kabbalista magyar nyelvű blogja
Szerző: Tomi | Kategória: kongresszus
Csak néhány nappal ezelőtt fejeztük be az éves Kabbala Kongresszust New Jersey-ben. Nagyon erős esemény volt, ami egyesített minket, és ahol mindannyian egynek éreztük magunkat. Azonban ne felejtsük el: az erőfeszítésekkel, – hogy kapcsolatban maradjunk – minden napot érezhetünk úgy, mint egy kongresszust!
Tovább >
16 máj 2018
Szerző: Tomi | Kategória: kongresszus
A Facebook oldalamról: Michael Laitman 2018/02/27
Az első képek a 2018-as Kabbala világkongresszusról:
Via – Laitman Blog
Tovább >
11 Már 2018
Szerző: Szorinn | Kategória: csoport, kongresszus, zuhanás
Kérdés:
A csoport szétesett, a Szent pétervári kongresszus után, és csak egy vagy két ember jön el a reggeli leckére. Mi történt a csoporttal? Mindenkinek hirtelen súlyos személyes problémái vannak. Hogyan tudjuk legyőzni ezt a helyzetet?
Válasz:
Mi állandóan elfelejtjük, hogy semmi sem történik véletlenül, és mindent a Teremtő által hajtunk végre. Bármit is, amit kapunk, mi egy kiszámított módon az általános rendszer vezetése által kapjuk meg. Ez a rendszer az általános és az egyéni is.
Hirtelen, a barátok a csoportban rosszul érzik magukat, néhánynak külső és belső problémái vannak. Mindenkinek megvan a saját személyes vagy családi problémája. Nem értik, hogy valójában ez nem probléma. Csak egy probléma létezik és ez a kapcsolat hiánya a Teremtővel! Minden más csak a kapcsolat külső képe. Nincs ennél semmi több!
A te kapcsolatod fokozata a Teremtővel a szabály szerint, “jobb vagy rosszabb”, feltárul különböző eseményekben, amelyek láthatóak, a munkában, otthonban, a családban, a gyerekekkel, vagy magaddal, az egészségben, illetve a különböző belső érzésekben vagy különböző hangulatokban. A Teremtő teszi mindezt, annak érdekében, hogy alaposan átmosson téged mindenféle állapotban, hogy kicsavarjon, mint egy rongyot, és megmutatja neked hogy mit érdemelsz.
Ő kiszámított módon teszi ezt, a helyzettől függően és az egyetlen szándékkal, hogy mindig meglegyen egy esély a felemelkedésre. Ha nem tudok felemelkedni az állapoton, ez annak a jele, hogy nem használom megfelelően a feltételeket, amelyek nekem adottak.
Nincsenek az állapotok zsákutcában! Minden ki van mérve előre és a Teremtőtől érkezik egyetlen szándékkal, hogy felemelkedjek egy magasabb szintre, és nem, hogy letaszítson valahonnan. Mivel ez az állapot ellentétes lenne a teremtés tervével. Még ha úgy érzitek, hogy zuhanásban vagytok, ez az alacsonyabb szintnek az érzékelése, amely a Felső állapotból már előre el van határozva. Mi a szándéka az alacsonyabb állapotnak? Ez a Felső állapot, amelyet te érzel a korrigálatlan “edényedben”, és ezért tűnik alacsonynak számodra.
A zuhanás a vágynak a következő állapota, és bár még nem korrigáltuk, de ez már a következő állapot. Tehát nincsenek zuhanások és emelkedések! Mindig emelkedünk a modul szerint!
Itt most megtapasztaltok mindenféle ürességet, félelemet, idegességet, teljes apátiát és mindent, amit zuhanásként érzünk, ez honnan ered? Ez az én növekvő egómban történik, a nővekvő igényemben és érzésemben, amely már tartalmazza a következő állapotot, feltárul korrigálatlan formában és nem a Fényben.
Szóval, a nap az éjszakával kezdődik. Az éjszaka az a felkészülés a Fényhez. Mi tanuljuk a “Tíz Szfira tanulmányában”, hogy a korrekció az éjszaka folyamán történik. Majd eljön a reggel, de nem az óra szerint, hanem amikor a korrigáljuk ezeket az “edény”-eket, vágyakat.
