Dr. Michael Laitman

Zohár

“És ők egy tornyot építettek, mely eléri a menyországot”

Zohár: És a Teremtő azt mondta: “Most az egész világ egy közös nyelvet beszél” És ők keletről jöttek, a világ ősi napjaiból.

És kitalálták hogyan használják az első emberek titkos bölcsességét, az önzönvíz generációjét, hogy ne kelljen magukat alávetniük a Teremtőnek. És felépítettek egy várost és egy tornyot.

“Gyerünk, építsünk magunknak egy várost, egy olyan toronnyal, mely a menyországig ér”. Ők úgy döntöttek, hogy az önzőségüknek megfelelően fognak cselekedni, és maguk fognak uralkodni egészen a menyországig. Ez teljesen ellentétes azzal, hogy valaki felül emelje magát az önzősége fölé annak érdekében, hogy felfedezze a Teremtőt és a Felső Világban való életet.

Most az egész világnak egy közös nyelve van. Ez volt a helyzet Babilonban: Annak ellenére, hogy önzőek voltak, az egójuk olyan kicsi volt, és olyan fejletlen, hogy egy nemzetként éltek, teljes megértésben, mintha egy nyelvet beszéltek volna.

És mivel egy szívvel és egy vággyal rendelkeztek, és a szent nyelvet beszélték (az adakozás és szeretet nyelvét), képesek voltak minden véghez vinni, bármibe is belekezdtek. És senki sem létezett, aki megállíthatta volna őket.

Ezek az emberek ellentétesek a Teremtővel, és semmit nem akarnak Vele kezdeni, de mivel a szeretet kötelékeivel voltak egymáshoz láncolva, legyőzhetetlenek voltak. Olyanok voltak, mint a bűnözők egy csoportja, akik szoros barátok egymással, és vigyáznak egymásra a végsőkig. A kapcsolatuk lojális és igaz, de céljaik önzőek – egy várost és egy tornyot akarnak építeni.

Nem arra használják kapcsolatukat, hogy hasonlóak legyenek a Teremtőhöz, de kapcsolataikat mégis az adakozás tulajdonságára építették, mely elpusztíthatatlanná tette őket! Ez az amiért a Teremtő panaszkodik.

Ez a kapcsolat egyenlő és ellentétes Ővele, és pontosan ezért kellett az embereknek azt elérni. Ez annak érdekében történt, hogy az aztán összetörjön, és újra meg legyen alkotva, de ezen alkalommal a Teremtőhöz hasonló módon.

Ez nagyon hasonló a világ mai helyzetéhez. Ugyanúgy ha most úgy döntenénk, hogy likvidáljuk a válságot, és elutasítunk minden önző érdeket azáltal, hogy kapcsolatokat létesítünk minden nemzet között, de mindezt olyan módon tennénk, hogy nem gondolunk a Teremtőre, vagy a teremtés céljára. Akkor visszatérnénk az ősi Babilon állapotába. Ma mi is felfedezzük, hogy a világ az globális, hogy mindenki össze van kapcsolódva, és hogy mindenkit jó módon kell kezeljünk, mivel egyébként elpusztítjuk egymást. Azonban ha mi elkezdünk jó viszonyokat teremteni egymással anélkül, hogy arra gondolnánk, hogyan kapcsolódjunk a Felső Erőhöz, és anélkül a cél nélkül, hogy elérjük a teremtés célját (hogy felfedezzük a Teremtőt), mindez önpusztításhoz vezetne, mint ahogy az Babilonban is történt.

A Teremtő összetörne minket, mint ahogy azt tette Babilonban, amikor Ő összekeverte a nyelveket (ami azt jelenti, hogy az önzőség megnövekedett az emberek között) és az emberek nem értették meg egymást továbbá. Ez történne ismét annak érdekében, hogy megérthessük, hogy a kapcsolatainknak szüksége van egy extra hozzátevőre – a Teremtőre. Csakis Ő képes összekötni minket valódi kapcsolattal, és csak ez képes megengedni, hogy érezhessük a Felső Szintet – azt az életet mely tökéletes, és örökkévaló.

