válság

Vélemény: Nick Bostrom (professor, Oxfordi egyetem, Filozófia szak) Létezési kockázatok: (Exsistential risks) A technológiai folyamatok felgyorsulása miatt az emberi faj nagyon gyorsan fejlődésének kritikus fázisba érhet.

Manapság a Földön olyasmit csinálunk, amit eddig még soha. A természeti erőknek nem sikerült tönkretenni az emberi fajt az elmúlt évszázadok és évezredek során, de ezek az erők kiirthatnak bennünket az elkövetkező évszázadban.

A paradoxon abban rejlik, hogy technológiai fejlettség nélkül az esélyeink hogy kivédjünk egy globális rizikót a nullával voltak egyenlőek, most, amikor fejlett technológiával rendelkezünk, a kipusztulási kockázat kivédésére nagyobb esélyünk van, de a technológiai fejlődés az, ami önmagában tartalmazza a kipusztulás kockázatát. A legfőbb ok, ami ide vezethet, hogy különbség mutatkozik az ember erkölcsének és viselkedésének érettségében és az általa létrehozott technológia erejében és hatalmában.

Hogy lecsökkentsük a technológiai fejlettségből eredő katasztrófa kockázatát, a következőket kell tennünk:

1. Fel kell vetnünk a létezés kockázatára vonatkozó kérdéseket
2. Fel kell állítani egy nemzetközi együttműködési struktúrát és szabályzatot
3. Szabályozni a technológiai fejlődés ütemét
4. Olyan programokat létrehozni, amelyek szem előtt tartják létezésünket kockáztató tényezők minimizálását.

Véleményem: A technológiák amelyeket létrehoztunk az embertársaink és természeti környezetünkhöz való önző hozzáállásunk (és természetünk) egyenes következményei. Csak a természettel való egyensúly hozhatja el számunkra a technológiák bölcs alkalmazását. Hogy elérjük ezt, az ember természetét kell először átformálni. De ez kizárólag az az erő által történhet meg, amely létrehozott bennünket: „Én teremtettem a gonosz hajlamot és a módszert a kijavítására.”

RB

Most az egész világ válságban van, és mi lassan lassan közeledünk nagyobb és nagyobb problémák felé, minden helyről, és minden irányból. Minden amit tettünk ebben a világban, rossz formában tettük, mert mi ahogy felnőttűnk az az egó a növekedése volt. Nincsen honnan várni a jót, mivel mi állandóan csak az egó számára dolgoztunk. És most a rossz fokozatosan jelenik meg, csepp, csepp után, mindenféle helyeken és minden lehetőségekben, de nem egyszerre, azért hogy ne  merüljünk el a mi fájdalmunkban. Ha a fájdalmunk nagyon erős lesz, mi már nem fogunk tudni gondolni semmi másra, csak hogyan szabaduljunk meg tőle.  Már nem érdekel minket a fájdalom oka és még az eredménye sem, hanem, hogy már érjen véget a fájdalom.

De ha a fájdalom hullámokban érkezik, és ha mindig csökken vagy nem olyan hatalmas, akkor marad tér gondolni rá, és elkezdhetek keresni: honnan jön, miért történnek ezek, hogyan lehet kilépni ebből. Ez az ahogy a Teremtő játszik velünk, de mi meg kell hogy kapjuk a megoldást.

Előszőr is meg  kell tanuljuk az okozatot – Ő az ellentétes képe a mi természetünknek. A mi tulajdonságunk ellentétes a Teremtővel, és ha Ő közeledik, akkor az nekünk rossz! És ahogy közeledik felénk, úgy nekünk még rosszabb! Például, vegyünk egy bűnözőt, minnél közelebb van a bünöző egy bizonyos kincshez, vagy egy olyan helyhez ahol bünt követhet el, annál rosszabb a dolog. És minnél távolabb kerül annál jobb, annál kissebb a késztetése. A Teremtő különösen most, a mi időnkben, felfedeződik lassan,  azért, hogy adjon nekünk időt a gondolkozásra. Ő felfedeződik egy kicsit és mi magunkat rosszul érezzük.

Például, pár évvel ezelőtt kitört a válság, és most mi úgy beszélünk mintha  befejeződőtt volna. De a válság továbbra is itt van, mint azelőtt, csak teret adnak nekünk keresésre és vizsgálatra! És mindjárt jön egy újjabb csapás, más szinteken, és azután megint jön egy csendes állapot. Igy tanit meg a Teremtő minket és ad nekünk lehetőséget, hogy keressük az okot, azért, hogy a végén felfedezzük Őt, mint mindennek a forrását. És ekkor az egónk szempontjából, úgy jön ki, hogy Ő minden rossznak a forrása. És  akkor mi megértsük, hogy nekünk azért rossz, mert ellentétesek vagyunk a Teremtővel. Mit lehet tenni, hogy jó legyen?

Ő teljes és tökéletes, csak nekünk kell megváltozni. Fokozatosan mi megértjuk, hogy szükséges kijavitani magunkat. Az emberiség biztosan elérkezik majd ehhez az állapothoz, az ütesek által, minden féle formákban. Az ütések minden nemzetnek és minden embernek a saját módjan érkezek, azért, hogy megtanitson minket. De mi fel kell fedjük az embereknek  ezt a módszert, azért, hogy ők minnél hamarább megismerjék, hogy honnan jönnek az ütések és miért. Ebben mi enyhitünk az emberiség fejlődésén. Ezt nevezzük “Fényé vállunk a nemzetek számára”, azaz, azoknak az embereknek akik még egyelőre nem értik, miért kapják az ütéseket.

Fel kell fedezzük nekik az ütések okait, hogy láthassák a szükségét és a     célt, hogy ők képesek legyenek előre jutni, egy megértő módon. Ennek eredményeként, az egész fejlődős útja megváltozik, egy erős módon. Azoknak  akiknek rendelkezésre áll a korrekció módszere, szükséges átadniuk azt az egész világnak.

bs