Dr. Michael Laitman

zuhanás

A Teremtő felfedezésének a nyelvezete

A kabbalah felfedezésének nyelvezete

Baal HaSulam, “A Kabbala Tanítása és a Lényege”: A nevek, az elnevezések, és a Gemátria teljes egészében a Kabbala Bölcseletéhez tartozik. Az ok, hogy más nyelvezetekben is megtalálhatók ezek a kifejezések, az nem más, mint, hogy minden nyelvezet bele van foglaltatva a Kabbala Bölcsességébe. Ez azért van így, mert vannak különleges esetek, amelyeket más nyelvezeteken jobban ki lehet fejezni.”

A Kabbala Bölcsességének nyelvezete a legfontosabb a Teremtő feltárásához. Alapvetően, mind a négy nyelvezetet erre szánták. Ugyanakkor, a másik három (Tanakh, Halachah és Haggadah) “kiegészítő” nyelvezet, melyek be vannak foglaltatva, a Kabbala nyelvezetében, de önmagukban is használhatóak, azért hogy a kifejezésük által hozzáadjanak különböző látószögből való megértéseket.

Tehát, a Teremtő feltárására egy olyan nyelvezet van, amely négyarcú, és a legfontosabb ezek közül a Kabbala nyelvezete. Magába foglal mindent, magasabb, mint a többi nyelv, és tartalmaz mindent. Minden szimbólum, minden megjelenési forma, minden, amit a Kabbalisták által, a Kabbala nyelvezetével megírt könyvekben olvashatunk, azért lettek megteremtve, hogy elmagyarázzák a Teremtő feltárulásának módját az emberiség számára.  Mindez kizárólag csak erre lett szánva.

Ezért, ahogy Baal HaSulam írja a “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába” című könyvben, hogy az, aki kinyitja a különböző generációk Kabbalistái által írt könyveket, akik olyan emberek voltak, akik elérték a spiritualitást, de ezeket a könyveket nem a saját spirituális elérésük okán használják, azok kellemetlen következményeket vonnak magukra.  Ahelyett, hogy dicsőítené a közeledő hajnalt, mint a kakas, ő a denevérhez válik hasonlóvá aki csak a sötétségben él, és erősen ellenáll a napfénynek, amely már elkezdett közeledni felénk.

2013.11.21, Baal HaSulam, “A Kabbala Tanítása és a Lényege”:

ford: B.S

lekt: KN

forrás:  The Language Of The Revelation Of The Creator

Posted on November 24th, 2013 at 11:08 am

שפה לגילוי הבורא

 22.11.13

21 dec 2013

Minden este után az új nap érkezik

 

Dr. Michael Laitman

Kérdés:

Miért zuhan az ember mélyebbre minden egyes alkalommal egy alsóbb szintre? Hogyan tudja elérni az örök összetapadást a Teremtővel?

Válasz:

Minden alkalommal egyre mélyebbre zuhanunk, mivel egyre durvább, keményebb, önzőbb vágyak tárulnak fel. Amint meg van írva: “Minél nagyobb a barátja, annál nagyobb a vágya”. Mi nagyobb durvaságba, keménységbe (aviut) kell, belépjünk, hogy a munkánk által elérjünk egy magasabb “Visszavert Fény”-t. Amikor alacsonyabbra süllyedünk a durvaságba, akkor magasabbra emelkedünk korrekció által, egyik a másik ellenében.

Ellenkező esetben ez lehetetlen. Még a fizikai törvényekben is így történik ez, nem csak a spirituálisban.

A süllyedés magában foglalja az összes információt a következő lépéshez. Az összes probléma csak az, hogy a zuhanás ideje alatt elveszítjük érzékenységünket, és nem tudunk érezni. Ha érzékelnénk, amit kapunk a zuhanás ideje alatt, akkor megértenénk a hatalmas és erős “edények”-et, amelyeket kapunk.

Az egyetlen probléma az, hogy a süllyedés ideje alatt az érzékszervek abbahagyják a munkát, és mi nem tudunk felfedezni semmit. Lényegében az a különbség a süllyedés és emelkedés között, hogy Fény érkezik, ad nekünk egy új attitűdöt a keménységgel és a Teremtővel szemben, és nekünk csak össze kell kötnünk egy teljes egésszé, hogy: Izrael (a vágyódás Teremtőhöz), a Tóra, és a Teremtő, Egy – és akkor képesek leszünk felhasználni  helyes módon az aviutot (a keménységet), amely feltárul nekünk.