(A Zohar lecke alapján a Noé fejezetéből)

hzs

25 nov 2009

A Zohár könyve a belépőjegyünk a spirituális világba

Az köztudott dolog, hogy a Zohár könyve az különleges. Az oka mindennek az, hogy ez az egyetlen könyv melynek meg van az ereje arra, hogy az emberi lényeket bejuttassa a spirituális világba. Ez a máshoz nem hasonlítható misszió az, mely a hírnevet meghozta a könyv számára, és kialakította az emberiség különleges viszonyát vele.

A Természet egy nagyon különleges belépést készítette elő számunkra az életbe való belépéshez: minden tudás nélkül születünk meg, és előzetesen semmi sincsen elmagyarázva számunkra. A gyerek semmilyen intellektust nem örököl, semmilyen érzékelést vagy memóriákat nem kap szüleitől vagy az előző generációktól. A személy úgy születik meg, mint egy üres burok, és azután kezdi csak el érzékelni a világot, mint meleget, hideget, fényeset, sötétet, hangosat vagy csendeset.

Kezdetben a kisbaba nem érez egyátalán semmit. De fokozatosan elkezd reagálni a hangra és a Fényre, és később elkezdi felismerni anyukáját, és felfedez különböző cselekményeket, amiket vele végeznek. Erre válaszul a baba elkezd nevetni vagy sírni, és fokozatosan elkezdi felfedezni a világot, és ki akarja találni, mi is történik körülötte. Elkezdi érzékelni saját testét, és így lassan felnő.

Ehhez hasonlítva meglepő, hogy a kisállatok mindent megtanulnak és képesek önállóan túlélni egy két napon belül, míg az emberi kisgyerek az teljesen tehetetlen marad, és hosszú ideig a felnőttek gonsokodására szorul. Amennyiben az emberi kisgyereket az erdőben hagyjuk, akkor csak úgy nőne fel, mint az őt körülvevő állatok.

Az emberi kisgyermek növekedése kizárólag a benyomásokra épül, a példákra és viselkedési modellekre, melyeket a világból, a felnőttektől kap. Az emberek zenét, játékokat teremtettek a gyerekek számára, mely arra hivatott, hogy a gyerekek törjék össze azokat és újból felépítsék őket, és képesek legyenek általuk a színek és hangok között különbséget tenni. Ezeknek a játékoknak az a célja, hogy felkészítse a gyerekeket a világban való életre.

A gyerek szülei és a körülötte levő emberek készen állnak arra, hogy mindent megadjanak annak érdekében, hogy a kisgyerek felnőhessen annak a generációnak a szabályai által, melyben a a jelenlegi világban él. Ösztöneink arra irányítanak minket, hogy tudásunkat átadjuk gyermekeinknek, mivel másképpen nem állna készen a világban való életünkre.

Ez a fajta nevelés természetes és megváltoztathatatlan. Nem vagyunk képesek az embert információval megtölteni azáltal, hogy egy komputerhez kapcsoljuk, mely a tudás enciklopédiáját áttölti belé. Nem vagyunk képesek egyszerűen beültetni a személybe a megfelelő neveltetést annak érdekében, hogy a gyerek érzéseit és reakcióit kifejlesszük. Mindezt csak fokozatosan vagyunk képesek megtenni ahogy ő formázza saját személyiségét azáltal hogy megszerzi és összegyűjti benyomásait.

Ez a folyamat legalább 2O évet vesz igénybe életünkből. És amikor felnőtté válunk, tovább folytatjuk fejlődésünket és tanulásunkat, és sokszor azzal végezzük, hogy bánjuk, miért nem szedtünk össze több tudást korábbi életünk során.

A születésünk és fejlődésünk a spirituális világban hasonló módon zajlik, de a különbség az, hogy közben tovább létezünk a fizikai világban, mely bizonyos mértékben egy zavaró tényező. Csakúgy mint a fizikai világban, a spirituális világban történő növekedésre is szükség van szülőkre, környezetre, játékokra, oktatásra, a megfelelő nevelésre és magyarázatokra. Amennyiben nem kapjuk meg a megfelelő példákat, akkor nem leszünk készen arra, hogy a spirituális világban éljünk, és ezáltal az nem jelenik meg számunkra. Még ha az meg is jelenne, nem lennénk képesek azt meglátni.

