Dr. Michael Laitman

szűrő

A Teremtővel való forma-egyezés

laitman

A Teremtő mellett, egyetlen teremtmény létezik, az öröm megszerzésére irányuló vágy. Ezért a teljes valóság Fényből és vágyból (melyet a Kabbala Klinek, edénynek hív) áll össze, illetve a két létező viszonyából, Hitlabshutnak (ráöltözésnek) illetve Aviutnak (vaskosságnak) nevezünk.
Minden spirituális cselekedet után, a Fény mindig távozik a vágyból, azaz a vágy kiüresedik. Marad azonban két úgynevezett „emlékpont” az éppen befejezett állapot után, amelyeket héberül Reshimo de Hitlabshutnak (a ráöltözés emlékpontja) – amely a vágyat előzőleg részben vagy egészben kitöltő Fényre való emlékezés adata – illetve, a Reshimo de Aviut (az előző állapot kapni akarási szintjének emlékpontja) – amely az előző állapot után, a Klin, a vágyon megmaradt Masach (Szűrő) emlékpontja.
Ez a két Reshimo tulajdonképpen egy Reshimónak tekinthető. Ha nem maradna Reshimo, az edény nem tudná, mit kívánhat, és azt milyen Fénnyel szerezheti meg. A valóság folyamata, azaz a teremtmény önérzékelési lépései fokozatosan ereszkedtek alá a Végtelen Világ Malchutján (Malchut de Ein Sof) belül, a kezdőpontból a mi világunk megszületéséig, amely egyre korlátozottabb érzékelését tette lehetővé a Malchut de Ein Sofnak. A Fény segítségével megy át ezeken az állapotokon, amely a leereszkedés során Reshimokat hagy maga után, a visszaemelkedés során pedig Reshimokat gyűjt össze. Az említett két emlékpont alapján képes a teremtmény kikalkulálni, mennyi Fényt képes a következő állapotban adakozásra, azaz a Teremtővel való formaegyezés elérésére használni.

09 aug 2017

Az eszköz, amelyel felemeljük a kapcsolatot a csoportban

Kérdés: Hogyan emelhetjük fel, minőségileg a kapcsolatunkat a barátokkal a “Tízes” csoportban, azért, hogy megerősítsük az egység erejét a napi munkában, hogy ez összekapcsoljon minket a  körülvevő külső világgal?

VálaszHogyan emelhetjük fel a minőségi kapcsolatunkat a barátokkal a “Tízes” csoportban? – Csak a belső hiányból, a vágyból!

A Fény leereszkedik fentről lefelé, amely létrehozza a vágyat. A fejlődés negyedik szintjén a vágy elkezd reagálni a Fényre, létrehozza a  Tzimcum-ot (megszorítás), Masah-ot (szűrőt), Or Hozer-t (Visszavert Fényt) és így tovább.

Mivel  mi a vágyból jövünk és nem a Fényből, ezért ha tenni akarunk valamit, akkor meg kell keresnünk a cselekedetünk célját. Te azt kérdezed: “Hogyan lehet növelni a minőségi kapcsolatot a barátokkal a csoportban?”, de miért van erre szükség?”

Ha elmegyek terjeszteni, azért, hogy kapcsolódjak másokkal a körülöttünk levő világgal, és látom, hogy szükségem van támogatásra. Akkor hogyan kapaszkodjak a csoportba, hogy létrejöjjön bennem a vágy a barátaimmal való kapcsolatra? Ezek alapján vágyom is rá. De ha nincs meg a vágyam, hogy eredményes legyek a külső világban való terjesztésben, akkor minden bizonnyal nincs már szükségem a csoporttal lévő kapcsolata.

Most  mi egy nagyon intenzív tevékenységben vagyunk az integrált oktatás  terjesztésében Izraelben, és minden ember a külső munkában dolgozik. Bárhol is legyenek, ők beszélnek az Unió a szükségességéről, a mindennapi problémák  megoldására. Létezik náluk egy nagyon nagy vágy a kapcsolatra a csoportban!  Amikor visszatérnek, érzik, hogy mennyire fontosak a barátok, hogy mennyire szükségük van rájuk, ahhoz, hogy erejük legyen kimenni és meggyőzni másokat.

Így folyamatosan felemelitek a kapcsolatot a világ körül! Menjetek közéjük, terjesszetek, ébresszétek fel őket az összekapcsolódásra és az egységre. Ezzel felemeled a kapcsolat minőségét a barátaiddal.

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S
Szerk: Sz I

lekt: kn-

09 Sze 2013

Hogyan ne szakadjunk le soha a Teremtőről?

Hogy ne szakadjunk le soha a Teremtőtől?

