb szenvedés mint a szégyen, mivel az egész a megszerzési vágy alapja. Az “első megszorítás” eredménye volt a szégyen: mert a szégyen eltörli az “Ádám” (egy emberi lény) fogalmát. A negyedik szinten megsemmisíti önmagát, érzi a szégyent, mert a negyedik szint egy független “Ádám” érzete, aki már készen áll arra, hogy döntéseket hozzon. A szégyen érzete azonban teljesen ellentétes érzés, és megsemmisíti az ő személyiségét.

Azonban, mi a jelenlegi állapotunkról beszélünk, amikor még nincs Ádám, hanem csak egy kis állat, aki nem felelős a cselekedeteiért. A teremtmény tulajdonságait a Felsőtől kapta meg, a Teremtőtől, hiszen írva van: “Menj a mesterhez, aki megteremtett”. De ha elkezdjük felfedezni az adakozás tulajdonságát,- a Teremtőt, aki ebben a világban lakozik,- és eszerint értékeljük magunkat, akkor minden értelemben megláthatjuk azt a köztünk lévő hatalmas különbséget, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni.

A szégyen egy hatalmas erő, ennek köszönhetően esélyünk van talpon maradni az egó ellen, annak kijavítására. Csakúgy, mint a Malchut Ein Sof (Infinity) világban, ahol a szégyen miatt adott fel mindent. Nem azért szégyenkezik, mert a tulajdonágai ellentétesek a Teremtőéivel, hanem mert nem képes adakozni, úgy mint Ő. Ez egy teljesen másfajta szégyen, ez a szégyen már a végső korrekció szintje hozzánk képest.

Mi fokozatosan fedezzük fel az egót. Először is, szégyellem, hogy megtanítottak lopni, aztán azért, hogy kiderült a hazugságom, azért is, hogy ki akarok használni mindenkinek, és ártani akarok másoknak. A szégyen érzetének a felfedezése segít engem abban, hogy a helyes állapotba helyezzem magam. Nem mint most, mint egy rémült állat, aki elrejtőzik magában, és fél a szégyentől. Éppen ellenkezőleg, hajlandó vagyok kinyílni, felfedni a gonoszt, és szégyellni magam annak érdekében, hogy ebből megkapjam az erőt, a támogatást, a kitartást, az egóm legyőzőséhez, és az egóm elleni “Másách”(ernyő) építéséhez.

Szükségem van egy “Másách” – ra, nem azért, hogy kioltsa a szégyent, hanem, hogy átváltoztassa az adakozás tulajdonságává. Ameddig ez meg nem történik, addig elviselem a szégyent, mivel csak a szégyen képes megnyitni a szívemet, és feltárni az igazságot.

Szóval, az összeolvadás, a szégyen és a korrekció elválaszthatatlanok. Nem kell félnünk a szégyentől, hanem meg kell éreznünk és értenünk. A legfontosabb dolog az,- ha már rendelkezünk vele,- hogy fölé emelkedjünk, dolgozzunk ezzel a tulajdonsággal, amely elvezet minket a korrekcióhoz.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “Matan Tóra (A Tóra átadása”)

BS

01 ápr 2013

Egy ajándék kettős gombbal

Báál HáSzulám, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”. Az oka annak, hogy bár ez a szeretet kizárólag az ajándék megkapásának következménye, még mindig sokkal fontosabb, mint az ajándék maga. Hasonlóan egy nagy királyhoz, aki ad valamilyen nem túl értékes tárgyat valakinek. Bár az ajándék maga értéktelen, a király figyelmessége és szeretete minden határon túl mutat értékben. Ezáltal ez teljesen elválik az ajándék anyagától, azaz  beszélhetünk a Fényről és az ajándékról, mint két különböző dologról, és az a mód, ahogy a munkából, és a jutalmából kizárólag a szeretet elérése marad meg és vésődik bele a szívbe, miközben maga az ajándék egyszerűen elfelejtődik. Ezért a bölcsességnek ezt az aspektusát “a formatív kabbalának nevezzük. Valóban ez a rész azonban a legfontosabb a bölcsességen belül.  

A Kabbala Bölcsességéről van tehát szó, amely által letisztázhatom és ellenőrizhetem a Teremtő irányultságát felém, és ennek megfelelően alakíthatom ki a saját hozzáállásomat az Ő irányába.

