Dr. Michael Laitman

tudomány

Miért hagyja figyelmen kívül a Kabbala a spirituális gyakorlatokat?

559

Kérdés: Az energiazónák megnyitása, csakrák, asztrál utazások és a meditáció alapvető spirituális gyakorlatok. Miért korlátozza magát a Kabbala és hagyja figyelmen kívül ezeket, mintha minden, ami a mágiával kapcsolatos lehet, ki lenne zárva belőle.

Válasz: Ami csak a fejedben, a miszticizmusban, az elképzeléseidben és gondolataidban létezik, az nem a Kabbala része.

A Kabbalának eredményt kell produkálnia az embernek. Sőt, ezt az eredményt a gyakorlatban, a tapasztalás által kell tesztelni. Ha ez hiányzik, és csak erőltetett ötletek vannak, akkor ez nem tudomány. 

A Kabbala arról beszél, hogyan kellene megváltoztatnunk érzékelésünket, és ezt világosan, szabályozottan, lépésről lépésre teszi. Ennek megfelelően egy új világot fogunk érzékelni magunkban.

Mondhatod: „Ez is misztika.” Nem! Ez nem miszticizmus, mert itt kiszámolod, hogyan változtatod meg az egoizmusodat, hogy milyen mértékben emelkedsz az egód fölé, milyen szintre jutsz, hogyan és mit érzel egyidejűleg az univerzum következő szintjén, ami az egoizmusod felett tárul fel előtted. 

Visszatérhetsz, és újra felemelkedhetsz. A másik ember ugyanazt teszi, és mi ezt ábrázoljuk egymás számára. Ez teljesen valóságos. De mindezt érzékelni kell.

Sok tudomány azon a szinten van, hogy semmit nem tud átadni a másik egyénnek, mindenkinek valamilyen módok, magán kell megtapasztalja az eredményeket.

Kérdés: Nincs szükségünk asztrális utakra, meditációra és a harmadik szem kinyitására?

Válasz: Dehogyis! Személy szerint, természetemből fakadóan,  nagyon reális ember vagyok. Első foglalkozásom, még Kabbala előtt, a biológiai orvosi kibernetika volt. Nem tudom elképzelni, hogy meditációt folytatok: összekulcsolt karokkal, csukott szemmel ülök és elmélyülök valamiben.

[276985]

A KabTV „Kérdezz meg egy kabbalistát” című műsorából 18/12/31

Forrás: https://laitman.com/2021/01/why-does-kabbalah-ignore-spiritual-practices/

30 Sze 2021

Természeti törvények és jogi normák

600.02

Kérdés: Azt írja a cikkeiben, hogy a felebarát iránti szeretet és a kölcsönös garancia (Arvut) a természet törvényei. Ezért ezek be nem tartása okoz minden problémát és kataklizmát, amelyekkel az emberiség a történelem során szembesült.

Lehetséges-e tudományos szempontból bebizonyítani és kimutatni e törvények be nem tartása miatti károkat, majd bevezetni őket jogi normákként, hogy az állam legalább egy külső megnyilvánulásban védje őket, nem említve az érzékelhető módon való megjelenésüket?

Válasz: Nem szabhatsz olyan törvényeket és viselkedési szabályokat a társadalomra, amelyek nem követhetőek, bármennyire csodálatosak, helyesek és talán még igazak is. A természetben valóban léteznek.

De az emberiség még nem elég érett arra, hogy szükségét érezze a betartásuknak. Csak azt tudja megtenni, amit felismer, látja a szükségességét, megérti hogyan kell megvalósítani ezeket a  törvényeket, és teremt egy keretet amely megvédi ezeket a törvényeket stb.. 

Például tudjuk, hogy létezik a kölcsönös garancia törvénye (Arvut), amely szerint az élő organizmusok alacsonyabb szinten kölcsönhatásba lépnek, de állami törvényként nem vezethetjük be, mert az emberek továbbra sem lesznek képesek betartani.

Felfedjük a fizikai, kémiai és egyéb törvényeit, az ásványi, a növényi és az állati és egyéb természetnek, amelyekkel szembesülünk és amelyekben bele vagyunk foglaltatva. E törvények megértésével elmagyarázhatjuk ezeket mindenkinek, mivel azok be nem tartása azonnali büntetést von maga után. De a természetben vannak olyan törvények, amelyek végrehajtása vagy be nem tartása nem jár pillanatnyi jutalommal vagy büntetéssel.

Kérdés: Nem látjuk azonnal a következményeket? Vagy látjuk, de nem tudjuk összekapcsolni az okot a következménnyel?

Válasz: Igen. Ezért nem vezethetjük be ezeket a természeti törvényeket a társadalom törvényeként. Fel kell emelnünk a társadalmat arra a pontra, hogy megvalósítsák vagy saját szemükkel lássák cselekedeteiket a földi tudományok szintjén. Vagy úgy, hogy az erkölcsi viselkedés, a helyes interakció törvényeként érzik azt magukban.

Akkor bevezetheted őket. Ellenkező esetben eltöröd a társadalmat, forradalmakat idézel elő, amilyet megtapasztaltunk Oroszországban, amikor az emberek között erőszakosan kialakították a jó kapcsolatokat, bár egoisták lévén, egyáltalán nem értették, miért követelik ezt tőlük.

[274446]
KabTV “Kommunikációs Készségek” 20/10/09
Forrás: https://laitman.com/2020/12/natural-laws-and-legal-norms/

27 dec 2020

Az individualizmus történelmétől a kollektív intelligenciáig

Kérdés: A kollektív intelligencia és a csoporthatások elfelejtett bölcsesség. Valamikor őseink felhasználták ezt az ismeretet, aztán sok éven át megfeledkeztek róluk. Ma a tudomány feltárja, hogy kiderült, hogy a tömeg furcsa módon bölcsességgel rendelkezik, és a kollektív intelligencia sokkal nagyobb lehet, mint az egyéneké.

Miért felejtették el ezt a bölcsességet, és miért csak ma kezdjük felfedezni és használni?

Válasz: Korábban az emberiségnek nem volt szüksége kollektivitásra. Először az egyéniség, az egyén egoista elszigeteltsége, valamint az egyén és a kollektíva szembenállása felé fejlődött.

Ilyen esetekben mindig az egyéni személyiség győz, mert az erős emberek tudják, hogyan kell irányítani, jelezni, győzni, előre húzni és vezetni a társadalmat. Ezért a társadalom utánuk nyúl, kész meghajolni előttük, mivel a kollektívának könnyebb így létezni.

