Dr. Michael Laitman

Jutalmunk csakis az erőfeszítésünkön múlik

 Kérdés:

A szemünkben egy sejt jóval fontosabb, mint milliárd sejt az ujjunkon. Ennyivel fontosabb lehet egy szerv a többihez képest. A lelkek közötti különbség hasonló: abban a pillanatban, hogy kiléptek a közös lélekből, a lelkek nagyon egyenlőtlenek egymáshoz képest. És a mai világunkban hasonlóan létezünk, nincsen egyenlőség közöttünk. Azonban az önkorrekció folyamatában mindegyikünk kiteljesíti magát, hogy a Teremtő nagyságát elérje (ez egy idézet volt az egyik Oroszországban adott kabbala előadásból).

Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az én lelkem eredete egy egyszerű kétkezi munkás, akkor én mindig “másodosztályú” maradok? Amennyiben a Teremtő így alkotott meg, akkor ez örökké való állapot, vagy csak időleges?

Válaszom:

Minden egyes személy, aki korrigálja magát olyan mértékben, hogy eléri a Teremtő szintjét, egyenlővé válik Vele. Olvassa el a: “A vágy és kielégülés ellenkező kapcsolata” című írást. Amikor valaki, aki a legalacsonyabb helyről származik, megszerzi “Szűrőjét” és a Visszavert Fényt, felemelkedik a Keter (korona) szintjére, mely a Teremtő szintjének felel meg, és így ugyanarra a szintre jut, mint az, aki magasabb eredeti szintről származik. A különbség a munkában rejlik, és a jutalom az erőfeszítéstől függ. Szóval haszontalan csak ülni és szenvedni, inkább dolgozni kell!

KA

20 nov 2008

Számít az, hogy a kabbalista mivel keresi a kenyerét?

 Kérdés:

A legtöbb kabbala tanulónak olyan állása van, ami nem illik bele a természet törvényei közé, és a nagy világ szintjén igazából hozzájárul a világméretű válság kialakulásához. Bármilyen jellegű munkákról beszélek a bányásztól az űrhajósig, hiszen mindegyik az emberi önzőséget hívatott szolgálni.

A kabbala azt tanítja, hogy a természettel egyensúlyban kell lennünk, és csak annyit elvennünk belőle, amire  abszolút szükségünk van. De a szén, olaj, a kozmosz, járművek és a többi ezer féle munkahely mind beleavatkozik a természet harmóniájába, és megrontja a kapcsolatokat.

Mit tegyenek az ezeken a munkahelyeken dolgozó emberek, ha ugyanakkor kabbalát is akarnak tanulni? Hogyan lehetünk képesek kabbalát tanulni, ha közben tudjuk, hogy az általunk végzett munkával károsítjuk a rendszert? Szükséges-e, hogy munkahelyeket változtassunk, és ha igen, akkor milyen jellegű munkát végezhetünk?

Válaszom:

Amennyiben munkája senkit sem károsít közvetlenül, akkor nyugodtan folytassa azt. Előbb utóbb a körülményei felülről kiindulva megváltoznak majd, annak megfelelően, hogyan halad spirituális fejlődésével, és a világcsoporthoz való kapcsolatában.

Kérdés:

Lehetséges-e, hogy az embert mindennapi professzionális tevékenysége segíti a Teremtő irányában való közeledésében? Hogyan változtassuk meg munkahelyünket (főként életünk delén), hogy az egy újabb, hatékony eszközzé váljon (a könyvek, a tanár és a csoport mellett) előrehaladásunk segítésében? Vagy lehet az, hogy az ember állása nem befolyásol minket ebben, és a Teremtő felé való haladásunk az független mindennapi munkatevékenységünktől?

Válaszom:

Amennyiben munkája az nem károsít másokat (például tolvajlás, vagy hasonló) akkor nem számít, hogy hol dolgozik. Az ember csak az alapján lesz elbírálva, hogy mit tesz szabad idejében – abban az idejében, mely munkája, és a hasonló felelősségei után fennmarad. Abban a mértékben kerül elbírálásra, hogy milyen hatékonyan használja szabadidejét spirituális fejlődésére.

KA

20 nov 2008

Hogyan kössük össze a szívünkben levő pontokat?

 Kérdés:

Ön azt mondja: “Ne a testeinken keresztül kapcsolódjunk össze, hanem a szíveinkben található pontokon keresztül – éreznünk kell, hogy azok összekapcsolódnak.” Hogyan tegyük meg ezt?

