Dr. Michael Laitman

ünnepek

A Fény adásának ünnepe

Kérdés:

Mit ünneplünk a Shávout ünnepekor?

Válaszom:

A Shávout alkalmával mi a Tóra adását ünnepeljük. Ez az a nap, amikor mindazok, akik “Izrael”-nek számítanak (Izra-El, azaz egyenesen a Teremtőhöz) megkapták a Tórát, a szabad választáson keresztül történő önmegvalósítást, ahelyett, hogy az előre beprogramozott beteljesülés állapotát a Fény nyomásának hatására érjék el.

Épp ellenkezőleg, ők képesek látni saját magukat, a teljes valóságot és magát a Teremtő is ennek hatására. Ahelyett, hogy a Teremtő tegye mindazt, ők (Izrael) képesek eldönteni, hogy ők valóban vágynak ezen cél elérésére, mintha nem a Teremtő lenne az aki ezt a célt felajánlja számukra.

Mi azt ünnepeljük, hogy képesek vagyunk megérteni, érezni és elérni a felső erőt, mely működik bennünk, és képesek vagyunk magunkat azonosítani annak munkájával. Nyilvánvalóan ez a felső erő, a Teremtő működik így is, úgy is. Azonban mi elérjük, megértjük hogyan is működik Ő, mi vágyunk arra, hogy ő dolgozzon rajtunk, és még azelőtt hogy Ő akcióba kezdene mi már megindulunk Ő felé. Ez az ahogy a szeretet lemérhető.

Kérdés:

Szóval csakis a Tóra megadásával értük el a szabad választást, azt a szabadságot, hogy elfogadjuk a módszert, és azt önkéntesen megvalósítsuk, míg korábban nem rendelkeztünk hasonló szabad választással?

Válaszom:

Így van. Ezáltal ezt úgy tekintjük, mint a “szabadulást a halál angyalától”, “szabbaddá válást saját országunkban (vágyunkon belül)”, mint szabadságot. Mit is jelent ez a szabadság? Most már képes vagyok kifejezni saját nézetemet a teremtés céljáról, és útunkról.

Képesek vagyunk egy másik célra váltani? Nem nem vagyunk képesek. Képesek vagyunk egy másik útat választani: Nem. Akkor mi olyan különleges itt? ÉN veszek részt abban, ÉN hozom a döntést, ÉN választom ezt a vágyat, ÉN vagyok jelen a folyamatban. Egyébként ez nem én vagyok. A Teremtő megadta nekünk a lehetőséget a résztvételre. Mindez azt jelenti, hogy én kifejezem saját magamat és függetlenségemet, mely annak a szintnek felel meg amekkora mértékben azonosítom magam a Teremtővel, és hasonlóvá válok Vele. Végül is vagy egy állat vagyuk, vagy egy emberi lény.

07 jún 2011

Egy hálózat, mely az egész Univerzumot körbeveszi

Kérdés:

Mit jelent az, hogy Rabbi Simon mind a 9 tanítványa egy külön Szfirát képviselt? Létezhetnek hasonló Kabbalisták a mi időnkben is?

Válaszom:

Az a tíz Kabbalista mely lehetővé tette a Zohár Könyvének a megírását, a tíz fő Szfira. Mindegyikőjük, azáltal hogy elérte lelke eredetét, megértette hogy ő maga a tíz fő Szfira egyikéhez tartozik, és akkor egyesülésük egy olyan hatalmas erőt hozott létre, hogy képessé váltak a felső Fény teljes felfedésére, és hogy azt “szétszórják” számunkra. Ezért van könyvük “A Zohár”-nak nevezve, azon Fény nevének megfelelően, mely az Acilut Világának felső részében ragyog (GAR de Acilut).

Nem hiszem hogy manapság szükségünk van hasonló kaliberű Kabbalistára. Ők már felfedtek mindent, beragyogtatták a lelkek teljes rendszerét, és az összes többi Kabbalisták ugyanahhoz a rendszerhez csatlakoztak. Mindez a lelkek egy teljes korrigált rendszerét hozta létre a lelkek általános rendszerén belül, melyek még maguk nincsenek korrigálva.

