Kérdés: A Teremtő két részre osztotta magát: az érzékelőre és arra, amit érzékel. Ez a helyzet mindig megmarad?
Válasz: Így épül fel az érzékelésünk; az érzékelőből áll és abból, amit érzékel.
De tény, hogy a mi esetünkben, amikor a Teremtő feltárulásával foglalkozunk, van egy érdekes tulajdonságunk. Az ember elkezdi elsajátítani a Teremtő tulajdonságait. Elérésének nincs határa, egészen a végtelen világ érzéséig.
Kérdés: Végső soron az a Teremtő, akit elérünk, Ő az a Teremtő, aki egyszerre tud létezni mindenben, még a legtávolabbi részekben is?
Válasz: Természetesen!
[339371]
A napi kabbalaórából, 2025. január 10., „Kapcsolat elérése a Teremtővel”
Úgy kell ráhangolódnom a Teremtő érzékelésére, hogy az érzéseim érzékeljék az egész világot, mindent, amit Ő teremt bennem, kezdve e világ nyers képétől, amit az öt érzékszervünkön keresztül képzelünk el, a belső spirituális állapotokig, a Teremtő hozzáállásáig, és az én Ő irányába való hozzáállásomig, amit e világ fátyolán keresztül képzelek el.
Mindezt úgy kell elképzelnem, mint a Teremtő irántam tanúsított mérhetetlen figyelmét és gondoskodását, amelynek célja, hogy olyan állapotba fejlődjek, ahol elkezdem Őt érezni. Ő nem rejtőzik el; az én tudatosságom az, ami elrejti Őt előlem.
Ha azt hittem, hogy az előző állapotomban megpillantottam a tökéletességet vagy némi megértést és tudatosságot, a következő állapot ezzel szemben azt fedi fel, hogy semmit sem értek, elveszettnek érzem magam, és nem tudom, hogyan kezeljem a világnak ezt a zavaros érzékelését.
Itt fel kell ismernem, hogy mire törekszem. Természetesen, egoizmusom szerint azt akarom, hogy minden világos legyen elmém számára és feltáruljon érzéseim előtt, hogy valamilyen kép érzékeléseivel és észleléseivel tölthessem meg magam, és ezen keresztül meglássam e kép Teremtőjét, a világ Teremtőjét.
A világ az általam érzékelt kép. A Teremtő az, aki mögötte áll.
[338463] A Napi Kabbala leckéből 9/4/19, Felkészülés a Moldovai kongresszusra „Az elrejtésben való munka”
Kérdés: A Kabbala szerint a Teremtő minden emberbe, mindannyiunkba beleöltözteti magát. Például, amikor beszélsz valakivel, úgy érzékeled, hogy az illető emberen keresztül a Teremtő beszél?
Válasz: Attól függ, hogy mire összpontosítok és mire van szükségem az interakciótól. Ha valakinek az ő szintjén kell válaszolnom, hogy megértsen engem, akkor inkább ezen a szinten kapcsolódom hozzá, mint a benne lévő Teremtővel.
Ebben az esetben az embert nem egyénnek, hanem természetnek tekintem. Ők nem egy-egy egyénként jelennek meg számomra, hanem a természet részeként, amelyen keresztül a Teremtő megnyilvánul velem kapcsolatban. Tehát nem látom magam előtt az embert. A természet, az emberiség tömegét látom, amelyen keresztül a Teremtőt, az Ő cselekedeteit és a hozzám való viszonyulását figyelem.
Amikor azonban látni akarom az embert és az egyéniségét, akkor a Teremtőt kell észlelnem, amint leszáll annak az embernek a szintjére, fel akarja emelni és formálni akarja őt, és Ő szólít meg engem.
Ezután közvetlenül szólítom meg azt az embert, miközben figyelembe veszem a Teremtő rá gyakorolt hatását és az én befolyásomat arra az emberre, hogy a mi hatásaink – az enyém és a Teremtőé – összehangolódjanak benne, és lehetővé tegyék számára a felemelkedést.
Kérdés: Ez egy ilyen bonyolult séma? Két áramlatba választjátok szét az embereket?
Válasz: Természetesen! Ha egy olyan emberről van szó, akinek a szívében van egy pont, akinek előre kell lépnie, ha a tanítványomról van szó, akivel ilyen módon kell kapcsolatba lépnem, akkor úgy viszonyulok hozzá, ahogy a Teremtő teszi – mint egy egyedi, különálló spirituális egyéniséghez, és nem csak mint egy tömeghez.