Az attitűd változik aszerint ami feltárul a zuhanás ideje alatt, ezt  nevezzük felemelkedésnek. Azonban a legfontosabb a zuhanás, mert ez egy új aviut felfedezése, az új vágyakban, ahol új, magasabb világot érzünk, magasztosabbat és tágasabbat. És mindig ez érkezik és történik a a sötétség ideje alatt, amint írva van: “És este legyen és reggel legyen, ez egy nap”.

2013.09.13, Baal HáSzulám, “Shámáti” 33. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 szept 2013

A társaság nem vette észre egyik harcos veszteségét

Kérdés:

Néha a zuhanás elveszi minden erőnket, és a személy próbál menekülni a munkától, a csoporttól. Hogyan lehet felgyorsítani a zuhanás áthaladását ilyen helyzetekben?

Válaszom:

Tilos elszaladni a csoporttól. Aki megáll, amíg a zuhanás tart, az kárt okoz az egész csoportban. És másokat meg egyszerűen hordágyon visznek. A tagoknak nagyon érzékenynek kell, lenniük arra, hogy mi történik a csoportban. Ha nem veszik figyelembe, hogy a barátai zuhannak és nem jönnek a leckékre, ez jelzi a komolyság hiányát és az együttes támadás érzését.

Ha minden nap a támadásban érezzük magunkat, akkor megértjük, hogy nem tudunk nyerni, azzal, ha elveszítjük az egyik tagunkat. Amikor az egyikünk zuhan, az kárt okoz a rendszernek és elpusztítja a láncolatot. De mi nem vagyunk ennek tudatában, és ezek a barátok sem, amelyek lezuhantak, nincsenek tudatában azzal, milyen kárt okoznak a többi tagoknak. Ez azt jelenti, hogy nem dolgozunk a kapcsolatunkon, és ez kárt okoz az előrehaladásban és blokkolja őt.

Mi sok cselekedetet végzünk, de mindegyiknek a kapcsolat érzéseivel és az Unió a szándékában kell lennie, ez az erőfeszítésünk és a jutalom központja. A fókusz középpontja a Teremtő felfedezése és a végső korrekció, mindezt fókuszáljuk a kapcsolat pontjára.

Ha  csak a központi kapcsolódási pontot nézzük a csoportban, akkor felfogjuk fedezni a gyűlöletet, az elutasítást, és kölcsönös távolságot, majd a kapcsolatot, az Uniót és a Teremtőt is. Ez ugyanaz a pont, amelyet mindannyiunknak kell, folytatnunk és csak erre nézzünk. De ahelyett, mindenki a zsebét nézi.

2013.09.13, Baal HáSzulám, 33. “Shámáti”

ford: B S

szerk: Sz I

19 szept 2013

Az egyetlen probléma, amely megoldást igényel

Kérdés:

A csoport szétesett, a Szent pétervári kongresszus után, és csak egy vagy két ember jön el a reggeli leckére. Mi történt a csoporttal? Mindenkinek hirtelen súlyos személyes problémái vannak. Hogyan tudjuk legyőzni ezt a helyzetet?

Válasz:

Mi állandóan elfelejtjük, hogy semmi sem történik véletlenül, és mindent a Teremtő által hajtunk végre. Bármit is, amit kapunk, mi egy kiszámított módon az általános rendszer vezetése által kapjuk meg. Ez a rendszer az általános és az egyéni is.

Hirtelen, a barátok a csoportban rosszul érzik magukat, néhánynak külső és belső problémái vannak. Mindenkinek megvan a saját személyes vagy családi problémája. Nem értik, hogy valójában ez nem probléma. Csak egy probléma létezik és ez a kapcsolat  hiánya a Teremtővel! Minden más csak a kapcsolat külső képe. Nincs ennél semmi több!

A te kapcsolatod fokozata a Teremtővel a szabály szerint, “jobb vagy rosszabb”, feltárul különböző eseményekben, amelyek láthatóak, a munkában, otthonban, a családban, a gyerekekkel, vagy magaddal, az egészségben, illetve a különböző belső érzésekben vagy különböző hangulatokban. A Teremtő teszi mindezt, annak érdekében, hogy alaposan átmosson téged mindenféle állapotban, hogy kicsavarjon, mint egy rongyot, és megmutatja neked hogy mit érdemelsz.

