Dr. Michael Laitman

ünnepek

A Purim története: az elrejtett felfedezése

Az összes esemény, mely a Purim történetében le van írva utalás azokra a korrekciókra, melyeken keresztül kell mennünk. Fontos hogy lefordítsuk ezeket a korrekciókat költői, színes legendás nyelvezetükről a minőségi belső változások nyelvezetére annak érdekében, hogy megértsük hogy mindaz csak arról szól, hogy tudjuk megerősíteni a kapcsolatokat magunk között.

A Tekercs (Megila) kezdetén az Izrael nemzetéről beszél, azt mondván, hogy létezett egy nemzet mely szétszóródott a többi nemzetek között. Mindez azt jelenti, hogy az önzőség belépett az emberek közé, azon nemzeten belül, mely “Egyenesen a Teremtőre irányul” (IzraEl, Yashar- KEl). Ez az önzőség mely szétválasztja őket, a megsemmisülés határára sodorja a nemzetet.

De amikor Izrael nemzete (azaz mindannyian akik a Teremtő felé aspirálunk) megérti, hogy szükséges az egységre lépés közöttünk, és mi az egység érdekében végzünk cselekedeteket, akkor Mordechai ereje felemelkedik, és Haman ereje lezuhan, és mi képessé válunk önzőségünket uralmunk alá hajtani, a fölött a gyűlölet fölött mely elválaszt minket.

Mindegyikőnk tartalmazza saját Haman-ját, és mi képesek vagyunk “őt felakasztani a fára” – a halál fájára mely ezáltal az élet fájává változik. Ez az ahogy elérjük a Teremtő felfedezését. Megilat Ester (Eszter tekercse, az “elrejtett felfedezése”, mivel “Megaleh” felfedést jelent, míg “Ester” rejtettséget jelent) elrejti és felfedi a Teremtőt. Azáltal, hogy a Mordechai-nak és Ester-nek nevezett erőkkel dolgozunk. mi elérjük a Teremtő felfedezését.

A Teremtő, a felső erő, az soha nincs közvetlenül megemlítve a Megila-ban. Mindaz Ahashverosh Királyról szól, de nem a Teremtőről, mivel Ő rejtve van a korrigálatlan edények megtöltése miatt. A Teremtő csakis a korrigált edényekben érezhető, mint azok kölcsönös adakozása. Ugyanaz a szeretet melyet mi egymás iránt érzünk korrigált állapotunkban a felső erő, a Teremtő felfedezése.

Amikor mi a Megilat Ester-t olvassuk, nem az a fontos, hogy egyszerűen kielemezzük milyen spirituális tulajdonságok rejtőznek a különböző karakterek mögött: Hol van Zeir Anpin, Malchut (Eszter Királynő), mit is rejt ő el, és hogyan csatlakozik a Zeir Anpin-hoz, és Mordechai-hoz (Bina-hoz). Mordechai az adakozás tulajdonsága, Bina, míg Haman az ABYA összes tisztátlan világai, a tisztátlan vágy, Klipa, a kígyó, a “majom”, az ember helyett (egy majom, Kof, ugyanúgy van írva mint a Kuf betűje, egy hosszú vonallal mely a betűk vonala alá terjed, mint a majom farka, és táplálja a tisztátlan vágyakat). Mégis a legfontosabb dolog az, hogy mely érzések vannak jelképezve ezen fogalmak által a közöttünk levő viszonyokban.

23 Már 2011

Ne higgyünk Haman édes ígéreteinek

A Fény felülről lefelé történő kiterjedésekor a Keter-től a Hochma-hoz, és onnan a Bina-hoz, egy meggállásnak kellet létrejönnie, mivel a Bina az már az adakozás tulajdonsága, melynek semmire sincs szüksége maga számára. Akkor hogyan lehetséges bármilyen további fejlődés?

Ez az ahol a Bina érzi a Teremtő vágyát, amely a Keter-ben található, az egységre irányuló vágyat. Ezáltal a Bina két részre oszlik, a GAR és ZAT részekre, mely ZAT már érzi a Keter-rel való kapcsolatot, és ennél fogva kifejleszti a megszerzést magán belül annak érdekében hogy tovább adakozhasson az alsók számára. Egyébként nem jönne létre további fejlődés.

