Dr. Michael Laitman

valóság törvényei

Magatok vetítitek ezt ki

thumbs_laitman_945

Nagyon fontos megértenetek, hogy amit láttok magatok előtt, magatok körül, az emberek, a növények, a házak, az összes csillag, a hatalmas világegyetem, valójában az érzékelt formában nem létezik. A Felső Erő által magatok vetítitek ezt ki, mindezek a bennetek létező világ, külső módon megjelenő formái. Az igaz valóság az erők bonyolult világa, ahol feltárul a létezés minden eleme közötti végtelen kölcsönkapcsolat, az erők végtelen harmóniája, melyet egyetlen elv, a Szeretet működtet. Ez a valóság, minden elemével együtt örök és teljes.

KA

 

12 dec 2016

Ki irányít minket?

 

Laitman_069_01

Kérdés: Én már éltem át olyan szokatlan pillanatokat az életeben, amiket nem tudok miként megmagyarázni. Például, amikor egy eldöntendő kérdés foglalkoztat, amire csak “igen vagy nem” válasz adható. Úgy érzem, hogy a “nem választ akarom választani, de rettenetesen félek azt kimondani.

 

És ekkor hirtelen mintha pár pillanatra látnám a jövőmet előre, azt a jövőt, ami az “igen” választásával lenne elérhető, ahol sokkal több félelmet és szorongást érzek, mint a “nem” választása esetében. Ennek hatására nyilván a “nem” válasz a megfelelő.

 

Több olyan helyzet van, amelyekben úgy viselkedem, mintha látszólag több részre hasadnék. A logika javasol egy irányt, de a testem valami teljesen mást reagál, akként, ahogy én önszántamból sohasem reagálnék. Ezek az események drasztikusan megváltoztatják az ember életét.

 

Gyanítom, hogy ez minden emberrel megtörtént már, de egyszerűen nem figyelnek erre. A kérdésem az: Mi ez? Honnan jön ez a külsőnek tűnő beavatkozás?

 

Válasz: Folyamatosan külső hatások befolyása alatt vagyunk, hiszen egyszerűen nincs semmi más. Még pontosabban fogalmazva, ezek belső hatások, amik kiépítik bennünk a világunkat, valamint saját magunk érzetét is.

 

A Kabbala feltárja nekünk a lehetőséget, hogy befolyásoljuk a világunk és magunk érzetének forrását, hogy építőivé váljunk a világunknak, és mindennek, ami bennünk érezhető, vagyis az Olam Ein Sof-nak.

SZL

KA

 

31 aug 2015

Az igazság kicserélése mini alternatívákkal

Az igazság kicserélése mini alternatívákkal

Báál HáSzulám cikke, “Béke a világban”: “Az igazság mértékének, nincs tehetsége arra, hogy elrendezze megfelelően az egyéni és a közösség útját. Nincs benne egyáltalán a kielégítő ellátás, amely megfelelő az élet elrendezéséhez a világ korrekciója végén”.

Az igazság mértéke az az egyetlen érték, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elrendezzük az életünket a természet szerint.

A valóság alapvető törvénye a formaegyezés. Lényegében, a törvény nem tartalmazhat csak egy dolgot, két komponens kell, hogy összekapcsolva legyen egy bizonyos modell szerint. Tehát, ha összehasonlítom a személyes tulajdonságom egy modell szerint, úgy hogy egységben legyek vele, összekapcsolódva, kitöltve és így tovább.

Ez az úgynevezett “igazság”. Le kell, hogy mérjem a formaegyezés mértékét a modellhez, vagy a formaegyenlőtlenséget a tulajdonságok szerint.

Általában, az egész teremtés ellentétes a Teremtővel. Szóval, az egész fejlődési folyamatunk az, hogy minél jobban megfeleljünk az Ő tulajdonságainak, amíg elérjük az egységet, az összetapadást, a teljes formaegyezést. És a képességünk, hogy lemérjük a jelenlegi formaegyezést, azt úgy nevezzük úgy, hogy “igazság”.