Ő kiszámított módon teszi ezt, a helyzettől függően és az egyetlen szándékkal, hogy mindig meglegyen egy esély a felemelkedésre. Ha nem tudok felemelkedni az állapoton, ez annak a jele, hogy nem használom megfelelően a feltételeket, amelyek nekem adottak.

Nincsenek az állapotok zsákutcában! Minden ki van mérve előre és a Teremtőtől érkezik egyetlen szándékkal, hogy felemelkedjek egy  magasabb szintre, és nem,  hogy letaszítson valahonnan. Mivel ez az állapot ellentétes lenne  a teremtés tervével. Még ha úgy érzitek, hogy zuhanásban vagytok,  ez az alacsonyabb szintnek az érzékelése, amely a Felső állapotból már előre el van határozva. Mi a szándéka az alacsonyabb állapotnak? Ez a Felső  állapot, amelyet te érzel a korrigálatlan “edényedben”, és ezért tűnik alacsonynak számodra.

A zuhanás a vágynak a következő állapota, és bár még nem korrigáltuk, de ez már a következő állapot. Tehát nincsenek zuhanások és emelkedések! Mindig emelkedünk a modul szerint!

Itt most megtapasztaltok mindenféle ürességet, félelemet, idegességet, teljes apátiát és mindent, amit  zuhanásként érzünk, ez honnan ered? Ez az én növekvő egómban történik, a nővekvő igényemben és érzésemben, amely már tartalmazza a következő állapotot, feltárul korrigálatlan formában és nem a Fényben.

Szóval, a nap az éjszakával kezdődik. Az éjszaka az a felkészülés a Fényhez. Mi tanuljuk a “Tíz Szfira tanulmányában”, hogy a korrekció az éjszaka folyamán történik. Majd eljön a reggel, de nem az óra szerint, hanem amikor a korrigáljuk ezeket  az “edény”-eket, vágyakat.

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S
Szerk: Sz I

12 szept 2013

A zuhanás ideje alatt…

Kérdés: Hogyan kérhetem a Teremtőtől a felemelő erőt, ha a zuhanás a tízes csoportban következik be?

Válasz: Megtörténik, hogy együtt megyünk át a zuhanás állapotán. A cselekedetekben az érzékelés hiányát, a kimerültséget, csökkenő vágyat, ürességet érzünk. Sőt, ha az üresség kölcsönös, akkor még erősebben hat ránk, mintha egyedül volnánk.

Amikor egyedül vagyok zuhanásban, és mérges vagyok, és ebben az állapotban azt kérdezhetném: miért teszik ezt velem (jók velem), miközben én ilyen meg olyan vagyok (rossz vagyok)? Ez csodálatot kelt bennem, és ez miatt próbálok meg a barátok közelében maradni, mert megértem hogy nincs más választásom. De amikor a tízes csoportban következik be a zuhanás, az nagyon nehéz helyzet.

Bár ez ritkán történik meg, de előfordulhat. Láthattunk ilyet a tízes csoportban is . Például a múlt héten volt egy ilyen üres állapot. Ez egy nagyon nehéz, homályos, ködös érzés.

Mit kell tennünk, hogy kilépjünk ebből a helyzetből? Van pár lehetőségünk.

Az első lehetőség az, hogy a tízes csoportok segítsék egymást, mert függünk egymástól. Nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk!

A második lehetőség, hogy mindenki hajtsa le a fejét. Amikor a „hullám” megérkezik, akkor mindenkinek le kell hajtania a fejét, hogy a hullám átcsapjon fölöttünk. Így mi ismét a víz felszínén lebeghetünk, új levegőt kezdünk belélegezni, és lassan kimegyünk a belőle (zuhanásból). Néha így kell viselkednünk.

Néha arra van szükség, hogy ellenálljunk magunknak, ne várjuk a tízes csoport befolyására. Alázatosan hajtsuk fejet, bár ez nem egyszerű. Nem az a nehéz hogy meghajoljunk a Felső vezetés előtt, hanem az hogy ellentétesen cselekedjünk magunkkal. De ha van egy esélyünk arra, hogy összeszedjük magunkat és ezt meg tegyük, és kérjük a Teremtőt, hogy segítsen, akkor biztos, hogy nagyszerű érzés lesz. Kiáltunk, kérünk, akár átkozódva, mindegy hogyan, csak ne ellenkezzünk.

