Dr. Michael Laitman

workshop

Kihasználva minden egyes pillanatot

Kihasználva minden egyes pillanatot

Kérdés:

Hogyan lehetséges megmaradni minden egyes pillanatban ugyanabban az állapotban, amit a workshop során éreztünk?

Válasz:

Mi a workshop? A workshop során én belépek egy bizonyos kommunikációs állapotba, egy olyan környezetbe mely segít nekem abban, hogy elkezdjem tisztázni és analizálni magam nagy intenzitással. Ezáltal a workshop során rövid idő alatt képes vagyok számtalan állapoton keresztül menni azáltal, hogy integrálódom a többiekkel, a többiek érzéseivel, és ők pedig bennem. Lehet, hogy nem vagyok képes ezt szavakkal kifejezni, de mindez bennem történik különböző belső összecsapásokon keresztül. Ugyanez ugyanilyen feltételekkel megtörténhet velem az utcán járva is, és képes lehetek mentálisan összekapcsolódni a többiekkel. Meg kell próbáljad. Nincs más tanácsom.

Kérdés:

Itt létezik a támogatás faktora?

Válasz:

A támogatás faktora esszenciális itt. Mint egy balettban amennyiben a partnered elenged téged, te leesel. Ezáltal minden a támogatáson múlik. A csoport nélkül olyan vagy mint egy balerina akit elejtettek.

2o12 szeptember 23., Virtuális lecke a Kabbala Alapjairól

(HZS)

09 okt 2012

A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra

A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra

Kérdés:

Mit adnak nekünk a workshopok?

Válasz:

A workshopok megadják nekünk a lehetőséget arra, hogy együtt megvizsgáljuk a köztünk lévő kapcsolat minőségét.

Kérdés:

Mondjuk például úgy érti, hogy van amikor feltárul bennem a workshopon a kapcsolat hiánya vagy éppen ellenkezőleg, azt fedezem fel milyen erős kapcsolatban vagyok a barátokkal?

Válasz:

Mindkettő. A kérdések által a workshopon megvizsgálhatom magam, azaz feltárhatom azt hogy mi hiányzik éppen belőlem ahhoz, hogy elérjem a kívánt állapotot. Tehát együtt kilenc másik baráttal, letisztul bennünk a kérdés és így a feleletek is egy egészet alkotnak, amely behatol a gondolatainkba. Ha ezzel össze tudunk kapcsolódni, akkor láthatjuk, hogy mennyire vagyunk kapcsolatba, közös áramlásba  a barátokkal.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és a workshopon jövünk rá, hogy hogyan vagyunk képesek összekapcsolódni. Felvetődnek kérdések. Lehetséges ez? Kivel pontosan? Egyetértek, vagy nem? Folyamatosan kapcsolati formák épülnek a közös munka alatt, és a workshop vizsgálja és tárja fel ezeknek a kapcsolatoknak a hálózatát.

Egyrészt, a barátokat kell nagyobbnak látnunk, úgy hogy magunkat kicsivé tesszük. Át kell élnünk a lenullázódás állapotát és ez által magunkévá kell tenni azt hogy a spirituális embrió részei vagyunk.

Másrészt, a workshopban akár 10-en vagyunk akár százan én akkor is nulla vagyok. De ez a “nulla” ebben a kapcsolatban azt jelenti, hogy folyamatosan azt vizsgálom, hogy hogyan adakozzak, azaz  milyen támogatást és segítséget tudok adni a többieknek a közös munkában..

Szóval ezen ellentétek között jön létre a középső vonal és akkor jelenik meg a kiegyenlítő pont, ahol elérjük a a workshop körének középpontját: ahol mindenki az saját erejével megerősíti a másikat, mindenki adakozik a másiknak, de ugyanabban az időben készen áll minden erejével növelni a cél fontosságát és a munka intenzitását az egységben.

