Dr. Michael Laitman

Próbáljuk megválaszolni saját kérdéseinket

 Kérdés:

Gondolkozzak egy kérdésen, és mérlegeljem, hogy egyátalán feltegyem-e, mielőtt mindenki előtt megkérdezem? Kérdésem mindenit különböző képpen befolyásolhat, pozitívan vagy negatívan. Természetesen mindegyik kérdés legfontosabb része az Ön válasza, de azért elmagyarázná ezt?

Válaszom:

Meg kell, hogy próbálja a saját kérdését megválaszolni. Még akkor is, ha látja, hogy nem helyes, vagy nem tud pontos választ találni, tanulmányai, és a csoport tovább fogja vezetni. A Felső Fény megszerzése nem múlik azon, mennyit tudunk, hanem attól függ mennyire befolyásol minket a Fény.

Kérdés:

Lehetséges, hogy valaki aki már öt éve tanulja a kabbalát nem rendelkezik a szívben levő ponttal? Vagy mindenkinek, aki kabbalát tanul van ilyen pontja?

Válaszom:

Ha valaki azért tanul, hogy megtalálja a választ arra a kérdésre, hogy mi az élete célja, akkor ez a kérdés a Teremtő megismerésére irányuló vágyából – a szívben levő pontból – származik.

KA

19 nov 2008

A válság elemzése

Írva van “Az ember csak gyerekeit és tanítványait nem irigyli”. Én is büszke vagyok a tanítványaimra. Így büszkén teszem közzé azokat a szövegeket és videókat, melyeket tanítványaim készítenek. A következő írást egy new york-i tanítványom, Tasha Fridkin küldte:

A válság elemzése

Azt tudjuk, hogy a természet törvényei működnek, akár ismerjük őket, akár nem. Senki nem fogja kipróbálni a gravitáció törvényét azzal, hogy kiugrik az ablakon, mivel élettapasztalatunk alapján előre tudjuk az eredményt.

Azonban csak kevés ember tudja, hogy a fizikai életünket vezérlő törvények mellett léteznek törvények, melyek lelkeinket vezérlik. Nem látjuk lelkeinket mostani világunkban, és a köztük levő kölcsönhatásokat sem érzékeljük. Azonban ez nem jelenti, hogy a velük kapcsolatos törvények nem szigorúak, ezek továbbra is megállás nélkül hatnak ránk, még akkor is, ha nem érezzük nyilvánvalóan a hatásukat.

Ezeknek a törvényeknek megfelelően lelkeink egy harmonikus és kiegyensúlyozott rendszer részei, mely rendszer az adakozás tulajdonságán alapul.

Minden egyén a lehető legtöbbet adja hozzá a rendszerhez, és csak a szükséges minimumot veszi ki belőle.

Az emberiség azonban különböző módon fejlődött. Mára elérte azt a szintet, ahol minden egyén csak a minimumot akarja adni, és mindenki mást a maga hasznára akar hasznosítani, hogy maximális kielégülést kaphasson. Ráadásul azt már észre sem vesszük. Minden ember nyerni akar a lottón, egy dolláros jeggyel milliókat nyerni. De honnan jön ez a millió? Egy millió emberektől jön, akik ugyancsak a jegyre költöttek. Más szóval, minden egyén mástól akar pénzt elkapkodni a saját maga kiszolgálására. És ezt mindannyian teljesen normálisnak tartjuk.

Így egyenlőtlenség van spirituális és fizikális létezésünk között. A spirituális törvények megsértése nyilvánvaló, és érezhető következményeket okoz fizikális életünkben, mint például a jelenlegi pénzügyi válság. Ez a válság csak az összes társadalmi kapcsolatot érintő általános válság egy bizonyos megnyilvánulása. A pénzügyi rendszer a legsebezhetőbb, hasonló egy élőlény vérkeringéséhez, a világ egész közösségét összekötve, behálózva. Semmi sem változott meg a pénzügyi rendszeren belül, a krízis pusztán pszichológiai. Felfedtük a köztünk levő kapcsolatok hibás használatát, és ezzel elvesztettük bizalmunkat a rendszerben, minek eredményeképpen a rendszer összeomlott.