Kérdés:

Hogyan kell, hogy tartsam, magam, azért hogy ne szakadjak el a Teremtőtől?

Válasz:

Ha nem érzem a Teremtőt, hogy teljesen le vagyok szakadva Tőle, ez azt jelenti, hogy én visszatértem az állati állapotba és semmit sem tehetek a saját erőmből. Szóval, kell, legyen a napi programom, rendszeres munkám, amit el kell végeznem. Majd ezen a “kövületi szinten”, az én időbeosztásom visszahoz engem az életbe. Elkezdek olvasni, tanulni, részt veszek bizonyos tevékenységekben, és az, élettel tölt el engem. Én magamtól soha nem vagyok képes megtenni ezt, nem tudnék soha vissza térni a Teremtőhöz.

Ebben a formában mindenki el kell, rendezze magának a napi szükséges foglalkozásait, úgy hogy, amikor szükséges visszatérítsék, valamilyen összeköttetésre a Felsővel ellenőrzésével. És akkor, visszavisz engem valamilyen kapcsolathoz, hogy valamilyen cikkel szükséges dolgozzak, beszéljek valakivel, tegyek valamit, akkor én visszatérek a spiritualitásra, habár egyelőre nem érésben és szívemben, de legalább gondolatban, az elmémben.

Én olvasok, dolgozom a szöveggel, tanulmányozom azt, megteszem a kötelességemet. Egyelőre nincs meg az összeköttetés érzése a Teremtővel, de a környezetnek köszönhetően, amely csodálatot ad nekem, és húz engem utána, kezdek felébredni az érzésben. A szív, az érzelem és az értelem is kezdenek visszahozni a spirituális munkához, megértem, hogy fel kell, felfedezzem a Teremtő, a Felső gondviselését, minden lépésnél, mindenben mit látok előttem.

Valaki kiabál rám, vagy valami problémám van otthon, a munkahelyen, mindezek az emberek és történetek mögött meg kell próbálnom látni a Teremtőt, azért hogy a külső valóság képe ne legyen valami “vas fal” köztem és a Teremtő között.

Én akarom, hogy ez a kép, ez a forma, amit látok, pontosan ellenkezőleg, segítsen nekem felfedezni a Teremtőt, és ne takarja el. Ez a különbség a felfedező “képernyő”(Maszach) és az elrejtett “képernyő ” között, minden attól függ, hogy hogyan próbálom átváltoztatni egyiket a másikra.

2013.08.07, Báál HáSzulám, a Levelek című cikkéből

Ford: B S
Szerk: Sz I

02 Sze 2013

Szürő nélkül több rejtettség

Szürő nélkül több rejtettség

A legfontosabb dolog megtartani az összeolvadást a Teremtővel. Ezen a ponton a személy elkezdi látni az életét, mint a gyakorlatok sorozata, amely arra van tervezve, hogy egyre erősebben összeolvadhasson a Teremtővel. Az összes “Héjak” (Klipák) mint “segítség ellenében”, és az összes események, amelyeken a személy átmegy, feltétlenül szükségesek, mert a lelke gyökeréből származnak és pontosan azért jönnek, hogy ezen a módon elvégezze a korrekciót mindazon hiányok, gonoszságok fölött, amelyeket megkapott az összeolvadás hiányában.

Ezért, az ember fogadja, mind a gonoszt mind a jót, és így haladunk előre. Ő megérti, hogy bármi is történik vele, ezek ajándékok felülről,  a Teremtőtől származnak, aki azt akarja, hogy közelebb vigye a személyt Hozzá, és összeolvadjon Vele. Tehát, ahelyett hogy mérges lenne, érezze az elégedettséget és adjon hálát, hogy megkapott minden támogatást az összeolvadásra.

Ha a személy nem reagál erre egy ilyen módon, akkor azonnal elkezd létrehozni magának egy nagyobb rejtett szűrőt, vasfalat, amely kényszeríti őt, hogy  ugyanabban az irányban, mozogjon de sokkal nehezebb és hosszabb úton. Ebben az esetben, neki fel kell fegyverkeznie mindenféle segítő al – rendszerekkel, hogy helyesen reagáljon az akadályokra, amelyek már kezdetben megjelentek számára, ahol nem tudta azonnal látni az eszközt az összeolvadás eléréséhez. És most valamilyen hozzáadott lépéseken kell átmenjen, hogy mindezt láthassa.

Az, hogy fel lesz készülve vagy nem lesz felkészülve, annak érdekében, hogy  lássa ezt, csak a környezettől függ,: a tanulás, a csoport, a feladatok és a barátokkal való munkában.

