Dr. Michael Laitman

teremtmény

A Teremtő Él?

Laitman_109
Kérdés: Úgy tanuljuk, hogy a Teremtő sokkal többet szenved, mint mi. Ugyanis rejtőzködnie kell előlünk, mi több szenvedéssel kell minket sújtania.
Mindez azt jelenti, hogy a Teremtő él? Ha mégsem, akkor annak a fogalomnak, hogy “Kérjük a Teremtőt .. ” nincs semmi értelme.
Válasz: Minden, amit érzékelünk, az csak bennünk van, még akkor is ha úgy tűnik számunkra, hogy az rajtunk kívül létezik.
A Teremtőt héberül Bore-nak nevezzük. Ezekből a szavakból áll: “Bo – gyere”, valamin “Re – láss”. Mindez azt jelenti, hogy “a Teremtő elérése a spirituális tulajdonságoknak megfelelően”. A Kabbala bölcselete elmagyarázza, hogyan is lehet feltárni ezeket nekünk.
Ennek eredményeképpen minden magyarázatra kerül a szavakon és érzéseken keresztül. Az ember sokkal inkább fogja ezt a Teremtő által magában érezni, mint magán kívül. Sőt mi több, mondhatjuk, hogy nincs is Teremtő az emberen túl!
SzL
KA

26 aug 2015

Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához

Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához

A felfedezés útja, ugyanazzal a feltétellel van adva minden alkalommal, fokozatról fokozatra addig, amíg felfedezzük a végtelent, a teljes összetapadást. Minden fokozat hasonló az előzőhöz, a különbség csak a számokban és az egyéni minőségében van, amelyek benne találhatók, és emiatt érzékeljük úgy minden alkalommal, mint egy új világot.

A szabály “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy), kezdettől fogva abból ered, hogy mi a végtelen világban vagyunk, teljes összetapadásban a Teremtő erővel, a Fény erejével. Ott nincs különbség az “edény” és a “Fény” között, és ezért nincs Izrael – nincs, aki sóvárogjon a Teremtőhöz. A teremtmény átváltozik Izrael–re, amikor elkülönül a Teremtőtől, és ezzel együtt, sóvárog azért, hogy hozzá tapadjon, de nem szünteti meg a függetlenségét.

Két ellentétes feltételnek kell, teljesülnie: egyrészt, különbözőnek lenni a Teremtőtől, és másrészt, hozzá tapadni. Azaz, a teremtménynek meg kell őriznie a függetlenségét – ez a teremtés jelentése.

“Iszráél, Oráitá, Kodsé Brichu, Chád Hu”, állandóan egyesülve kell, hogy legyenek bennünk, a végső állapot formájában – amennyire képesek vagyunk magunkban most elképzelni. A teremtmény egyenlő a Teremtővel, abban a mértékben, amelyben eltudja, képzelni magának a Teremtő képét, a tulajdonságait, amelyek már beleöltöztek. Mi úgy képzeljük, el magunkat mintha az út végén lennénk, vagyis a jelenlegi szint végén, mert nem tudjuk felfogni, hogy mi létezik a mi szintünkön túl.

De legalább is erre sóvárgunk. Szóval sóvárgunk “Izrael” lenni, hogy elérjük a teljes összeolvadást a szeretet erejével és az adakozással a gonoszoknak és az igazaknak, a gyűlölőknek és a szeretetnek – szóval, hogy elérjük a végső korrekciót. De ez csak a jelenlegi szintünk, vagyis, minden, amit képesek vagyunk elképzelni magunknak, az egész teremtést az elejétől a végéig – ez az egész a mi határunkban létezik -, a kis körben, amely eddig fedeződött fel nekünk. De, mi el kell, hogy képzeljük magunknak, hogy szeretnénk felfedezni mindent, korrigálni mindent, és összetapadni a Teremtővel mindenben, úgy, hogy az egész világ az én lelkemmé váljon, és minden tulajdonság irányítva legyen az adakozásra és a szeretetre.

Mi korrigálva képzeljük magunkat, ezért sóvárgunk, ezért tanulunk és végezzük a összes cselekedetet, hogy elérjünk a végső állapothoz: ” Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu”. De a cél elérése érdekében el kell végeznünk a Teremtő parancsolatait, azaz, hogy megtanuljuk az adakozás lehetséges módjait, ahogy mi a csoportban tesszük. A lényeg – a barátok szeretete, amely által letisztulnak a fogalmak.

A barátok szeretetének az “edény”- eiből, amelyeket megkaptunk (ez a “Gálgáltá vé Eináim”) megjavítjuk a megszerzési vágyat (az ÁHÁP edényt ugyanazon a szinten), azaz, mindenkihel, aki a csoport keretén kívül található, egyenlően viszonyulunk. Továbbra is a csoportban a belső munka marad ez az erő forrása. De az igazi munka az AHP, azaz, az egész világ.

