alturizmus

Hogyan lehet felhasználni az agyad teljes potenciálját?

Szerző: nandor | Kategória: adakozás, alturizmus, cél, Jövő társadalma, közös, globális rendszer, nők szerepe, társadalom

Kérdés: Azt mondják, hogy egy ember az agyában rejlő lehetőségeknek csak körülbelül 5% -át használja fel. Feltételezhetjük, hogy ez elég az egyéni, állati igényeink kielégítésére? Ha az egész társadalom számára dolgozol, kinyílik a 95% többi része?

Válasz: A társadalom érdekében végzett munka azt jelenti, hogy az egoizmusod fölé emelkedsz, magadra vállalod azokat a célokat, amelyek hasznosak az egész társadalom számára, annak végső célja felé, hogy ez integrálttá, globálissá váljon.

Amikor a társadalom az egoizmus fölé emelkedik, és csak altruista módon működik, akkor képességeid 5% -ánál jóval többet ki tudsz használni.

Kérdés: Elvileg, ha egy kis személyes problémát önállóan kell megoldanom, akkor elegendő a minimális potenciál. De ha meg kell oldani például a világjárvány problémáját, és a tudósok csoportjai megpróbálnak oltást találni a vírus ellen, akkor csatlakozhatnak valamiféle globális gondolkodásmódhoz és megoldhatják ezt a kérdést?

Válasz: Nem. Nem hiszem, hogy lehetséges, mert mind egoisták, és mindenki a saját érdekében dolgozik. Ehhez maguk fölé kell emelkedniük, ami azt jelenti, hogy szeretni kell egymást, hogy egyiküket a másikba foglaltathassák.

Kérdés: Hogyan lehet felhasználni a potenciálunkat, ha az valóban hatalmas, de csak 5% -át használjuk?

Válasz: Ehhez föl kell emelkedni az egoisztikus természetünk fölé, amelyben születtünk, és meg kell szereznünk egy másik altruista természetet: „szeresd a felebarátodat, mint saját magadat”. Akkor képesek leszünk egyesülni másokkal egyetlen egészbe, egy elmébe, egyetlen vágyba. Az összes belső adatod közössé válik, és mindenki, mindenki javát szolgálja.

[268557]

KabTV’s “A korona vírus időszaka után” 20/5/7

forrás:https://laitman.com/2020/08/how-to-use-the-full-potential-of-your-brain/

Tovább >

17 Sze 2020

Mi az altruizmus?

Szerző: nandor | Kategória: alturizmus, egoizmus, Kabbalista Környezet, vágy

Kérdés: Mi az, az „altruista irány”?

Válasz: Az altruizmus az egoizmus ellentétes oldala. Az egoizmus az, amikor minden, felém irányul attól, akit szeretek, és az altruizmus, amikor minden tőlem a szeretteim felé irányul, rajtam kívülre, az egész emberiség felé. Az egoizmus befelé; az altruizmus kifelé irányul.

Kérdés: Hogyan tanulhatom ezt meg?

Válasz: Ezt nem lehet megtanulni. Ehhez speciális környezet, Kabbalista környezet szükséges. Ehhez tanulmányoznod kell a gyakorlati Kabbalát, amely bizonyos természeti erőket hív meg, amik, transzformálják az egoizmusodat altruizmussá. Az ellenkezőjébe fordítanak. Fordított gondolatokkal, vágyakkal, cselekedetekkel, szándékokkal és célokkal rendelkező létezővé válsz. Minden ellenkező irányba fordul.

Kérdés: Ha minden attól függ, hogy ez az erő megváltoztat minket, akkor mi múlik rajtam?

Válasz: Vágy. Semmi több. Más akarok lenni, mint ami eddig voltam. Meggyőződésem, hogy az egoista erők negatívak, károsak; engem és mindenki mást halálhoz vezetnek. Csak az altruista erők képesek újraéleszteni, megmenteni, új életet adni.

