Dr. Michael Laitman

A gyümölcs keserű a megéréséig

laitman_720

A spirituális rendszerben valamennyi világ hasonló a másikhoz; az egyetlen különbség csupán az anyagukban rejlik, amiből az adott világ felépül – minél magasabb egy világ, annál tisztább az anyaga. Viszont a törvények, ami alapján működnek és bennük a teremtés elemei alakot öltenek, minden világban ugyanazok, és minden lejjebb található világ egy pontos másolata saját felsőbb világának. A teremtett lények, amik bizonyos világokat benépesítenek, csak határaikon belül képesek felfogni a dolgokat, mert a szerveik csak az adott világot érzékelik. Csak az emberek képesek minden világot párhuzamosan érzékelni.
Az emberi önmegvalósítás szintjei a Teremtő felfogásának egymást követő fokozatai. Ezek egy létrát formáznak, mely a mi világunkból a spirituális világokig vezet. A létra legalsó fokozatát Machsomnak, határvonalnak nevezzük. Ez választja el tőlünk a spirituális erőket, így azokat nem tudjuk érzékelni. Így az élete értelmét és forrását a mi világunkban való megnyilvánulásán keresztül kell megértenünk. Ezért a Fényt is a világunkban való megnyilvánulása által érzékeljük csupán.
Mindennek a mi világunkban, jónak, rossznak, még a legkárosabb dolognak is joga van létezni. Nincs olyan dolog, ami szükségtelen volna a mi világunkban. Minden teremtett dolog azért született, hogy az emberiség javát szolgálja, akár direkt, akár indirekt módon. Ahogy magunkat korrigáljuk a Teremtő tulajdonságainak elérése felé, semlegesítjük ezek károsnak érzékelt hatásait. A Teremtő nem fejezte be világunk teremtését; mi vagyunk megbízva azzal, hogy teljesítsük és tökéletesítsük azt. Olyannak látjuk a világunkat, mint egy gyümölcs, ami keserű marad a megéréséig, és a mi dolgunk az, hogy megédesítsük és kijavítsuk azt.

KA