Dr. Michael Laitman

A spirituális fejlődés vezérlő lapja

A legfontosabb dolog, amikor olvasod a Zohár könyvét, hogy naiv légy, és egyszerűen tekints bele. Ez a könyv olyan fennkölt és nagyszerű abban a vonatkozásban, mintha kis gyerekek lennénk, akik kaptak egy lexikont és alig képesek forgatni a lapokat.

Nem értünk semmit, ami a  Zohár könyvében le van írva. De ez irreleváns. Ha oly mértékben tanulmányozod, amire képes vagy,  akkor részesülsz  a Fény ama nagy hatásában, amit ez a könyv tartalmaz.

Te nem csak olvasod vagy hallgatod, ami ebben a könyvben van,  de előtted egy számítógép érintő képernyője van, amelyet az ujjad érintésével vezérelhetsz.  Ez az, ahogy a Zohár könyve működik.  Néhány szót nézve ez olyan, mintha „megnyomnád” és egy bizonyos rendszert sebességbe tennél.  Olvasva vagy hallgatva néhány szót a  Zohár könyvéből , ezt „megnyomod”,  és megvilágosítod(Ohr Makif)  magadon az ő spirituális gyökeréből.

Ez folytatódik egyik szó a másik után, egyik megvilágosodás a másik után. Továbbá a  Zohár oly módon íródott, hogy ő tudja, hogyan késztessen téged haladásra. A spirituális világban ugyanúgy növekszünk, mint a gyerek a materiális világban, természetesen és ösztönösen. Ahogy egy babára hatással van a külvilág, egyszerűen kinyílik  rá, nekünk magunkat kell kinyitnunk a spirituális hatásra.  Ennek a hatásnak a következményeként részünk lesz spirituális érzésben és intellektusban.

ft

06 Már 2010

Tiszta lappal indulunk.

Kérdés:

A Zohár könyve egy ismeretlen dzsungelbe visz engem, ahol teljesen elveszve érzem magamat. Miért hasznos elkülönülnöm korporális intellektusomtól?

Válaszom:

Nincs más választásod. Olyan helyzetben találod magadat, ahol a logika többé nem működik. Kezded látni, hogy csak félrevezeted magadat, ha ugyanazt a logikát folytatod, amit a múltban használtál. Amikor valami teljesen újat kezdünk tanulni, jobb elhagyni az előzőekben tanultakat, és úgy közelíteni az információkhoz, mint egy gyerek, tiszta lappal. Akkor összehasonlíthatod az információkat, és találhatsz közöttük párhuzamosokat.

Ez az ahogy tanulunk akkor is , amikor a modern tudományokat tanulmányozzuk, mint például a genetikát, kvantumfizikát. .Teljesen új közelítést kell találnod, nem értheted meg a relativitást szimplán alkalmazva Newton elveit. De sehol nem kell találnod egy új logikát, mert ez a Körülvevő Fénytől jön. Ezért nincs más választásunk, mint várni a korrekciót, ami Fölülről jön.

ft

06 Már 2010

Eszter Tekercsének rejtett jelentése

A következő egy idézet Rabash “Rejtettség és felfedés” című cikkéből, melyet a Purim fesztiváljával kapcsolatban írt:

“A sötétség a Babiloni száműzetés, melyet Izrael nemzete hívott ki maga számára, mivel a Teremtő (Zeir Anpin) elaludt. A bűnös Haman, aki egy nagy asztrológus volt, kockát vetett, hogy a sorsot, jövőt megtudja. Haman és tíz fia a tíz Klipát (tisztátlan erőket) jelképezi, mivel ő tudta, hogy a Teremtő aludt, és az Ő felső irányítása nem védelmezte Izrael nemzetét (azokat akik a Teremtő felé aspirálnak). Ennél fogva Haman úgy gondolta eljött az ideje, Izrael nemzetének elpusztítására”

Haman a mi teljes megszerzés iránti vágyunkat szimbolizálja, mely a teljes Hochma Fényével áll szemben. Ő tudja, hogy a Fény éppen felfedezés előtt áll. Azonban nem tudja azt, hogy az csak a középső vonalon keresztül történhet, és hogy később még az is el lesz törölve, amikor az Első Megszorítás (Cimcum Alef) állapotába való átmenet megtörténik. Malhut egyesül a Zeir Anpin-nal a középső vonalon keresztül, és együtt felemelkednek a Bina szintjére, ahol megszerzik a Végső Korrekció állapotát.