Ugyanilyen módon, amikor mi felemelkedünk alulról felfelé, és elérjük a Bina szintjét, először mi megszerezzük a Galgalta ve Eynaim (GE) edényeit, az adakozást az adakozás érdekében, a Hafec Heszed (csak kegzelemre törekszik) állapotát, melyet Mordechai-nak nevezünk. Ez az ahol döntést kell hoznunk, hogyan használjük fel élvezet megszerzésére irányuló vágyunkat. Számunkra ez a ZAT de Bina, mely a mi Visszavert Fényünk Malchut-jához kapcsolódik, mely a legmagasabb Szfira, mely képes a Közvetlen Fény Keter-jét elérni.

Ez az a pont ahol döntésnek kell megtörténnie. Ez dönti el, hogy Haman vágyai milyen formában lesznek felhasználva – önző módon, vagy az adakozás érdekében. Amennyiben mi elkezdünk önző módon adakozni, akkor visszafordulunk lefelé. És amennyiben mi az adakozást választjuk, akkor mi Haman vágyait Mordechai szándékával használjuk, azaz mi megszerzünk az adakozás érdekében.

Ez a Purim “végzetes pontja”. Pur “szerencsét, sorsot, kockavetést” jelent, amikor mi döntést hozunk: Mit tegyünk ezek után? Azaz döntenünk kell: melyik irányba hajlunk? De mindezt lehetetlen egyenlőre megértenünk. Mi nem vagyunk képesek összes tulajdonságainkat kívülről megtekinteni, Mordechai-on kívül. Minden más irányban, rajta kívük, csak tökéletes sötétség vár ránk. Ez a személy választásának valós pontja, és mindaz nagyon vékony, kicsiny. Végül is hogyan lehetnék képes azt megérteni, hogy adakozás a saját érdekemben nem része a Teremtő tervének?

Ezért kell eljutnunk a legvégsőbbig ameddig meg nem látjuk, hogy Haman elássa azt összes adakozás amit addig elértünk. Egyébként nem lennénk érezni, hogy ez a tulajdonság eltűnik. Éreznünk kell, hogy amennyiben mi erőt adunk Hamannak, akkor semmi nem marad adakozásunkból.

Ugyanez történik velünk most is. Néha mi annyira összezavarodunk, hogy azt hisszük hogy amennyiben valamilyen fajta cselekedetet végzünk, akkor képesek leszünk a célt elérni. Mi még mindig nem érezzük, hogy ez teljesen elválaszt minket akapzatunktól, az adakozástól, és semmi más nem marad csak önzőség, és az összes adakozás csakis saját érdekünkben történik. Csakis amennyiben mi ezt megvizsgáljuk egészen a legvégsőkig, akkor leszünk csak képesek úgy dönteni, hogy ki kell nyírjuk Hamant, és ki kell lépnünk uralma alól.

Először úgy tűnik számunkra hogy ez hasznos volt előrehaladásunk szempontjából, de most felfedezzük, hogy minden épp ellentétes, és az képes eltemetni teljes eddigi előrejutásunkat, célunkat és teljes útunkat. De mi mindezt csakis a legvégén fedezzük fel, amikor önzőségünkkel, Hamannal együtt haladunk, és az egy kicsiny részeket ellop tőlünk, mindenünket elszedve, ameddig semmink nem marad. Ez az amikor meglátjuk hogy nincs választásunk: el kell menekülnünk tőle, uralkodása alól.

Nekünk még keresztül kell mennünk olyan szenvedéseken ezen az úton, hogy Haman képes legyen valódi emberek, vagy csak ötletek formájába öltözni…

21 Már 2011

Miért szeretünk gyertyát gyújtani?

Kérdés:

Miért érezzük jól magunkat, ha gyertya ég a szobában?

A válasz:

A gyertyához melegség, fény, remény képe kapcsolódik. Így érezztük a szellemi gyökere miatt.

A Hanuka gyertyáai az ember harcát jelképezik az önzéssel. Mi i egy gyertya igazából? Egy tárgy, olajból, benne gyapjúkanóccal, s ennek végén ég a láng. Minden elem jelent valamit: a tárgy teste a szellemi hordozó, a Kli, mely a Hochma Fényét jelképezi, mely feltárul, s a kanóc a mi felfedezéseinket jelképezi.Ez együtt hozza létre a tüzet, a Fényt.