Az emberek különböznek az önzés szintjében. Ezért a legönzőbbek rohannak előre. Az úgynevezett „az egyén történelemben betöltött szerepe” nagyon fontos az emberi társadalom fejlődésében. Valójában évezredek teltek el azelőtt, hogy e tendencia hanyatlani kezdett volna. Az egyén szerepe kezd eltűnni, és helyébe a közösség lép.

Mindenhol látjuk ezt: vállalkozásokban, sportban, csoportokban. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyesülés erejét hordozó csoport, bár sok emberből áll, még is egy ember. Ez egy olyan csoport, amely képes újat teremteni és előrehaladni.

Megjegyzés: Az emberiség a primitív kommunális rendszer óta fejlődik, amikor az emberek a tűz körül ültek, és mindent együtt döntöttek el. Aztán 500–600 évvel ezelőtt, a reneszánsz idején, a személyiség fejlődése megugrott. Ma már elmondható, hogy az individualizmus ideje elmúlt, és megkezdődött a kollektív fejlődés.

Megjegyzésem: A csoport, egyénként lép fel. 

[273412]
KabTV “Vezetői Készségek” 20/09/25
forrás: https://laitman.com/2020/11/from-historic-personality-to-collective-intelligence/

25 nov 2020

Miért tekinthető a Kabbala tudománynak?

Kérdés

Hogy tudja valaki feltárni a Teremtőt? 

Dr. Laitman

Akkor lehetséges feltárni a Teremtőt, ha valaki a megfelelő csoportban van, együtt tanul velük Kabbalát, és elkezdi követni a Teremtő feltárulásához vezető szabályokat. Gyakorlatilag a Kabbala tudománya, a Teremtő feltárásának a tudománya, az ember számára ebben a világban.

Kérdés

Miért tekinthető a Kabbala tudománynak, és nem csak egy tanítás?

Dr. Laitman

Mivel fokozatosan az emberi természeten keresztül feltárjuk azt, ami körülvesz bennünket, a teljes ásványi növényi és állati szinteket. A körülölelő természet átfogó tanulmányozása tudományos alapon válik lehetségessé. 

Miket tártak fel a földi tudományok a számunkra, mint a fizika, kémia, biológia, zoológia, botanika?

Ezek felfedezték a teret körülöttünk és hogy ezt a teret milyen módon töltik ki ásványi, növényi és állati testek.

A Kabbala azonban nem csak azt tárja fel, amit látunk, érzünk, hanem a jelenségek mögött álló erőt is, amit Teremtőnek neveznek. Akkor majd elkezdjük megérteni, hogy minden miért úgy van elrendezve, ahogy.


[265462]
KabTV program: A Kabbala alapjai  20/4/26 
Forrás: https://laitman.com/2020/06/why-is-kabbalah-considered-a-science/

13 jún 2020

Világ – valóság vagy illúzió? Második rész

Képesek vagyunk érzékelni a természetes jelenségek lényegét?

Baal Haszulam, „A kabbala bölcsességének lényege”:

A dolgok megmutatkoznak a korporális realitásban is, szemünk elé tárulnak, noha nem tudjuk érzékelni lényegüket, és elképzelésünk sincs erről. Ilyen például az elektromosság vagy a mágnesesség, melynek „fluidum” a neve.

Ki mondhatja ugyanakkor, hogy ezek a nevek nem valósak, amikor élénken és kielégülést adó módon ismerjük hatásukat? Nem lehetnénk közömbösebbek azzal a ténnyel szemben, hogy képtelenek vagyunk megalkotni vizsgálódásunk tárgyának, például az elektromosságnak esszenciáját.

Valóban nem értjük, mi az az elektromosság, vagy mi a lényegisége bármely fizikai jelenségnek. Csak a hatásaikat figyeljük meg.

Tudjuk például, miképp használhatjuk az elektromosságot, az elektromágnesességet, szabadon alkalmazzuk ezeket a mindennapi háztartási tevékenységek során. De nem vagyunk tisztában vele, hogy mik ezek. És ez mégsem jelent gondot számunkra. Továbbra is kizsákmányoljuk ezeket a természeti jelenségeket, miközben ismeretlen előttünk, hogy miben áll az esszenciájuk. És közben megértjük, hogy nincs erről tudásunk.

Vagy tudjuk, mi az, hogy gravitáció, noha mindannyian érzékeljük a hatását? Ugorj egyet, és rögtön látni fogod, mi az. Megmérjük ezt az erőt, megtanuljuk, hogyan győzzük le. De mi ez az erő? Miben áll a lényege? Honnan ered? Nem tudjuk. Ugyanígy vagyunk a többi természeti jelenséggel is.

Baal Haszulam azt írja, hogy az erők megnyilvánulása teljes mértékben kielégít minket. Nincs másra szükségünk, hogy használhassuk őket.

Számunkra a legfontosabb, hogy hasznosíthassuk ezeket a jelenségeket. Nem érünk el belső lényegiségükig, mert a természet így teremtett meg minket. Csak az érzékelésünkben jelentkező hatásukig jutunk el, és nem tovább.

Persze dönthetnénk úgy, hogy jó volna felkutatni a mágnesesség, elektromosság, gravitáció és minden más természeti jelenség eredetét. De ezek teljesen el vannak zárva előlünk. Csak eszközei vagyunk a jelenségek megnyilvánulásának, és csak ezek a megnyilvánulások azok, amelyeket érzékelünk.

https://laitman.com/2019/11/world-reality-or-illusion-part-2/

02 jan 2020

A filozófia és a kabbala közötti különbségről

Kérdés: Azt olvastam a Wikipédián, hogy a kabbala és a filozófia két tudásrendszer, amely a világot és az embert kutatja. Mindkettő alapja azonos: a létezés céljának vizsgálata.

Ha a filozófia eredetéről gondolkodunk, fontos lehet, amit Johann Reichlin, a 15.-16. század fordulóján élt humanista filológus írt: a mesterének tekintett Püthagorasz, a filozófia atyja, nem a görögöktől, hanem a zsidóktól kölcsönözte a tanait. Ezért helyesebb volna őt kabbalistának nevezni. Ő volt az első, aki a kortársai számára ismeretlen “kabbala” szót a görög “filozófiára” fordította.

A görögök tényleg a kabbalistákkal tanultak?

Válasz: A zsidó próféták korában a görögök valóban a kabbalistákkal tanultak.