Ez a megközelítés csak azokra a szívben egy ponttal rendelkező emberekre vonatkozik, akik dolgoznak önmagukon, és elérik azt a szintet, ahol spirituális egyéniséget képviselnek. Nem sok ilyen ember van. De nem is kellene, hogy sokan legyenek.
[330141] A KabTV "Kaptam egy hívást. A Teremtő az emberben…" 2020.10.03.
Kérdés: Ha az érzékelésem egy külső képet fest számomra a világról, és ez a külső kép valójában én vagyok, akkor mi értelme van átmenni az adakozás állapotába másoknak, ha ők én vagyok?
Válasz: Valójában soha nem adakozol senkinek semmit. Amit az életedben teszel, az az, hogy fejleszted az érzékelésedet, önismerettel, önmegértéssel és önfeltárással foglalkozol. Ennyi az egész! Minden, ami rajtad kívülinek tűnik, a saját érzékszerveid, amelyeket szándékosan úgy alakítasz ki, hogy idegen és hozzád nem tartozó dolgoknak tűnjenek. Ez azért történik, hogy azáltal, hogy magadhoz vonzod őket, az önző megszerzés helyett az adakozás és a szeretet vágyát fejleszd ki, és felfedezd, hogy valójában minden a tiéd. Ezek a te tulajdonságaid, a te vágyaid.
Nincs semmi a világon, ami ne lenne a tiéd. Azáltal, hogy integrálod ezeket az úgynevezett külső objektumokat, amelyek valójában erők, tulajdonságok és vágyak, edényt formálsz magadban a Teremtő, a felső világ érzékeléséhez.
Az az elképzelés, hogy rajtad kívül létezik valami, ami látszólag nem a tiéd és idegen, illúzió. Ez te vagy!
[329510] A KabTV "Kaptam egy hívást. Az egész világ én vagyok" 2010.04.02.
Kérdés: Azt mondtad, hogy Rabbi Shimon tiszta fényt vezetett át, és Rabbi Aba betűkbe öltöztette. Mi volt Rabbi Shimon kilenc másik tanítványának feladata ebben a láncban?
Válasz: Egy közös rendszert képviseltek. Ha nem lettek volna ott, Rabbi Shimon nem érzett volna semmit, és Rabbi Aba nem tudta volna kinyitni a felső fényt és betűkbe öltöztetni. Végül is ez a tíz ember tíz Szfíra, egy komplett Partzuf. Hogy történhetne bármi is enélkül?
Kérdés: Amikor Rabbi Aba betűkbe öltöztette a fényt, mit alakított át pontosan?
Válasz: A fényt egy olyan típusú héjba öltöztette, amelyet el kell érned, hogy felfedd a felső fényt.
Rabbi Shimon többi tanítványa együtt dolgozott ebben a rendszerben, harmóniában, hogy felfedje a tanárukból kiáradó felső fényt.
Megjegyzés: Érdekes módon Baal HaSulam függetlenül dolgozott, és mindezt olyan jól leírta, mint ők.
A válaszom: Először is, Baal HaSulamnak is voltak saját tanítványai.
Másodszor, amikor az ember belép a spirituális világba, már más tanítványai és más kísérői is vannak: az általános rendszer azon tulajdonságai, vágyai, korrigált és korrigálatlan elemei, amelyeket mi egyszerűen nem érzékelünk az öt érzékszervünkkel.
Ott a kapcsolatfelvétel a vágyak és a gondolatok szintjén megy végbe, és nem az általunk elképzelt testi anyag szinten.
[309372]
A KabTV „Hívást kaptam. Hogyan íródott Zohar könyve” 2012.06.02
Megjegyzés: Azt mondjuk, hogy az egész univerzum anyagból áll. De azt állítja ön, hogy az anyag vágy. A fizikusok azonban azt mondják, hogy az anyag atomokból és molekulákból áll.
Válaszom: Ez abból fakad, ahogyan ezt az anyagot érzékeljük. Így nyilvánul meg velünk kapcsolatban.
Kérdés: Akkor miből áll a spirituális vágy?
Válasz: A vágy tíz Szfírá-ból áll, amelyek további tízre oszlanak, és további tízre, és így tovább. A Tíz Szfíra Tanulmányának tanulása során megismerjük vágyunk szerkezetét.
Kérdés: Ez a miénk? Vagy ez az egész univerzum közös vágya?
Válasz: Ez általános, az egész univerzumban, de nem a korporális univerzumban!
