Dr. Michael Laitman

szégyen

A jövő nélküli társadalom

182.02

Kérdés: A régi időkben az immorális emberek számára zárva volt a tudomány világa. Manapság semmiféle kapcsolat nincs az adott ember morális elvei és a hivatása között. Hogyan lehetne ezen a helyzeten javítani?

Válasz: Muszáj felhoznunk az emberek erkölcsi szintjét, különben lemondhatunk a jövőnkről, mivel el fogjuk pusztítani a bolygónkat.

Létezik egy egyezmény, amely megtiltja a toxikus anyagok előállítását. Ezt persze senki nem tartja be. Nem korlátozhatnak minket olyan előírások, amiket mi magunk foganatosítunk.

Olyan neveltetésben kell részesítenünk az egyént, hogy belássa: a világunkban előforduló ilyen és ehhez hasonló dolgokkal saját magának árt. Az a társadalom, amely mérgező anyagokat állít elő, a saját sírját ássa. Az ilyen társadalomnak nincs jövője.

Hozzászólás: Azoknál, akik társaiknál fejlettebbek az erkölcsi meggyőződéseik terén, tipikusan jelen van az alázat erénye is. Egyszerűen nem akarják a másikat kioktatni.

Rav válasza: Ez nem helyénvaló, mivel ez nem más, mint egoizmusuk megnyilvánulása. Le kell győzniük önmagukat, és népszerűsíteniük kell filozófiai elveiket, meggyőződéseiket, gondolataikat, mivel ezek a társadalmi közjót szolgálják. Mindezek mellett nem fontos, hogy ez jó vagy rossz érzésekkel tölti el az illetőt, hogy közben szégyelli-e magát vagy sem. Kötelessége, hogy felvilágosítsa környezetét!

[275111]
KabTV “Kommunikációs Készségek” 20/10/09
Forrás: The Society With No Future | Laitman.com

05 jan 2021

A kudarcról szól, vagy az emelkedést szolgálja a szégyen?

Megjegyzés: A szégyenérzet kizárólag az emberi faj veleszületett jellemzője, és felosztható a vágyszintek alapján. Minél fejlettebb az adott ember, annál gyakrabban éli meg a szégyen állapotát.

Dr. Michael Laitman kommentje: A szégyen a tökéletlenség érzése. Állatoknál teljes mértékben hiányzik. De néha, akár még kidolgozottabb személyiségű embereknél is, a szégyen elnyomás alá kerülhet. Azok érezhetnek szégyent, akik közelebb állnak a természethez, és nagyobb fokú összhangban állnak vele. 

Kérdés: A szégyen a leggyűlöltebb érzés az egyén számára. Az emberek akár még öngyilkosságot is elkövetnek, csak hogy ne kelljen nyilvános megszégyenülést átélniük. Mi a gyökere ennek a fájdalmas jelenségnek?

Válasz: Az a tény, hogy a szégyen az énre, az egoizmusra, azaz az ember lényegére van hatással. Ezért, az önző módon fejlődő embernek a szégyen a lehető legnagyobb vereség. Elviselhetetlen.

Megjegyzés: Azt mondják, hogy tanúk hiányában nem keletkezik szégyen.

Dr. Michael Laitman kommentje: Ez így igaz. A szégyen általában valamivel vagy valakivel kapcsolatban mutatkozik meg. Különösen akkor, amikor a minket körülvevő társadalom meghatározott szabályairól van szó. Mindig környezetünket alapul véve értékeljük önmagunkat.

Kérdés: Azt írja, hogy az embernek szüksége van a Teremtő előtti szégyenre. Vagyis, ha eljutott a szégyenérzetig, a korrekció lényeges eszköze van a kezében. Az érzés csak magasztos lelkeknek adatik meg. Mi ennek a kijelentésnek a lényege?

Válasz: Ha az egyén elkezdi megérezni a Teremtőhöz fűződő kapcsolatát, akkor már Hozzá képest szemléli önmagát. Ilyenkor érez szégyent, ami a Teremtőhöz való felemelkedés eszköze.

