Dr. Michael Laitman

tudomány

A tudomány és a spiritualitás közötti kölcsönös együttműködés új korszaka

amit-goswami_interview-with-michael-laitman

— Dr. Michael Laitman interjúja Dr. Amit Goswamival, a “Tudományos tudomány” úttörőjével —
Műsorvezető: Jó estét kívánok! Mai vendégeink Dr. Amit Goswami és Dr. Michael Laitman.
Dr. Goswami az oregoni egyetem elméleti fizika emeritus professzora, szerzője többek között a Kvantummechanika című egyetemi tankönyvnek – amiből a világ számos egyetemén tanítanak -, valamint egy új tudományos paradigma, az “öntudatos tudomány” úttörője. Legutóbbi két könyvében az Isten nem halott, és a Kreatív evolúcióban először mutatja be nekünk, hogy a kvantummechanikában hol találhatunk célzásokat Isten létezésére. A professzor mindez mellett a Mi a csudát tudunk a világról? című dokumentumfim egyik szereplője is volt.
Dr. Laitman a biokibernetika területének kiváló tudósa, amely mellett az ontológia, a filozófia, és a kabbala doktora.
Dr. Goswami, Isten nem halott című könyvében elmagyarázza nekünk, hogy van egy különleges módja annak, ahogy a valóságra tekinthetünk. Ezen keresztül láthatjuk, hogy létezik egy felsőbb erő, amely mellett még számos misztérium, és ellenmondás is megtalálható. Elmondja nekünk, hogy még életünkben megérthetjük a világ működésének mikéntjét, de csak ha ezen a különleges és megfelelő vizsgáló mód által végezzük a kutatásainkat. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a mai korban egy nagyon különös fejezetehéz érkeztünk az emberiségnek.
Goswami professzor, hogy tekintett a tudomány a valóságra eddig, és hogy teszi azt ma?
Amit Goswami: Nos, hagyományosan, az utóbbi hatvan évben, a tudomány egyre inkább az anyag elsődlegességén át tekintett a valóságra. Az anyag volt a minden, és a tudósok szerint az anyagi kölcsönhatások okoztak mindent.

 