Ezzel azt mondhatjuk, hogy elértük azt a szintet, ahol a külsőség – az összefonódó rendszereink struktúrája, és alapelvei, elveszítik fontosságukat a belső értékrenddel – gondolatainkkal és szándékainkkal szemben, ezen rendszerek használata folyamán.

Amennyiben mindannyian nem változtatjuk meg hozzáállásunkat a körülöttünk levő emberek irányában olyan formában, melyek egyeznek a lelkeink közti kapcsolatokkal, akkor továbbra is a természet törvényeivel szemben haladunk. És ezek a törvények egyre negatívabban fognak ránk hatni. Senki sem lesz képes ez elől elfutni, nem lesz a földnek egyetlen zuga sem, ahol rejtőzni lehet, arra várva, hogy a dolgok majd maguktól megjavulnak.

A világ lassan térdre kényszerül. Amennyiben meg akarjuk menteni magunkat, magunknak kell elkezdenünk a mentést, azzal, hogy megváltoztatjuk hozzáállásunkat a többiekkel szemben. Senki más nem képes minket megmenteni.

A világot mindannyian építjük. A világ a mi közös otthonunk, és azt a természet törvényei alapján kell építenünk. Ez képes arra, hogy hatalmas, elképzelhetetlen bőséget adjon, vagy, amennyiben továbbra is az önzőségen alapul, elképzelhetetlen szenvedést hoz majd, amely a végén így is úgy is változásra kényszerít majd minket.

KA

18 nov 2008

Mindenkinek saját magának kell megtalálnia az ideális tanárát

Kérdés:

Egy korábbi blog írásban valaki azt kérdezte: “Honnan tudhatjuk, hogy a Kabbalának csak egyetlen helyes forrása van?”. Erre Ön azt válaszolta: “Nem lehet több, mivel csak egy Teremtő létezik.”

Teljesen egyetértek Önnel Berggel és sámánista üzletével kapcsolatban, mint piros karkötők eladása, áldások és varázsigék olvasása, stb. De továbbra sem értem miért csak egy, különleges, és egyedülálló forrása van a Kabbalának! Végül is a Második Templom ideje alatt ezrével léteztek a kabbalisták. A lelkük tulajdonságaitól függően, mind másként tanította tanítványait az egyetlen Teremtő megértésével kapcsolatban. A tanítványokat volt választási lehetősége.

Továbbá azt is mondta, hogy a 19-dik századig a legtöbb rabbinak volt spirituális tudása, és az akkor élőknek is volt választási lehetősége

Azonban most azt állítja, hogy egyedül az Ön által tanított út a helyes út. Lehetséges, hogy mai világunkban valóban olyan kevés kabbalista él, hogy nem létezik Önnön kívül más aki  elismert kabbalista – és akit Ön, mint hasonló kabbala tanár őszintén ajánlhatna egy potenciális tanítványnak, aki még tapasztalatlan és megfelelő tanárt keres? Mit jelent akkor az idézet: “Sok út vezet a Teremtőhöz”?

Válasz:

A Kabbala tanulásának folyamata alatt sokszor érzünk kétséget az általunk választott út helyességével kapcsolatban. Ez azért történik, mivel az út és a cél mind rejtve van. Az út zuhanásokkal van kikövezve, és azok az alkalmak, amikor tisztán látunk, nagyon ritkák. Az önző fejlődéssel ellentétben, a Kabbala fejlődése alatt magunkkal szemben kell haladnunk. Ezért ébred fel a következő kérdés: “Lehetséges az, hogy minél rosszabb dolgok történnek, annál jobb a helyzet?”

Amikor én magam megkérdeztem tanáromat, Rabast arról, hogy hogyan lehetek biztos abban, hogy ő az én megfelelő tanárom, azt felelte: “Ezt magadnak kell eldöntened!”. Igazából már Báál Haszulam arról írt leveleiben, hogy már saját generációján belül sem látott igazi kabbalistát. Én sem látok mást, mint saját magamat, és tanítványaimat.