A Király nagyon ravasz: Ad nekem egy ajándékot, és mindent úgy rendez el, hogy ebben az ajándékban érezzem azt, hogy hogyan áll hozzám, és érezhessem ennek eredményeképpen a szégyent, mivel egyébként nem éreznék ilyesmit az Ő irányába. Gondoskodik arról, hogy helyesen fejthessem meg ezt, hogy miközben “olvasok” a helyzetből, és nem tudom eltörölni a szégyent önmagamban, ez a szégyen inkább segítsen az Ő képét kialakítani bennem. Amikor szeretet kapok Tőle, megérzem a szakadékot az Ő hozzámállása és az én, felé való hozzáállásom között, a szégyenérzeten keresztül, és annak ellenére köszönetet mondok neki, hogy a szégyen tűzként lobog bennem, mert érzem, hogy ez az érzés segít nekem felépíteni engem.

Tény, hogy a szégyen a helyes hiányba fordulhat. Ha nem akarom eltörölni, akkor ez már valamilyen módon a helyes attitűd, hozzáállás, és ezen hiány felett, ki kell építenem a saját irányultságomat a Teremtő felé. Azaz, ennek a szégyennek nem szabad eltűnnie. Éppen ellenkezőleg, növekednie kell, és nekem meg kell próbálnom benne maradnom, nem kitakarnom, takargatnom, hanem szeretetbe kell fordítanom, amelyet a Teremtőtől is érzek áramlani, sőt még ezt a szintjét is meg kell haladnom a szeretetnek.

Mit jelent hogy még ezt is meg kell haladnom? Mivel a szeretet a növekvő egóm által jelenik meg. Mindenkinek szeretnie kell engem. Ha kapok egy 20 dolláros ajándékot, egy pillanat múlva el is felejtkezem róla. Ha valaki elvesz tőlem 20 dollárt, úgy élem meg, mintha 200 000 dollárt vesztettem volna. Ez az egoista megközelítés lényege, mindig elvárom az ajándékokat, azonban bármilyen nekem okozott kár, elképzelhetetlen a számomra. Ha valaki mond valami jót rólam, elégedett leszek, addig, ameddig el nem felejtem az egészet. De ha valaki mond rólam valami rosszat, nem nyugszom addig, ameddig nem fizetek meg neki ezért.

Tehát a Teremtővel szembeni szégyen érzete megkettőzi a szeretetet és segít nekem kiépíteni az adakozás edényét, amely megfelel az egómnak. Máskülönben meg kell látnom, hogy csak kizárólag a szeretet ajándéka a Teremtőtől az egóm számára már nem elegendő. Egyszerűen muszáj szégyent éreznem, az erőre, amely megkettőzi a szeretet erejét és ezáltal biztosítja a számomra a nagyobb hiány kifejlesztését, amely az adakozásra irányul, és ilyen módon kell beteljesednie.

2012.12.16, A napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

01 jan 2013

Ki előtt érzek szégyent?

Ki előtt érzek szégyent?

Báál HáSzulám, a “Száműzés és Megváltás” cikkében:” Az ideális alapja a nem vallásos társadalomnak az összehasonlítás – az ember értéke, és az ő tettei dicséretének az értéke, azért, hogy dicséretet kapjon más teremtmények előtt. De egy vallásos társadalomnak az ideális alapja, az, hogy dicséretet kapjon a Teremtő előtt, és azért akinek vallásos az ideálja (Báál HáSzulám a “vallás” szó alatt a Kabbalát érti) felemelheti magát az emberiség fölé”.

Mindig látnunk kell az előttünk lévő küldetést: Ki előtt akarunk tetszeni? És ellenkezőleg, ki előtt félek leszégyenítve lenni ? A közönség, a körülöttem levő világtól, a közeliektől, vagy a távoliaktól? Vagy számítást teszek  a Teremtővel, akkor is ha ez a számítás ellentétes a Teremtő szándékával, és ellentétben van azzal, ami történik velem ennek a világnak a szintjén. Legtöbbször így van minden elintézve nekünk, egy dolog a másik helyén.