Válaszom:

A szívünkben levő pont az egy resimó (memória pont) a múltbéli spirituális állapotból. Báál Haszulam egyik levelében ezt írja: “Ez egy önző vágyakozás, mely ahhoz hasonló, amikor egy férfi arra vágyik, hogy szeretett hölgyével ismét összetalálkozhasson!” Semmi más nem szükséges a részünkről, mivel az önző természetünk aktuális korrekcióját, és azonosulásunkat a Teremtővel a Teremtő maga végzi el a Felső Fény segítségével. Mint, ahogy azt a “Tíz Szfira Tanulmányozása” könyv bevezetőjében, annak 155. pontjában olvashatjuk: “Ez (a Fény) teremtett minket, és csak ez korrigálhat minket!” Azonban a mi vágyunkra, és készenlétünkre vár, ahhoz, hogy mindez megtörténjen.

Kérdés:

Mi a különbség aközött, hogy alávetjük magunkat a Bnej Baruh csoport hatásának, vagy, hogy más hasonló egyenlőséget hirdető csoportokkal szemben tesszük azt?

Válaszom:

A különbség a csoport céljában, és a cél elérésének módszerében található.

Kérdés:

Mit tegyünk, amikor barátainkkal találkozunk, de nincsen kapcsolat a szívekben található pontok között, és a találkozó egy fájdalmas, és unalmas eseménnyé alakul? Ez még így is felfogható úgy mint egy kísérlet a kölcsönös garanciára, egységre, és az önzőség legyőzésére, vagy jobb, ha nem megyünk el ilyen találkozókra?

Válaszom:

Ez nem fog magától megtörténni, erőfeszítéseket kell tegyünk rá, és dolgoznunk kell érte. Az egónk ellen dolgozunk végül is, ez nem fogható fel úgy, mint “szerelem első látásra”.

KA

19 nov 2008

A nőknek is el kell érniük a Teremtővel való azonosulást

Kérdés:  A kabbala könyvekben használt “ember”(Adam) kifejezés vonatkozik a nőkre is? Erre a példára gondolok, hogy “ha egy ember érzi a resimot, akkor megérdemli, hogy felfedezze a spiritualitást, a Felső Világ érzését, és a valóság felfogását” (Ez a szemelvény a Kabbala a Tanulóknak című könyvből való).

Válaszom: Minden kétség nélkül minden embernek – mind férfiaknak, mind a nőknek – el kell érni a Teremtővel való azonosulást. Az egyetlen különbség az, hogy a férfiaknak több korrekciót kell végrehajtaniuk magukon, mint a nőknek, a lelkük felépítésének megfelelően.

Kérdés: Azt halottam, hogy nem javasolja a nőknek az éjszakai tanulást. Igaz ez?

Válaszom:Akárki, akármikor tanulhat, amikor csak megfelel neki. Azonban mivel szükséges, hogy a férfiak egy egységgé váljanak, a legjobb, és leghatásosabb módja a tanulásuknak, ha velünk együtt, a férfiakkal tanulnak.

Kérdés: A férfiak önzősége, és nehézségeik a csoporttal való kapcsolatukon keresztül jelenik meg. Hogyan és kihez viszonyítva tudják a nők felfedezni önzőségüket?

Válaszom: A nők önzősége a férfiakkal való kapcsolatukon keresztül jelenik meg. Vagy az egyén, vagy a  férfi csoporttal való kapcsolatukon keresztül, mivel a férfi a kulcsa a nő spirituális fejlődésének. Azzal, hogy erőfeszítéseket tesz a spirituális fejlődésére, a nő megérti, hogy ezt csak a férfiak révén tudja megtenni, a közös csoporton keresztül.

Kérdés: Azt mondja, hogy spiritualitásunknak nincs köze testünkhöz. Akkor miért fontos az, hogy megfelelően öltözködjünk amikor a Kabbala Centrumba megyünk? Nem kellene, hogy inkább a férfiak győzzék le a vágyaikat, és ne úgy nézzenek a nőkre, mint szexuális tárgyakra, hanem mint egyenlő társakra a világ korrekciójában?

Válaszom: Inkább segíteniük kéne a férfiaknak, a Kabbala világméretű terjesztésében, ahelyett hogy magukat a kirakatba tennék . Ezért kaptak engedélyt arra, hogy a Centrumba jöjjenek! A Világot segítő ember akar lenni, vagy csak egy “nő”? Amikor a férfiakkal együtt dolgoznak  a nők, fontos, hogy egyenlők legyenek és külsőjükben ne nagyon emelkedjenek ki résztvevők között.

kn-

KA

19 nov 2008

Próbáljuk megválaszolni saját kérdéseinket

 Kérdés:

Gondolkozzak egy kérdésen, és mérlegeljem, hogy egyátalán feltegyem-e, mielőtt mindenki előtt megkérdezem? Kérdésem mindenit különböző képpen befolyásolhat, pozitívan vagy negatívan. Természetesen mindegyik kérdés legfontosabb része az Ön válasza, de azért elmagyarázná ezt?

