Dr. Michael Laitman

vonalak

Megközelíteni az embereket a jóval

Kérdés:

Hogyan lehet terjeszteni úgy, hogy megszűnjön a félelem?

Válasz:

Amikor kimegyünk terjeszteni az integrált módszert a nyilvánosság számára, soha nem beszélünk semmi rosszat. Tilos megfélemlíteni őket, mert a “rossz” szavak szétszóródnak minden irányban. Mi mindig csak a jóról beszélünk, a boldogságról és a szeretetről, arról, hogy, hogyan akarjuk elérni.

Nem kell irányítani az embert a rossz felé, hogy meggyőzzük őt arról, hogy még rosszabb lesz. Nem egy egészséges megközelítés, nem a szeretetből ered. Éppen ellenkezőleg, mi felakarjuk emelni őt, többet adni neki, mint, ami most van. Jó neked? Még jobb lesz. Rossz neked? Még jobb is lesz! Nekünk csak arról kell gondoskodnunk, hogyan lehet megközelíteni őket jó irányból, azért, hogy örömmel találkozzanak velünk.

Természetesen kezdettől fogva tudnunk kell, hogy milyen problémáik vannak, hogy kezdeni tudjunk egy beszélgetést, de csak az elején, azután majd azonnal átváltunk  a jó dolgokra.

Természetesen a személy azt mondhatja: “Nem kell nekem semmi, nálam minden rendben van, hagyj békén”. Meg kell, tanulnunk, hogyan kell beszélni vele ilyen állapotban a negatív érzések kihívása nélkül. Meg kell, tanulnunk, hogyan lehet egész idő alatt a “jobb oldalon” maradni, pozitívan. Ha ez megnyílik a személyben, akkor megjelenik a “bal oldali” vonal.

Kérdés:

Hogyan lehet megszabadulni a terjesztés alatt a személyes félelemtől?

Válasz:

Ha te ki fogsz menni terjeszteni a csoport és a Teremtő nevében, akkor a személyes félelem eltűnik. A csoport áll mögötted. A Teremtő velünk együtt található. Előttem a világ, vagy valamilyen különálló egyén, ez nem számít. Ki ő? Ő is a Teremtő. Kiderül, hogy előttem és mögöttem a Teremtő áll.

A világ nem létezik, a világ az én visszaverődésem bennem. Nincs csoport, és nincs Teremtő, mindez az én visszaverődésem. És minden ami itt van, azt jelenti, hogy “Nincs más Rajta kívül”.

Ha ezen a módon cselekszem, akkor nem jelenik meg előttem semmi félelem. Az  emberekkel történő munkában, én tudom, hogy most a Teremtő áll előttem, aki ilyen módon játszik velem. Másrészt, én Hozzá fordulok, és ugyanakkor összeolvadok  Vele,  aki  mögöttem található. Mert minden azért van teremtve, hogy rajta keresztül összekapcsoljam az egész világot a sokoldalúságával együtt egyetlen erővé, amely ellenőrzi az egész univerzumot, az adakozás és a szeretet erejével. És akkor én felfedezem Őt, és Ő feltárul számomra.

2013.08.31, A Stockholmi kongresszus 3.leckéjéből

ford: B S

szerk: Sz I

17 Sze 2013

Személy a tűzkereszteződésben

Személy a tűzkereszteződésben

Rábásh írásai, 2. kötet: “Mi a tiltás a Teremtő áldása által, a munkában”: 

“A legnehezebb rész a munkában az, hogy a munka sorrendje az ellentmondásos, és nagyon nehéz megérteni hogyan lehetnek ezek  igazak. Amikor a munkát a Teremtőhöz viszonyítjuk, el kell higgyük, hogy a Teremtő elfogadja a munkánkat, és nem számít milyen módon végezzük el számunkra kijelölt munkát.

Ez azt jelenti, hogy nem számít, ha valaki nagy értelemmel és megértéssel dolgozik,  a személy a munkavégzést a Teremtő felé viszonyítja,  az adakozási szándék érdekében dolgozik és a Teremtő elfogadja munkáját, még akkor is, ha az a legegyszerűbb munka minden értelem nélkül.