Például, megszégyenítenek ebben a világban, és azon keresztül közelebb vagyok a Teremtőhöz, vagy inkább megtagadom a Teremtő megközelítését, csak hogy ne érezzek szégyent ebben a világban. Abban a pontban az ember ellenőrzi magát – mennyire képes szenvedni.

Ez egy nagyon fájdalmas pont, egy fontos pillanat. A szégyen a természetünk forrása. Nem elég, hogy csak visszafogjuk magunkat, vagy igazoljuk magunkat a saját kizárólagosságunkkal, mert szándéktalanul örököltük. Nem.

Amikor a szégyen felfedeződik nekem, bele kell egyeznem, és így az engedményem által, meghívok egy gramm adakozást a Teremtőhöz, amiről Ő nem is tud.

2o12 December o3, Reggeli leckéből, “Száműzetés és Megváltás”

DH

09 dec 2012

Amennyiben szégyent érzek, az azt jelenti hogy haladok tovább

Amennyiben szégyent érzek, az azt jelenti hogy haladok tovább

Kérdés:

Miért szükséges a szégyen az előrelépéshez? Végül is ez egy kellemetlen érzés mely éget minket, és ilyenkor úgy tűnik hogy a szenvedés útján haladunk.

Válasz:

A szégyen olyan mintha valami fájdalmat éreznénk testünkben. A fájdalom jelzi a betegséget, melyet meg kell gyógyítani. A fájdalomnak köszönhetően megmenekülök a haláltól. Ugyanígy vagyunk a szégyen érzetével is, az valahol a korrekció hiányát jelzi, és így lehetséges lenne-e ezt az érzést figyelmen kívül hagyni, vagy eltörölni?
De mi megpróbálunk elmenekülni ettől az érzéstől. Ezért a Kabbalisták azt mondják, hogy szükségünk van a csoportra és a könyvekre és minden másra ami nekem támogatást adhat, és lehetővé tegye hogy elviseljem a szégyn érzését.
Ugyanakkor nem csak ezt kell elviselnem, hanem azt még jobban, még mélyebben meg kell ismernem, és korrigáló tetteket kell végrehajtanom. A szégyen érzete egyre növekszik majd ameddig nem kötelez engem arra hogy segítségért kiáltsak, és akkor megkapom a Reformáló Fényt mely korrigál és meggyógyít majd.
Mi nem gyógyulhatunk meg ha csak gyengén kérünk segítséget. Egy valódi felszakadó felkiáltásra van szükség, egy olyan sikoltásra hogy valóban meg akarok attól szabadulni, mivel ez nem egyszerűen betegség, mindez természetünk, a megszerzés iránti vágy korrekciója.

Kérdés:

De mi állandóan arra aspirálunk hogy jól érezzük magunkat, hogy lehetnénk képesek a szégyenre aspirálni?

Válasz:

Annak érdekében hogy ez megtörténhessen, meg kell növelnünk a cél fontosságát, azáltal hogy azt fájdalmunk fölé helyezzük. Te azt mondod, “Csak hadd fájjon, én nem akarom magamat azzal azonosítani ami fáj, és nem akarok magával a fájdalommal azonosulni. Én a célt akarom elérni, és valójában köszönetet mondog a fájdalomért, mivel az képes engem a célra fókuszálni”.

Mindez csakis a cél fontosságának felismerésén múlik, a Teremtő fontosságának felismerésén. Mivel a Teremtő az adakozás iránti vágy, az önmegadás és adakozás formája. Amekkora mértékben ezek az értékek fontosak számodra, te elkezdesz szenvedni azon saját tulajdonságaidtól, melyek ellentétesek ezekkel. De ha eltörölnéd a rést, vagy szakadékot, és valami érzéstelenítő injekciót adnál magadnak, akkor megakadályozod az előrelépést.

Ezért kell egy olyan környezetet építened magadnak amely képes téged a szükséges állapotban fenntartani. Ennek eredményeképpen te képes vagy meglátni saját ellentétes tulajdonságaidat az adakozással szemben, te ettől szenvedsz, de mégis tovább növeled a Teremtő fontosságát, tulajdonságait szemedben. Te Ő hozzá tapadsz, te a csoporthoz akarsz tapadni, nem akarod magadat saját gonoszoddal többé azonosítani, de mindezt nem azért, hogy elmenekülj ettől mint valami fájdalomtól, hanem annak érdekében hogy képes legyél az adakozást elérni, annak érdekében hogy valóban beolvadjál a csoportba.