Izrael nemzetének elpusztítása az “adakozás iránti szándék” elpusztítását jelenti, mely az egyetlen dolog mely a személyt visszatartja attól, hogy a Hohma Fényét önzően magának megszerezze. Mordechai az adakozás iránti szándék, de ha ő egyedül cselekszik, a Haman vágyai nélkül, akkor ő csak adakozás az adakozás érdekében. Ez azt jelenti, hogy elzárja a Hohma Fényének az útját, és nem engedi, hogy az megjelenjen.

Más szóval ha a személy nem a középső vonalon keresztül dolgozik, akkor az adakozás iránt végzett legjobb cselekedetei is lezárják a fejlődés lehetőségét. Ezért van az, hogy Mordechai-nak szüksége van a Haman-nal való kapcsolatra. Amikor ők elkezdenek vitázni egymással (az önző vágy és az adakozás iránti szándék vitája), akkor megértik mennyire képesek, vagy nem képesek egységre lépni egymással.

Az adakozás iránti szándék lehetővé teszi, hogy Haman vágyait felhasználjuk. Azonban ezek a tényleges vágyak soha nem lesznek közvetlenül kielégítve, és ezért alakul ki az összecsapás Haman és Mordechai között. Ez a történet arról szól, hogy a személy hogyan képes a megfelelő egységet kialakítani a két ellentétes erő, vagy két ellentétes szándék között. Ez ugyancsak leírja a harcokat, zavarodottságot, és kétségeket, melyek a korrekció útján várnak ránk, amíg meg nem találjuk a megfelelő módszert.

Ez az amit “Megillat Ester” (Eszter Tekercse) elmesél nekünk.

hzs

05 Már 2010

A valóságunk mátrixa

Azért amiért a Kabbala csak arról beszél, hogy mi van bennünk, belső Tórának hívják, a belső bölcseletnek. A valóságban, a testeink és ez az anyagi világ nem létezik. Ennélfogva ezt a világot elképzelt világnak hívjuk. Mihelyst elkezdjük a valóságot helyesen felfogni, elkezdjük érezni, hogy csak a vágyon belül létezünk. A vágyunk az érzések több szintjét adja nekünk, a mozdulatlan, növényi, állati és emberi lényeket. Viszont ez valójában egy különböző jelenség a vágyon belül.

Fel kell ismernünk, hogy az érzések mátrixában élünk, amiben minden kizárólag az érzetünkben létezik. Ez azt jelenti, hogy van az öröm megszerzésének vágya ami megfigyeli a jelenséget ami benne történik. Ennélfogva fontos számunkra, hogy ne felejtsük el hogy ez a hozzáállás a valósághoz, hogy „minden tőlem függ, jobban annál, hogy mi található odakint”, vezet el minket a belső korrekcióhoz.

Saját magunkat a vágyainkban a fehér Felső Fény hátterén figyeljük meg. A Végtelen Világ pusztán a fehér Felső Fény. Nem látjuk ott magunkat, mert ugyanazt az állapotot érjük el, felfogást, valóságot és tulajdonságokat, mint a Fény.

Eközben a 125 fok, amin keresztül ebbe az állapotba süllyedtünk, a fehér Fénytől való fokozatos távolodásunkat mutatja, a háttéren, amin látjuk önmagunkat. Ennélfogva minden amit magunk körül látunk a mi vágyunk, ami a mozdulatlan, növényi, állati és emberi szinteket magába foglalja. Ez az Aviut (vágy durvaságának) 4 szintje, az összes változatos belső formájában, amik a fehér Fénytől való különbözőségünknek mérőegységei.

Ezek a képek valójában a mi valóságunk, ami az evilág képében tárul elénk. Így a folyamatos törekvésünk, hogy a valódi valóságot feltárjuk, hogy egyesüljünk a valóság igazi képével, arra hajt minket, hogy korrigáljuk és tökéletesítsük önmagunkat; és ezt megtéve egymással kapcsolódunk.

