Dr. Michael Laitman

vallás

A katasztrófák serkentik a vallásos érzelmeket

A katasztrófák serkentik a vallásos érzelmeket

A hírekben (a PLOS.org-ról): “2011 február 22-én az új-zélandi Christchurch (367,700 lakos) egy pusztító földrengésnek volt tanúja, amely nagymértékű károkat okozott és megölt száznyolcvanöt embert. A földrengés és az utórengések 2009 és 2011 között történtek egy Új-Zélandon átvezető hosszúsági törésvonal minta hullámaiként, ami lehetőséget biztosított, hogy vizsgáljuk, milyen hatással vannak az ilyen nagymértékű természeti katasztrófák a mély elköteleződésre és a személyes egészségre világviszonylatban, a földrengéssel érintettségnek megfelelően. Először azt vizsgáltuk, vajon a földrengéssel érintettek hajlamosabbá váltak-e arra, hogy higgyenek Istenben. A Vallásos Vigasz Hipotézis következtében, a vallásos hit megerősödött a földrengéssel érintettek körében, ellentétben egy általános vallásos hitbeli hanyatlással más területeken. Ez az eredmény az első népesség szintű mutatója annak, hogy a világi emberek a valláshoz fordulnak a természeti katasztrófák idején. Majd azt vizsgáltuk, vajon a vallásos kapcsolat társítható-e a személyes egészség egyéni értékelésének eltéréseivel. Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy megnövekedett volna az ellenálló képesség a vallásos hittől. Azok között, akik a földrengéssel érintettek voltak mégis a hit elvesztése társítható volt az egészség jelentős egyéni hanyatlásával. Azok akik elvesztették a hitüket az ország más területein, nem tapasztaltak hasonló egészségi hanyatlást. Megállapításaink arra a következtetnek, hogy a vallásos megtérés egy természeti katasztrófa után valószínűleg nem járul hozzá, hogy egyénileg jobban érezzük magunkat, mégis a hit fenntartása fontos lépés lehet a felépülés útján.”

Hozzászólásom: Félelem, bizonytalanság és a bizalom hiánya megnövelte a vallásos érzelmeket és fenntartotta a vallásokat. Ha ez nem nekik szólna és nem lenne halál, nem lenne vallás – a tömeg hite a bizonyíthatatlanban. A Kabbala cáfolja a vallásos hozzáállást a világhoz. Van a Természet és annak törvényei; ez egy Felsőbb erő. És minden érzelem, amit az emberek a Teremtő irányába éreznek és Őneki tulajdonítanak az emberre, és kizárólag az emberre sajátosan jellemző érzésekből erednek; ez ahhoz hasonló, ahogy mi bizonyos gondolatokat és érzelmeket az állatoknak tulajdonítunk.

FG

04 jan 2013

Nincs többféle Fény

Nincs többféle Fény

Kérdés:

Írva van, hogy a Zóhár fénye a legerősebb Fény. Azonban mi azt tanuljuk, hogy le kell vonzanunk a Reformáló Fényt. Szóval mit is teszünk akkor a Zóhár hallgatása közben, hozzáadjuk a Reformáló Fényt a Zóhár Fényéhez?

Válasz:

Az a kettő egy és ugyanaz. Csak egy Fény van. Nincs többféle Fény: csakis egy fajta, ami magába foglal mindent. Mindez igen egyszerű, ennek a Fénynek csupán egy tulajdonsága van, egy hajlama, egy célja, csak az, hogy jót tegyen.

Azonban úgy tűnik számunkra, a Fénynek számos forrása van, ezer meg ezer Fényt, csak azért, mert sok különböző formában lett megalkotva a teremtett lény, és a Fény részeként több különböző cselekedet létezik.

