Dr. Michael Laitman

tanulás

Létezik a lelkem másik fele?

Kérdés: Létezik olyan személy, akinek az a sorsa, hogy a férjem legyen? Lelkem egyik felének a párja?

Válasz: Igen, van egy ilyen lélek. Ideális esetben kívánatos volna megtalálni, de nem hiszem, hogy lehetséges volna azonnal felfedni az ő kilétét. Ha valóban nagy méretű társadalmat teremtünk, amely jó a tagoknak és széles merítésű, ahol sok közösség dolgozik majd azon, hogy a 18-20 év körüli fiataloknak párt találjon, és ahol minden fiatal egy neki megfelelő közösséget alakít ki – nos, ebben az esetben azonosítható lenne a tökéletes társ.

De ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a személyiségük legbelső részéből kell, hogy érezzék ennek szükségét. Ez olyan elképzelés, amihez kemény munkán és a mesterséges személyiségrétegektől való szorgos megtisztításon keresztül vezet az út. Csak a társadalom, a környezet közreműködésével lehetséges ez, mivel az ő dolguk, hogy téged és minden személyt támogassanak ebben a kérdésben. Ahhoz hasonló ez, mintha egy speciális krumplipucoló szerkezetbe helyeznénk magunkat, amely az összes Klipát (héjat) eltávolítja.

https://laitman.com/2013/08/does-the-second-half-of-my-soul-exist/

23 aug 2019

A valóság egyetlen létező eleme, a Teremtő

thumbs_laitman_945

A valóság egyetlen létező eleme, a Teremtő, így a teljes teremtés nem más, mint a semmiből létrehozott hatalmas látszat. Az ember tehát, ha valóban létezővé akar válni, akkor mindent meg kell tennie annak a tudatállapotnak az eléréséért, amiben a maga teljességében érzékeli a Teremtőt, összeolvadva Vele önmagában tapasztalhatja meg az Ő tulajdonságait. Ekkor az Ember a Teremtő hordozójává, megnyilvánulásává, a beteljesedett teremtéssé válik.

KA

08 Már 2017

A Teremtés két alapeleme

laitman_419

A Kabbala Bölcsessége világosan leírja, hogy a teremtés két alapeleme a vágy – amely mindig megszerző irányultságú – és a Fény. Egyetlen, összefüggő vágy lett a Teremtő által megteremtve, ez az egyetlen teremtmény megy át különböző fejlődési fokozatokon, hogy az egyébként változatlan és teljes nyugalomban ragyogó Fény minden tulajdonságát érzékelje, kiértékelje és tudatosan azonosuljon vele. Ez a folyamat az egyetlen teremtmény, azaz a teremtett vágy bizonyos részei közötti kapcsolat drámai törésével kezdődött, amely a törött darabok valóságérzékelését törte el valójában. A vágytöredékek egy része, a Teremtés tervével összhangban, olyan szikrákat is hordozott, melyek már a Fény tulajdonságait hordozták magukban, ők érzékelik önmagukat embereknek. Azonban a törés által a törött vágydarabok többé nem, vagy nem helyesen érzékelték a Fény jelenlétét, illetve tulajdonságait, a Fény forrásáról, a teremtés Uráról pedig minden érzékelést elvesztettek. Ezáltal részleges és torz módon kezdték érzékelni a valóságot, és az erők világa helyett, amelyet önmagukban kellett volna érzékelniük, egy látszat valóságot kezdtek el érzékelni önmagukon kívül, melyet fizikai világnak neveztek el. Ez a látszat valóság az öntudatra ébredt vágy belső minőségeinek a kivetülése, így ez az öntudat tanulmányozhatja a látszólag rajta kívül megnyilvánuló valóságon keresztül saját, belső összetevőit.

2016.12.12 Részlet a reggeli leckéből

12 dec 2016

A teremtés célja hogy, elfoglaljuk a teremtésben a minket megillető helyet.

laitman_527_04

Az egyetlen dolog ami létezik, működik és aktivál mindent, az a Természet. Ez az egyetlen Felső Erő, ami magába foglal mindent, általános, és mindent kitölt. Ezt az erőt úgy hívjuk, hogy a Teremtő. Meg kell látnunk, hogy mi az előnyünk ebből a teremtésből, mit ismerhetünk meg ebből, mit tanulhatunk meg belőle, és hogy hogyan válhatunk hozzá hasonlóvá. Mert ez a teremtés célja. Nem az, hogy hogyan helyettesíthetjük őt, hanem hogy oda kerüljünk ahol ő található. Mert ez a teremtés terve.