2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”
Ford: B S
Szerk: Sz I
12 Sze 2013
Szerző: nandor | Kategória: fejlődés, kongresszus, spirituális munka, vágy, valóság törvényei
Kérdés:
Mi a feltétele a korábbi egyesülésre irányuló vágyamnak, ha a vágyam megért és megérez mindent bennem?
Válasz:
A spirituális munka folyamán, a vágyunk nem, hogy csökken bennünk, éppen ellenkezőleg, egyre többet és többet ért és érez. És bővítenünk kell, mert egyre integráltabbá válik. Elkezdem érteni, hogyan változik meg a valóság a képe, és a testem, hogyan ragad meg egy különös teret a fizikai térben, amely távolság érzést ad nekem, a másoktól való elszigeteltség érzetét, a fordítottság és ellentét érzését.
Olyan állapotba kell, hoznom önmagam, ahol úgy érzem, hogy elválok a testemtől. A test nem létezik. Van egyfajta kapcsolatom a testemmel, de az egó fölött, köztem és a többiek között. És a test nem létezik, az egy önző forma a képzeletemben, a tudatomban. Meg kell tanulnunk elképzelni ezt a jövőbeli állapotot. Ami engem érdekel, az csak a közöttünk levő spirituális egység. A testek nem nagyon számítanak, majd meglátjuk, hogyan tűnnek el.
A Kabbala Bölcseletében megtanultuk a spirituális edény megszületését, az állapotok növekedését és változását. Ugyanez történik velünk a mi világunkban – a születés és a növekedés az állati testünkben, ez alapvetően ugyanaz az egó. A test az, ami létezik a képzeletünkben, az valójában ábrázolja az egónkat. Majd feloldódik, eltűnik, meghal, és a helyében egy másik test jelenik meg, megint egy másik, és így tovább, amíg kijutunk a végső korrekció szintjére. Mi állandóan visszatérünk a testbe, mert szükséges, hogy el tudjuk érni a függetlenségünket valamennyi spirituális szinten.
Minden spirituális szint között egy vágás létezik, egy törés. Amikor megkapsz egy fokozatot, akkor le kell, hogy essél egy fokozatot ebbe a világba, legalább érezd egy pillanatra, hogy csak egy állati állapotban létezel, és akkor elkezded megszerezni a következő spirituális fokozatot, egy magasabbat. Folyamatosan lezuhansz erre a szintre, és újra végrehajtasz egy energikus ugrást, egy jóval magasabbat a következő szintre.
Csak a korrekciók végén, amikor összegyűjtjük az összes fokozatot és integrált módon összekötjük őket, akkor jelenik meg a teljes korrekció utolsó állapota. Addig csak a diszkrét (különálló) értékeket javítjuk ki, pontosan úgy, ahogy egy elektron ugrik az atomon belül a következő szintre. Csak az általában kiugrik, és fotonokat bocsát ki, míg mi éppen ellenkezőleg, spirituálisan emelkedünk fel, és így állítólag lenyeljük az energiát az energetikai területből, amely az úgynevezett “Teremtő” vagy “Fény”, és megköveteli tőlünk, hogy minél magasabb pályára emelkedjünk fel.
2013.06.13, 2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus első leckéjéből
Ford: BS
Szerk: Sz I
27 jún 2013
Szerző: nandor | Kategória: kongresszus
Megcsináltuk a Kongresszust, “Eszünkbe jutottunk” egy picit. Van aki felemelkedést, és a más pedig zuhanást érez, nehéz elmondani, mindenki a saját állapotában van.
Most mindannyiunknak el kell számolni azzal hogy “Mi fog történni a lelkemmel?” és meg kell próbálni elkezdeni felemelkedni az összes súllyal, amit szereztünk a Kongresszus miatt.
Hol vannak a megkülönböztetések az ember és a csoport között, a magán-megsemmisüléshez, a cél fontosságának az ellenőrzéséhez, ami máris közel van, hogy elkezdjük valóban érezni először a lelki tulajdonságainkat?