Abban az időben az emberek között már létezett a kapcsolat, és a zsidók bárkit befogadtak, aki tanulni akart. Hasonlóan működött mindez, mint az ősi Babilonban. Azok, akik akartak, csatlakoztak Ábrahámhoz, és azok, akik akkor nem akartak, később is megtehették ezt. A kabbala elérhető volt mindenki számára.

Kérdés: Mi a különbség a kabbala és a filozófia között? Lehet esetleg az, hogy a filozófiával ellentétben, a kabbala nem él az elvont, spekulatív érvelés módszerével pl. a lélek vagy Isten kapcsán?

Válasz: Igen, mivel a filozófiának nem áll rendelkezésére egy egyértelmű eszköz, amellyel hozzáférhetne a személyhez. Nem tudja, hogyan kezdjen el “kutakodni” benne, hogyan tanulmányozza a vágyakat és azok különböző fokozatait, hogyan vizsgálja a személy szándékait. Nem tesz különbséget a személy önmagát vagy másokat szolgáló szándékai között.

A filozófia nem tanulmányozza az önmagunkból történő kilépést mások felé, vagy a vágyak felemelését/leszállítását; nem foglalkozik avval, hogyan dolgozzunk a vágyak/szándékok emelkedésének vagy zuhanásának állapotában, és így tovább. A kabbala tudomány, egy nagyon komoly belső spirituális pszichológia.

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a filozófusok a kabbalisták tanítványai, de nem jutottak el a Teremtő megértéséhez, vagyis nem fejlesztettek ki szűrőt, hanem egész egyszerűen megmaradtak a tudás szintjén, és aztán ebből kifejlesztették a filozófiának nevezett tudományt?

Válasz: Így igaz. Mivel nem tudták elérni a felső világot és a Teremtőt, elmozdultak a logikus gondolkodás irányába, amihez az elmét és a ráción alapuló következtetéseket használják.

Ebből következik, hogy a filozófia természetesen nem tudomány. Manapság csak azok lesznek filozófusok, akik meddő gondolatokkal kívánják kitölteni az életüket.

https://laitman.com/2019/09/what-is-the-difference-between-philosophy-and-kabbalah/

26 Sze 2019

Ádám felfedezése és a modern tudományok hiánya

Kérdés: Hogyan fedezték fel a kabbalisták, hogy minden a felsőbb erőből származik?

Válasz: Az első, fokozott érzékenységgel rendelkező személy 5778 évvel ezelőtt jelent meg; aki rájött, hogy minden a felsőbb erőből származik, és ezt elmagyarázta. A neve Adam volt.

A Titkos Angyal (Raziel HaMalach) című könyvben leírta felfedezését. Ez egy 70-80 oldalas kis füzet volt, de akkoriban tiszteletre méltó kiadványnak számított.

Mint minden kabbalisztikus mű, kezdetben ez a könyv is el volt rejtve a nyilvánosság elől, és csak 3500 évvel ezelőtt jelent meg. Gyakorlatilag a természet valamennyi erőit leírta benne, de nagyon nehéz, lényegében titkosított formában.

Ettől az időtől kezdve az egész módszer feltárult, és mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy mélyre ásson benne, tanulmányozhassa és megtanulhassa.

Kérdés: A tudósok még nem beszélnek róla?

Válasz: A tudósok egyre inkább képtelenek megérteni azt a világot, amelyben élünk. Bár világunk folyamatosan egyre jobban feltárja magát, mégsem az a fajta kinyilatkoztatás, amelyet az emberi tanulási eszközök révén megérthetnek. Ehelyett sokkal magasabb rendű megértés szükséges.

Paradox kép jelenik meg: csak a teljes alkotás apró, töredezett darabjait tárjuk fel, és az egész tudományt ezekre a töredékekre építjük fel. Azonban a közelmúltban olyan jelenségeket tártak fel, amelyekre nem tudunk magyarázatot adni

Einstein, Hugh Everett és más tudósok megértettek valamit, de mindazonáltal a világ, amelyben élünk, egyre érthetetlenebbé válik.

A mai napig felmerülő kérdések többségére nem válaszolunk, mivel ezek a kérdések egy teljesen más megközelítést igényelnek, amellyel még nem rendelkezünk. Nem tudunk az idő, a tér és a végtelen sebesség fölött létezni, és nem élhetünk más mátrixban, mint amelyben jelenleg létezünk.

Ezért van az hogy a tudomány, vagyis tudásunk egy potenciális zsákutca, de nem maga a természet, hanem sötét felhők, fekete lyukak és hasonlók formájában tárul fel. De ki tudja mindezt megmagyarázni? Ugyanez vonatkozik a mikro-világra is.

Ez arra a tényre utal, hogy kognitív eszközeink nagyon korlátozottak. A tudomány megadja nekünk a lehetőségeket, ez a képességeink terméke és semmi más.

Via – Laitman Blog

20 aug 2018

A tudomány és a spiritualitás közötti kölcsönös együttműködés új korszaka

amit-goswami_interview-with-michael-laitman

— Dr. Michael Laitman interjúja Dr. Amit Goswamival, a “Tudományos tudomány” úttörőjével —
Műsorvezető: Jó estét kívánok! Mai vendégeink Dr. Amit Goswami és Dr. Michael Laitman.
Dr. Goswami az oregoni egyetem elméleti fizika emeritus professzora, szerzője többek között a Kvantummechanika című egyetemi tankönyvnek – amiből a világ számos egyetemén tanítanak -, valamint egy új tudományos paradigma, az “öntudatos tudomány” úttörője. Legutóbbi két könyvében az Isten nem halott, és a Kreatív evolúcióban először mutatja be nekünk, hogy a kvantummechanikában hol találhatunk célzásokat Isten létezésére. A professzor mindez mellett a Mi a csudát tudunk a világról? című dokumentumfim egyik szereplője is volt.
Dr. Laitman a biokibernetika területének kiváló tudósa, amely mellett az ontológia, a filozófia, és a kabbala doktora.
Dr. Goswami, Isten nem halott című könyvében elmagyarázza nekünk, hogy van egy különleges módja annak, ahogy a valóságra tekinthetünk. Ezen keresztül láthatjuk, hogy létezik egy felsőbb erő, amely mellett még számos misztérium, és ellenmondás is megtalálható. Elmondja nekünk, hogy még életünkben megérthetjük a világ működésének mikéntjét, de csak ha ezen a különleges és megfelelő vizsgáló mód által végezzük a kutatásainkat. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a mai korban egy nagyon különös fejezetehéz érkeztünk az emberiségnek.
Goswami professzor, hogy tekintett a tudomány a valóságra eddig, és hogy teszi azt ma?
Amit Goswami: Nos, hagyományosan, az utóbbi hatvan évben, a tudomány egyre inkább az anyag elsődlegességén át tekintett a valóságra. Az anyag volt a minden, és a tudósok szerint az anyagi kölcsönhatások okoztak mindent.