Számos állapoton megyünk keresztül, ezek úgy tűnhetnek, mintha sok fajta Fényből érkeznének, amik befolyásolnak minket és ezen fények mindegyikének egy-egy saját forrása lenne: Az egyik jó, míg a másik nem olyan jó; egyik irgalmasabb, míg a másik szigorúbb, és így tovább ezer meg ezer árnyalatban. Ezért tűnik nekem a világ ilyen változatosnak, mintha befolyásolva lennék végtelen külső tényező által. Azonban én egyszerűen nem fedezem fel azt, hogy csupán egyetlen erő van mindezek mögött, olyan ez mintha sokféle Isten létezne, de legalább kettő, egy jó és egy rossz. Csak akkor, amikor mi egy magasabb szintet érünk láthatjuk, hogy mindez egy különleges erő.

Az a különbség a Kabbala Bölcselete és minden más beidegződés, vallás és más doktrína között, hogy azok hamis forrásból sarjadnak. Egy forrást látnak azok is, azonban azt végül több részre hasítanak, ahogy ezt Báál Hászulám is magyarázza a “Kabbala Bölcselete és a filozófia” és a “Béke” írásaiban. Mindez abból következik, hogy az emberek nem fedezik fel az igaz, végső, legfelsőbb okokat, inkább csak különböző köztes formákat látnak annak érdekében, hogy szántszándékkal stabilizálják magukat. Ez az oka annak, hogy a különböző Fények különböző állapotokból érkeznek hozzánk, amitől mi összezavarodunk, mintha számos Fényforrás lenne, azonban mindezek mögött csupán egy forrást azonosíthatunk. Amint a Kabbala Bölcselete szerint helyes módon haladunk előre, attól a pillanattól kezdve felismerjük, hogy “Nincsen más Rajta kívül” és egyre inkább felfedezed Őt.

Ezért mondják azt a kabbalisták már kezdetektől fogva, hogy “az Úr a mi Istenünk, Úr csak egy van”, és ez lesz a mi haladásunk módja.

2012.12.26, A napi Kabbala lecke, 2. része, a Zohár könyvéből

SzL

30 dec 2012

A legnagyobb egoista

A legnagyobb egoista

Rendszerint, csakis azok az emberek tanulnak Kabbalát akiknek átlagnál magasabb önzőségük van. Attól eltekintve, semmi más nem teljesíti ki őket. Tudomány, technológia, művészet, családi kapcsolatok, munka, bármilyen  hobbi, tömérdeknyi pénz… semmi más nem ajándékozza őket elégedettséggel. Szét vannak tépve egy kérdés miatt: Mi az élet értelme?

Nem hisznek a vallásban, mert már túlhaladtak azon a fejlődési szinten, és elvesztették azt a képességet ami lehetővé tette, hogy vakul kövessenek bármilyen irányzatot. Nem látják ennek a világnak az értékét, mert hiszen mindent körülöttük az “állat” létezési szinten tekintenek, és nem többnek annál.

Természetesen, nem vágynak mindenkit átölelni, táncolni, vagy bármilyen gyerekes dolgot csinálni, mint “körben ülni, inni meg enni együtt, dalokat énekelni.” Furcsának tekintik, és igazuk van.

Az önzőségük magasabb az átlagnál. Így törekszenek, hogy felfedjék a Felsőt; de muszály nekik “éretlenül”, és gyerekesen viselkedni. Sajnos nem lehet ezt máshogy tenni.

Egy csoporthoz csatlakoznak ami már haladás útján jár, és már valamennyire felfedte, és megértette a növekvés módszertanát. Csatlakoznak egy csoporthoz ami megérzi és elismeri (legalább tanulja) az összekapcsolódás fontosságát, hogy a barátok közti összekapcsolódáson keresztül felfedezzék a Felső világnak a tulajdonságait. Ez azért van, mert a Felső világnak a minőségeit csak az egységen keresztül lehet felfedni.

2012 November 06, A Grúziai Kongresszusból

DH

04 dec 2012

“Ő a Földet a semmire függeszti”

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “Nincsen más Rajta kívül”? És hogyan érik el a Teremtőt azok a rendelkeznek szívben található ponttal, akiknek nincs szívben található pontjuk, és azok a kik vallásosak?