[266771]

KabTV Új Élet Dr. Michael Laitmannal” 19/12/17

Angol forrás: https://laitman.com/2020/07/what-is-altruism/?fbclid=IwAR2UxygHpPENTzfqvfDSVI9nDxo6iKjyVZOF9hZ6zFlpy400VGWTPm30ubc

Tovább >

26 Júl 2020

Hogyan lehet kifogyhatatlan energiához jutni?

Szerző: Buzas Timea | Kategória: alturizmus, Szeresd felebarátodat,mint önmagad | Cimkék: altruista, energia, természet

Hogyan lehet kifogyhatatlan energiához jutni?

Kérdés: Mi a megújuló energiaforrások energia-egyensúlya? Adnak-e több energiát, mint ami az előállításukhoz szükséges?

Válasz: Minden energiafajtának, amit a természettől kapunk, a lehetséges termelékenységüknek egy-kettő, de legfeljebb öt százalékát használjuk. Ez azért van így, mert a természetet egoistán használjuk.

Azonban ha altruista módon kezeljük, ha ugyanolyan elvekkel összhangban tudnánk együtt dolgozni a természettel, mint, ahogy az hozzánk viszonyul, egyfajta kiegyensúlyozott módon, akkor 100% -ot kaphatnánk a kívánt dolgokból a természettől, cserébe a természethez való hasonló viszonyunk 100%-os szintjéért.

A természet önzetlenül bánik velünk, és ha az egész világhoz, az egész emberiséghez, kölcsönös módon, a szeretettel kapcsolódunk, a “szeresd a felebarátodat, mint magadat” elve szerint, akkor sokkal több energiát tudnánk kivonni a természetből, egyensúlyba kerülnénk azzal és nem éreznénk semmiben hiányt.

Harmonikusan és integrálva kapcsolódnánk a természethez, pozitív reakciót kapnánk negatív helyett. Ma a természet úgy viselkedik velünk, mintha vonakodva, mintha kötelességből szabadítaná fel az energiaforrások egy kis részét számunkra..

Mégis, miután egyensúlyba kerülünk a természettel, képesek leszünk minden egyes atomba beágyazott kimeríthetetlen energiát befogadni. Így tehát csak ebben rejlik a meglévő módszertan korrekciója és a jövőre vonatkozó megoldás.

https://laitman.com/2018/11/how-to-get-inexhaustible-energy/

Tovább >

05 dec 2018

A legnagyobb hazugság

Szerző: bogi | Kategória: 10-es gyakorlat, 10-es csoport, A Forrás, adakozás, alturizmus

“A legnagyobb hazugság, ha valaki azt ígéri, a magasabb spirituális világok, vagy hogy maga a Teremtő elérhető erőfeszítés nélkül. A felébredt ember azt észleli, a legnagyobb távolságra van mindettől, mert az az ára a szabad döntéshozatalnak. Aki nem ébred erre rá, az ugyanolyan távol van a Teremtőtől, csak ráadásul semmit sem tud erről. A klippák – a spirituális sötétség területe – ugyanis nem a Fényt nyeli el az embertől, hanem a Fény utáni vágyat. A börtönben lévő rabot pedig senki más nem tudja kiszabadítani, csak aki már maga kívül van a rácsokon.A Kabbala Bölcsessége olyan Mesterektől árad felénk, akik maguk már elérték a spiritualitást. Mi mindent embert hívunk a kapcsolat egységére, amellyel elérhetjük az önfelszabadítás erejét.”

Tovább >

21 aug 2015

Ki vagy te?