Báál HaSzulam ezt írja a “Test és Lélek” című cikkében: “Az emberi lény nem képes a világban létezni anélkül, hogy ismerné azt, és hasonlóan lelke sem képes létezni a Felső Világban anélkül, hogy megismerné azt. Sőt mi több a Felső Világ ismerete igazából úgy szolgálja őt, mint az a mód ahogy az életet érezzük azon belül.”

Amennyiben egy újszülöttet a bölcsőjében hagynánk mindenféle odafigyelés nélkül, és csak abszolút fizikai szükségleteit elégítenénk ki, akkor semmi más nem lenne belőle, csak egy élő, lélegző test. Nem vagyunk képesek fejlődni anélkül, hogy új, és különböző benyomásokat kapnánk folyamatosan. Nem érdekes, hogy nem értjük az értelmét a legtöbb ilyen benyomásnak, mint a kisgyerek aki nem nagyon érti még meg mi is történik körülötte. Ettől függetlenül ezek a benyomások feltöltenek minket, és ahogy növekszünk elkezdjük őket használni. Ugyanez a dolog történik a spirituális világban is: Megtöltjük magunkat ezekkel a sokszínű benyomásokkal, melyek a spirituális világból származnak, melyek nem léteznek jelenlegi világunkban.

És pontosan ez a módja annak, ahogy A Zohár könyve befolyásol minket, elkezdünk megkapni, és összegyűjteni különböző benyomásokat a spirituális világból. Amikor ezek a benyomások belépnek lényünkbe azok elősegítik fejlődésünket a spirituális világban, még akkor is ha nem vagyunk tudatában annak, hogy ez megtörténik.

Amikor mi a Zohár könyvét olvassuk leckéink alatt, én nyújtok majd magyarázatokat a szöveggel kapcsolatban annak érdekében hogy segítsem a személyt, hogy a szöveg tartalmához kapcsolódhasson. Azonban a személy képes a Zohár könyvét mindenfajta magyarázat nélkül is olvasni. Mindössze arra van szükségünk, hogy vágyat érezzünk arra, hogy megértsük a szöveget, és hozzákapcsolódjunk a szöveghez, ugyanolyan módon, ahogy a nyílt szemű kisgyerek felfedezi a világot maga körül, és nem képes akár egy pillanatra sem nyugodtan ülni, mivel természetes késztetése az, hogy megtanuljon, és minden magába szívjon környezetéből. Amennyiben megnyitjuk érzéseinket, a szívünket és elménket annak érdekében, hogy magunkba szívjuk ami ebből a könyvből kifolyik, mint a kisgyerek aki mindent magába szív ebből a világból, akkor képesek leszünk előre haladni a spirituális világban.

Annak szinte semmi jelentősége nincsen, hogy a személy brilliáns elmével rendelkezik, vagy bármilyen nehézsége van a tanulásban, akár lusta, vagy keményen dolgozik, racionális, vagy emócionális, mindenki a maga módján fejlődik, azon a módon, ami a legjobb számára.

hzs

25 nov 2009

Azáltal, hogy kicsit megnyitjuk az ajtót bepillantást kaphatunk a Felső Világba

Kérdés:

Ön elmagyarázta, hogy a Végtelen Világtól a mi világunkig az összes világ megegyezik egymással minden részletében a gyökértől az ágakig. Amikor ezeket a szavakat olvasom a Zohár könyvében azzal a szándékkal, hogy általuk elérjem a spiritualitást, és amennyiben összekapcsolódom a szöveggel, akkor belépek a Felső Világba és a spirituális képeket a földi képvilágon keresztül látom a könyvön keresztül. Ez így igaz? Mindez a kapcsolat csak akkor jön létre, amikor azt a lecke alatt tanulom?