Másrészről, a személynek követnie kell a jobb vonalat, teljes megértéssel, imádkozni a Teremtőhöz és köszönetet mondani, még akkor is, ha nem inspirálja semmi a spiritualitás felé. Különben, hogy mehetne köszönetet mondani a Teremtőnek, és azt kérni a   a Teremtőtől, hogy hallja meg őt, amikor beszél Hozzá?

Ha köszönettel tud fordulni a Teremtőhöz, akkor a köszönet által boldogságot érez, és a “Lo Lishmá -ból (nem az Ő nevében ) állapotból elérkezik Lishmá -hoz” (az Ő nevében)”,  ezáltal felemelkedik a teljesség állapotába. Mivel a köszönetmondás a Teremtőnek, a személyt elhozza ahhoz az érzéshez, hogy teljessé váljon, és a boldogság mértékének megfelelően képes legyen felemelkedni a következő szintre”.

Az állapot maga nem változik, az állandó. Csak az ember hozzáállása változik meg, az ő felfogása, amilyen mértékben képes megvizsgálni és helyesen értelmezni ezt az állapotot, az ő reakcióját az állandó állapotról, amelyben ő  található.

Állandóan feltárul benne az új “Reshimó”, (spirituális információs gén)  ő bírálja a Felső Fényt, az adakozást, amely feltárul számára. Úgy, hogy folyamatosan belső változáson megy keresztül, azaz, megváltozik a tulajdonságok értékelése, mint az adakozás, kapcsolat és a szeretet, minden jó tulajdonság, amely a spiritualitáshoz tartozik, a Teremtő koncepciójához.

Ez feltárul az ő törött vagy korrigált “edényeiben”, és ennek megfelelően az összes változás megtörténik benne. Ezért minden, azon múlik, hogyan korrigálja az edényeit a személy és viszi közelebb a Fényhez. Minden a formaazonosságon múlik, olyan mértékben, ahogy a “Reshimók” megjelennek, és egyensúlyba kerülnek a Fénnyel.

A Fénnyel való azonosság csak a környezet által lehetséges, ami az adapter a “Reshimók” között, amelyek megjelennek, és a Fény között.

Ha a személy a környezetét és a “Reshimó” -t helyesen használja föl, akkor minden állapotban nagyon gyorsan képes elérni az összetapadást a Fénnyel, és akkor jónak érzi az ő állapotát. Természetesen, nem azért teszi, hogy jól érezze magát, hanem hogy hasonlóvá váljon a Fényhez, leváljon az egoista számításoktól, és valóban adakozóvá váljon. Itt felemelkedik az elismerés szintjére, a Fény megértésére és a felismerésére.

Össze kell kapcsolnunk a két érzést, a két írást (lenyomatot), a két ellentétet, amelyeket felfedezünk, és ez csak akkor lehetséges ha a személy föléjük emelkedik.
Egyrészt minden az adakozás “ellen”,  másrészt minden az “érdekében”, történik közben a személy nem tudja hogy mit tegyen. A világ, és saját magam, tehát hogyan lehetséges összekötni a két ellentétet?

Ez lehetetlen, kivéve, ha megjelenik egy harmadik tényező és legyőzi mindkettőt. Ez tanulást és rengeteg tapasztalatot követel, hogy a személy megértse, hogy ez az egyetlen módja az előrehaladásra.

Egyrészt, teljes tehetetlenséget érez, feszültséget, és nem érti, hogyan lehetséges kilépni ebből az állapotból, a fenyegető “Fáraó”szintjéből. Másrészt, megérti, hogy a szeretetben és az adakozásban nincs helye az ilyen állapotnak, ott minden szép, jó, és tökéletes!

A világ két “erő” –re bontható: a leválasztó gonosz erőkre, ezek a konfliktusok, amelyek gyűlöletesek, másrészt a  pozitív, jó erői a kapcsolatnak és a szeretetnek, és közöttük nincs semmi. Mindez azért, hogy a “harmadik lenyomat megjelenhessen, és győzhessen közöttük”. Csak a Teremtő tud békét kötni a két ellenséges oldal között, amely az úgynevezett “A fiaim legyőztek engem”. Ahogy írva van: ” Aki békét köt felül, az békét köt közöttünk”. Ez már a “harmadik vonal” -al való munka.

