Dr. Michael Laitman

világ

Az ember tudatos akar lenni

laitman_109

Nem az viszi előre az embert a fejlődése során, amit tud; hanem az egyszerű tény, hogy szeretne tudni. A tudásra irányuló vágy elég, hogy előhívja a jövőből azt az emlékpontot, amelyben azt amelyben már birtokolja az adott tudást. Így nem igazán tanulunk újat ebben a világban, vagy a spirituális világban; egyszerűen csak felemelkedünk, “vissza a jövőbe”.

2017.01.24

KA

29 jan 2017

A teremtés célja hogy, elfoglaljunk a teremtésben a minket megillető helyet.

laitman_527_04

Az egyetlen dolog, ami létezik, működik és aktivál mindet, az a Természet. Ez az egyetlen Felső Erő, ami magába foglal mindent, általános, és mindent kitölt. Ezt az erőt úgy hívjuk, hogy Teremtő. Meg kell látnunk, hogy mi az előnyünk ebből a teremtésből, mit ismerhetünk meg ebből, mit tanulhatunk meg belőle és hogy hogyan válhatunk hozzá hasonlóvá. Mert ez a teremtés célja. Nem az, hogy hogyan helyettesíthetjük őt, hanem hogy oda kerüljünk ahol ő található. Mert ez a teremtés terve.

A Kabbala – nem úgy mint a különböző vallásokban, hitrendszerekben – csak egyetlen erőről beszél, a természet erejéről, magáról a természetről. Ennyi amit tanulunk. Nincs küzdelem két erő között, Isten két formája között, nincs gonosz erő vagy jó erő, egy erő van, ami jó és jót cselekszik. A teljes módszerünk csak arról szól, hogy hogyan fedezhetjük fel ezt az egyetlen erőt, ami létezik. Az ember egy nagyon speciális helyen létezik, ahol feltárhatja ezt az erőt. Ezt úgy hívjuk, hogy a Mi világunk. Úgy tűnik számunkra, hogy egy bizonyos valóságban élünk, létezünk amit Világnak hívünk. A Világ héberül Olam (HaOlam-ennek a világnak), melynek a jelentése rejtettség, elrejtés. Tehát azt jelenti, hogy valami el van rejtve előlünk.

A valóságunk, amit mi létezésként érzékelünk, az egy nagyon különleges valóság. Ez úgy jelenik meg előttünk, mintha hipnotizálva lennénk valami által, és úgy érezzük hogy ebben létezünk. A kabbalisták úgy hívják ezt a valóságot, hogy egy Álom, egy Illúzió. Azt is mondják, hogy amikor fölfedezzük az igazságot, akkor az úgy fog tűnni számunkra, mintha egy álomból ébredtünk volna fel. Nekünk most arra van szükségünk, hogy egy tudományos, racionális módon viszonyuljunk mindahhoz amink van, azt amelyik valóságban létezünk, ebben az álomban, ebben az elképzelt moziban.

Ezt mi teremtjük magunkban, de nagyon valóságosnak tűnik, olyannyira, hogy az úgy tűnik számukra mintha minden rajtunk kívül létezne, és valóban ez az ami létezik csak számunkra. A Zohár könyvében az egész valóság amit külsőnek érzünk, az, valójában egy olyan valóság, ami kizárólag bennünk létezik. Kívül nincs semmi. Egyáltalán semmi. Minden a mi érzékeinkben belül van, az elménken belül.

Amit mi kívül létezőnek feltételezünk, az nem létezik. Mivel minden, amit érzünk az egy vágy. A vágyakon keresztül érzékelünk. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk, hogy a vágyainkon dolgozzunk. El kezdjük megváltoztatni a valóságnak ezt a képét, a megértésünket, a tudatosságunkat. Úgy fogunk dolgozni, mint a tudósok, akik egy bizonyos hatásnak teszik ki az anyagot, majd megvizsgálják az ellenhatást. Ez a folyamat teremti meg az egész tudományt a számunkra. Ez az, ahogy a kabbalisták felfedezték az általános rendszert, ezt az általános erőt, amit természetnek hívünk, vagy Teremtőnek. A mi világunk a legnagyobb fontossággal bíró, mivel itt kezdhetjük el a fejlődésünket, innen emelkedhetünk fel a Végső Állapotunkba. Ahol irányítani tudjuk a valóságunkat, azaz a vágyunkat.