De általában nem tehetünk semmit. Az előbb még aktívak voltunk, minden rendben volt, és hirtelen mintha mindenki ütést kapott volna a fejére.  Mintha minden lehetőség elveszett volna ahhoz, hogy valahogy kijöjjünk ebből az állapotból. Ebben az esetben kövessétek (figyeljétek, vizsgáljátok) a helyzetet, tanuljatok belőle, és látni fogjátok, hogy csak egy „rongy” vagytok. Ha azt nem tesszük, akkor az egész tízes csoport nem ér semmit.

Amint elvonnak egy kis Fényt, mi valóban azonnal egy ilyen helyzetben leszünk. Azaz, a Fény teljes ellenőrzése alatt állunk, és ezt érezünk kell.

 

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S

lekt:BT,FB,KN

08 szept 2013

Gyakorlati tanács a személyes tapasztalat által

Gyakorlati tanács a személyes tapasztalat által

Annak érdekében, hogy az ember ne hulljon ki a munkából a zuhanás által, keresnie kell magában a hiányt, vágyat, egészen a következő felemelkedés idejéig. Ahogy a bölcseink mondták: “Egy öreg ember aki hajlott háttal jár, mindig a földre néz, mintha keresne valamit és előre fél, hogy elvesztette azt”. Egy másik tanács az, hogy az ember töltse ki az idejét egy napirend alapján, vállaljon kiegészítő kötelezettségeket – dolgozzon a terjesztésben, vegyen részt a fordításban, írjon cikkeket, dolgozzon a szövegeken, dolgozzon a konyhában, és így tovább.

Ha az ember  állandóan csinál valamit, munkára kötelezi magát, nem számít milyenre, akkor megmenekül a zuhanásoktól, mivel állandóan dolgoznia kell a spirituális előrehaladás érdekében, legyen bármilyen állapotban. Amikor az ember egy emelkedett állapotban van, akkor ezt az állapotot képes kezelni, de ez nem elég.

Majd jön a zuhanás, amelyet kezdetben nem érez, bár már valójában zuhanásban van. Nagyon könnyű lezuhanni, miközben, az embernek úgy tűnik, hogy még mindig emelkedésben van. Ez hasonló a fizikai élethez, mint amikor legurulunk egy dombról és érezzük, hogy sokkal  egyszerűbb legurulni mint fölmászni. Még mindig azt érzi, hogy egy emelkedő állapotban van, de alapvetően már elkezdett gurulni. Ha pedig már valaki éppen zuhan, akkor nincs vágya kinyitni a könyvet, olvasni, hallgatni, tanulni, mert már hatalmába kerítette az apátia állapota, és ebből nagyon nehéz kijutni.

Tehát nagyon fontos, hogy megszervezzük a napirendünket, mert az kétségtelenül megtartja az embert, hogy ne zuhanjon le. Sok egyéb tanács  lehet természetesen helyes, amit tenni kell a zuhanás állapotában, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen.  Ez egy törvény, és hogy megtarthassuk ezt a törvényt, szükséges megszerveznünk a napirendünket, és így elkötelezzük magunkat, hogy folyamatosan részt vegyünk a spirituálissal összefüggő munkában. Én ezt tanácsolom nektek, a saját tapasztalatomból.

2013.04.28, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: BS

lekt: KN

03 máj 2013

A felemelkedés az alázatosságnak köszönhető

A felemelkedés a megaláztatásnak köszönhető

A környezet segítségével meg kell próbálnunk nem elfelejteni, hogy a bensőnket kell korrigálnunk. Az egész utunk során, azokon a szinteken amit az ember elér,  a saját alázatosságát tárja föl. Ahogy mondva van: “Ahol az ember megszerzi a Teremtő nagyságát, ott éri el a saját maga alázatosságát”. Ez a két dolog összefügg, összekapcsolódik egymással. Amekkora mértékben a “Keter” magasabb, a “Malchut” annál alacsonyabb.

Így a mi a szívben lévő pontunkkal lesüllyedünk a mínusz végtelenig és megkapjuk az adakozás tulajdonságát és a Visszatérő Fényt, a plusz végtelenig. Ebből áll a munkánk.

Ezért szükségünk van egy nagyon erős támogatásra a környezettől, mivel az ember nem akar elveszíteni semmit, főleg nem a büszkeségét. De alázatosnak kell lenni és át kell lépni a büszkeségünket. Ellenben az ember egyedül ezt nem tudja megtenni még akkor sem ha akarja, mert a természete ellenáll ennek, mivel még nem két, hanem egy természete van. A közös munkára helyezett erőfeszítés alkotja meg a második természetet.