Válaszom:

Amikor mi a Zohár Könyvének szövegén keresztül haladunk, elkezdjük látni a belső spirituális képet, azáltal, hogy benyomásokat és tulajdonságokat kapunk abból a szövegből, melyről a könyv beszél. Elkezdjük azonosítani a mi világunkból származó neveket, személyiségeket, tárgyakat és helyeket mint a megszerzés és adakozás tulajdonságait, melyek nagyok, kicsik jók vagy rosszak.

A tulajdonságok egy palettája emelkedik ki bennünk ennek a világnak a képeivel párhuzamosan. A spirituális kép bennünk marad, mint egy modell mely megegyezik az allegórikus történetmenettel. A Zohár a mi világunkból származó szavakat használ arra, hogy elmagyarázza a megszerzés és adakozás világának tulajdonságait, mely minden létezőt alkot. Ez a két tulajdonság megrajzolja a mi világunk képét, és ugyancsak ez a két tulajdonság formálja a Felső Világ képét is.

Ahogy mi magunkba gyűjtjük azoknak a példáit, ahogy ez a két nyelvezet és két világ összekapcsolódik miközben a Zohár könyvét olvassuk, ahogy mi azokat tanulmányozzuk és elrendezzük őket magunkon belül, képessé válunk még több spirituális benyomás érzékelésére.

Kérdés (folytatva):

Jelenleg a tanulásom csak abból áll, hogy ülök a könyv előtt és megpróbálom érezni mi van abban leírva, hogy ez kialakítsa bennem a spirituális modellt?

Válaszom:

Minden cselekedetünk eredménye a csoporton és a Kabbala terjesztésén belül, és azon erőfeszítésink végkifejlete, hogy erőfeszítéseket teszünk a spirituális világ elérésére, az a megszerzés és adakozás képeinek formájában , és a teremtés és Teremtő tulajdonságainak megjelenésében és azok kombinációiban jelenik meg bennünk. A lélek megjelenése, mely a Teremtő érzékelése és megértése, az mindezen cselekedetek következménye.

hzs

22 nov 2009

Felkészülésre van szükségünk, hogy ráhangoljuk magunkat a Zohár könyvére

Kérdés:

Mi a haszna a Zohár tanulásának korunkban? Tanulnunk kell azt, annak érdekében, hogy megértsük, megszerezzük a spiritualitást?

Válaszom:

Igen, az idő elérkezett arra, hogy tanuljuk a Zohár Könyvét. Hosszú ideje vártam már erre, mivel keresztül kellett mennünk egy felkészülési időszakon. Most elértük azt az állapotot, ahol nagy tömegű ember a világ minden részén képes felkapaszkodni a spirituális létrára. Ezért van az, hogy a Zohár kommentárját a Szulam-nak, Létrának hívják.

Ezért van az, hogy most elkezdjük a Zohár könyvének együttes tanulását. Minden ember aki csatlakozik hozzánk ebben, és aki képes magát lenullázni mint egy kisgyerek annak érdekében, hogy velünk együtt tanuljon, akkor képesek leszünk áttörni abba az érzékelésbe, amit a Zohár lefest számunkra.

A Zohárt képtelenség elménkkel tanulmányozni, mivel az a személy szívéhez beszél, és érzéseit fejleszti ki. Ennek a célja az hogy képes legyen két tulajdonságot érezni: az adakozást és a megszerzést. Ezért van az, hogy Báál HaSzulam kommentárját a Szulam-nak, Létrának nevezte el.

Emellett a Zohárt nem lehet egyedül tanulni, hanem csakis egy csoporton belül. Igazából így lett az maga megírva, 1O Kabbalista csoportja által, melyek lelkei teljes egységgé álltak össze. A tíz Kabbalista akik a Zohár Könyvét írták egy spirituális edényt képzett, mely a 1O alapvető szfirából állt. Mindegyikük egy-egy Szfirát jelképzett, avagy a Teremtő által teremtett teljes edény egy-egy speciális erejét. Ennél fogva amennyiben mi ugyanilyen teljes edénnyé akarunk válni, akkor képesek leszünk az üzenetet megkapni tőlük, és az képes lesz minket befolyásolni.