Ha valaki elég belső felfedezést tesz leltárt készít az egó elleni harcában, s fölé emelkedik, az önző akaratnak, amikor mindent csak magának akar, s meg akar ettől szabadulni, akkor ezt a makkabeusok görögökön történő győzelmének nevezzük

Héberül a  makkabeusokat Makkabi-nak hívják, ami rövidítése a “Kövessen aki a teremtőhöz indul”kifejezésnek. Vagyis elválunk belül a “görögségtől”  – az egoista kapni-akarástól élvezetvágytól és a racionalitástól – és kicsit felemelkedünk a földi dolgoktól az adáshoz és a társ szeretetéhez. Ez a  Bina szint, amikor azt mondjuk: “Ne tegyél olyat másnak, amit magadnak nem kívánsz”.

Más szóval a gyertya egy szép és jó természetes jelkép. Ezért érezzük olyan kellemesen magunkat a ragyogásában.

kgy

09 dec 2010

Csak egy győzelem kell nekünk

Kérdés:

Mit tehetünk most Hanukakor, hogy a szellemiség világa valóságossá váljon?

A válasz:

A világon mindenhol egy határvonalra érkeztünk. Közeleg az Egoptomból való kiszabadulás, abból az érzésből, hogy mi csak az egón belül érezzük a világot.

Egyrészt érezzük, hogy a Fáraó, az egoizmus a markában tart s nem enged el. Másrészt felfogjuk, hogy ki kell törni az egóból. E két erő harcol bennünk.

Minden nappal kicsit jobban értjük a szellemiség világát az egó felett, amit ész-feletti-hitnek nevezünk. de amikor megpróbáljuk elérni a szellemiség világát, érezzük, nincs erőnk áttöréshez és elmenekülni Egyiptomból.

Tehát még több ilyen Egységnaphoz hasonló esemény kell, melyben a világ összes csoportja sikeresen részt vett. A világcsoport már elég színes és nagy, nagy egység-erőt ad a Kli-nknek. Tehát eljutottunk oda, hogy küzdünk magunkban a “görögökkel”, meg akarunk tőlük szabadulni.

A Fáraó és a görögök közt a harc szintjében van a külömbség: a Fáraó az anyagi világ szenvedélyeinek képviselője, étel, nemiség, vagyon, hírnév stb, a görögök pedig a materializmus és az Elfogadás (Kabbala) tana közti ellentét harcát jelképezik.  Az az ember, akit nem vonzanak már ezek a dolgok, noha birtokolja őket, az a világ fölé szeretne emelkedni, mert úgy érzi, életének nincs értelme. Nem tudja, minek éljen.

Tehát a makkabeusok háborúja egy szellemiségi háború.  A régi görögök szerint a világ valóságos és nekünk benne élve fejlesztenünk kell. Az Elfogadás (kabbala) tana szerint épp ellenkezőleg, nekünk e világ fölé kell emelkednünk, mert ez már nem teljesít be minket, s a teremtés gondolatát kell megvalósítanunk.

Nagyon fejlett szint ez, de mindig többet akarunk. Azt hiszem, hogy mi mind, azok,a kik haladó csoportokban vannak s azok is ,a kik most kezdenek tanulni szerte a világon, mind hamarosan eljutunk a győzelemhez ebben a harcban.

kgy

09 dec 2010

A legragyogóbb pillanat

Hanuka a  Fény ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy kikerülünk az anyagiasság materiális világából.

Az életünk nagyon rövid, tele gonddal, kötelességekkel, s az ismeretlentől való félelemmel. Nem tudjuk, minek is élünk és mi történik a következő pillanatban. Az egész világot elfoglalta a terror, a drog, a válás és a depresszió.

De itt, ahogy az Elfogadás Tana  /Kabbala/ magyarázza, lehetőséget kapunk arra, hogy előjöjjünk a Fény számára, az örök és teljes érzés számára, a legtökéletesebb harmóniába. A testi anyagi világ fölé emelkedve elkezdjük felfedezni a szellemiség (önzetlen kapcsolatok) új világát

Ahogy az ember száguld egy autópályán és hirtelen egy szakadék szélén látja magát, de nem történik semmi, hanem eltűnik a szakadék és fut tovább a kocsi az úton: a szürke evilágból átsiklott az öröm fényébe.