2013.04.19, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

25 ápr 2013

A balesetek tervezve vannak a munkában

A balesetek tervezve vannak a munkában

Rábásh cikkjéből, “Mi a tiltás, hogy nehogy megáldjunk egy üres asztalt, a munkában”:

“A személynek hinnie kell, hogy az összes zuhanás amellyel rendelkezik, azért van, mert minden zuhanástól és emelkedéstől a személy megkapja a szükséges segítséget a Teremtőtől, mivel ebben az edényben képes a Teremtő Fényt adni …, a személynek hinnie kell, hogy a Teremtő tudja, hogy mekkora szükségnek és vágynak kell megjelennie, hogy az edénye a teljes kiterjedését elérje.

Amikor a Teremtő látja, hogy az edény már képes a Fényt magába fogadni, akkor Ő azonnal kitölti, mindenféle várakozás nélkül, mivel Ő képes erre. És a személynek nem kell lenyűgöznie a zuhanás miatt, hanem azt kell mondania: “A Teremtő üdvössége elér egy szempillantás alatt”, a személynek hinnie kell, hogy minden zuhanás után elég, hogy az edénye megjelenjen, és a Teremtő azonnal megtölti a vágyát” …

A zavaró tényezők nem akadályok, “ellenben segítségek”. Minden zavaró tényezőt azonnal úgy kell tekinteni, mint a Teremtő utalását arra, hogy ezen az úton akarja a személyt közelebb vinni Hozzá, és felébreszteni benne az eltávolodás érzését.

Akkor jelenik meg a lehetősége, hogy a hiány érzete és a a zavaró tényezők fölé emelkedjen, és sóvárogjon az összeolvadásra, az adakozásra. Néhány ilyen eset után ő eljut oda, hogy elég erőt szerezzen ahhoz, hogy megtelhessen Fénnyel, és felfedezhesse a Teremtőt. Ez egyrészről.

Másrészről, ha ő így dolgozik állandóan, akkor az a “bal vonal” munkája. Nem jó, ha mi állandóan csak a hiányérzettel dolgozunk, tehát nem jó ha már belezuhantunk a gödörbe. Nem szabad sóvárognunk a hiányra, elmerülnünk a vágyakba, hanem csak tekintsük rá, és emelkedjünk föléjük. De ha belezuhanunk egy ilyen “baleset”- be, akkor a “jobb vonalon” kell tovább dolgoznunk, és folyamatosan vágynunk kell a teljességre.

Teljesség azt jelenti, hogy nem érzünk hiányt semmiben, mi a Háfetz Hésszéd állapotába vagyunk, csak a kegyelemre vágyunk, az abszolút adakozásra. A Teremtő teremt ilyen “baleset”-eket a munkában, a hiány érzését és különböző vágyakat.

Ez a mi munkánk: Mindig lépünk előre a jobb lábbal – amíg a Teremtő arra kényszerít, hogy tegyünk egy lépést a bal lábbal, azért hogy végül elérjük a teljesség utáni vágyat. Abban a pillanatban amikor elérjük a teljes vágyat, akkor azonnal felfedezzük benne a Fényt.

2013.03.10, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

16 Már 2013

Déréch Érétz (A föld útja), felmelegítve a Fény által

Déréch Érétz (A föld útja), felmelegítve a Fény által

A korrekció vagy nagy szenvedések által lehetséges, amelyeket el sem tudunk képzelni, mivel szükséges a gonosz felismerése és megértése, azért, hogy elutasítsuk annak elfogadását magukban, és rálépjük az adakozás az útjára. Ez nem a megfelelő út, mivel a személy nem tudja elviselni az ilyen szenvedéseket.

Ezért az előmenetel általában valahol középen a “szenvedések útja” és a “Tóra útja” (a Fény útja) között, a “Szentség” és az “Ő idejében” között, az úgynevezett “Déréch Érétz” (a Föld útja) -ban történik. A személy vagy a szenvedések által hátulról tolva halad előre, vagy a Fény húzza előre. Nem lehet álladóan ugyanazon az úton haladni.