Nagyon sok különböző részlet rejlik itt, és azok mind egy irányba vezetnek. Tehát próbáld megérteni, hogy a szégyen érzete milyen csodálatos módon vezet téged az úton, amennyiben te azt helyesen használod fel.

2o12 október 28., Reggeli lecke 4.rész, Mátán Toráh

(HZS)

01 nov 2012

A spirituális előrehaladás motorja a szégyen

A spirituális előrehaladás motorja a szégyen

Báál HáSzulám “Mátán Tóra” (A Tóra átadása), 7. pont: ” Aki élvezi a barátja nehéz munkáját, az fél attól, hogy a másik arcába tekintsen, mert ezáltal ő egyre jobban megszégyenül, amíg el nem veszíti emberi formáját. És emiatt ami a Teremtő teljességében terjed ki, a személyben sem lehet hiányosság, ezáltal megadta nekünk a teret, hogy elérjük magasztosságunkat a saját munkánkon keresztül, a Tórával és a parancsolatokkal végzett munkánkkal”.

A teremtés ellenkező a Teremtő tulajdonságával szemben, az egoista vágya “uralkodik”. Az egyetlen dolog, ami szemben áll az a szégyen, a “saját én” – ben érzett hiba.

Valójába, ez a két részlet eggyé egyesül, és ez teljesen elegendő ahhoz, hogy a teremtményt elhozza a korrekcióhoz. Ez azért van, mert a személy kész bármit megtenni, hogy ne érezze a szégyent az ő megszerzési vágyában. Ő képes elviselni a szégyent, de csak akkor ha lefedi a megszerzés vágyat úgy, hogy ne károsuljon teljesen. Még ha a megszerzési vágy megsérül az első szinten, de nem a negyedik szinten, mivel akkor azonnal kényszeríteni a személyt, hogy vessen véget a jelenlegi állapotának és megszakítja azonnal a szégyenérzetét minden lehetséges eszközzel.

Általában mi kompenzáljuk a hibákat, hogy tanulva a környezettől. Az egész rendszer olyan módon van felépülve, hogy az ellentétes három vonalon mi valahogy megbirkózzunk a szégyennel. De valójában ez egy nagyszerű érzés, amely csak a magasztos lelkek számára lett felkészítve.

Kérdés:

Mi a viszony a szégyen és az összeolvadás között, amelyet Nekünk el kell kell érjünk?

Válasz:

Szégyen és összeolvadás, félelmek és szorongások, amit akarsz, minden az összeolvadásnak a részei. Az összeolvadásban mindenki része a legmagasabb mértékben, és a legnyitottabb mértékben.

2o12 oktober 24, reggeli lecke, A “Mátán Tóra”,(Tóra átadása) 7. pont

(BS)

28 okt 2012

A szégyen, mint a korrekció eszköze

Baal HaSulam, “Matan Torah (A Tóra megkapása),” fejezet: Ez olyan, mint a gazdag ember, akik fog egy embert az utcán, megeteti, aranyat és ezüstöt ad neki, és mindent, amire vágyik, minden nap. Minden nap több ajándékkal árasztja el őt, mind előző nap. Végezetül a gazdag ember megkérdezte: „Mond, minden vágyad beteljesült?” Az ember azt válaszolta: Nem minden vágyam teljesült be, mennyire jó és örömteli lett volna, ha minden vagyont, és értékes dolgot a saját munkám által szereztem volna meg, ahogy azt te is megszerezted, és nem a te jóakaratodból kaptam volna meg.” Akkor a gazdag ember azt mondta neki: „Ebben az esetben soha nem születne meg senki, aki be tudná teljesíteni a vágyait.”

A Teremtő szándékosan úgy teremtette meg a teremtményt, hogy az kényelmetlenül érezze magát, aminek eredményeképpen nem érezheti beteljesítve egyetlen vágyát sem. Ez a kényelmetlenség érzet okozza a vágyat a teremtményben a korrekcióra, olyan mértékben, hogy nem nyugodhat meg addig, ameddig nem adakozik a Teremtő irányába olyan mértékben, amennyire a Teremtő adakozik az ő irányába. A teremtmény képtelen többé csak megszerezni, mivel ezen a módon úgy tűnhetne, mintha semmibe venné az Adakozó Erőt, annak szeretetét és adakozási szándékát.

