Dr. Michael Laitman

teremtmény

Önmagunkba foglaltatott teremtés

laitman_720

A teremtés két szereplője a Teremtő és a teremtmény. A teremtmény azonban mindent önmagán belül érzékel, azaz semmilyen módon nem érzékelheti azt, ami kívül van önmaga anyagán, azaz, a Teremtőtől érkező hatásra irányuló vágyán. Így a Teremtőtől érkező hatás, a Fény, érzékelése, csak egy erre felkészített, a Szentség minőségét hordozó edényben – vágyban – lehetséges a számára. Amikor az ember vágya eléri ezt a minőséget, Schekinának, a Szentség hordozójának van nevezve, melyben ott lakozik maga a Teremtő. Ekkor az ember az egész világot, a teljes teremtést magában foglalja, és mindezt képes a Teremtő módján megfigyelni, Szeretni és érzékelni.

Reggeli Lecke 2017.01.14

21 jan 2017

A Teremtő tökéletensége

laitman_109

A valóság megteremtésének az oka az, hogy a Teremtő vágya, hogy jótéteményekkel halmozza el a teremtményeit. Ezért a Teremtő egy olyan természettel teremtette meg a teremtményt, hogy az élvezetet nyerjen abból, amit a Teremtő adakozni kíván az irányába. A Teremtő a tér és az idő felett áll, az Ő Gondolata, mint tevékeny cselekedet jelenik meg önmagában.
Ezért egy olyan teremtményt akart szándékosan teremteni, akit ki tud tölteni élvezetekkel, és ez a teremtmény a teremtése után azonnal eltelt a Teremtőtől kapott örömökkel. Mégis, mi nem érezzük ezt az állapotot, mivel ez pusztán a gyökerünket jelenti, melyet nekünk kell feltárni és elérni a teremtés tervének megfelelően.
A világok Ein Sofból, a mi világunkig való sorrendjének megteremtésével, a Teremtő eltávolította a teremtményt Önmagától, a legalacsonyabb létező állapotba. Fontos megérteni, hogy miért tette ezt. Vajon ez a Teremtő cselekedeteinek a tökéletlenségét jelzi?
Ari úgy válaszol erre a kérdésre Az Élet Fája című könyvében, hogy „a Teremtő tökéletessége, a tettein keresztül tárható fel,” azaz tehát a teremtményeknek kell önmagukat tökéletessé tenniük, és el kell érniük a Teremtő szintjét, amely az egyetlen, valódi teljesség, tökéletesség. Hogy ebben segítse teremtményeit, a Teremtő létrehozta a világok létraszerű elrendezését. A lelkek leereszkedtek ezen a létrán a legalacsonyabb fokra, ahol felöltötték ennek a világnak a fizikai testeit. Majd, a kabbala tanulásán keresztül, ugyanezek a lelkek elkezdenek emelkedni és felmászni ezen a létrán, amelyen előzőleg leereszkedtek, egészen addig, ameddig vissza nem térnek a Teremtőhöz.

2016.12.0 Részlet a Reggeli Leckéből

KA

07 dec 2016

Hogyan kérhetünk bármit is a Teremtőtől?

thumbs_laitman_239

Kérdés: Hogyan vagyunk képesek imádkozni és kérni a Teremtőtől bármit is? Hiszen először is Ő már mindent tud előre. Az Ő törvénye megváltoztathatatlan. Minden előre meghatározott Őáltala, minden rögzített, ami nem módosítható és a tanítások szerint már minden ténylegesen megtörtént.

Valamint hogyan lehet képes egy kis lény – aki még csak a századrészét sem látja át a valóság általános képének – kérni bármit is? Vagy az még inkább érthetetlen, hogyan követelhetünk bármit is az adakozás érdekében?

Michael Laitman válasza: Ezek azok a kérdések, melyek megváltoztatják a hozzáállásodat Teremtőhöz, és közelebb visznek Őhozzá.

SZL

KA

27 nov 2015

A tudósok megfejtették a de ja vu rejtélyét

2015-10-28_ynet_w1

A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „de ja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.”

A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették – publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent – , hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.

A hely és környezet – ahol az egyes események játszódnak – emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.

Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a de ja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, “már láttam” – hátborzongató érzését.

Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak manapság prózai magyarázatot az összes tévképzetükre, mint a múltbeli élet, utazás az időben, és egyéb “titokzatos” eseményekre.