Amennyiben mi a csoporton belül tanuljuk most a Zohárt, akkor gyorsan érezni fogjuk, hogy a könyvön belül rejtett erő hogyan képes minket összekapcsolni. És amekkora mértékben egységre lépünk, képesek leszünk elfogadni és megérteni a könyv üzenetét. Igazából azért leszünk képesek azt érezni, mivel a megértésünk a szívünkön keresztül történik. Olyan speciális vágyak léteznek, mely kifejezetten azért lettek elrendezve, hogy ezt a spirituális üzenetet megértsük.

Lehetetlen a Zohárt megérteni, megszerezni száraz értelemmel. Szükség van egy csoportra, mely egy nagymértékü felkészülésen ment keresztül, melynek tagjai már megpróbálták a spiritualitást megszerezni más módszerekkel, és megszabadultak már illúzióiktól. Sok dolgot felfedeztek, megkülönböztettek már, és készen állnak ara, hogy eltöröljék magukat, mert megértik, hogy egyedül, egyéni erejükkel nem képesek semmit sem elérni. Akkor készen állnak ara, hogy elkezdjék a Zohárt tanulni, és arra ráhangolják magukat.

hzs

20 nov 2009

A Zohár könyve megmutatja nekünk az útat az élő víz forrásához

Ahogy mi a Zohár könyvét olvassuk, meg kell értsük, hogy az csak a lelkeink, és az egyetlen általános a létezésben jelen levő rendszer közötti kapcsolatról beszél, mely rendszernek mi is részei vagyunk. A Zohár a kapcsolatok különböző fokairól beszél, és azokról a cselekedetekről, melyek összekötnek minket. Kifejezetten ebből a célból használ (a Zohár)ebből a világból származó emberek és tárgyak neveit, ahogy használja angyalok, Szfirák, Parcufok és más spirituális jelenségek neveit is. Mindennek az egyetlen fókusza a vágyak egymáshoz való kapcsolása, és az olvasónak ezen kapcsolatok hálózatán belül kell elképzelnie magát. Ily módon a Zohár könyve képes lesz lassan befolyásolni őt.

Próbáljuk meg érezni, hogy mi az erők és vágyak világában vagyunk, egy olyan erőtérben mely mindannyiunkat összeköt. Egyetlen szó sem beszél a mi világunkról, de minden csakis az emberek közötti belső kapcsolatokról szól. Csak képzeljük el, hogy minden minket ír le – mi vagyunk azok, akik felemelkedünk, és leereszkedünk a spirituális szinteken keresztül, a Zeir Anpin különböző részeihez viszonyulva, melyeket Jákobnak, Noénak, Dávidnak, Ábrahámnak, Izsáknak, stb nevezünk. Mindez csak mi magunk vagyunk! Ennek eredményeképpen egy teljesen más képet látunk magunk előtt.

Az erőfeszítés melyet befektetünk azáltal, hogy megpróbálunk ebbe a képbe belépni fogja ezt a képet megalkotni számunkra, mivel az képes a Felső Fényt magunkra vonni. Például vegyük a következő részletet:

„Két víz található a gödrünkben, és azok kiszivárognak a kutunkból. A gödör az egy üres tér, mely nem engedi ki a vizet, és a kút az a víz, mely gyorsan kifolyik kívülre. De mindketten együtt vannak egy helyen, a Nukvát (Malchut, vagy vágy) képviselve. Ameddig nem egyesül férjével, a Teremtővel, addig csak ott áll, mint egy üres gödör, mint a koldus, aki mindenki mástól függ. De utána egyesül Vele, és ezáltal, egy vízzel teli kúttá válik. A kút Felülről vízzel telik meg – a Zeir Anpinból, a Teremtőtől, és a vize lefelé ömlik, a lelkek, és igazak felé.

Minden embernek azt kell elképzelnie, hogy ez róla és állapotáról szól. Ő vagy egy üres gödör, vagy egy vízzel teli kút, ez azon képességén múlik, hogyan képes a többi lélekhez, vagy szívben található ponthoz kapcsolódni. Azonban az egész rendszer az ember vágyán belül létezik.