A feltételeknek és a különböző eszközöknek megfelelően, amelyeket a személy felülről kapott, megadják a személynek, hogy megoldja a feladatot, a nehézséget, a zavart közte és a Teremtő között, mivel a “Fáraó” az amely ellene áll.

Ha a személy helyesen készíti fel magát a környezet, a tanulás, csoportos támogatáson keresztül, akkor ő helyesen megoldja a problémát. Mert ugyanazon a helyen ahol felkészíti magát a többiekkel együtt, ott van a megoldás.

De ha nem készíti fel ezt a helyet megfelelően, akkor a zavarok eltávolítják a céltól. Ha nem képes kitartani a meghívás nyomására, amelyet felülről kap és erőt adnak neki, akkor ő ellenkezőleg halad. Az erő, amely felébreszti nem lesz érezhető, mint egy hírnök az összeolvadáshoz, hanem zavaró erőben jelenik meg.

2013.04.29, Rábásh írásaiból, 18 – as Levél

BS

07 máj 2013

Az érzékenység, amely kifolyik az evilág határain túl

Az érzékenység, amely kifolyik az evilág határain túl

Kérdés:

Hogyan lehet kifejleszteni a érzékenységet, hogyha én az Integrált rendszer összetevője vagyok?

Válasz:

Az érzékenységet csak, azáltal lehet kifejleszteni, ha a személy megpróbál nagyobb figyelmet helyezni a kapcsolatra a csoporttal. Ő ellenőrzi magát, ha a barátok úgy tűnnek számára mint az ő saját szeretett gyermekei, ha állandóan rájuk gondol, ha akarja érezni a szenvedésüket, mintha az ő fájdalma lenne, korporeálisan, a testében.

Meg kell próbáljunk növelni az érzékenységet, és kapcsolatot. hogy dekódoljuk a “mint magadat” fogalmát. Ez nem könnyű, mert abban a pillanatban, amikor a személynek sikerült megtennie ezt, a következő pillanatban kizuhan ebből az érzésből, mert az egója nem akar szenvedni az egész világért. De így haladunk előre.

A “Masách” (Szűrő) amit megszerzünk, segít együtt szenvednünk mindenkivel, valamint igazolja a Teremtőt, hogy boldogok legyünk. A spirituális “Mászách” ebben a formában működik, amely megadja a személynek a fájdalom erejét, anélkül, hogy lecsökkentené a fájdalom érzékenységet. Hála ennek, hogy megtapasztalhatjuk a mély érzéseket mind a nagyon jókat, és a rosszakat.

A mi világunkban mi megédesítjük vagy elhomályosítjuk a szenvedéseket az értelmünk által, a gondolatok által, hogy sokan ugyanattól a dologtól szenvednek, és ez nem fáj a saját egyénemnek. Mint például, a háború alatt, amikor sok embert megölnek és így könnyen megtapasztaljuk a veszteséget. Nem véletlenül van mondva: “A sokaság problémája fél vigasz”.

Így történik a mi világunkban, de a spiritualitásban lehetetlen ezen a módon lecsökkenteni az aggodalmat, mert ott úgy érzi az egyén, mintha saját maga lenne.

De a “Mászách” közelebb visz a Teremtőhöz, anélkül, hogy azonosítanám magam a Teremtővel lehetetlen tovább lépni, mivel az érzékelés érzékenyebbé válik. Az érzések mélysége a jó és a rossz a lélekben olyanok, hogy nem lehet elviselni őket ennek a világnak a határán túl.

Bár még ebben a világban vannak olyan szörnyű szenvedések, amikor az ember megőrülhet tőlük. A mi “edényeink” -ben” nem vagyunk képesek elviselni. Tehát csak a Teremtővel kapcsolatban, az adakozás Fényében vagyunk képesek megkapni olyan  benyomásokat, amelyek nagyobbak, mint a korporeális világban. Ez a kapcsolat feltétele a spirituális felfedezésnek.

2013.04.08, Báál HáSzulám írásaiból, 1-es Levél

BS

22 ápr 2013

Pozitív és negatív között

Pozitív és negatív között

Kérdés:

Két erő létezik a teremtésben: a pozitív és negatív, a vágy hogy kapjunk és a vágy, hogy adakozzunk, a férfi erő és a női erő. Talán a férfi és női erő közötti kapcsolódás hiányzik ahhoz, hogy felfedezzük az erőt, amit “Egy”-nek hívunk? Ha ez igaz, akkor hogyan kapcsolhatjuk össze?