Ez az igazság pontos, tiszta, igaz, tesztelt kell hogy legyen. Tehát folyamatosan meg kell vizsgálnunk magunkat a Teremtővel lévő kapcsolatban.

Nézd: van a Teremtő és teremtett lény, és a köztük levő mérték van igazságnak  nevezve , az igazság mértékének. Ez az igazság mértéke, a súly, a távolság, a különbség vagy a hasonlat a tulajdonságok között.

Ezért nekünk is így kell, hogy lemérjük magunkat és a csoportot. Valójában, így mérnek minket – abban a mértékben, amelyben mindenki megfelel a csoporthoz, az megfelel a Teremtőhöz. Más szóval, megvizsgálnak engem a korrigált csoportnak megfelelően a mi szintünkön, hogy mennyire vagyok korrigált vagy korrigálatlan összehasonlítva vele. Így vizsgáljuk meg az igazság mértékét.

De hogyan mérjük le magunkat most a fizikai világban, hogy közelebb kerüljünk a spiritualitáshoz, a végső korrekcióhoz? Mi szerint mérjük le? Mivel mi nem látunk előttünk egy korrigált közösséget, és még nem is tudjuk hogy mi ez a korrigált közösség.

Amíg nem visszük el a közösséget az integrált oktatásra, az ideális helyzethez, amely az úgynevezett harmónia állapota, az egyensúly az összes erő és tényező között, a pihenés, addig senki sem fog minket kivenni ebből az állapotból. Amíg nem érjük el ezt a helyzetet, mi bajban vagyunk.

Hogyan tesszük ezt? – Képzeljük el egy kiegyensúlyozott közösség állapotát, ahol mind egyenlőek vagyunk, mindannyian szeretjük egymást, mindenki adakozik, és így tovább. Ebben az elképzelt állapotban tűzzünk ki egy célt, és a szerint mérjük le a helyzetet.

De mégis, nagyon nehéz lemérni, mivel homályban vagyunk, amely zavart okoz, még ha elképzeljük is a helyes képet, és választva a “kommunizmus épitőinek,” a tapasztalatait. Szükség van, hogy megtaláljuk a  pontos eszközöket, de a mi világunkban nem találjuk meg őket, és nincs a kabbalisták erejében, hogy megadják nekünk a valódi mérési eszközöket.

De,  igazi mérték szükséges a mi világunkban, mert a tiszta megértése megkülönbözteti a közösségünket az ideális állapottól, ami okozza azt, hogy bárki,  ugyanarra az állapotra sóvárogjon. De ha nincs tiszta kép és mindegyik a saját véleményét látja, akkor nem leszünk képesek előrevinni a világot.

A világ minden pillanatban a korrekció vége felé fejlődik. Ez az egyetlen módja, amelyen keresztül kell menjen: vagy “a megfelelő időben” (Beitó) útján, vagy a “fel gyorsított idő” útján (Áhishéna). Szóval, mit teszünk, ha nem tudjuk kezelni a fejlődést az igazi mérték útján és  az “Áhishéna” útján haladunk?

Ebben az esetben, ha nem tudjuk hova fussunk, hová menjünk, akkor jobb ha hallgatunk és nem mozdulunk. Mert a rossz irányba mozgás még nagyobb kárt okozhat. Az esélye a helyes cselekvésnek, a mi történelmi tapasztalatunk során, nulla. Tehát írva van: “ülj és várj”, amíg megvizsgálod a dolgokat természetes módon.

Azonban az emberiség próbálja beteljesíteni az igazi mértéket MÁS tulajdonságokkal, amelyek olyanok mint a mankók, hogy lábán tudja tartani az emberi társadalmat, más szóval, hogy  tartson egy bizonyos fokú kapcsolatot, hogy ne “egyék” meg egymást. Mert ezt kéri az igazság mértéke, amely közöttünk fekszik, hogy egyébként meg kell, hogy “egyék” egymást. Ezért, nekünk be kell érnünk, hogy más tulajdonságokkal teljesítsünk.

