Dr. Michael Laitman

zsidó

Kétirányú asszimiláció

400

Kérdés: Beolvadhatnak a zsidók a többi nemzetbe?

Válasz: Az asszimiláció egyfelől szükségszerű volt, hogy a korrekció és spirituális felemelkedés belső hajlamával rendelkező zsidók átadják ezt az irányultságot a többieknek. Úgy tartják, hogy azért vonultak száműzetésbe, hogy közelebb kerüljenek a világ nemzeteihez.

Erre a „közelebb kerülésre” azonban nem a többi nemzetben való feloldódás és asszimiláció miatt került sor, hanem a kapcsolódás kialakítása miatt. Nem tudjuk, hova lett a tíz eltűnt törzs, és hogy mi történik velük napjainkban. A két megmaradt törzs közül az egyik asszimilálódik, a másik – épp ellenkezőleg – a többi nemzetet vonzza magához, és olvasztja saját testébe.

Láthatjuk, hogy a több ezer éves üldöztetések és kiirtási kísérletek dacára örökösen ez a két kölcsönös folyamat zajlik. Az utóbbi időben az ellentétes irány jelenléte még inkább felerősödött, vagyis nem a zsidók azok, akik eltűnnek a többi nemzetben, hanem ez utóbbiak képviselői keresik meg Izrael népét, hogy csatlakozzanak hozzá.

[287526]
A KabTV „Felemelkedés. Száműzetés"
Forrás: Two-Way Assimilation | Laitman.com

29 okt 2021

A legfogékonyabb halgatóság

944

Kérdés: Ön a spirituális vezetőnk ebben a világban. Van arra magyarázat, hogy egy ilyen világméretű csoport tanára miért éppen orosz anyanyelvű?

Válasz: Különféle okokból manapság az orosz ajkú hallgatóság a legbefogadóbb a világon. 

Először is, a zsidó lakosság a cári Oroszországban és Kelet-Európa területén lakott, ami a Kabbalista nézetek szempontjából igen megtermékenyítőleg hatott erre a régióra. Ez nagyon fontos. Maga a föld kezdte kitermelni magából a Kabbalistákat. 

A második ok: a 16. századtól, ARI idejétől fogva a Kabbala Bölcsessége fokozatosan került feltárásra. Noha ARI Izrael földjén, Cfat városában élt, a tanok orosz területen, a zsidók által sűrűn lakott Litvánia, Fehéroroszország és Ukrajna körzeteiben fejlődtek, ugyanott, ahol a Kabbalisták is éltek. 

Számos ma is híres és általunk is gyakran tanulmányozott Kabbala könyv íródott a 17. és 19. század között ezen a területen. Vagyis regionális szempontból Oroszországot tekinthetjük a modern Kabbala szülőhelyének. Ez az oka, hogy a zsidó lakosság egy része, sőt, nem is csak a zsidók, akik itt nőttek fel, nagyon kedvezően rezonálnak a Kabbalára, és óriási erők vonzzák őket a spiritualitás eléréséhez.

Látom ezekben az emberekben a Kabbala tanulása iránti fokozott hajlandóságot, és meleg üdvözlettel fogadom őket. Igyekszem biztosítani, hogy kielégítsem spirituális sóvárgásukat.

A Kabbala Tudománya hozzásegít minket, hogy tisztában legyünk az élet jelentésével, és a teremtés egészének szerkezetével. Elmagyarázza, miként működik a rendszer, és hogyan tud az ember hatást gyakorolni rá.

Tehát nagyon úgy tűnik, nem véletlen, hogy én is oroszul beszélek. A hébert csak a Kabbala tanulás keretein belül sajátítottam el, azonban az anyanyelvem orosz, ezen a nyelven érzek és gondolkodom. Nem tudok ettől az alaptól megválni, noha már 1974 óta Izraelben élek. Ez a sorsom.

KabTV “Kabbala Alapjai” 18/12/02
[243236]
Forrás: The Most Receptive Audience | Laitman.com

22 Már 2021

“Szerinted igaz vagy metafora, a Jónás és a bálna története?” (Quora)

Michael Laitman, a Quorán: Ön szerint igaz vagy metafora Jónás és a bálna története?