Mindenkinek saját magának kell megtalálnia tanárát. Nincsen meg nekem különböző “kabbala-tanárok” címe, de az internetes kereső oldalak segítségével biztosan könnyen megtalálhatók.

KA

18 nov 2008

Fontos, hogy gyermekeinkkel megértessük a valóság megfelelő érzékelését

Sok kérdést kaptam szülőktől, akik szeretnék gyermekeik megfelelő fejlődését biztosítani, és akiknek gyermekeik szenvednek az iskolákban kapott oktatás miatt.

Nagyon fontos, hogy gyermekeinket a valóság helyes felfogásának képességére neveljük, már nagyon fiatal kortól kezdve. Ez egy teljesen új hozzáállást hoz bennük létre a világ felé, elkezdik majd érezni a rejtett kapcsolatokat minden őket körbevévő dolog között, képesek lesznek különböző események helyes értékelésére, megtalálják az okát, hogy mi miért történik, és képesek lesznek a saját viselkedésükkel kapcsolatos kérdésekre válaszolni.

Ez teljesen nyilvánvaló azokkal a gyerekekkel kapcsolatban, akikkel együtt dolgozom. De hogyan történjék ez egy család kötelékén belül? Ideális esetben, egy megfelelő környezetben lehetőség van a gyerekek spirituális látásmódját kifejleszteni már korai időktől kezdve, és a fizikális fejlődésük mellett spirituális fejlődésüket is biztosítani. Rav Kook (aki 1865 és 1935 között élt, és Izrael főrabbija volt) írta, hogy amennyiben rajta múlna, már hat éves kortól tanítaná a Kabbalát a gyerekeknek.

KA

18 nov 2008

Spirituális fejlődésünk mértéke erőfeszítéseink erősségétől függ

Kérdés:

Furcsa dolgok történtek körülöttem az elmúlt néhány év alatt. Azok az emberek akikre felnéztem, mélyre süllyedtek, vagy olyan dolgokat művelnek, amik messze vannak az elfogadott társadalmi normáktól. Régebben igen motivált voltam, de mostanában nem érzem a vágyat, hogy bármit is megpróbáljak bárkinek is bebizonyítani.

Az az érzésem, hogy mindazok, akiket jól ismertem, és felnéztem rájuk, nem ugyanazok, mint akik régebben voltak. Goromba vagyok a rokonaimhoz, és ettől folyamatosan bűntudatot érzek, hiszen szeretem őket. Az idősebbek felbosszantanak, undorodom az emberek arcától, és utálom a saját testemet.

Immár hét éve tanulom a Kabbalát, és minden nap követem a leckéket. Nehezemre esik a kongresszusokat látogatni, és a közös étkezéseken részt venni, de a leckéket az interneten keresztül nagyon szívesen nézem. Az az érzésem, hogy mindent megteszek, hogy ne kelljen emberekkel személyesen találkozzak. Ez normális?

Válasz:

Mindenkinek meg van a saját fejlődési sebessége. Amennyiben rendszeresen tanulunk, és szabad időnket a terjesztésre fordítjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minden részállapot elmúlik majd. Munkákkal áthaladunk majd rajta, és elérkezik majd a következő részállomás. A Végső Korrekcióig ezek az állapotok váltogatják majd egymást.

Azonban a váltakozás sebessége az erőfeszítésünkön múlik, és ez az egyetlen behatásunk a Teremtőhöz vezető utunk alatt. Amennyiben fejlődésünk természetes sebességgel halad, akkor nyomást (szenvedést) érzünk, amely változtatásra ösztökél minket. Amennyiben a természet (Teremtő) nyomása előtt haladunk, a saját erőfeszítésünk alapján, akkor nem érzünk majd szenvedést, hanem ellenkezőleg, boldogságot, és inspirációt érzünk majd. A választás a miénk!

KA

18 nov 2008

Az önző vágyak azok, melyek nem mások iránti szeretetre, vagy adakozásra irányulnak

Kérdés:

Mik azok az “önző vágyak” és mit jelent “azok felett” létezni?