2013.06.30, Báál HáSzulám cikkéből, “Béke a világban”

Ford: BS
Szerk: Sz I

08 júl 2013

Felemelkedni egy magasabb pályára

Femelkedni egy magasabb pályára

Kérdés:

Mi a feltétele a korábbi egyesülésre irányuló vágyamnak, ha a vágyam megért és megérez mindent bennem?

Válasz:

A spirituális munka folyamán, a vágyunk nem, hogy csökken bennünk, éppen ellenkezőleg, egyre többet és többet ért és érez. És bővítenünk kell, mert egyre integráltabbá válik. Elkezdem érteni, hogyan változik meg a valóság a képe, és a testem, hogyan ragad meg egy különös teret a fizikai térben, amely távolság érzést ad nekem, a másoktól való elszigeteltség érzetét, a fordítottság és ellentét érzését.

Olyan állapotba kell, hoznom önmagam, ahol úgy érzem, hogy elválok a testemtől. A test nem létezik. Van egyfajta kapcsolatom a testemmel, de az egó fölött, köztem és a többiek között. És a test nem létezik, az egy önző forma a képzeletemben, a tudatomban. Meg kell tanulnunk elképzelni ezt a jövőbeli állapotot. Ami engem érdekel, az csak a közöttünk levő spirituális egység. A testek nem nagyon számítanak, majd meglátjuk, hogyan tűnnek el.

A Kabbala Bölcseletében megtanultuk a spirituális edény megszületését, az állapotok növekedését és változását. Ugyanez történik velünk a mi világunkban – a születés és a növekedés az állati testünkben, ez alapvetően ugyanaz az egó. A test az, ami létezik a képzeletünkben, az valójában ábrázolja az egónkat. Majd feloldódik, eltűnik, meghal, és a helyében egy másik test jelenik meg,  megint egy másik, és így tovább, amíg kijutunk a végső korrekció szintjére. Mi állandóan visszatérünk a testbe, mert szükséges, hogy el tudjuk érni a függetlenségünket valamennyi spirituális szinten.

Minden spirituális szint között egy vágás létezik, egy törés. Amikor megkapsz egy fokozatot, akkor le kell, hogy essél egy fokozatot ebbe a világba, legalább érezd egy pillanatra, hogy csak egy állati állapotban létezel, és akkor elkezded megszerezni a következő spirituális fokozatot, egy magasabbat. Folyamatosan lezuhansz erre a szintre, és újra végrehajtasz egy energikus ugrást, egy jóval magasabbat a következő szintre.

Csak a korrekciók végén, amikor összegyűjtjük az összes fokozatot és integrált módon összekötjük őket, akkor jelenik meg a teljes korrekció utolsó állapota. Addig csak a diszkrét (különálló) értékeket javítjuk ki, pontosan úgy, ahogy egy elektron ugrik az atomon belül a következő szintre. Csak az általában kiugrik, és fotonokat bocsát ki, míg mi éppen ellenkezőleg, spirituálisan emelkedünk fel, és így állítólag lenyeljük az energiát az energetikai területből, amely az úgynevezett “Teremtő” vagy “Fény”, és megköveteli tőlünk, hogy minél magasabb pályára emelkedjünk fel.

2013.06.13, 2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus első leckéjéből

Ford: BS
Szerk: Sz I

27 jún 2013

Így a büntetés nem lesz hiába

Így a büntetés nem lesz hiába

Kérdés:

Miért van a spirituális ösvény bajokra alapozva? Miért emeli fel a Teremtő azokat, akik a szenvedés okán igyekeznek a cél felé?

Válasz:

A Teremtő nem emel fel bennünket. Létezik a Fény és az edények törvénye, és a Teremtő nem vesz részt ebben a működésben, “Ő adott egy törvényt, melyet nem lehet megszegni.” Ő nem az, aki rögzíti az összes bajt és gondot – mi magunk idézzük elő azokat azáltal, hogy nem alkalmazzuk ezt a törvényt helyesen.