Minél jobban egyesülünk egymással és a fehér Fényre hangolódunk, előrelépünk a végtelen és tökéletes életünkbe a Végtelen Világában. És minden ilyen jelenség, amit külsőségnek figyelünk meg, el fog múlni mint egy álom. Valójában a fehér Fényen belül élünk.

Ez alapvető pont a Kabbala tudományában, extrém módon fontos, mivel ez elválasztja a Kabbala tudományát az összes filozófiai tanítástól, vallástól, hittől és különféle módszerektől. A Kabbala tudománya azt mondja egy embernek, hogy neki csak a vágyát kel korrigálnia, hogy a fehér Fénnyel egyenlővé tegye azt. Nincs fizikai külső cselekedet, amivel kellene ezzel valamit is kezdeni.

cst

04 Már 2010

Nem könnyű beismerni, hogy egoisták vagyunk

Kérdés:

Miért olyan nehéz beismerni, hogy egoista vagyok, és megtalálni a gonoszt magamban?

Válaszom:

Azért mert egy ember egy élőlény, és védő erőt von maga köré. Meg kell védenie magát, az életét, a természetét és az „énjét” ugyanúgy, ahogy a héj (Klipa) megvéd egy almát amikor növekszik. Ha hiba van a héjban, akkor a megérés állapotának elérése előtt elrohad az alma. Ennélfogva a héjnak mindig ott kell lennie, hogy megvédje azt.

Az ego Klipa és meg kell őrizni addig, ameddig benne a vágy növekszik. Amikor a benne levő vágy tele lesz, akkor a Klipát le lehet venni, és a vágy (a benne található növény) használatba kerül. Ennélfogva, ameddig növekszünk, az egoizmusunk folyamatosan megvéd minket azzal, hogy ne ismerjük fel a gonoszt, mert a gonosz még mindig elégtelen. Ha nem volna Klipa, sírnánk és sikítanánk a Teremtőhöz, mint egy kisgyerek, aki sír és hívja az anyját minden apró dolognál, ami vele  történik.

Az egónk belülről záródik, és „kőszívet” csinál nekünk, és megakadályoz minket abban, hogy a Teremtőtől kérjünk segítséget. Egy illető azt mondja, „Férfi vagyok és nem fogok kérni Tőled semmit. Sőt mi több, azt csinálok, amit akarok.” Így ellentétbe kerülünk a Teremtővel, és erővel harcolunk Őellene. Ezért mondja a Fáraó, hogy „ki az a Teremtő, hogy figyelnem kellene a szavára?” Azt szeretnénk, ha a Teremtő megcsinálna amire vágyunk. Nem kéréssel fordulunk hozzá, hanem követeléssel.

Valóban, a követelésnek kell jönnie, de a teljes érett egóból kell fakadnia, a „gonosz hajlamból”. Ezt elérni időt vesz igénybe mert egy embernek nagyon nehéz elfogadnia a tényt, hogy ő egoista. Mindazonáltal a Fény hatása alatt az illető eléri a törési pontot, egy állapotot, amit a „könnyek kapujának” hívunk, ahol az ember érzi, hogy nincs semmije.

Ezen a ponton az illető kész mindenre. Azt mondja a Teremtőnek, „Tedd meg azt, amit akarsz. Mindegy nekem, ha semmit sem kapok. Mindegy, hogy nincs semmim. Mindegy, hogy van-e valamim. Csak engedd, hogy vége legyen annak, aki vagyok! Vigyél el tőlem bármit, csak ebből az állapotból segíts ki! Nem bírom már tovább, mert ellentétes vagyok az adakozással.” Ez a belső krízispont az, aminek fel kell tárulnia egy személyben.

cst

04 Már 2010

A Felső Bíróság csak egy kérdést tesz fel

Kérdés:

Mit tegyek, ha egy egész óra Zohár olvasásból csak néhány percet gondolok a Körülölelő Fényre, ami elhozza nekem a korrekciót?

Válaszom:

Ez nem jó így. Van egy legenda egy emberről, aki meghal és a felső bíróság elé kerül. Ott azt kérdezik tőle, „Elköteleződtél a Tóra felé, és vártad a megváltást?” Mást nem kérdeznek tőled csak ezt. A Tóra a Reformáló Fényre vonatkozik. Tehát vágytál erre vagy sem? Végül is ez volt az egyetlen oka, amiért ebbe a világba küldtek téged. EZ az egyetlen dolog, ami az egész életed során számít.