Ez a legragyogóbb pillanat, ezt a nagy ajándékot jelképezi a Hanuka- a héber hanaja, pihenés szó is benne van (hanu),egy megálló a javítás felé vezető úton, s a Hanukat Bait szó a Ház Avatását jelenti.

Hanuka történelmi értelmezése három részes:

1. A makkabi felkelés, ahol egy kis csapat legyőzte a görög hadsereget;
2. A templom kivilágítása  “Hanukat HaBait,” tehát a hanuka avatás értelme jelöli az ünnepséget;
3. A menóra, a lámpás nyolc napig tartó olaja, ami egynapos  adagból (a többi elromlott a harc alatt)  lett csodával.

Tehát a Templom-Avatás arra utal, hogy az egoizmus fölé emelkedünk, fel, egész az értelemig, a  Bina ugyanis a Templom, azaz az a hely, ahol a teremtő feltárul.

kgy

06 dec 2010

Ünnepeljük az első magunk felett aratott győzelmet

Önző vágyunkat nevezhetjük “görögöknek” és “tudásvágynak”, vagyis, hogy előrehaladni szeretnénk a jelenlegi szívünk és agyunk szerint. És valóban, mi másra támaszkodhatnánk? Csak, amink megvan. Csakhogy a jelenlegi érzelmi hordozóinkkal (Kelim) nem tudunk belépni az adó szintű (szellemiségi, spirituális) világba.

De ez a szellemiségi adó-világ ez itt és most létezik; nincs távolság, sem egy másik dimenzió, hogy elérjük. Hanem hozzáadódó szervek által jutunk el oda, amit az értelmünk és racionalitásunk fölé, a “görög” egó fölé kell kiépítenünk, hogy majd elkezdjük megtapasztalni ezáltal.

Ez a szeretet felé fordulás a makkabi Lázadás s az ő győzemük a Hanukkai háború idején azt mutatja, hogy ők “lepihentek ott”  (“Hanu Ko”) egy megálló volt ez az úton. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy “Hafec Heszed” (magamnak nem kérek semmit: kedvelem a kedvességet,adást) azaz a  Bina; a templom, ahol feltárul a teremtő, azaz az egó fölötti érzelmek közös megteremtése.

Az itt létrejövő érzék az adás: ez segít a szellemiségi világ érzékelésében. Amikor ezt meglátjuk, olyanok leszünk passzívan benne, mint az embrió a mama hasában.

Ezt hívják megállásnak, pihenésnek , mert még nem látjuk tisztán a tudást, az elérést, amikor minden evidens és tiszta lesz és olyanok leszünk, mint az Adó teremtő, aki vezeti a szellem világát.

Hogy a Házigazda és a Vendég példájával mondjuk el: a növekvő örömkapás vágya ellenére, Hanukkakor elutasítjuk a Gazdától az örömkapást. Ez a szelem munkája: nem akarni kapni semmi extra örömöt a szellemiségből, csak passzívan részt venni benne.

Ezért ezen az ünnepen tilos használni (világításra) a hanuka fényeit, csak nézni kell. És ezért mondják, hogy “nagy csoda volt ott” (nész gadol haja sam) , mert sikerült kimenni az egóból a társ felé. Ez tehát az az ünnep, amikor az Egopontból (Egyiptomból) kivonultunk, fölé emelkedtünk. Ez az a szabadulás, amikor kiszabadultunk az anyagi egós evilági vágyak fogságából és megtapasztaltuk a szellem világát.

kgy

06 dec 2010

A “Hanukkah csodájának” dicsérete

Mindig rendelkezem valamilyen attitűddel azzal szemben ami éppen történik velem, a környezetemmel, szeretteimmel, és a világgal szemben. Amennyiben a Teremtőt hozzácsatolom ehhez az attitűdhöz, akkor én belemerülök azokba a részletekbe, hogy miért is történik minden, kitől jön az, kinek a hsaznát szolgálja és így tovább.

Ahogy én ezt teszem, én egy teljes háborúba lépek be minden egyes szinten! Amennyiben én úgy tekintek ezekre az állapotokra hogy “belső tudás”, akkor ezt “görög” megközelítésnek nevezzük, azaz az én saját értelmemnek, érzéseimnek és elképzeléseimnek megfelelően. Alternatív megoldásként én haladhatok az “értelem feletti hit” alapján, és kereshetem az adakozás erejét, azt kívánva hogy mindent ebből a nézőpontból lássak. Ebben az esetben én nem akarok tudást vagy megértést kapni azokon a vágyakon belül melyek felébrednek bennem, hanem ki akarok lépni magamból ezen vágyak segítségével. Én ki akarok lépni, be akarok lépni másokba, és ott akarom megkapni az összes tudást az értelem feletti hit által, az adakozás edényein (Kelim) belül.