Ezért szükséges egy erős környezet támogatása, hogy a tanulás a cél felé irányítsa, hogy ezzel magára vonzza a Fényt az ember, és ez megadja neki az erőt, hogy képes legyen elfogadni az egó csapásait, a büszkeségét át tudja lépni, azzal hogy vágya legyen önmagát ellenőrizni és ezzel a “tulajdonosa” legyen minden állapotnak. Egyszóval, elérje a Felsővel való összetapadást.

Soha nincs visszafelé való mozgás a spiritualitásban, csak az alázatosság van az egó korrekciója felé, ami elvisz minket az adakozáshoz és a Szentséghez. A korrekció mindig belső, és nem feltétlen külső cselekedetek vagy szavak összessége.

Azért, hogy felgyorsítsuk a fejlődésünket,fontos odafigyelni, hogy az összes zuhanást és emelkedést össze tudjuk kötni valamilyen bennünk jelen lévő töréssel. A zuhanás a sértett büszkeség fájdalma miatt van jelen. A felemelkedés a Teremtővel való összeolvadás vágya és érzete. Ez nem  hangulat függő állapot, hanem csak a büszkeség és önszeretettel szembeni irányítás, és erőfeszítés, döntés, és megértés. Pontosan ezeken belül a csapás és a zuhanás érzete. Megérted, hogy egyedül nem tudod ellenőrizni az állapotod és irányítani az életed.

Ezek szerint végzek számításokat, hogy mennyire vagyok képes lenullázni magam, és új “edények” –et találni az önmagam lenullázása érdekében. Akkor megtörténik a “csoda”: és  Felülről megmutatják nekem, hogyan nullázzam le magam és ezzel együtt azonnal eltűnnek a problémák és a nehézségek. Ez a munkánk, melyet meg kell még tanulnunk a zuhanások és a felemelkedések tapasztalatán keresztül.

2013.04.18, Felkészülés a reggeli leckére

BS

KA

26 ápr 2013

Szivattyúval szivattyúzzuk a vágyat

Szivattyúval

Össze lehet hasonlítani az emelkedést és a zuhanást egy szivattyúval, mert olyan mint egy dugattyú, amely fel és le jár. Amikor a dugattyú süllyed, a nyíláson kilöki a levegőt kívülre. De aztán a szelep lezárul, és a dugattyú emelkedni kezd, és létrehoz egy vákumot, így az anyag kipréselődik a hengerből, és átmegy az edényedbe. De mi már építjük is a Masah-ot (a szűrőt) a tetején.

a-pump-that-pumps-the-desire

Ez történik minden alkalommal, amikor az emelkedésbe vagy süllyedésben vagyunk. Kívülre pumpálunk némi vágyat, és a vákum segítségével vágyat töltünk a munkához.  Amikor belépünk az edényedbe, az már a vágy, amely készen áll a munkára. A hengerben végtelen vágy van, amelyet fokozatosan kipumpálunk onnan az emelkedések és esések által.

2013.01.27, Reggeli lecke, “Csinálj magadnak Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”

ford: BS

lekt: kn-

29 jan 2013

A te személyes meghívásod a Fényhez

A te személyes meghívásod a Fényhez

Kérdés:

Milyen állapotba van a személy a lezuhanás tetőpontján, és mit is kell tennie? Miben tévedünk?

Válasz:

Ha én a zuhanás aljára esek, akkor a kritikus legalacsonyabb pontban én magam nem tehetek semmit. Ez olyan, mintha kikapcsolva lennénk az összes Fénytől, amely rajtam működött.

A te személyes meghívásod a Fényhez

A Fény működik rajtam minden fejlődési szakasz során, a Körbevevő Fény 1 (Surrounding Light 1), és a befolyása alatt lezuhantam. Az ő cselekedete okozta a zuhanást, és hozzáadott egy “meghibásodott vágyat”. Végül, megtalálom magam ezen a “legalacsonyabb ponton”, amelyben nem tehetek semmit. Nincsenek itt olyan eszközök, amelyek által fel tudok emelkedni. Én  teljesen az “egó” hatása alatt vagyok.