Most, amennyiben mi korrigálni akarjuk magunkat, akkor elég számunkra ha a Zohár Könyvét olvassuk, és amekkora mértékben képesek vagyunk arra, teljes erőnkkel, megpróbáljunk a köny szerzőihez, azok lelkeihez valamint az őket követő Kabbalistákhoz csatlakozni. Ők maguk is a közös lelkek rendszerének korrigált tagjaivá váltak, és amennyiben mi csatlakozni akarunk hozzájuk, akkor képesek leszünk felhasználni az összes Fényeket és erőket, mely az ő kölcsönös egyesülésükben megtalálható. Ez az ahogy mi képesek leszünk a Zohár Könyvének Fényét felhasználni.

Lényegében mi már mindent megkaptunk! Már létezik a lelkek korrigált rendszere azon a rendszeren belül, mely még nem korrigálta magát. Rendelkezésünkre áll a könyv, és a Kabbala teljes tudománya általánosságban, melyet mi Báál HaSzulam rendszere alapján tanulunk. És mindez elég nekünk!

Nyilvánvaló hogy léteznek majd új felfedezések, mi jobban képesek leszünk dolgokat elmagyarázni, és jobban megértjük majd mi is található ebben a könyvben. De felülről mi már mindent megkaptunk annak érdekében, hogy befejezhessük korrekciónkat.

A Kabbala csoportosan van tanulva. És minden egyes személy a világban, aki úgy érzi hogy korrigálnia kell lelkét, és fel akarja fedezni miért is létezik, hol található élete gyökere és annak oka, akkor előbb utóbb megtalálja majd útját ugyanabba a hálózatba – egyik csoportunkba. És akkor ott elkezdi majd felfedezni mit is teszünk, és hogyan fedezhető fel a lélek gyökere, hogy fedjük fel a spirituális rendszert amelyben létezünk, bár mi már most is ott vagyunk egy eszméletlen állapotban. Tehát hogyan érkezhetünk el a rendszer megvalósításához?

Amikor mi eljutunk egy csoporthoz és elkezdünk tanulni, akkor először mi embereket látunk magunk előtt. De később, miután már tanulunk egy ideje, elkezdjük megérteni hogy mindezek nem emberek, hanem egy integrált, összekapcsolódó hálózat, mely összeköt minket.

Egyenlőre a rendszer nem működik megfelelően, de mi megpróbálunk egy bizonyos kapcsolatot felfedezni benne, egy olyan erőt keresve mely képes minket korrigálni, mely képes egy embert egy szívvel képezni belőlünk, képes minket eljuttatni a felebarát szeretetéhez, kölcsönös garanciához, és kölcsönös egységhez.

Ez a kölcsönös aspiráció egy más irányában annak érdekében, hogy felfedezzük a kapcsolatot egymás között a szívek egységében elhozza nekünk ezen hálózat érzetét. Mi érezzük, hogy mindaz valóban létezik. Mi hirtelen elkezdjük érezni, hogy az jelen van. És akkor ezen a kapcsolódó rendszeren belül, mi meglátjuk magunkat és az összes hatalmas Kabbalistát, akik belépnek ebbe a hálózatba, mint annak korrigált alapelemei, és támogatói, melyek vezetik a Fényt a rendszeren belül, azt az egység Fényével, szeretettel, és a részegységek kölcsönös résztvételével táplálva.

Nem számít hogyan ülünk együtt, fizikálisan, virtuálisan. A legfontosabb dolog az, hogy mi együttesen érzékelünk, és ugyanannak a rendszernek a részeivé akarunk válni, hogy csatlakozzunk a Kabbalistákhoz. És ha a Zohár Könyvét olvassuk, akkor táplálékot, erőt, megértést és spirituális érzékelést vonzunk magunkra ezektől a lelkektől, abból a korrigált hálóból, mint egy gyermek a szülőktől. Ez képessé tesz minket arra, hogy mi magunk a rendszer részeivé válhassunk, és elérjük a kölcsönösséget, kapcsolatot, és engedményeket, eltörölve magunkat és egyesülve mindenkivel.