S mindezt nagyrészt belső munkával. Amikor a barátok között vagyunk, és megbeszéljük a workshop kérdéseit,akkor mikor hallgatom őket úgy tűnik, hogy egyik hülyeséget beszél, a másik nem is értette a kérdést, a harmadik az eszével beszél, logikával ahelyett hogy az érzelmeiből szólna, és a negyedik pedig állítólag helyeset mond, de nem szeretem mert az ő szavai mélyebbek és okosabbak mint az enyéim. Szóval mikor együttműködésbe kezdek a barátokkal, akkor megtapasztalok különféle érzelmi hullámokat, és bár ez rossz érzés de a spirituális munka szempontjából kiváló.

Komolyan kell venni a workshop fontosságát, olyan formán, hogy: “Én azért jöttem, hogy összekapcsolódjak a többiekkel azért, hogy átadjam számukra a motiváltságomat és energiáimat, hogy mindenki megkapja a közösség erejét.Ehhez egy és fél óra, a leghatékonyabb idő”.

Persze, mivel meglátom, hogy az idegen gondolatok kitaszítanak az egységből, minden irányban próbálnak eltávolítani, azaz a belső ellenállás az ami nem engedi, hogy egyetértsek a barátokkal vagy, hogy kapcsolódjak velük. De ez a mechanizmus része ezért szükségszerű! Mert így találok csak lehetőséget arra, hogy a lehető legintenzívebben tisztázzam le a dolgokat magamban egy magasabb “frekvencián”.

Vannak olyan workshoppok amikor csak a  szavak cserélődnek, mint a politikusok között, van hogy különböző idézeteket hoznak fel csak a résztvevők a memóriájukból, és van úgy hogy úgy beszélnek a barátok mintha pszichológusok lennének. De ami a legfontosabb az, az érzés, a szív, az hogy mit érzünk abban a pillanatban, hogy mit tapasztalunk a szívünkön keresztül.

Mi kell tehát megtanulnunk egónktól? Mert az egó egy “segítőtárs”. A egó az “Angyal” a Teremő kezében, amelyen keresztül Ő inspirál minket. Szóval, láthatjuk, hogy a Teremtő még egy pillanatnyi pihenést sem ad, állandóan ébresztgeti az egónkat, újra és újra mindig különböző formákban azért, hogy megadhassa nekünk a maximális esélyt arra, hogy mindig tovább léphessünk.

A workshop a leghatékonyabb együtt töltött spirituális idő. De ha elkezdenénk ezt minden nap csinálni, azonnal az embereknek a fele jönne csak el, majd azután annak a fele, és az emberek egyszer csak úgy fordulnának a workshop felé, mint valami kemény munka felé, tehát hamar  kimerülnének ebben. Mert mi gyengék vagyunk, így hát a kongresszuson folytathatjuk még a workshoppolást egy-két napig, de ettől nem terheljük az embereket egyenlőre jobban… .

2012 szeptember 23, Reggeli lecke, “Kérdések és válaszok”

(BS)

KA

27 Sze 2012

Az integrált érzékenység növelése

Az integrált érzékenység növelése

Kérdés:

Amennyiben ön részt venne egy kerekasztal beszélgetésben, hogyan érvelne olyan módon hogy integralitást vigyen a beszélgetésbe?

Válasz:

Megengedném az embereknek hogy kifejezzék a legellentétesebb, legkülönbözőbb nézőpontokat, és utána megkérdezném, “Annak érdekében, hogy megegyezéshez jussunk, a rendelkezésre álló feltételeinkre alapozva, milyen feltételeket kell kiválasztanunk annak érdekében, hogy az összes lehetséges javaslatok közül a legmegfelelőbb, leggyönyörűbb és legszükségesebb változat maradjon meg melynek ezáltal meg lenne a joga a létezésre?” Ehhez kell egy kritérium.

Nem az a lényeg mit teszünk, hanem az hogy mindebben látunk e több kommunikációt, melegséget, biztonságot, összeolvadást, magasabb elérést, megértés, azaz egy előrejutást, haladást az integralitásban? Amennyiben a természet ez elé állít minket, képesek vagyunk ez azzal együtt működni? Amennyiben igen, akkor jó. Amennyiben nem, az nem jó.