Mivel látnunk kell hogy a vágyon kívül semmi más nem lett megteremtve. Csak a megszerzési vágy. Ennek a megszerzési vágynak kell keresztül mennie a Felső Erő megismerésén, és ez a vágy határozza meg – a kezdeti gondolaton keresztül – a saját teremtését. A jelenlegi állapotát. Ezután egy következő állapotot fedezünk majd föl, amit újra be tudunk irányozni a végső cél felé. Mindezért meg kell hallannunk a szabályokat amiket a kabbalisták írtak le nekünk, meg kell tartani ezek, meg kell valósítani ezeket, és bizonyosak lehetünk benne hogy akkor helyesen haladunk egészen a fejlődésünk végéig. Ezért ha valóban azt akarjuk, hogy ne vesztegessük el az életünket mindenféle ostobaságokra, hanem megvalósítsuk a teremtésünk célját, akkor végül látni fogjuk, – és közben is látnunk kell – a Teremtés Végső Célját. Mert e felé kell irányozni magunkat. A cselekvő gondolatot, a cselevő számítást, ezeket a vágyakat kell megragadnunk, mindent amit magunknak tulajdoníthatunk.

Mindenemet amivel rendelkezem be kell irányoznom a Végső Cél elérésére. A végső állapot elérésére. Mindent meg kell tennünk, ami az erőnkből telik. E köré kell felépíteni az életünket. Ezt magyarázza el nekünk a Kabbala Bölcselete. Ezért mondják a kabbalisták, hogy az egész teremtés, az csak a vágy, amely különböző formákban jelenik meg. Mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szinteken keresztül tárul fel. A vágynak a szintjei meghatározzák a fejlődést, a megértést, a tudatosságunkat. Azt hogy mi a környezet, mi az élet, mi az egész folyamat amin keresztül kell mennünk. De a vágyon kívül csak Felső Erő létezik. Aki irányítja ezt a vágyat. Aki kontrollálja. Az az ember, aki beirányozza magát ennek a felismerésnek megfelelően, az megtapasztalja, hogy a Felső Erő irányítja őt, és elkezd vele együtt dolgozni. Mindegy hogy vallásos és különböző hitekben él, itt csak a Felső Erőnek az ismeretéről beszélünk, annak az erőnek az ismeretéről ami az egész természetet irányítja.

Az ember egy olyan valóságban él, ami hibásan úgy tűnik számára, hogy létezik. Ez egy hibás illúzió. Mintha valami létezne önmagában is, mintha nem lenne Felső Erő, ami mindent irányít. De hogyha az ember lenullázza egy kicsit az egoját, azt hogy “én létezem, én irányítok mindent” ha ezt háttérbe szorítja és lenullázza, annak a mértékben fog egy helyet biztosítani saját magában, ahol feltárulhat a Teremtő Erő. S akkor az ember el kezdi érezni azt önmagában. Mivel fokozatosan a Felső Erő elkezdi éreztetni, hogy egy leválasztott valóságban létezünk. Később különböző módon fejlődünk az életben, és ezen dolgozunk. Elkezdünk valamit keresni az életünkben magunkon kívül, mert látjuk, hogy nincs erőnk, nincs olyan ami kielégítene minket az életben. Fokozatosan elérkezünk egy olyan állapothoz, amikor megvalósítjuk magunkban a Felső Erő érzékelését. Felismerjük hogy nem mi irányítjuk az életünket, hanem ez az Erő. Ezt generációról generációra több száz éves fejlődés után ismerték fel néhányan, de végül el kell érkeznünk mindannyiunknak ennek a megértéséhez.

Hogy van egy Felső Erő, ami fent tart minket, és meghatározza az egész sorsunkat. Érzünk kell hogy minden az ő kezében van. Ez az amit úgy hívünk, hogy Nincs más rajta kívül. Gondolataink és vágyaink, minden, amit magunkról gondolunk, amit a Teremtőről gondolunk, azt a Felső Erő teremti meg számunkra. Még azokat a gondolatokat is amikor szembe helyezzük magunkat vele. Ezt azért teszi velünk, hogy megépítse bennünk a saját, független érzékelésünket. Magunkról és Róla. Valóban függetlenné válhatunk, és ő, mint egy szerető szülő teremti meg az életünket. Azért hogy leváljunk az ő irányításáról, hogy függetlenné váljunk és elfoglaljunk a teremtésben minket megillető helyet.

Rav Michael Laitman 2016.05. New Jersey kongresszus – 4. lecke

btKA

04 jún 2016

Ki irányít minket?

 

Laitman_069_01

Kérdés: Én már éltem át olyan szokatlan pillanatokat az életeben, amiket nem tudok miként megmagyarázni. Például, amikor egy eldöntendő kérdés foglalkoztat, amire csak “igen vagy nem” válasz adható. Úgy érzem, hogy a “nem választ akarom választani, de rettenetesen félek azt kimondani.