SZL

KA

05 nov 2015

A Reménytelenség Célja

light

A spiritualitás felé törekvő embernek meg kell értenie, hogy minden szenvedés és fájdalom, illetve a helyzetének reménytelensége csak egyetlen célt szolgál, hogy szíve mélyéről a Teremtő felé forduljon segítségért. Amikor pedig képessé válik arra, hogy ebben a helyzetben azt kérje, hogy a Teremtő adja meg azt, hogy szeretettel tudjon a többi ember felé irányulni, kérése meghallgatásra talál. Mivel a Kabbala egyértelműen rámutat, hogy az ember által észlelt valóság virtuális, elmondhatjuk tehát, hogy a virtuális világ összes szenvedése sem valós, és ez vezet bennünket el az egyetlen valósághoz, azaz a Teremtővel való kapcsolathoz.

2015.10.04 Reggeli Lecke

11 okt 2015

Hogyan válik a teremtmény Teremtővé?

laitman_202_0

“Amikor a Malchut, a teremtés legalacsonyabb rendű állapota, a por maga, megérti a Teremtőjétől való, hatalmas, minőségi különbséget, és megszorítva saját természetét, olyanná akar válni, mint a Teremtője, akkor megjelenik a Malchutban a Keter, azaz, a Királyságon a Korona. Ezt kilenc állapoton keresztül éri el a Malchut, így jelenik meg a tíz Szfíra, így válik a Malchut Keterré, a teremtmény Teremtővé.”

2015.08.29. Részlet a reggeli leckéből

31 aug 2015

A Teremtő Él?

Laitman_109
Kérdés: Úgy tanuljuk, hogy a Teremtő sokkal többet szenved, mint mi. Ugyanis rejtőzködnie kell előlünk, mi több szenvedéssel kell minket sújtania.
Mindez azt jelenti, hogy a Teremtő él? Ha mégsem, akkor annak a fogalomnak, hogy “Kérjük a Teremtőt .. ” nincs semmi értelme.
Válasz: Minden, amit érzékelünk, az csak bennünk van, még akkor is ha úgy tűnik számunkra, hogy az rajtunk kívül létezik.
A Teremtőt héberül Bore-nak nevezzük. Ezekből a szavakból áll: “Bo – gyere”, valamin “Re – láss”. Mindez azt jelenti, hogy “a Teremtő elérése a spirituális tulajdonságoknak megfelelően”. A Kabbala bölcselete elmagyarázza, hogyan is lehet feltárni ezeket nekünk.
Ennek eredményeképpen minden magyarázatra kerül a szavakon és érzéseken keresztül. Az ember sokkal inkább fogja ezt a Teremtő által magában érezni, mint magán kívül. Sőt mi több, mondhatjuk, hogy nincs is Teremtő az emberen túl!
SzL
KA

26 aug 2015

Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához

Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához

A felfedezés útja, ugyanazzal a feltétellel van adva minden alkalommal, fokozatról fokozatra addig, amíg felfedezzük a végtelent, a teljes összetapadást. Minden fokozat hasonló az előzőhöz, a különbség csak a számokban és az egyéni minőségében van, amelyek benne találhatók, és emiatt érzékeljük úgy minden alkalommal, mint egy új világot.

A szabály “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy), kezdettől fogva abból ered, hogy mi a végtelen világban vagyunk, teljes összetapadásban a Teremtő erővel, a Fény erejével. Ott nincs különbség az “edény” és a “Fény” között, és ezért nincs Izrael – nincs, aki sóvárogjon a Teremtőhöz. A teremtmény átváltozik Izrael–re, amikor elkülönül a Teremtőtől, és ezzel együtt, sóvárog azért, hogy hozzá tapadjon, de nem szünteti meg a függetlenségét.

Két ellentétes feltételnek kell, teljesülnie: egyrészt, különbözőnek lenni a Teremtőtől, és másrészt, hozzá tapadni. Azaz, a teremtménynek meg kell őriznie a függetlenségét – ez a teremtés jelentése.

“Iszráél, Oráitá, Kodsé Brichu, Chád Hu”, állandóan egyesülve kell, hogy legyenek bennünk, a végső állapot formájában – amennyire képesek vagyunk magunkban most elképzelni. A teremtmény egyenlő a Teremtővel, abban a mértékben, amelyben eltudja, képzelni magának a Teremtő képét, a tulajdonságait, amelyek már beleöltöztek. Mi úgy képzeljük, el magunkat mintha az út végén lennénk, vagyis a jelenlegi szint végén, mert nem tudjuk felfogni, hogy mi létezik a mi szintünkön túl.

De legalább is erre sóvárgunk. Szóval sóvárgunk “Izrael” lenni, hogy elérjük a teljes összeolvadást a szeretet erejével és az adakozással a gonoszoknak és az igazaknak, a gyűlölőknek és a szeretetnek – szóval, hogy elérjük a végső korrekciót. De ez csak a jelenlegi szintünk, vagyis, minden, amit képesek vagyunk elképzelni magunknak, az egész teremtést az elejétől a végéig – ez az egész a mi határunkban létezik -, a kis körben, amely eddig fedeződött fel nekünk. De, mi el kell, hogy képzeljük magunknak, hogy szeretnénk felfedezni mindent, korrigálni mindent, és összetapadni a Teremtővel mindenben, úgy, hogy az egész világ az én lelkemmé váljon, és minden tulajdonság irányítva legyen az adakozásra és a szeretetre.

