kongresszus

Kérdés: Létezik egy bizonyos kettősség: egyrészt az egységre lépés a Teremtővel, másfelől a kapcsolódás a barátokkal.

Nem tudok egyenlőségjelet tenni a két koncepció közé. Az az érzésem, hogy vagy a barátaimmal, vagy a Teremtővel vagyok. Ez bálványimádásnak számít? Vagy: ez a hozzáállás bálványimádást eredményez?

Válasz: Igen, így van. Ha az egoizmusod húz a Teremtő felé, ez bálványimádás. Úgy tűnik az egónak, hogy a Teremtőnél talál kitöltést. Ilyen módon akarja, hogy kötődj a Teremtőhöz: “akarom a Teremtőt, szeretem a Teremtőt, egyesülünk, megtöltöm magam Vele, megteszek Őérte mindent, ha Vele vagyunk, mindent sikerre viszünk.

Megjegyzés: Igen, de a Teremtő benne van a barátokban. Ő áll mögöttük, Ő van a kapcsolódásban. De ezt csak tudom, és nagyon ritkán érzem.

Rav kommentje: Ez a problémád.

Kérdés: Képesek vagyunk ezt együtt megoldani?

Válasz: Nem, ezt a tizeseddel és a Teremtővel fogod tudni megoldani. Nincs más mód.

Kérdés: Mit kell nekem személy szerint adnom a tizesemnek, hogy végre ne erre a “mitológiai figurára” összpontosítsak?

Válasz: Magyarázd el nekik, hogy a Teremtő kizárólag a tizesen belül érhető el. Máskülönben nem találsz Rá, vagy a bálványimádás bűnébe esel. Úgy is hívják ezt, hogy “teremtünk magunknak egy bálványt”, valamilyen szobrot.

Csakis a tizesen belül, és csak akkor nyilvánul meg a barátok között az adakozás általános képe (aminek a neve: Teremtő), ha ők megfelelő viszonyt alakítanak ki egymás között. Ezért mondja a Teremtő: “Te teremtettél engem.” Valóban, az egymással való helyes kölcsönkapcsolatok segítségével megteremtjük a Teremtő képét. Mindezek előtt Ő nem is létezik. Ebből kifolyólag hívják a Teremtőt Bore-nak — Bo u-Reh (Gyere és láss!)

https://laitman.com/2019/11/how-not-to-be-an-idol-worshiper/

Kérdés: Mi az engedményeken alapuló kapcsolat lényege?

Válasz: Ez az, amikor készen állok mindenben szabad utat engedni a barátoknak annak érdekében, hogy egységre lépjek velük. Egység nélkül nem lenne lehetőségem, hogy befolyást gyakoroljak a sorsomra, a Teremtőre, aki a végzetem irányítója.

https://laitman.com/2019/11/connection-based-on-concessions/

Kérdés: Folyamatosan ez a kérdés kísért: Mi történik? Miért nem vagyok képes kapcsolódni a többiekhez? Érezni akarom a közös vágyat (Hisszaron), de nincs kapcsolat, nincs érzés a csoportban. Mi hiányzik?

Válasz: Belőled hiányzik valami.

Kérdés: Ez annyit jelent, hogy még nem állok készen?

Válasz: Ne azt mondd, hogy nem állsz készen. Az a tény, hogy itt vagy, egy jel, hogy készen vagy. Innentől minden az erőfeszítéseiden múlik. Ne próbáld felmenteni magad azzal, hogy nem vagy kész. Célzatosan kapsz akadályokat, azért, hogy ne csak a szükséges erőfeszítéseket kelljen megtenned. Neked kell létre hoznod őket, könyörögnöd, követelned kell, hogy minden áron egyesülj a tizeseddel. Ezt kell tenned a jelenben. Máskülönben, nem hozott volna ide az élet.

Ne mondd ezt: “Elmúlt egy újabb kongresszus. Nem tudom, mit hoz a jövő. Talán majd legközelebb…” Vagy más hasonló kifogást.

Mindezt felülről kapod. Ezek nem a te gondolataid. Az embernek nincsenek saját gondolatai, ne szidd magad miattuk! Minden felülről jön, és ezért minden akadályt a Teremtővel kell összefüggésbe hozni. Ne hallgass Rá! Ezt úgy is hívják: “segítség önmagad ellen”. Szándékosan lök el, hogy kifejlessze benned a helyes vágyat, ami minőségben és mennyiségileg is a Vele való egységre irányul.

Egy szóval: szedd össze magad, és haladj tovább az úton!

https://laitman.com/2019/10/dont-try-to-justify-yourself/