20 máj 2011

Nem minden nap Pészach

Kérdés:

Miért nem megyünk ki minden nap Egyiptomból? Miért nem minden nap Pészách?

Válasz:

Ez egy helyes kérdés: miért nem vagyunk abban az állapotban, ahol állandóan úgy érezzük, hogy mi Egyiptomban vagyunk, a száműzetés állapotában, mert a szivemből jön létre Miczráim (Egyiptom), miért nem képzeljük el magunkban a Egyiptomot?

Az egyedüli oka ennek, hogy nem próbálkozunk eleget. Ha minden nap belefektetünk  erőfeszitéseket, vagyis mi minden nap érezzük, hogy Miczraimban (Egyiptomban) vagyunk, felfedezzük ugyanazokat a lépéseket, amelyek a történetben látunk az Egyiptomi kijövetelben.

Minden ami irva van, abban a pillanatban amikor József Egyiptomba ér, és azután – Jákob fiait és Jákobot magát –  mindezt az ember magába kell elképzelje. Magába kell érezze, ezeket a belső változásokat, érezze, hogy Egyiptomba megy, külömböző bajokba keveredik, mint a Tóra meséjében. Belül magunkban kell elképzeljük és érezzük ezeket.

Sok félelem fedeződik fel, az ember nem kell ezeken sok éveken át keresztül menjen, ahogyan a történetben van. Mert az évek az nem az időt jelentik, hanem, az ember belső változásait és ha lehet legyünk nagyon  figyelmesesek. Mindenesetre érezzük ezeket a lépéseket, – nagyon pontos mértékben, hogy mindegyikünk bele van azokba foglalva. Létezik egy általanos erőfeszités az összekapcsolodásra, nekünk fel kell fedeznünk ezt a teljes folyamatot, amely ellentétes a kapcsolattal.

Kezdetben úgy tünik, hogy én megszerzem ezt a kapcsolatot a barátokkal, és hamarosan elérem az összekapcsolodást velük, – ameddig elkezdjük felfedezni, hogy semmilyen ” hamarosan” nem jön ki, hanem a forditottja –hogy, nem vagyunk képesek kimenni Egyiptomból, az önzőségből, és  semmilyen esélyünk sincs.

Mi le tudjunk kűzdeni ezeket a tehetetlenségeket és ezeket az e ellágyulásokat, a tiz csapás segitségével, amelyeket elképzelem magamban, a kapó vágyamban, az önző természetemben, hogy én készen vagyok megőlni őt, – csak az a fontos, hogy ne maradjak benne, ezen a tiz csapáson keresztül, amelyek a tiz Szfira ellenében fedeződnek fel.

Mindenesetre, az összes állapotok nagyon közel vannak hozzánk, sok félelmen megyünk keresztül és gyorsan felfedeződnek, amikor az ember kimenekül  “Egyiptom”ból. Ezt helyesen kell elmagyarázzuk magunknak, hogy lássuk  magunkat benne, magunkon belül. Hol van mindez ? “Belül ” – azon a  ponton belül, ahol mi össze akarunk kapcsolodni egymással.

bs

27 ápr 2011

Kinek az ünnepe mindez?

Kérdés:

Mit tegyek, ha nem vagyok zsidó, és általában nem tartom meg a Pészach ünnepét?

Válaszom:

Csak nyugodtan ünnepeljél – mi a probléma azzal? Miért nem tudnál azzal azonosulni? Végül is te “Izraelhez” tartozol, ahhoz a vágyhoz, mely egyenesen a Teremtőre aspirál (Yashar Kel).