Mi korrigálva képzeljük magunkat, ezért sóvárgunk, ezért tanulunk és végezzük a összes cselekedetet, hogy elérjünk a végső állapothoz: ” Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu”. De a cél elérése érdekében el kell végeznünk a Teremtő parancsolatait, azaz, hogy megtanuljuk az adakozás lehetséges módjait, ahogy mi a csoportban tesszük. A lényeg – a barátok szeretete, amely által letisztulnak a fogalmak.

A barátok szeretetének az “edény”- eiből, amelyeket megkaptunk (ez a “Gálgáltá vé Eináim”) megjavítjuk a megszerzési vágyat (az ÁHÁP edényt ugyanazon a szinten), azaz, mindenkihel, aki a csoport keretén kívül található, egyenlően viszonyulunk. Továbbra is a csoportban a belső munka marad ez az erő forrása. De az igazi munka az AHP, azaz, az egész világ.

“Gálgáltá vé Eináim” azért jött létre, hogy gondoskodjon az ÁHÁP-ról. Ezért volt a törés, és az adakozási szikrák a “Gálgáltá vé Eináim”-ból behatoltak az ÁHÁP-ba. Így jött létre a korrekció feltétele az ÁHÁP-ban, enélkül az ÁHÁP-nak nincs reménye a korrekcióra.

Ezért, nekünk állandóan fel kell, hogy készítsük magunkat a “Gálgáltá vé Eináim”-unkban, a csoportban, a tanulásban, a kapcsolatban, a workshop-okban, és majd így kilépünk dolgozni az ÁHÁP vágyakkal. Az igazi beteljesülés az ÁHÁP-ban van, és a felkészülés a “Gálgáltá vé Eináim”-ban.

Bár úgy tűnik nekünk, hogy korrigáljuk magunkat a csoport munkában, de ez valójában csak a felkészítés a munkához.

A mi munkánk jelenti az “Isten munkáját”. Nem mi működünk, hanem a Fény működik. És minden alkalommal meg kell nyitnunk a helyet a Fénynek, hogy működjön, ahogy írva van: “Kinyitottak egy nyílást a tű fokán”. A mi hiányunk felemelkedik a MAN által, kinyit egy nyílást a Fénynek hogy behatoljon és elkezdjen működni. A Teremtő végzi ezt az egész munkát és mi meg kell, hogy nyissuk neki a rést. Ezt nevezzük felfedezésnek, és így minden alkalommal, belépünk egy új világba.

2013.09.11, Felkészülés a reggeli leckéhez, Baál HaSzulám 17-es Leveléből

Ford: B S
Szerk: Sz I

16 szept 2013

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A “Klipat Noga”  félig jóból és félig rosszból, lett alkotva.  Az ami hozzám tartozik és, ami nem tartozik hozzám, valahol a középén áll és összeköt a valósággal, a Teremtővel. Egyrészt ez “Klipa” (Héj), másrészt egy olyan “Klipa”, amelyet képes vagyok felhasználni az átmenethez az egyik valóságból egy másikhoz.

Mindig van egy híd, amely összeköti a jót a rosszal. Nincs olyan rossz, hogy teljesen le van vágva a jótól, a “kő szíven” kívül. A “kő szív”- nek (Lév háÉven) nincs kapcsolata a jóval. A Teremtő, a tulajdonság a “létezés a létezésből” és Ő teremtette a teremtett lénynek a tulajdonságát a “létezés a semmiből”, amely korábban nem létezett, és azért nincs átmeneti kapcsolat köztük.

A tulajdonságok között a “létezés a létezésből” (Yés méYés, a Teremtő) és a “létezés a semmiből” (Yésh méÉyn”, a teremtett lény vágya) nincs “Klipat Noga”, nincs átmenet a “kő szív” és a Teremtő között, így nem korrigálódhat közvetlenül. De a többi felismerés között létezik átmenet, amelyet állandóan keresni kell és felfedezni. Tehát írva van: “Mindig fel kell mérgesíteni a személy jó hajlamát a gonosz hajlama ellenében”, szóval, konfliktusokat kell okozni közöttük.

De tudnunk kell, hogy a konfliktus, az erős súrlódás végén, amely lehet egy valódi robbanás, felfedeződik valami átlagos a kettő között, amely összeköthető a két ellenséges rész között. Ez olyan mint a majom, amely egy átmenet az állati szintről az emberi szintre, egy átmenet a szintek között, az állapotok között.