 

És ekkor hirtelen mintha pár pillanatra látnám a jövőmet előre, azt a jövőt, ami az “igen” választásával lenne elérhető, ahol sokkal több félelmet és szorongást érzek, mint a “nem” választása esetében. Ennek hatására nyilván a “nem” válasz a megfelelő.

 

Több olyan helyzet van, amelyekben úgy viselkedem, mintha látszólag több részre hasadnék. A logika javasol egy irányt, de a testem valami teljesen mást reagál, akként, ahogy én önszántamból sohasem reagálnék. Ezek az események drasztikusan megváltoztatják az ember életét.

 

Gyanítom, hogy ez minden emberrel megtörtént már, de egyszerűen nem figyelnek erre. A kérdésem az: Mi ez? Honnan jön ez a külsőnek tűnő beavatkozás?

 

Válasz: Folyamatosan külső hatások befolyása alatt vagyunk, hiszen egyszerűen nincs semmi más. Még pontosabban fogalmazva, ezek belső hatások, amik kiépítik bennünk a világunkat, valamint saját magunk érzetét is.

 

A Kabbala feltárja nekünk a lehetőséget, hogy befolyásoljuk a világunk és magunk érzetének forrását, hogy építőivé váljunk a világunknak, és mindennek, ami bennünk érezhető, vagyis az Olam Ein Sof-nak.

SZL

KA

 

31 aug 2015

Eljött az idő

laitman_253

Eljött az idő. Nincs tovább mire várni! Ha kell, hívjátok be az embereket az utcáról, hogy csatlakozzanak hozzánk a kongresszusokon! Adjátok át mindenkinek az évezredek óta őrzött üzenetet, hogy az ember a világmindenség célja és megváltója, és hogy egységre lépve felfedezheti a magasabb rendű, spirituális világokat, amelyek a teremtés részei közötti kapcsolatban ragyoghatnak fel, amennyiben a kapcsolat eléri az ehhez megfelelő minőséget. Világunk korrekciója felgyorsul, az emberiség egyre gyorsuló válsággal, és ezzel párhuzamosan, egyre hatalmasabb Fénnyel szembesül. Öleljétek át egymást, itt és most, és valósítsuk meg azt az egységet, amely példa lehet az egész világ számára!

Mexikói Kabbala Kongresszus 2015.07.17

18 júl 2015

Kapcsold fel Fényt szerte a világon

kapcsold

Kérdés: Mikor az emberekkel beszélünk, egyetértenek abban, hogy minden  probléma az egység és a kapcsolat hiánya.  De nem hisznek abban, hogy el lehet érni kapcsolatot, és a békét.  Mit lehet tenni ezzel a különleges hitetlenséggel?

Válasz: Mindent “A tetteid által ismerlek meg Téged” formáján keresztül érünk el. Ha egy körben a társalgás során, felébred a melegség érzete, a közelség – azaz, egy új érzés, ami  korábban nem érződött – akkor láthatjuk, hogy egy új Erő született meg.  Tehát akkor, miért nem fűti az embert ez, legalább néhány órára vagy napra, és mért kötelezi arra, hogy máskép viszonyuljon a többi emberhez, az őt körülvevő valósághoz. Ezt nevezzük úgy, hogy: „a cselekedeteidből ismerünk meg Téged”

A Teremtő megmutatja nekünk a jelenlétét annak ellenére, hogy időközben elrejtett és (a megnyilvánulása) korlátozott. De mi már érezzük, hogy Ő létezik a körünkben, megszületett, és feltárult.

Az emberek nem hiszik, hogy ez lehetséges, miközben bizonyítható, hogy ez lehetséges, az által, hogy keresztülvisszük őket ezeken az érzéseken. Gyerünk, tapasztaljuk meg a gyakorlatban, hogy ez az Erő hogyan kezd el működni köztünk. Ennek olyannak kell lenni, mint egy laboratóriumi kísérlet, ami a felfedezéshez vezet.

Így értek el minden tudományos felfedezéshez. Korábban ez a jelenség ismeretlen volt számunkra, és most felfedezzük, hogy ez megismerhető és így válik átláthatóvá. Az egyedülálló eszköz segítségével, amely az úgynevezett “kör”, felfedezünk egy új jelenséget a természetben. Ha ezt az új Erőt helyes módon használjuk, akkor mindenben sikeresek leszünk, és mindent korrigálunk.

Ehhez hasonlóan fedezték fel az elektromos erőt: először felfedezték, hogy a borostyánkő feltölthető a gyapjú dörzsölése által, majd kis tárgyakat képes magához vonzani. De nézd meg, hogy milyen eredményeket értünk el, egy kis darab borostyánkő dörzsölésével? Körülöttünk mindenütt villamos energia van.