Az anyagi kölcsönhatások az elemi részecskék szubatomi világában kezdődnek: az elemi részekből lesznek az atomok, az atomokból a molekulák, ezekből felépülnek a sejtek, a sejtekből pedig az agy. A felfogás pedig hozzáadja az agy számára mindazt, amivel megteremtheti a tudatosságot, és minden magasabb rendű belső világot, amiről a bevezetőben szó volt.
MV: A történelemben visszatekintve haladjuk egészen Newtonig. Mit gondol, vajon helyes módon vizsgálta, szemlélte ő a világunkat?
Amit Goswami: Nos, Newton olyan módon tekintett a világra, amiben sohasem bizonygatta, hogy a tudat az agy produktuma lenne.
Azelőtt a dualizmus gondolata biztosított egyfajta “fegyverszünet” a tudomány és a vallás, a filozófusok között. Egyszerűen fogalmazva ekkor még a tudósok ragaszkodtak az anyag fennhatóságához, de hallgatólagosan elismerték, hogy létezhetnek más világok az elme tudatosságán kívül is.
A tudósok természetesen nem állhatták a dualizmus kritikáját, hiszen továbbra is probléma maradt, hogy “Hogyan kerül a spirituális a világ kölcsönhatásba az anyagi világgal?”, de eltűrték, mert nem volt világos, hogy az anyag hogyan tudná megmagyarázni az életet, hogy tudná magyarázni a tudatot.
A tudomány és a vallás közötti konfliktus a molekuláris biológia 1950-es évekbeni sikere után kezdett oldódni az által, hogy a tudósok fokozatosan megváltoztatták addigi hozzáállásukat.
A molekuláris biológia sikerével és a DNS kettős spirál szerkezetének felderítésével a tudósok úgy gondolták, hogy most már mindent megtudnak oldani az anyaggal, a felfelé irányuló, ok-okozati összefüggéssel, és ez volt az oka a változásnak. Azonban ezzel együtt, hirtelen a társadalmunkban is megváltozott valami: a társadalom Istentelenné vált, ezzel együtt értelmetlené, és értéktelenné vált.
MV: Szóval a tudomány így fejlődött a mostani szintjére. De mi a helyzet a kvantumfizikával, ez milyen változásokat indított el?
Amit Goswami: Mondok egy példát. A kvantumfizika azt mondja, hogy minden objektum egy lehetőség, a lehetőség hulláma. A kérdés itt az, hogyan válik a valószínűségi hullám egy adott eseménnyé a tapasztalatunkban – annak következtében, hogy megfigyeljük azt?
MV: Szóval, annak az érzékelése, amit látunk kölcsönhatásba lép valamiféle erővel, és így hoz létre valamit…
Önt kérdezem, Dr. Laitman, a Kabbala tudománya megkülönböztet tényleges, különálló objektumokat? Az anyagi valóság a mi valóságunk, kapcsolatba lép azzal, amit akarunk, amit érzékelünk?
Michael Laitman: Nem szabad elfelejtenünk, hogy az előbb egy megfigyelőről beszéltünk, egy egyénről. A személyről, aki a valóságot tanulja. És, mintegy megtisztelve ezzel a személyt, a valóság létezik. Nem jelenthetjük ki azt, hogy a valóság rajtunk kívül létezik. Ez mind csupán a tudatosságunkban van, az agyunkban, kizárólag az érzelmeikben.
Rajtunk kívül, ha magunkból kintre megyünk, nincsen semmi valódi. Ehelyett formákat érzékelünk, amik nem kapcsolódnak az anyaghoz, ezek absztrakt formák, és ez csak alaptalan filozófia. Sohasem észlelhetjük, vagy ismerhetjük meg ezt teljesen. Talán egy másfajta létezési formában, de nem az aktuális, jelenlegi létezésünkben. Ez minden, amit mondhatunk amikor az anyagról és a formákról tanulunk, mert minden a minőségeinktől, az állapotunktól függ.
A minőségeink, amennyiben fel akarjuk osztani, illetve osztályozni szeretnénk azokat, megszerzők vagy adakozók lehetnek, pluszok vagy mínuszok, csakis két részre oszthatod azokat, akárhogy másként akarod is leírni vagy definiálni őket. Azonban mindenek előtt szükséges, hogy előbb a minőségeinkről tanuljunk, és ezután bennük létrejöjjön általuk a valóságunk.
Még ha valamiféle eszközöket csatlakoztatnánk is az érzékszerveinkhez, még ha az évezredek alatt kifejlesztett elméletekkel vizsgálnánk is őket, az sem számítana. Akkor is ugyanaz az emberi lény tanulna, kutatna, érezne. Minden bennünk, a mi tudatosságunkban történik.
A valóságot ma a megszerzés által érzékeljük. Folyamatosan szeretnénk kapni, bekebelezni, hogy felfaljuk, hogy megszerezzük. És így csak egy kis részét látjuk a valóságnak. Valójában nem is látjuk a valóság egészét; csak valamiféle belső alkalmazását annak. Azonban, ha megtudnánk szerezni egy magasabb természeti minőséget, isteni minőséget, akkor mi képesek lennénk kiterjeszteni magunkat, hogy megszabaduljunk a jelenlegi valóságészlelésünktől, és képesek lennénk a rajtunk kívüli valóságot is érzékelni.
Amit Goswami: Ebből fejlődik a pillanatnyi valóságunk, és ezt kizárólagosan csak a kreatív misztikus élményekben tapasztaljuk meg, vagy olyan archetípusokban, mint a szerelem, a szépség, az igazság, a jóság. Ez az, amit Dr. Laitman mondott, azt hiszem. Ha bevonjuk magunkat értékekkel és erényekkel, akkor esélyt kapunk arra, hogy ezt a valóságot sokkal tágabban érzékelhessük, ahhoz képes, mint amikor csak a hétköznapi értelemben beszélünk az ego dolgairól.
MV: Egyetért azzal, hogy az egyfajta etikai minőségek, azaz ezek az ideális tulajdonságok, mint a szeretet, stb., és ahogy ön említette, az adakozás vagy a megszerzés … ezek a dolgok választhatnak el minket a kvantum erőtől?
Michael Laitman: Meg tudjuk megváltoztatni a saját anyagunkat, amelynek a megszerzés a természete, a kapni akarás; képesek lehetünk ezen természet fölé emelkedni. Ez egy nagyon bonyolult technika, de a Kabbala bölcselete lehetővé teszi számunkra, hogy ezt megtegyük.
Amennyiben fölé emelkedünk – vagyis megváltoztatjuk a szubsztanciánkat, amiben eddig magunkat éreztük -, akkor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat is a valóság felé. Ez nem olyan, mint amikor elkezdünk kedves módon viselkedni másokkal, itt nem valami ilyesmiről van szó. Most egy másik valóság észleléséről beszélünk, amibe a személy belép, és akkor egy ellentétes világot kezd el látni, egy más világot. Látja az erőket – tényleges erőket -, amelyekre a fizikusok nem tudnak hivatkozni. Olyan erőket tapasztalhat meg, amelyek az anyag mögött működnek.
Amit Goswami: Igazából ma a fizikusok már képesek azonosítani ezeket az erőket, ezt a minőséget. Önnek teljesen igaza van, Dr. Laitman. Amit a fizikusok most mondanak nekünk az az, hogy a kvantumfizika szerint különbség van az ego általi hagyományosan tapasztalat és a kreatív tapasztalat, az elsődleges tapasztalat között.
A látásmód kontextusában bekövetkező változás, hogy hogyan látjuk, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a dolgoknak, amit láttunk, hogy mi történik ebben a kreatív élményben, ez az áttérés, az ego szintjén felépített valóságból, szemben a kvantumszinten felépített valósággal. Ezt hívom én “kvantum énnek”; a Kabbala talán más néven nevezi. Azonban ez a felfogásváltozás eredményezi azt, hogy bár történjék ugyanazon esemény, az a személy, akinek felfogása az ego szintjén alapul, sohasem lesz képes kilépni a saját valósága szerinti értelmezésből.