Tanulhatod a Kabbalát, és lehet égető vágyad, de ez nem a saját érdemed. Ezt a Teremtő adta neked. Ő elhozott egy kabbalista csoportba és megadta neked az eszközöket. De mi történt ezután? Vágytál a megváltásra, a korrekcióra? Ez az, amire választ kell adnod.

Miután mi a mai Zohár olvasását befejeztük, el tudod-e mondani magadról, hogy belül voltál abban, amit olvasunk? Túl késő erről a tanulás közben gondolkozni, mert minden a felkészüléstől függ. Felkészülve kell érkezni a leckére, egy követeléssel és égő vággyal, minta egy doktorhoz jönnél és arra kérnéd, „doktor úr, adjon valamiféle gyógyszert nekem! Különben végem – annyira rosszul vagyok!” Amikor ilyen gondolatokkal jövünk a leckére, akkor várjuk a megváltást a tanulás alatt. De te követelés nélkül érkeztél ide, hogy megkapd a gyógyszert, mert nem érzed a gonoszt magadban, az egoizmusodat, és a képtelenségedet arra, hogy egységre lépj a barátokkal, és ha nem azt keresed, hogy hogyan tudnád szeretni a másikat, akkor nem fogsz erre emlékezni a tanulás alatt sem.

Fel kell fedezned ezeket a hibákat, a gonosz hajlamodat, mielőtt kinyitod a Zohárt, mert ha már kinyitottad a Zohárt, akkor túl késő bármit is megváltoztatni. Az egész munkánk a felkészülésben nyugszik. Minden csak ettől függ. A fájdalmat belül kell érezni magadban, hogy vágyj arra, hogy enyhítsd ezt a Zohárral ahelyett, hogy mesterségesen arra gondolnál, hogy „az lenne a dolgod”, hogy a másikkal keressed a kapcsolatot. A Teremtőt nem tudod becsapni. Olvas a szívedben, és olyan belső vágyat lát ott, amiről még csak nem is tudod, hogy ott  van. Eközben arra gondol: Adjon neked választ erre a vágyra vagy ne? Ha az a spirituális fejlődésedet segíti, akkor megteremti a középső vonalat benned, és akkor a Fény segít téged. De ha nem, akkor a Fény előre nyom téged, az ellentétes oldalon a szenvedésen keresztül, ameddig mindent ki nem javítasz és meg nem kapod a valódi választ.

cst

04 Már 2010

Láthatjuk ma a jövőbeli világunkat

A Zohárban, BeHaalotcha fejezet (Amikor meggyújtod a gyertyákat), 142-es pont: „Egy személy ebben a világban jár, és a Teremtő gazdagságot ad neki, amivel a következő világban jutalmazza, és a pénze tőkéjével marad. A tőke olyan pénz, ami örökké létezik, egy hely, ahol összekötik a lelket. Ezért kell tőkét tartania maga után, és tőkét kap, miután elhagyja ezt a világot.” 143-as pont: „… ameddig a tőke létezik számára abban a világban, a felső élettel díjazzák azt, odafent.”

Ha valakinek nincs anti-egoista ernyője, nem tudja megkapni a Fényt az adakozás érdekében és így nincs semmije, amivel folytathatná az életét. Ennélfogva valaki vagy arra kényszerül, hogy úgy éljen, mint egy szörny és akkor meghaljon és visszatérjen a világba ismét, vagy a spirituális világba megy tovább, és a következő fokozatra emelkedik.