Jónás története elmagyarázza, hogy mások előnyeit a sajátunk elé kell helyeznünk.

Ez azzal kezdődik, hogy Isten küldetést ad Jónásnak, vagyis azt üzeni Ninive népének, hogy meg kell térniük gonosz útjaikról, és meg kell változtatniuk egymás iránti attitűdjüket a gyűlöletről, szeretetre.

Jónás azonban, aki elégedetlen a küldetéssel, megszökik, hajóra száll és elhajózik. Szökése vihart vált ki. A matrózok végül megértik, hogy Jónás áll a vihar mögött, és ennek következtében kilökik a fedélzetre. Az óceánban Jónást elnyeli egy bálna, három napot és három éjszakát tölt a hasában, majd kiszabadul a szárazföldre, ahol aztán Ninivebe költözik, hogy teljesítse küldetését.

Jónás története hatalmas jelentőséggel bír a zsidó nép számára, ma még inkább, mint valaha.

A zsidó népnek, Jónáshoz hasonlóan, megkerülhetetlen küldetése van. Ugyanaz a küldetés ma, mint az ókori Babilonban volt, amikor Ábrahám nemzetként egyesítette népét a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve alapján, ami a zsidó egység létrehozása annak érdekében, hogy példa legyen az emberiség belső pozitív kapcsolatainak, és ezzel a „Fény legyen a nemzetek számára”.

Az izraeli nemzet egyfajta átjáróként épült fel, amelyen keresztül a Szentség Szikrái az egész emberiségre, világszerte ragyognak. Ezek a szikrák naponta sokszorozódnak, ez olyan mint az, aki ad a kincstárosnak, mindaddig, amíg kellő mértékben meg nem telnek a kincstárak, vagyis addig nem fejlődnek, hogy megértsék azt a kellemességet és nyugalmat, amely mások szeretetének belső-magjában található meg. – Jehuda Ashlag (Baal HaSulam), „Az Arvut (kölcsönös garancia)”, 24. pontja.

A történelem folyamán a zsidó nép érezte, hogyan működik a köztük és más nemzetek között zajló interakció: A zsidó egység idején, például az első templom idején, a zsidók és az emberiség egyaránt boldogult; majd ezek után éppen ellenkezőleg. Azokban az időkben, amikor a zsidó nép nem tudott egységbe emelkedni a nézeteltéréseik és megosztottságuk fölött, az antiszemitizmus vetette fel a fejét és a világot különféle válságokkal együtt sújtotta.

Ahogy telik az idő, a zsidó emberek továbbra sem veszik tudomásul küldetésüket – egyesíteni („szeretni felebarátodat, mint önmagadat”) a különbségek fölött („a szeretet minden bűnt lefed”) érdekében, hogy „Fénnyé váljanak a nemzetek számára” – ők egyre inkább egy olyan súlyos helyzet felé tartanak, ahol az egység lehetetlenné válik.

A zsidó öngyűlölet megszűnik, amikor a világi, vallási, ultraortodox, Izrael-párti és Izrael-ellenes zsidók közötti megosztottság fájdalmasan nyilvánvalóvá válik. Tudtukon kívül, a zsidó nép küldetésének megvalósításának elmulasztása, az alaptalan gyűlölet, lefelé irányuló spiráljába sodorja őket, és előkészíti a hatalmas vihar feltételeit.

A holokauszt idején a Jónás-történet matrózai náciknak öltöztek; a pogromok alatt oroszként és kelet-európaiakként léptek fel; a spanyol inkvizíció során pedig katolikusok lettek.

Korszakunkban éppen most jöttünk ki az évből, amikor az Egyesült Államokban a legtöbb antiszemita bűncselekményt és fenyegetéseket regisztrálták, és egy évtizedes antiszemita normalizációval szembesülhetünk az egész világon. Miután az antiszemita bűncselekmények száma New Yorkban, 2019 végén lezárult, az érintett zsidó közösség tagjai, törvényhozók és politikusok elkezdték kifejezni, hogy New Yorkban „lassan kibomló pogrom” zajlik, és a következő holokausztra kerülhet sor Amerikában – olyan elképzelések alapján, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek az amerikai zsidókkal kapcsolatban.