Michael Laitman: Abból, amit hallottam, talán a fizikusok már elérkeztek abba az állapotba, ahol megértik, hogy meg kell változtatnunk a kutató gondolkodásmódját annak érdekében, hogy felfedezhessék az új jelenségeket, jól értem?
Amit Goswami: Igen, ebből az is következik, hogy a kutató öntudatának át kell alakítania a saját tulajdonságait annak érdekében, hogy kutathasson a témában. Ez az oka annak, hogy sok kutató még mindig ragaszkodik a régi paradigmához, mert az új paradigma túl sokat követelne meg a tőle.
Tehát, a kutatóknak nem csak megfigyelőként kell a dolgokra tekinteniük, nem mellőzhetik saját maguk gondolkodásmódjuk átalakítását sem. A kutató – szó szerint – ha nem kezd változtatni a hozzáállásán, akkor koncepciója a régi összefüggésekben fog végződni. Talán néhányan készen állnak majd, hogy kilépjenek tudós elméjükből, de ez a paradigmaváltás időt igényel Dr. Laitman, sajnos.
Michael Laitman: Tehát vannak olyan fizikusok, akik már készek saját maguk megváltoztatására, hogy megkaphassák ezt az új tudatot, az újfajta érzékelést?
Amit Goswami: Abszolút vannak ilyen fizikusok, és arra kérem azokat, akik elkötelezettek az átalakulás iránt a kutatásuk közben, váljanak “kvantum-aktivistává” is.
Michael Laitman: A kvantumfizikán belül, akik tanulják és kutatják a kvantumfizikát, és úgy érzik, ez a változás szükséges. Milyen változáson kell nekik keresztülmenniük?
Amit Goswami: Nos, a változás. Először is túl sokat törődnek a külső anyagi világgal, mert ami úgy tűnik, hogy kívül bukkan fel, nem is igazán kívül van – ahogy azt az előbb elmondta – , ez sokkal inkább bennünk van. Azonban van itt egyfajta belemerülés a külső anyagi világba, amiből vissza kell váltani a megtapasztalt belső világába, el kell mozdulni attól a jelentéstől, amit mindennek tulajdonítunk, ebbe beleértve az anyagot is. Az anyagnak egyre kevesebb figyelmet kell szentelni, és a belső értékeknek kell egyre fontosabbá válniuk. Más szóval, a szeretet élményének meg kell előznie az anyagi objektumokkal való foglalkozást.
Michael Laitman: Talán elérkezünk egy olyan helyzethez, ahol a pszichológia segíthet a tudósoknak a változásban, és hamarosan elérkezünk egy „felső” kvantumfizikához.
Amit Goswami: Remélhetőleg képesek leszünk együtt dolgozni. A kvantumfizikusok és a Kabbalisták, és minden más spirituális személy, együtt, egymást segítve, abban az értelemben, hogy míg mi kvantumfizikusok segítséget adunk tudományos nyelven leírni mindazt, amit önök, Kabbalisták és filozófusok mondanak; önök pedig megtanítják nekünk, hogyan kell átalakítani magunkat, a gondolkodásmódunkat. Mivel az átalakulás nem csak egyfajta megértése a dolgoknak, nem csak egy elméleti átalakulás, hanem egy olyan, amit a mindennapi életben is véghez kell vinnünk; az elméleti ismereteket a gyakorlatba kell átültetnünk, de ez nem egyszerű. Csak azok, akiknek ez sikerült már, azok lesznek képesek vezetni bennünket. Tehát ebben az értelemben most egy új korszak kezdődik a tudomány és a spritualitás kölcsönös együttműködésével.
MV: Milyen tulajdonságokkal, milyen átalakuláson kell átesni a kutatóknak? Milyen hozzáállást kell kifejleszteni a tudósoknak?
Michael Laitman: Látjuk, hogy mindannyian csak elnyelünk, magunkhoz ragadunk, az önszeretet állapotában, az egoista szeretetben. Azonban a természet két erővel bír.
Még akkor is, ha végre az ember olyat cselekszik, mintha valaki felé adakozna, még akkor is annak érdekében cselekszik, hogy valamilyen profitra tegyen szert. Olyan ez, mint a pincér az étteremben. Ő kihozza neked az ételt, de cserébe fizetést és borravalót akar. Tehát alapvetően minden cselekedetünk valamiféle profit elérését szolgálja, e nélkül még megmozdulni sem lennénk képesek.
A természetet azonban két erő működteti, ellentétes irányú erők vannak jelen. Nem jelenthetjük ki, hogy ezen két erő a mi fennhatóságunk alá tartozik. Még ha elég erőnk is van ahhoz, hogy mértéktelenül adakozzunk, magunkat teljesen figyelmen kívül hagyva, még ha látszólag úgy is tűnik, hogy én a te vágyad kielégítésén dolgozom, saját magamat teljesen mellőzve, akkor sem mondhatjuk ezt. Ez nem olyan adakozás, mint egy anya adakozása, szeretete a gyermeke felé, amit ő tesz, érez az egy ösztönös szeretet, nem irányított.
Amennyiben nincsen szeretet közöttünk, de én mégis megadom neked azt, amit akarsz … Ha ezt meg tudnánk tenni, ha rendelkeznénk ilyen fajta felfogással, amiben úgy látnám a hiányosságaidat, a vágyaidat, mindezt az egomon kívül, túl azon, amit elképzelek magamban, akkor rendelkeznék egy olyan valóságérzékeléssel, mely túlmutat magamon. Ez az ahova meg akarunk érkezni. Mi is a tényleges valóság rajtunk kívül? Nem az, ahogy azt magunkban ábrázoljuk, nem az, ahogy a tudatossággal leírjuk számunkra.
MV: Szóval ebből a szempontból az énen, vagy ami ezen a folyamaton keresztül történhet, legyen az akár egy tudományos folyamat, vagy legyen az bármilyen folyamat, hogy az összes lehetőségünk alapvetően korlátozva van?
Michael Laitman: Ez az, ahogy mi felépülünk.
Amit Gotswami: Valójában a kvantumfizika képessé tesz minket arra, hogy felismerjük, amiről olyan csodálatosan beszélt. Van egy fontos jellemzője ennek a csökkenő okságnak, az úgynevezett “non-lokalitásnak”. Más szavakkal mi mind egyek vagyunk. A jelnélküli kommunikáció folyhat közted és köztem, amikor mi valóban szeretjük egymást. A valódi szeretet jelnélküli kommunikáció, nincs szüksége semmi vivőjelre. Nem kell azt mondanom, hogy „Szeretlek téged”, hogy tudd, hogy szeretlek. Szóval mi igazolni tudjuk ezt a két erőt, amiről beszélt, ezt meg tudjuk tenni a kvantumfizikában.
Azt mondjuk, hogy bizonyos tevékenységek, néhány választás, elvisz minket a non-lokalitás felé, a non-lokális tudatosság felé. Ezek azok a döntések, amikre azt mondjuk, hogy “jó”, és vannak bizonyos döntések, amik elkülönülést okoznak. Ezek minket egyre jobban belenyomnak az egonkba; és egyre messzebb és messzebb visznek ettől a nem lokális tudattól. Ez az, amit mi valójában úgy különböztetünk meg, mint hogy “rossz” vagy “gonosz”. Ez nem egy kettősség; ez csupán a mi reakciónk, hogyan választunk. Ha a versengést, féltékenységet, a tudást választjuk, akkor távolodunk a szeretettől. Mivel, ha azt választjuk, hogy szolgáljunk borravaló nélkül, ahogy Ön említette a pincért az étteremben, akkor a szeretet felé haladunk. Tehát a non-lokalitás felé közeledve, vagy attól távolodva, nagyon gyönyörű megkülönböztetéseket tehetünk, amiket a kvantumfizika ad nekünk.