Lehetetlen már kezdetektől fogva a “Tóra útján” haladni. A legfontosabb, amit meg kell tennünk, a Shechina építése, ami azt jelenti, hogy megépítjük a kapcsolatot magunk közt a kölcsönös adakozásban, a felelősséget mások iránt. Akkor ennek mértékében leléphetünk a szenvedés útjáról, és haladunk a cél felé a “Derech Eretz” útján, a “középső vonal” – on.

Ez nem az a “középső vonal”, amelyet olvasunk a spirituális felemelkedésekben, hanem “arany vonal”, kiegyezés a két út között, amelyen meg kell próbálnunk rajtamaradni. Az egyetlen választás, hogy megerősítsük a csoportot, hogy lássuk a barátok sikerét, hogy befolyásoljunk mindenkit. A barátokat ugyanazon a helyen kell látnunk, ahol feltárul a Teremtő, az adakozás tulajdonsága. Így majd meglátom a lelkemet, és saját magamat.

A személy ellenőrizheti magát, aszerint ahogyan gondoskodik a barátokról és a csoportról, mert közöttük tárul fel a Teremtő, mint egy anya, aki gondoskodik a babájáról. Akkor majd biztos lehet abban, hogy megérti mit jelent az előrehaladás, tudni fogja mit kell hozzáadnia, és azt, hogy ez ténylegesen megtörténhet már itt ebben a világban, napjainkban, hogy elvigyük a szándékot a teljességhez.

2013.03.04, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

09 Már 2013

A korrekció kezdete a három vonalon

A korrekció kezdete a három vonalon

Kérdés:

Mi szimbolizálja a korrekciót a három vonalon?

Válasz:

A korrekció a három vonalon az a képesség, hogy különbséget tudunk tenni a Fény befolyása, az adakozási vágy (jobb vonal) és a megszerzési vágy (bal vonal) befolyása között, és az a képesség, hogy középen legyünk, annak érdekében, hogy összekapcsoljuk és összekössük őket a középső vonalon.

Amikor valaki az értelmet meghaladó módon dolgozik azon, hogy összekösse megszerzési edényeit a benne létező adakozás erejével, az azt jelenti, hogy ő a középső vonalon van, a saját középpontjában és három vonalon végzi a korrekciót.

Ebben az esetben ő nem az igazi Malchut-ját használja, hanem csak a Yesod-ból felemelkedő Malchut-ot. Ez azt jelenti, hogy alaposan megvizsgálja az edényeket, hogy melyik lesz megfelelő kapcsolatban és részesedésben a Malchut-tal és a Biná-val. A három vonalon történő korrekció csak a második megszorítás után lehetséges (Tzimtzum Bet), amikor egyértelművé válik számunkra, hogy a Malchut nem képes a Fényt magába fogadni, csak abban az esetben, ha felemelkedik a Bina szintjére. (A felemelkedés a spiritualitásban a korrekciót szimbolizálja)

Amikor a Malchut felemelkedik a Biná-hoz részben összekapcsolódnak. A Malchut tisztázza, hogy melyek azok a tulajdonságai, amelyeket a Fénnyel, a Keter-rel való kapcsolódáshoz használhat.

Annak érdekében, hogy a Keter-hez hasonlóvá váljon és hogy úgy adakozzon, mint a Keter, össze kell kapcsolódnia a Biná-val és hozzá hasonlóvá kell válnia, ugyanolyanná, mint a Bina. Mikor a Bina kiterjed fentről, ő a Keter-hez hasonlóvá akart válni, durvaságának minden mélységével (Aviut). A megfelelő összekapcsolódás a Malchut és a Bina között a Malchut-ot a középső vonalon lévő tervhez hozza.

