Dr. Michael Laitman

Új publikációk

Hogyan értelmezzük a világméretű koronavírus pánikot?

 „Lélegzetvisszafojtva” figyeljük a globális légzőszervi betegség, a koronavírus gyors terjedését. Viszont lehetőséget adhat, hogy oxigénhez juttassunk egy új világot.

Közismert, hogy az ember nem értékeli azt, amije van, ameddig nem vesztette el. Nagy hasznot tennénk a világnak, ha megszabadítanánk attól, amit most veszt el: dühödt és önző életstílusát.

Lehet, hogy már feltettük magunknak a kérdést: milyen lesz a koronavírus-járvány utáni életünk? Erre persze elképzelhető, hogy hónapokat kell várnunk. Az biztos, hogy a korábbi életformánkhoz már soha nem fogunk visszatérni. Sok üzlet bezár. A vendéglők, színházak, mozik – a szórakoztatás színhelyei – nehéz idők elé néznek: vissza kell nyerniük az emberek érdeklődését annyira, hogy életben maradhassanak.

A betegeskedő világ meggyógyítása

Eddig az egészségügyi szakértők ajánlásainak követése jelentette a túlélésünket, de fokozatosan valami vonzóbb fog feltűnni a mindenétől megfosztott életünk zord egén. Megjön a kedv, hogy eljussunk a létezés egyszerűbb és mélyebb formáiig. És ez komoly ellentétben lesz az anyagi kielégülés kimerítő és vég nélküli hajszolásával, ami eddig jellemezte az emberiséget. Tudjuk, hova vezetett: erősödő ürességérzéshez és a valódi kielégülés hiányához. Új érzékszervek kezdenek kialakulni, amivel önvizsgálatot tartunk majd, és azt találjuk, hogy a vírus valójában szíveinkben és elménkben pusztít, és hatására alakítunk ki ártalmas kapcsolati módokat.

Ahogy Aszklépiosz botján a kígyó – az egészségügy és orvostudomány szimbóluma –, a koronavírus is felemeli fejét, és rákényszerít minket, hogy feltegyük az élet értelmére vonatkozó kérdést. A vírus valójában az emberiség vénájába bekötött infúzió. Segít neki kigyógyulni pusztító egoista természetéből, ami minden szenvedésnek, konfliktusnak és elkülönülésnek a gyökere. Nézhetjük ezt a krízist, mint csapást és értelmetlen fájdalmat. De tekinthetünk rá lehetőségként is, amelyet felülről kapunk, hogy visszataláljunk a helyes útra, és a harmonikus létezés felé navigáljuk magunkat. A gyógyulás annak függvénye lesz, hogy milyen módon reagálunk a természet általi kihívásra.

A krízis bizonyos értelemben új magasságokba emelheti az emberiséget, az élet újfajta megközelítését eredményezheti, és ennyiben hasznát vehetjük. A természet jelzi, hogy helyteleníti azt az életmódot, amit kialakítottunk a szennyezéssel, szemeteléssel és elővigyázatlan ipari fejlesztésekkel. Az így előálló körülmények pusztító módon hatnak a bolygó integrális rendszerének összes szintjére, az ásványira, növényire, állatira és emberire egyaránt. El kell hárítanunk az általunk okozott kárt. És a korrekciónak pontosan az emberi kapcsolatok szintjén kell bekövetkeznie. Ha a kölcsönös figyelem és felelősségvállalás eszközeit bevetve egy egészségesebb világot szervezünk, visszaállíthatjuk az elvesztett egyensúlyt.

Az egyén és a közösség egy és ugyanaz

Minden egyén és mindannyian együtt felelősek vagyunk azért, hogy azt, ami most történik az emberi társadalomban jobbá tegyük. Ennek oka, hogy a természet integrális rendszerében az egyén és a közösség egy és ugyanaz.

Az emberiség története egyet jelent a megosztottsággal és önpusztítással. A vírus megmutatja, hogy kapcsolatunk helytelensége a probléma mélyen fekvő oka. Ez a tudatosítás segít, hogy elképzeljük, hogy mindenki az emberiség egyetlen közös testéhez tartozik. Segít, hogy a világot egyetlen univerzális állapotba juttassuk, és napvilágra hozzuk, hogy igazából véve egy olyan rendszer tagjai vagyunk, amelyben mindenki függ a másiktól.

https://www.kabbalah.info/net/how-to-make-sense-of-the-global-coronavirus-shock/

18 Már 2020

Mire tanít minket a koronavírus?

Még mindig nem értjük, mi közeledik.

A COVID-19 vagy másik nevén koronavírus éppen felforgatja az életünket, és még nem látjuk tisztán a következményeket. A maszkok, a karantén, de leginkább a félelem azt sugallják, hogy létezésünk új szakasza kezd kibontakozni.

Tehát minél előbb látjuk át a helyzetet, annál jobb lesz mindenkinek.

Képzeljük el a következő szituációt!

Otthon ülünk egész nap, nem mehetünk dolgozni, mivel a munkáltatónk csődbe ment, nem vásárolhatunk élelmiszert, mert a boltok mind kifogytak, és nincsenek tartalékok, amikkel újra fel lehetne tölteni a polcokat, hiszen a szállítás teljesen leállt. De a gyermekeinket etetni kell. Mit teszünk? Még az iskolai menzára sem küldhetjük őket, hiszen a vírus miatt az összes iskolát bezárták.

Mit tegyünk? Termesszünk zöldséget a fürdőkádban?

Azért hangzik őrült elképzelésnek, mert valóban az. De csak hónapok kérdése, és ez a forgatókönyv amerikaiak tízmillióinak valósága lehet. Sőt, Európában és az egész világon is realitássá válhat.

