Dr. Michael Laitman

A Teremtő vár ránk.

Kérdés:

Éveken keresztül úgy éreztem önző vagyok. Aztán megtaláltam a kabbalát, és megértettem, miért éreztem így magam. Most tanulok, terjeszetem a kabbalát, de még üresebbnek érzem magam. De legalább van remény.

Válaszom:

Az üresség érzése a Fény hatására jelentkezik, amely megmutatja nekünk, hogy üresek vagyunk, és, hogy ezt az ürességet csakis a Fény töltheti meg. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindezt kívánnunk kell, és ezt a vágyat csakis a környezetünktől kaphatjuk.

Kérdés:

Az utóbbi időben már nem érzem rossz embernek magamat. Természetesen továbbra is önző vagyok, de már nem érzem magam rosszul emiatt. Éppen ellenkezőleg, felemelkedett hangulatban érzem magam, a leckék alatt is jobban koncentrálok, és többet terjesztem a kabbalát, mint előtte. Honnan tudhatom, hogy még mindig a megfelelő úton haladok?

Válaszom:

Amennyiben mindig a csoporttal való közösségre koncentrálunk, amennyiben megértjük, hogy az eggyé válás segítségével magunkra vonhatjuk a korrekció Fényét, akkor felfedezzük a Teremtőt.

Kérdés:

Kérem a Teremtőt, hogy korrigáljon engem, mivel nekem nincs erőm arra, hogy magamat korrigáljam. Ezzel szemben szégyenlem magam ettől a kéréstől, mivel ez azt jelenti, hogy elégedetlen vagyok azzal a helyzettel amiben most vagyok a helyzettel, amit a Teremtő adott nekem, hogy használjam. Hogyan értsem ezt az ellentmondást?

Válaszom:

Minden egyes helyzetben és állapotban a Teremtő csak arra vár, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.

KA

15 nov 2008

Obama, esély a reményre, vagy csak egy újabb csalódás?

 Híradás:

Obama hamarosan csalódást fog kelteni választóinak. Az emberek nagy reményekkel várják Barack Obama működését. Nem csak, mint politikai vezető, hanem egy egész generáció reménysége, egy olyan személy, aki fellendülést hoz majd mindenkinek, és legfőképpen a kilábalást a pénzügyi válságból.

Kommentárom:

Az ok amiért Obamát megválasztották: Az elmúlt években a világ az Egyesült Államokat, mint egy nemzetközi rendőrt, és erőszakos tanárt tekintette. Háborút vív Irakban, Guantanamóban fegyenceket tart tárgyalások, és vádak nélkül, és arroganciája ellentétbe helyezi olyan régiókkal, mint Európa, Latin Amerika, és Ázsia. Emellett ismét hidegháborút kezdeményezett Oroszországgal. Más szóval az Egyesült Államok egy nagyon kedvezőtlen képet alakított ki magáról. Még a világ más táján keletkező katasztrófákért is őt okolják.

Ezt az ellenszenves képet még a pénzügyi válság is csak fokozta, amiért mindenki az USA- t hibáztatja, mivel az USA a világ globális gazdaságának, és pénzügyeinek központja. Minél rosszabban érzik majd az emberek magukat a fejlődő válság alatt, annál jobban fogják gyűlölni, és hibáztatni az Egyesült Államokat. A világ véleménye az, hogy a fehér anglo-saxon protestáns Amerika uralja az egész világot, és arrogánsan megszablya a szabályokat mindenkinek hosszú évek óta.

Annak érdekében, hogy megszabaduljanak ettől a kedvezőtlen képtől, és negatív attitűdtől, Amerika úgy döntött, hogy az afrikai-amerikai Obamát választja meg elnökének. Ez hatástalanítja az amerikai fekete és spanyol származású lakosság gyűlöletét, kedvezőbb megértést és kapcsolatokat hoz létre az Egyesült Államok és Latin Amerika, valamint Ázsia, Afrika és még Európa között is. Ez ugyancsak megszünteti az okokat, amiért Oroszország negatívan szemléli az USA-t, hiszen egy fekete elnökkel kevés olyan dolog van, amiért őket gyanúsítani lehet. A folyamatot profi módon, és éppen időben hajtották végre. Azonban azon túl, hogy elterelik a gyanúsítgatásokat, gyűlöletet, és a nemzetközi közvélemény negatív hozzáállását, hozhat-e ez valódi pozitív eredményeket?

A megoldás: A kabbala tudománya alapján a globális válság csak most kezdődött, és egyre növekedni fog. Addig fog tartani, amíg az emberiség teljes harmóniába hozza magát a Természettel (Teremtő). A kabbala azt is elmagyarázza, hogy kell ezt megtegyük.