Emellett ünnepelhetjük ezt a fesztivált annak megemlékezésére is, hogy valaha létezett a Kabbalisták egy csoportja, akik keresztül mentek a korrekció teljes útján, és utána összetörtek annak érdekében, hogy ma mi mindannyian képesek legyünk velük együtt felemelkedni. A Pészach ünneplése által, mi azonosítjuk magunkat ezzel a csoporttal, nem egy nemzettel, hanem kifejezetten a Kabbalisták egy csoportjával.

Minden egyes személynek, aki ki kíván emelkedni jelenlegi állapotából a spirituális világba, tisztelnie, és értékelnie kell ezt a csoportot, mely keresztül ment a teljes úton, és könyveket írt tanácsokkal tele számunkra, hogy mi magunk is előre juthassunk azok segítségével. Mi ünnepeljük és tiszteljük tanárainkat, mindenfajta nemzeti, vagy kultúrális hozzátartozás nélkül. Mi is ehhez a csoporthoz tartozunk, és hozzájuk akarunk viszonyulni.

Később, amikor belépünk majd a spirituális világba, mi felfedezzük azt, hogy valójában együtt vagyunk velük, hogy a mi jelenlegi csoportunk nem csak barátainkat tartalmazza magában a világ minden részéről, hanem ezeket a “korábbi Kabbalistákat” is. Valójában ők a korábbi generációk Kabbalistái, akik valaha eltávoztak Babilonból annak érdekében hogy a spirituális útra lépjenek. És mi magunk is az ő csoportjukban vagyunk.

14 ápr 2011

A gonosz összehasonlításon keresztül érthető meg

Az Egyiptomból való kivonulás története, és az ahhoz kapcsolódó tradíciók csakis arra szolgálnak, hogy belső állapotunkra mutassanak. Mi egy szakadékban vagyunk, nehézségeink vannak, csapások záporoznak ránk, a menekülés atmoszférájában, sietségben, sötétségben vagyunk. Lényegében ez a spirituális megszületés folyamata, mely hasonló a fizikai test megszületéséhez.

Ez az amit el kell érnünk. De hogyan? Végül is mi állandóan menekülünk a szenvedés elől. Szóval hogyan van az, hogy nem vagyunk képesek elmenekülni Egyiptom állapotából? A materiális világban találhatom magam egy olyan helyzetben, amikor csak egy kiút van. De a spiritualitásban minden vágyaimnak megfelelően történik. Amennyiben én nem akarom átélni az Egyiptomi csapásokat, akkor nem élem át azokat. De én akkor a tüskékkel teli útat választom az egész emberiséggel együtt, az “evolúciós prés” nyomása alatt. Azonban én fel akarom gyorsítani az útat. Akkor belehelyezem magam a csapások alá?

A Kabbalista válasz: Nem valahol kinnt kell felfedezzük a csapásokat és problémákat, hanem jelenlegi állapotunkon belül. Hogyan? Valóban lehetséges-e az, hogy érzékelésemben a valóságot jóról rosszra kell átváltsam? Így van! Mondhatnánk azt, “De amikor én érzem a gonoszt, én elmenekülök!” Valójában nem fogunk elmenekülni. Mindez azért van, mert mi a gonoszt egy magasztosabb céllal szemben fedezzük fel. Nekünk úgy kell értékelnünk a spiritualitást, mint valami vágyott és valóban felbecsülhetetlen értékű dolgot. És akkor a jelenlegi állapot majd rossznak tűnik nekünk. Ilyen módon mi képesek leszünk tovább lépni előre az út elhagyása nélkül.

Mi felébresztjük a spirituális célt, hogy az ránk ragyogjon. És akkor már vágyunk annak elérésére, míg jelenlegi állapotunk válik száműzetéssé, sötétséggé, Egyiptomi csapásokká. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy felemeljük a spiritualitás fontosságát szemünkben, hogy felemeljük az adakozás, a felebarát szeretetének, és a barátok egységének fontosságát egy olyan szintre, hogy a száműzetés elviselhetetlenné válik számunkra, és el kell menekülnünk attól.