Azt a beteljesülést amit magamon belül vagyok képes megkapni hívjuk “ennek a világnak”. Amit én kívül vagyok képes megkapni, azáltal hogy kilépek magaból kívülre hívjuk a Felső Világnak. Én ezért a megközelítésért harcolok, melyet meg akarok tartani, és ezt hívjuk a Makkabik háborújának a görögök ellen. A görögök csak egy szimbóluma a racionális gondolkodásnak, mely a világban létezik, az emberi elme számára, a tudományos megközelítés számára. A Makkabik mind efölött vannak, mivel ők megszemélyesítik a főpapok (Kohanim) munkáját, mely csak az adakozáshoz tartozik.

A személynek állandóan ezt a háborút kell vívnia, ameddig nem emelkedik a harcmező fölé. Ebben a háborúban rendelkezünk “kémekkel” akiket mi a “piacra” küldünk, azaz arra a helyre (vágy), mely “számtalan fennhatóság” által van uralva. Gondolataink és vágyaink között, némelyek még mindig a “sokaság” által vannak uralva, mely néha minket ebbe majd abba az irányba húz, mind az önzőség érdekében. Mindez folytatódik amíg csak egy erő nem lesz létrehozva összes vágyainkban! Amikor ez megtörténik, az azt jelenti, hogy elhagyjuk a “piacot” és belépünk “házunkba”.

A piac válik a házzá, és a “kémek” eltávoznak, ahogy az írva van: “Ameddig az utolsó láb el nem hagyja a piacot”. Mi egyedül maradunk a Teremtővel, együtt Vele, összeolvadásban, a mi vágyunkon, vagy házunkon belül.

A spirituális világban mi nem költözünk egyik helyről a másikra. Csak egy hely, vagy vágy létezik. Azonban mi megváltoztatjuk azt, és felépítjük azt azáltal, hogy változtatjuk attitűdűnket, hogy az a “piactérről” a “házra” változik, amelyben mi meggyújtjuk a gyertyát, “áldva, dícsérve a csodát”. (Persuma de Nisa)

hzs

02 dec 2010

A Hanukkah fénye a szívedben

Rabash, 43. levél: A gyertyák nem égnek amíg három feltétel nem teljesül:

1. Létezik egy gyertya, mely az edény melybe az olajat töltik.

2. Létezik olaj

3. Létezik kanóc

Amikor ez a három feltétel együttesen teljesül, akkor lehetővé válik az általuk létrehozott fény körüli boldogság.

Ezek a feltételek, melyek szükségesek a fény számára, érvényesek a mi felépítésünkre is. Mi az élvezet iránti vágyból állunk, mely önző módon cselekszik. Ennél fogva amikor mi a világra tekintünk, mi azt látjuk, hogy az tele van szenvedéssel és problémával.

Senki nem viselkedik őszintén, mindenki károsítja a másikat, és én nem vagyok képes megérteni, hogy a Teremtő (ha egyátalán létezik) hogyan teremthetett egy ilyen rossz világot. Én mindazt sokkal jobb formában teremtettem volna meg! Én mindenre az én saját gonosz, önző vágyamon keresztül tekintek, és ezért látok gonoszságot a világban mindenütt.

Azonban amennyiben én elkezdek zavarodottságomon felül kerekedni, arra gondolván hogy a Teremtő az jó, mely csak jót cselekszik, míg én csak azért érzek gonoszságot, mivel én vagyok rossz, akkor mindezen gondolatok és vágyak összeütköznek bennem, és ellentmondanak egymásnak. Ezt hívjuk a “kanóc”-nak (Ptila), mivel én képes vagyok megkülönböztetni hol van a “hulladék” (Psolet) a vágyaimban, és hogy mi is rossz azzal kapcsolatban.

A vágy az az edény, és létezik a “kanóc” azon belül, ami azáltal képződött, hogy én felül emelkedem a vágyon. Ezek a részletek (Birurim) felemelik a hajtóerőt (Beirut), azaz az olajat- a Hochma Fényét.