A csalódás: Manapság azonban nem valószínű, hogy Obama tanácsadói készen állnak arra, hogy meghallgassák, amit a kabbala mondana. Úgy tűnik a világnak még szenvednie kell néhány válságot, mint az egyiptomi Fáraónak, azért, hogy meghallja az igazságot. Így mindazok, akik pozitív változásokban reménykednek csalódásokkal állnak szemben. A Teremtő adott a világnak egy új vezetőt, de ő csak abban az esetben válhat a megfelelő vezetővé, amennyiben elkezdi az emberek világnézetének globális megváltoztatását.

A világ helyzetének javulása csak úgy érhető el, ha a globális világ jelenségét az egész világnak bemutatjuk, oktatjuk, és az új alapállást, hogy a világot mint egy egészt szemléljék, megértetjük velük. Amennyiben egy globális oktatási rendszert alkotunk a globális világról, akkor az egész világ azonnal érezni fogja, hogy a természetbe tartozik, és mindenki reményei valóra válnak.

15 nov 2008

Gondolatok a válságról

Találkozást Raziel Angyallal

A globalizáció a köztünk lévő kapcsolat új szintjének felfedezése. S bár ez haszonnal kellene, hogy járjon, ám mint láthatjuk, csak még további problémákat okoz.

Miért történik ez? Ez azért van, mert az integrált globális rendszert éppen ellenkező irányban használjuk, mint ahogy kellene. Azzal a céllal alkalmazzuk, hogy elnyomjuk a másikat, ahelyett, hogy együttműködnénk. Állandóan csak le akarjuk győzni a másikat, el akarunk nyomni mindenkit, és hatalmasabbak akarunk lenni.

Még akkor is, ha meg akarnánk tartani a megfelelő kapcsolatot, – az ismert gazdasági alapelv alapján: “én megvakarom a te hátad, te pedig az enyémet” – manapság már ez is csak válsághoz vezetne. Még akkor is ez történne, ha nem hazudnánk egymásnak, és őszintén folytatnánk gazdasági tevékenységeinket. Ez azért van, mert mára teljesen összekapcsolódtunk, mint egy test, különböző szervei. Ilyen körülmények között haszontalan az önző őszinteség, mint ahogy haszontalan egy globális kormány, vagy világbank létrehozása is.

A világ, politikai és gazdasági vezetői létre akarnak hozni egy találkozót a G20-ak számára (a világ, vezető országainak kormányfői számára), hogy ott egy esetleges közös globális kormány létrehozásáról tárgyaljanak. Azonban ez sem fog segíteni a válságból való kilábalásban, mivelhogy ellentétben állunk a Természettel és annak általános törvényével. A rendszert nem lehet csak a korrekt kapcsolatokra, megegyezésekre és őszinteségre alapozni, hanem egy önmagában álló rendszer elemei közti élő, belső kapcsolati forma szerint kellene működtetni, ami azon alapul, hogy másokra úgy tekintünk, mint saját magunkra.

Ez a probléma gyökere. A Kabbala arra figyelmezteti az emberiséget, hogy ha továbbra is anyagi és önző törvényekre próbáljuk a kapcsolatainkat alapozni, – még ha azok a legközvetlenebbek, és legőszintébbek is, és az ”ami az enyém, az enyém, ami meg a tied, az a tied” alapelven alapul – akkor a rendszer nem fog működni, és a jelenleginél még nagyobb robbanásokat fogunk előidézni.

Amint elkezdjük felfedezni, hogy mindannyian az egyetlen globális rendszer részei vagyunk, akkor el kell jussunk arra a következtetésre is, miszerint minden közös, és mindenkinek törődnie kell mindenki mással. Csak azok a dolgok személyesek, amelyek alapvetően szükségesek a megélhetésünkhöz, míg minden más az egész világ kollektív tulajdonához tartozik. Ez ugyanígy vonatkozik a természeti forrásokra, termékekre, tárgyakra is, mint az oktatásra, egészségügyre, és így tovább. Mindennek, kollektívnek, globális tulajdonnak kell lennie. Ellenkező esetben a válság nem áll meg. Nem érdekes, hogy milyen erőfeszítésekkel próbáljuk majd a dolgokat az önző logikánk alapján helyre hozni, továbbra is válságot válság után fogunk megélni.