A Kabbala – nem úgy mint a különböző vallásokban, hitrendszerekben – csak egyetlen erőről beszél, a természet erejéről, magáról a természetről. Ennyi, amit tanulunk. Nincs küzdelem két erő között, Isten két formája között, nincs gonosz erő vagy jó erő, egy erő van, ami jó és jót cselekszik. A teljes módszerünk csak arról szól, hogy hogyan fedezhetjük fel ezt az egyetlen erőt, ami létezik. Az ember egy nagyon speciális helyen létezik, ahol feltárhatja ezt az erőt. Ezt úgy hívjuk, hogy a Mi világunk. Úgy tűnik számunkra, hogy egy bizonyos valóságban élünk, létezünk amit Világnak hívunk. A Világ héberül Olam (HaOlam-ennek a világnak), melynek a jelentése rejtettség, elrejtés. Tehát azt jelenti, hogy valami el van rejtve előlünk.

A valóságunk, amit mi létezésként érzékelünk, az egy nagyon különleges valóság. Ez úgy jelenik meg előttünk, mintha hipnotizálva lennénk valami által, és úgy érezzük hogy ebben létezünk. A kabbalisták úgy hívják ezt a valóságot, hogy egy Álom, egy Illúzió. Azt is mondják, hogy amikor felfedezzük az igazságot, akkor az úgy fog tűnni számunkra, mintha egy álomból ébredtünk volna fel. Nekünk most arra van szükségünk, hogy egy tudományos, racionális módon viszonyuljunk mindahhoz, amink van,  amelyik valóságban létezünk, ebben az álomban, ebben az elképzelt moziban.

Ezt mi teremtjük magunkban, de nagyon valóságosnak tűnik olyannyira, hogy az úgy tűnik számukra, mintha minden rajtunk kívül létezne, és valóban ez az, ami létezik csak a számunkra. A Zohár könyvében az egész valóság, amit külsőnek érzünk, az valójában egy olyan valóság, ami kizárólag bennünk létezik. Kívül nincs semmi. Egyáltalán semmi. Minden a mi érzékeinken belül van, az elménken belül.

Amit mi kívül létezőnek feltételezünk, az nem létezik. Mivel minden, amit érzünk az egy vágy. A vágyakon keresztül érzékelünk. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk, hogy a vágyainkon dolgozzunk. El kezdjük megváltoztatni a valóságnak ezt a képét, a megértésünket, a tudatosságunkat. Úgy fogunk dolgozni, mint a tudósok, akik egy bizonyos hatásnak teszik ki az anyagot, majd megvizsgálják az ellenhatást. Ez a folyamat teremti meg az egész tudományt a számunkra. Ez az, ahogy a kabbalisták felfedezték az általános rendszert, ezt az általános erőt, amit természetnek hívunk, vagy Teremtőnek. A mi világunk a legnagyobb fontossággal bíró, mivel itt kezdhetjük el a fejlődésünket, innen emelkedhetünk fel a Végső Állapotunkba, ahol irányítani tudjuk a valóságunkat, azaz a vágyunkat.

Mivel látnunk kell, hogy a vágyon kívül semmi más nem lett megteremtve, csak a megszerzési vágy. Ennek a megszerzési vágynak kell keresztül mennie a Felső Erő megismerésén, és ez a vágy határozza meg – a kezdeti gondolaton keresztül – a saját teremtését. A jelenlegi állapotát. Ezután egy következő állapotot fedezünk majd föl, amit újra be tudunk irányozni a végső cél felé. Mindezért meg kell hallanunk a szabályokat, amiket a kabbalisták írtak le nekünk, meg kell tartani ezek, meg kell valósítani ezeket, és bizonyosak lehetünk benne, hogy akkor helyesen haladunk, egészen a fejlődésünk végéig. Ezért ha valóban azt akarjuk, hogy ne vesztegessük el az életünket mindenféle ostobaságokra, hanem megvalósítsuk a teremtésünk célját, akkor végül látni fogjuk, – és közben is látnunk kell – a Teremtés Végső Célját. Mert e felé kell irányozni magunkat. A cselekvő gondolatot, a cselekvő számítást, ezeket a vágyakat kell megragadnunk mindent, amit magunknak tulajdoníthatunk.