Válaszom:

Az emberek, akik világunkban léteznek, hasonlóan állhatnak hozzá a teljes valósághoz, ahogy ahhoz a környezethez viszonyulnak melyben élnek, hasonlóan minden más élő lényhez. Mindemellett az embereknek van egy hozzáadott viszonya életükhöz, mely viszonnyal az állatok nem rendelkeznek. Amennyiben egy személynek azt tanították, hogy higgyen a felső erőben, akkor ez a viszony lehet jó vagy gonosz. Ha jól viselkedsz a felső erő jó lesz hozzád, amennyiben te nem jól viselkedsz, akkor a felső erő is gonosz lesz hozzád. Ez az erő azt akarja tőled, hogy te jó legyél, ezáltal kihívásokat küld neked. Kedvesen bánik veled, ha jól viselkedsz, Ezáltal érdemes jónak lenni.

Mit jelent az, hogy “jónak lenni” a felső fény szempontjából? Itt az emberek mindenfajta rendszereket fejlesztettek ki addig a pontig, hogy feláldozzák saját gyermekeiket, és hitetleneket pusztítsanak el vallásos háborúkban. Egójukból kiindulva, az emberek mindenfajta viszonyokat építettek fel a felső erővel.

Báál HaSzulam elmagyarázza a vallások eredetét “A Béke” című cikkében. Lényegében a vallások az emberek fejlődésére szolgáló rendszert jelentenek, őket spirituálisan fejlesztve. Az élvezet iránti vágy azon rétegei, melyek nem képesek a Teremtőre közvetlenül aspirálni, a vallások segítségével lépnek előre. Az emberek csak egy dolgot ismernek: Létezik egy felső erő, és mi a viszonyok egy bizonyos rendszerében vagyunk vele, ha én jó vagyok, akkor az kegyelmes, hogy ha én rossz vagyok, akkor az gonosz.

Akkor az egyetlen probléma ezen felső erő vágyának a meghatározása. Minden vallásnak megvan a saját nézete erről a dologról, és mindegyik magát tekinti a helyesnek. És itt találgató az egyetlen különbség a vallások között, hogyan imádjuk ezt a felső erőt, hogyan elégítsük ki annak vágyait, hogy mi kényelmesen élhessünk ebben a világban, és a túlvilágban. A vallások látszólag úgy viselkednek ez előtt a felső erő előtt, mint valami Úr, Király előtt: “Hogyan tudom Őt úgy kielégíteni, hogy Ő elégedett legyen velünk?”

Ennek megfelelően az embereket három csoportba oszthatjuk:

1. Teljesen szekuláris (nem vallásos) az állatokhoz hasonló attitűddel a valósághoz.

2. Vallásos, aki imádja a felső erőt, megpróbálván kitalálni hogyan elégítse azt ki.

3. A Kabbalista.

A Kabbalisták azt mondják, hogy ez a felső erő, a Teremtő, nincsen velünk személyes viszonyban. Minden az én átváltozásom mértékétől függ az egyszerű, állandó, megváltoztathatatlan, létező Fényben, ahogy az mondva lett, “Én nem változtattam meg HaVaYaH-mat (mindent kitöltő fényemet), a törvény meg lett adva, az megszeghetetlen”.

Mindez azt jelenti, hogy a Teremtőnek nincsen személyes viszonya velem, nincsenek számításai velem kapcsolatban, semmi! Én érzem úgy, mintha lenne. De én a számítógépről ugyanezt gondolom. Mondjuk azt, hogy tegnap a számítógépen dolgoztam, és nagyon mérges lettem rá, és képes lettem volna kalapáccsal összezúzni. Vajon mindaz a számítógép hibája volt? Hiszen az csak egy szerkentyű, mely fémből és műanyagból áll!

Azonban mivel én dolgozom vele, átadom neki, belé helyezem személyes tulajdonságaimat, viselkedését jónak vagy rossznak írom le, és mérges vagyok rá: “Nézd már megint mit csinált ez velem!” Hasonlóan képes vagyok mérges lenni az autómra, ha valami történik vele.