Kérdés: Mondhatjuk-e, hogy van egy törvény: ” az egyéni és az általános egyenlő”, és ezért, ha a tíz Szfíra szerkezetét tanulmányozom magamon, képes leszek megérteni, hogy mi történik az összes spirituális világban?
Válasz: Természetesen. Analógia alapján..
[309611]
A KabTV „ A Tíz Szfíra Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 2023.02.12.
Kérdés: A spiritualitással foglalkozó ember az állapotokat tudatosan vagy a mi világunkhoz hasonlóan, öntudatlanul tapasztalja meg?
Válasz: Tudatosan kívánjuk megtapasztalni őket, mert minden elmozdulásunk és létezésünk ezektől függ. A spiritualitásban semmi öntudatlan nincs. Ha bármilyen elmozdulást végeztél, az annyit jelent, hogy előtte átgondoltad, és úgy döntöttél, hogy cselekszel.
Kérdés: A mi világunk úgy tünteti fel, mintha minden fizikai, biológiai és egyéb folyamatot mi mozgatnánk, igaz?
Válasz: Igen, mert nem tudatosodnak előttünk, nem érjük el a tudatosodás szintjét.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy még mindig valamiféle méhen belüli fejlődés állapotában vagyunk? Az emberről még pszichológiai síkon sem mondható el, hogy sok minden tudatosodna benne. Egyfajta belső, automatikus program működteti.
Válasz: A mindennapi ember nem tudja, hol él, miként él, miért él, és mik lehetnek élete céljai.
Kérdés: És ez miért van így?
Válasz: Ezek az érzések fokozatosan összeadódnak, és oda vezetnek, hogy az ember elégedetlen az életével, és fejest ugrik a forrásba, így közelíti meg a Teremtőt.
Komment: Ez több millió évbe is beletelik!
Dr. Michael Laitman válasza: Nem számít. A természetnek van ideje.
[309376]
A KabTV „ Tíz Szfíra Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 2023.02.12.
Kérdés: Mit gondol, a virtuális közösségek felválthatják a találkozás fizikai formáját?
Válasz: Nincs kétségem, hogy igen. Minden olyan irányba változik, hogy az egyén a számítógépe, illetve modeme segítségével fog kapcsolódni az emberiség egészéhez, a modern telekommunikációs technológiák segítségével.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy nem lesz szükség a fizikai világra?
Válasz: Pontosan azt. Miért kéne egy másik embert néznem? Mi a különbség, ha néhány méterre, vagy pár kilométer távolságra ülök le vele? Korlátoz ez engem bármiben? Szó sincs róla.
Ha megértem, hogy a szíveinknek, érzéseinknek, elméinknek és közös céljainknak kell összekapcsolniuk minket, és ha ezeket biztosítjuk egymás számára, ha ezeket megfelelően fejezzük ki és közöljük a másik felé, akkor minden mechanikus kommunikációs forma, még az internet is, elveszti jelentőségét.
Mindez akkor lehetséges, ha oly módon dolgozunk önmagunkon, hogy a folyamat végén más emberré váljunk. Más szóval, ha a többiek állapotába juttatjuk magunkat, mintha önmagunkra kopíroznánk az ő minőségeiket, akkor elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk olvasni vágyaikban és gondolataikban.
Ez azonban nem egyszerű feladat. Azt kívánja, hogy a saját vágyaink és gondolataink elé helyezzük másokét, miközben odaadóan szolgáljuk őket és lenullázódunk előttük. Ekkor az övékkel megegyezővé alakítjuk elménket, és megérezhetjük vágyaikat és gondolataikat.
Ez a következménye annak a folyamatnak, amelynek során növeljük a többiek nagyságát, odáig, míg azt nem érezzük, hogy az hatalmas jelentőséggel bír. Ha úgy viszonyulunk gondolataikhoz és vágyaikhoz, mint amik elsődlegességet élveznek, akkor egyszer csak azt érezzük, hogy egy teljességgel új és tágas világ nyílik meg előttünk. Ahelyett, hogy saját beszűkült egyéni érzékelésünket használnánk, a mások vágyain és gondolatain keresztül óriásira tágul ez a percepció. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a sejt megérzi, hogy az a gazdatest, amihez tartozik, sokkal nagyobb, mint az ő egyéni dimenziói. Ebből pedig azt indítja be, hogy maximális erőbedobással tevékenykedjen a gazdaszervezet hasznáért, és csak annyit szerezzen meg tőle, amennyi szükséges ennek a cselekvésnek a fenntartásához.