Nem létezik ima (MAN) a három vonal korrekciója nélkül. Mégis a felsőbb megkapja imánkat az első alakalommal, mikor először akarunk kapcsolódni és készen állunk, hogy spirituális magzattá váljunk, aki teljesen lenullázza és korlátozza magát. Közben nincs meg a három vonal korrekciója. De később elkezdődik a “mag elmélyedésének három napja”, amikor a három vonal: jobb, bal és középső létrejön. Ettől fogva kezdődik ennek a három vonalnak a fejlődése.

2013.01.29, Napi Kabbala leckék 3. részéből, “A Tíz Szfira tanulmánya”

FG

17 feb 2013

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Báál Hászulám: “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába” c. művében azt írja: “A gonosz az életében halottnak van nevezve. Ez azért van így, mert a halál jobb, mint az élet; vagyis a fájdalom és kínlódás elviseléséhez sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség, mint az örömteli érzések átéléséhez”.

Ha mi nem törekszünk az élet forrása felé, az életünk egy meneküléssé válik, menekülés a szenvedés elől. Az összes gondolatunk csak arról fog szólni, hogyan kerüljük el a gonoszt és kellemetlenségeket. Ezért a jót ne úgy képzeld el, mint, ami kitölt minket, hanem úgy, mint ami a rossz pillanatok között található meg (két rossz pillanat között).

Ennek eredményeképpen, minden örömérzetünk csupán egy röpke pillanatig tart, és ezért nevezzük ez “halottnak”, még ha mi élünk akkor is, egész addig, míg nem vagyunk képesek fogadni egyfajta telítődést az élet igaz forrása felől, amiből minden valóság és az egész teremtés származik.

Természetesen, mindenkinek meg van a saját maga élete, és láthatja, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést érez, mennyit szenvedett már és milyen erőfeszítéseket tett már azért a néhány örömteli pillanatért, ami boldoggá tette. és örömet adott neki, ezután képes ő csak igazán felfedezni, hogy mi is az igazi élet. Ez az egész jelenlegi életünk csupán egy előszoba a spirituális életben. Ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket úgy, ahogy az van, akkor úgy látjuk, hogy lényegében semmi értelme sincsen.

Nos, amikor a Tóra és Mitzvot (parancsolatok) által megjutalmaznak, akkor megkapjuk az igaz boldogságot és örömteli életet azok által, így írnak róla: “Érezd és lásd a Teremtő jóságát.” Ez az, amit azok éreznek, akik elértek már arra a szintre. Azután képesek leszünk már mi is választani a jó és rossz között. Miután megkaptuk a Tórát, a módszert, a spirituális elveket, elkezdünk dolgozni a két vonal segítségével.

Ez az, amit az írások jelentenek: “és te választhatod az életet, így te és a leszármazottaid élhetnek.” Valójában ez egy ismétlés: “és te választhatod az életet, így te élhetsz.” De ez a Tóra és Mitzvot megtartása általi életre utal. Egy igazi életre. “De az élet a Tóra és Mitzvot nélkül nehezebb, mint a halál.”

Íly módon észlel az egyén a különbséget az élet és halál között: az élet jelentése: spirituális előrehaladás, a halál pedig: a haladás hiánya. Az egyén fokozatosan megérti, hogy az előrehaladás jelentése: egyre közelebb a szeretethez, az adakozáshoz, saját magunk megsemmisítéséhez, és a személy egója fölé emelkedés megvalósításához. Csakis ez nevezhető “életnek”, semmiféle egoista vágyat nem sorolhatunk ide.

11.12.2o12, Reggeli lecke a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

SzL

20 dec 2012

A személy, a csoport, és a tanár

A személy, a csoport, és a tanár

Kérdés:

Hogyan működik ez a rendszer – a személy, csoport, és a tanár? Hol van a helye mindegyik komponensnek ebből a képletből?

Válasz:

A tanár szerepe, hogy korrigálja a tanítványokat, és a környezet szerepe, hogy felébressze benne az egoista vágyat, de nem korporeális kitöltésben, hanem spirituális beteljesülésben.

Két rendszer létezik: a nem korrigált vágyak rendszere – “balra vonal”, és a korrigált rendszer – “a jobb vonal.” (Bár természetes, hogy minden fentről van vezetve, és a cél felé irányul).