Válaszom:

Meg kell, hogy próbálja a saját kérdését megválaszolni. Még akkor is, ha látja, hogy nem helyes, vagy nem tud pontos választ találni, tanulmányai, és a csoport tovább fogja vezetni. A Felső Fény megszerzése nem múlik azon, mennyit tudunk, hanem attól függ mennyire befolyásol minket a Fény.

Kérdés:

Lehetséges, hogy valaki aki már öt éve tanulja a kabbalát nem rendelkezik a szívben levő ponttal? Vagy mindenkinek, aki kabbalát tanul van ilyen pontja?

Válaszom:

Ha valaki azért tanul, hogy megtalálja a választ arra a kérdésre, hogy mi az élete célja, akkor ez a kérdés a Teremtő megismerésére irányuló vágyából – a szívben levő pontból – származik.

KA

19 nov 2008

A válság elemzése

Írva van “Az ember csak gyerekeit és tanítványait nem irigyli”. Én is büszke vagyok a tanítványaimra. Így büszkén teszem közzé azokat a szövegeket és videókat, melyeket tanítványaim készítenek. A következő írást egy new york-i tanítványom, Tasha Fridkin küldte:

A válság elemzése

Azt tudjuk, hogy a természet törvényei működnek, akár ismerjük őket, akár nem. Senki nem fogja kipróbálni a gravitáció törvényét azzal, hogy kiugrik az ablakon, mivel élettapasztalatunk alapján előre tudjuk az eredményt.

Azonban csak kevés ember tudja, hogy a fizikai életünket vezérlő törvények mellett léteznek törvények, melyek lelkeinket vezérlik. Nem látjuk lelkeinket mostani világunkban, és a köztük levő kölcsönhatásokat sem érzékeljük. Azonban ez nem jelenti, hogy a velük kapcsolatos törvények nem szigorúak, ezek továbbra is megállás nélkül hatnak ránk, még akkor is, ha nem érezzük nyilvánvalóan a hatásukat.

Ezeknek a törvényeknek megfelelően lelkeink egy harmonikus és kiegyensúlyozott rendszer részei, mely rendszer az adakozás tulajdonságán alapul.

Minden egyén a lehető legtöbbet adja hozzá a rendszerhez, és csak a szükséges minimumot veszi ki belőle.

Az emberiség azonban különböző módon fejlődött. Mára elérte azt a szintet, ahol minden egyén csak a minimumot akarja adni, és mindenki mást a maga hasznára akar hasznosítani, hogy maximális kielégülést kaphasson. Ráadásul azt már észre sem vesszük. Minden ember nyerni akar a lottón, egy dolláros jeggyel milliókat nyerni. De honnan jön ez a millió? Egy millió emberektől jön, akik ugyancsak a jegyre költöttek. Más szóval, minden egyén mástól akar pénzt elkapkodni a saját maga kiszolgálására. És ezt mindannyian teljesen normálisnak tartjuk.

Így egyenlőtlenség van spirituális és fizikális létezésünk között. A spirituális törvények megsértése nyilvánvaló, és érezhető következményeket okoz fizikális életünkben, mint például a jelenlegi pénzügyi válság. Ez a válság csak az összes társadalmi kapcsolatot érintő általános válság egy bizonyos megnyilvánulása. A pénzügyi rendszer a legsebezhetőbb, hasonló egy élőlény vérkeringéséhez, a világ egész közösségét összekötve, behálózva. Semmi sem változott meg a pénzügyi rendszeren belül, a krízis pusztán pszichológiai. Felfedtük a köztünk levő kapcsolatok hibás használatát, és ezzel elvesztettük bizalmunkat a rendszerben, minek eredményeképpen a rendszer összeomlott.

Ezzel azt mondhatjuk, hogy elértük azt a szintet, ahol a külsőség – az összefonódó rendszereink struktúrája, és alapelvei, elveszítik fontosságukat a belső értékrenddel – gondolatainkkal és szándékainkkal szemben, ezen rendszerek használata folyamán.