Az Adakozó Erő szeretet abszolút: az adakozása tökéletes, hiányzik belőle minden szándék a teremtményben megjelenő szégyen felébresztésére.  Úgy érezzük, ez a szégyen tőlünk jön, a megszerzési vágyból. A mi érzékelésünkben, nem tulajdonítjuk ezt a vágyat a Teremtőnek, és így nem okoljuk a szégyenért őt, amely a Teremtőre irányuló vágyunkban jelenik meg.

“Várjunk! De hiszen nincs Rajta kívül senki! A Teremtő kormányoz mindent.”

Igaz, azonban a tulajdonos kérdése felmerül itt. Ha én magamra, mint létezőre tekintek, akkor a megszerzési vágyat, és az abban felbukkanó szégyent önmagam számlájára írhatom. Nincs más lehetőség, nem tudom a saját létezésemet érezni, és ugyanakkor a szégyent a Teremtőnek tulajdonítani. „Ő tette ezt!” Van a létezésemre utaló pontom?  Ha nincs, senki, akiről beszélhetek. Ha igen, akkor pontosan én vágyakozom, és én érzek szégyent.

Ezáltal a szégyen az szint, az eszköz, amely képessé tesz minket a korrekció elérésére. Mi is ez? A szégyen, a különbség a megszerző és az Adakozó között, ami a megszerzőben jelenik meg. Más szavakkal, még el kell érnünk ezt a szégyent.

Így, a Tíz Szfíra Tanulmányának, “Belső felismerés” fejezetében Baal HaSulam idézi Rabbi Elazart, aki azt mondta, hogy a szégyen, csak a magasra jutott lelkeknek jut osztályrészül. Ők azok, akik elérik a Teremtőt. A Teremtő felénk mutatott hozzáállása miatt érzünk szégyent.

Minél előrébb jutunk a Teremtő feltárásában, annál nagyobb a szégyenérzet, amely aztán a korrekció eszköze.

Semmit nem tudunk korrigálni szégyenérzet nélkül. Értelmetlen szemrehányást tenni egy macskának, amiért megette a tejszínt. Csak az ember tud pironkodni, és szégyenkezni, mivel benne van meg ennek a gyökere, az állati szintnek nincs. Ennek megfelelően az emberi szinten minden azon múlik, mennyire értem meg, és azonosítom magam egy tolvajjal, aki a megszerzés miatt akar kapni, függetlenül a Mestertől, az Adakozótól.

Vannak finomságok, ha adakozni akarok, éreznem kell az Adakozót, éreznem kell, mennyit akar nekem adni, nincs szégyenérzet enélkül, azaz az érzékelés nélkül, hogy mennyit kell visszaadnom az Adakozónak. Akkor nincs hasonlóság köztünk, és én nem tudom, mit is akar az Adakozó valójában.

Más szavakkal, a Teremtő feltárása nélkül, a teremtmény nem tud egyetlen parancsolatot sem végrehajtani, az adakozás egyetlen cselekedetét sem. Ha nincs meg az Adakozó képe előttem, nincs semmi, amihez hasonlítani tudnám.

Olyan vagyok, mint a szegény ember Baal HaSulam példájában, és a gazdag ember előttem áll. Szeret engem, mindent megad nekem, kész mindent megtenni értem, még szegénnyé is válni, hogy én lehessek gazdag. De éreznem kell őt, a hozzáállását, és a saját ellentétes minőségemet vele szemben, az én hozzáállásomat, és meg kell értenem, hogy nem tudom viszonozni a szeretetét.

A probléma itt nem a kitöltés, vagy az, hogy mit ad nekem. Más szóval, elegendő lenne egyszerűen megállítani a tőle kapott ajándékok elfogadását. Sőt, még ha szeretném is visszafizetni neki, mit adhatnék annak, akinek mindene megvan? Mit adhatnék a Teremtőnek?

Így a szégyen az oka annak, hogy a teremtmény megszerzi az adakozás edényét, és az adakozás szándékát.

kn

28 jún 2011