Amennyiben valaki úgy érzi magát, mint a koldus, akinek semmije sincsen (ez az, ahogy az ember érez, amikor elérkezik a Kabbalához) akkor ez a vágy azt érezteti vele, hogy ő Nukva (azaz egy kiteljesülésre váró vágy) a Teremtővel szemben. Az embernek akkor meg kell értenie, hogy csak akkora mértékben képes beteljesülést kapni, amekkora mértékben korrigálja vágyát. Ekkor történik az, hogy az üres gödör egy vízzel teli kúttá változik, arra vágyva, hogy másokat és a Teremtőt beteljesítse. Ez az ahogy az ember egy örökkévaló forrássá válik, melyből az élet vize folyik.”

ford: HZS

lekt: KN

18 nov 2009

Rejtett kapcsolatok kutatása a Zohar könyvével kapcsolatban.

Kérdés:

Ön elmagyarázta, hogy amíg a Zohar könyvét olvasom olyan  erőket kell találnom, amelyek énbennem vannak leírva.  De hogyan tehetem ezt meg, ha nem tudom, hogy a „cseléd lány”, a „ház asszonya”, „feleség”, „férj” és egyéb szavak mit jelentenek spirituális értelemben.

Válaszom:

Mi a szavak egyszerű jelentésével kezdjük, amit azok a korporális világban jelentenek Amíg a Zohar könyve el van rejtve előttünk, addig a mi spirituális tanítónk lehet. Mindenki képes felidézni az alapvető materiális képeket és akciókat, felhasználva ezen koncepciók előzetes megértését. Eközben a Zohar könyve felemel minket a testiség fölé, és átvisz minket a spirituális tartományba.

Mi képtelenek vagyunk  megérteni, hogy a kapcsolat a Felső Világ és a materiális világunk között a Zohar szerzői által lett megalkotva, Shimon rabbi és tézisei által. Ők képesek voltak kapcsolatot teremteni a két világ között, és a mi szerepünk az, hogy a Felső világot azon koncepciókon keresztül lássuk, amit már megértettünk.  Mindazonáltal nekünk komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ez megtörténjen, hogy lássuk a spirituális világot a mindennapi szavak mögött, amik a mi világunkhoz tartoznak

Ez az, amit „csodának” hívunk  (Sgula).Nem tudjuk, hogy a rendszer hogy működik, hogy összekössön minket a Felső világgal, és nem értjük a különbséget, amit képzelünk, és annak aktuális spirituális jelentése között, amit olvasunk

Kérdés folytatása:

Magamnak kell keresnem ezt az összeköttetést?

Válaszom:

Keresned kell létezésed igazi állapotát, és keményen kell próbálnod, hogy érezd a Felső világot, mint ahogy gyerek megpróbál felnőtt lenni. Játszd ezt a játékot azon szabályok szerint, amit a Kabbalisták adtak neked, – és sikerülni fog.

Bár mi a Zohar könyvének” képeit úgy vizualizáljuk, mint materiális dolgok,  és képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat  ezektől az asszociációktól , szintén képtelnek vagyunk megérteni, hogy ezek a képek mit jelentenek a spirituális világban,.Mégis az erőfeszítésünk, hogy megértsük ezt, esetlegesen elvezethet a spiritualitás megérzéséhez.

Zohar Könyv szerzői alkottak egy rendszert, amelyik a materiális síkon kapcsolódjon össze velünk, amely transzformálja a mi „gyerek szerű” erőfeszítésünket a létezés egy tiszta állapotába.  Ez az ami a Zohar könyvét olyan nagyszerűvé és egyedivé teszi

(a 2009-i  „ Nyítás a Zoharra Című Tv programmból)

ft

17 nov 2009

A Zohár Könyve egy folyó, ami az édenkertből folyik.

Ki kell nyitnunk magunkat annyira, hogy a Zohar Könyve könnyedén átfolyjon rajtunk teljesen és zavartalanul És akkor kezdjük az új érzéseket érezni, hogy mi is történik a másik világban..