Hogyan tudunk gyorsan készülődni a következő Kongresszusra? Kettő jön hamarosan: Az Európai Kongresszus Düsseldorfban, Németországban, és a Passover Izraelben, és keményen kell dolgoznunk, hevesen, hogy ez az egység igazi spirituális felemelkedést hozzon.
Cselekednünk kell, hogy az erőfeszítésünkön keresztül igazi spirituális megszerzést nehogy csak gyengéden érezzük a külsejéből. Ezek szerint tanulnunk kell, a múlt leckéket is megnézni, és készülődni a jövőre. Amennyi belső belátáson tudunk keresztül menni, ez lesz a felkészülődésünk a következő Kongresszusra.
2013.01.27, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből
DH
31 jan 2013
Szerző: nandor | Kategória: kongresszus
Kérdés:
Megérkeztem a sivatagi kongresszusra, és amikor láttam körülöttem annyi jó barátot, megkérdeztem magam: miért kaptam ennyi megtiszteltetést, hogy része legyek ennek a nagy társaságnak, mert nincs bennem semmi különleges?
Válasz:
Egyikünk sem választotta ezt az utat magának, felülről hozták el ide. Ha ezt megértjük, akkor nekem köszönetet kell, hogy mondjak.
A Teremtő elhozza a legjobb emberi sorshoz, és azt mondja neki: “Vedd!” Mindenkit elhoz ide, mert eljött az ő lelkének az ideje, hogy elkezdje a korrekcióját és tudatosan belé legyen foglalva a közös szerkezetbe, az úgynevezett “Malchut” vagy “Sechina”.
De ha Teremtő elhozta az embert ehhez a választáshoz, az nem azt jelenti, hogy minden az erőfeszítése nélkül halad. Az erőfeszítés a tudatában kell legyen. Mindenkinek elég volt már a csalódott élete, a vágya, sok mindenen ment keresztül: befejezte a tanulását néhány helyen, szolgált a katonaságban, megházasodott, vagy elvált.
De mindezt nem én tettem. Amikor vissza nézek, nem tudom elhinni, hogy mindezeken keresztül mentem, mindez megtörtént velem. Kezdem megérteni, hogy felülről vittek el ezekhez az eseményekhez és tapasztalatokhoz. És azért, hogy azonosítsam magam velük érzelmileg, felülről készítették el nekem ezeket az érzéseket.
Azonban, mostantól megadták nekem a szabad választást, hogy felhasználjam. Bár sokan vannak, akik jönnek és mennek, de a végén, valamikor vissza fognak térni. A kongresszus előtt kaptam sok levelet az egykori diákoktól akik már rég elhagyták a tanulást, csalódottak, de most vissza akarnak térni.
Ez is a sors, ne gondoljuk, hogy ez az ők határozatuk volt – így működik a Felső gondviselése. Így vissza kell venni őket, mint ahogy most megnyitottuk a kongresszust mindenkinek.
Mindent, amit a mai napig tettek veled azért történt, hogy lehetőséged legyen megerősíteni magad és kezeljél másokat, és ezért hálásnak kell lennünk.
2013.01.20, az Aravai Kongresszus 1. leckéjéből, “Láng a sivatagban”
BS
20 jan 2013
Szerző: nandor | Kategória: kongresszus
Kérdés:
Bizonyos része az embereknek a kongresszuson hatalmas belső nyomásban és imában vannak, és mások boldogok és mintha folynának, mint egy patak. Mi a megfelelőbb számunkra?
Válasz:
Mindkettő helyes, meg kell próbálni összekapcsolni ezeket az állapotokat, hogy ezekbe az erőkbe és a hatalmas nyomásba megpróbálni folyni az áramlattal, tartsuk magunkat minél közelebb a központjukba, és mozogjunk együtt velük. Csak be kell integrálódjunk a kongresszus áramlatába, mintha a két folyadék összekeverednének egymással.