Tegyük fel, hogy fogok egy üveget amin az a matrica van, hogy “mérgező sav” és iszom belőle. Ki intézte ezt? A Teremtő vagy én? Valójában én vagyok az, aki ártok magamnak, és bár a Teremtő tette a savat ártalmassá az emberi test számára, én vagyok a hibás: valami kivételesre számítottam, egy csodára, és nincsenek csodák.

Még az egyiptomi száműzetésből való kivonulást is csodának nevezik, de csak azok vonatkozásában, akik a tisztátalanság 49 kapuján belül vannak, a száműzetés utolsó fázisában. Ők tényleg nem értik, hogyan lehetséges ebből az állapotból azonnal a Teremtő felfedéséhez mozdulni. Mikor valaki felfedezi magában, hogy minden módon gonosz, a megváltás csodának tűnik számára.

De valójában csak a törvény az, ami mindenhol működik. Csak meg kell tanulnunk a valóság törvényeit, a természet törvényeit és helyesen kell használnunk őket. A korrekciónk és az egész világ ezeknek a törvényeknek van alárendelve. A törvények rendszere mindannyiunkat körbevesz kivétel nélkül.

Kérdés:

Tehát hogyan oldjuk meg a felmerülő gondokat és a szenvedést?

Válasz:

Először hálásnak kell lennünk értük: “Köszönjük, hogy emlékeztettek arra, hogy mi a fontos, ragaszkodnunk kell a helyes irányhoz és valami teljesen másra kell gondolnunk.” Amikor a szüleim megbüntetnek, nem szabad a büntetésre vagy a szüleimre gondolnom, hanem csak egy dologra: mit akartak ezzel, mit kell megértenem a büntetésből? Ha nem gondolok bele, az ütések nem segítenek, és őket sem tudom megpuhítani.

Mindeközben manapság próbáljuk enyhíteni a csapásokat Izraelben különböző rendszereket kiépítve a rakéták ellen. Ez természetesen szintén szükséges, de valójában ez olyan, mint amikor a kisgyermek valami puhába csomagolja magát, hogy ne érezze szülei ütéseit. Ez az óvintézkedés csak átmeneti megoldással szolgál, ami segíthet az embereknek kiválasztani a helyes utat, amit követhetnek. De csak a korrekció, és semmi más nem képes eltávolítani az összes fenyegetést. Ha csapásokat kapunk, arra kell gondolnunk, hogy mi okozta azokat.

2012 November 28, Napi Kabbala leckéből “Kivonulás és Megváltás”

FG

04 dec 2012

Felfedezni az Univerzum vásznát önmagunkban

Báál HáSzulám, “Elősző a Zohár Könyvéhez”, 38. pont: “…három kategóriája van az Embernek a Szfirákban: a Bria világának az Ádámja, a Yetzira világának az Ádámja és az Ásszia világának Ádámja”.

Van egy “szikla” amit úgy neveznek, hogy “élvezetre irányuló vágy.” A “szikla” – nak” alakja van, amely valamiben hasonló a Teremtőhöz. Ez megmagyarázza az “Ádám” szó jelentését, amely a “Dome” (hasonló) héber szóból származik.

Itt egy forma és szint egyezésről van szó a Teremtő és az Ember között. Valamennyi szinten a “Partzuf” -ot mindig “Ádám”-nak nevezzük. Az ásványi, növényi és állati szintek szintén “Ádám” – nak, azaz az “Ember” -nek, a különböző szintjeit jelenítik meg. Egyáltalán semmi nincs ami nem része az állapotnak, amit “Ádám” – nak nevezünk, kivéve a valódi, formátlan anyagú vágyakat. A három előzetes szint (ásványi, növényi, és állati) mind a “beszélő” (emberi) szint fejlődését szolgálják. Végül ezek a szintek azok, amelyek formát adnak az emberi szintnek.

Az Univerzum anyaga, a Földi flóra és fauna mind egy piramist alkotnak, amelynek a csúcsán van az ember. Tehát a piramis összes megelőző szintje bele van foglaltatva az emberbe, ezért azok együtt süllyednek vagy emelkednek az Emberrel.