Amennyiben mindannyian nem változtatjuk meg hozzáállásunkat a körülöttünk levő emberek irányában olyan formában, melyek egyeznek a lelkeink közti kapcsolatokkal, akkor továbbra is a természet törvényeivel szemben haladunk. És ezek a törvények egyre negatívabban fognak ránk hatni. Senki sem lesz képes ez elől elfutni, nem lesz a földnek egyetlen zuga sem, ahol rejtőzni lehet, arra várva, hogy a dolgok majd maguktól megjavulnak.

A világ lassan térdre kényszerül. Amennyiben meg akarjuk menteni magunkat, magunknak kell elkezdenünk a mentést, azzal, hogy megváltoztatjuk hozzáállásunkat a többiekkel szemben. Senki más nem képes minket megmenteni.

A világot mindannyian építjük. A világ a mi közös otthonunk, és azt a természet törvényei alapján kell építenünk. Ez képes arra, hogy hatalmas, elképzelhetetlen bőséget adjon, vagy, amennyiben továbbra is az önzőségen alapul, elképzelhetetlen szenvedést hoz majd, amely a végén így is úgy is változásra kényszerít majd minket.

KA

18 nov 2008

Mindenkinek saját magának kell megtalálnia az ideális tanárát

Kérdés:

Egy korábbi blog írásban valaki azt kérdezte: “Honnan tudhatjuk, hogy a Kabbalának csak egyetlen helyes forrása van?”. Erre Ön azt válaszolta: “Nem lehet több, mivel csak egy Teremtő létezik.”

Teljesen egyetértek Önnel Berggel és sámánista üzletével kapcsolatban, mint piros karkötők eladása, áldások és varázsigék olvasása, stb. De továbbra sem értem miért csak egy, különleges, és egyedülálló forrása van a Kabbalának! Végül is a Második Templom ideje alatt ezrével léteztek a kabbalisták. A lelkük tulajdonságaitól függően, mind másként tanította tanítványait az egyetlen Teremtő megértésével kapcsolatban. A tanítványokat volt választási lehetősége.

Továbbá azt is mondta, hogy a 19-dik századig a legtöbb rabbinak volt spirituális tudása, és az akkor élőknek is volt választási lehetősége

Azonban most azt állítja, hogy egyedül az Ön által tanított út a helyes út. Lehetséges, hogy mai világunkban valóban olyan kevés kabbalista él, hogy nem létezik Önnön kívül más aki  elismert kabbalista – és akit Ön, mint hasonló kabbala tanár őszintén ajánlhatna egy potenciális tanítványnak, aki még tapasztalatlan és megfelelő tanárt keres? Mit jelent akkor az idézet: “Sok út vezet a Teremtőhöz”?

Válasz:

A Kabbala tanulásának folyamata alatt sokszor érzünk kétséget az általunk választott út helyességével kapcsolatban. Ez azért történik, mivel az út és a cél mind rejtve van. Az út zuhanásokkal van kikövezve, és azok az alkalmak, amikor tisztán látunk, nagyon ritkák. Az önző fejlődéssel ellentétben, a Kabbala fejlődése alatt magunkkal szemben kell haladnunk. Ezért ébred fel a következő kérdés: “Lehetséges az, hogy minél rosszabb dolgok történnek, annál jobb a helyzet?”

Amikor én magam megkérdeztem tanáromat, Rabast arról, hogy hogyan lehetek biztos abban, hogy ő az én megfelelő tanárom, azt felelte: “Ezt magadnak kell eldöntened!”. Igazából már Báál Haszulam arról írt leveleiben, hogy már saját generációján belül sem látott igazi kabbalistát. Én sem látok mást, mint saját magamat, és tanítványaimat.

Mindenkinek saját magának kell megtalálnia tanárát. Nincsen meg nekem különböző “kabbala-tanárok” címe, de az internetes kereső oldalak segítségével biztosan könnyen megtalálhatók.

KA

18 nov 2008

Fontos, hogy gyermekeinkkel megértessük a valóság megfelelő érzékelését

Sok kérdést kaptam szülőktől, akik szeretnék gyermekeik megfelelő fejlődését biztosítani, és akiknek gyermekeik szenvednek az iskolákban kapott oktatás miatt.

Nagyon fontos, hogy gyermekeinket a valóság helyes felfogásának képességére neveljük, már nagyon fiatal kortól kezdve. Ez egy teljesen új hozzáállást hoz bennük létre a világ felé, elkezdik majd érezni a rejtett kapcsolatokat minden őket körbevévő dolog között, képesek lesznek különböző események helyes értékelésére, megtalálják az okát, hogy mi miért történik, és képesek lesznek a saját viselkedésükkel kapcsolatos kérdésekre válaszolni.