A Zohár konvenció után kaptunk egy adag Körülölelő Fényt, ami feltárt bennünk egy adag egoizmust. Ez az az élvezetvágy, ami nem tárul fel minden egyes emberben. Minden személy sötétséget és nehézséget kezd el érezni, energiaveszteséget, erő és vágy veszteségét. Ha a tanulás, terjesztési munka és a környezetünk segítségével túljutunk ezen az állapoton, akkor új vágyakat tudunk csatolni ehhez a Körülölelő Fényhez, ami a Konvenció alatt ránk ragyogott. Ezt megtéve kiépítjük a következő fokozatunkat és előrehaladunk.

cst

03 Már 2010

A Zohár tanulmányozása mindennél fontosabb

Ne lepődjünk meg rajta, hogy még egy egyéni ember a cselekedetien keresztül az emelkedését vagy lesüllyedését okozhatja az egész világnak. Ez egy megváltoztathatatlan törvény; az egész és a részei megegyeznek, mint két vízcsepp. Minden ami az egészben jelentkezik, jelentkezik a részeikben is. Sőt mi több, ami a részekben megtörténik, megtörténik az egészben is, mert az egész csak az egyéni részek testet öltésén keresztül tárul fel, mértékük és minőségük szerint.

Így tudjuk megérteni, mi van leírva a Zohárban, ennek a könyvnek a tanulmányozásán és a valódi bölcsesség gyakorlásán keresztül véget vethetünk a száműzött állapotunknak és teljes megváltást nyerhetünk.— Rav Jehuda Aslag (Baál HaSzulám), “Bevezetés a Zohár könyvébe” 68-as pont.

A Zohár tanulmányozása mindennél fontosabb, mert a Tórának négy szintje van a megértésben (közvetlen, utalásos, allegorikus és titkos). Akik az egyszerű kommentárt tanulják, nem is képzelik, hogy rejtett jelentés is van. De akik a Zohárt tanulják tudják, hogy titok van benne, és nagyon segít a lélek korrigálásában.
— Rav Chaim Ben Jitcok (Chaim Volozhin), Nefesh Chaim,  7-es fejezet

Nincs más módszer rá, hogy a Tóra külsőségeit eltávolítsuk és feltárjuk azt, csak Rásbi munkái (a Zohár írója).
— Rav Moshe Cordovero (Ramak), Da et Elokey Avicha, 16-os pont

cst

03 Már 2010

A sorsunk tőlünk függ

Kérdés:

Annak a ténynek a fényében, hogy a Zohár igazi állapotokról beszél, hogyan értelmezzük a földrengést, ami most történt Chilében?

Válaszom:

Zohár két ellentétes erőről beszél, ami leszáll a világunkba és aminek kifejeződésén keresztül embereket és helyeket láthatunk. Viszont most nem látjuk a fejlődésünk igazi rendjét, mert nem alkalmazzuk a Kabbala módszerét, a középső vonalat.

Amikor ezt tesszük, látni fogjuk, hogy minden ami történik a saját előrelépésünk érdekében történik. Úgy jön, mint egy korrekt kombinációja az ellentétes erőknek, hogy segítse a helyes felismerésüket. Jóléthez, tökéletességhez, egészséghez, biztonsághoz és univerzális harmóniához segít minket – és ennek eredményeképpen – a Teremtővel való egységez is.

Viszont ameddig nem kezdjük el a korrekciót és terjesztjük a Kabbala bölcseletét a világon, a nemzetek nem fogják érezni a közös céljukat, ami az, hogy megtalálják a középső vonalat az egymással való helyes kombináció erénye által. Ennélfogva nem leszünk képesek megítélni és meglátni, miért fontos az a szenvedés, ami a Izrael nemzetét éri, az egész történelmünk során és a szenvedésen keresztül ami most Chilét érte, ugyanúgy, mint egyéb országokat ezelőtt.

Azt sem tudjuk, hogy a természet még mi mást rejteget a számunkra a jövőben. Akkor fognak megromlani a dolgok, ha nem gyorsítjuk a Felső Fény használatát, hogy előrelépjünk a Teremtő felé egyedül, mintsem hogy megvárjuk a természet erejét, hogy csapásokon és szenvedésen keresztül erre kényszerítsen minket. Ezért fontos terjeszteni a Kabbala tudományát, amennyire széles körben az lehetséges és meglátni azt, mint az egyetlen erőforrást, hogy a középső vonalon haladjunk. A középső vonal a megmentőnk, ahol a jobb és a bal erők is extrém módon romboló hatásúak. A jobb erő egy rejtett módon hat ránk, ahol nem érezzük azonnal a hatásait, de éppolyan szerencsétlen következményeket hozhat magával, mint a bal oldal ereje.