Kérdés:

Amennyiben az Egyiptomi kivonulás ilyen nehéz körülmények között történik, hiogyan vegyíthetjük ezt azzal az optimizmussal és energiával, amit a kongresszus után éreztünk?

Válaszom:

Mi csak jóságra aspirálunk, és akkor a jelenlegi állapotunk elviselhetetlenné válik számunkra. A felgyorsítás útján felfedezem az előttem álló jó állapotokat, és azokhoz képest a jelenlegi helyzetem majd negatívnak tűnik számomra.

Nem kell nekem egy zsákutcában szenvednem egyátalán, nem tudván hogy mit is kezdjek magammal. Az utóbbi megközelítés van “a maga idejében előre haladva” módjának nevezve, ameddig amíg az “evolúciós prés” hatására mindennek ellenére fel kell fedezzük a jóságot előttünk. Ez adja a teljes különbséget. Azáltal, hogy a jelenlegi állapotot a vágyott egységhez hasonlítjuk, a felebarát szeretetéhez és adakozáshoz hasonlítjuk, elkezdjük érezni, hogy problémánk van, és sötétségben vagyunk. Ez az ahogy felkészítem magamat a spirituális érzékelésre, már kialakítva a spirituális értékrendszert magamban. Azáltal, hogy az adakozás magasra emelem szemeimben, én felkészülök a kimenekülésre, és felkészülök a kimenekülésre.

12 ápr 2011

A száműzetés felkészülés a felfedezésre

A Zohár, Pészach, Shemot (Exodus) fejezet, 246. pont: Miért akarta a Teremtő Izraelt száműzetésbe küldeni Egyiptomba? Miért száműzetés, és miért pont Egyiptom?

Amennyiben mi nem tartozunk “Izraelhez” (héberül “Izra-El” azt jelenti, hogy egyenesen a Teremtőhöz), azaz amennyiben mi nem aspirálunk arra, hogy elérjük a Teremtőt, hogy vele azonossá váljunk az adakozás és szeretet tulajdonsága által, akkor nekünk nem kell leereszkednünk Egyiptomba, azaz szenvednünk amiatt, hogy nincsen közvetlen kapcsolatunk a Teremtővel. Ehelyett mi folytatjuk életünket tovább ilyen problémák nélkül.

De amennyiben mi arra aspirálunk, hogy elérjük a Teremtőt, akkor nekünk ezt hatalmas mértékben kell akarnunk, és elő kell készítenünk ezt a vágyat. És annak módja, hogy ezt a vágyat megfelelő mértékben felkészítsük, az a “száműzetésnek” nevezett állapot, a tökéletes állapottól való száműzetés érzete.

A száműzetésben mi megszerezzük az aspirációt, a szükséget és a vágyat a legapróbb részletekig, formáig és tulajdonságig, melyek késeőbb részt vesznek a Teremtő felfedésében, a száműzetésből való kiszabadulásban. Ennél fogva a száműzetés az egy nagyon fontos része a felkészülésnek, és az nem ér végett mindaddig, ameddig a felfedés iránti valódi vágy késszen nem áll.

Mindez azért van, mert nem létezik Fény vágy nélkül. A Fény az egyszerű, de csak akkor, amikor a vágy eléri azokat a tulajdonságokat, melyek jelen voltak benne, teljes méylségükben, erejükkel és formájukban, akkor képes a beteljesülés megjelenni azon belül.

Ennél fogva nincs értelme azért sírnunk, hogy még nem értük el a felfedezést. Mindez azt jelenti, hogy még mindig nem fejeztük be a vágy felkészítését annak legteljesebb mértékében, hogy az úgy jelenhessen meg, mint egy korrekt, alkalmas edény a Fény felfedésére. Dolgoznunk kell a vágyon, míg a Fény teljes nyugalomban van, és készen áll arra, hogy megjelenjen.