[273176]
KabTV “Kommunikációs Készségek” 20/08/07
Forrás: https://laitman.com/2020/11/is-shame-a-means-of-defeat-or-an-ascent/

22 nov 2020

Könnyebb együtt dolgozni, mert egyedül nehezebben telik az idő

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni azt a vágyat, amikor azt érezzük, hogy mindent holnapra akarunk halasztani: a következő leckére, a következő kongresszusra? Ez az az  érzés, hogy ráérünk még,  van még idő , és megvár a dolog.

Válasz:

Ez az egó illúziója, amelyet az ember egymaga nem képes legyőzni. Ha te otthon ülsz  egyedül, akkor biztos, hogy mindenféle haszontalan dologgal való foglalatosság felé fordulsz, és haszontalanul csinálod a dolgokat egyiket a másik után, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Ez csak időpocsékolás, ma és holnap is , és eljön a másnap, és még egy év, aztán két év. Így nem fogod tudni  hatékonyan használni az időt, mert egyedül vagy. “Vagy a barátság, vagy a halál”.

Mindenki valamilyen felelősséget kell, hogy vállaljon, amelyet nem lehet halogatni vagy elmenekülni tőle. Fontos, hogy ezek a kötelezettségek összekössenek a barátokkal és fontos, hogy  együtt dolgozzatok közösen.

Neked állandóan kötelezettségeket kell vállalnod, különböző módokon az előrehaladásért:

1.Elkötelezettség a munka iránt

2. A barátok iránt

3. Fontos a  szégyen érzet, hogy nem fejezted be a munkádat, és ezt mindenki fogja tudni és látni.

A szégyen olyan erős kell hogy legyen, mint a halálfélelem. Ha a barátok között vagy, csak ez fog megmenteni, akkor megfelelően hasznosítod az időt. Ha egyedül vagy és korlátlan az idő ami rendelkezésre áll, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtéveszt. Az idő a “héj” (klipa), ez egy nagyon erős egoista erő. Az idő húz bele téged, különböző komolytalan elfoglaltságokba.

De amikor együtt dolgozunk, hirtelen azt érezzük, hogy könnyedén, dolgozunk,  boldogan és kellemesen!

2013.10.10. Bevezető a Zohár könyvébe

ford: B S

lekt: KN

23 okt 2013

A régóta várt vendég

A kövületi, növényi és állati szinten, a megszerzési vágy a természetétől fogva ösztönösen működik, de az emberi lény ellentétesen működik, nem természetes módon, mivel ő  a házigazda felismeréséből működik, az ellentétes érzése által. Így egy összehúzódást hoz létre a megszerzési vágyban, mint a vendég aki összehúzódik a szégyentől, mivel felfedezi a szerető házigazdát, az adakozót.

A kövületi, növényi és állati szinteken, a szégyen nem ébred fel válaszul az ajándékokra, de ha a személy a “beszélő” szint felé kezd fejlődni, akkor szégyent kezd érezni, kellemetlenséget, kötelességet a válaszolnia a házigazda szeretetére, nem lakoma miatt, hanem az adakozó tiszteletére! És ez összehúzódásra készteti őt.

Te ellen kell állj a kapott kitöltésnek, és töltsd ki magad az adakozó érzésével, azaz, az adakozás és a szeretet tulajdonságával, a te oldaladról is. Vagy legalább  sóvárogj erre, olyan mértékben, hogy eltávolítson  minden ízt, ami az élvezet  megszerzéséből árad.

Az élvezet megmarad, de hirtelen elveszted az érzését. Mintha egy idegen helyen lennél, belépsz egy üres szobába, látsz egy finom szelet tortát, és arra gondolsz, hogy senki sem lát téged, elveszed és beleharapsz. És abban a pillanatban, hogy érzed a csodálatos ízét, hirtelen belép a házigazda.

Te  különböző érzéseken mész keresztül. Először szégyelled magad, mivel elvettél  és befaltál egy darab tortát. De a házigazda hirtelen azt mondja: “Nem, nem , pont a te számodra készítettem a tortát, tudtam, hogy jönni fogsz! Mindenki szerette volna  elvenni ezt a legfinomabb tortát, egy vajkrém rózsával és cseresznyével a tetején, de én megtartottam számodra”.