A Kabbala arra figyelmeztet bennünket, hogy a Természet – a fejlődésünk szintje szempontjából – már eljuttatott minket az egyedüli integrált rendszer állapotához, mely az azt alkotó részek közti totális kölcsönösség és függőség törvényét követve működik. Ezt a törvényt senki sem kerülheti meg. Lényegében véve ez megegyezik az ősi Babilon alapelvével: “szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Az egónkat arra kell használnunk, hogy kiépítsük a megfelelő kapcsolatot a többiekkel.

Még akkor is, ha létrehozunk egy racionális rendszert a különböző országok közötti kapcsolatokra, az “ami az enyém az az enyém, ami a tied az a tied” önző alapelv szerint, úgy ez – a valamikori Szodomát jellemző vonás – csak még nagyobb válságot okoz majd. Mégpedig azért, mert ha ezt teszünk, úgy ezzel az emberek közti kapcsolatokat arra használjuk fel, hogy az önzőség használatát még magasabb fokra emeljük ahelyett, hogy inkább korrigálnánk azt. Ezen helyzetben egy olyan válság fog majd kitörni, amely már tükrözni fogja ezt az ál-korrekciót, hogy ezzel aztán már leleplezze a hibát. Ez a válság már erőteljesebb és élesebb lesz, hogy ilyen-mód tanítson meg bennünket arra, mit ne tegyünk.

Mit javasol a Kabbala? Azt, hogy vegyük figyelembe a jövőt, azt a működő integrális rendszert, amely egy testként működik, annak az alapelvnek az alapján, hogy “a tett végeredménye az eredeti gondolatban rejtőzik”. Ezt az ideális végeredményt kell most megvalósítsuk a képességeinknek megfelelően, még akkor is, ha ez csak részleteiben, és lassanként lehetséges.

Ez a valósítsd meg, itt és most” “igazságos elosztást” jelent? Nem. Azonban még akkor is, ha eleinte elfogadjuk az “ami enyém az az enyém, ami a tied az a tied” alapú elosztást, és ugyanakkor elkezdjük az emberiség intenzív oktatását az együttélés törvényeire, amelyek azon alapulnak, hogy elismerjük, hogy társadalmunk egyetlen organizmusnak felel meg, ha megtanítjuk az embereket a viselkedés- és elosztás szabályaira, máris a jó úton haladunk. Ezzel átállnánk a korrekció útjára, és abba hagynánk a Természettel való szembefordulásunkat. Azonnal megéreznénk a szenvedések drasztikus csökkenését.

Amennyiben az ember beleegyezik a változásba, és megváltoztatja a világgal szembeni hozzáállását, akkor felfedezi, hogy az egész világ az ő számára lett teremtve, és hirtelen megjön az ereje, hogy elérje a közös célt.

Hogyan lehetünk képesek ezt a változást létrehozni? Azzal, hogy felfedezzük a célt, és az ahhoz vezető módszert. A módszer az ősi Babilonból származik, ahol az emberi civilizáció problémája elsőként tört a felszínre: egy zárt civilizáció olyan, akár csak egy test, és így mint valamely organizmus kell, hogy funkcionáljon. Ugyanekkor tárult fel a Kabbala is, azért, hogy képesek legyünk az önzőségünk megváltoztatására, hogy azt a társadalom érdekében hasznosítsuk. Azonban az emberek nem akarták használni a Kabbalát, és a problémát más módon oldották meg: szétszéledtek a föld felszínén, és a globalizáció megállt.

Most ugyanezzel a helyzettel állunk szemben, de most használnunk kell a rendelkezésre álló módszert, mert már nem futhatunk el egymás elől, mint ahogy nem vagyunk képesek a köztünk levő kapcsolatok lerombolására sem. Amennyiben Amerika, Oroszország és Európa úgy dönt, hogy elszigetelik magukat egymástól, akkor országaikban a nácizmus újraéledésével nézhetünk szembe, és a világot a Harmadik (valószínűleg nukleáris) Világháború szélére sodorhatjuk.

Mi a legpraktikusabb megoldás, melyet az embereknek javasolhatunk? Tudniuk kell a világról, melyben élnek! Meg kell, hogy tanuljuk, hogyan kell egy integrált rendszer keretein belül élnünk, ahol mindannyian együtt vagyunk, és egy hajóban evezünk. Ebben a hajóban az összes ember túlélése minden egyes egyénen múlik. Ez az, amit a gyermekeinknek meg kell tanítanunk. A Természettel állunk szemben, egy globális környezettel, és egy globális emberi társadalommal. Meg kell tanítsuk magunknak és gyermekeinknek, hogyan illeszkedjünk bele ebbe a rendszerbe, ott, ahol minden ember felelős mindenki másért.

kn-*

01 nov 2008

56 queries in 0,434 seconds.