Ez a három résztvevő ugyancsak jelen van az emberi lélekben, amely arra vágyik hogy kielemezze, megértse saját magát, és meggyuladjon mint egy gyertya. Ezek ugyancsak jelen vannak az egyszerű gyertyában, amely a lélek szimóluma.

Az edény, vagy vágy az önző természetéből adandóan, mindent “saját érdekében” akarva. Ez az ahogy megszülettem. A Kabbala csoporton belül tanulásának segítségével, én létrehozom a “kanócot”, mely képes meggyulladni, mivel én elkezdek harcolni, és elkezdem megkülönböztetni ki a Teremtő, és ki is vagyok én. Az “olaj” az ennek eredménye, mivel ez az állaoit emeli fel az “olajat, hajtóerőt”.

Én kűzdelemben kezdek: el akarom érni az adakozást, de nem vagyok mindarra képes. Én előre rohanok, de természetem visszahúz. A Fáraó nem engedi hogy megszabaduljak erejétől. Azonban ez az ahogy megkülönböztetem magamat és a Teremtőt, valamint azt a fajta rendszert amelyen keresztül Hozzá tudok kapcsolódni.

És miután ezen felül emelkedik, a személy kiérdemli a Teremtő Fényét, mely beragyogja az ő lelkét, mely Fényt úgy hívjuk, hogy a Hanukkah Fénye. Ez a Felső Irányítás felfedezése, jóságot szállítva a teremtményeknek.

hzs

02 dec 2010

Szentség és Tisztátlanság

Kérdés:

Írva van, hogy boldognak kell lennünk Szukkotkor. Mit jelent mindez?

Válaszom:

A boldogság a megértés, elérés és az egység eredménye, azáltal vagyunk boldogok, hogy elégedettséget okoztunk a Teremtőnek. Létezik a Végtelen Világ, a Teremtő edénye mely üres. Én a Teremtőt a csoporton keresztül töltöm meg, és ez a megtöltés, a Teremtő beteljesítésének cselekedete okozza azt, hogy boldognak érzem magam.

Először én üresnek éreztem magam, és én követeltem beteljesülést a Teremtőtől. Azonban a csoporton belül való tanulás következtében megértettem, hogy a beteljesülés kizárólag abból származhat, hogy én teljesítem be a Teremtőt. Én megtelek a Teremtő iránti adakozással ugyanolyan módon, ahogy egy anya boldogságot érez, amikor megetette, kielégítette kisbabája szükségleteit.

Legvégül semmi különbséget nem okoz majd nekem, hogy adok-e vagy kapok-e. A végcél az, hogy be legyünk teljesítve, melyet én kizárólag a Teremtő beteljesítése által vagyok képes elérni. Amikor én beteljesítem, kielégítem Őt, én magamat elégítem ki. Azonban ha én őt önmagam érdekében teljesítem be, az önzőség (Klipa, kéreg), hasonló ahhoz, amikor jutalomért dolgozunk.

Azonban ha én magamat annak érdekében teljesítem be, elégítem ki, hogy Őt teljesítsem be ezáltal, az adakozásnak számít (szentség). Ha én Őt azért teljesítem be, hogy magamnak okozzak kielégülést az megszerzés (tisztátlanság).

Ábra: 1-2. Én teljesítem be Őt, 3-4. annak érdekében, hogy beteljesítsem magamat. Szentség: I. MAN-t emelek hozzá, II. hogy Ő engem töltsön meg, III. hogy azáltal, hogy én megtelek IV. én képes legyek Őt beteljesíteni.

Mindenesetre mindketten beteljesülünk. Mégis minden a szándékon múlik: kinek az érdekében végzem én el ezeket a cselekedeteket? Ha létezik szeretet közöttünk, minnél inkább be vagyok teljesítve, annál inkább én is beteljesítem Őt. A mi világunkban nincs más modell ennek illusztrálására, mint az anya és gyermekének kapcsolata.

hsz

30 Sze 2010

Ne kűzdjünk a Fény ellen

Kezdetben a Fény megteremtette a megszerzés iránti vágyat. Utána kifejlesztette a vágyat, és eltávolította azt magától annak érdekében hogy annak függetlenséget adjon, lehetőséget arra, hogy magát irányítsa, és a Fénnyel azonossá válhasson. Ebben a folyamatban a Fény mindig az elsődleges, ez az ok, míg a megszerzés iránti vágy csak másodlagos, a következmény.