Ezek alapvető dolgok, melyek természetünkből fakadnak. Ez egyátalán nem vicces. Hitünk a természet erejében, hogy az minket kedvezően vagy gonoszul kezel, innen származik. Mit mondunk a kisgyereknek, amikor fejét az asztalba veri? “Üsd vissza!, az asztal bántott téged!” Hogyha az nem az asztal, hanem valami nagyobb, absztrakt, valami mindent magába foglaló, akkor másképpen beszélünk: “Viselkedj Vele helyesen, és akkor Ő is jót cselekszik veled”. Innen kezdődik a hit.

Mi még mindig nem értjük meg, hogy amennyiben nem vagyunk az igazság pontján, akkor semmivel nem dolgozunk. Egyszerűen a természet törvénye ellenében dolgozunk, mint “A törvény mely meg lett adva, és amely megszeghetetlen”. A Teremtő nem változik. Ezáltal lehetek jó, lehetek rossz, mindaz csak engem befolyásol. Én a Teremtőnek se jót, se rosszat nem okozok, hozzá sem érek.

Amikor én azt mondom, hogy Ő örül nekem, vagy hogy én Őt szomorúvá teszem, én vagyok az aki mindezt állítja. Én ezeket csak érzékeimen keresztül érzékelem. Ha mindez így van ki okozza azt hogy én megváltozzam? Az Egóm? Mindez azt jelenti, hogy mindezt én csak azzal a céllal teszem, hogy jól érezzem magamat. Semmi más nem kötelez engem! Vagy esetleg a környezetem, engem bűntetéssel kényszerítve, változásra késztetve?

Amennyiben ez a mi attitűdünk a teljes, tökéletes valósággal szemben, senki sem képes engem változásra késztetni. Mindez csakis az értelem feletti hitben lehetséges! Miért létezem ebben a törött, hamis valóságban? Én mindebből egy független attitűdöt akarok építeni ezen erő viszonylatában, mely erő, “a jó, mely csak jót cselekszik”, az egyetlen létező erő. Mit jelent ez a független attitűd? Mindez azt jelenti, hogy én ehhez a felső erőhöz mindenfajta önös cél, szándék nélkül viszonyulok, és az nem tud, nem ért vagy érzékel bármit is tőlem. Akkor mire alapozom a munkámat? “Ő a Földet a semmire függeszti”, mely a “Blima (rejtettség) tíz Szfirájának” van nevezve.

Fokozatosan én egy olyan valóságérzékeléshez jutok, hogy már semmilyen személyes számítást nem végzek, mint ahogy azt ma teszem. Én csak meg akarom tanulni ettől az erőtől annak tulajdonságát, hasonlóvá akarok válni Hozzá. Ez az én jutalmam. Nincs szükségem eredményekre, sem az erő, sem magam számára, én csak arra vágyok, hogy Hozzá hasonlóvá váljak, ahogy az mondva lett: “A parancsolat jutalma az, hogy megismerjük azt, aki a parancsolatot adta”.

Ezek nagyon mély és finom koncepciók, melyeket szinte lehetetlen elmagyarázni. Egy olyan személy, aki nem rendelkezik szívben található ponttal, soha nem kap benyomást ezáltal, és soha nem érti meg mi is rejtőzik itt. “Kinek az érdekében dolgozom akkor? Ha nem létezik más csak én, ki kapja meg a munkámat, és ennek megfelelően ki kezel engem másképpen, viszonyul hozzám különbözően, azaz én a fallal szemben dolgozom, egy vákuummal szemben. És akkor mit jelentenek azok a szavak, hogy “A könyv nyitva áll, és a kéz ír”, “magát és az egész világot érdemre ítéli?”