Ez az átmenet a legfontosabb dolog. Mivel a két ellentétes rész, a jó és a rossz megmaradnak a jelenlegi szinten, de az átmenet hirtelen egy új szülési hellyé válik, amely fölemel minket.

Ezért a “Tifferet középső egy harmada”, ahol “Bina” és a “Malchut” összekapcsolódnak, a “GE” és “AHP” összekapcsolódik, ez a teremtés középső pontja, ahol Teremtő és a teremtett lény elkezdik megépíteni a “családi fészket”, a közös házat.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

29 ápr 2013

Izrael földje a térképen és a lélekben

Izrael földje a térképen és a lélekben

“Izrael nem lesz megváltva, amíg nem lesznek egyetlen egység, és eljön Zion megváltója ” (Midrás Rábbá).

Izrael nemzetének az egész történelme, hogy elfoglalta Izrael földjét, ez  az egész teremtést tükrözi , a törést, és csak azután kapta meg a jogot, hogy “teremtés” – nek hívják. Maga a megszerzési vágy nem lehet rossz, mivel minden a szándék által van irányítva. Csak ő határozza meg, hogy mi történik a teremtéssel.

A teremtmény csak szándék által növekszik, ezáltal megkapja függetlenséget, az érzést, a megértést, kiterjeszti az “edényeit” és a független személyiségét. A megszerzési vágyat és a Fényt megadták neki korlátlan mennyiségben.

Amikor a teremtett lény elkezd dolgozni és megérti, hogy a szándékhoz tartozik és nem a vágyhoz, akkor kezd el”Ádámmá lenni “. Ez egy kritikus fordulópont a teremtés fejlődésében. Abban a pillanatban, amikor elkezdi magát összekötni a szándékkal, akkor válik “Ádám”- má (Emberré). Ez azt jelenti, hogy a vágya fölé emelkedik és mindent a szándék alapján határoz meg: hogy kit és kihez társítja magát.

Azok, akik mindent a szándék szerint határoznak és fejlesztik őt, és nem figyelnek a vágyukra, ők vannak “Jásár- Kél” (a Teremtőhöz sóvárognak) nevezve, Izraelnek. Ők nagyon különbözőek azoktól az emberektől akik  fejlődni akarnak  és  az életüket a vágy és kitöltés mérete szerint határozzák meg.

A “vágy” az úgynevezett “Föld” (Éréc), azaz, a ragadás az anyagi és alsó vágyakhoz. Míg a szándék felsőnek tekintendő. Ez a kritérium szerint hívják a világot, hogy felső vagy alsó.

Ha a vágynak megfelelően fejlődünk, akkor az a természetes fejlődés, a “Reshimó” – nak (információs gének) megfelelően. A vágy fejlődése kötelez minket a változásokra, ez az úgynevezett természetes fejlődés, de ha a szándéknak megfelelően fejlődünk, akkor ez már tőlünk függ. És ez nem történik természetesen a maga “idejében” (Beito), az idő folyása szerint, a természet programja szerint. Ez a fejlődés a “felgyorsítás” (Ahishena) útja, olyan sebességgel, ahogy mi határozunk.

Fejlődés a vágy szerint, ez az állati fejlődési szakasz a kövületi, növényi és élő szinteken, amelyben a személy először kialakult egy eszméletlen állapotban. És a fejlődés a szándék szerint, ez a valódi emberi fejlődés, ezért van nevezve “Ember” (Ádám), mivel korrigálja a szándékát, és általa hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

A szándék, amely a Teremtő érdekében van irányozva, ez az úgynevezett “Izrael” vagy “Izrael nemzete.” A vágy, amely a szándék ellenőrzése alatt van, ez az úgynevezett “Izrael földje”. A korrekció, amelyet teljesítenünk kell, hogy az egész vágyunk az adakozási szándék ellenőrzése alá kerüljön. Ez jelenti azt, hogy meghódítsa az “egész világot” (az egész vágyat), ez, amiért a világ nemzetei vádolják Izraelt, azaz, hogy az Ein Szof világ összes vágyát elvigye a szándék ellenőrzése alá, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek. Ez jelenti azt, hogy Izrael földje kiterjed az egész földön.

Nyilvánvaló, hogy nincs olyan dolog, hogy Izrael földje készen áll, mint ahogy a földrajzi térképen, hanem minden azon múlik, ha a személy készen áll korrigálnia magát, és ennek megfelelően meghódítja a földet, amely “Izrael földje”, a kövületi, növényi és élő szinten, azaz, megkapja, megörökli a földet fizikai formában.

2013.04.15, “A föld öröklése” cikk

BS

19 ápr 2013