Michael Laitman: Képesek a fizikusok megmagyarázni … megértik, hogy minél inkább előrehaladunk egy olyan állapot felé, amely időtlen és tér nélküli, ezek a tendenciák tesznek minket eggyé a szeretet állapotába? Vajon értik ezt? Össze tudjuk kötni ezt a két nyelvet eggyé: az érzelmek nyelvét és a fizika tér-, hely-, és időnélküli terminológiájának nyelvét?
Amit Goswami: Nagyon szépen fogalmaz, Dr. Laitman. Valóban, a jelnélküli kommunikáció a téren és az időn kívül történik, más szóval, nincs tér és nincs idő a valóságban. Szóval, túllépünk a téren és az időn, ez a mi célunk.
Michael Laitman: Tehát ez kényszerít bennünket, hogy elérjünk valamiféle kapcsolatot közöttünk?
Amit Goswami: Ez így van. Ez a kapcsolat. Ez a kötelék. A Kabbala úgy mondja, hogy: “nincs tér, nincs idő”, mi azt mondjuk: “non-lokalitás”. Van egy kísérletileg meghatározható terminológiánk, elég hozzá csak egy kommunikációs kapcsolat, ami a szeretetről szól. Meg kell vizsgálni, hogy milyen fajta jelre volt szükség a kapcsolathoz. Ha nem találtál jelet, akkor tudjuk, hogy elértük a nem-lokális tudatot. Ha viszont a jel létezett, akkor tudjuk, hogy csak beszéltünk a szeretetről, de nem volt igazi szeretet.
Michael Laitman: A Kabbala úgy tekint az evolúcióra, akár nemzedékről nemzedékre, akár az egyén életén belül vizsgálódunk, az evolúció a mi egonk evolúciójából származik; a vágyaink nőnek. Más szavakkal a vágyak növekednek az emberekben, és ez ösztönzi őket, hogy fejlesszék a technológiát, a gazdaságot, és az emberi társadalmat, stb. Érdekes, hogy amikor megérkeztünk a mi generációnkhoz a korlátaink határához, amikor mi már nem tanulunk a valóságról többé, ekkor, mintha megpróbálnánk behatolni a valóság határaiba. Mit gondolsz? Mit szimbolizál ez?
Amit Goswami: Amit a materialisták mondanak az alapvetően az, hogy nincs szabad akaratunk, nincs választásunk; mi csak termékei vagyunk a newtoni és a darwini determinizmusnak. Az evolúció agytekervényeket adott nekünk, és mi tehetetlenek vagyunk velük szemben. A spirituális hagyomány azt mondja, hogy bár mi a versengés eme negatív agyi hálózatával rendelkezünk, pl. kapzsiság, féltékenység, harag, de létrehozhatjuk a saját valóságunkat a pozitív érzelmeink és kapcsolataink által, és létrehozhatunk pozitív érzelmi, agyi áramköröket, amik felülírják a negatív érzelmi, agyi áramköröket; és ezen a módon le tudjuk győzni az alap vágyainkat.
Michael Laitman: Azonban ez előtt, nincs választásunk. Mielőtt megérkezünk ehhez a pozitív valósághoz, itt látszólag nincs más választásunk, kizárólag az ego erején keresztül haladunk előre, a gonosz erő, ami a nyereséget veszi figyelembe, amennyire csak lehetséges, a minimális erőfeszítéssel. És ez a formula, ami által mi létezünk. Ez azt jelenti, hogy, amíg nem alakítjuk át magunkat valamilyen módon, amíg nem emelkednünk fel az adás és szeretetet állapotához, és nem irányozzuk magunkat a két erő: megszerzés és adakozás közé, a gyűlölet és a szeretet erői közé, addig mi nem is fogunk rendelkezni ezen két erő felett. Mert ezek között van és lesz a szabad választásunk. Egyelőre nem létezik bennünk, és talán ma már elérkeztünk ahhoz az állapothoz, ahol ez egyre világosabbá válik számunkra, hogy ez az, amit az emberiségnek el kell fogadni.
Amit Goswami: Igen, ha nem kompenzáljuk a negatív tendenciákat és az agyi áramköröket, akkor automatikusan kompenzálódnak, agyi áramkörök, amelyet a szeretet önkéntes cselekedeteivel teremtünk meg, szándékos gyakorlás által; mi valójában becsapjuk magunkat; mi kompromittáljuk a képességeinket, hogy létrehozzuk ezt az új, nagyon szerethető jövőt magunknak.
Michael Laitman: Amikor elérjük ezt az új valóságot, amikor rendelkezünk majd ezzel a két erővel és szabadon használhatjuk a negatív és a pozitív erőt, ezután már nem hívjuk őket negatívnak vagy pozitívnak… Hol van itt Isten, a Felső Erő ebben a helyzetben? Rendelkezni fogunk mindkét erővel, és pontosan ez tesz majd képessé, hogy szabadok legyünk az új tudatosságban és a valóság újfajta érzékelésében. Van itt hely egy még magasabb erőnek? Vagy talán, a pozitív erő, a szeretet és adakozás ereje, amit el fogunk érni, ez majd elégedettséggel tölt el minket, és szabad emberré változtat minket.
Amit Goswami: Azt hiszem megfelelővé válunk ebben az esetben. Mi történik, ha ez az egyensúly megszületik az adakozás és a megszerzés között, a negatív és a pozitív között, és az egonak nem kell cselekedni többé. Mi egy olyan szintre fogunk érni, ahol a választásaink ténylegesen Isteni választásnak tekinthetőek, melyben mindig minden megfelelően történik. Ez a lépés, lépések fognak minket az evolúció újabb és újabb fejlődési szakaszai felé vezetni.
Michael Laitman: Más szavakkal, a harmadik erő, amit úgy nevezünk, hogy ”Isten középen”, a helyes választás maga, a két erő között, középen?
Amit Goswami: Igen, valahogy úgy. Azáltal, hogy egyensúlyba kerülünk, föladtuk az egót, és a Teremtő képes lesz megnyilvánulni.. És ezután, egyre többé és többé válunk – Istenné.
Michael Laitman: A választásunkon belül.
Amit Goswami: A választásunkon belül, amikor is a Teremtő választása és a mi választásunk azonossá válik, a választás helyessége pedig nem megkülönböztethető Tőle.
Michael Laitman: Én egy Kabbalistát látok benned.
Amit Goswami: Köszönöm szépen! Azonban a kvantumfizika valóban egy nagyon-nagyon jó terminus, amely megalapozza a kapcsolatokat az ősi hagyományokkal. Amit az ősi hagyományok megéreztek kreativitással, kreatív betekintéssel, azt most kvantumfizika is alátámasztják tudományos adatokkal, és tudományos elméletekkel, és a tudományos előrejelzésekkel. Szóval a kölcsönösen gazdagító viták és párbeszédek, mint amit mi is lefolytatunk most, vezetnek minket előre.
Ez az, amit a felszínre kell hozni. Nézd, ezek nagyon régi rendszerek, mielőtt még a vallások keletkeztek, amelyek jelenleg is emlékeztetnek minket, hogy a valóság alapvetően egy; ez mind a tudatosság. Van választás, és ez a választás azonos lesz a kreativitás isteni uralmával, és ez elvisz minket az átalakulás felé. Ez az összefoglaló, amit a kvantumfizika is mond. Ez olyan csodálatos!
MV: Beszéltünk a non-lokalitás jelenségéről, az erre való felkészülés során nézegettem az internetes oldalukat. Rájöttem, hogy Goswami professzor és Laitman doktor mind a ketten, ugyanakkor, írtak egy levelet Obama elnöknek felajánlva ezt a magasabb, átfogóbb szemléletet. Szóval kvantumos szinten önök testvérek, látom, hogy közös céljuk van.
Nagyon szépen köszönöm, hogy eljött hozzánk Goswami professzor. Ez csodálatos, gyönyörű, és nagyon tanulságos volt. Szeretném még megköszönni Laitman doktornak ezt a nagyon élénk beszélgetést.
Ezzel zárjuk programot itt, a kapcsolat ezen örömteli helyén. Találkozzunk legközelebb. Jó éjszakát!
SzL
KA