Szerző: bogi | Kategória: adakozás, Ádám, alturizmus, michva, minőség, munka

Kérdés:
Mit kell és lehet egy másik emberben szeretni?
Válasz:
Amikor azt szereted, amit látsz, hallasz, megérinthetsz, aminek az illatát és az érintésének az ízét érezheted, akkor magadban szereted azt, ami a másik, amitől mindezeket az érzeteket megkaphatod.
Amikor azonban azt vagy képes szeretni a másikban, amiről csak tudod, hogy a másik lényének legbelsőbb része, de sem ő sem te nem vagy képes érzékelni azt, akkor kezd el benned fényleni az Igaz Szeretet.
Akkor kijelentheted: Azt szeretem benned, amiről még te magad sem tudod, hogy az vagy valójában!

Tovább >

21 aug 2015

Az egónak unalmas

Szerző: bogi | Kategória: adakozás, alturizmus, belső munka, egó

A valódi spiritualitás az egónak száraz, unalmas, megerőltető, mert egyáltalán nem róla szól. Nem lehet belőle nyerészkedni, még csak elismertséget sem lehet vele szerezni. Pont ezáltal tart távol mindenkit a lélegzet elállító csodától, a teremtés titkainak feltárásától, a mindenhatóvá válástól, aki nem elég kitartó a sivatagon át belépni a ragyogó Édenkertbe, és mindemellett nem elég elkeseredett a hiábavaló boldogság kereséstől. “Mert ezrek lépnek be a palotába, de csak kevesek jutnak el a király elé”

Tovább >

05 Júl 2015

Az öntudatos cselekedetek korszaka

Szerző: nandor | Kategória: alturizmus

Az öntudatos cselekedetek korszaka

Mi már évek óta az emberi evolúció egy érdekes szakaszában vagyunk.

Mára az emberiség fejlődése több százezer éve alatt elérkezett a fejlődése végéhez. Korunkban általános válságként tapasztaljuk ezt meg, mely nem csupán egyéni átmenet az életünk technikai, politikai, szociális, és gazdasági szempontjaiban, ez valami teljesen új.

Nos, nincs ötletem, hogy milyen lesz az új világ, az új rezsim, az új állam. Lehetetlen látni ezt az egónkban, mert teljesen más tulajdonság szükséges annak felfedéséhez, ez az adakozás tulajdonsága. A történelemben először egyfajta változáson fogunk keresztül menni, úgymond egy átmenti időszakon, nekünk keresztül kell magunkat azon passzírozni.

Az emberiség a fejlődése során elérkezett az egoizmusa csúcsához, és “ha a gyümölcsöt nem kezdik el időben enni, elkezd rothadni”. Ennél a szakasznál vagyunk, mely a Kabbala Bölcselete szerint a “gonosz elismerésének” van nevezve.

A negatív hatások arra kényszerítenek minket, hogy korrigáljuk önmagunkat, vagy a szenvedések hatása által vagy öntudatunk által.

A mai napig az emberiség automatikusan fejlődött, ösztönösen, az egó tolt minket belülről és az embereknek semmiféle szabad választásuk nem volt. Az emberek öntudatlanul cselekedtek a vágyaik által vezérelve és formálódásuk külső erő által volt befolyásolva, de ennek most vége.

A korrekciónak tudatosnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy először a cselekvés elismerésére van szükség, majd pedig a tevékenységre, mert különben ismét csak automatikus, egoista cselekedet lesz mindez részünkről, a mi részvételünk nélkül. Ez azért van, mert az evolúciónk hátralevő része az egó felé kell, hogy épüljön, azzal pontosan ellentétesen. Most ki kell dolgoznunk egy második komponenst, mely az egoizmus felé rakhatunk, egy alturisztikus elemet, mellyel együtt haladhatunk előre.

Mi egy meghatározott módon fejlődtünk ezidáig, egoista módon, de ennek a korszaknak most vége. A 21. századdal kezdődően az önző és önzetlen evolúciónak párhuzamban kell lenniük.

— lásd a rajzon — A felsőbb komponens a mi erőfeszítésünk és az alsó komponens pedig az út, melyen a Teremtő tol minket előre kompromisszumok nélkül, tekintet nélkül reakcióinkra. Ez a haladásunk iránya.