Amikor felfedjük a minket egymással összekötő kapcsolat minőségét – amelynek része, hogy mindenki nála nagyobbként gondol a másikra, és fontosabb szerepet játszik, mint mi önmagunknak, akkor létrehozhatjuk azt a támogató, bátorító közeget, ahol mindent biztosíthatunk egymásnak, ami szükséges a kapcsolat fenntartásához. Újfajta harmóniára találunk, amely azokból az egységgé összeállt hajlandóságokból fakad, hogy segítő módon jelen legyünk egymás számára.
A természeti törvények, amelyek a szeretet, altruizmus és kapcsolódás törvényei, írják körül azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik a másik gondolatainak olvasását. A fő előfeltétel, hogy azzal az őszinte szándékkal közelítsünk meg másokat, hogy a hasznukra teszünk. Ha ehhez bármilyen minimális mértékű egoista vagy kizsákmányoló jellegű szándék társul, akkor megmarad a többiektől való mentális és érzelmi leválasztottságunk.
Kérdés: A kabbalisták azt mondják, hogy amikor az ember felfedezi a spirituális világot, rájön, hogy egész korábbi élete álom volt. Ez mit jelent?
Válasz:
Néha úgy tűnhet számunkra, mintha egy álomban élnénk. És gyakran az álmok olyan erővel és tisztasággal rendelkeznek, hogy hatalmas hatással vannak ránk, még nagyobb hatással vannak ránk, mint ami ebben az életben történik. Ezek az álmok olyan mélyen érintenek bennünket, hogy elhagyják az érzést.
Néha az éjszakai álmok folytatják a nappal zajló eseményeket, és nehéz megfejteni, hogy az ember alszik vagy ébren van.
Kérdés:
Nem ébredünk fel végül!?
Válasz:
A tényleges kérdés az, hogy valóban felébredünk-e, vagy csak álmodunk arról, hogy ébren vagyunk ?
Ha megnézzük a valóságunkat, akkor láthatjuk, mennyire korlátozottak vagyunk. Ezt a valóságot öt érzékszervünkkel érzékeljük: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és semmi más ! Lehet, hogy a valóság érzékelésének más módjai is elérhetetlenek számunkra?
Még az állatok által érzékelt valóságtól is megfosztanak bennünket. Például egy kutya a szagok világát érzékeli; egy kígyó hőmintákban érzékeli a világot. A kígyó úgy látja a világ képét, amely meleg és hideg pontokból áll, mintha pixelek lennének a monitoron.
Olyan világban élünk, ahol minden percben lehet felfedezni valami újat, de nem érezzük, honnan jön. Az univerzum tágul, az egész életünk fejlődik, és talán ez valamilyen program szerint zajlik? Kell lennie egy teremtő programnak?
Látjuk, hogy a világon minden világos, változatlan törvények szerint zajlik. Ha valami véletlenszerű esemény történik az életünkben, az azt jelenti, hogy fogalmunk sincs, honnan jött. Nem szabad kétségbe vonni, hogy ez valamilyen képlet legitim eredménye volt.
Kérdés:
Álomban vagyok vagy a való életben?
Válasz:
Lehetetlen meghatározni.
Kérdés:
Még mindig látok magam körül egy szobát, különféle tárgyakat és embereket?
Válasz:
Még mindig mindent lát és érez az álomban is. Álmunkban és a valóságban is látunk valamilyen képet, ugyanakkor nem tudjuk eldönteni, hogy valódi-e vagy hamis.
Csak ébredés után tudjuk megmondani, hogy korábban aludtunk-e. Eddig ezt az életet éljük, és még mindig nem tudunk felébredni. Ebben az életben azt álmodjuk, hogy alszunk, vagy néha felébredünk, és ezen kívül semmi mást nem tudunk. Talán magasabb az alvás és az ébrenlét szintje odakint? A Kabbala ilyen szintekről beszél.
Az ember a Kabbala tanulmányozásával elérheti a szeme kinyílását, és felemelkedhet arra a szintre, ahol az egész valóság feltárul. Ekkor jön rá az ember, hogy ezt megelőzően végig aludt.
A mi korunkban, a mi generációnkban kénytelenek vagyunk felébredni és kilépni az álomból, ahol létezünk anélkül, hogy felismernénk életünk célját. A Kabbala megadja nekünk azt a módszertant, amellyel valóban felébredhetünk.
[154125] Az Izrael 103FM rádióműsorából 2015. 8. 2.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