De ezért természetes, hogy erőfeszítésre van szükség, mivel minden pillanatban azt kell éreznem, hogy én elmozdulok a helyemről. Mi enélkül a mozgás nélkül, nem tudunk a cél felé haladni, állandóan tartanunk kell ugyanazt az irányt, mint egy rakéta, amely állandóan készen áll a cél irányába: egyszer megszerzési erőben és máskor adakozási erőben.
Én vigyázok a közöttük levő egyensúlyra, nem veszítem el a vágy érzetét (Aviut), hanem összekötöm eggyé, és haladok tovább.
Vannak emberek, akik a természetüknél fogva könnyen kapcsolódnak be az áramlatba, mert a vágyuk könnyebb és gyorsabb, mint a másoké. Ez nem előny vagy hátrány, csak mindenkinek megvan a maga természetes jellege. Vannak nehezebb emberek, akik belső nyomást éreznek, nem tudnak könnyen a közös áramlattal folyni, és ez sok erőfeszitést követel tőlük.
Az első, akiknek könnyű integrálódni a környezethez, hozzáadja mindenkinek az inspirációt. És a második, akiknek nagyon nehéz a többiekkel együtt lenni, annak erőfeszítést kell hozzáadni. Tehát, van “Reshimó”, Szürő” és vágy, (Reshimó de Hitlabshut és Reshimó de Áviut), és ezen a módon történik az általános egység.
2013.01.20, az Aravai Kongresszus 1. leckéjéből, “Láng a sivatagban”
BS
20 jan 2013
Szerző: nandor | Kategória: kongresszus
Kérdés: Mi a vágy egysége?
Válasz: A vágy nem e világi vágyakra utal: étel, szex, család, pénz, hatalom, és tudás, hanem az egyesülés vágyára, hogy kilépjünk önmagunkból az adakozás felé.
Arra kell törekednünk, hogy egy hatalmas vágyat kapjunk, amit mindannyian akarunk. És amikor, ez által a vágy által felülemelkedünk önmagunkon, mi mindannyian kívánni fogjuk az egységünket, meg fogjuk kapni a Felsőbb Fényt, ami össze fog minket kapcsolni egy közös lélekké, egy közös spirituális rendszerré. Ott kezdünk el majd létezni.
2013.01.06, Virtuális lecke
SzL
13 jan 2013
Szerző: nandor | Kategória: egoizmus, kongresszus
Kérdés:
Milyen új fokozatra kell törekednünk a konferencia előtt?
Válasz:
A mi célunk, hogy kilépjünk önmagunkból, önmagunk felé. Azáltal, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, elkezdjük érezni, hogy ez mennyire távolabb tol minket, hogy visszazuhanunk magunkba és nem engedi nekünk, hogy a következő lépést megtegyük. A feltárás állapotának elutasítása az igazi egoizmus.
Az egoizmus nem az az érzés, amit a mindennapokban megtapasztalunk: otthon, a munkában, másokkal való kommunikációban. Az egy kicsit állati egoizmus független az egótól, amit korrigálnunk kell.
Precízen ki kell javítanunk azt az egoizmust, ami megjelenik az egymáshoz való közeledésünk kísérlete között. A mi feladatunk az, hogy ez ellen cselekedjünk.
Továbbá, az egymás utánni cselekedetek az egoizmust egyre csak távolabb és távolabb tolják, és ez a bizonyos erősségű nyomás és az elutasítás elvezeti a személyt a kétségbeséshez. És ha a személy nem hagy fel a próbálkozásokkal, folytatja a cselekedeteit ellene, összeadódik mindaz, és elkezdi érezni, hogy a segítség csakis felülről érkezhet, csak akkor, ha egy speciális erő jön hozzá, mert ő nem képes azt önmagától megtenni.