A tanár egy magasabb szinten van, mert rajta keresztül átereszti magán keresztül a Fényt a tanítványokhoz, valamint a jó és gonosz egy helyről származik. És a tanítványt illeti, azaz az alacsonyabb szinten, a jót és a gonoszt felfogja mintha két különböző forrástól eredne, a jótól és a rossztól.

A tanár célja, hogy a tanulás által a Teremtő segítségével, hogy átadja a tanítványnak a Fényt, amely korrigálja őt, oly módon, hogy számára a jó és a rossz összekapcsolódik egy teljes eggyé. Azaz, a jelenlegi szinten a tanítvány eléri azt az érzést, hogy “Nincs más Rajta kívül, aki jó és jóságos”. Így ő befejezi az aktuális szintet, és továbblép a következő szintre, és így emelkedik fel szintről szintre.

Tehát, fel kell osszuk a tényezőket két részre: “jobb vonal” és “bal vonal”. És hol vagy te? Meg kell próbáljad erőfeszítéseket tenni, hogy elérjed a “középső vonal”- at – a Felső szintet, amelyben nincs jó és rossz, és nincsenek tényezők, hanem minden egybe kapcsolódik: a csoport is, a tanítvány, és a tanár is – minden a Teremtőhöz tartozik, nincs senki más.

12.12.2012, Reggeli lecke, Bevezető a “Pri HáHám”
könyvéből

BS

15 dec 2012

A “Piros Fény” és a “Fehér Fény”

Korrekció a Fény segítségével történik, amely a tanártól jön, és a korrupció a környezetből származik, a csoporttól. De csak ha a személy megpróbál integrálódni a környezettel, részt vesz a munkában, tanul, odaadó a cél irányába – ebben az esetben küldenek neki korrupt, romlott vágyakat.

És ez a különleges korrupció nem csak egy ostoba büszkeség, vagy valami más primitívség, hanem egy olyan korrupció amely által vonzani tudja a Fényt a korrekcióra. Azaz, az embernek ilyen hibái kell legyenek, amelyek teljesen fordítottak a korrigált formával. Mindezeket a vágyakat a környezettől kapja meg.

Egy olyan emberről beszélünk, aki mindent megpróbál tenni, ami az erejéből kitelik a spirituális előrehaladásához. És akkor kapja a “Piros Fény”- t (az anyától), a piros a csoporttól, mint az anyaméhben. A csoport az az anya a számára. És a “Fehér Fény” –(az apa), a fehérje, ezt kapja meg a szülőktől, a tanártól, és ezzel kifehéríti a Szfiráit, a tulajdonságait.

Most már az embernek két vonala van, és neki dolgoznia kell a “középső vonalon”. Nem arról beszélünk, hogy ezt megkapja automatikus módon, és nem csinál semmit. Az embernek be kell fektetnie erőfeszítést, azért hogy, integrálódjon ebbe a munkába. És akkor, a saját lenullázásának megfelelően a csoport iránt, a tanár, a tanulás és a Teremtő iránt, elkezdenek működni rajta az összes tényezők, és ő megszerez egy új szintet.

12.12.2012, Reggeli lecke, Bevezetés a “Pri HáHám” c. leckéből

BS

15 dec 2012

A középső vonalon végzett munka művészete

thumbs_laitman_558

Kérdés:

Mi a középső vonalon végzett munka, és hogyan érezhetem?

Válasz:

A középső vonal valójában nem létezik. Végső soron két működő erő van a természetben: az adakozás ereje (pirossal) és a megszerzés ereje ( feketével). Az ember egyikkel sem azonos. A két erő felülről árad ki. Ott van az adakozás ereje, ami létrehozta a megszerzés erejét, ami ellentétes vele. Ez a két erő, nevezzük pozitívnak és negatívnak, jelen vannak a természetben és minden belőlük ered: az ásványi, a növényi és az állati szintek. Az ember természetesen egy spirituális teremtmény, és a két erő összevetéséből, egymáshoz mért különbségében létezik, ennek a két tényezőnek a benne lévő két jellemző közötti kapcsolatából.