Az öntudatos cselekedetek korszaka

Később a természet, a Teremtő, fog minket egyre csak előrefelé tolni, de ezt már mi a saját erőfeszítéseinknek fogjuk érezni.

2012.12.09, Novosibirsk Kongresszus 5. lecke

SzL

Tovább >0

21 jan 2013

Nevelés a Fény által

Szerző: nandor | Kategória: alturizmus, lélek

Kérdés

Ön azt mondta, hogy a közös lélek altruista, azaz hogy olyan minőségű, amely csak kevés ember számára érhető el. Amikor a korrekcióval beteljesítjük, és az egész világot magunkkal emeljük, megosztjuk a világgal a közös lelket, amely mi magunk megszereztünk, vagy mi magunk neveljük ki a világlelket a korrekció Fényének segítségével, amely leereszkedik ránk?

Válasz

Semmi újat nem teremtünk. Egy nagyon kicsiny, állatias, önző vágyunk van, és ott van a Fény, amelyet manipulálni tudunk, ha hasonlóvá válunk vele. Magunkra vonjuk a Fény befolyását, majd a Fény egy még hatalmasabb egoista vágyat generál az egoista vágyon belül, amelyet aztán minden alkalommal mi magunk korrigálunk.

Mondjuk hogy a megszerzési vágy olyan kicsi, mint egy pont, minimális kapacitással, amely egységnyi értékű. A Fény, az adakozás minősége, belép ebbe a vágyba.

Az adakozás minősége elkezdi felpumpálni ezt a pontot, a saját adni akarásán keresztül, melegséggel, szeretettel, hűséggel, gyengédséggel. A kicsiny pont elkezd dagadni, és egyre hatalmasabb vágy feszíti belülről. Majd a Malchut ereje ezáltal ezerszeresre növekszik. Miért kapja meg ezt a hatalmas megszerzési vágyat? Azért, mert a Fény ezen a módon tölti ki.

Úgy mondjuk, hogy van a vágyon egy Aviut (keménysége a vágynak) ami a Fénnyel szembeni ellenállásában mérhető. Mit jelent ez? Kínálok egy süteményt, egy cukorkát, adok egy párnát, vagy javaslok valami meleget valakinek. Közben pedig felpumpálom a viszonyomat ehhez az emberhez, akinek adni akarok valamit, hogy ő ezáltal egyre jobban vágyjon arra, amit adni akarok. Az én megfelelő hozzáállásom vággyá változik, mégpedig annyira, hogy az adott ember szenved, ha nem kapja meg. Így én magam nevelem valakiben a vágyat. Ez ugyanaz, amit a Fény velünk tesz, vagy amit mi teszünk egy elkényeztetett gyermekkel. Ezáltal épít fel bennünket a zuhanás alatt felülről lefelé.

Majd a vágy emelkedése során, amikor az alulról felfelé halad, a Fény pont az ellenkezőjét teszi, de nagyon hasonlóan. Ez hat az egoizmusunkra, irritálja azt, mintha szétzúzná. A Fény befolyása alatt az egó egyre nagyobbra dagad. Valójában ez által növekszünk.

Az egoista és altruista komponens párhuzamosan növekszik, és minden állapotban, valamennyi világban ezek ellentétesek és kiegészítik egymást, ameddig el nem érjük a végtelen szintjét.

A Fény tesz mindent, növeli a végső vágyat bennünk. Amikor elkezd valaki tanulni, a vágya kicsiny. Másnap elkezdi utálni a többieket, aztán majd minden mást, stb. Ugyanez történik a Teremtővel, ma valaki fél ellene szólni bármit, holnap elkezdi utálni, holnapután már veszekszik vele. Aztán eljön a felnőttség ideje, és az ember megérti, hogy ez így működik.

A Novoszibirszki kongresszus 2. leckéje 2012/12/07

Tovább >0

12 dec 2012