Ez teljesen nyilvánvaló azokkal a gyerekekkel kapcsolatban, akikkel együtt dolgozom. De hogyan történjék ez egy család kötelékén belül? Ideális esetben, egy megfelelő környezetben lehetőség van a gyerekek spirituális látásmódját kifejleszteni már korai időktől kezdve, és a fizikális fejlődésük mellett spirituális fejlődésüket is biztosítani. Rav Kook (aki 1865 és 1935 között élt, és Izrael főrabbija volt) írta, hogy amennyiben rajta múlna, már hat éves kortól tanítaná a Kabbalát a gyerekeknek.

KA

18 nov 2008

Spirituális fejlődésünk mértéke erőfeszítéseink erősségétől függ

Kérdés:

Furcsa dolgok történtek körülöttem az elmúlt néhány év alatt. Azok az emberek akikre felnéztem, mélyre süllyedtek, vagy olyan dolgokat művelnek, amik messze vannak az elfogadott társadalmi normáktól. Régebben igen motivált voltam, de mostanában nem érzem a vágyat, hogy bármit is megpróbáljak bárkinek is bebizonyítani.

Az az érzésem, hogy mindazok, akiket jól ismertem, és felnéztem rájuk, nem ugyanazok, mint akik régebben voltak. Goromba vagyok a rokonaimhoz, és ettől folyamatosan bűntudatot érzek, hiszen szeretem őket. Az idősebbek felbosszantanak, undorodom az emberek arcától, és utálom a saját testemet.

Immár hét éve tanulom a Kabbalát, és minden nap követem a leckéket. Nehezemre esik a kongresszusokat látogatni, és a közös étkezéseken részt venni, de a leckéket az interneten keresztül nagyon szívesen nézem. Az az érzésem, hogy mindent megteszek, hogy ne kelljen emberekkel személyesen találkozzak. Ez normális?

Válasz:

Mindenkinek meg van a saját fejlődési sebessége. Amennyiben rendszeresen tanulunk, és szabad időnket a terjesztésre fordítjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minden részállapot elmúlik majd. Munkákkal áthaladunk majd rajta, és elérkezik majd a következő részállomás. A Végső Korrekcióig ezek az állapotok váltogatják majd egymást.

Azonban a váltakozás sebessége az erőfeszítésünkön múlik, és ez az egyetlen behatásunk a Teremtőhöz vezető utunk alatt. Amennyiben fejlődésünk természetes sebességgel halad, akkor nyomást (szenvedést) érzünk, amely változtatásra ösztökél minket. Amennyiben a természet (Teremtő) nyomása előtt haladunk, a saját erőfeszítésünk alapján, akkor nem érzünk majd szenvedést, hanem ellenkezőleg, boldogságot, és inspirációt érzünk majd. A választás a miénk!

KA

18 nov 2008

Az önző vágyak azok, melyek nem mások iránti szeretetre, vagy adakozásra irányulnak

Kérdés:

Mik azok az “önző vágyak” és mit jelent “azok felett” létezni?

Válasz:

Önző vágyak azok a vágyak, amelyek nem a mások iránti adakozásra, vagy mások szeretetére, illetve a Teremtő iránti adakozásra és szeretetre irányulnak. Ezeket önzőnek nevezzük, mivel saját magunk akarunk kielégülést kapni bennük.

Az hogy “felettük létezünk” azt jelenti, hogy úgy próbáljuk őket használni, hogy függetlenné váljunk tőlük, és emellett mások kielégítésére használjuk őket.

Kérdés:

Azt magyarázta, hogy a “szűrő” az az önző vágyak visszaverésére szolgál, egy olyan igyekezet, hogy az önző vágyak felé kerüljünk. Amikor akarok valamit, és nagyon vágyok arra, de mégsem érem azt el, és azt mondom magamnak, hogy nem akarom azt a valamit akarni, és ez végül is nem is rajtam múlik. Mindez az önző vágyak visszaverésének felel meg?

Válasz:

Nem, mivel ezzel csak azt érjük el, hogy önzően nem akarunk szenvedni. Ezért verjük vissza vágyunkat: hogy ne érezzünk ürességet, és a bennük levő fájdalmat.

Kérdés:

Amikor valaki teljes adakozással működik a materiális világban, az üresség érzete ellenére, a külső behatások által okozott szenvedés továbbra is sok szívfájdalmat okoz. Mit tehetünk ez ellen?

Válasz:

Olvassunk el sok anyagot a globális korrekcióval kapcsolatban. A szövegek képesek kell, hogy legyenek elég erőt kiváltani a Felső Fényből, hogy elkezdjük érezni a közös vágyat, és a benne levő Fényt.

KA

18 nov 2008