Most a szégyen helyett, hogy loptál, hogy elvetted ami nem a tiéd,  te elkezdesz szégyent érezni, megérted, hogy mennyire gondoskodik rólad a házigazda, és szándékosan tartotta a  frissítőket neked. Ő gondoskodott rólad, mint egy emberről, akit a legjobban szeret, és bejelentette mindenkinek. Te érzed a nagylelkűségét, az adakozását és a szeretetét, és felébred benned egy másik szégyen, nem azért mert loptál, hanem  az ellentétességedért a házigazdával szemben, aki annyira szeret téged.

Az első szégyen abból az érzésből ered, hogy te vagy az, aki kap  a házigazdával szemben. És a második szégyen a házigazda érzése okozta, aki adakozó és szerető, és ez sok új érzést szült  benned,  és megköveteli tőled, hogy összehúzódj és kitágulj, azaz, megadja neked a légzést az élethez.

2013.09.11, Baal HáSzulám, ” Fogamzás titka és születés” című cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Elítéltetés a rosszindulatú egó miatt

Elítéltetés a rosszindulatú egó miatt

Kérdés:

Miért mondják azt, hogy ha a hazugság nem nagy, akkor nem lehet meglátni a valós helyzetet?

Válasz:

Tegyük fel, hogy egy bűnügyi nyomozást vezetek. Előttem ül a személy és be kell bizonyítanom, hogy az előttem ülő hazudik. Ez attól függ, hogy mennyi bizonyítékom van ellene.

Ha a bizonyítékok nem világosak, kétségesek, akkor letagadhat mindent. A bíróság nem tud döntést hozni, mert minden homályos. De ha bizonyítékokat és tanúvallomásokat hozok, nem lesz kétséges a bűnössége. Nem lesz képes letagadni azt.

Ilyen helyzetet kell elérnünk ahhoz, hogy lássuk a kemény ego bizonyítékait. Fel kell fedeznünk mely tulajdonságaink valóban rosszak, hogy a bűnözés és az eredmények láthatóak legyenek számunkra és az egész világ számára.

El kell fogadnunk az ego meggyőző bizonyítékát, nem csak azt kiabálnunk hogy: “Hazudsz!” és tagadni, mert ilyen az a alaptermészetünk . Gyakorlatilag valamennyi bűncselekményünknek fel kell tárulnia, ahogy az mondva van: “A bíró csak azt hiszi el, amit a szemével lát”.

A hazugság olyan mértékű szintjét kell elérnem, hogy abba akarjam hagyni a hazudozást. A napnál világosabbnak kell lennie számomra, hogy az ego hazudik , ez jelenti a valódi tanú bizonyítékát. Ténylegesen látnom kell a bűneimet, a legmélyebb szinten. Ez a “Dálet de Dálet” szintje.

Akkor már nem marad érvem, nem tudom tagadni többé. Nem lesz több erőm ebben az állapotban maradni, elfutok előle, mint ahogy elmenekülök a nagy szégyentől is.

Képzeld el azt, hogy egy elektródát kapcsolnak a füledbe, és ez megmutatja mindenkinek a gondolataidat és az érzéseidet. Inkább meghalnál, mint, hogy érezd ezt a szégyent mindenki előtt. Tehát olyan benyomást kell, kapnom a munkámon keresztül, hogy valóban inkább meghalok az egóm szégyenétől, és csak ekkor jutok el az igazsághoz és értek egyet a megváltoztatással. Az egóban maradás rosszabb mint a szégyen, mert “bűnös” gondolataink felfedeződnek a világ számára.

2013.06.17, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

18 jún 2013

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Kérdés:

Mi a különbség a spirituális szégyen és korporális szégyen között, amelyet a mindennapi életben érzünk?

Válasz:

A korporális szégyen az egoista szégyen, mikor én nem akarom megbántani a büszkeségem. A spirituális szégyen az a “megszorítás” után történik, amikor nem magam miatt aggódom, és nem szégyenkezem többé a természetes tulajdonságaim miatt, valami teljesen más miatt aggódom, azért mert felismertem a Teremtő és a köztem lévő hatalmas, áthidalhatatlan különbséget.

Nekem szükségem van a szégyenre! Magamban kell keresnem a spirituális növekedést, mivel ez nagy erőt ad nekem.