Mindenemet, amivel rendelkezem, be kell irányoznom a Végső Cél elérésére. A végső állapot elérésére. Mindent meg kell tennünk, ami az erőnkből telik. E köré kell felépíteni az életünket. Ezt magyarázza el nekünk a Kabbala Bölcselete. Ezért mondják a kabbalisták, hogy az egész teremtés, az csak a vágy, amely különböző formákban jelenik meg. Mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szinteken keresztül tárul fel. A vágynak a szintjei meghatározzák a fejlődést, a megértést, a tudatosságunkat. Azt, hogy mi a környezet, mi az élet, mi az egész folyamat, amin keresztül kell mennünk. De a vágyon kívül csak Felső Erő létezik. Aki irányítja ezt a vágyat. Aki kontrollálja. Az az ember, aki beirányozza magát ennek a felismerésnek megfelelően, az megtapasztalja, hogy a Felső Erő irányítja őt, és elkezd vele együtt dolgozni. Mindegy hogy vallásos és különböző hitekben él, itt csak a Felső Erőnek az ismeretéről beszélünk, annak az erőnek az ismeretéről, ami az egész természetet irányítja.

Az ember egy olyan valóságban él, ami hibásan úgy tűnik számára, hogy létezik. Ez egy hibás illúzió. Mintha valami létezne önmagában is, mintha nem lenne Felső Erő, ami mindent irányít. De hogyha az ember lenullázza egy kicsit az egoját, azt hogy “én létezem, én irányítok mindent”, ha ezt háttérbe szorítja és lenullázza, annak a mértékében fog egy helyet biztosítani saját magában, ahol feltárulhat a Teremtő Erő. S akkor az ember el kezdi érezni azt önmagában. Mivel fokozatosan a Felső Erő elkezdi éreztetni, hogy egy leválasztott valóságban létezünk. Később különböző módon fejlődünk az életben, és ezen dolgozunk. Elkezdünk valamit keresni az életünkben magunkon kívül, mert látjuk, hogy nincs erőnk, nincs olyan, ami kielégítene minket az életben. Fokozatosan elérkezünk egy olyan állapothoz, amikor megvalósítjuk magunkban a Felső Erő érzékelését. Felismerjük hogy nem mi irányítjuk az életünket, hanem ez az Erő. Ezt generációról generációra több száz éves fejlődés után ismerték fel néhányan, de végül el kell érkeznünk mindannyiunknak ennek a megértéséhez.

Hogy van egy Felső Erő, ami fenntart minket, és meghatározza az egész sorsunkat. Érzünk kell, hogy minden az Ő kezében van. Ez az amit úgy hívunk, hogy Nincs más rajta kívül. Gondolataink és vágyaink, minden, amit magunkról gondolunk, amit a Teremtőről gondolunk, azt a Felső Erő teremti meg számunkra. Még azokat a gondolatokat is amikor szembe helyezzük magunkat vele. Ezt azért teszi velünk, hogy megépítse bennünk a saját, független érzékelésünket. Magunkról és Róla. Valóban függetlenné válhatunk és Ő, mint egy szerető szülő teremti meg az életünket. Azért, hogy leváljunk az ő irányításáról, hogy függetlenné váljunk és elfoglaljunk a teremtésben minket megillető helyet.

Rav Michael Laitman 2016.05. New Jersey kongresszus – 4. lecke

btKA

04 jún 2016

A Teremtő feltárása

thumbs_laitman_239

Nekünk saját magunknak kell megismerni a Teremtőt. De nem úgy hogy ő nyom minket arrafelé! Nem a látszólagos rossz erőkön keresztül! Ez azt jelenti hogy én ébresztem fel a hajnalt ahogy azt tanuljuk és nem a sötétségen keresztül jutok el a hajnalhoz. Hogy én, saját magam által kezdem el érezni, hogy fel kell őt fedeznem.