Válasz:

Önző vágyak azok a vágyak, amelyek nem a mások iránti adakozásra, vagy mások szeretetére, illetve a Teremtő iránti adakozásra és szeretetre irányulnak. Ezeket önzőnek nevezzük, mivel saját magunk akarunk kielégülést kapni bennük.

Az hogy “felettük létezünk” azt jelenti, hogy úgy próbáljuk őket használni, hogy függetlenné váljunk tőlük, és emellett mások kielégítésére használjuk őket.

Kérdés:

Azt magyarázta, hogy a “szűrő” az az önző vágyak visszaverésére szolgál, egy olyan igyekezet, hogy az önző vágyak felé kerüljünk. Amikor akarok valamit, és nagyon vágyok arra, de mégsem érem azt el, és azt mondom magamnak, hogy nem akarom azt a valamit akarni, és ez végül is nem is rajtam múlik. Mindez az önző vágyak visszaverésének felel meg?

Válasz:

Nem, mivel ezzel csak azt érjük el, hogy önzően nem akarunk szenvedni. Ezért verjük vissza vágyunkat: hogy ne érezzünk ürességet, és a bennük levő fájdalmat.

Kérdés:

Amikor valaki teljes adakozással működik a materiális világban, az üresség érzete ellenére, a külső behatások által okozott szenvedés továbbra is sok szívfájdalmat okoz. Mit tehetünk ez ellen?

Válasz:

Olvassunk el sok anyagot a globális korrekcióval kapcsolatban. A szövegek képesek kell, hogy legyenek elég erőt kiváltani a Felső Fényből, hogy elkezdjük érezni a közös vágyat, és a benne levő Fényt.

KA

18 nov 2008

Az élvezetről és szenvedésről

Az ember az élvezet megszerzésére irányuló vágyból teremtődött, a vágyból, mely a Fény befogadására kész. Ezért van az, hogy élvezetet, vagy annak hiányát – szenvedést érez. A személy a Teremtő mindent elborító Fényében lakozik. Abban a mértékben melyben azonossá válik, illetve különbözik a Fénytől,  élvezetet, vagy szenvedést érzékel. Így dönti el, milyen állapotban van.

A kabbala elmagyarázza, hogyan érhetjük el a maximális azonosulást a Fénnyel, annak érdekében, hogy teljes kielégülést kapjunk, addig a pontig, hogy végtelen kielégülést kapunk, amennyiben teljesen azonosulunk a Teremtő Fényével.

A jelenlegi szenvedés globális kiterjedése az egész emberiséget abban az irányban mozgatja, hogy egyetlen teremtménnyé váljunk, mely azonosul a Felső Fénnyel. Az ember végrehajtja a Fény tulajdonságához való azonosulását – “Jó mely Jót tesz” – azzal, hogy végrehajtja a “Szeresd felebarátodat, mint saját magad” törvényét. A szenvedés majd rávesz minket arra, hogy megértsük eme törvény végrehajtásának a szükségességét, de a kabbala tudománya képes arra, hogy megtanítson minket arra, hogy megértsük a Természet tervét gyorsan és csapások nélkül, és hogy tudatosan akarjunk a Jósághoz azonosulni. Ezzel lecserélhetjük a szenvedést élvezetre, és lerövidíthetjük azt az időt, amely az örök, határtalan és tökéletes jóság állapotának eléréséhez szükséges.

KA

18 nov 2008

A pénzügyi válság segít új valóságunk megértésében

Híradás:

Martin Wolf, a Financial Times kolumnistája és a Világbank korábbi fő gazdasági szakértője mondta: “Az egyik legfontosabb előttünk álló feladat az, hogy egy globális pénzügyi rendszert alkossunk, amely egy jobban kiegyensúlyozott világgazdasághoz vezethet, ahol az extra megtakarításokat magas hozamú befektetésekbe fektethetnénk, vagy a szegények hasznára fordíthatnánk.”