El kell fogadnunk, hogy egy képet érzünk, amely érzelemből készült, de fantázia és vizuális ábrázolás nélkül. Vágynunk kell arra,  hogy e könyv szavait azonnal és közvetlenül érezzük, és ha olvasunk valamit, amit meg is értünk, és ami közel van hozzánk, ez az amit megtapasztalunk, ha belemerülünk a szöveg olvasásába.

Zohar Könyvének szövege egy folyó, ami az Édenkertből folyik, keresztül az ember szívén. Mindenki., aki kinyitja ezt a szívet megmosdik az ő vízében, megtisztul és el kezd látni.

ft

11 nov 2009

Hogyan képes a Zohár könyve látásmódunkat újra fókuszálni

A Zohár könyve elmagyarázza viszonyunkat a Teremtővel, mely az egyetlen dolog amit tanulmányoznunk kell. Az egész valóságban csak a Teremtő és a teremtmény létezik, és ez az egyetlen dolog, amiről a Zohár könyve beszél.

Még “normális” életünkben is, ahol a világ képe megakadályoz minket abban, hogy az igazságot láthassuk (hogy a Teremtő és magunk létezünk csak), minden ami körülöttünk van, az igazából a Teremtőhöz való kapcsolatunkhoz tartozik, bár ez még nem nyilvánvaló számunkra. Semmi más nem létezik a Teremtőn és a teremtményen kívül.

Bár a spiritualitásban nincsenek képek, a Zohár először is látszólag “korporeális” helyzeteket mutat be nekünk, nekünk mindenféle cselekedeteket és képeket bemutatva, melyeket jól ismerünk jelenlegi világunkból. De utána, a Zohár elkezdi elmagyarázni mi is történik a képek színje mögött – mi történik az erőkkel, a vágyakkal és tulajdonságokkal a magasabb, párhuzamos szinten. Ily módon fokozatosan arra vagyunk felkészítve, hogy felfedezzük a magasabb “képeket”, és tulajdonságokat, és mindenre úgy tekintsünk mint a magunk és a Teremtő viszonyára.

hzs

11 nov 2009

A Zohár könyvében leírt úrnő és szolgálólány bennünk létezik

Minden amiről a Zohár könyve beszél magunkon belül történik. Az összes szereplők nem mások, mint különböző részletei kapcsolatunknak a Felső Erővel, a Teremtővel, más emberekkel és saját magunkkal. Később azonban mindezt elkezdjük egyetlen egységgé, az egyetlen létező valósággá összerakni.

Amikor a Zohár könyvét olvassuk, mindig magunkat kell elképzeljük, azaz saját tulajdonságainkat, mivel a Zohár csakis erről beszél, Amikor az egy állatot említ például, akkor rólunk beszél, egy fa- az is mi vagyunk, egy tinédzser – megint mi vagyunk, egy domb – az is mi vagyunk, szolgálólány – én vagyok, úrnő – ez is én vagyok. Mi vagyunk mindezek a dolgok, melyek tulajdonságokat és nem tárgyakat jelentenek.

A vágyunk (Malhut) tulajdonságai feloszthatóak a szolgálólányra (az aki minket segít) és az úrnőre (aki minket irányít). Az úrnő a mi korrigált állapotunk, míg az a részünk mely még nem került korrekcióra, de képes részt venni a korrekcióban azt hívjuk szolgálólánynak.

Mi két részre vagyunk felosztva – a szolgálólányra és az úrnőre – az úr, vagy férj azaz a Teremtő vonatkozásában. Ez az ahogy a lélek érzékeli kapcsolatát a Teremtővel. Mivel mi kapunk Tőle, mi az Ő feleségei vagyunk, azaz Malhut részei.

Ha mi arra aspirálunk, hogy korrigáljuk tulajdonságainkat, akkor azokat úgy határozzuk meg, mint a “szolgálólány, aki hűséges, és segíti úrnőjét”. Ez azt jelenti, hogy bár tulajdonságaink még mindig önzőek, ennek ellenére hajlandóak vagyunk az adakozás érdekében dolgozni. Ez a lélek hűsége férje irányában, a Teremtő irányában. Azonban ha vágyaink saját maguk érdekében akarnak dolgozni, azokat a “nem tisztességes szolgálólánynak nevezzük, mely nem hűséges úrnőjéhez”.