Mindezek a szavak arra hivatottak, hogy minket közelebb vigyenek ahhoz a gondolathoz, mely “értelem feletti hit”-nek van nevezve. Ott nincsenek olyan számítások, melyeket mi el tudunk képzelni. Nincs kihez fordulnunk. Csak azzal tudunk számításokat végezni, akinek van vágya, ereje és cselekedete. “Nincsen más Rajta kívül”, és “Jó aki csak Jót cselekszik” azt jelentik, hogy Ő nem cselekszik a túloldalról. Mi a magunk cselekedeteiről beszélünk, állapotok változásairól, reakciókról, de Ő semmivel nem rendelkezik. ha ez így van, akkor ez olyan, mintha Ő nem cselekedne. Ő úgy tűnik mintha nem létezne, amennyiben én nem változom. Ez az ahogy tűnik számunkra.

09 máj 2011

Minden eszköz egyenlő

Mi a Kabbala módszerét használjuk annak érdekében, hogy korrigáljuk az “Izrael” részt, valamint a “világ nemzetei” részt magunkon belül. Ők segítik egymást a zavarokon és támogatáson keresztül, és ezáltal együtt működnek egymással.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy minden ami történik az az érdekükben történik. Minden ami megjelenik az út mentén, annak pontosan ugyanilyen módon kell megjelennie, és személynek csak saját magát kell a megfelelő módon elrendeznie az össze alkotóelemmel szemben: azaz a tanárral, a könyvekkel, a csoporttal és a Teremtővel kapcsolatban. Ez az ahogy a személynek előre kell haladnia.

Meg kell értenünk, hogy a cél megvalósítása akkor történik, amikor az összes alkotóelem összeáll. A személyeknek nem szabad eltérniük ettől az egyesüléstől, azáltal, hogy egyik alkotóelemet a másik kárára teszik fontossabbá.

Némelyek csak a Teremtő felé igyekszenek, ahonnan a vallások származnak. A vallásos személyek számára a Teremtő a legfontosabb. Összes imáik, és reményeik a Teremtő felé irányulnak, míg a felebarát szeretete csak másodlagos.

Mások a tanárra koncentrálnak, és a Hasszidut-ba, bálványimádásba zuhannak mesterük tekintetében. Számukra a tanár fontosabb mint a barátok, vagy a Teremtő. Megint mások csak a barátokra figyelnek oda – a jó társaság a legfontosabb dolog számukra. Alapszabályként ez nem lehetséges a mi csoportjainkban, mivel mi azt az Erőt tanulmányozzuk, mely gyűlöletet ébreszt fel közöttünk, hogy mi képesek legyünk a valóságos korrekció irányába igyekezni. és ezért van az hogy mi nem vagyunk képesek egyszerűen jó barátokká válni, ahogy más közösségek teszik azt.

Csak az egyenlő attitűd a tanár, a tanulás, a barátok és a Teremtő irányába tesz minket a cél elérésére képessé.

17 feb 2011

A három szint

Dr. Michael Laitman

Február 7, 2011  2:50 pm
Itt a mi világunkban a teremtmények három tipusra oszthatóak:

1. Sok még közönyös marad; nem értik, nem érzik, nem is gondolnak arra, hogy Fentről valamit kapnának.

2. Ott a másik csoport, akik nem olyanok, mint az állati szint, hanem mindent a teremtőtől kapnak, úgy érzik. De ők sem tudnak mit kezdeni ezzel. Nem elég felnőttek ahhoz, hogy rájöjjenek, egy gonosz ösztönt kapnak, amit át kéne fordítaniuk jóvá. Ha rosszat tapasztalnak, azt hiszik, ezt fentről kapták és sírni kezdenek, tiltakozni, s imádkozni a teremtőhöz, hogy kímélje őket és adjon jólétet.

Így cselekszenek a vallásosok, akik azt hiszik a teremtő küldi nekik a  fájdalmat, hogy a létére emlékeztesse őket, vagy valami jutalmat adjon most vagy a jövendő világban. Így vagy úgy az ilyen ember azt hiszi, hogy az imája befolyásolja a teremtőt és majd Ő megkönyörül rajtuk.