17 aug 2015

Alagút egy ellentétes világba

alagút

Számomra, az egész világ fel van osztva azon az alapon, hogy mi az, ami bennem található és mi az, ami rajtam kívül.  Van a testem, amely kitölt valamilyen helyet, és van a körülöttem levő világ. A számomra a legfontosabb dolog én magam vagyok, minden egyéb csak másodlagos, amely szintén fel van osztva annak a fontosságnak az alapján, hogy mi az, ami előnyös a számomra és mi az, ami kárt okoz nekem.

De tételezzük fel, hogy én megcserélem önmagamban ezeket a részeket és elérek egy állapotot, amelyben a rajtam kívül levő dolgok fontosabbá válnak számomra, mint önmagam. Ezáltal, egy belső forradalmat csinálok magamban, egy belső fordulatot hajtok végre a felfogásomban, amely egy új viszonyt épít ki a valósággal önmagamon belül. Elkezdek birtokolni egy ellentétes értelmezést az idő, a mozgás, a hely a jó és a rossz koncepciójával kapcsolatosan, azaz minden teljesen ellentétessé válik az előző érzékelésemmel

Egy olyan világban találom magam, amely ellentétes (egy anti-világban), azaz amely teljesen ellentétes a jelenlegi világommal!  Ez teljes egészében más fajta irányban mozog, a múltban a jelenben és a jövőben, minden korlátozás nélkül.

A térérzékelésem megváltozik, többé nem vagyok egy bizonyos helyhez kötve. A fizikusok beszélnek a világegyetem féregjárataiban való létezéséről, és hogy ezekbe képesek vagyunk belépni. Be kell hatolnunk abba a világba amely túl, van, az anyagon.

Természetesen, én úgy tekintek önmagamra, hogy az sokkal fontosabb számomra bárminél, amit kívül találok, azonban ha én képes vagyok a fent említett érzékelést magam köré kiterjeszteni, azaz magam által döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, akkor ezen a szinten az idő urává válok.

Azonban a fizikusok a tér elhajlásáról is beszélnek, egy elméleti nézőpontból megfigyelve, mintha egy különleges eszköz segítségével vizsgálná a teret egy földi ember (aki a tér elhajlását nem érzékelte azt megelőzően).  Lehetetlen átlépni a fizikai világ határait ezen, módon, azaz egy eszközzel. Ilyen módon ugyan azt az anyagot fogják látni az idő a tér, és a mozgás egy nagyobb felbontásán keresztül.

Eközben a Kabbala bölcselete az ember valóség érzékelésének megváltozásáról beszél váltakozó érzékeléséről beszél, amennyiben képes felszámolni az anyagtól való függőségét. Lemeztelenítve és megszabadulva az anyagtól az Univerzum közepén és keresztültekintek rajta, minden behatároltság nélkül, és megláthatom azt a helyet, amelyből Kiáradó Erő okozta az Ősrobbanást. Ez az Erő biztosította az energiát ennek a hatalmas univerzumnak a megteremtéséhez és fejlődéséhez és juttatta el addig a pontig ahol én most vagyok.

Miközben én vissza pillantok, mert meg szeretném látni azt az Erőt, ami az ősrobbanást okozta, mert pontosan ez az amit meg akarok vizsgálni, azonban nincs mit megvizsgálnom a Világegyetemünkön belül,  mert ez az egész csak ennek a kezdeti Erő hatásának az eredménye. Ha én megértem és megismerem ezt a Forrást (eredetet), akkor bennem is azonnal megjelenik az eredet összes következménye.

Azonban magából a következményből nem tudjuk feltárni és tanulmányozni az Eredetet. Láthatjuk, hogy az emberiség még nem áll készen a fejlődésnek erre a szintjére és általánosságban ki is jelenthetjük, hogy a Forrás nem tárható fel ezen a módon.

2014.04.17, A Kab.Tv. “Egy új élet” cimű műsorából

forrás: A Tunnel To The Opposite World

Posted on June 13th, 2014 at 8:46 am

מנהרה לעולם הנגדי

פורסם: 8.06.14, 16:00

ford: BS

lekt: KA

 

 

 

18 jún 2014

A változás képlete

A változás képlete

Kérdés: A munkám során mostanában kapcsolatba léptem számos professzorral, és többek között beszélgettem velük a Kabbaláról is. Meg kell mondjam megértették annak alapelveit, de mégsem hittek bennük.

Válasz: Igaz. Ők racionálisan közeledtek a témához. “Oly sokat tanultunk már a világunkról más fajta tudományok által, hogy már teljesen tiszta képünk van az egészről. De itt van ez a fiú, aki nem tűnik őrültnek, jön és elkezd beszélni valamiféle koncepcióról, mi pedig nem vagyunk biztosak abban, hogy honnan is szedte azokat. Azt mondja, ez az alapja az összes tudománynak és minden a Fénytől és az edényektől származik.”

“Mi semmit sem tudunk azokról. Semmiféle bizonyítékot nem találunk arra, amiről beszél. A magyarázatai talán nagyon logikusnak tűnhetnek, azonban a bölcselete mindössze virtuális feltételezésen alapszik. Tegyük fel, hogy mindez mégis úgy van, ahogy mondja, ezeket a feltételezések egy tökéletes filozófián alapszanak.”

“De miért kellene mindezt tudományként elfogadnunk, ha szerinte viszont a mi normáink nem tudomány? Egy tudomány az, amit meg lehet tanulni és arról elmélkedni. Azt mondja, hogy az ő tudománya csak megmutatja mi szerint éljél és az belsőleg változtat meg. Mi soha ezelőtt nem hallottunk ilyen dolgokról. Mit jelent az, hogy “megváltoztatni az emberi természetet”? Van egy kultúránk, egy oktatási rendszerünk, azt tanítjuk az embereknek, hogy legyenek kedvesek, empatikusak; mi lenne még ettől is jobb? Mit kezdjünk ezzel a tudománnyal?

A tudósok nem képesek elismerni az észlelések viszonylagosságát. Nem értik meg, hogy a személyen belüli változások megváltoztatják annak valóságát is, mivel mindez a belső válaszok által lett megalkotva.

A Kabbala Bölcselete pontosan elmagyarázza ezeket a kölcsönös kapcsolatokat; amilyen mértékben változom magamon belül, olyan mértékben fog a világ is változni érzékelésemben. Ez a kulcs formula, van egy állandó tényező és egy változó paraméter, ami az edényt, vágyaimat, érzékenységemet, gondolataimat stb. tükrüzi; azok megváltoznak és aztán a világ is változik.

A változás képlete

Az “X” vagyok én, a “K” a rögzített együttható, és az “y” pedig a világ. Azokhoz szólok, akik hajlandóak meghallgatni.

A tudósok még nem állnak erre készen. Hiányzik nekik egy új vágy, ami kihúzná őket ebből a világból. Ha nekik még ez a vágy nem alakult ki, nem fognak meghallani engem. Az egyénnek nem csak az e világ jelenségeire kell érzékenynek lennie, hanem a spirituális világ dolgaira is.

Kérdés: Szóval akkor mit is jelent mindez? Az intelligens emberek, a tudósok nem képesek minket megérteni?

Válasz: Ők jelenleg a legnagyobb ellenzői ennek, mivel biztosak abban, hogy szilárd talajon állnak.

Kérdés: Akkor kihez fordulhatok?

Válasz: Létezik egy kabbalista mese egy Ptachiya nevű emberről, aki egy városhoz érkezett és minden “üres” embert elvitt a sivatagba. Ezután, amikor az élet értelméről kérdezték őket, úgy érzeték magukat, hogy ők nyomorultak és üresek. Habár, a személy mégsem érzete ezt, nem volt edénye, nem volt vágya erre, vagyis nem érte el az észleléshez szükséges szintet.