Hogyan? Még egyszer! Menjetek vissza a csoportba! Vizsgáljátok meg! Inspiráljátok egymást még hogy ha szörnyűnek is érzitek a Teremtőt és nem is akarjátok felfedezni.

Meg kell kapnom a barátoktól a helyes benyomást! Ezt komolyan mondom nektek! Még ha csak színleljük is ezt, akkor is inspiráljátok egymást mintha egyfajta versenyben lennétek. Egy hatalmas vágyat ébresszetek fel, egy irigységet hogy fel akarom tárni Őt. Mivel a hiány amit megkapok a barátoktól az vezet el a Teremtőhöz, és nem a csapások amiket a Teremtő küld számomra. Látnunk kell hogy a csoport megadhatja minden egyes ember számára ezt a vezetést, azaz a Teremtőnek a fontosságát, hogy fokozatosan felfedjük őt, és egyfolytában őt keressük. És ezt tartjuk úgy hogy a csoportban vagyunk, ez a lényege a csoport munkának! És ez támogat engem, inspirációt ad és meg mutatja a célt a helyes célt.

2016.05.25 New Yersey Kongresszusi lecke

szaKA

28 máj 2016

A privát leckék nem fognak segíteni

thumbs_laitman_561

Kérdés: Ad ön magán leckéket?

Michael Laitman válasza: Nem adok magánleckéket senkinek, mert az haszontalan.

Az embernek egy csoporttal együtt kell tanulnia, csak a barátainkkal való kapcsolatban hozzuk létre az erők azon rendszerét, amelyben elkezdjük érezni, és felfedezni a Felső Világot.

Tehát nincs semmi ok arra, hogy egyedül tanuljunk. A tanulás csak más emberrel együtt történhet. Legalább tíz embernek kell összegyűlnie. Ha megfelelő a kapcsolat közöttük, akkor kezdik el érezni a Felső Világot.

Kérdés: Önt mégis személyesen tanította a tanára. Mi változott manapság?

Michael Laitman válasza: Én egy sajátos program szerint tanultam, a történelemben vannak ilyen esetek. Később nem volt könnyű elmozdulnom a személyes tanulásból a csoportban való tanulásba. Meg kellett értenem, hogy mi is volt annak az oka, hogy nem csoportban tanultam, és miért kellet legtöbbször személyes leckéket vennem tanáromtól.

Ma azonban a magán leckéken való eredményes részvétel már nem lehetséges; egy olyan történelmi korba léptünk be, amelyben az egész emberiségnek fel kell emelkedni a Felső Világba. Így a személyes tanulás már nem vezet eredményre.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2015. szeptember 27.

KA

07 dec 2015

Ki tervezi az életünk a filmjét?

Ki tervezi az életünk a filmjét?

Mindannyiunknak közülünk meg volt adva a “szívben lévő pont”, amely az első Reshimó (spirituális információs gén) a következő szinthez, és így kezdjük el beteljesíteni. De hogyan tudjuk beteljesíteni? Mivel az egyik oldalon, a vágy a Teremtő felé jelez, de a másik oldalon, nekünk úgy tűnik, hogy erők, és különböző tényezők léteznek, de vonzódunk egy bizonyos helyre, anélkül, hogy tudnánk mit és hogyan kell, tegyük.

Minden szinten megértés nélkül választunk, hogy merre vonzódunk, hogy mi történik velünk, vagy honnan jelennek meg bennünk ezek a tulajdonságok, az új vágyak és stb.

Az eredmény az, hogy problémám van a felső erő egységével. A világ körülöttem, azaz, különböző tényezők befolyásolnak: az emberek, az állatok, a kövületi és a vegetatív, és mindenfajta dolgok, és ezek nem fizikai tárgyak, hanem erők, amelyek befolyásolnak minket.

Úgy, kell érezzem a Teremtőtől jönnek, és meg kell értenem, hogy Ő az egyetlen, aki a hátuk mögött áll, a vezető menedzser, a rendező és a működtető. Ez így van minden szinten és minden állapotban.

De a felébredésemben van egy probléma: Hogyan jutok el a Teremtő felfedezéséhez? Felfedezni a Teremtőt azt jelenti, hogy meghatározzuk, hogy csak az Ő irányítja az egész világot.