 

Az anyagi kölcsönhatások az elemi részecskék szubatomi világában kezdődnek: az elemi részekből lesznek az atomok, az atomokból a molekulák, ezekből felépülnek a sejtek, a sejtekből pedig az agy. A felfogás pedig hozzáadja az agy számára mindazt, amivel megteremtheti a tudatosságot, és minden magasabb rendű belső világot, amiről a bevezetőben szó volt.
MV: A történelemben visszatekintve haladjuk egészen Newtonig. Mit gondol, vajon helyes módon vizsgálta, szemlélte ő a világunkat?
Amit Goswami: Nos, Newton olyan módon tekintett a világra, amiben sohasem bizonygatta, hogy a tudat az agy produktuma lenne.
Azelőtt a dualizmus gondolata biztosított egyfajta “fegyverszünet” a tudomány és a vallás, a filozófusok között. Egyszerűen fogalmazva ekkor még a tudósok ragaszkodtak az anyag fennhatóságához, de hallgatólagosan elismerték, hogy létezhetnek más világok az elme tudatosságán kívül is.
A tudósok természetesen nem állhatták a dualizmus kritikáját, hiszen továbbra is probléma maradt, hogy “Hogyan kerül a spirituális a világ kölcsönhatásba az anyagi világgal?”, de eltűrték, mert nem volt világos, hogy az anyag hogyan tudná megmagyarázni az életet, hogy tudná magyarázni a tudatot.
A tudomány és a vallás közötti konfliktus a molekuláris biológia 1950-es évekbeni sikere után kezdett oldódni az által, hogy a tudósok fokozatosan megváltoztatták addigi hozzáállásukat.
A molekuláris biológia sikerével és a DNS kettős spirál szerkezetének felderítésével a tudósok úgy gondolták, hogy most már mindent megtudnak oldani az anyaggal, a felfelé irányuló, ok-okozati összefüggéssel, és ez volt az oka a változásnak. Azonban ezzel együtt, hirtelen a társadalmunkban is megváltozott valami: a társadalom Istentelenné vált, ezzel együtt értelmetlené, és értéktelenné vált.
MV: Szóval a tudomány így fejlődött a mostani szintjére. De mi a helyzet a kvantumfizikával, ez milyen változásokat indított el?
Amit Goswami: Mondok egy példát. A kvantumfizika azt mondja, hogy minden objektum egy lehetőség, a lehetőség hulláma. A kérdés itt az, hogyan válik a valószínűségi hullám egy adott eseménnyé a tapasztalatunkban – annak következtében, hogy megfigyeljük azt?
MV: Szóval, annak az érzékelése, amit látunk kölcsönhatásba lép valamiféle erővel, és így hoz létre valamit…
Önt kérdezem, Dr. Laitman, a Kabbala tudománya megkülönböztet tényleges, különálló objektumokat? Az anyagi valóság a mi valóságunk, kapcsolatba lép azzal, amit akarunk, amit érzékelünk?
Michael Laitman: Nem szabad elfelejtenünk, hogy az előbb egy megfigyelőről beszéltünk, egy egyénről. A személyről, aki a valóságot tanulja. És, mintegy megtisztelve ezzel a személyt, a valóság létezik. Nem jelenthetjük ki azt, hogy a valóság rajtunk kívül létezik. Ez mind csupán a tudatosságunkban van, az agyunkban, kizárólag az érzelmeikben.
Rajtunk kívül, ha magunkból kintre megyünk, nincsen semmi valódi. Ehelyett formákat érzékelünk, amik nem kapcsolódnak az anyaghoz, ezek absztrakt formák, és ez csak alaptalan filozófia. Sohasem észlelhetjük, vagy ismerhetjük meg ezt teljesen. Talán egy másfajta létezési formában, de nem az aktuális, jelenlegi létezésünkben. Ez minden, amit mondhatunk amikor az anyagról és a formákról tanulunk, mert minden a minőségeinktől, az állapotunktól függ.
A minőségeink, amennyiben fel akarjuk osztani, illetve osztályozni szeretnénk azokat, megszerzők vagy adakozók lehetnek, pluszok vagy mínuszok, csakis két részre oszthatod azokat, akárhogy másként akarod is leírni vagy definiálni őket. Azonban mindenek előtt szükséges, hogy előbb a minőségeinkről tanuljunk, és ezután bennük létrejöjjön általuk a valóságunk.
Még ha valamiféle eszközöket csatlakoztatnánk is az érzékszerveinkhez, még ha az évezredek alatt kifejlesztett elméletekkel vizsgálnánk is őket, az sem számítana. Akkor is ugyanaz az emberi lény tanulna, kutatna, érezne. Minden bennünk, a mi tudatosságunkban történik.
A valóságot ma a megszerzés által érzékeljük. Folyamatosan szeretnénk kapni, bekebelezni, hogy felfaljuk, hogy megszerezzük. És így csak egy kis részét látjuk a valóságnak. Valójában nem is látjuk a valóság egészét; csak valamiféle belső alkalmazását annak. Azonban, ha megtudnánk szerezni egy magasabb természeti minőséget, isteni minőséget, akkor mi képesek lennénk kiterjeszteni magunkat, hogy megszabaduljunk a jelenlegi valóságészlelésünktől, és képesek lennénk a rajtunk kívüli valóságot is érzékelni.
Amit Goswami: Ebből fejlődik a pillanatnyi valóságunk, és ezt kizárólagosan csak a kreatív misztikus élményekben tapasztaljuk meg, vagy olyan archetípusokban, mint a szerelem, a szépség, az igazság, a jóság. Ez az, amit Dr. Laitman mondott, azt hiszem. Ha bevonjuk magunkat értékekkel és erényekkel, akkor esélyt kapunk arra, hogy ezt a valóságot sokkal tágabban érzékelhessük, ahhoz képes, mint amikor csak a hétköznapi értelemben beszélünk az ego dolgairól.
MV: Egyetért azzal, hogy az egyfajta etikai minőségek, azaz ezek az ideális tulajdonságok, mint a szeretet, stb., és ahogy ön említette, az adakozás vagy a megszerzés … ezek a dolgok választhatnak el minket a kvantum erőtől?
Michael Laitman: Meg tudjuk megváltoztatni a saját anyagunkat, amelynek a megszerzés a természete, a kapni akarás; képesek lehetünk ezen természet fölé emelkedni. Ez egy nagyon bonyolult technika, de a Kabbala bölcselete lehetővé teszi számunkra, hogy ezt megtegyük.
Amennyiben fölé emelkedünk – vagyis megváltoztatjuk a szubsztanciánkat, amiben eddig magunkat éreztük -, akkor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat is a valóság felé. Ez nem olyan, mint amikor elkezdünk kedves módon viselkedni másokkal, itt nem valami ilyesmiről van szó. Most egy másik valóság észleléséről beszélünk, amibe a személy belép, és akkor egy ellentétes világot kezd el látni, egy más világot. Látja az erőket – tényleges erőket -, amelyekre a fizikusok nem tudnak hivatkozni. Olyan erőket tapasztalhat meg, amelyek az anyag mögött működnek.
Amit Goswami: Igazából ma a fizikusok már képesek azonosítani ezeket az erőket, ezt a minőséget. Önnek teljesen igaza van, Dr. Laitman. Amit a fizikusok most mondanak nekünk az az, hogy a kvantumfizika szerint különbség van az ego általi hagyományosan tapasztalat és a kreatív tapasztalat, az elsődleges tapasztalat között.
A látásmód kontextusában bekövetkező változás, hogy hogyan látjuk, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a dolgoknak, amit láttunk, hogy mi történik ebben a kreatív élményben, ez az áttérés, az ego szintjén felépített valóságból, szemben a kvantumszinten felépített valósággal. Ezt hívom én “kvantum énnek”; a Kabbala talán más néven nevezi. Azonban ez a felfogásváltozás eredményezi azt, hogy bár történjék ugyanazon esemény, az a személy, akinek felfogása az ego szintjén alapul, sohasem lesz képes kilépni a saját valósága szerinti értelmezésből.