Természetesen nem szabad abbahagynunk a terjesztést, de csak az a személy képes meghallani a kabbala bölcseletének üzenetét, akinek van szívben lévő pontja. Egy másik alternatíva, hogy megvert állatként érzi majd magát, aki nem tud sehova sem menekülni az ütések elől. És csak ezután áll készen arra, hogy kövessen minket, hogy megszabadulhasson a bajoktól.

2013.01.02, Napi kabbala lecke – negyedik részéből, “ Test és lélek”

SzL

05 jan 2013

A tudomány megváltoztat minket

A tudomány megváltoztat minket

A vallás, tudomány, filozófia és minden, amit az ember megalkotott azért van, hogy közelebb vigye őt a Teremtőhöz.  Azonban mindez valójában a Kabbala Bölcselete által van teljesítve.

Ha tanulmányozzuk a vágyaink öt szintjét (“vastagságát”) és a folyamatokat, azok a kapcsolatokban helyezkednek el időszakok és értékek alapján, ezeket hívjuk általánosságban “tudománynak”, “filozófiának” és “pszichológiának”. Így vagy úgy megtanulom mi is történik a megszerzés vágyaimban. Mikor tanulom azt? A száműzetés alatt. Megfelelő időben és állapotban.

Különben is, vannak olyan emberek, akik vágyaik, a száműzetés felé akarnak emelkedni. Így ők kifejlesztik a belső képességüket, a magasabb szintekről tanulnak a Kabbala Bölcseletének segítségével. Ezen a szinten kapcsolatba tudnak lépni a Teremtővel, ami azt jelenti, hogy ők megépítik a saját megszerzés vágyaikat a Teremtő sablonja alapján.

Amíg nincs alakja sem formája, és annak érdekében, hogy ez a hasonlatosság stabilizálódon kérem a “Körülvevő Fényt”, hogy alakítson engem. Ez a Fény belép a vágyaimba és megépíti az adományozás sablonját bennem, mely a Teremtőhöz, a “Visszatérő Fény” – hez hasonlóvá tesz.

A tudomány megváltoztat minket

Tehát a tudomány, a filozófia és pszichológia megsúgja, hogy mi is történik a megszerzés vágyainkban. Mi fejlesztjük ezeket a tudományágakat racionális módon anélkül, hogy megváltoztatna minket. Ebből kifolyólag, még a legrosszabb ember is magas szintre képes eljutni a tudományterületeken. A filozófus lehet náci, sőt bárki. Manapság lehetséges az, hogy egy filozófiai fogalom igazolja a gonoszt a világunkban.

Másrészről, a Kabbala Bölcselete ad egy másik megközelítést: a személy jónak, adakozóvá változtatja magát, így ő képes lesz ennek mértékében felfedezni a Teremtőt. Ez egy teljesen más fajta bölcselet, a hagyományos tudósok nem képesek megérteni ezt, ugyanis ez a személy átalakulásán alapszik.

Ma, egy ilyen változásra van szükség, a Felsőbb Dimenziók erre köteleznek minket. Ez a tudomány kiáltása, a filozófia és az, ahonnan az ember származik. Ha nem kezdjük el, saját magunk átalakítását az Istenség útmutatása szerint, akkor összetűzésbe keveredünk vele. A valódi probléma nem ebben a világban van elrejtve, hanem abban, hogy a Teremtő rajtunk “landolt”, az általános Kölcsönös Garancia integrál rendszerében. Ez lóg a fejünk felett, mint egy hatalmas repülő csészealj egy Sci-fi filmből és ahogy ereszkedik, egyre kevesebb és kevesebb mozgásteret hagyva számunkra.

Teát, minden a személytől függ: vajon megváltoztatja-e magát annak érdekében, hogy továbbra is a helyes módon fejlődjön, vagy nem.

Térjünk vissza a tudományhoz és filozófiához: A zsidó nép száműzetése és annak a világ nemzeteivel való integrációnak célja azt volt, hogy megadja nekik a tudományt, a tudást a megszerzés vágyairól. Másrészt, a Kabbala Bölcselete a külső világról tanít bennünket, vágyainkat megváltoztatja és mindez oly módon van elrendezve, hogy ahogy a Fény áthalad a vágyakon az megadja az adományozó forma előnyeit. A Fény nélkül, nem létezik a Kabbala Bölcselete.

Úgy keletkezett, hogy amikor az emberek kezdték felfedezni a vágyaikat, annak szerkezetét, életüket, és elkezdték megvizsgálgatni azt, a Reformáló Fényt magukra kezdték vonzani, más szóval, elkezdték saját maguk átalakítását jóvá, adakozóvá, a megszerzés helyett.

Ahogy a Fény változtatja a belátási képességemet, én összegyűjtöm az adatokat és végül egy új tudományt fedezek fel, az úgynevezett “Kabbala Bölcseletét”.

2012 December 06, Napi Kabbala lecke, 4. rész – “A Kabbala Bölcselete és Filozófia”

SzL

11 dec 2012

Kabbala és az okult tanítások

Kabbala és az okult tanítások

Kérdés:

Vajon a Lurianic Kabbala elutasítja a rejtett Hermetikus Tudományt? Lehetséges, hogy egy materialista ember valódinak tekintse a Hermetikus Tudományt? Vajon ez valóban létezik vagy nem?

Válasz:

Minden Hermetikus Tudományra elmondható;  nem valódi, nincs alapja egyáltalán, ez csak valaki képzeletének a szüleménye, a fantáziája. Tekintettel a Filozófiai doktorátusomnak, (dolgozatom tárgya volt a “Filozófia, vallás és a Kabbala”), ez megadja nekem a jogot arra, hogy bizalommal kijelentsem, hogy a Kabbala egy tiszta Tudomány.

Mivel a filozófia és minden más próbálkozás, hogy megértsük a valóságot, nem a kutatáson alapul, hanem kizárólag az okra, amelynek az alapja nem ismert, mind egy törvény, ezek alapulnak a mi egoizmusunkra, de mi nem fogjuk fel.

Ennek eredményeként, a filozófia régen meghalt. Minden úgynevezett spirituális tanítás fokozatosan eltűnik, mivel az ember fölé emelkedik, és látja, hogy azok érvénytelenek. Nincs gyakorlatra vagy ellenőrzésre vonatkozó többszörös spirituális tanítás. Ez kizárólag érzésre alapul, de mint tudjuk, az érzelem is nagyon változatos, ezért jelenleg még körülbelül 2800 vallás és hitrendszer létezik, és meglátjuk, hogy ezek fokozatosan eltűnnek.