Az elmúlt években az antiszemita bűncselekmények és fenyegetések hirtelen növekedése, párhuzamosan sok más probléma meredek növekedésével járt: depresszió, öngyilkosság, kábítószerrel való visszaélés, társadalmi megosztottság, terrorizmus és természeti katasztrófák, hogy csak néhányat említsünk. Minél többször tapasztalja meg az emberiség a válságokat és problémákat, annál inkább ujjal mutatnak a zsidókra, mint problémáik forrására.

A Jónás-történet leírja az antiszemitizmus gyökereit.

Jónás elmenekült a küldetés elől, amelyet kapott, leírja a zsidó nép elmenekülését szerepük elöl, ahelyett, hogy egyesülnének megosztottságuk felett és példáznák ezt az egységet az emberiség számára.

A tengerészek felismerték Jónást, mint a vihar okát, és Jónásnak a fedélzetre dobása leírja a zsidók egyre erőteljesebb hibáztatására, az emberek mindenféle problémájáért.

Eljön az idő, amikor a zsidókat ki kell dobni a fedélzetre, és be kell lépniük a bálnába, azaz komolyan át kell vizsgálni, mit jelent zsidónak lenni: Miért gyűlölik ilyen sokan a zsidókat? Továbbá, hogyan javíthatja a zsidó nép mind a saját, mind a világ helyzetét?

A kérdés csak abban rejlik, hogy a zsidó népnek mennyi szenvedést kell átélnie, amíg el nem érik ezt az önvizsgálatot: Elegendő-e az antiszemitizmus jelenlegi mennyisége ahhoz, hogy ezt az önellenőrzést ösztönözze? Vagy a zsidó nép továbbra is menekülni fog küldetése elől, és ennek a szenvedésnek a világháborúk és a holokausztok arányait is emelnie kell?

Amikor a zsidó nép beleegyezik abba, hogy elfogadja szerepét – „szereti barátját, mint önmagát”, és hogy „Fény lesz a nemzetek számára” – akkor a világ, és a világban új tendenciát tapasztalnak-e a béke, a harmónia és a boldogság, -vagyis a “bálna” iránt- aki kiviszi őket a biztonságos partra, Ninivebe.

forrás: https://laitman.com/2020/09/do-you-think-the-story-of-jonah-and-the-whale-is-true-or-a-metaphor-quora/

08 dec 2020

“Az online antiszemitizmus elleni küzdelem munkacsoportja? Nézzük Reálisan!” (Times Of Israel)

A Times of Israel publikálta az új cikkemet “Az online antiszemitizmus elleni küzdelem munkacsoportja? Nézzük Reálisan!”

Az elnökválasztás előtt néhány héttel létrehozni „a globális parlamentközi munkacsoportot, a digitális antiszemitizmus leküzdésére” enyhén szólva: nem hiteles. Emellett mit tehet bármely munkacsoport az emberi természet magjából fakadó gyűlölet ellen? Sikeresebb lenne a gravitáció elleni küzdelem, mint az antiszemitizmus elleni.

Szeptember 29-én a Jewish Insider közzétett egy történetet „A kongresszus tagjai nemzetközi munkacsoportot indítanak az online antiszemitizmus leküzdése érdekében”. A történet szerint a munkacsoportnak arra kell összpontosítania, hogy “felhívja a figyelmet az online antiszemitizmusra, és üzenetet közvetítsen a törvényhozásokban dolgozóknak, a világ minden tájáról, hogy vonják felelősségre, a közösségi média platformjait”. Reménytelen feladat, és közvetlenül a választások előtt nem más, mint szájkarate, üres fecsegés.

Nem tudjátok megszüntetni az antiszemitizmust -ahogyan a fájdalom sem múlik el- amíg meg nem gyógyítjuk, az azt okozó sebet. Az antiszemitizmus esetében az a fájó tény, hogy a zsidók nem egyesülnek egymással az egység és szolidaritás felé, hogy ez, utánuk vigye a világot.