Híradás:

Gordon Brown, Nagy Britannia miniszterelnöke hisz abban, hogy a világméretű pénzügyi válság felgyorsíthatja egy új típusú társadalom építését, melyben új célok valósulnak meg, és arra sürgette a világ vezetőit, hogy tegyék le egy új világrendszer alapjait, mely nemzetközi, és elveti a protekciót.

Kommentárom:

Ily módon lassan, fokozatosan megértjük a globális rendszert, és ebből megérthetjük a Teremtő tulajdonságait: a szeretet és adakozást. Az élet (Természet vagy a Teremtő) rávesz majd minket arra, hogy ezeket a döntéseket meghozzuk, és végrehajtsuk őket.

KA

18 nov 2008

Milyen lenne egy tökéletes világban élni?

Senkinek sincs fogalma, hogy mi történik a gazdasággal akár egy másodperc múlva. Szakértők a legkomplikáltabb modelleket építik fel, hogy megpróbálják megjósolni a jövőt múltbeli tapasztalatokra építve, de a legpontosabb statisztika is csak minimális előrelépés a bizonytalanságtól, ami jelenleg nyomaszt minket. A vezető gazdasági szakértők   egyre inkább ezzel a véleménnyel fejezik be cikkeiket: ameddig a globális piacok bizonytalanok, nem érdemes megjósolni a jövőt.

Mi a valódi probléma? Miért nem tudjuk mi történik majd azzal a rendszerrel amit magunk építettünk? A szakértők azt mondják : “a problémát több különálló tényező összejátszása okozza”. Azonban van ennél világosabb magyarázat is. A rendszer nem képes tovább a régi rendszerek alapján működni. Manapság a turbósított globalizáció korában, még tüsszenteni sem tudunk anélkül, hogy az egész rendszer ne remegjen bele. Alan Greenspan a US Federal Reserve System vezetője azt mondta: “A történtek legfőbb oka az emberi természet, amely nem alkalmazkodik a gazdasági tervekhez.” Ezt még 2oo7 szeptemberében mondta. Azt is mondta, hogy a válságok kezelésére különböző merev szabályokat alkalmazni soha sem volt sikeres.

A probléma nem az, hogy kiszámíthatatlan emberi természetünk arra hajt minket, hogy sekélyes önérdekből cselekszünk. Ez történt a múltban is, de mára a helyzet gyökeresen megváltozott: mindannyian egy összefüggő rendszer részeivé váltunk, egy egésszé álltunk össze. Ezért van az, hogy a régebbi módszerek nem működnek többé.

Az élet azt követeli, hogy egyensúlyba hozzuk magunkat az új valósággal. Ahelyett, hogy a régebbi hibákat megismételjük, használjunk sikeres időtálló modelleket, mint példákat. Nagyon sok gyönyörű és sikeres példája van az integrált, és kölcsönös rendszernek

Például vegyük az emberi testet. Az teljesen a sejtek altruisztikus működésétől függ. Minden sejt a teljes test javáért dolgozik, csak annyit tartva meg maguknak, ami a funkciójának betöltéséhez szükséges. Igazából egy nagyon pontos hasonlóságról szólunk: minden természetes rendszer részeinek tökéletes együttműködésétől függ. Amint egyetlen sejt is elkezdi az élőlényt károsítani, ahelyett, hogy azt szolgálná, a többi sejt összefog, hogy az élőlényt segítse, és azt visszatérítse az előzetes egyensúlyhoz.

És mi sem vagyunk kivételek. Bál Haszulam – az előző század nagy kabbalistája – írta, hogy óvatosan kell hogy kezeljük a természet törvényeit: “minden személy, aki megtöri a természet törvényeit, eltér attól a céltól, melyet a természet kitűzött számára, és ezért a természet meg fogja őt büntetni.” Ez a rövid leírás, mely a modern válságra is tökéletesen illik, egy fél évszázaddal ezelőtt íródott.

Nincsenek fellebbezések a természet bíróságán. És mi nagyon messze vagyunk attól, hogy ezeket a törvényeket betartsuk. Mi az alapján a mottó alapján élünk, hogy: “Legyél gazdag, legyél bátor, nem érdekes, hogy kinek a kárára teszed azt.” Ez az amit a fejünkben levő suttogó hang javasol, és mi boldogan szót fogadunk neki.