“Gálgáltá vé Eináim” azért jött létre, hogy gondoskodjon az ÁHÁP-ról. Ezért volt a törés, és az adakozási szikrák a “Gálgáltá vé Eináim”-ból behatoltak az ÁHÁP-ba. Így jött létre a korrekció feltétele az ÁHÁP-ban, enélkül az ÁHÁP-nak nincs reménye a korrekcióra.

Ezért, nekünk állandóan fel kell, hogy készítsük magunkat a “Gálgáltá vé Eináim”-unkban, a csoportban, a tanulásban, a kapcsolatban, a workshop-okban, és majd így kilépünk dolgozni az ÁHÁP vágyakkal. Az igazi beteljesülés az ÁHÁP-ban van, és a felkészülés a “Gálgáltá vé Eináim”-ban.

Bár úgy tűnik nekünk, hogy korrigáljuk magunkat a csoport munkában, de ez valójában csak a felkészítés a munkához.

A mi munkánk jelenti az “Isten munkáját”. Nem mi működünk, hanem a Fény működik. És minden alkalommal meg kell nyitnunk a helyet a Fénynek, hogy működjön, ahogy írva van: “Kinyitottak egy nyílást a tű fokán”. A mi hiányunk felemelkedik a MAN által, kinyit egy nyílást a Fénynek hogy behatoljon és elkezdjen működni. A Teremtő végzi ezt az egész munkát és mi meg kell, hogy nyissuk neki a rést. Ezt nevezzük felfedezésnek, és így minden alkalommal, belépünk egy új világba.

2013.09.11, Felkészülés a reggeli leckéhez, Baál HaSzulám 17-es Leveléből

Ford: B S
Szerk: Sz I

16 Sze 2013

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A Teremtő és a teremtmény családi fészke

A “Klipat Noga”  félig jóból és félig rosszból, lett alkotva.  Az ami hozzám tartozik és, ami nem tartozik hozzám, valahol a középén áll és összeköt a valósággal, a Teremtővel. Egyrészt ez “Klipa” (Héj), másrészt egy olyan “Klipa”, amelyet képes vagyok felhasználni az átmenethez az egyik valóságból egy másikhoz.

Mindig van egy híd, amely összeköti a jót a rosszal. Nincs olyan rossz, hogy teljesen le van vágva a jótól, a “kő szíven” kívül. A “kő szív”- nek (Lév háÉven) nincs kapcsolata a jóval. A Teremtő, a tulajdonság a “létezés a létezésből” és Ő teremtette a teremtett lénynek a tulajdonságát a “létezés a semmiből”, amely korábban nem létezett, és azért nincs átmeneti kapcsolat köztük.

A tulajdonságok között a “létezés a létezésből” (Yés méYés, a Teremtő) és a “létezés a semmiből” (Yésh méÉyn”, a teremtett lény vágya) nincs “Klipat Noga”, nincs átmenet a “kő szív” és a Teremtő között, így nem korrigálódhat közvetlenül. De a többi felismerés között létezik átmenet, amelyet állandóan keresni kell és felfedezni. Tehát írva van: “Mindig fel kell mérgesíteni a személy jó hajlamát a gonosz hajlama ellenében”, szóval, konfliktusokat kell okozni közöttük.

De tudnunk kell, hogy a konfliktus, az erős súrlódás végén, amely lehet egy valódi robbanás, felfedeződik valami átlagos a kettő között, amely összeköthető a két ellenséges rész között. Ez olyan mint a majom, amely egy átmenet az állati szintről az emberi szintre, egy átmenet a szintek között, az állapotok között.

Ez az átmenet a legfontosabb dolog. Mivel a két ellentétes rész, a jó és a rossz megmaradnak a jelenlegi szinten, de az átmenet hirtelen egy új szülési hellyé válik, amely fölemel minket.

Ezért a “Tifferet középső egy harmada”, ahol “Bina” és a “Malchut” összekapcsolódnak, a “GE” és “AHP” összekapcsolódik, ez a teremtés középső pontja, ahol Teremtő és a teremtett lény elkezdik megépíteni a “családi fészket”, a közös házat.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

29 ápr 2013

Izrael földje a térképen és a lélekben

Izrael földje a térképen és a lélekben

“Izrael nem lesz megváltva, amíg nem lesznek egyetlen egység, és eljön Zion megváltója ” (Midrás Rábbá).

Izrael nemzetének az egész történelme, hogy elfoglalta Izrael földjét, ez  az egész teremtést tükrözi , a törést, és csak azután kapta meg a jogot, hogy “teremtés” – nek hívják. Maga a megszerzési vágy nem lehet rossz, mivel minden a szándék által van irányítva. Csak ő határozza meg, hogy mi történik a teremtéssel.