A Kabbala tudománya nincs mellette vagy ellene. A Kabbala tőlük félre áll;  vizsgálja a fizika természetét, ahogy bármely más tudomány rendszeresen teszi. A Kabbala fő elve, hogy megvizsgálja a természetet, hogy hasonlóvá váljon hozzá, és megnyerje. A Kabbala egy nagyon konkrét tudomány; nem beszélve a lélekről, amely eltér a vallástól. A lélek jelentése a Kabbala szerint, egy rendkívül komoly és mély elérés és megértés a világról, amelyben jelenleg élünk. Ez a fajta megvalósítás a fennmaradásunkhoz tartózik, hogy megvédjük magunkat egy hatalmas ugrástól, amely közeledik, mint válaszul a tudatlanság és a természeti törvények nem hajlandó követésére.

2012 Október 5, Grúziai kongresszus

BS

13 nov 2012

A Teremtő megváltoztatása vagy saját magam megváltoztatása?

A Teremtő megváltoztatása vagy saját magam megváltoztatása?

Kérdés:

Ön számtalanszor említette, hogy a Kabbala egy tudomány. Akkor olyan koncepciók, hogy “az Isten személyes, vagy egyéni aspektusa”, valamint “az út a Kabbalán keresztül, az odaadáson keresztül történik” hogyan egyeztethetőek össze ezzel?

Válasz:

A magasztosabb erő a Kabbalában “természet”-nek van nevezve, vagy a “Teremtő”-nek. Hívhatjuk “Isten”-nek is. De ez a magasztosabb erő semmiben nem azonos, azzal ahogy azt a hívők gondolják. Mindez egy tiszta, fizikai, abszolút, jó hatóerő mindenre, ami csak létezik, mely erő állandó és változatlan. Ezért van az, hogy a hívők, függetlenül vallásuktól azt kérik, hogy az Isten változzon meg számukra, lényegében imáik erre irányulnak, míg azok akik Kabbalát tanulnak arra törekszenek, hogy magukat változtassák meg, mivel megértésük szerint az Isten abszolút és megváltoztathatatlan.

Amennyiben Ő abszolút mértékben jó, amennyiben Ő abszolút mértékben szerető, akkor én nem kérhetem Őt arra, hogy megváltozzon, hiszen Ő abszolút mértékben jó és szerető. Az abszolút koncepciója már önmagában azt jelenti, hogy nincs kitől mit kérnem. Például hogyan kérhetném édesanyámtól, aki már amúgy is a lehető legnagyobb mértékben szeret engem, hogy szeressen engem egy kicsit jobban?

Ennél fogva az összes aspirációnk, teljes munkánk arra szolgál. hogy magunkat változtassuk meg, hogy magunka felhúzzuk, hogy mi magunk olyanná váljunk mint Isten. Ezért van az emberi lény “Ádám”-nak nevezve, a “Dome”- hasonló szóból. A személynek el kell érnie ezt a szintet.

Ezáltal a Kabbala semmilyen módon nem kapcsolódik bármely valláshoz a világhoz való viszonyát tekintve, és ennél fogva tudománynak számít.

5 november 2o12, Grúziai kongresszus 1.lecke.

HZS

08 nov 2012

Mit mond az Asztrofizika

Mit mond az Asztrofizika

Az asztrofizikus L. Gindilis, az ŰrTudomány Akadémia tagjának a véleménye:amikor beszélünk a Földröl mint egy egyetlen, akkor világos hogy ő beteg. A probléma az, hogy a kritikus pont nincs messze, és már beléptünk az átmeneti szakaszba. Ebből a helyzetből kijuthatunk többféle módon, belefoglalva az önpusztítást és a bioszféra halálát is.

Hogyan, milyen irányban fog dönteni az emberiség, ez a szabad akaratától függ. Itt az ideje, átmenni az önző felfogásból a planetáris felfogáshoz. Az emberiségnek meg kell találnia az erőt, hogy változtassa meg az öntudatát, hogy adja fel a fogyasztási ideológiáját, és átmenjen az ellenségességből az együttműködésre. Jelenleg letértünk a cél irányától, és átvettük az individualizmus és a szétválasztás útját. Azt mondják, hogy a verseny a haladás motorja. Vajon az emberi test szervei versenyeznek egymással?

Véleményem:

Így kezdenek el beszélni a tudósok a kabbalisták nyelvén! Csak az maradt nekik, hogy hogyan tegyék meg az átmenetet elutasítástól a kapcsolathoz.

Remélhetőleg, hogy ők felfedezik maguktól a módszert az ember átalakulására – a Kabbala Bölcseletét.

(BS)

03 okt 2012

Alvásba zuhanva az ellenséges markában

Kérdés

Miért nem fedezik fel a modern tudomány kutatói, a lényegét annak, ami most történik a világban?

Válasz

Éppen ellenkezőleg, fokozatosan kikutatják a lényegét. Néhány ember már most felfedezte és publikálta, hogy az emberi társadalomnak egységre kell törekednie. Írva van, „higgyünk a nemzetek bölcsességében.” Szóval már ismerik a problémát, és látják, hogy az egység valóban szükséges. Egyszerűen nincs más választás. Az emberek látják ezt, a saját szemükkel, anélkül, hogy a spirituális úton lennének, a korrekció módszerének megszerzése nélkül.

Sőt, egyre hangosabban felemelik a szavukat az egység szükségességéért. Csak támogatnunk kell ezt a folyamatot, minden erőnkkel.

Azonban a legfontosabb dolog, amelyet nekünk kell megtenni, hogy megismertessük az összes emberrel, minden lehetséges eszközzel, felhasználva az összes csatornát, hogy van módszer, van eszköz. Ez az, amiben a probléma rejlik: hogyan mutathatjuk meg a módszert a világnak, hogy ez lehet a gyógyszer a bajainkra?  Hogyan írhatjuk át a kabbala tudományának teljes rendszerét úgy, hogy az emberek ne forduljanak el tőle, csak a nyelvezet miatt?

Fokozatosan kell cselekedni, most nem beszélünk a Teremtőről, a Torahról, a parancsolatokról, és így tovább. Csak felemeljük az egység gondolatát és tovább visszük. Folytatjuk a magyarázatot egészen addig, míg az emberek megértik, hogy át kell menni egy bizonyos változáson, és hogy a legfontosabb, hogy át fognak menni egy belső fejlődésen, a Fény eszközén keresztül. Akkor új szívbeli pontok lesznek a feltárva, és emellett a világ is képes lesz felismerni, hogy Izrael egy feladat, egy kijelöltség. Hirtelen mindenki elkezdi másképpen megérteni azt. Ehhez fokozatosan hozzá kell adnunk a saját részünket, a korrekció módszerét. Az emberek beszélnek a válságról, és önmaguk erejéből kell egységre lépniük. Nekünk azt kell elmagyarázni pontosan milyen módon, kell ezt az egységet végrehajtani.