Itt található a probléma. Képzeljük el mi történik, amikor egy sejt úgy dönt, hogy mostantól csak magával törődik. Az orvosoknak egyszerű kifejezése van rá: rákos betegség. Így a jelenlegi válság csak egy szimptómája egy betegségnek, mely kezelésre szorul.

Amint az emberiség egy egységes rendszerré állt össze, azonnal az ennek megfelelő törvények hatása alá került. Többé nem kapunk felmentést azok alól a dolgok alól, melyek régebben nem vontak büntetést maguk után. Amennyiben továbbra is a régi módon élünk, az ugyanolyan, mintha leugranánk a toronyház tetejéről, és azt hisszük, minden rendben lesz. A játékszabályok megváltoztak, ahelyett, hogy kihasználjuk egymást, mostantól törődnünk kell a másikkal. Ameddig nem vagyunk képesek ezt megtenni, a válság tovább fogja keseríteni az életünket.

Van egy hatásos módszer, amely segíthet abban, hogy könnyebbé tegyük a változás átmeneti időszakát: a társadalmi vélemény. Minden egyszerűbbé válik, ha a kommunikációs csatornák, a sajtó, a tömegtájékoztatás és az internet elmagyarázza az embereknek, hogy mindannyian ugyanannak az összefüggő rendszernek a részei vagyunk, ahol az egyén vesztesége a kollektív vesztesége, és mindenki nyeresége az egyén nyeresége is.

Ahogyan a dollármilliókat a gazdaságba pumpáljuk, ebben a pillanatban azzal egyezik meg,  mint amikor a beteg emberbe nyomják a fájdalomcsillapítót. Ehelyett alapvetően kell megváltoztassuk az alapállásunkat, és a jelenlegi világunkban előtérbe helyezett “Én javam” helyett a “Társadalom javát” kell fontossá tegyük. Azonban ez a társadalom nem egy a különálló részek által bugyborékoló massza lesz, hanem egy nagy család.

Csak próbáljuk elképzelni, hogy körülöttünk mindenki a legközelebbi hozzátartozónk. Mindenkinek őszintén azt kívánjuk, hogy boldog legyen, és segítjük is őket, hogy ezt elérhessék, és ők mindannyian ugyanazt érzik velünk és a többiekkel kapcsolatban, és ők is segítenek minket. És mind emellett a pénzügyi intézményektől is megkapjuk a segítséget, hogy életünket megfelelő minőségben folytathassuk. Ily módon egyensúlyt érünk el magunk és a természet között. Ez azért van, mivel a boldog családon belül működő törvények ugyanazok mint amelyeket most megtörünk, egy egybefüggő, integrált, és tökéletes rendszer törvényei.

KA

17 nov 2008

Ki hisz Istenben?

Egy történet:

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy amerikai kisváros, ahol egy üzletember úgy döntött, hogy kocsmát nyit. A problémát csak az okozta, hogy a kocsma ugyanabban az utcában lett volna, mint a templom. Természetesen a templom vezetői nem voltak ettől boldogok, és minden istentiszteleten felkérték a lakosságot, hogy tiltakozzanak a kocsma megnyitása ellen, és imádkozzanak Istenhez, hogy büntesse meg a lelketlen üzletembert.

A kocsma megnyitásának  napja előtt hatalmas vihar kerekedett. Hirtelen egy villám belecsapott a kocsma épületébe, és az porig égett.

A templom vezetői nagyon boldogok lettek, de ünnepségük nem tartott sokáig, mivel az üzletember beperelte őket, kielégítést követelve veszteségéért. Természetesen a templom vezetői ártatlannak vallották magukat.

Miután mindkét felet meghallgatta, a bíró ezt jegyezte meg: “A tényekre alapozva megállapíthatom, hogy a kocsma tulajdonosa hisz az imádság erejében, míg a templom vezetői nem hisznek abban!”

KA

17 nov 2008

55 queries in 0,415 seconds.