/… /

Készen lennék bármit megtenni, csak hogy semlegesítsem a szégyen okát. A kérdés csak az, hogy képes leszek-e elérni egy olyan állapotot, amely nem befolyásolja személyiségem, hanem azért érzem a szégyent, mert nem járulok hozzá a munkámmal közösségemhez, nem kapcsolódom hozzájuk, és nem teszem meg azt, amire képes lennék. Ez az egyetlen dolog, amit szégyelnem kell.

Ha azt mondjuk valakinek: “Nem szégyelled magad?” Ezzel akarjuk megmutatni neki, hogy ő nem vesz figyelembe másokat. Ez az a pont, ahol elkezdődik a korrekció.

Azaz a belső, állati jellegű személyiségünk nem lép be a képbe. Látott már valaki, valaha állatot szégyenkezni, mert ellopott valamit és rajtakapták?

Egy állat nem tud szégyenkezni. Ahogy az emberi lényt kezdjük felépíteni önmagunkban, ott tárul fel a szégyenérzet. A szégyenhez való viszonyunk abból áll, hogy afelől aggódunk, mit tudunk adni másoknak, és hogyan teljesíthetjük kötelességünket a Természet általános rendszerében.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “A Tóra átadása”, (Matan Tóra)

BS

03 ápr 2013

A szégyen megnyitja a szívet

A szégyen megnyitja a szívet

Mi világunkban az egoista természetünk azonnal lefedi bennünk a szégyenérzetet. Ha például kihasználjuk a többieket, vagy ellopunk valamit, a legtöbb esetben azzal indokoljuk tetteinket, hogy jogosultak vagyunk mindenféle dologra. Általában észre sem vesszük, hogy mi egoista számítást végzünk, önző módon viszonyulunk mások irányába, és mindent a személyes haszon szemszögéből értékelünk.

De mi nem érzünk emiatt szégyent. Ha megnövelnénk az érzékenységünket a megszerzés és az adakozás irányába, és ha képesek lennénk ellenőrizni magunkat, hogy valóban hol kapunk és hol adakozunk, és milyen elv szerint nézünk a világra, akkor egyszerűen elégnénk a szégyentől.

Ha felderülne előttünk a felső adakozás tulajdonsága, és látnánk a valódi formánkat,- mint egy apró fekete rovar, aki csak az tápláléka miatt aggódik, és csak arra törekszik, hogy mindent megragadjon magának és lenyeljen, amit csak meglát,- akkor a szégyen tüze elégetné az értéktelenség érzését a valódi adakozás tulajdonságával szemben.

Még a gondolat is ijesztő, hogy ez hirtelen feltárul az egész emberiség számára. Megkérdezhetjük: mit tehetünk? Elvégre ő csak egy teremtett, emberi lény, és a természet ereje szerint működik, amelyet nem képes ellenőrizni. Mindenesetre szörnyen szégyellné magát, inkább meghalna, csak ne érezze ezt a szégyent.

Nincsen nagyobb szenvedés mint a szégyen, mivel az egész a megszerzési vágy alapja. Az “első megszorítás” eredménye volt a szégyen: mert a szégyen eltörli az “Ádám” (egy emberi lény) fogalmát. A negyedik szinten megsemmisíti önmagát, érzi a szégyent, mert a negyedik szint egy független “Ádám” érzete, aki már készen áll arra, hogy döntéseket hozzon. A szégyen érzete azonban teljesen ellentétes érzés, és megsemmisíti az ő személyiségét.

Azonban, mi a jelenlegi állapotunkról beszélünk, amikor még nincs Ádám, hanem csak egy kis állat, aki nem felelős a cselekedeteiért. A teremtmény tulajdonságait a Felsőtől kapta meg, a Teremtőtől, hiszen írva van: “Menj a mesterhez, aki megteremtett”. De ha elkezdjük felfedezni az adakozás tulajdonságát,- a Teremtőt, aki ebben a világban lakozik,- és eszerint értékeljük magunkat, akkor minden értelemben megláthatjuk azt a köztünk lévő hatalmas különbséget, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni.