3. És van aki még tovább kifejlődve már rájön, hogy a teremtő nem változik. Mindig jó, mindig teli van szeretettel, és mindig teljes. Ahogy aztán keresztülhaladunk sokféle belső állapoton, észrevesszük, hogy a tökéletes és változatlan végtelen Teremtő Fényénél nézve mi vagyunk változtathatók és ellentétesek. Ezért ezt rosszként határozzuk meg és felismerjük a könyörgés szükségességét, s ezáltal a helyzetünk jórafordul.

Ennek eredményképpen a személy látja, hogy a teremtő egy állandó ás vég nélküli Adó Fény, a Végtelen, és csak mi magunk változhatunk. A bennünk feltáruló emléknyomok (resimók, infó-gének, mémek) a trés feltárásával indulnak, amikor ennek tudatára ébred valaki, akkor erőfeszítést tesz, hogy csoporttal kezdjen tanulni. Felfedezi ezt a resimót, imádkozik érte, azaz megítéli, leltározza és kéri a kijavítását, remélve, hogy kijavításra kerül.

Tehát ezáltal, ha helyesen vesz részt a csoport életében, új vágyakat kap. És akkor a változatlan Fény a széttört, megromlott emléknyomot (Resimót) kijavítja. A kijavult Resimó párosodik (Zivug-ot csinál) az adó Fénnyel és kialakul a lélek arculata, parcufja.

Tehát az alábbi három embertipus létezik:

1. Akik nem alkalmasak a javításra még;
2. Akik vallásosak és kérik a teremtőt, hogy változzanak;
3.  AzElfogadók (Kabbalisták) akik felfogják, hogy nekik kell változni.

Tehát a kabbalistáknak való a spirituális munka; imádkozni, de nem kapni – ez a vallásos hívők jutalma; és a többieké a Teremtőtől elszakított élet.
[34419]
Napi Kabbala Lecke2/4/2011Rabas írásai

07 feb 2011

A vonzás a forma azonosság négyzetén

Kérdés:

El tudná magyarázni, mi a Fénnyel való munka leghelyesebb módja?

Válaszom:

A helyes munka a Fénnyel nagyon egyszerű. A Kabbala és a vallások (és minden más módszer) közötti különbség abban rejlik, hogy míg a vallás a Teremtőt kéri arra hogy megváltozzon, és jobbá válljon, addig a Kabbala azt mondja: “A Teremtő az abszolút, és csak én vagyok képes megváltozni”.

A Teremtő az a Fény, azaz az Univerzum egyetlen ereje, amelyen belül mi létezünk. Ez az erő megváltoztathatatlan és abszolút. Ennél fogva az egyetlen módja a Teremtővel való munkának nagyon egyszerű: Minnél hasonlóbbá válunk ehhez az Erőhöz, annál inkább képes az befolyásolni minket, minnél kevésbé vagyunk Hozzá hasonlóak, annál kevésbé befolyásol az minket.

Ez egy nagyon egyszerű egyenlet alapján működik. Amennyiben tanultunk fizikát az iskolában tudnunk kell: Minden forrás hatása bármilyen objektumra, mely annak erőterébe lett helyezve, közvetlenül arányos a közöttük levő távolság négyzetével. Amikor én kétszer közelebb kerülök ahhoz a forráshoz mely befolyásol engem, akkor annak hatása rám négyszeresévé válik. Ez az ahogy a dolgok a fizikai világban működnek, és ez pontosan ugyanígy működik a spirituális világban is.

Ennél fogva amennyiben legalább egy kicsit is közelebb kerülünk hozzá, látjuk, hogy a Fény ránk gyakorolt hatása négyzetére nőtt. Ez az ahogy mi a Fénnyel dolgozunk.

hzs

03 feb 2011

Kabbala és más tudományok, filozófia és vallás

A kulcsfontosságú különbség, a filozófia és a Kabbala között, hogy a filozófia absztrakt, elvonatkoztatott dolgokkal foglalkozik, amíg a Kabbala kizárólag olyan formákkal, amelyek a fizikai anyagba öltöznek. Ezért, a filozófia nem érinti meg a valóságot, miközben a Kabbala kapcsolódik a valósághoz, úgy, ahogy annyi más tudomány is.