Fájdalmasan érezzük az egységre lépésre való képtelenséget, mintha a Teremtő, a természet egy halálos véghez vezetne minket, hogy megölhessük egymást. Csak úgy, mint az ősi Babilonban, egy megváltoztathatatlan törvény előtt állunk. Gyűlöljük egymást, miközben teljesen és eltéphetetlenül össze vagyunk kötve és függünk egymástól. Tehát akkor mit tehetünk? Az ellenségem itt van mögöttem, kész megölni engem, de én alszom a karjaiban, mint egy csecsemő. Lehetséges ez?

A természet a halálos végbe, katasztrófákba vezet bennünket. Ez az, amit tudatnunk kell a világgal, tisztán rámutatni erre, és elmagyarázni, hogy ez a legmegfelelőbb állapot arra, hogy megszerezzük a korrekcióhoz szükséges módszert.

KN


24 jún 2011

Ajándék az emberiségnek

A Kabbala tudománya különleges, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy felfedjük azt, hogyan irányítsuk a természet két erejét: a megszerzés és adakozás erőit. A teljes természet ebből a két erőből áll. Mi láthatjuk őket mindenhol: plusz mínusz, adakozás és megszerzés. Ezen két erők kombinációja hozza létre életünk esszenciáját.

A kövületi szinten atomokat, molekulákat, dipólusokat, kristály formákat, stb. építenek. A növényi szinten a plusz és mínusz kombinációja életet hoz létre, a plusz nyújtja a hasznos, szükséges dolgokat, míg a mínusz megszabadul a hulladéktól, mely lehetővé teszi a test életét és fejlődését.

Az állati szinten a plusz és mínusz még nagyobbá, erősebbé válik, és azok egymással való kapcsolata nem csak azt okozza hogy hasznos dolgok belépnek, és káros anyagok távoznak, hanem mozgást, szaporodást, és a különálló állat egyéni életét is létrehozzák. Ez már egy különleges összegzése a két behatásnak.

Azonban bármennyire ez egy paradoxnak tűnik, az emberi szinten mind a mai napig csak az egyik erő működött. Ennek eredményeképpen, bármely élvezet ami belépett, azonnal ki is lett oltva. Mindez azért van, mivel vágyunk önző, és nincs semmi esélyünk annak ellenállni, nem vagyunk képesek arra, hogy egy másik erőt állíthassunk annak ellenében, hogy mi kiüríthessük a káros anagokat vágyainkból és gondolatainkból, szívünkből és értelmünkből, mely az emberi szinthez tartozik.

Most egy második erő jelenik meg számunkra – a szívben található pont, mely önzőségünkkel szemben áll. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megformázzuk magunkat, hogy eldönthessük melyik gondolatokat és vágyakat vegyük magunkhoz, és melyiket tegyük kívülre. Ennek eredményeképpen, a több ezernyi vágyból és gondolatból mi képesek vagyunk egy új struktúrát összegyűjteni, és egy speciális szintet építeni magunkon belül, mely “Ember”-nek (Ádám), vagy “lélek”-nek van nevezve. Mindaz tíz Szfirából áll, és egy Parcuf-nak van nevezve – mely egy spirituális struktúra.

Ez az amit megformálunk magunkon belül annak a ténynek köszönhetően, hogy a két erő végre elkezdett kifejlődni bennünk. Több százezer éven keresztül csak egy erő működött rajtunk az emberi szinten. Mi állandóan vágyaink és gondolataink által lettünk aktivizálva, melyek automatikusan felébredtek bennünk. Ez az ahogy eddig éltünk.

De most, több milliónyi emberrel együtt a világban, mi egy valódi ajándékot kaptunk felülről – az adakozó vágyat a megszerző vágy mellé. És mi most egy új teremtményt kezdünk el formálni magunkon belül. Nekünk magunknak kell megépítenünk az emberi lényt magunkon belül. Ez az ember evilági létezésének teljes, és egyetlen célja. Egyébként mi lenne életünk értelme? Mi mást tehetünk itt?

Ma mi az egész emberiséggel együtt haladunk előre. Mi vagyunk az elsők, és mások jönnek majd utánunk. Egyik napról a másikra új emberek ébrednek fel, és csatlakoznak ehhez a folyamathoz, hogy egy emberi lényt építsünk fel mindegyikőnkön belül. Te és én megtanuljuk hogyan váljunk emberré a szó valódi értelmében.

07 jún 2011

“Beöltözés” valaki másba

Kérdés:

Miért ilyen nehéz és zavaros a szeretet útja?

Válaszom:

Mi magunk vagyunk megzavarodva. Engem az önző megszerzés iránti vágy ural, és minden amit érzek, és gondolok az csakis azon belül található, az én saját érdekemben. Szóval hogyan lennék képes egy másfajta számítást végezni – nem a saját érdekemben?

Képzeljük el, hogy “beöltözünk” valaki másba, és én számításaimat annak a másiknak a szempontjából kezdem el végezni. Csak 1OO évvel ezelőtt történt, hogy az emberek elkezdtek megérteni hasonló koncepciókat. Nem véletlen, hogy ezt az időszakot Freud és Einstein jellemezték, nemcsak azáltal hogy termékeny felfedezéseket tettek, hanem ugyancsak baráti kapcsolatot létesítve egymással.

Több százezer éves fejlődés után, épp hogy csak egy évszazada történt meg, hogy az emberiség legnagyobb elméi felfedezték a pszichoanalízist – vagy más szóval elkezdték az embert belsőleg analizálni, a materiális szinten. Csak akkor kezdték ők el vizsgálgatni az emberi érzékelést, “Én és a körbevevő világ, én és felebarátom”.

Mindez nem egyszerű. nagyon hosszú időbe telt, hogy megközelítsük az ember állati lelkét, és az még mindig nagyon távol van a spiritualitástól. A teljes probléma abból áll, hogy mi képtelenek vagyunk és nem is akarunk beleöltözni egy másikba. A társadalomnak kell azt biztosítania, hogy minden személy így cselekszik majd, hogy minden egyes személy megpróbál így cselekedni, és elkezdi megkülönböztetni hogyan jelenik meg felebarátja szemeiben, és hogy felebarátja valójában mit akar.

Mindez nagyon nehéz, bár mindez csak pszichológiai gyakorlatot kíván ennek a világnak a szintjén, ami még mindig nem viszonyul a spiritualitáshoz. Akarunk ennél többet? Ok menjünk tovább. szervezzünk meg egy olyan környezetetet, mely végre elkezd befolyásolni minket.

Az út pont azért hosszú, mivel senki sem befolyásol minket. Nem létezik előrehaladás társadalmi behatás nélkül. Honnan kaphatná a személy meg az érzékelés spirituális részleteit? Csakis környezetétől.

15 ápr 2011