Mi az evolúció folyamatában veszünk részt. Hova halad az? Nekünk el kell képzelnünk, meg kell jósolnunk a folyamat következő lépését, és annak megfelelően ahogy ezt a következő lépést látjuk, cselekedeteinket ahhoz közelebb kell vigyük, és akkor leszünk sikeresek életünkben. Akkor az könnyebbé, szabaddabbá és egyszerűbbé válik számunkra.

Mi a természet következő lépése? Ezeket a gondolatokat kell a beszélgetésbe beleszőnünk, és akkor a magasabb integrál biztonság érzetével képesek lesznek meghatározni hogyan haladjanak előre megfelelőbben.

2012 március 1., Beszélgetés az Integrált Oktatásról

(HZS)

20 Sze 2012

Az önzés tréningje

Eljön-e majd annak ideje amikor az egóm nem ellenemben dolgozik majd, hanem “értem”, velem együtt?

Ez akkor történik majd meg, amikor képessé válok arra, hogy egómat teljesen eltávolítsam magamtól, azt magam elé helyezzem, és egy szétválasztást hozzak létre magam és egóm között a megszorítás és a szűrő segítségével. Akkor képessé válok majd arra, hogy elkezdjek azzal, mint segítséggel dolgozni, és hogy az ne ellenemben legyen, hanem “értem” dolgozzon.

Más szóval ez akkor lesz amikor elérem a Hafec Heszed állapotát (Kegyelemre Vágyva), a Bina tulajdonságát, és azután képessé válok arra hogy tovább emelkedjek a Keter tulajdonsága felé.

Miután teljesen elsajátítottam a Bina tulajdonságát, és rendelkezem a megfelelő szűrővel, amikor már képes vagyok azt kezdeni egómmal, amit csak akarok, akkor elkezdem azt használni pozitív módon. Az első állapotban csak eltörlöm egómat, és a második állapotban elkezdek már dolgozni azzal érdekemben. Akorra ez a “vadállat” már úgy meg van szelidítve, hogy képes vagyok vele együtt dolgozni, és akkor a sötétség fénnyé változik.

2o12 augusztus 17, Harkov 2. workshop

09 Sze 2012

Férj-feleség workshop Rav-Oren 34. beszélgetés alapján

Javasolt hogy a workshop elkezdése előtt újonnan jött emberek részt vesznek egy alaptanfolyamon, ahol tanulnak az emberi természetről, minimális pszichológiát hogy rendelkezzenek eszközökkel a workshophoz.

Akik már együtt tanulnak velünk kabbalát egy ideje képesek belekezdeni mindenfajta más előképzettség nélkül.

A workshop folyamat 5 stádiumon megy keresztül, úgy kell elkezdeni hogy egy este alatt át tudjunk menni mind az 5 stádiumon.

Ehhez azt javasolták, hogy próbáljuk a stádiumokat kb. 15 percig folytatni, majd lépjünk tovább, szóval tartsuk az időt órával, mint egy sakk meccsen.

Körülmények: érdemes megteremteni az alaphangulatot, mint egy romantikus vacsora gyertyafénnyel, borral, tortával, csokival, vagy mint egy csendes kávézói hangulat egy asztalnál, egymással szemben ülve.

Ugyanakkor nem csináljunk nagy cirkuszt belőle, valami fajta ceremóniát, próbáljuk megtartani az objektív, tudományos vizsgálati hozzáállást (az egyik ausztrál srác pl: azt mondta hogy egy kis bor és csoki után azonnal a hálószobában kötöttek ki, ez nem jelenti a workshop elvégzését…:))

Tehát bár a hangulat romantikus, ugyanakkor közben műtőasztalra tesszük egymást, hogy megvizsgáljuk mindkettőnket.

1. A szemét asztalra helyezése

– a páros tagjai boncolást végeznek, kezdve az egyikkel, mondjuk a férfival, a nő elkezdi felsorolni azokat a negatív tulajdonságokat a férfiban, ami zavarja őt, amit nem szeret. A negatív tulajdonságok felszínre hozatala nem megalázás céljából történik, hanem segítő szándékkal, hogy azok felszínre kerüljenek, ne a mélyben rohasszák a kapcsolatot, hogy megszűnjenek a rossz, akár messzi múltból továbbra is fekélyesedő sérelmek, rossz érzések.