12 ápr 2011

A Purim története: az elrejtett felfedezése

Az összes esemény, mely a Purim történetében le van írva utalás azokra a korrekciókra, melyeken keresztül kell mennünk. Fontos hogy lefordítsuk ezeket a korrekciókat költői, színes legendás nyelvezetükről a minőségi belső változások nyelvezetére annak érdekében, hogy megértsük hogy mindaz csak arról szól, hogy tudjuk megerősíteni a kapcsolatokat magunk között.

A Tekercs (Megila) kezdetén az Izrael nemzetéről beszél, azt mondván, hogy létezett egy nemzet mely szétszóródott a többi nemzetek között. Mindez azt jelenti, hogy az önzőség belépett az emberek közé, azon nemzeten belül, mely “Egyenesen a Teremtőre irányul” (IzraEl, Yashar- KEl). Ez az önzőség mely szétválasztja őket, a megsemmisülés határára sodorja a nemzetet.

De amikor Izrael nemzete (azaz mindannyian akik a Teremtő felé aspirálunk) megérti, hogy szükséges az egységre lépés közöttünk, és mi az egység érdekében végzünk cselekedeteket, akkor Mordechai ereje felemelkedik, és Haman ereje lezuhan, és mi képessé válunk önzőségünket uralmunk alá hajtani, a fölött a gyűlölet fölött mely elválaszt minket.

Mindegyikőnk tartalmazza saját Haman-ját, és mi képesek vagyunk “őt felakasztani a fára” – a halál fájára mely ezáltal az élet fájává változik. Ez az ahogy elérjük a Teremtő felfedezését. Megilat Ester (Eszter tekercse, az “elrejtett felfedezése”, mivel “Megaleh” felfedést jelent, míg “Ester” rejtettséget jelent) elrejti és felfedi a Teremtőt. Azáltal, hogy a Mordechai-nak és Ester-nek nevezett erőkkel dolgozunk. mi elérjük a Teremtő felfedezését.

A Teremtő, a felső erő, az soha nincs közvetlenül megemlítve a Megila-ban. Mindaz Ahashverosh Királyról szól, de nem a Teremtőről, mivel Ő rejtve van a korrigálatlan edények megtöltése miatt. A Teremtő csakis a korrigált edényekben érezhető, mint azok kölcsönös adakozása. Ugyanaz a szeretet melyet mi egymás iránt érzünk korrigált állapotunkban a felső erő, a Teremtő felfedezése.

Amikor mi a Megilat Ester-t olvassuk, nem az a fontos, hogy egyszerűen kielemezzük milyen spirituális tulajdonságok rejtőznek a különböző karakterek mögött: Hol van Zeir Anpin, Malchut (Eszter Királynő), mit is rejt ő el, és hogyan csatlakozik a Zeir Anpin-hoz, és Mordechai-hoz (Bina-hoz). Mordechai az adakozás tulajdonsága, Bina, míg Haman az ABYA összes tisztátlan világai, a tisztátlan vágy, Klipa, a kígyó, a “majom”, az ember helyett (egy majom, Kof, ugyanúgy van írva mint a Kuf betűje, egy hosszú vonallal mely a betűk vonala alá terjed, mint a majom farka, és táplálja a tisztátlan vágyakat). Mégis a legfontosabb dolog az, hogy mely érzések vannak jelképezve ezen fogalmak által a közöttünk levő viszonyokban.

23 márc 2011

Ne higgyünk Haman édes ígéreteinek

A Fény felülről lefelé történő kiterjedésekor a Keter-től a Hochma-hoz, és onnan a Bina-hoz, egy meggállásnak kellet létrejönnie, mivel a Bina az már az adakozás tulajdonsága, melynek semmire sincs szüksége maga számára. Akkor hogyan lehetséges bármilyen további fejlődés?