Michael Laitman: Abból, amit hallottam, talán a fizikusok már elérkeztek abba az állapotba, ahol megértik, hogy meg kell változtatnunk a kutató gondolkodásmódját annak érdekében, hogy felfedezhessék az új jelenségeket, jól értem?
Amit Goswami: Igen, ebből az is következik, hogy a kutató öntudatának át kell alakítania a saját tulajdonságait annak érdekében, hogy kutathasson a témában. Ez az oka annak, hogy sok kutató még mindig ragaszkodik a régi paradigmához, mert az új paradigma túl sokat követelne meg a tőle.
Tehát, a kutatóknak nem csak megfigyelőként kell a dolgokra tekinteniük, nem mellőzhetik saját maguk gondolkodásmódjuk átalakítását sem. A kutató – szó szerint – ha nem kezd változtatni a hozzáállásán, akkor koncepciója a régi összefüggésekben fog végződni. Talán néhányan készen állnak majd, hogy kilépjenek tudós elméjükből, de ez a paradigmaváltás időt igényel Dr. Laitman, sajnos.
Michael Laitman: Tehát vannak olyan fizikusok, akik már készek saját maguk megváltoztatására, hogy megkaphassák ezt az új tudatot, az újfajta érzékelést?
Amit Goswami: Abszolút vannak ilyen fizikusok, és arra kérem azokat, akik elkötelezettek az átalakulás iránt a kutatásuk közben, váljanak “kvantum-aktivistává” is.
Michael Laitman: A kvantumfizikán belül, akik tanulják és kutatják a kvantumfizikát, és úgy érzik, ez a változás szükséges. Milyen változáson kell nekik keresztülmenniük?
Amit Goswami: Nos, a változás. Először is túl sokat törődnek a külső anyagi világgal, mert ami úgy tűnik, hogy kívül bukkan fel, nem is igazán kívül van – ahogy azt az előbb elmondta – , ez sokkal inkább bennünk van. Azonban van itt egyfajta belemerülés a külső anyagi világba, amiből vissza kell váltani a megtapasztalt belső világába, el kell mozdulni attól a jelentéstől, amit mindennek tulajdonítunk, ebbe beleértve az anyagot is. Az anyagnak egyre kevesebb figyelmet kell szentelni, és a belső értékeknek kell egyre fontosabbá válniuk. Más szóval, a szeretet élményének meg kell előznie az anyagi objektumokkal való foglalkozást.
Michael Laitman: Talán elérkezünk egy olyan helyzethez, ahol a pszichológia segíthet a tudósoknak a változásban, és hamarosan elérkezünk egy „felső” kvantumfizikához.
Amit Goswami: Remélhetőleg képesek leszünk együtt dolgozni. A kvantumfizikusok és a Kabbalisták, és minden más spirituális személy, együtt, egymást segítve, abban az értelemben, hogy míg mi kvantumfizikusok segítséget adunk tudományos nyelven leírni mindazt, amit önök, Kabbalisták és filozófusok mondanak; önök pedig megtanítják nekünk, hogyan kell átalakítani magunkat, a gondolkodásmódunkat. Mivel az átalakulás nem csak egyfajta megértése a dolgoknak, nem csak egy elméleti átalakulás, hanem egy olyan, amit a mindennapi életben is véghez kell vinnünk; az elméleti ismereteket a gyakorlatba kell átültetnünk, de ez nem egyszerű. Csak azok, akiknek ez sikerült már, azok lesznek képesek vezetni bennünket. Tehát ebben az értelemben most egy új korszak kezdődik a tudomány és a spritualitás kölcsönös együttműködésével.
MV: Milyen tulajdonságokkal, milyen átalakuláson kell átesni a kutatóknak? Milyen hozzáállást kell kifejleszteni a tudósoknak?
Michael Laitman: Látjuk, hogy mindannyian csak elnyelünk, magunkhoz ragadunk, az önszeretet állapotában, az egoista szeretetben. Azonban a természet két erővel bír.
Még akkor is, ha végre az ember olyat cselekszik, mintha valaki felé adakozna, még akkor is annak érdekében cselekszik, hogy valamilyen profitra tegyen szert. Olyan ez, mint a pincér az étteremben. Ő kihozza neked az ételt, de cserébe fizetést és borravalót akar. Tehát alapvetően minden cselekedetünk valamiféle profit elérését szolgálja, e nélkül még megmozdulni sem lennénk képesek.
A természetet azonban két erő működteti, ellentétes irányú erők vannak jelen. Nem jelenthetjük ki, hogy ezen két erő a mi fennhatóságunk alá tartozik. Még ha elég erőnk is van ahhoz, hogy mértéktelenül adakozzunk, magunkat teljesen figyelmen kívül hagyva, még ha látszólag úgy is tűnik, hogy én a te vágyad kielégítésén dolgozom, saját magamat teljesen mellőzve, akkor sem mondhatjuk ezt. Ez nem olyan adakozás, mint egy anya adakozása, szeretete a gyermeke felé, amit ő tesz, érez az egy ösztönös szeretet, nem irányított.
Amennyiben nincsen szeretet közöttünk, de én mégis megadom neked azt, amit akarsz … Ha ezt meg tudnánk tenni, ha rendelkeznénk ilyen fajta felfogással, amiben úgy látnám a hiányosságaidat, a vágyaidat, mindezt az egomon kívül, túl azon, amit elképzelek magamban, akkor rendelkeznék egy olyan valóságérzékeléssel, mely túlmutat magamon. Ez az ahova meg akarunk érkezni. Mi is a tényleges valóság rajtunk kívül? Nem az, ahogy azt magunkban ábrázoljuk, nem az, ahogy a tudatossággal leírjuk számunkra.
MV: Szóval ebből a szempontból az énen, vagy ami ezen a folyamaton keresztül történhet, legyen az akár egy tudományos folyamat, vagy legyen az bármilyen folyamat, hogy az összes lehetőségünk alapvetően korlátozva van?
Michael Laitman: Ez az, ahogy mi felépülünk.
Amit Gotswami: Valójában a kvantumfizika képessé tesz minket arra, hogy felismerjük, amiről olyan csodálatosan beszélt. Van egy fontos jellemzője ennek a csökkenő okságnak, az úgynevezett “non-lokalitásnak”. Más szavakkal mi mind egyek vagyunk. A jelnélküli kommunikáció folyhat közted és köztem, amikor mi valóban szeretjük egymást. A valódi szeretet jelnélküli kommunikáció, nincs szüksége semmi vivőjelre. Nem kell azt mondanom, hogy „Szeretlek téged”, hogy tudd, hogy szeretlek. Szóval mi igazolni tudjuk ezt a két erőt, amiről beszélt, ezt meg tudjuk tenni a kvantumfizikában.
Azt mondjuk, hogy bizonyos tevékenységek, néhány választás, elvisz minket a non-lokalitás felé, a non-lokális tudatosság felé. Ezek azok a döntések, amikre azt mondjuk, hogy “jó”, és vannak bizonyos döntések, amik elkülönülést okoznak. Ezek minket egyre jobban belenyomnak az egonkba; és egyre messzebb és messzebb visznek ettől a nem lokális tudattól. Ez az, amit mi valójában úgy különböztetünk meg, mint hogy “rossz” vagy “gonosz”. Ez nem egy kettősség; ez csupán a mi reakciónk, hogyan választunk. Ha a versengést, féltékenységet, a tudást választjuk, akkor távolodunk a szeretettől. Mivel, ha azt választjuk, hogy szolgáljunk borravaló nélkül, ahogy Ön említette a pincért az étteremben, akkor a szeretet felé haladunk. Tehát a non-lokalitás felé közeledve, vagy attól távolodva, nagyon gyönyörű megkülönböztetéseket tehetünk, amiket a kvantumfizika ad nekünk.