Azonban, miközben a hétköznapi tudományok a valóságot, az egoisztikus vágyak alapján állva tanulmányozzák, a Kabbala egy olyan módon fedezi fel a valóságot, amely az altruisztikus vágyak alapján való érzékelésen alapul. Az első esetben, ugyanazokban, a nagyon hasonló vágyakban érzékelt valóság, amely vágyak, az élvezet megszerzésére irányulnak, a saját érdekükben, miközben a második esetben, az érzékelés alapjait jelentő vágyak, az élvezet megszerzését, nem magukra irányítják, hanem az adakozás érdekében.

Ebben a kapni akarásra irányuló vágyban, kétféle formája van a létezésnek. Azokat a tudományokat, melyek azoknak a vágyaknak a viselkedését tanulmányozzák, amelyek elnyelni és megszerezni igyekszenek mindent, anyagi, vagy természettudományoknak nevezzük. Az anyagi azt jelenti, hogy egoisztikus szándék alapján cselekszik.

Az a tudomány, amelyik az élvezet megszerzésére irányuló vágyat, az adni akarásra való törekvés szándékával tanulmányozza, Kabbalának nevezzük. Ez a létezési formája az anyagnak hiányzik a mi világunkból, csak a magasabb világokban található meg.

Ezért teljesen érthető, hogy a Kabbala Bölcsessége ellentétes az anyagi tudományokkal, mert az anyag ellentétes viselkedését karja feltárni, amely minden törvényét és alapvető állítását kardinálisan különböző irányba viszi. Még is, mindkét fajta tudomány (a Kabbala és a természettudományok) ugyanazt a tudományos megközelítést alkalmazzák a magától értetődő tények kifejtésére.

Egyezésben azzal, ahogy a természettudományok az egoisztikus szinten működnek, amely a mi világunkban működik, a Kabbala ugyanazt a realisztikus, tudományos megközelítést alkalmazza, a spirituális anyag vizsgálatára, az ásványi, növényi, állati és emberi szintjein a természetnek, amely spirituális anyag a spirituális világban működik, az adakozás világában.

Azonban a tanulmányozás módszere lehet vagy tudományos, vagy vallási alapú, amely a hiten alapszik. Amennyiben ez vallási alapú, akkor ez nem tudomány, hanem vallás.

Ez alapján azonban, amikor ez a tiszta hiten alapuló, nem tudományos megközelítés, mégis alkalmazásra kerül a mi világunkban, akkor filozófiába fordul. 

Összefoglalva a lényeget, a dolog működhet vagy

1) a saját érdekében, saját magára irányulva, vagy

2) mások érdekében, másokra irányulva.

Mindkét esetben (vagy a felső világokba vagy a mi világunkban) a a tudományos módszer alkalmazható, ez olyan módszert jelent, ami tapasztalatokon, értelmen, okok elemzésén, tényeken alapul, és ahol a tanulmányozandó formák anyagba öltözöttek. Továbbá van két másik megközelítés, amely mindkét esetben használatos, és amely elvont, absztrakt formákat tanulmányos: filozófia és vallás.

kn

17 jan 2011

Egy élet tele ismeretlennel

A személy ebben a világban élve nem tudja mi történik vele a következő pillanatban. Nem érti meg hogy azok a dolgok melyek tegnap történtek vele miért is történtek, és hogy gondolatai és vágyai honnan is származnak. Úgy érzi, hogy ő kiszámítathatlan erők által van irányítva, mintha ő a levegőben függene múltjávan, jelenével és jövőjével kapcsolatban. És ő próbál valamilyen fajta támogatást találni, magyarázatot keres az Univerzumra a logikus gondolkodás és hipotézisek segítségével.