A szégyen egy hatalmas erő, ennek köszönhetően esélyünk van talpon maradni az egó ellen, annak kijavítására. Csakúgy, mint a Malchut Ein Sof (Infinity) világban, ahol a szégyen miatt adott fel mindent. Nem azért szégyenkezik, mert a tulajdonágai ellentétesek a Teremtőéivel, hanem mert nem képes adakozni, úgy mint Ő. Ez egy teljesen másfajta szégyen, ez a szégyen már a végső korrekció szintje hozzánk képest.

Mi fokozatosan fedezzük fel az egót. Először is, szégyellem, hogy megtanítottak lopni, aztán azért, hogy kiderült a hazugságom, azért is, hogy ki akarok használni mindenkinek, és ártani akarok másoknak. A szégyen érzetének a felfedezése segít engem abban, hogy a helyes állapotba helyezzem magam. Nem mint most, mint egy rémült állat, aki elrejtőzik magában, és fél a szégyentől. Éppen ellenkezőleg, hajlandó vagyok kinyílni, felfedni a gonoszt, és szégyellni magam annak érdekében, hogy ebből megkapjam az erőt, a támogatást, a kitartást, az egóm legyőzőséhez, és az egóm elleni “Másách”(ernyő) építéséhez.

Szükségem van egy “Másách” – ra, nem azért, hogy kioltsa a szégyent, hanem, hogy átváltoztassa az adakozás tulajdonságává. Ameddig ez meg nem történik, addig elviselem a szégyent, mivel csak a szégyen képes megnyitni a szívemet, és feltárni az igazságot.

Szóval, az összeolvadás, a szégyen és a korrekció elválaszthatatlanok. Nem kell félnünk a szégyentől, hanem meg kell éreznünk és értenünk. A legfontosabb dolog az,- ha már rendelkezünk vele,- hogy fölé emelkedjünk, dolgozzunk ezzel a tulajdonsággal, amely elvezet minket a korrekcióhoz.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “Matan Tóra (A Tóra átadása”)

BS

01 ápr 2013

Egy ajándék kettős gombbal

Báál HáSzulám, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”. Az oka annak, hogy bár ez a szeretet kizárólag az ajándék megkapásának következménye, még mindig sokkal fontosabb, mint az ajándék maga. Hasonlóan egy nagy királyhoz, aki ad valamilyen nem túl értékes tárgyat valakinek. Bár az ajándék maga értéktelen, a király figyelmessége és szeretete minden határon túl mutat értékben. Ezáltal ez teljesen elválik az ajándék anyagától, azaz  beszélhetünk a Fényről és az ajándékról, mint két különböző dologról, és az a mód, ahogy a munkából, és a jutalmából kizárólag a szeretet elérése marad meg és vésődik bele a szívbe, miközben maga az ajándék egyszerűen elfelejtődik. Ezért a bölcsességnek ezt az aspektusát “a formatív kabbalának nevezzük. Valóban ez a rész azonban a legfontosabb a bölcsességen belül.  

A Kabbala Bölcsességéről van tehát szó, amely által letisztázhatom és ellenőrizhetem a Teremtő irányultságát felém, és ennek megfelelően alakíthatom ki a saját hozzáállásomat az Ő irányába.

A Király nagyon ravasz: Ad nekem egy ajándékot, és mindent úgy rendez el, hogy ebben az ajándékban érezzem azt, hogy hogyan áll hozzám, és érezhessem ennek eredményeképpen a szégyent, mivel egyébként nem éreznék ilyesmit az Ő irányába. Gondoskodik arról, hogy helyesen fejthessem meg ezt, hogy miközben “olvasok” a helyzetből, és nem tudom eltörölni a szégyent önmagamban, ez a szégyen inkább segítsen az Ő képét kialakítani bennem. Amikor szeretet kapok Tőle, megérzem a szakadékot az Ő hozzámállása és az én, felé való hozzáállásom között, a szégyenérzeten keresztül, és annak ellenére köszönetet mondok neki, hogy a szégyen tűzként lobog bennem, mert érzem, hogy ez az érzés segít nekem felépíteni engem.