A teremtmény csak szándék által növekszik, ezáltal megkapja függetlenséget, az érzést, a megértést, kiterjeszti az “edényeit” és a független személyiségét. A megszerzési vágyat és a Fényt megadták neki korlátlan mennyiségben.

Amikor a teremtett lény elkezd dolgozni és megérti, hogy a szándékhoz tartozik és nem a vágyhoz, akkor kezd el”Ádámmá lenni “. Ez egy kritikus fordulópont a teremtés fejlődésében. Abban a pillanatban, amikor elkezdi magát összekötni a szándékkal, akkor válik “Ádám”- má (Emberré). Ez azt jelenti, hogy a vágya fölé emelkedik és mindent a szándék alapján határoz meg: hogy kit és kihez társítja magát.

Azok, akik mindent a szándék szerint határoznak és fejlesztik őt, és nem figyelnek a vágyukra, ők vannak “Jásár- Kél” (a Teremtőhöz sóvárognak) nevezve, Izraelnek. Ők nagyon különbözőek azoktól az emberektől akik  fejlődni akarnak  és  az életüket a vágy és kitöltés mérete szerint határozzák meg.

A “vágy” az úgynevezett “Föld” (Éréc), azaz, a ragadás az anyagi és alsó vágyakhoz. Míg a szándék felsőnek tekintendő. Ez a kritérium szerint hívják a világot, hogy felső vagy alsó.

Ha a vágynak megfelelően fejlődünk, akkor az a természetes fejlődés, a “Reshimó” – nak (információs gének) megfelelően. A vágy fejlődése kötelez minket a változásokra, ez az úgynevezett természetes fejlődés, de ha a szándéknak megfelelően fejlődünk, akkor ez már tőlünk függ. És ez nem történik természetesen a maga “idejében” (Beito), az idő folyása szerint, a természet programja szerint. Ez a fejlődés a “felgyorsítás” (Ahishena) útja, olyan sebességgel, ahogy mi határozunk.

Fejlődés a vágy szerint, ez az állati fejlődési szakasz a kövületi, növényi és élő szinteken, amelyben a személy először kialakult egy eszméletlen állapotban. És a fejlődés a szándék szerint, ez a valódi emberi fejlődés, ezért van nevezve “Ember” (Ádám), mivel korrigálja a szándékát, és általa hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

A szándék, amely a Teremtő érdekében van irányozva, ez az úgynevezett “Izrael” vagy “Izrael nemzete.” A vágy, amely a szándék ellenőrzése alatt van, ez az úgynevezett “Izrael földje”. A korrekció, amelyet teljesítenünk kell, hogy az egész vágyunk az adakozási szándék ellenőrzése alá kerüljön. Ez jelenti azt, hogy meghódítsa az “egész világot” (az egész vágyat), ez, amiért a világ nemzetei vádolják Izraelt, azaz, hogy az Ein Szof világ összes vágyát elvigye a szándék ellenőrzése alá, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek. Ez jelenti azt, hogy Izrael földje kiterjed az egész földön.

Nyilvánvaló, hogy nincs olyan dolog, hogy Izrael földje készen áll, mint ahogy a földrajzi térképen, hanem minden azon múlik, ha a személy készen áll korrigálnia magát, és ennek megfelelően meghódítja a földet, amely “Izrael földje”, a kövületi, növényi és élő szinten, azaz, megkapja, megörökli a földet fizikai formában.

2013.04.15, “A föld öröklése” cikk

BS

19 ápr 2013

A világ amely, a Fény játéka által lett teremtve

A világ amely teremtve a Fény játéka által

Kérdés:

Hogyan tárul fel az ember előtt, hogy a Felső Erő gondviselése, soha semmi rosszat nem okozhat számára csak jót?

Válasz:

Ez az érzékelésünk korrekcióján múlik. Ahogyan feltárulnak előttünk a Teremtővel ellentétes tulajdonságaink, és ellentétes állapotaink. Mert ha a mi tulajdonságaink ellentétesek a Teremtővel, akkor ennek megfelelően, az állapotaink is ellentétesek Vele. De meg kell tapasztaljuk ezek a különbségeket, mert különben hogyan is tárhatnánk fel a Teremtőt, ha nem látjuk meg a bennünk lévő ellentétes formákat.

A mi érzékelésünk, az ellentétpár közötti eltérésre irányul, ami csak egy résnyi felület. Tegyük fel, hogy most az érzem, hogy hideg van. Csak hideget vagy meleget tudok érzékelni. Ezt úgy érzékelem, hogy a jelenlegi állapotot, mindig egy másik állapothoz viszonyítom, és hogy ahhoz képest, hogy érzem magam. Vagyis a memóriámban eltárolt korábbi adatokhoz viszonyítom az érzékelésemet.