Ez a fájdalom, nem Amerikában, és nem is a náci Németországban, vagy a keresztény Európában született meg. A zsidó nép kezdeteihez nyúlik vissza, amikor az egyiptomi számkivetettek, ígéretet tettek arra, hogy egyesülnek „mint egy ember, egy szívvel”, létrehozták nemzetségüket, és azonnal azt a feladatot kapták, hogy „hozzák el a fényt a nemzetekhez” vagyis, hogy osszák meg példamutató egységüket.

Ezek után közel két évezredig, őseink belső konfliktusaikkal és súrlódásaikkal küzdöttek. Száműzetésben voltak, majd visszatértek, harcoltak egymással és újra egyesültek, míg végül elvesztették a belső gyűlölet elleni harcot, és száműzettetek a földjükről.

De az a küldetés, amelyet a Sinai hegynél (gyűlölet hegyénél) kaptak vissza, soha el nem törölhető. Kétezer évvel ezelőtt a Zohár könyve arról írt, hogy a zsidóknak hogyan kell a világbékét előidézniük, példamutatáson keresztül: „Íme, mily jó és gyönyörűséges,  a testvérek egysége” Ezek a barátok, amikor együtt leülnek, és nincsenek elválasztva egymástól. Eleinte úgy tűnt háborúznak, meg akarják ölni egymást … aztán visszatérnek testvéri szeretetbe. … És … ahogy ők szeretetben voltak ezt megelőzően, ezután is szeretetben lesznek, ezentúl nem távolodnak el egymástól … és érdemeik által, béke lesz a világon. ”

Bármikor és bárhol, ahol megosztottság van, a zsidókat hibáztatják ezért, mert az emberek úgy érzik (még ha nem is tudják megfogalmazni), hogy ha a zsidók elvégezték volna a dolgukat, nem harcolnának egymással. Még a mi saját Talmudunk is elismeri, hogy „nincs csapás a világon csakis Izrael miatt” (Yevamot 63a), akkor mit várhatunk más nemzetektől?

Ha meg akarjuk szüntetni az antiszemitizmust, meg kell tennünk a feladatunkat, egyesülnünk kell mindenekelőtt (számtalan) megosztottságunk felett, és példaképként kell szolgálnunk az emberiség számára. Akkor az antiszemitizmust hajtó erő megfordítja a gyűlöletet, akkor a nemzetek látni fogják, hogy végezetül megkapják a zsidóktól, amit mindig is úgy gondoltak, hogy a zsidóknak nekik kellett volna adniuk: az egység és a szolidaritás példáját.

forrás:https://laitman.com/2020/10/a-task-force-to-combat-online-antisemitism-get-real-times-of-israel/

11 okt 2020

Az Antiszemitizmus Elmélete, 1. Rész

Kibékíthetetlenség a zsidó népben

Riporter: Az emberi fejlődés során soha nem létezett olyan nemzet, amelyet nagyobb zaklatásnak vetettek volna alá, mint Izrael népét. Egyesek szerint ez irracionális. Az Ön publikációiból látom, hogy éppen ellenkezőleg, ez inkább racionális.

Dr. Michael Laitman: Megkérdőjelezhetetlenül racionális! Ez a természet törvénye.

Riporter: Mi ennek a gyűlöletnek a gyökere? Amennyire én látom, ez magában a Teremtésben rejlik.

Dr. Michael Laitman: Az embert egoistának lett teremtve, de kapott egy módszert az egoizmusának kijavítására. Ez megtalálható Izrael népében , azaz egy kis embercsoportban, amely az ókori Babilonban Ábrahám idején szerveződött, ahogy az le van írva a Tórában (Bibliában), és ​​Josephus Flavius római történet író által, valamint sok más zsidó és nem zsidó forrásokban.

A zsidók kezében van, a népek eggyesítésének, és az egoizmus föléemelkedésének módszere, amivel elérhető egy sokkal magasabb komforttal bíró, földi és ezzel párhuzamosan spirituális létezési szint. Ez azt jelenti, hogy az ember, még a fizikai élete során is elkezdheti érezni a létezésének következő szintjét, és feloldhatja a határokat a földi és a Felső világ között.