Ennélfogva segítenünk kell egymást és terjeszteni a Kabbala tudományát olyan széles körben amennyire az lehetséges. A sorsunk tőlünk függ; a Kabbala terjesztése megmenthet minket az összes balszerencsétől. Enélkül csapások fogják egymást követni. A próféták írtak a szörnyű eseményekről, amik a mi időnkben fognak történni a világban, hacsak bele nem avatkozunk a történésekbe.

cst

03 Már 2010

A vágyak egysége mindent meghatároz

Kérdés:

Mit jelent, hogy vágynunk kell arra, hogy együtt tanulmányozzuk a Zohárt? Hogyan tegyük ezt meg, vagy hogyan érezzük ezt?

Válaszom:

A korrekció azt jelenti, hogy minden vágy eggyé olvad össze. Amikor a vágyaink elkülönülnek egymástól, a mi világunk valóságát érezzük bennük. Amikor a vágyainkat eggyé egyesítjük, akkor abban a „spirituális világ” valóságát érezzük. Minden nagyon egyszerű és helyen és időn túl van. Minden a vágyaink egységétől függ, vagy az elválasztottságától egymás között.

Most azért érezzük ezt a valóságot, mert a vágyaink lekapcsolódtak, és mindegyikük önmagában áll. A mi kis vágyunkon belül, ami csak a saját jólétünk felé irányul, érzed, hogy ezen belül mit vagy képes érezni. Fényt érzel, de amikor a Fény megjelenik ebben a vágyban, akkor az úgy tűnik számodra, hogy azt látod meg rajta keresztül, amit most látsz. Valami ettől különbözőt szeretnél látni? Hát képtelen leszel ezekkel a földi vágyakkal mit kezdeni a Korrekció végéig.

Amikor ez a földi vágy feltárul bennünk, és növekszik bennünk, érezzük, hogy élünk. Ezután ez lecsökken és úgy érezzük, meghalunk. Aztán újra életre kel, és úgy hal meg, mintha azért éledne újra hogy használjuk, aztán visszatér a rejtettségbe. Viszont emellett egy olyan vágy is van, amit úgy hívünk, „a szívben található pont”, ami egy másik, spirituális szintről jön. Ez egy olyan vágy, amivel másokhoz tudunk kapcsolódni. Nem tudjuk az evilág vágyait összekapcsolni, amik a mozdulatlan, növényi, állati szintek. A szokásos formájukban léteznek, ahol minden ember addig a fokig kapcsolódik másokhoz, ameddig a természet arra kötelezi, és ennél nem jobban.

Viszont egyesíteni tudjuk azokat a vágyakat, amit „a szívben található pontoknak” hívunk, és érezni tudjuk a spirituális világot bennük. Ezért kell elképzelnem ezt a közös edényt (Klit). Ez tényleg kézzelfogható, és tényleg a mi kezünkben van. Ha egyesíteni tudjuk a vágyainkat a spiritualitás felé, a szívben található pontjainkat, együtt kölcsönös segítséget, és kölcsönös kapcsolatot teremtünk és ezen keresztül érezzük a spirituális világot. Viszont az érzetnek közöttük kölcsönösnek kell lennie. Nem jelenhet meg minden elválasztott egyénben, mert ez csak a vágyak egységén keresztül tárul fel.

Mi az, ami feltárul? Ez a kapcsolat a vágyak között. Ezt a kapcsolatot kiteljesedésnek hívjuk, a Teremtővel, vagy a Fénnyel ami megtölti a vágyat. Nem a Fényt magát tárjuk fel. Csak a Fényről alkotott benyomásunkat tárjuk fel, az adakozás mértékét, ami belénk öltözik. EZ egészen pontosan a kapcsolatainkba öltözik, ami a szeretetet és az adományozást jelenti egymás felé.

Van egy erő, ami lehetővé teszi, hogy egyesüljünk, és kölcsönös adományozást gyakoroljunk egymás felé. Az én adományozásomat a másik ember felé „Fénynek” hívjuk, és a kölcsönös adományozást, amit feltárok mindenki között, „Teremtőnek” hívjuk. Ez a jelentése a versnek, „A teremtett lények iránti szeretettől a Teremtő szeretetéig”.

cst

03 Már 2010

62 queries in 0,163 seconds.