Tény, hogy a szégyen a helyes hiányba fordulhat. Ha nem akarom eltörölni, akkor ez már valamilyen módon a helyes attitűd, hozzáállás, és ezen hiány felett, ki kell építenem a saját irányultságomat a Teremtő felé. Azaz, ennek a szégyennek nem szabad eltűnnie. Éppen ellenkezőleg, növekednie kell, és nekem meg kell próbálnom benne maradnom, nem kitakarnom, takargatnom, hanem szeretetbe kell fordítanom, amelyet a Teremtőtől is érzek áramlani, sőt még ezt a szintjét is meg kell haladnom a szeretetnek.

Mit jelent hogy még ezt is meg kell haladnom? Mivel a szeretet a növekvő egóm által jelenik meg. Mindenkinek szeretnie kell engem. Ha kapok egy 20 dolláros ajándékot, egy pillanat múlva el is felejtkezem róla. Ha valaki elvesz tőlem 20 dollárt, úgy élem meg, mintha 200 000 dollárt vesztettem volna. Ez az egoista megközelítés lényege, mindig elvárom az ajándékokat, azonban bármilyen nekem okozott kár, elképzelhetetlen a számomra. Ha valaki mond valami jót rólam, elégedett leszek, addig, ameddig el nem felejtem az egészet. De ha valaki mond rólam valami rosszat, nem nyugszom addig, ameddig nem fizetek meg neki ezért.

Tehát a Teremtővel szembeni szégyen érzete megkettőzi a szeretetet és segít nekem kiépíteni az adakozás edényét, amely megfelel az egómnak. Máskülönben meg kell látnom, hogy csak kizárólag a szeretet ajándéka a Teremtőtől az egóm számára már nem elegendő. Egyszerűen muszáj szégyent éreznem, az erőre, amely megkettőzi a szeretet erejét és ezáltal biztosítja a számomra a nagyobb hiány kifejlesztését, amely az adakozásra irányul, és ilyen módon kell beteljesednie.

2012.12.16, A napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

01 jan 2013

Ki előtt érzek szégyent?

Ki előtt érzek szégyent?

Báál HáSzulám, a “Száműzés és Megváltás” cikkében:” Az ideális alapja a nem vallásos társadalomnak az összehasonlítás – az ember értéke, és az ő tettei dicséretének az értéke, azért, hogy dicséretet kapjon más teremtmények előtt. De egy vallásos társadalomnak az ideális alapja, az, hogy dicséretet kapjon a Teremtő előtt, és azért akinek vallásos az ideálja (Báál HáSzulám a “vallás” szó alatt a Kabbalát érti) felemelheti magát az emberiség fölé”.

Mindig látnunk kell az előttünk lévő küldetést: Ki előtt akarunk tetszeni? És ellenkezőleg, ki előtt félek leszégyenítve lenni ? A közönség, a körülöttem levő világtól, a közeliektől, vagy a távoliaktól? Vagy számítást teszek  a Teremtővel, akkor is ha ez a számítás ellentétes a Teremtő szándékával, és ellentétben van azzal, ami történik velem ennek a világnak a szintjén. Legtöbbször így van minden elintézve nekünk, egy dolog a másik helyén.

Például, megszégyenítenek ebben a világban, és azon keresztül közelebb vagyok a Teremtőhöz, vagy inkább megtagadom a Teremtő megközelítését, csak hogy ne érezzek szégyent ebben a világban. Abban a pontban az ember ellenőrzi magát – mennyire képes szenvedni.

Ez egy nagyon fájdalmas pont, egy fontos pillanat. A szégyen a természetünk forrása. Nem elég, hogy csak visszafogjuk magunkat, vagy igazoljuk magunkat a saját kizárólagosságunkkal, mert szándéktalanul örököltük. Nem.

Amikor a szégyen felfedeződik nekem, bele kell egyeznem, és így az engedményem által, meghívok egy gramm adakozást a Teremtőhöz, amiről Ő nem is tud.

2o12 December o3, Reggeli leckéből, “Száműzetés és Megváltás”

DH

09 dec 2012

Amennyiben szégyent érzek, az azt jelenti, hogy előre haladok

Amennyiben szégyent érzek, az azt jelenti hogy haladok tovább

Kérdés:

Miért szükséges a szégyen az előre lépéshez? Végül is ez egy kellemetlen érzés mely éget minket, és ilyenkor úgy tűnik, hogy a szenvedés útján haladunk.