Ilyen előrehaladást lehet elérni az erő felfedezésével, amely néhány száz évvel ezelőtt ismeretlen volt, majd elkezdtük dolgozni vele, és mára már lehetetlen élni elektromos áram nélkül.

De mi nem látjuk magát az erőt, hanem csak a működésének az eredményét. Ugyanez történik a Teremtővel. Ne hívjuk ezt az Erőt, “Teremtőnek”, ha ez összezavarja az embereket, akkor ez csak egy egyszerű Erő, ami az emberek közötti kapcsolatban jelenik meg. Ezt nevezzük az igazi Teremtőnek (Boreh) azaz Bo-ve-Reh (Gyere és láss!). Ahogy az elektromosság esetében, itt sincs semmi misztikum (varázslat) A Teremtő, el van rejtve, az elektromossághoz hasonlóan, nincs többről szó.

Az egyetlen különbség csak az, hogy a Teremtő erejének a felfedezéséhez az ember érzelmi részvétele szükséges.  Egyelőre csak érezzük a bajokat, a negatív nyomást,  erőteljes formában. Tehát, akkor gyerünk hívjuk meg magunkhoz a pozitív érzéseket! Ha egy este az egész nemzet az egység körében ülne, akkor képes lenne megteremteni az az erőművet, amelyből a  Felső Erő árad, és amitől az elkövetkezendő élete megváltozhatna.

Próbáljuk ki! Szerezzük meg ezt, nagyteljesítményű erőművet, olyan, mint amely az elektromos áramot szolgáltatja. Ezen az Erőn keresztül megváltoztathatjuk a világot. Felkapcsolnánk a Fényt az egész világon. Ez a mi Erőnk, ami a kezünkben van, és nincs jogunk kihasználhatatlanul hagyni ezt a lehetőséget.

Ez sikerült Ábrahámnak, Mózesnek is. Miért ne sikerülne nekünk is? Mondva van: “Mikor érik el a cselekedeteim, az Ősapák cselekedeteinek szintjét?” Igen, amikor ezt (a szintet) elérjük, akkor egyszerűen csak meg kell valósítanunk!

2014.07.17, A “Shamati” 68-as cikkéből

ford:BS

szerk: SZ I

KA

27 júl 2014

Egerekkel telezsúfolt szobában élni

Valamennyien felfedezhetjük, hogy nagyon különleges állapotban vagyunk, amelyet “e-világ”- nak nevezünk, és feloszthatjuk ezt: “mi”-re, és minden másra, ami rajtunk kívül található. Bizonyos mértékig érzem és megértem magam és mindent, ami körülöttem van. A megértésem és ennek az érzésnek a kifejlődése az úgynevezett “saját életem”. Érzem, hogy változom és  körülöttem is minden változik, az egész világ változik.

Később felfedezem, hogy a világlátásom csak rajtam múlik, az érzéseimben és megértésemben jön létre. Amikor elkezdem mélyebben megvizsgálni az okokat, amelyek meghatározzák a felfogásomat, akkor felfedezem, hogy minden az önző vággyal kezdődik, azért, hogy élvezetet kapjak. Vagyis megragadom a belső és a külső valóságot, és  csak a saját magam hasznát veszem figyelembe, azt, hogy ez hasznos-e a számomra, vagy sem.

Nem vagyok képes objektíven érzékelni a valóságot,  hanem csak viszonylagosan.  Ha valami nem érint közvetlenül, akkor egyáltalán nem érzem. Azt érzékelem, hogy néha a világ nagyobbnak és tágabbnak tűnik,  máskor szűkebbnek és fülledtebbnek, mintha a véleményem teljesen megváltozna.

Ez attól függően változik, mi érdekel engem. Vagyis látok egy dolgot, és ugyanakkor nem veszek észre valami mást. Mint egy macska, aki  a szobában csak az  egeret látja, anélkül, hogy látná a szoba szépségét, és a képeket a falon. Ha az ember lép be a szobába, azonnal észreveszi a képeket, és nem látja az egeret. A világot mindenki a saját vágya szerint érzékeli. A világ nem önmagában létezik, hanem a vágyamban jön létre.

Amikor felismerem saját világfelfogásom korlátait, vagyis hogy  mindent csak a magam számára szűrők le, akkor  kezdek el látni valamit ezen a korlátozott képen kívül is. Úgy érzem magam, mint egy börtönben, mintha bezártak volna egy sírba és nem engednének ki.

Klausztrofóbiát kezdek érezni, a félelmet a zárt helyektől, amely minden irányból fullaszt és nyom engem. Többet kell tudnom és éreznem!  Ekkor kezdem el érezni, hogy a megszerzési vágyam, amely mindent csak magának akar, nem engedi, hogy lássam a valódi világot, hanem csak azt, ami  az egoista vágyamat érdekli, amely pillanatnyilag bennem van.