Ez az ahol a Bina érzi a Teremtő vágyát, amely a Keter-ben található, az egységre irányuló vágyat. Ezáltal a Bina két részre oszlik, a GAR és ZAT részekre, mely ZAT már érzi a Keter-rel való kapcsolatot, és ennél fogva kifejleszti a megszerzést magán belül annak érdekében hogy tovább adakozhasson az alsók számára. Egyébként nem jönne létre további fejlődés.

Ugyanilyen módon, amikor mi felemelkedünk alulról felfelé, és elérjük a Bina szintjét, először mi megszerezzük a Galgalta ve Eynaim (GE) edényeit, az adakozást az adakozás érdekében, a Hafec Heszed (csak kegzelemre törekszik) állapotát, melyet Mordechai-nak nevezünk. Ez az ahol döntést kell hoznunk, hogyan használjük fel élvezet megszerzésére irányuló vágyunkat. Számunkra ez a ZAT de Bina, mely a mi Visszavert Fényünk Malchut-jához kapcsolódik, mely a legmagasabb Szfira, mely képes a Közvetlen Fény Keter-jét elérni.

Ez az a pont ahol döntésnek kell megtörténnie. Ez dönti el, hogy Haman vágyai milyen formában lesznek felhasználva – önző módon, vagy az adakozás érdekében. Amennyiben mi elkezdünk önző módon adakozni, akkor visszafordulunk lefelé. És amennyiben mi az adakozást választjuk, akkor mi Haman vágyait Mordechai szándékával használjuk, azaz mi megszerzünk az adakozás érdekében.

Ez a Purim “végzetes pontja”. Pur “szerencsét, sorsot, kockavetést” jelent, amikor mi döntést hozunk: Mit tegyünk ezek után? Azaz döntenünk kell: melyik irányba hajlunk? De mindezt lehetetlen egyenlőre megértenünk. Mi nem vagyunk képesek összes tulajdonságainkat kívülről megtekinteni, Mordechai-on kívül. Minden más irányban, rajta kívük, csak tökéletes sötétség vár ránk. Ez a személy választásának valós pontja, és mindaz nagyon vékony, kicsiny. Végül is hogyan lehetnék képes azt megérteni, hogy adakozás a saját érdekemben nem része a Teremtő tervének?

Ezért kell eljutnunk a legvégsőbbig ameddig meg nem látjuk, hogy Haman elássa azt összes adakozás amit addig elértünk. Egyébként nem lennénk érezni, hogy ez a tulajdonság eltűnik. Éreznünk kell, hogy amennyiben mi erőt adunk Hamannak, akkor semmi nem marad adakozásunkból.

Ugyanez történik velünk most is. Néha mi annyira összezavarodunk, hogy azt hisszük hogy amennyiben valamilyen fajta cselekedetet végzünk, akkor képesek leszünk a célt elérni. Mi még mindig nem érezzük, hogy ez teljesen elválaszt minket akapzatunktól, az adakozástól, és semmi más nem marad csak önzőség, és az összes adakozás csakis saját érdekünkben történik. Csakis amennyiben mi ezt megvizsgáljuk egészen a legvégsőkig, akkor leszünk csak képesek úgy dönteni, hogy ki kell nyírjuk Hamant, és ki kell lépnünk uralma alól.

Először úgy tűnik számunkra hogy ez hasznos volt előrehaladásunk szempontjából, de most felfedezzük, hogy minden épp ellentétes, és az képes eltemetni teljes eddigi előrejutásunkat, célunkat és teljes útunkat. De mi mindezt csakis a legvégén fedezzük fel, amikor önzőségünkkel, Hamannal együtt haladunk, és az egy kicsiny részeket ellop tőlünk, mindenünket elszedve, ameddig semmink nem marad. Ez az amikor meglátjuk hogy nincs választásunk: el kell menekülnünk tőle, uralkodása alól.

Nekünk még keresztül kell mennünk olyan szenvedéseken ezen az úton, hogy Haman képes legyen valódi emberek, vagy csak ötletek formájába öltözni…

21 márc 2011

Miért szeretünk gyertyát gyújtani?

Kérdés:

Miért érezzük jól magunkat, ha gyertya ég a szobában?