Michael Laitman: Képesek a fizikusok megmagyarázni … megértik, hogy minél inkább előrehaladunk egy olyan állapot felé, amely időtlen és tér nélküli, ezek a tendenciák tesznek minket eggyé a szeretet állapotába? Vajon értik ezt? Össze tudjuk kötni ezt a két nyelvet eggyé: az érzelmek nyelvét és a fizika tér-, hely-, és időnélküli terminológiájának nyelvét?
Amit Goswami: Nagyon szépen fogalmaz, Dr. Laitman. Valóban, a jelnélküli kommunikáció a téren és az időn kívül történik, más szóval, nincs tér és nincs idő a valóságban. Szóval, túllépünk a téren és az időn, ez a mi célunk.
Michael Laitman: Tehát ez kényszerít bennünket, hogy elérjünk valamiféle kapcsolatot közöttünk?
Amit Goswami: Ez így van. Ez a kapcsolat. Ez a kötelék. A Kabbala úgy mondja, hogy: “nincs tér, nincs idő”, mi azt mondjuk: “non-lokalitás”. Van egy kísérletileg meghatározható terminológiánk, elég hozzá csak egy kommunikációs kapcsolat, ami a szeretetről szól. Meg kell vizsgálni, hogy milyen fajta jelre volt szükség a kapcsolathoz. Ha nem találtál jelet, akkor tudjuk, hogy elértük a nem-lokális tudatot. Ha viszont a jel létezett, akkor tudjuk, hogy csak beszéltünk a szeretetről, de nem volt igazi szeretet.
Michael Laitman: A Kabbala úgy tekint az evolúcióra, akár nemzedékről nemzedékre, akár az egyén életén belül vizsgálódunk, az evolúció a mi egonk evolúciójából származik; a vágyaink nőnek. Más szavakkal a vágyak növekednek az emberekben, és ez ösztönzi őket, hogy fejlesszék a technológiát, a gazdaságot, és az emberi társadalmat, stb. Érdekes, hogy amikor megérkeztünk a mi generációnkhoz a korlátaink határához, amikor mi már nem tanulunk a valóságról többé, ekkor, mintha megpróbálnánk behatolni a valóság határaiba. Mit gondolsz? Mit szimbolizál ez?
Amit Goswami: Amit a materialisták mondanak az alapvetően az, hogy nincs szabad akaratunk, nincs választásunk; mi csak termékei vagyunk a newtoni és a darwini determinizmusnak. Az evolúció agytekervényeket adott nekünk, és mi tehetetlenek vagyunk velük szemben. A spirituális hagyomány azt mondja, hogy bár mi a versengés eme negatív agyi hálózatával rendelkezünk, pl. kapzsiság, féltékenység, harag, de létrehozhatjuk a saját valóságunkat a pozitív érzelmeink és kapcsolataink által, és létrehozhatunk pozitív érzelmi, agyi áramköröket, amik felülírják a negatív érzelmi, agyi áramköröket; és ezen a módon le tudjuk győzni az alap vágyainkat.
Michael Laitman: Azonban ez előtt, nincs választásunk. Mielőtt megérkezünk ehhez a pozitív valósághoz, itt látszólag nincs más választásunk, kizárólag az ego erején keresztül haladunk előre, a gonosz erő, ami a nyereséget veszi figyelembe, amennyire csak lehetséges, a minimális erőfeszítéssel. És ez a formula, ami által mi létezünk. Ez azt jelenti, hogy, amíg nem alakítjuk át magunkat valamilyen módon, amíg nem emelkednünk fel az adás és szeretetet állapotához, és nem irányozzuk magunkat a két erő: megszerzés és adakozás közé, a gyűlölet és a szeretet erői közé, addig mi nem is fogunk rendelkezni ezen két erő felett. Mert ezek között van és lesz a szabad választásunk. Egyelőre nem létezik bennünk, és talán ma már elérkeztünk ahhoz az állapothoz, ahol ez egyre világosabbá válik számunkra, hogy ez az, amit az emberiségnek el kell fogadni.
Amit Goswami: Igen, ha nem kompenzáljuk a negatív tendenciákat és az agyi áramköröket, akkor automatikusan kompenzálódnak, agyi áramkörök, amelyet a szeretet önkéntes cselekedeteivel teremtünk meg, szándékos gyakorlás által; mi valójában becsapjuk magunkat; mi kompromittáljuk a képességeinket, hogy létrehozzuk ezt az új, nagyon szerethető jövőt magunknak.
Michael Laitman: Amikor elérjük ezt az új valóságot, amikor rendelkezünk majd ezzel a két erővel és szabadon használhatjuk a negatív és a pozitív erőt, ezután már nem hívjuk őket negatívnak vagy pozitívnak… Hol van itt Isten, a Felső Erő ebben a helyzetben? Rendelkezni fogunk mindkét erővel, és pontosan ez tesz majd képessé, hogy szabadok legyünk az új tudatosságban és a valóság újfajta érzékelésében. Van itt hely egy még magasabb erőnek? Vagy talán, a pozitív erő, a szeretet és adakozás ereje, amit el fogunk érni, ez majd elégedettséggel tölt el minket, és szabad emberré változtat minket.
Amit Goswami: Azt hiszem megfelelővé válunk ebben az esetben. Mi történik, ha ez az egyensúly megszületik az adakozás és a megszerzés között, a negatív és a pozitív között, és az egonak nem kell cselekedni többé. Mi egy olyan szintre fogunk érni, ahol a választásaink ténylegesen Isteni választásnak tekinthetőek, melyben mindig minden megfelelően történik. Ez a lépés, lépések fognak minket az evolúció újabb és újabb fejlődési szakaszai felé vezetni.
Michael Laitman: Más szavakkal, a harmadik erő, amit úgy nevezünk, hogy ”Isten középen”, a helyes választás maga, a két erő között, középen?
Amit Goswami: Igen, valahogy úgy. Azáltal, hogy egyensúlyba kerülünk, föladtuk az egót, és a Teremtő képes lesz megnyilvánulni.. És ezután, egyre többé és többé válunk – Istenné.
Michael Laitman: A választásunkon belül.
Amit Goswami: A választásunkon belül, amikor is a Teremtő választása és a mi választásunk azonossá válik, a választás helyessége pedig nem megkülönböztethető Tőle.
Michael Laitman: Én egy Kabbalistát látok benned.
Amit Goswami: Köszönöm szépen! Azonban a kvantumfizika valóban egy nagyon-nagyon jó terminus, amely megalapozza a kapcsolatokat az ősi hagyományokkal. Amit az ősi hagyományok megéreztek kreativitással, kreatív betekintéssel, azt most kvantumfizika is alátámasztják tudományos adatokkal, és tudományos elméletekkel, és a tudományos előrejelzésekkel. Szóval a kölcsönösen gazdagító viták és párbeszédek, mint amit mi is lefolytatunk most, vezetnek minket előre.
Ez az, amit a felszínre kell hozni. Nézd, ezek nagyon régi rendszerek, mielőtt még a vallások keletkeztek, amelyek jelenleg is emlékeztetnek minket, hogy a valóság alapvetően egy; ez mind a tudatosság. Van választás, és ez a választás azonos lesz a kreativitás isteni uralmával, és ez elvisz minket az átalakulás felé. Ez az összefoglaló, amit a kvantumfizika is mond. Ez olyan csodálatos!
MV: Beszéltünk a non-lokalitás jelenségéről, az erre való felkészülés során nézegettem az internetes oldalukat. Rájöttem, hogy Goswami professzor és Laitman doktor mind a ketten, ugyanakkor, írtak egy levelet Obama elnöknek felajánlva ezt a magasabb, átfogóbb szemléletet. Szóval kvantumos szinten önök testvérek, látom, hogy közös céljuk van.
Nagyon szépen köszönöm, hogy eljött hozzánk Goswami professzor. Ez csodálatos, gyönyörű, és nagyon tanulságos volt. Szeretném még megköszönni Laitman doktornak ezt a nagyon élénk beszélgetést.
Ezzel zárjuk programot itt, a kapcsolat ezen örömteli helyén. Találkozzunk legközelebb. Jó éjszakát!
SzL
KA