Az egész valóságot csak az egómban fogom fel. De ez hatalmas lehet, végtelen,  csak nem vagyok képes látni. Ez csakugyan nem ad nekem nyugalmat, ez megmérgezi az egész életemet. Ezen a ponton elkezdem az állapotomat, az egoista vágyam uralmát rabszolgaságnak, száműzetésnek hívni.

Mert az egó kényszerít engem, hogy azt lássam csak, ami  az összeszűkült primitív vágyamat érdekli. Mindent a vágyam szerint mérlegek, hogy mi a jó vagy a gonosz a számomra, és nem látok semmit a ezen vágyaim határain kívül. Elkezdem keresni, hogyan lehet kifejleszteni a tulajdonságomat.Így érkezek el a Kabbala Bölcseletéhez.

2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

lekt: PS,FB,KN

forrás: לחיות בתוך חדר מחניק השורץ עכברים, 25.10.13

30 okt 2013

Egy millió dollár, vagy a Felső Fény?

Kérdés:

A terjesztés célja, hogy biztosítsa az embereknek, amit akarnak. Mit adhatunk nekik, ha egy millió dollárt akarnak, vagy néhány ajándékot vagy valami mást?

Válasz:

A hozzáállásunk az emberekhez ebben a világban hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogy a gyermekeinkhez viszonyulunk. Meg kell, hogy adjuk nekik, amire szükségük van, de nem azt, amit kérnek. Mert amit kérnek, az sokszor ártalmas lehet számukra, és nekünk igyekeznünk kell megvédeni őket, és távol tartani azoktól a dolgoktól, amik tudtukon kívül árthatnak nekik.

Ha kimegyünk a világba és azt mondjuk nekik: “Kérjetek, amit csak akartok, és mi mindent megadunk nektek”, így a kérdés indokolt. De mi megkérdezzük őket, hogy valóban akarják-e a pénzt, hatalmat, tiszteletet, tudást, a jólétet és a boldogságot, egészséget és a biztonságot? Aztán elmondjuk azt is, hogy mindez elérhető egy kis erőfeszítés és kapcsolat által. Tehát nem csak felajánljuk, hogy teljesülhet az amit akarnak, hanem létre is hozzuk a feltételeket, ahhoz, hogy ez az erőfeszítéseik által megtörténhessenek. Illetve megteremtjük a feltételeket , amely szükséges a kapcsolathoz.

Pontosan az ő erőfeszítésük ébreszti fel a “Körbevevő Fényt”, amely elérkezik hozzájuk rajtunk keresztül, és a Fény befolyásolása által a vágyak elkezdenek megváltozni, egyre jobban spirituálisabbá válnak. Természetesen, továbbra is ki fogják tölteni a hétköznapjukat szokásos dolgok, mint az élelmiszer, szex, normális család, különböző szórakozások utáni vágy, de ugyanakkor a vágyaik jelentősen változnak. Ezért mi a  hozzájuk fordulásunkat nevezzük “integrál oktatás”-nak. amiben ők lassanként megtanulnak, ezeken kívül más kérdéseket is felvetni.

Alapvetően  egyszerű cselekedeteket általi erőfeszítések lehetőségeit ajánlunk fel nekik, amelyek elfogadottak a világon. Mert mi már tudjuk, hogy ha az emberek összegyűlnek és tesznek valamit együtt, akkor  sikeresek lesznek. Bár összegyűjtjük az embereket, de nem azért,  hogy elvégezzék a munkát a terjesztés javára, hanem azért, mert a közös beszélgetésben, – amelyet  a közös munka előtti egyeztetés közben végeznek – érezni fogják, hogy létrejön bennük egy új erő, egy új közösségi erő, a “málna szem”.

Végül elkezdik megérteni, hogy a kapcsolat, nem csak a megoldást hozza el nekik a mindennapi problémákra, hanem megadja a melegség érzését is, a felemelkedést  az életben és mindehhez, még kapnak még energiát is a csoporttól. Nem tudják majd, hogy honnan jön, de érzik majd, hogy létezik.

Kerekasztalokat rendezünk, ezáltal összegyűjtjük a körülöttük élő embereket, akik gyűlölik egymást, arabokat és zsidókat, drúzokat és beduinokat. Azt tapasztaljuk, hogy egyik pillanatról a másikra, úgy 40-50 perc eltelte után készen állnak ölelkezni, és együtt énekelni. Az agresszió és az ellentétek hirtelen eltűnnek bennük, mert áthalad rajtuk a Felső Fény.