A célunk az, hogy a szolgálólány összes korrigálatlan tulajdonságát az úrnő korrigált tulajdonságává változtassuk. és akkor elérjük majd az “Úrnő” állapotát – aki szeretve van, és egyenrangú szeretőjével.

hzs

10 nov 2009

A Zohár könyve képes minket a Felső Világba vezetni

A Kabbala tudománya azt mondja nekünk, hogy 5 világ választ el minket a Felső Erőtől. Azok egymás alatt helyezkednek el, ahol minden ami a felsőbb világokban létezik az leereszkedik és tökéletesen átmásolódik az alatta levő világokba egészen a legalacsonyabb világba – a mi világunkba.

A világok közötti különbségek nem részleteikben találhatóak, hanem a világok alapanyagában. Minél magasabb egy világ, annál spirituálisabb annak alapanyaga. Minél alacsonyabb egy világ, annál korporeálisabb (megszerző, önző) az alapanyaga.

Mivel a világokban található részletek megegyeznek, azáltal, hogy azokat egymáshoz hasonlítjuk elképzelhetjük alapanyagaik, vagy vágyaik közötti különbségüket, és arra kell vágynunk, hogy ezek a változások velünk történjenek meg. A Zohár könyve különleges mivel az a spirituális világ mi világunkba történő bevetülését képes előidézni. Nekünk a mi világunkkal kapcsolatos történetet mesél el, és azzal párhuzamosan bemutatja nekünk ennek a világnak a forrását a Felső Világban. Ezen túlmenőleg mindezt nagy részletességgel festi le, képessé téve minket arra, hogy belépjünk abba képbe mely leírja hogyan helyezkedik el az egyik világ a másik felett.

Ezáltal mi két világ között találjuk magunkat: aközött, hogy képesek vagyunk megérteni a mi világunkkal kapcsolatos történetet, és a felső világ között melyet megpróbálunk elképzelni. A két kép közötti különbség az, hogy a mi világunk képei azok vizuálisak, azokat mi látjuk, felfogjuk és megértjük. Azonban a spirituális világban a képek minőségiek, azok tulajdonságokat, erőket, vágyakat és szándékokat jelképeznek.

Amennyiben a személy állandóan e közé a két világ közé helyezi magát, akkor még ha nem is ismeri fel a Felső Világot, és nincs meg számára a spirituális érzékszerve, hogy azt felfogja, ennek ellenére azáltal, hogy állandóan megpróbálja a spirituális világot elképzelni ehelyett a világ helyett, elkezdi a felfedezést megérezni. Ily módon egyre közelebb kerül ahhoz, hogy megszülessen a spirituális világba.

Ez az ami a Zohár könyvét speciálissá teszi. Néha vonzza a személyt, néha pedig eltaszítja őt: és ezeken a változó mozgásokon keresztül egyre közelebb viszi őt a spirituális világhoz, vagy a következő spirituális szinthez maga fölött.

Amennyiben a személy már a spirituális szinten van és még magasabbra akar emelkedni, akkor ez a spciális könyv végrehajtja ugyanezeket a tetteket rajta. Ez a spirituális létra mind a 125 fokán keresztül működik.

Ennél fogva, amikor olvassuk vagy hallgatjuk a Zohár könyvét, minden egyes szó vagy tett mögött amit a könyv leír, meg kell próbálnunk elképzelni a megfelelő koncepcióját: “mi lehet mindez a magasabb szinten?”

Ezek az erőfeszítések képessé tesznek minket arra, hogy érezzük a Felső Világot. A megértés az érzés után érkezik majd. Most a magasabb érzékelés elkezd kialakulni bennünk, párhuzamosan minden testi érzékszervünkkel. Ez az, ahogy az egyik világból a másikba átlépünk.

hzs

09 nov 2009

67 queries in 0,176 seconds.