Mivel mindez bele van fogllatatva a módszertanunkba, a Kabbala bölcsességébe, a zsidók megpróbálták alkalmazni ezt, különösen miután elhagyták Egyiptomot az első és a második templom idején.

Ez egy állandó küzdelemben zajlott le köztük. Végül is voltak olyan csoportok, az emberek között, akik támogatták a kapcsolat ezen módszerének alkalmazását, és a spirituális szint elérését, a Felső világok érzékelését, és voltak olyan csoportok, akik úgy gondolták, hogy ez lehetetle, nem szükséges, mert ahogy ők tanították: vannak más lehetőségek is a kényelmes létezéshez.

Így Izrael népében, mindíg meg volt  avélemények óriási különbsége, melyek egészen a polgárháborúkig el tudták öket juttatni. Ez a második templom ideje alatt a teljes száműzetéséig folytatódott. Ezért nem volt szükség antiszemitizmusra a világ népei felöl, akik nem szerették a zsidókat. A keresztény és muzulmán vallás megjelenése előtt gyakorlatilag nem létezett antiszemitizmus.

Riporter: Tehát a gyűlölet, a zsidó népen belül jelent meg?

Dr. Michael laitman: Igen, sok különféle feszültség volt az emberekben.

Riporter: Például a Római Birodalom idején az embereket szadduceusokra és farizeusokra osztódtak. Aztán a makabeus háború nem a görögök ellen folyt hanem a hellenizmust elfogadó zsidókkal.

Dr. Michael Laitman: Még az Első Templom idején is, nagy embercsoportok formálódtak, akik kibékíthetetlenül szemben áltak egymással.

Riporter: Ráadásul, nem az egyiptomiak akadályozták meg a zsidókat az Egyiptomból való kivonulásban, hanem egy zsidó réteg, amelyet úgyneveztek „kevert sokaság”. ( Erev Rav).


Dr. Michael Laitman: Azt kell mondanom, hogy noha a keresztes hadjáratban, vagy a középkori Európában voltak pogromok és a zsidó üldözések, az őket körülvevő népek által, ezeknek a forrása, mindíg az egyást gyülőlő zsidó csoportokból, magukból származott. 

Mindezeknek az alapjai spirituális elvek. A zsidó nép között vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a zsidóknak be kell tölteniük spirituális feladatukat, azaz fel kell tárniuk a Teremtőt ebben a világban, önmaguk és más népek számára. Vannak olyanok, akik azt mondják: „Nem, mi nem tudunk úgy létezni, mint mások, a vallásunk biztosítja, a kitöltésünket, egy normál mindennapi szinten” Ez történik ma.

Riporter: Tehát a vita az Isteni kiválasztottságon folyik? Tehát nekem elég teljesítenem, külsőleg parancsolatokat és ez által megteremtem a jövőbeni békét és a hatalmat minden ember felett, vagy pedig nekem az egyesülés módszerét el kell hintnem a világban valamennyi ember számára elérhető módon?

Dr. Michael Laitman: S ezzel mintha szolgálnánk őket Fénnyé válunka  többi nemzet számára. Tény, ez egy hatalmas munka, hogy törödjünk az egeész világ kijavításával. 

Forrás: https://laitman.com/2020/05/theory-of-anti-semitism-part-1/

[264359]

08 jún 2020

Ki a korrekció felelőse?

Ki a korrekció felelőse?

Kérdés:

Amikor mi az Izrael népéről beszélünk, a zsidókról, akkor kikről is beszélünk valójában?

Válasz:

Ábrahámról és tanítványairól beszélünk, akik elhagyták Bábelt és “Izrael”-nek nevezték magukat, ennek jelentése “egyenesen a Teremtő felé – Yashar Kel”. Ők ezen kívül “zsidó – Yehuda”-nak is nevezték még magukat, amely a héber yehud (egység) szóból származik, ők az egységre törekednek. További nevük “Hebrews-Ivrim – עברים “, maavar – מעבר , azért mert ők egyik szintről a másikra lépdelnek. Minden nevük a hajlamukból és sóvárgásukból származó irányultságukból ered.