A Fény dolgozik rajtuk és hirtelen elkezdik megérteni, hogy az ellentétek fölé kell, hogy emelkedjenek, és pontosan a gyűlöletnek köszönhetően, érzik meg ilyen erősen a kontrasztot, a vonzást, sőt a kölcsönös szeretetet is.

Az egó azért jött létre, hogy fölé emelkedjünk és elérjük az annak, nyíl egyenesen ellenkező  tulajdonságait. Ebből a megszerző tulajdonságból kiindulva, érjük el az adakozás tulajdonságát, azaz gyűlöletből érkezünk el a szeretethez. Így igazoljuk a Teremtőt, aki megteremtette az egót. Mondva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát, mint a fűszert”, vegyétek, korrigáljátok és fogadjátok el,  azt a tulajdonságot, amely teljesen ellentétes a gonosszal, és fogadjátok magatokba a jót és a szeretetet.

Ezért az a kérdésed, hogy “Mit adunk nekik?” Ez egy helyes kérdés. Rajtunk keresztül átadjuk a Felső Fényt.

Amikor dolgozom a közönséggel, szükségem kezd lenni a Teremtőre. Mert én fektetek be, én ígérek, és ez által dolgozom az emberekkel. Ha semmi sem sikerül, akkor katasztrófa lesz. Olyan leszek a számukra, mint valami rabló vagy szélhámos, aki egy veszélyes helyzetbe helyezi magát, és várja a végeredményt. Ha nem sikerül, akkor én csapásokat kapok, vagy ennél rosszabbat, megszégyenítenek és megátkoznak.

Ezért kénytelen vagyok (és ez a legjobb helyzet) a Teremtőhöz fordulni, mert érzem szükségességét. Ez az első alkalom az életemben, hogy valóban szükségem van Rá. Mert érzem, hogy az egóm, a büszkeségem,a szörnyű szégyen, amit érezhetek ha nem sikerül az amit terveztem, egyszerűen éget engem. Ez a legrosszabb érzés. Ezért van az, hogy mi a barátokkal együtt készek vagyunk választás nélkül mindent megtenni, annak érdekében, hogy sikeresek legyünk.

Nagy szerencsénk van, hogy a mi korunkban megadatott számunkra ez a lehetőség. Különben nem építettük volna meg ezt a láncolatot, nem lettünk volna képesek a Teremtőhöz fordulni, mert a Felé fordulásunk önző lett volna.

Azért, mert elkezdtünk gondoskodni az átlagemberről, ezért vált Man-ná (imává) a Teremtőhöz való fordulásunk. Tulajdonképpen minden nagyon egyszerű. Csak el kell kezdenünk, és látni fogjátok, hogy a Teremtő elétek hozza a feltételeket, amelyek bevezetnek titeket ebbe a rendszerbe: alsó, felső és ti közepén.

Pontosan ti vagytok azok akik a középső vonalon vannak, mert felülről lefelé a Felső hat rátok, alulról felfelé az alsó hat rátok, és ti a magatok középen vagytok. Így bár nem tudatosan, de a magatok korrekcióját szolgáljátok. Ezért kiérdemlitek, hogy megkapjátok az anti – egoista részeket. Előbb nulláról indulva, majd lépésről lépésre haladva az első, második, harmadik szintre elkezditek, megérezni a spirituális világokat: Assya, Yetzira, Beria,  és így tovább.

2013.08.30, Svéd Kongresszus 4. leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

KA

05 okt 2013

Elfogadva a felső szabványát

Elfogadva a felső a szabványát

Az igazság és a hazugság letisztázása az elme munkája és ezen kell, dolgozzunk a “hit” szintjén, azaz, a “bölcsek hite”-ben, mivel, nem tudjuk letisztázni magunknak az igazság és a hazugság a fogalmát.

Meg kell, győzzük magunkat, hogy elfogadjuk ezt a magas standardot, hogy az adakozás az igazság. Mi magunkban soha nem leszünk képesek megtudni.Mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, és össze vagyunk kapcsolódva a Felső részünkkel (“Galgalta ve Eynaim”)[1] a Felső szinthez, az alsó részen (AHP) keresztül. Ebből következik, hogy mi magunkhoz tudjuk vonzani a Fényt, csak a Felső “AHP[2]“- ján keresztül. Nem lehet tudni, hogy mi a Felső szint, amíg nem emelkedünk fel hozzá.

Kezdetben mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, teljesen a Felső alatt, ez az első állapotunk. Ezután, mi felemelkedünk a második állapotra, amikor már beleöltözünk a Felső AHP-jába. De soha nem tudhatjuk, mi az igaz és mi a Felső édessége. Mindig keresnünk kell, megtalálni és megszerezni az új megfigyeléseket és érzéseket, hogy felemelkedjünk a következő szintre.