A válasz:

A gyertyához melegség, fény, remény képe kapcsolódik. Így érezztük a szellemi gyökere miatt.

A Hanuka gyertyáai az ember harcát jelképezik az önzéssel. Mi i egy gyertya igazából? Egy tárgy, olajból, benne gyapjúkanóccal, s ennek végén ég a láng. Minden elem jelent valamit: a tárgy teste a szellemi hordozó, a Kli, mely a Hochma Fényét jelképezi, mely feltárul, s a kanóc a mi felfedezéseinket jelképezi.Ez együtt hozza létre a tüzet, a Fényt.

Ha valaki elég belső felfedezést tesz leltárt készít az egó elleni harcában, s fölé emelkedik, az önző akaratnak, amikor mindent csak magának akar, s meg akar ettől szabadulni, akkor ezt a makkabeusok görögökön történő győzelmének nevezzük

Héberül a  makkabeusokat Makkabi-nak hívják, ami rövidítése a “Kövessen aki a teremtőhöz indul”kifejezésnek. Vagyis elválunk belül a “görögségtől”  – az egoista kapni-akarástól élvezetvágytól és a racionalitástól – és kicsit felemelkedünk a földi dolgoktól az adáshoz és a társ szeretetéhez. Ez a  Bina szint, amikor azt mondjuk: “Ne tegyél olyat másnak, amit magadnak nem kívánsz”.

Más szóval a gyertya egy szép és jó természetes jelkép. Ezért érezzük olyan kellemesen magunkat a ragyogásában.

kgy

09 dec 2010

Csak egy győzelem kell nekünk

Kérdés:

Mit tehetünk most Hanukakor, hogy a szellemiség világa valóságossá váljon?

A válasz:

A világon mindenhol egy határvonalra érkeztünk. Közeleg az Egoptomból való kiszabadulás, abból az érzésből, hogy mi csak az egón belül érezzük a világot.

Egyrészt érezzük, hogy a Fáraó, az egoizmus a markában tart s nem enged el. Másrészt felfogjuk, hogy ki kell törni az egóból. E két erő harcol bennünk.

Minden nappal kicsit jobban értjük a szellemiség világát az egó felett, amit ész-feletti-hitnek nevezünk. de amikor megpróbáljuk elérni a szellemiség világát, érezzük, nincs erőnk áttöréshez és elmenekülni Egyiptomból.

Tehát még több ilyen Egységnaphoz hasonló esemény kell, melyben a világ összes csoportja sikeresen részt vett. A világcsoport már elég színes és nagy, nagy egység-erőt ad a Kli-nknek. Tehát eljutottunk oda, hogy küzdünk magunkban a “görögökkel”, meg akarunk tőlük szabadulni.

A Fáraó és a görögök közt a harc szintjében van a külömbség: a Fáraó az anyagi világ szenvedélyeinek képviselője, étel, nemiség, vagyon, hírnév stb, a görögök pedig a materializmus és az Elfogadás (Kabbala) tana közti ellentét harcát jelképezik.  Az az ember, akit nem vonzanak már ezek a dolgok, noha birtokolja őket, az a világ fölé szeretne emelkedni, mert úgy érzi, életének nincs értelme. Nem tudja, minek éljen.

Tehát a makkabeusok háborúja egy szellemiségi háború.  A régi görögök szerint a világ valóságos és nekünk benne élve fejlesztenünk kell. Az Elfogadás (kabbala) tana szerint épp ellenkezőleg, nekünk e világ fölé kell emelkednünk, mert ez már nem teljesít be minket, s a teremtés gondolatát kell megvalósítanunk.

Nagyon fejlett szint ez, de mindig többet akarunk. Azt hiszem, hogy mi mind, azok,a kik haladó csoportokban vannak s azok is ,a kik most kezdenek tanulni szerte a világon, mind hamarosan eljutunk a győzelemhez ebben a harcban.

kgy

09 dec 2010