Válasz:

Csak a Teremtő felé hozzátéve, nincs más lehetőség! Csak Ő teremthet harmóniát a pozitív és negatív között. Ahogy mondják “egy férfi és egy nő, Shechina (Istenség) közöttük van.” Egy férfi és egy nő, pozitív és negatív, ez a két ellentétes erő soha nem képes összekapcsolódni a Teremtő felfedése nélkül.

A természetben mindig kell, hogy legyen ellenállás a pozitív és negatív között, amiben a kettő között lévő kölcsönös energia kiemelkedhet, és a Teremtő az, aki ezt a szerepet betölti. Először felfedi Magát az egó formájában, a pozitív és negatív közötti ellenállásban, azután összeköt mindent egy rendszerbe, és aztán ennek az ellenállásnak a csúcsán az Ő kinyilatkozása feltárul és elkezdjük érezni Őt.

Valójában Őt nem érezhetjük. Őt a vágyainkban érezzük, az edényeinkben, az ellenállásban, amit a pozitív és a negatív között hozunk létre.

Tegyük fel, hogy ez az ellenállásunk (R), pozitív vagy negatív, az egónk (Egó). Ha van “jelenleg” áramlás rajta keresztül, ami azt jelenti, hogy az egó ellenére összekapcsolódunk, akkor az ellenállás (R) csúcsán elkezdjük felfedni a Teremtőt.

Pozitív és negatív között

A Teremtő az egónk ellentéte, mivel Ő a Fényből teremtette a sötétséget. Tehát ennek az “eszköznek” a csúcsán fedezzük fel a Teremtőt. Ez az “eszköz” a mi Masach-unk (szűrőnk).

2013.03.13,  A németországi európai kongresszus 3. leckéjéből

FG

06 ápr 2013

Szűrjünk ki mindent ami fölösleges

Szűrjünk ki mindent ami fölösleges

A Kabbalisták a csoport törvényeit saját tapasztalataik alapján határozták meg. A csoport létrehozásának célja az, hogy összekapcsolódjunk és azáltal olyanná váljunk mint a Teremtő. A csoport akkor jön létre, amikor olyan emberek akik ezt az állapotot el akarják érni összegyűlnek, és természetesen a csoportnak pontosan tudnia kell, meg kell értenie miért is létezik. Ez magában foglalja azokat az új embereket is, akik még nem értik ezt, nem képesek ezt még érzékelni, de rövid időn belül mi elmagyarázzuk nekik, miért is vannak a csoportban, és erőszak nélkül fokozatosan elvezetjük őket ebbe az állapotba.

A csoportnak egyesültnek kell lennie, és semmilyen torzítás nem létezhet benne. Ez nem üzem menedzserekkel, és munkásokkal, mely munkások alá vannak rendelve a menedzsereknek. Ilyen dolog nem létezik egy olyan csoportban mely Kabbalát tanul, minden közös, kollektív.

Mi különböző tanácsokat hozunk létre, melyek szolgálnak, segítenek, fenntartják és megszervezik a csoportot, a tanulást, az ünnepeket, és így tovább. Mindezt precízen adaptálni kell, a csoport alapvető kollektív egységéhez, és az egyének egységéhez. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, teljesen egyenlőek kell hogy legyünk, az egyik okos, a másik buta, ez semmilyen problémát, különbséget nem okoz. Mindenki természetesen viselkedik ahogy megszületett, és mindenkire pontosan így van szükség ebben a formában.

Képzeljünk el egy szerkezetet ahol annak bizonyos részei jobbra mozognak, másik balra, és a többeik meg valami tengely körül forognak. Mindenkinek meg van a saját szerepe, és a legfontosabb az hogy mindenki saját lehető legjobbját, maximumát adja az általános egységért. A csoport többi feltételei ennek eredményeképpen lesznek megteremtve.

A legfontosabb feltétel a kölcsönös segítség, és ez az ami elvezet minket a közöttünk levő kapcsolathoz, mivel egyetlen személynek, egy egyénnek nem kell semmit sem korrigálnia. Mindegyikőnk abszolút teljes önmagában, és semmi korrupt, törött nem létezik kivéve egyetlen dolgot, a másokkal való kapcsolatot. Ezért van az, hogy engem nem érdekel a másik karaktere, természete, az ő külső formája, gusztustalan szokásai, semmi sem számít. Mindez teljesen érdektelen számomra, én egy “szűrőt” használok, és ebből semmit sem látok, valaki vörös hajú, a másik unalmas, valaki idegesít engem, és ide oda rángat engem, de ez engem nem érdekel.

A “szűrő” mögött csak egyetlen dolgot kell látnom: a személy kapcsolatát és egység iránti attitűdjét, hozzáállását, mivel ez az egyetlen dolog, melyet a személyben korrigálni, segíteni kell. Amennyiben a személy ezen dolgozik, akkor ő a barátom, amennyiben nem dolgozik ezen ő egy idegen számomra.