Ebből az következik, hogy nincs más választásunk, csak az, hogy elfogadjuk a “bölcsek hitét,” a Felsőbb hitét, amely fölöttem található. Szerintem nekem ő bölcsnek tekinthető, mert bölcsesség van benne és nekem nincs. Én fel kell, hogy készítsem magam a Hasszadim[3]ra, és akkor képes leszek elfogadni a Felsőtől a feltételeket és az Ő tanácsát.

2013.07.30, Napi Kabbala leckéből, “Shámáti[4]” 148 “,” Keserű és édes, igaz és hamis vizsgálata”

Ford: B S
Szerk: Sz I


[1] Galgata ve Eynaim = koponya, és szemek

[2] AHP = megszerző edény, a világ nemzetei

[3] Hasszadim = kegyelem, irgalom

[4] Shamati = hallottam

 

08 aug 2013

Áttörni a cseppfolyós világból a valódi világba

Áttörni a cseppfolyós világból a valódi világba

Kérdés:

Hogyan érezhetem a többieket, ha egyelőre nincsenek közel a szívemhez?

Válasz:

Arra kell gondolnunk, hogy a többiek a lelkem részei és csak a velük való összekapcsolódáson keresztül építhetem meg az edényeimet, hogy megkaphassam a Fényt, a Teremtő felfedezését, a valós állapot feltárását, azaz, az adakozást.

A valós világ az adakozás világa. És mi a hazugság ellenőrzése alatt létezünk, valami olyan elképzelésben, illúzióban, hogy minden a megszerzési erő által történik. Erre kell gondolnunk minél többet, amíg nyilvánvalóvá nem válik számunkra, hogy minden az adakozás erejében létezik.

A hamis látás és annak torz képe kényszerít bennünket, hogy másképp gondolkozzunk és érezzünk, pedig mindez csak bennünk létezik. Ezért nem látjuk a valós világot, olyanok vagyunk, mint a vakok, tapogatózunk a sötétben. Nem tudjuk, hogy hol vagyunk!

Így vándorol az egész emberiség bekötött szemmel a sötétben. Meg kell próbálnunk minden erőfeszítésünket és erőnket arra fordítani, hogy eltávolítsuk ezt a rejtettséget, és akkor látni fogjuk a teljes valóságot, amely az adakozás és a szeretet egyetlen erején belül létezik. Látni fogjuk a valóságot, mint valami mágikus világot, ahol minden a teljes adakozás törvénye szerint történik. És ott fogunk forgolódni ebben a varázslatos városban, ahol állandóan lehetőségünk lesz arra, hogy korrigáljuk és fejlesszük magunkat, hogy állandóan nagyobb adakozási erőt szerezzünk.

Így egyre inkább belefoglaljuk magunkat ebbe a városba, felhasználhatunk mindent, egyre többet érthetünk meg. Ez jelenti a felemelkedést a spirituális létra fokozatán.

De már az első pillanatban, ahogy felfedeződik a létra fokozata, világossá válik számunkra, hogy minden valóság csak adakozás és szeretet. Különben is, ebben a valóságban van egy kis buborék, amelyben alszunk, mintha kómában lennénk, anélkül hogy eszméletre térnénk. Csak bennünk létezik ez a beteg képzelet, olyan, mint egy rossz álom egy ember elméjében, aki elvesztette az eszméletét és mint folyadékáramok folynak keresztül rajta a rendezetlen gondolatok. Ez az, ami történik most velünk …

Nincs ilyen valóság, hogy a mi világunk! Ez csak egy elképzelt valóság, de nagyon fontos, mert csak innen vagyunk képesek felemelkedni az igazi létezésbe.

2013.06.04, Reggeli leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: BS
Szerk: SzI

12 jún 2013

A következő szint lélegzete

A következő szint lélegzete

Miért különleges a világunk? Egyrészt ez az utolsó és legrosszabb az összes világ közt. Másrészt ez szükséges, mivel itt egy teljes nyugalmi állapotban vagyunk, ami azt jelenti, hogy lélegzet visszafojtva, és elkezdhetünk fejlődni, ahogy “játszunk” egymással, a testekkel és nem az erőkkel, amelyeket még nem tudunk irányítani.

Ezért hívják a mi világunkat “a képzelt világnak.” Ez ténylegesen nem létezik, csak a mi egoista vágyainkban érezzük úgy. Amikor ezek fölé emelkedünk, elkezdjük érezni, hogy ez teljesen egy másolat, ami ellentéte a felsőbb szintnek, és akkor ez a világ egyszerűen jelentését veszti számunkra. Ez az amit el kell érnünk.