Amikor helyes a valóságérzékelésünk, magától értetődő  lesz, hogy a teremtés teljes anyaga része az embernek. Nincsen kívül semmi és senki, az összes kozmikus objektum kizárólag egy forma, amelyet a megszerzési vágyunkban érzékelünk.

Ebből is láthatjuk, hogy a kapni akarási vágy határtalan. A milliárdnyi csillag, a gigantikus kozmikus ködök, mind bennünk vannak, a mi érzékelésünkben. A mi növekedésünknek megfelelően fedezzük fel a megszerzési vágyunk mélységét, és ebben találhatóak az elemi részecskék pont úgy, mint az egész galaxisok. Semmi új nincs a nap alatt, minden egyszer már megteremtődött, azonban mivel mi állandóan a földön vagyunk, azaz a megszerzési vágyban, számunkra csak új részletek tárulnak fel ebből a hatalmas képből.

2012 november 2, A Napi Kabbala Lecke 3. részéből, “Előszó a Zohár Könyvéhez”

KN

09 nov 2012

Nincsenek hibák, csak felismerések!

Kérdés

Lehetséges hiba nélkül menni a spirituális ösvényen?

Válasz

Az igazat megvallva, nekünk nincsenek hibáink. Egyszerűen felismerjük a feltáruló, korrigálatlan vágyainkat, amelyek valójában nem sérült vágyak, hanem igazából egy kontrasztot, egy különbséget mutatnak a számunkra, két, ellentétes állapot között. Különben egyetlen állapotot sem éreznénk.

Ezért soha nincsenek hibáink, vagy ilyenfajta negatív eseteink. Az ellentétes állapot egyszerűen feltárul. Teremtmények vagyunk, és képtelenek vagyunk bármilyen jelenséget önmagában érzékelni. Csak azt a mértéket érezzük, és vagyunk képesek kiértékelni, amit valami másnak a viszonylatában érzékelünk. Kell lennie valaminek, ami „én” vagyok, és valaminek, amit „érzek,” ami a vizsgálat tárgya, amihez hasonlítom a dolgokat.

Lehetetlen érezni bármilyen jelenséget önmaga által, mert ez maga a Teremtő lenne, mielőtt végrehajtotta volna a teremtést, és amikor még azt is lehetetlen kimondani, hogy Ő jó, és jót cselekszik. Kivel jó Ő? Kivel tesz jót? Végül is, a jóság csak a gonoszhoz hasonlítva értékelhető, amelynek valamilyen értelemben léteznie kell már.

Ezért nem tudunk mondani semmit sem a Teremtő lényegéről, a filozófusok módján, megpróbálni valamilyen módon értelemmel felfogni ezt, mivel nincs képességünk érzékelni őt, és nincsenek szavaink, leírni az érzékelésünket. A teremtmény teljes szembenállással kezdődik a Teremtőhöz képest, de legalább is valamennyi távolsággal Tőle. Ez a kis távolság adja a teremtmény saját státuszát, a dolgok szembenállásának érzékelését, például fekete és fehér, és a Fény előnyösségét, a sötétséggel szemben. Akkor van miről beszélni.

Még azt sem tudjuk, hogyan létezhetnek ezek a jelenségek önmaguk által. Tud valaki bármilyen formát létrehozni, amely nem tartalmaz semmilyen megkülönböztetést, határoltságot, tulajdonságot, színárnyalatot – bármit? Képtelen bárki ezeket érzékelni. Ha nincsenek eltérések, vagy megkülönböztetések, akkor nincs érzékelés.

Végül is, az összes érzékelésünk, mint az öt földi érzékszerv, azon a tényen alapszanak, hogy egy bizonyos befolyás üti meg az idegvégződéseket, majd valamilyen benyomást kapok ezekből, vizuális, vagy illat benyomást, és így tovább. Szükségem van idegvégződésekre, melyek ütközéseket, kölcsönös egymásra hatásokat érzékelnek, két szemben álló dolog között. Ha nincs csapás az idegvégződésekre, akkor nincs érzékelés. Mikor kezdem el érezni a Teremtőt? A Fény és a vágy ütközése után (Hakaa).

KN

03 júl 2011