Minden cselekedet a megszerzés iránti vágyban a Fény behatására történik. A vágy maga képtelen a cselekedetre. Csak a benne levő Fény jelenléte adja meg a megszerzés iránti vágynak azt a lehetőséget, hogy az a Fénytől egy bizonyos behatást kérjen.

Ahogy a Fény felkészítette a vágyat a független korrekcióra, megadva annak a lehetőséget, hogy az (a vágy) a Fénnyel hasonlatossá válhasson, a Fény a továbbiakban nem az elsődleges tényező a vágy által végzett cseledetek vonatkozásában. Az már csak mint motíváló erő marad meg. Az (a Fény) felébreszti a vágyat a cselekedetre, megteremtve számára az összes szükséges feltételt annak korrekciójára, hogy a vágy képes legzen elérni a Fénnyel való azonosulását.

Azt a folyamatot, ahol a Fény megteremti az összes szükséges feltételt a vágy számára, hogy az elérhesse a Fénnyel való azonosulást nevezzük a Fény és a megszerzés iránti vágy leereszkedésének felülről lefelé. A vágy fokozatos érését ameddig el nem éri a Fénnyel való azonosulást hívjuk úgy, hogy az alulról fölfelé való felemelkedés. A felülről lefele való leereszkedés alkalmával a Fény létrehozza az alulról fölfelé való emelkedés szintjeit, meghagyva a megszerzés iránti vágynak a szabad akaratot (szabad választás és cselekvés). Ez a szabad választás abból áll, hogy a vágy a Fénnyel való közelségre, azonosulásra aspirál, a Fényhez fordulva.

A Fény úgy programozta be a felemelkedés szintjeit, hogy a vágyat olyan formákon vezesse keresztül, amelyeket annak el kell érnie fokozatos korrekciója során. Mindaz amit nekünk tennünk kell, hogy megfeleljünk a bizonyos spirituális formának minden egyes szinten, és hogy a Korrekció Fényét hívjuk magunkra, mely képes minket a Fényhez hasonlóvá tenni.

Annak érdekében, hogy mi megértsük a Fény munkáját magunkon, és hogy megértsük korrekciónk programját, és hogy vágyjunk eme program magunkon való megvalósítására, mi összegyűlünk a csoportban, Kabbalát tanulunk, és egymást arra inspiráljuk, hogy fontosságot tulajdonsítsunk annak, hogy elérjük az azonosságot a Fénnyel, és hogy ne álljunk annak ellen. Ebben a folyamatban, először is le kell nulláznom magamat “megszorítást” hozva létre (Tzim Tzum), mintha nem is léteznék. Engednem kell egyszerűen, hogy a Fény jöhessen és elvégezhesse munkáját. Ez a passzív résztvétel megengedi nekem, hogy megtaláljam a “Fényhez vezető ösvényt”.

Ezután nekem már aktívan kell vágynom a Fény behatására, mivel azáltal, hogy ezt teszem én megnövelem a Fény folyamának nyomását azzal a megegyezéssel melyet én a csoporttól kapok. Azáltal, hogy beleegyezek abba, hogy megkapjam a Fény erőteljes hatását (azáltal, hogy azt mondom “legyen ahogy legyen”), én elnyerem az adakozás tulajdonságát, a Teremtővel való hasonlóságot. Én behelyezem az én minimális vágyamat (beleegyezésemet), de a Fény erőteljes áramának köszönhetően én hatalmas mennyiségű adakozást (adakozás iránti szándékot) kapok a kilépésnél, és ez az én új “énem”.

1. megtalálom a Fényhez vezető ösvényt

2. megnövelem a “nyomást”

egyezményünk – adakozás- “én”

beleegyezem a Fény behatásába

A Fény behatol az én eredeti “szívben található pontomba” (Netzotz, szikra), és azt “felfújja”. Azáltal, hogy én beleegyezem a Fény cselekedtébe, én “növekszem” ameddig el nem érem a 125. spirituális szintet, a Teremtőt és elérem ugyanazt a hatalmasságot.

EZ az amit a Sukkot ünnepe szimbolizál. Igazából az összes ünnep világunkban csak szimbóluma annak, ami velünk a spirituális világban történik.

hzs

27 Sze 2010

67 queries in 0,215 seconds.