Először belsővé kell tennünk a tényt, hogy a lélek egy átfogó edény, ami az egyetlen dolog, amit létrehoztak, és ami folyamatosan kapcsolatban áll és hozzá van tapadva a Fényhez. Mi abban az állapotban vagyunk, abban az edényben, abban a vágyban. Képzeljük el, hogy rétegei vannak, mi a “legdurvább”, legsötétebb rétegen vagyunk, és fölöttünk 125 réteg van a valós állapotig. Fokozatosan keresztül kell mennünk ezen a 125 állapoton azáltal, hogy elutasítjuk az egónk, ami bennünk van, a közöttünk lévő fokozatos és állandó kapcsolatban.

A növényeknek, állatoknak és a mozdulatlan természetnek van lelke? Minden apró vágy, ami létezik a természetben már része egy átfogó léleknek, de szabad akarat nélkül. Minden teljes mértékben tőlünk függ, azoktól, akik a lélek korrekcióját véghez viszik.

Sok különböző szint van a lélekben. Vannak emberek, akik az emberi szinten vannak, akik a korrekciójukat korszakokkal előttünk megkezdték, akik elérték azt, ahol valóban léteznek, és látták, hogy minden egy lélek, egy Fény. Vannak akik folytatták ezt a küldetést, és vannak mások, mint mi, akik most érik el ezt a szintet.

De mi különlegesek vagyunk. A mi világunk haladása az a legalacsonyabb szinten lévő egó haladása. Korszakokon keresztül önzően fejlődött és egyszer csak elért egy “kerek” formát, a legnagyobb méretét, és ugyanakkor ez minőségében az mindenre kiterjedő és teljes (∫) /globális és integrális/.

Most, ráadásul, ez az egó állapot, amelyben vagyunk. Nem nőhet tovább, globálissá és zárttá vált. Tehát nem értjük, hogy mi történik velünk. Azzal, hogy önzőek és különállóak vagyunk, nem érthetjük meg a “kerek” állapotot.

A következő szint lélegzete

Folyamatosan növekedtünk és előre törekedtünk. Mindannyiunkat előre nyomott egy önző erő, és mi megpróbáltok beteljesíteni azt. Ez jó érzés volt. Még 50-60 éve is értékeltük a fogyasztói társadalmat, a verseny előnyeit, és ezt “általános demokráciának” neveztük.

Most ugyanaz az egó, amely hatalmas méreteket öltött létezése utolsó szintjén, “felrobbant.” Már nem működik úgy, mint korábban, és mi csapdába estünk. Az egyetlen kiút, ha megértjük, hogy hogyan működik az átfogó lélek egész rendszere.

Mit érez ma az emberiség az átfogó rendszerben, ami nyilvánvalóvá válik? Éppenséggel érzi az átfogó lélek első szintjét, amit még nem fedtek fel, ami meg kell, hogy világítson bennünket, a szint, amelyen be kell ismernünk a tényt, hogy összeköttetésben állunk.

Egészében véve, van 125 szint ebben az emelkedésben és most a legelső szint úgy tűnik ránk világít a távolból. Ezért van az, hogy úgy érezzük, hogy a világ globális és integrális és semmit nem tehetünk ellene.

Tanulunk erről a Kabbala Bölcsességében: mikor két Partzufim készül tíz Szfirából, a Keterből (K) a Malchutba (M), és az egyik a másik alatt van, ez a megvilágítás átáramlik egyikből a másikba. Mikor egy Partzuf “beöltözik” egy másikba, ami mellette van, az keresztülvilágít rajta.

A következő szint lélegzete

Egyrészt tényszerű adatokat kapunk, hogy ma a világunk válságban van és semmit sem tehetünk ellene. Végül is, a Felsőbb szint világít ránk, a lelkünk első szintje, ami az átfogó edényt jelenti.

Másrészt, hirtelen egymáshoz kötve találjuk magunkat, összekapcsolva az egész világon keresztül: amit valaki gondol az egyik helyen, azt az emberek tudják a másik, a harmadik és a többi helyen. Kölcsönösen függünk egymástól. Hirtelen felfedezzük, hogy nem szabadulhatunk meg a lánc egyetlen részétől sem, akár teszik nekünk, akár nem. Egészében véve ez a kölcsönös hálózat kifejeződik a létezés szintjein egyik a másik felett, vagy egyik a másik alatt.

Mindenesetre, ez egy különleges állapot: most tapasztaljuk meg az átfogó lélek feloldásának mozzanatát.

2o12.12.o7, A Novoszibirszki Kongresszus 2. leckéjéből

FG

23 dec 2012