Megjegyzés: Engem az élet értelmével kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak, és az, hogy miért kell hogy éljek.
Válaszom: Az élet értelme a gyökereink elérése. A gyökér, ahonnan leereszkedünk, a Teremtőben van.
A Kabbala bölcsessége szerint azt tanulmányozzuk, hogy a közvetlen fény négy fázisa hogyan terjed és fejlődik felülről lefelé, amíg meg nem teremtenek minket itt, ezen a világon.
Most vissza kell másznunk ezen a létrát alulról felfelé, amíg el nem érjük forrásunkat. Ez a küldetésünk. Csak akkor érezzük majd magunkat otthon, egy végtelen állapotban, örök nyugalomban.
„Ami a sivatagot gyönyörűvé teszi”, — mondta a kis herceg, „az az, hogy valahol ott bujkál egy kút benne…”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
A kutak a homok alatt rejtőznek. Mindenhol megtalálhatók. Az élet gyökere mindenben, mindenhol ott van. A számunkra leglényegesebb, hogy kapcsolódjunk az élet gyökeréhez, értelméhez, és ne ahhoz ragaszkodjunk, amit önmagunkon kívül tapasztalunk.
Kérdés: Mondja, ez a sivatag lángol a bensőmben? Manapság sok ember érzi azt, hogy nincs is élet.
Válasz: Egyszerűen feltárunk valamit ami eddig nem volt ott, korábban em volt ott élet sem, de te csak most ismerted fel. Ezért, amire most fény derült, az jobb, mint ami korábban volt.
Kérdés: Hogyan tehetem meg, hogy lángoló bensőmmel felfogjam vagy elhiggyem, hogy ha felülkerekedek ezen az állapoton, egy kutat találok? Miféle gondolat ez?
Válasz: Lényege, hogy az élet céllal és jelentéssel bír, a természet óriási erői felemelnek és új életre keltenek minket, és ha komolyan kívánjuk, elvezetnek minket az élet forrásához.
Kérdés: Ebben az értékvesztett állapotban hogyan férhetek hozzá ehhez a gondolathoz?
Válasz: Csakis úgy, hogy ha baráti körben dolgozol. Ki kell alakítanotok egy közösséget! Értenetek kell, hogy csak együtt lehettek sikeresek, csak a barátok jelentette környezetben.
Kérdés: A környezetem olyan, mint én? Kopár belül, és ők is keresik a kutat?
Válasz: Pontosan ezt kell megértenie a barátoknak. A kút a közöttük lévő kapcsolatban rejtőzik.
A Teremtés tervének megvalósításához, a Teremtőhöz való közelebb kerüléshez, az Ő feltárásához és, hogy együtt legyünk Vele kölcsönös egyetértésben, örömben és kapcsolatban, a Teremtésnek több cselekedeten kell átmennie.
Az első az a felismerés, hogy az egyszerű egoizmusban való lét, amikor a Teremtőtől csak valami apróságot és földi dolgot kapunk, korlátoz minket. Ezek az étel, a szex, a család, a gazdagság, a hírnév, a tudás apró örömei. És ennyi.
Az emberi és társadalmi evolúció eredményeként olyan állapotba kerülünk, hogy ezek a töltelékek már nem felelnek meg nekünk. És ezután elkezdünk vágyakozni valami más iránt, a vágy, hogy megvalósítsuk, amire meg lettünk teremtve.
Amikor már nem tudjuk kitölteni magunkat és élvezni a földi egoista örömöket, akkor azt kezdjük kérdezni, hogy „mi az életem értelme? Miért létezem?” Manapság sokan teszik fel ezeket a kérdéseket. Ezért olyan gyakori a depresszió.
De elvileg ez arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk az élet valódi értelmén, és megértsük, hogy ez nem csupán az életünk keretein belüli élvezetből áll. Ennél többről van szó.
Ez a valami iránti vágy akkor merül fel bennünk, miután átéltük világunk minden fejlődési periódusát és végére értünk földi fejlődésünknek.
Kérdés: Ha az ember megérti, hogy az élet értelme nélkül létezik, de még nincs szüksége az elérésére, hogyan tehet egy lépést, és hogyan akarhatja megtalálni ezt az értelmet, szó szerint hogyan irányíthatja sorsát? Hogyan mozog az egyik állapotból a másikba?