Összességében van egy vágy, ami a megkapásra irányul. Ennek egy kis részét hívjuk Bnei Baruchnak (BB). Egy másik részét, amely ettől egy kicsit már nagyobb “Izrael nemzet Izrael földjén” van nevezve. A harmadik még nagyobb részt “Izrael nemzet, mely szórványban van”. Végül a megmaradt részt pedig “a világ nemzetei”-nek nevezzük.

Azok, akiknek szívben lévő pontjuk van (•) a Bnei Baruch részhez tartoznak. Izrael nemzetének a másik részében azok vannak, akik időközben elvesztették a szívben lévő pontjukat, végül vannak azok, akiknek szintén nincsen szívben lévő pontjuk, őket a világ nemzeteinek nevezzük.

Azonban, akik az Izrael földjén vannak Reshimóval (Információs gének) rendelkeznek a szívben lévő pontról, amivel ezelőtt rendelkeztek, de most rejtve van előlük, rájuk most egy külső nyomás hat. A szórványban lévő Izraeli nemzetnek is van Resimójuk, és rájuk is különböző nyomás van kifejtve, úgymint például az antiszemitizmus.

A “világ nemzeteinek” is lehet szívben lévő pontjuk (úgy tűnik az integrációnak köszönhetően, amikor a adakozás szikrája belép a megkapás edényébe), azonban az nagyon mélyen el van rejtve. A megkapás vágyának utolsó része pedig úgy van nevezve “kőszívűek” (Lév HáEven), akiket már úgy hívunk, hogy “a káros károsa”.

Ez a fajta csoportosítás a fizikai szinten lehetséges.

Ki a korrekció felelőse?

Egy spirituális nézőpontból mindenki, akik szívben található ponttal rendelkeznek a Bnei Baruch-hoz tartozik, az nem számít, hogy milyen nemzethez tartozik a fizikai valóságban. Hasonlóképpen a Babiloni helyzethez, a személy belép egy csoportban, amennyiben vágyakozik a teremtés célja felé. Ez az ahogy kapcsolódik a valósághoz Babilon elvein keresztül.

Ennek megfelelően, a szívben lévő ponttal rendelkezők érzik, hogy nekik kell magukat és a világot korrigálni. Azok akik megtagadják a küldetésük felismerését, a bennük lévő Resimó darabkájuk ellenére, egy külső hatást éreznek majd, úgymint az antiszemitizmus vagy a túlélésükre ható fenyegetés.

Ma az emberek zsidónak vannak nevezve külső megjelenésük és etnikai hovatartozásuk miatt. Ezeknek az embereknek is meg kell érteniük, hogy teljesíteniük kell szerepüket. Mindazok, akik az “Izrael” kategóriába tartoznak, ők azoknak a leszármazottaik, akik elhagyták Babilont és számos reinkarnáción mentek keresztül a történelem során, ők felelősek a korrekcióért. Még ha a személy nem akarja magát kijavítani, ha nem érdeklődik semmiféle korrekció iránt, senki sem kéri ezt tőle. A Reshimó a génjeiben van, ami visszaemlékszik Babilonra, és neki a küldetését be kell teljesítenie. Ha nem teszi azt meg, az egész világ a korrekció hiányzó részét fogja tőle követelni.

Az emberek egyszerűen reagálnak majd a teljesítés hiányára. Őnekik azt rajta keresztül kell kapniuk és más egyáltalán nem számít, nem számít, hogy mennyire “viselkedik szépen” ebben a világban, az nem segíthet rajta. Semmiféle jó cselekedet nem adódik a “számlájához”, csak egy dolgot számít: Nem csinálja azt, amit meg kell tennie.

“Miért teszik tönkre a tudományos felfedezéseidet és orvosi áttöréseidet? Azért mert valami mást követelnek tőled: a fő dolgot”.

2o12 November 23, Napi Kabbala lecke, 4. rész, “Izrael Nemzetének szerepe”

SzL

28 nov 2012

75 queries in 0,183 seconds.