Meg kell próbálni megtartani az objektív, “orvosi/pszichiáteri” hozzáállást.

Rav mondott egy példát: a férfi új állást kezd, interjúra majd egy hetes próbaidőre megy, a feleség felsorolja azokat a negatív tulajdonságokat amikre a férfinek figyelnie kell, hogy ne jöjjenek elő a próbaidő alatt, hogy megkaphassa az állást, Szóval a negatívumok felsorolása pozitív céllal, segitő készen történik, a workshopunk esetében egyértelműen a kapcsolat javítása, mélyítése érdekében.

A felsorolt negatív tulajdonságokat nem írjuk le, nem véssük be, nem akarunk azokra emlékezni, azokat állandóan felemlegetni, egyszerűen most felszínre akarjuk azokat hozni.

Miután az egyik fél “boncolása” befejeződött csere, jön a másik.

Itt javasolták leginkább a 15 perces határ betartását, és, hogy lehetőleg kezdjük a kisebb dolgokkal egyre mélyebbre haladva, ne azonnal a legnagyobb problémákat hozzuk elő, mert akkor nem tudunk majd tovább lépni.

Tehát érzékeny, objektív és őszinte vizsgálat szükséges.

2. A szemét kupac csokoládéba burkolása

– miután a szemét az asztalra került, azt beburkoljuk csokoládéval.

Most felvesszük a rózsaszín szemüveget, és elkezdjük sorolni a pozitív tulajdonságokat a másikban melyeket szeretünk, melyek jó érzést okoznak

3. A szerelem pontja

– miután kiürítettük a tárat, az edényeket mind negatív mind pozitív szempontból, megpróbáljuk megtalálni azt a mágikus pontot, amikor szerelembe estünk a másikkal, amikr el lettünk bűvölve általa, amikor úgy döntöttünk összeházasodunk, szóval amikor a nyíl a szívünkbe talált.

ha megtaláltuk ezt a közös pontot magunk között, úgy mond lefagyasztjuk azt, hogy állandóan közöttünk maradjon, ne tűnjön el, állandóan belekapaszkodunk, hogy nehogy eltűnjön.

Innentől minden ezen a ponton keresztül történik. (ez hasonló a csoport központi pontjához amit a csoportban akarunk megtalálni, ez a “Teremtő pontja”, az abszolút szeretet pontja)

4. Integrálódás egymás vágyaiban

– Most megfordítjuk a dolgot és a páros tagjai elmondják egymásnak mit várnak el a másiktól, mi az amit szeretnének, mik a legmélyebb, legtitkosabb vágyaik egymással szemben,  a kapcsolatukkal szemben, hogyan látják kapcsolatukat a legideálisabb formában.

A másiknak bele kell merülnie társa vágyaiba, abban integrálódnia kell, abban kell élnie, azokat magáévá tennie, és arra kell, törekednie hogy azokat kielégíthesse, miközben megfeledkezik saját vágyairól elvárásairól.

5. Az elért attitűd, integrálódási képesség kivetítése az egész világra

– A 4. pontban elért hozzá állást, a mások vágyaiban való integrálódást megpróbáljuk kivetíteni a külvilágra is, hogy megpróbálunk így hozzá állni mindenkihez, mindenhez, hogy saját vágyunk, akaratunk helyett, azok fölé emelkedve, altruisztikus módon próbáljuk a világot tekinteni, abban élni.

Mivel egónk ravasz, valamint állandóan növekszik ez nem egy egyszeri gyakorlat, workshop, hanem egy állandó munka, hiszen az ideális kép, állapot, amit egy este esetleg létrehozunk, lehet hogy már másnap szétesik, hozzá kell szólnunk ezen pontok állandó gyakorlásának, hasznos ha nap közben magunkat különböző módon felébresztjük erre, óra ébresztőre állításával, sms küldésével magamnak vagy páromnak, email riasztásokkal…..stb.

06 Sze 2012

67 queries in 1,895 seconds.