Válasz: Ez csak a megfelelő környezet révén lehetséges. Nincs más út.
A Kabbala tudományában elmagyarázzák, hogy ha valaki az emberek egy különleges csoportjába tartozik, akiket az élet értelmének átfogó megértése érdekel, felemelkedve a legmagasabb szintre, e világ fölé, életünk irányítási rendszerébe, akkor ő felfedheti ezt és még élete során azzá válik, aki megérti a Felső Világot.
Kérdés: A híres pszichológus, Viktor Frankl azt írta: „Az életet soha nem a körülmények teszik elviselhetetlenné, hanem csak az élet értelmének és a céljának hiánya.” Egyes kutatások ma azt mondják, hogy az ember nem attól válik boldoggá, hogy van értelme az életének, hanem attól, hogy az élete milyen könnyű, kellemes és problémamentes.
Mi a boldogság?
Válasz: A boldogság attól függ, hogy az ember milyen szinten van. Elvileg a boldogság az, amikor az összes vágyad nincs beteljesítve, beteljesülésre várnak, és minden várakozásban van, mint egy gyermeknek, aki várja a születésnapját.
Amikor úgy érzed magad, mint a születésnapodon, kapsz valamit, ez valami jó lesz, vagyis jutalmat vársz az élettől, ez a boldogság. Mindenkinek megvan a maga boldogsága.
A parancsolat lehetőség, hogy a Teremtőnek tetsző dolgot tegyünk. Annál jobb, minél nehezebb feltételekkel jár, olyanokkal, amiket az egoizmusom kellemetlennek él meg. Ez biztosítja, hogy a cselekvésben nincs egoista motivációm, sőt, az egó ellenében hajtok végre valamit.
Ha ez mind így van, akkor beszélhetünk ténylegesen parancsolatról: teljesítem a Teremtő utasítását, hogy közelebb kerüljek Hozzá, saját egoizmusom ellenállása dacára.
A parancsolat örömét az adja, hogy minden egyes alkalommal jobban és jobban tudok valamilyen tettet megcselekedni, ami ellene megy az élvezet iránti vágyamnak. Lehet, hogy kis dolgot érek el vele, de a lényeg, hogy a cselekedet az egység kialakulását szolgálja. Csupán két összetevőre van szükségem: a kapcsolatra a barátokkal és a napi leckére. Ezekkel az eszközökkel kerülhetek közelebb a Teremtőhöz.
Ha minden nap mindkét feltételnek eleget teszek, akkor nem pazaroltam el a napot. Így kell felfogni az életet, és akkor megtelik értelemmel és különleges eredményekkel gazdagít.
[274090]
Kabbala Reggeli lecke Első Rész 20/11/17 “Munka, az Értelem Felletti Hittben”
A koronavírus világjárvány olyan komplikációkat okoz az egész emberiség számára, amelyekben mindenki osztozik: csüggedés a céltalanság, reményvesztettség és az erőfeszítés hiábavalósága miatt. Az ember tudat alatt érzi, hogy nincs miért élni, ezért apátiába süllyed, depresszióssá válik, reménytelenséget él át. Úgy tűnik, hogy az egész világ álomra hajtja a fejét.
Korábban mindannyian versengésben éltük ki játékosságunkat, építettünk és romboltunk, folyton tettünk-vettünk, mint a gyerekek. Mára szinte lehetetlenné vált folytatni ezeket a játékokat, az emberek nem értik, mit és milyen célból kell tenniük. Annyi korlátozás között kell élnünk. Ezért mindenkit hatalmába kerít az apátia és reménytelenség: nincs energia, nincs kitűzött cél, nincs erő, ami elősegítené a mozgást.
Előfordulhat, hogy a Teremtő meg akarja mutatni, hogy a korábbi életünk, ahol önmagunkért éltünk, értelmetlen? Sőt, ez igazi önáltatás volt, hiszen valójában senki sem önmagáért élt. Legfeljebb így tűnt az ember számára. Ha a reménytelenségünkből kiindulva gondolatainkat a másik tölti ki, egymás támogatói lehetünk ebben, és a Teremtő szintén a segítségünkre siet.