De abban a pillanatban, amikor egy kicsit kezdek felemelkedni, az új állapot és a jelenlegi állapot közötti különbség segítségével, én már kell, hogy tegyek valamit önállóan. Az első állapotra felemelkedtem a csoport segítségével, most valamit tennem kell: MAN-t emelni, az imát, a kérést, valamilyen erőfeszítést adnom. A Fényt magamhoz kell vonzanom, ahhoz hogy elkezdje befolyását az én rendelésem szerint, és nem pedig valaki más által.

Én magamtól segítség nélkül, nem tudok felébredni és kihúzni magam a legalacsonyabb állapotból: “A rab nem tudja magát kimenteni a börtönből”. De amikor felemelkedtem egy kicsit a barátok segítségével, én már képes vagyok folytatni egyedül. Nem vagyok már rabláncon többé! Van egy barátom, aki segít kívülről kihúzni ebből a gödörből.

De miután már segítettek felemelkedni egy kicsit, én lustálkodok és ha nem teszek saját erőfeszítést, hogyha nem fordulok azonnal a Reformáló Fényhez, hanem várok, és csupán folyok az idővel a környezet segítsége által, akkor nem húzom magamra az új spirituális erőket.

Abban a pillanatban, amikor lehetőséget kapok, azonnal dolgozni kell kezdenem magamon. Ellenkező esetben, a Teremtő segíteni fog egyszer vagy kétszer kijönni a gödörből, de később otthagy, mert nem csináltam semmit magamtól. Ő segítséget küld nekem különböző módokon: a csoport, a barátok, és más módok által, de ha nem reagálok eléggé, Ő elhagy.

Tehát, ez úgy érthető, hogy Ő köteles hozzáadni a gonoszt és szenvedést ott, ahová lezuhantam, a különböző fizikai problémákat, hogy végül megértsem, hogy nincs más választásom, és fel kell hogy emelkedjek. Akkor megértem, hogy érdemes egy kis erőfeszítést tenni és előrehaladni a legalacsonyabb fizikai vágyaktól. Én próbálok menekülni a fizikaitól a spiritualitáshoz, azért mert rossz nekem a hétköznapi életemben.

Ebben az esetben, én nem emelkedek fel abból, hogy vonzom a Reformáló Fényt, hanem az állati szenvedésekből kifolyólag.

2o12.o1.o7, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába “
BS

12 jan 2013

Mi nem találkoztunk véletlenül…

Mi nem találkoztunk véletlenül...

Kérdés:

Mit kell adni a csoportnak azért, hogy segitsen gyorsabban kijönni a lezuhanásból?

Válasz:

Össze kell gyűjteni a csoportban az erőfeszítéseket mielőtt a zuhanás megérkezik, és meggyőzzük a barátokat, hogy kötelesek mindenkiről gondoskodni. Ehhez kölcsönös segítség kell legyen a csoportba. Ezt hívják a cél nagyságának, amely állandóan köztünk van a levegőben.

A csoport a cél megvalósításának a helye, az erők és az erőfeszítések tartálya. A csoport révén megkapjuk a korrekció Fényét, a Reformáló Fényt, amely összeköt a csoporttal. Végül is felfedezed, hogy ez a kapcsolat rendszer már létezik a csoportban. Te felfedezed benne a helyes kapcsolatot, és az azonos formák szerint felfedezzed a Teremtőt. Mindez megvalósul a csoportban.

Tény, hogy mi folyamatosan korrigáljuk a csoportot, felfedezzük a valódi formáját. Most látjuk, hogy hogyan mutatkoznak be a korrupt tulajdonságaink, ahogy írva van: “Mindenki a saját hibája szerint ítélkezik”. Fentről, a Teremtő részéről, ez az egész rendszer, ideális. Mi el kell érjük ugyanazt a perspektívát, mint fent.

Mi nem találkoztunk véletlenül,  mi össze vagyunk kapcsolva fentről egy csoportba: valaki bejön vagy elhagyja a csoportot, közelre vagy távolra van. Ily módon, építjük meg fentről a spirituális szerkezetet, amely fokozatosan egy vággyá változik, amely létrejött a Teremtő által.

Az igazság az, hogy a Teremtő létrehozott a vágyban egy pontot. Minden más ezen a ponton kívül felfújta magát, és magába foglalta a különböző kapcsolatokat, viselkedéseket, rendszereket, mindezek eredménye a Fény befolyása rá. Maga a vágy megmarad ahogy volt, de a Fény, amely felduzzasztotta és kitöltötte a tulajdonságaival. Ezt hívják “Malchut Éyn Szof” (A Végtelen Malchut).

2013.01.07, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

11 jan 2013