17 aug 2015

Alagút egy ellentétes világba

alagút

Számomra, az egész világ fel van osztva azon az alapon, hogy mi az, ami bennem található és mi az, ami rajtam kívül.  Van a testem, amely kitölt valamilyen helyet, és van a körülöttem levő világ. A számomra a legfontosabb dolog én magam vagyok, minden egyéb csak másodlagos, amely szintén fel van osztva annak a fontosságnak az alapján, hogy mi az, ami előnyös a számomra és mi az, ami kárt okoz nekem.

De tételezzük fel, hogy én megcserélem önmagamban ezeket a részeket és elérek egy állapotot, amelyben a rajtam kívül levő dolgok fontosabbá válnak számomra, mint önmagam. Ezáltal, egy belső forradalmat csinálok magamban, egy belső fordulatot hajtok végre a felfogásomban, amely egy új viszonyt épít ki a valósággal önmagamon belül. Elkezdek birtokolni egy ellentétes értelmezést az idő, a mozgás, a hely a jó és a rossz koncepciójával kapcsolatosan, azaz minden teljesen ellentétessé válik az előző érzékelésemmel

Egy olyan világban találom magam, amely ellentétes (egy anti-világban), azaz amely teljesen ellentétes a jelenlegi világommal!  Ez teljes egészében más fajta irányban mozog, a múltban a jelenben és a jövőben, minden korlátozás nélkül.

A térérzékelésem megváltozik, többé nem vagyok egy bizonyos helyhez kötve. A fizikusok beszélnek a világegyetem féregjárataiban való létezéséről, és hogy ezekbe képesek vagyunk belépni. Be kell hatolnunk abba a világba amely túl, van, az anyagon.

Természetesen, én úgy tekintek önmagamra, hogy az sokkal fontosabb számomra bárminél, amit kívül találok, azonban ha én képes vagyok a fent említett érzékelést magam köré kiterjeszteni, azaz magam által döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, akkor ezen a szinten az idő urává válok.