Így fogunk megbizonyosodni róla, hogy létezik élet az egoizmus halála után! Egy másik, örökérvényű, tökéletes és csodálatos élet, amely elhozza számunkra a kielégülést, komoly energiát és motivációt szolgáltat az élethez.
[272885]
Napi Reggeli lecke 2-ik rész 20/10/20, Baal HaSulam,Írásaiból “A Tíz Szfíra Tanulmányat”
Válasz: Semmi nem tűnik el a világegyetemben. Egyszerűen csak megszűnik önmagunk fizikai testben való érzékelése, és elkezdünk megérezni egy másik formát.
Kérdés: A világunk illúzió vagy valóság?
Válasz: Mi a különbség a kettő között? Az illúzió olyasvalami, amit korábban valóságnak hittünk, majd kiderült róla, hogy illúzió, merő képzelet. De fordított irányban is megtörténhet ugyanez. Nincs különbség a kettő között. Képtelenek vagyunk az egyiket elkülöníteni a másiktól, mivel nincs összehasonlítási alapunk.
Kérdés: Vagyis nem beszélhetünk objektivitásról.
Válasz: Persze, hogy nem. Nem emelkedhetünk önmagunk fölé, hogy megérezzük az univerzumot. Önmagunkon belülről ez biztos nem történhet meg. Így hát nem beszélhetünk arról, mi történik a testen kívül, mi zajlik életen és halálon kívül.
Válasz: Nincs. A szabad akarat kizárólag abból áll, hogy saját erőfeszítéseid segítségével, vagy azok ellenében, a számodra meghatározott cél irányába mozogsz.
Kérdés: Hogyan érezhetjük magunkat szabadnak, azzal együtt, hogy nem beszélhetünk a szabad akaratról? Miként lehet meg, ez az érzetünk?
Válasz: Az ember akkor érezheti szabadnak magát, ha harmóniába kerül a természettel, engedi, hogy együtt úszhasson ezzel az áramlattal. Ha érzi ezt a harmóniát, akkor számára megszűnik élet és halál, és egyetlen örökérvényű mozgásban létezik tovább.
Kérdés: Az embernek van valamilyen célja az életben, különben nem élne. Van-e spirituális gyökere, olyan jelenségeknek, mint az élet értelmének a kutatása?
Válasz: Egész életünkben fokozatosan merülnek fel bennünk az élettelen (kövületi) szintű vágyak, majd a növényi vágyak, az állati, és végül, az emberi szint vágyai. Így fejlődünk, amíg el nem érjük a személyes legmagasabb szintünket, majd már az öregedés és a halál felé tendálunk. Ez minden ember életében, egyéni.
Ugyanez történik párhuzamosan a társadalom életével. Az emberi fejlődés minden szakaszában azt látjuk, hogy az ásványi, a növényi, és az állati szint szakaszain is túljutott, s most az emberi élet tudatának szintjén áll, az élet értelmével kapcsolatban.
Általános szabály, hogy állatokként létezünk, szeretnénk egy saját kőrakást vagy odut, szeretnénk szaporodni, egészségesek és boldogok akarunk lenni az élet utolsó napjaihoz közeledve, és békésen meghalni. Az ilyen létezést, amikor a szervezet csak önmagáról gondoskodik, állati szintnek nevezzük, mert az ember csak a hasára gondol, anyagilag pedig önmagára.
De az utóbbi időben az emberiség elkezdett felemelkedni egy másik szintre. Az állati szintről felemelkedtünk a következő szintre, az emberi szintre. Ennek a szintnek nincs földi kifejezése.
Ha a kövületi, növényi és állati szintek a természetben léteznek külső, anyagi megnyilvánulásukban, akkor az ember csak annyiban tér el az állattól, hogy megvan a maga magasabb, mélyebb értelme az életének, és ennek megértése felé fejlődik. Más szavakkal, azt, ami az állati szintünkön kívül esik, emberi szintnek nevezzük.
Kérdés: Hány ember foglalkozik ma az élet értelmének keresésével?
Válasz: Úgy gondolom, hogy ez az egész emberiséghez képest nagyon kevés, azaz pusztán százezrek, semmi több.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