Kép1

A Masach (szűrő a pozitív jelű erő), és az egó ami a negatív. Helyesen összekapcsolva ezeket az emberen belül, képesek vagyunk az egó fölé emelkedni, és az értelem feletti hit által stabilizálni a középső vonalat. Az egész művészet lényege ez.

Ez azt jelenti, hogy egyrészt közelebb akarok kerülni a barátokhoz az egó ellenére, mivel a spirituális világot csak a közöttünk lévő kapcsolatban fedezhetjük fel (a sárga rész a rajzon). Miközben az egónk (a fekete körök a rajzon) megmarad és nagyobbra nő.

Kép2

Szfírák és világok, amelyekben minden feltárul,  közöttünk jelennek meg. A Felső világ az a mi valódi külsőségünk kívül, felette van az egónknak a köztünk lévő kapcsolat felett.  Ezért a Kabbala bölcsességének teljessége  a “szeresd barátodat, mint önmagadat” elvén alapul. Miért? Mert amikor ezen dolgozunk, kilépünk önmagunkból, kiépítünk egyfajta érzékelést a külső formában és elkezdjük érezni a Felső Erő teljességének kitöltését. Hívhatjuk ezt a Teremtőnek, vagy Felső Erőnek, vagy ahogy szeretnénk.

Ez a mi munkánk, és ez a középső vonalon teljesedik be.

2o12 December o7,  A Novoszibirszki Kongresszus 1.leckéjéből

SzL

KA

13 dec 2012

A farkas és a bárány engedelmeskednek a kisfiúnak

A farkas és a bárány engedelmeskednek a kisfiúnak

Kérdés:

A “Béke” cikkében Báál Hászulám idézi Ézsaiás prófétától: “A farkas a báránnyal, a leopárd a gyerekkel alszik, a borjú az oroszlánnal, és a kisfiú vezeti őket”. Amikor eljön ez az idő, a farkas együtt fekszik a báránnyal, akkor kinek lesz nehezebb, a farkasnak, hogy együtt legyen a báránnyal, vagy a báránynak a farkassal?

Válasz:

Mindannyiunkban van egy farkas és egy bárány, kapni akarási vágy és az adakozási vágy. Az adakozási vágy a “bárány, és a megszerzés vágy a “farkas”. Nem tudnak együtt élni, hiányzik a kölcsönös megállapodás. A farkas tudja, hogy egy hétre képes megtöltenie magát, ha megszerzi a bárányt, és a bárány fél, hogy a farkas meg fogja enni. De másfelől, a farkas tudja, hogy nem létezhet a bárány nélkül, és a bárány tudja, hogy farkas nélkül ő sem képes haladni, és csak egy bárány marad.

Akkor ebből az jön ki, hogy nem tudnak egyik a másik nélkül létezni, de együtt sem tudnak élni. Akkor hogyan képesek megtalálni köztük az egyensúlyt, hogy létezzen az az állapot, hogy “a farkas és a bárány együtt lakoznak”? A két ellentétes vágy, a kapni akarási vágy és az adakozási vágy, hogyan lakhatnak együtt?

Pontosan ezt magyarázza el a Kabbala Bölcselete, hogyan vagyunk képesek integrálódni egymással. Amikor egy személy, aki nincs a megszerzési vágyban, és nem az adakozási vágyban megkapja ezt a két erőt, két “angyalt”, kombinálja a két erőt megfelelő módon, és ezzel megépíti a Teremtő képmását maga számára. Ezt nevezzük “Jöjj és láss”. Ezt az ábrát jelenítik meg, a megszerzés erő és az adakozás erő.

És akkor “a kisfiú vezeti őket. Azaz, az ember bennem kicsinek érzi magát, és ezzel egyidejűleg elrendez mindent, állandóan építi magát, és a körülvevő világot a két erő helyes kombinációjával, a farkast és a bárányt. A két vonal között a bal és jobb, a különböző vastagságú szintek határozzák meg a “középső vonalat”. És a “kisfiú” vezeti az egész a kombinációt.

2o12 November 30, Báál HáSzulám, a “Béke” cimű cikkjéből

BS

04 dec 2012

76 queries in 0,169 seconds.