Ő hozott létre körülöttem egy “Mászáh”-ot (képernyő) egy kör formájában, amelyre állandóan egy fílmet vetít ki, és ennek a címe:”A mi világunk”, “Az én világom”. Nekem ki kell, hogy találjam, meg kell, ismerjem azt, aki nekem vetíti a filmet. Kifejezetten erre a célra mutatják be nekem a filmet azon a képernyőn, amelyben én vagyok. Minden alkalommal, amikor különböző embereket, eseményeket és érzéseket sugároznak nekem, ez azért van, hogy fölöttük fedezzem fel a menedzsert, és irányítsam magam Felé,  a problémák révén. Nincs más Rajta kívül.

Ki tervezi az életünk a filmjét?

De minden, ami hatással van, rám tagadja az egységet a Teremtővel és  teljesen ellentétes érzelmeket, és információkat ad nekem. Így egy hasított állapotban érzem magam. Egyrészt, az az érzésem van az e-világról, hogy több ok vagy több isten van, (nem számít, hogyan hívják őket) van, másrészt, viszont csak egy erő létezik.

Az én célom az, hogy kilépjek a többszörös ok állapotból, a hasított érzésből, mert én nem értem, miért zuhan rám olyan sok probléma minden oldalról. Ezen kívül, hirtelen, válság állapotban találom magam. Eleinte ez nem volt így. Eddig nem volt szó a rendszer felfedezéséről, mert nem volt kinek felfedezni.

A válság vezet engem arra, hogy kérdésre helyezzem a többszörös okot. Mi történik ebben a világban? A jövőtől való félelem, hogyan kell élni, és mi a teendő?

A probléma növekszik. A kérdések, amelyek felébrednek bennem és a válság, kiegészítik egymást és dilemma elé (Δ) állítanak: “Mit kell tennem ebben a világban? Mi az oka mindennek, ami történik? “Meg kell, hogy értsem a válság okát.

Abban a pillanatban, amikor megtudom, hogy mi is az, képes leszek valahogy megbirkózni vele. Ez irányít engem ahhoz a kéréshez, amely folytatódhat éveken keresztül, és ez fejlődhet a harmadik és a negyedik világháború felé. Mindezek történelmi folyamatok, nagyon hosszúk lehetnek.

Végül is, sok keresés után rájövök, hogy a Teremtő létezik, az erő, amely felébreszt, kezel és mindent meghatároz. Az ember elkezdi kérdezni magától, hogy miért és minek teszi ezt a Teremtő? Az kérdezi magától, akiknek megvan szívbeli pontja, mint nekünk. Abban a pillanatban, amikor felébred a személyben az az érzés, hogy van egy bizonyos ok, amelyet fel kell, fedezzen, ez már a szívben lévő pont.

Majd a személy elér a kabbalista csoporthoz, foglakozik a tanulással, az integrált oktatással és fokozatosan eléri a korrekciót. Mi már egy helyes kapcsolatban vagyunk a csoporton belül (ez a tanulás és az integrált oktatás számunkra is), folytatjuk a spirituális módszert ez a csoport megvalósítása” és elérünk a korrekcióhoz.

Tehát a fő cél, mint, ahogy írva van a Baál HaSzulám cikkében “Nincs más Rajta kívül”, bár mi úgy érezzük, hogy számos oka lehet, azt kell, határozzuk, hogy csak egy oka van mindennek, ami történik. Ez a mi munkánk, a tisztázásunk, és ez minden.

A Teremtő sok problémát küld nekünk, amelyek darabokra tépnek és nekünk csak egy okra kell,hogy irányítsuk őket. Úgy tűnik számunkra, hogy sok probléma van, de valójában csak egy probléma létezik, a megértés hiánya és a mi ellentétünk. Mivel mi különböző tulajdonságokkal rendelkezünk, a mi ellentétünk feltárul , különböző ellentétes formában.

2013.07.21, Reggeli lecke, “Shámáti” 59, “A bot és a kígyó”

Ford: B S
Szerk: Sz I

09 aug 2013

Köldökzsinórral való kapcsolódás a Felsőhöz

Köldökzsinórral való kapcsolódás a Felsőhöz

Kérdés:

Lehetséges egy olyan állapot, amikor a csoport nem adja meg a személynek a szükséges támogatást?