Szóval cikkcakkban mozgunk folyamatosan, egyszer balra, egyszer jobbra. Mindig jobb oldalra vágyunk, de a feltárás mindig a baloldalról kezdődik. Először is felfedezzük a hiányt, a rosszat, a sötétséget, a zavartságot, és a tehetetlenséget. Ha az ember nem hagyja figyelmen kívül és nem menekül el ezektől a helyzetektől, hanem értékeli azokat, akkor megérti, hogy mindezek mélysége, nehézsége, sötétsége, hozza el számára igazi felismerést, megtisztulást, és ezek juttatják el egy újabb és sokkal magasabb érzékeléshez.

Így épülünk fel. A teremtett lény nem érezhet csak egyetlen állapotot, azaz mindent csak az összehasonlításban tud megragadni, amely a “létezés a létezésből” és “létezés a semmiből” összehasonlítása. Ha önmagán keresztül érzékel csak az ember, azaz csak a “létezés semmiből” érzékel, akkor nem jelenhetnek meg benne valós érzelmek.

A növekedésünk valamilyen elemi részecskéből kezdődik, atomokból, majd a molekulákból, később majd valamilyenfajta test jelenik meg, kövületi, vegetatív, élő és “beszélő” szinteken. Mindezek csak úgy fejlődnek, ha állandóan új formát kapnak, a részek megkülönböztető sokaságából, amely a komponensek, szervek, testek között jön létre. A különböző paramétereknek köszönhetően, jelennek meg az érzéki különbözetek az ember környezetében. Ez hozza létre a teremtények közötti különbségek értékét. Például nézzük egy falat és azt gondoljuk, hogy: “ez egy hétköznapi fal”, majd jön valaki, és elkezd gyönyörködni a fal színeiben, szerkezetében, és a falat, ezer különböző tulajdonság szerint, kezdi el értékeli.

Az ember mindig az összehasonlítás folyamatában van. A “létezés a létezésből” és “létezés a semmiből” a teremtmény és a Teremtő tulajdonságai között. Nem számít, hogy nem látjuk a Teremtőt ebben a világban, a Teremtő, amely bennük létezik, különbséget tesz a Fény tulajdonságának mértéke szerint. Eleinte a “létezés a semmiből” csak egy pont volt. A teremtményben feltáruló különbségek oka, a Fény befolyásolása, ami mindenkit különböző módon működtet, úgy hogy megadja neki a különböző tulajdonságokat.

Tehát, mi két dolgot, mindig a bennünk lévő Fény mértékének megfelelően hasonlítunk össze. A dolgok közötti különbség csak a Fény intenzitásában van. Úgy tűnik, mintha különbség lenne a két tulajdonság között, de mi tulajdonképpen minden részecskében a Teremtő hatásának mértékét különböztetjük meg. Egy ilyen megközelítéssel, viszonylagos módon, már elkezdhetjük megépíteni a kapcsolatot Vele.

16.12.2012, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

KA

18 dec 2012

A személy megépiti saját Teremtőjét

A személy épiti meg a Teremtőt

Az összekapcsolódás által lassan – lassan feltárul a kapcsolat rendszere közöttünk. Ezen a kapcsolaton belül érezzük a vágyakat, amelyek fokozatosan kezdenek összekapcsolódni és az erő átfolyik rajtunk.

Ez az erő és a Fény feltárul a vágyainkban, amely az Adakozó ábrája, és rajtunk kívül található. Mi magunkba és közöttünk megépítjük, és felfedezzük Őt. Ez az ábra az úgynevezett Teremtő, ami azt jelenti “Boré”, jöjj és láss (Bó-vé Ré héberül).

A Teremtő csak azzal a feltétellel létezik, ha a teremtmény megépíti, és felfedi Őt a vágyába, szándékába, törekvésébe és az ő erőfeszítésébe.

Ez furcsának tűnhet, mivel írva van: “Én vagyok az Első, és Én vagyok az Utolsó”, “Nincs más Rajta kívül”, ” Az Ő dicsősége tölti meg az egész Földet”. És mindezek után azt mondjuk, hogy az ember maga építi meg a Teremtőt?

Mi készen vagyunk elhinni, hogy fel kell fedezzük a Teremtőt, aki el van rejtve, mintha felemelkedne a függöny, amely mögött Ő rejtőzik. De a valóság az, hogy mi magunkba építjük meg a “Teremtő” formáját, amelyet mi hivunk “Boré”.

2012 Szeptember 20, Reggeli lecke, Rábásh “Levelek”.

(BS)

23 Sze 2012

71 queries in 0,172 seconds.