Azonban a fizikusok a tér elhajlásáról is beszélnek, egy elméleti nézőpontból megfigyelve, mintha egy különleges eszköz segítségével vizsgálná a teret egy földi ember (aki a tér elhajlását nem érzékelte azt megelőzően).  Lehetetlen átlépni a fizikai világ határait ezen, módon, azaz egy eszközzel. Ilyen módon ugyan azt az anyagot fogják látni az idő a tér, és a mozgás egy nagyobb felbontásán keresztül.

Eközben a Kabbala bölcselete az ember valóség érzékelésének megváltozásáról beszél váltakozó érzékeléséről beszél, amennyiben képes felszámolni az anyagtól való függőségét. Lemeztelenítve és megszabadulva az anyagtól az Univerzum közepén és keresztültekintek rajta, minden behatároltság nélkül, és megláthatom azt a helyet, amelyből Kiáradó Erő okozta az Ősrobbanást. Ez az Erő biztosította az energiát ennek a hatalmas univerzumnak a megteremtéséhez és fejlődéséhez és juttatta el addig a pontig ahol én most vagyok.

Miközben én vissza pillantok, mert meg szeretném látni azt az Erőt, ami az ősrobbanást okozta, mert pontosan ez az amit meg akarok vizsgálni, azonban nincs mit megvizsgálnom a Világegyetemünkön belül,  mert ez az egész csak ennek a kezdeti Erő hatásának az eredménye. Ha én megértem és megismerem ezt a Forrást (eredetet), akkor bennem is azonnal megjelenik az eredet összes következménye.

Azonban magából a következményből nem tudjuk feltárni és tanulmányozni az Eredetet. Láthatjuk, hogy az emberiség még nem áll készen a fejlődésnek erre a szintjére és általánosságban ki is jelenthetjük, hogy a Forrás nem tárható fel ezen a módon.

2014.04.17, A Kab.Tv. “Egy új élet” cimű műsorából

forrás: A Tunnel To The Opposite World

Posted on June 13th, 2014 at 8:46 am

מנהרה לעולם הנגדי

פורסם: 8.06.14, 16:00

ford: BS

lekt: KA

 

 

 

18 jún 2014

A változás képlete

A változás képlete

Kérdés: A munkám során mostanában kapcsolatba léptem számos professzorral, és többek között beszélgettem velük a Kabbaláról is. Meg kell mondjam megértették annak alapelveit, de mégsem hittek bennük.

Válasz: Igaz. Ők racionálisan közeledtek a témához. “Oly sokat tanultunk már a világunkról más fajta tudományok által, hogy már teljesen tiszta képünk van az egészről. De itt van ez a fiú, aki nem tűnik őrültnek, jön és elkezd beszélni valamiféle koncepcióról, mi pedig nem vagyunk biztosak abban, hogy honnan is szedte azokat. Azt mondja, ez az alapja az összes tudománynak és minden a Fénytől és az edényektől származik.”

“Mi semmit sem tudunk azokról. Semmiféle bizonyítékot nem találunk arra, amiről beszél. A magyarázatai talán nagyon logikusnak tűnhetnek, azonban a bölcselete mindössze virtuális feltételezésen alapszik. Tegyük fel, hogy mindez mégis úgy van, ahogy mondja, ezeket a feltételezések egy tökéletes filozófián alapszanak.”

“De miért kellene mindezt tudományként elfogadnunk, ha szerinte viszont a mi normáink nem tudomány? Egy tudomány az, amit meg lehet tanulni és arról elmélkedni. Azt mondja, hogy az ő tudománya csak megmutatja mi szerint éljél és az belsőleg változtat meg. Mi soha ezelőtt nem hallottunk ilyen dolgokról. Mit jelent az, hogy “megváltoztatni az emberi természetet”? Van egy kultúránk, egy oktatási rendszerünk, azt tanítjuk az embereknek, hogy legyenek kedvesek, empatikusak; mi lenne még ettől is jobb? Mit kezdjünk ezzel a tudománnyal?

A tudósok nem képesek elismerni az észlelések viszonylagosságát. Nem értik meg, hogy a személyen belüli változások megváltoztatják annak valóságát is, mivel mindez a belső válaszok által lett megalkotva.

A Kabbala Bölcselete pontosan elmagyarázza ezeket a kölcsönös kapcsolatokat; amilyen mértékben változom magamon belül, olyan mértékben fog a világ is változni érzékelésemben. Ez a kulcs formula, van egy állandó tényező és egy változó paraméter, ami az edényt, vágyaimat, érzékenységemet, gondolataimat stb. tükrüzi; azok megváltoznak és aztán a világ is változik.

A változás képlete

Az “X” vagyok én, a “K” a rögzített együttható, és az “y” pedig a világ. Azokhoz szólok, akik hajlandóak meghallgatni.

A tudósok még nem állnak erre készen. Hiányzik nekik egy új vágy, ami kihúzná őket ebből a világból. Ha nekik még ez a vágy nem alakult ki, nem fognak meghallani engem. Az egyénnek nem csak az e világ jelenségeire kell érzékenynek lennie, hanem a spirituális világ dolgaira is.

Kérdés: Szóval akkor mit is jelent mindez? Az intelligens emberek, a tudósok nem képesek minket megérteni?

Válasz: Ők jelenleg a legnagyobb ellenzői ennek, mivel biztosak abban, hogy szilárd talajon állnak.

Kérdés: Akkor kihez fordulhatok?

Válasz: Létezik egy kabbalista mese egy Ptachiya nevű emberről, aki egy városhoz érkezett és minden “üres” embert elvitt a sivatagba. Ezután, amikor az élet értelméről kérdezték őket, úgy érzeték magukat, hogy ők nyomorultak és üresek. Habár, a személy mégsem érzete ezt, nem volt edénye, nem volt vágya erre, vagyis nem érte el az észleléshez szükséges szintet.

Természetesen nem szabad abbahagynunk a terjesztést, de csak az a személy képes meghallani a kabbala bölcseletének üzenetét, akinek van szívben lévő pontja. Egy másik alternatíva, hogy megvert állatként érzi majd magát, aki nem tud sehova sem menekülni az ütések elől. És csak ezután áll készen arra, hogy kövessen minket, hogy megszabadulhasson a bajoktól.

2013.01.02, Napi kabbala lecke – negyedik részéből, “ Test és lélek”

SzL

05 jan 2013

86 queries in 0,162 seconds.