Az önzősége növekszik és egyre több és több kérdést kérdez életével kapcsolatban, és arról mi vár rá halála után. Minnél több erőt nyerünk technológiai fejlődésünk által, mely ellentétes a természettel, annál erőteljesebben csap vissza ellenünkben a természet, arra kényszerítve minket hogy választ találjunk arra, hogyan is vagyunk irányítva, és mi az életünk értelme. Ennek eredményeképpen mi úgy érezzük, mintha légüres térben léteznénk.

Amikor az ember barlangokban élt és mammutokat kergetett, úgy gondolta mindent tudott saját életéről. Sokkal inkább érezte és megértette a világot mint mi magunk. Mi más részről elégedetlenek vagyunk bármely létező elmélettel kapcsolatban. Egy tiszta érthető válaszra van szükségünk, mivel képtelenek vagyunk megfelelően elrendezni még egyszerű mindennapi életünket is. Olyan sok kérdés jelenik meg előttünk, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni velük.

Ez olyan mint a matematika: annak érdekében hogy megtaláljunk egy ismeretlent, elégséges egy egyenlet. Hogy két ismeretlen megtaláljunk két egyenletre van szükségünk. Azonban a mi életünkben számtalan ismeretlennel találjuk magunkat szemben, miközben egyre kevesebb adat vagy tény áll rendelkezésünkre melyekkel egy formulát, egyenletet építhetnénk.

A múlt filozófiai és vallásos magyarázatai többé nem működnek számunkra, nem vagyunk képesek azokra támaszkodni. Mi már tényeket és bizonyítékokat követelünk, azaz elérést, megértést. Amennyiben megértenénk hogy nincsen semmilyen szabad választásunk, akkor egy teljesen más fajta társadalmat építenénk abban más fajta viszonyokkal, és egy teljesen más jellegű igazságügyi és büntetési rendszerrel. A probléma melyre a Kabbala megoldást ajánl az nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: hogy meghatározzuk hol és hogyan vagyunk képesek befolyásolni, és megvalósítani ezt a lehetőséget.

hzs

29 nov 2010

A vallás, egy fordított kapcsolat a spiritualitással

A vallás a kivonulás során lett megadva Izrael nemzettségének, hogy a nemzet felismerje az egoizmus gonosz természetét, és kifejlessze a Reformáló Fény iránti szükségletét. Minden egyéb nemzetnek a saját vallásának és hitrendszerének eszközei által kellett fejlődnie. Menjünk vissza az ősi Babilonba, Ábrahám ajándékokat adott (hitrendszer) a másod vagy harmadik feleségétől származott gyermekeinek, és Keletre küldte őket.” A közeli nemzetek megkapták ezeket az „ajándékokat”, a világ vallásainak – kereszténység, iszlám – formájában. Ezek elfogadták és használni kezdték az „ajándékot”, mert ők is a Teremtő nemzetségei, és a küldetésük az, hogy közelebb vigyék az embereket, a Teremtőhöz. Ők is követők, akiket az ember segítségére hívtak, hogy az felismerhesse egoizmusának gonosz természetét.

Valamennyi vallás, egy „fordított” kapcsolat a spiritualitással. Ez a kapcsolat végül megmutatja nekünk, hogy szemben állunk a spiritualitással. Fokozatosan felfedjük, hogy az egoizmusunk növekedése elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés, mint egy rákos daganat, amely elfogyaszt bennünket.  Ez a Fény segítségével kerül felfedésre. Az összes történelmi fejlődésünk, a Felső Fény által jött létre. A Fény tesz mindent, vagy azáltal, hogy direkt módon, vagy egy fordított formájával ér el bennünket.

A Fény fejleszti az egoizmusunkat, fokozatosan tisztázva a természetünket a számunkra. Megláttatja velünk, hogy a gonoszságban létezünk, a természetünk egoista, és hogy csak azt a sötétséget kezeljük megkülönböztetően, amely előnyös a számunkra. Lassan felismerjük, hogy az egoizmusunk gonosz, és hogy minden gonoszságnak ez az oka a földön. Ennek a meglátása által, törekedni kezdünk a jóságra.

Ezek mind szükséges állapotok a fejlődésünkhöz.

kn

12 júl 2010