Válasz:

A szégyen olyan mintha valami fájdalmat éreznénk testünkben. A fájdalom jelzi a „betegséget”, melyet meg kell gyógyítani. A fájdalom „jelzésének” köszönhetően a fizikai szinteken megmenekülhetük a haláltól. Ugyanígy vagyunk a szégyen érzetével is, ami valahol a korrekció helyét, azaz egyenlőre a hiányát jelzi. Vajon lehetséges lenne-e ezt az érzést figyelmen kívül hagyni, vagy eltörölni?

De mi megpróbálunk elmenekülni ettől az érzéstől. Ezért a Kabbalisták azt mondják, hogy szükségünk van a csoportra, barátokra és az ősi írásokra és minden másra ami támogatást adhat, és lehetővé teszi, hogy elviseljük a szégyen érzését.

Ugyanakkor nem csak ezt kell elviselni, hanem sokkal inkább, egyre mélyebben meg kell ismernünk, és különböző cselekedeteket kell végrehajtani a fent említettek korrekciójának érdekében. A szégyen érzete egyre növekszik majd ameddig nem irányoz bennünket arra, hogy segítségért kiáltsak, és akkor megkapom a Reformáló Fényt, mely korrigál és meggyógyít majd.

Nem gyógyulhatunk meg ha csak csendesen kérünk segítséget. Egy igaz, mélyből feltörő felsírásra van szükség, egy olyan felkiáltásra a lélek mélyéből, ami azt jelzi, hogy valóban meg akarok attól szabadulni, mivel ez nem egy egyszerű „betegség”, mindez a természetünk, a megszerzés iránti vágy korrekciója.

Kérdés:

De mi állandóan arra aspirálunk hogy jól érezzük magunkat, hogy lehetnénk képesek a szégyenre aspirálni?

Válasz:

Annak érdekében hogy ez megtörténhessen, meg kell növelnünk a cél fontosságát, azáltal hogy azt fájdalmunk fölé helyezzük. Te azt mondod, “Csak hadd fájjon, én nem akarom magamat azzal azonosítani ami fáj, és nem akarok magával a fájdalommal azonosulni. Én a célt akarom elérni, és valójában köszönetet tudok mondani ez által a fájdalomért, mivel az képes engem a célra fókuszálni és a helyzetemből előre mozdítani”.

Mindez csakis a cél fontosságának felismerésén múlik, a Teremtő erő fontosságának felismerésén. Mivel a Teremtő erő az adakozás iránti vágy, a változás előtt való lenullázódás és az adakozás formája. Amekkora mértékben ezek az értékek fontosak számodra, te elkezdesz szenvedni azon saját tulajdonságaidtól, melyek ellentétesek ezekkel. De ha eltörölnéd a rést, vagy szakadékot, ami benned van és elszenvedője vagy, és valami érzéstelenítő injekciót adnál magadnak, akkor megakadályoznád az előrelépést.

Ezért kell egy olyan környezetet építened magadnak amely képes téged a szükséges állapotban fenntartani. Ennek eredményeképpen te képes vagy meglátni saját ellentétes tulajdonságaidat az adakozással szemben, te ettől szenvedsz, de mégis tovább növeled a Teremtő erő fontosságát és tulajdonságait szemedben. Hozzá tapadsz, a csoporthoz tapadsz, a barátokhoz {akik már jártak ezen az úton} nem akarod magadat saját gonoszoddal többé azonosítani, de mindezt nem azért, hogy elmenekülj ettől mint valami fájdalomtól, hanem sokkal inkább annak érdekében teszed, hogy képes legyél az adakozást elérni, beolvadni a csoportba a felső erő által.

Nagyon sok különböző részlet rejlik itt, és azok mind egy irányba vezetnek. Tehát próbáld megérteni, hogy a szégyen érzete milyen csodálatos módon vezet téged az úton, amennyiben azt helyesen használod fel a korrekciód érdekében.

2o12 október 28., Reggeli lecke 4.rész, Matan Torah

(HZS)

01 nov 2012

71 queries in 0,304 seconds.