Nekünk semmit nem kell, megpróbálnunk megváltoztatnunk magunkon belül kivéve másokkal való kapcsolatunkat, ezt nagyon fontos megérteni. Mi csak időt és erőt vesztegetünk el emiatt. Abba kell hagyjuk, hogy azzal foglalkozunk ami szükségtelen, mivel csak összetörjük és korrupttá tesszük magunkat ezáltal. Mindenkinek olyannak kell maradnia ahogy létezik, egyetlen grammnyi energiát sem kell erre vesztegetnünk, kizárólag a kapcsolatba kell belefektetnünk.

Amikor ez tisztává válik, a munka puhává, könnyeddé és kölcsönöséé válik, az egy lakomává válik, a kölcsönösség és szeretet iránti sóvárgássá. Semmi másra nem kell odafigyelnünk. Csak egyetlen feltétel létezik: a közöttünk levő kapcsolat, és a csoportnak állandóan erre kell figyelmét koncentrálnia.

Még hosszú út áll előttünk, és kezdetben sok torzításon, félreértésen, irritáló dolgon, kitöréseken, stb kell keresztül mennünk. De csak egyetlen fontos dolog létezik, és az az hogy, vajon a személy valóban az egységre sóvárog-e. Amennyiben megpróbálja ezt a sóvárgást, hajlamot növelni magában, akkor én magamra veszem az ő összes többi problémáját és segítségére sietek.

2o12 november 6., Grúz kongresszus 2.lecke

HZS

10 nov 2012

A félelem világa, amely meg valósult

Mi megszervezzük magunkat a felkészülési szinteken a spirituális szint számára, még ebben a világban. Ezen a szinten meg kell teremtenünk az összes feltételt azért, hogy stabilizáljuk magunkban a valódi spirituális félelmet, amely az első parancsolat. Ez nem ennek a világnak a félelme, ahol az ember állandóan aggódik, hogy valami történik vele, aggódik a múltért és a jövőért, hogy mi lesz vele, és a rokonaival.

Mi állandóan az állati félelemben,élünk mert a legtöbb esetben nem értjük meg. Pontosan a félelem tölt meg minket minden pillanatban az életünk során. De a fizikai félelem fölött nekem megszorítást kell, hogy tegyek és rá építsem a helyes félelmet hogy én képes vagyok adakozni a Teremtő számára, azért, hogy feltáruljon a jósága és a Teremtő szeretete.

A korporeális félelem helyett én megépítek magamban egy spirituális félelmet és ezzel korrigálom a megszerzés vágyat.

Ennek a szükségére teremtődött ez a világ, hogy erőfeszítéseket tegyünk, és átlépjünk a korporeális félelemből a spirituális félelemhez. A korporeális félelemben nincs hiány, az ember állandóan fél valamitől. Ilyen a mi földi létünk, a félelemben nincs szükségem  semmire, azért, hogy enni tudjam magamat, azért, hogy sérülve legyek, ne fájjon a büszkeségemnek és a tisztelemnek. Az összes korporeális érzékeim a félelemben dolgoznak, a személyes érdekek fenntartása érdekében, azért, hogy senki sem zavarhassa meg.

A mi munkánk  ellentétes: kitoljuk a határainkat, kinyitjuk magunkat, és integrálódunk másokkal! Ilyen módon törjük át a határokat, amit a félelem teremt nekünk. Félelem korlátai lefestik nekem a karakterem, a testem. Aztán jön a következő ciklusa a félelemnek, amely megépíti amit látok magam körül: a rokonokat, otthont, és egyre több külsőt fedezünk fel.

Az egész kép lefesti nekem a félelmet, csak ez alapján dolgozik az érzékem. Ha a környezet által erőt kapok és sóvárgok, hogy kijussak magamból, akkor elkezdem érezni, milyen jó, hogy az egoizmusom határain kívül vagyok. Akkor használom a környezet erejét, mivel összehúzom a korporeális félelemet, egy valódi félelmet szerzek meg, a félelmet az Isten előtt, hogy csak ezért aggódom, hogyan vagyok képes adakozni  a Teremtőnek, ha Ő felfedeződik nekem, hogy adakozzon.

Ha csak ez az egyetlen valós félelem aggaszt, akkor a Teremtő ad neked egy “szűrőt” (Maszach), és feltárul előtted.

(Reggeli lecke, 3.09.2012, Rábásh: Shámáti cikkje)

09 Sze 2012

66 queries in 0,721 seconds.