Természetesen, lehetetlen azt mondani előre, “Nem vagyok képes tenni semmit sem, segítsen valaki nekem.” Tenni kell ezt, sőt, el kell érni a kétségbeesés állapotát. De ez csak akkor történik meg, ha minden erőfeszítést megteszel, és még mindig nem értél el semmit sem. Tegyük fel, megtöltesz egy egész “zsákot” vagy “üveget” az erőfeszítéseiddel, és aztán a legtetején, az utolsó lépésnél ezt érzed:” Ez minden! Már csak a Felsőbb erő képes rajtam segíteni, csak akkor fog neked segíteni.” Ez az a pillanat, amikor a személy kap egy lehetőséget, hogy kérjen, és segítséget kap.
El tudod képzelni, hogy mennyi erőfeszítés kell megtennünk? De ha együtt tesszük, kölcsönös törekvésben, minden sokkal gyorsabban történik, míg ha külön-külön tesszük mindezt, eltarthat nem csak hogy évekig, de akár reinkarnációkon keresztül.
Ezért, használjuk fel az összejöveteleinket, hogy egységre lépjünk, egyesítenünk kell és felkészítenünk magunkat, hogy megtörjük az egoizmusunk külső burkát, hogy túl lépjünk azon, és hogy a szívben található pontok összekapcsolódjanak. Azután, el fogjuk érni azt az állapotot, amit remélem a férfiak is elérnek a saját kongresszusukon. És ekkor egyesítve leszünk.
2013.01.06, Virutális lecke
SzL
13 jan 2013
Szerző: nandor | Kategória: kongresszus
Kérdés: Milyen imának kell megfogalmazódnia, a nők egységéből?
Válasz: Egy tiszta imának kell megfogalmazódnia a nők egységes szívéből, amelyet a férfiak egységéhez intéznek, azzal a céllal, hogy azok még erőteljesebben tudjanak összeforrni, egységre lépni. Semmi több. Ugyan ennek kell megfogalmazódnia a férfiak részéről is, mivel a közöttünk lévő egységen keresztül érhetjük el azt, amit Ádámnak nevezünk, amelyen belül a Teremtő fel fog tárulni, ahogy mondva van: “ Van a nő és van a férfi, és köztük van a Shechina (Szentség).” El kell érnünk azt az állapotot, amikor a jobb és a bal vonal egyesül a középső vonalban, amelyben a Teremtő feltárul.
Tehát, most mind a nőknek, mind a férfiaknak fel kell készülniük: a nőknek a saját kongresszusukra és a férfiaknak is a saját kongresszusukra, ami ugyan azon a hétvégén lesz. S akkor, meg fogjuk látni, hogy mit kell tennünk: azt gondolom, hogy képesek leszünk megteremteni egy hatalmas vágyat, amikor a nők átadják nekünk azt az egyesített képet, amit az egységük alkot meg a spirituális nőről és a férfiak egysége ugyanígy megalkotja a spirituális férfi képét, majd pedig ezeket egyesítve képesek leszünk elérni a spiritualitást. El tudjuk kezdeni megérezni, mennyire hiányzunk mindannyian a spiritualitásból, ahogy azt a megszerzési edényeken belül elkezdjük érzékelni, és ahogy az adakozás minőség elkezd megjelenni a kölcsönkapcsolatokon keresztül, azaz azt, ahogy a Teremtő feltárul köztünk. Ez az, amit el kell érnünk!
Tehát az általános női vágy (Hissaron) akkor jelenik meg, amikor önmagunk fölé emelkedünk, hogy összetapadjunk a Teremtővel. Majd a Teremtőhöz vezető utunk felé megérezzük, hogy mennyire szükségünk van arra, hogy megtaláljuk a bennünket kiegészítő férfi részünket.
Ez a végső kapcsolat! Az ember érezheti, hogy ez örömmel tölti ki és, hogy ez a kitöltés, a legnagyobb extázis maga! Ezt lehetetlen szavakba önteni! Képzeljünk el, az összes embertől származó, különböző örömöket, melyek ez elmúlt, néhány millió évben bukkantak fel a Földön, és ez az öröm, amit a végső kapcsolat jelent, még ennél is milliószor nagyobb! Nincs semmi ehhez hasonlítható, és ez még csak a Nefesh de Nefesh Fénye, amely a legkisebb spirituális Fény.
Virtuális Leckéből 2013.01.16
ford: KN
13 jan 2013