Válasz:

A csoport megadja egy személynek a szükséges támogatást, attól függően, ahogyan képes érezni a támogatást. A kérdés az, hogy elég érzékeny-e érezni a támogatást? Lehetséges, hogy nincs kapcsolatba a csoporttal, és ami történik ott nem érinti őt, éli az életét. Azért jön a leckére, tanul és elmegy. Lehet, hogy vissza fog térni néhány nap múlva a leckére, mintha fontosabb dologgal kellett volna foglalkozzon. Nem érdekli hogy mi történik a csoportba, nem teszi magát érzékennyé, hogy valamifajta választ kapjon a többiektől, hatást, inspirációt. Pusztán csak néha jön tanulni. Így ő nem fog semmit kapni a csoporttól.

A csoport egy “edény”, egy eszköz a Felső összeolvadáshoz, a hely ahol a magzat hozzátapad az anyaméhében, a placenta, mint a csoport, amelyen keresztül az személy hozzátapad a Teremtőhöz. Egyelőre ő csak magzat, a csoport az egész világa, mint az anyaméhben. Azonban később, megkapja az egész világ formáját.

2013.05.29, Báál HáSzulám írásaiból, 18-as Levél

BS

07 máj 2013

Az új reggel az előző naptól függ

Az új reggel az előző naptól függ

Kérdés:

Én úgy érzem, hogy a leckén hiányzik a fontosság megértése és a cél nagysága. Mit kell tennem?

Válasz:

Alapjában véve, a személynek csak egy dolog hiányzik, a helyes felébredés, hogy elérkezhessen a csoporthoz. Mit tettél ennek érdekében? Lehet, hogy küldtél egy kérelmi levelet a barátoknak, hogy aggodjanak rólad? Vagy küldtél nekik ajándékokat, mindenkinek amit ő szeret?

Te fel kell ébresztened a barátaid figyelmét azért, hogy gondoljanak rád, aggódjanak arról hogy megértsed a cél nagyságát, hogy ne felejtsenek el téged az imádságukból … vesztegessd meg őket valamivel!

A leckén már késő kijavítani a hiányosságokat. Amit előkészítettél azt használod fel most. Minden előkészületnek a lecke előtt kell lennie. A ma kicserélődik az esti órákban, az este kicserélődik éjjel, és az ember a sötétségben találja magát, zavartságban és félreértésben. És akkor felkésziti magaát, hogy találkozzon a Fénnyel. Éjféltől kezdve a személy elkezd haladni a Fény felé, és így elrendezi az edényeit, vágyait. Ő a leckére felkészülve érkezik, amiután kéréseket emelt a Teremtőhöz. És mindent amivel rendelkezik összeköti a tanuláshoz.

Ily módon, a tanulás ideje már eredménye az eseményeknek, amelyre sor került a nap folyamán. Készülj fel, gondolj arra ami fontosnak tűnik ezzel kapcsolatban, de ne felejsd el: minden amit tenni fogsz a lecke alatt, ez az előtte levő foglalkozások eredménye. Próbáld ki, ellenőrizzd le, és látni fogod, hogy ez így van. Amivel kitöltötted a tegnapi napodat, azzal fogsz foglalkozni reggel a felébredésed percében a lecke előtt és a lecke alatt. Minden azon múlik, hogyan a készítetted fel magad tegnap.

2013.02.06, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

BS

13 feb 2013

Új Idők- Új Érzékelés

Új Idők- Új Érzékelés

Gyülekezetről gyülekezetre haladunk az egység felé erősen felgyorsulva, új barátok csatlakoznak hozzánk, hogy útközben szerezzenek információt mert az már el van tárolva, létezik az hálózatban, és amint összekapcsolódnak velünk, azonnal beléjük hatol természetes módon.

Mint gyerekek akik megszülettek, könnyen és természetesen elfogadják az elektronikus játékokat, miközben nekünk meg kellett tanulni, feltalálni, és hozzájuk szokni, de az új barátaink már hozzászokottnak tűnnek a lelki információ átvevésére.

Irigyek lehetünk hogy mennyire gyorsan tanulnak az új társaink, és hogy hat hónap után annyit tanultak amennyit mi tíz év alatt. De, ahogyan mondva van, valaki soha sem irigy fiára és a tanítványaira.

DH

18 jan 2013

83 queries in 0,193 seconds.