De a jelenlegi valóságunk az, hogy külső ellátás nélkül nem tudunk élni, és a koronavírus megtizedeli ezt az ellátást. Ha nem találunk rá megoldást, hogyan leheljünk életet a félelem miatt lebénult ellátási hálózatba, annyi embermennyiséget érhet utol az éhezés, ami elpusztítja társadalmunkat, és emberek tízmillióinak az életét követelheti – olyanokét, akiket nem a vírus támadott meg.  

A sikeres újjáépítés titka

Miért történik mindez?

Mert figyelmen kívül hagyunk egy egyszerű természeti törvényt, a kölcsönös függőséget. A fogalom azt jelenti, hogy a természetben minden mindennel összekapcsolt, ezért minden elem függ az összes többitől.

Most úgy tűnik, hogy először, de bizonyára nem utoljára, a természet azt mondja: „Elég!”. A realitás azt követeli, hogy érett, felelős módon gondolkodjunk, de legfőképp figyeljünk oda egymásra és a környezetünkre.

Most felszólítanak minket arra, hogy nyissuk ki a szemünket, lássuk meg a körülöttünk lévő világot, és inkább „mi”, és kevésbé az „én” kategóriáiban gondolkodjunk. Így működik az egész természet, és ugyanezt követeli tőlünk is.

Inkább a természetre, mint az emberre hasonlítsunk

Annak érdekében, hogy elkezdjük helyrebillenteni a valósághoz fűződő viszonyunkat, inkább a természethez, és kevésbé az emberekhez hasonlóan kell működnünk, vagy legalábbis kevésbé hasonlítva azokhoz az emberekhez, akik a COVID-19 kitöréséig voltunk. Ehhez más érdekeket is bele kell foglalni a gondolatainkba. Amit az állatok és növények ösztönösen csinálnak, nekünk azt tudatosan kell tennünk.

Noha nekünk sokkal nehezebb, mint az állatoknak és növényeknek, ez egy különleges jutalommal, a természet egészének fokozott érzékelésével jár. Minél több valóságot foglalunk bele tudatosságunkba, annál szélesebb körűvé válik valóságfelfogásunk. Ez egy végtelen növekedési folyamat, végtelen jutalmakkal. Az elért eredmény kizárólag igyekezetünktől függ.

Ahogy a természet összekapcsolódik, így válhatunk mi is ilyenné, ha elménket és szívünket erre hangoljuk. Ebben az értelemben a koronavírus példátlan lehetőség a növekedéshez, és szörnyű hiba lenne, ha nem élnénk vele.

Az ellátási láncok ellehetetlenítésével a vírus emlékeztet bennünket, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz. Az összekapcsoltságra és annak felénk támasztott követelményeire fókuszálva nemcsak a COVID-19-et győzhetjük le, hanem azokat a „vírusokat” is, amelyek megsemmisítik társadalmunkat, beszennyezik az elméket, és arra késztetnek minket, hogy elpusztítsuk egymást és a körülöttünk lévő világot.

Ebben az értelemben a koronavírus védőoltás, nem kórokozó, és minél hamarabb megtanuljuk ezt a leckét, annál hamarabb gyógyulunk a kórból.

https://laitman.com/2020/03/sooner-we-learn-coronavirus-lesson-sooner-well-heal-newsmax/

14 Már 2020

Koronavírus és az élet értéke

2019-ben Dél-Amerikában rekordot döntött a Dengeue-lázban megbetegedettek száma. Mintegy három millióan fertőződtek meg, és közülük 1500-an haltak meg. A betegség minden évben növekvő számú áldozatot szed, de erről Latin Amerikán kívül alig tud valaki. Mi ennek az oka? Az, hogy a színhely Latin Amerika. A Nyugat szemében a latin amerikai élet kevesebbet ér, mint a nyugat európai vagy észak amerikai élet. Ha mi, a nyugati világ tagjai ugyanannyira becsülnénk a latin amerikai életet, mint a sajátunkat, a média súlyának megfelelően tájékoztatna a helyzetről.

Hasonlóképpen, a koronavírus keveseket érdekelt, amíg Kínán belül pusztított. Valóban megrémülnénk, ha a vírus mondjuk 10 000 vagy egy millió emberéletet követelne Kínában, de nem vándorolna más országokba? Mi kell ahhoz, hogy az utazás kényelmetlenné váljon számunkra? A válasz nem a számokban, hanem az érintettek hovatartozásában rejlik.

Szeretünk önmagunkra lelkiismeretes, etikus lényekként gondolni. De a COVID-19 vagy más nevén a koronavírus felszínre hozza valódi, velejéig önző természetünket. Ezért történt, hogy a világ akkor kezdett pánikreakciót mutatni, amikor a vírus a Föld minden szegletében felütötte a fejét. Ez életünk szomorú valósága.

Két lecke, amire a koronavírus tanít

Mindeddig a koronavírus két igen fontos leckére tanított meg minket.

A természet szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. A parányi mikrobát teljesen hidegen hagyja, hogy a gazdatest gazdag vagy szegény, uralkodó vagy szolga – ugyanúgy lecsap áldozatára.

Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. Egyik ember a másiknak adja át a vírust, és az egyik személy felelőtlen magatartása – még akkor is, ha nem szándékosan történik – a többiek életébe, és számos más ember tengernyi fájdalmába és szenvedésébe kerülhet

A vírus nem tanítja meg, hogy a kölcsönös függés negatív jellegét milyen módon fordítsuk át pozitívba. Ezt egyedül kell elsajátítanunk, azon erőfeszítésen keresztül, amelyet az együttélés új paradigmájának kialakításába fektetünk. Képesek leszünk megváltoztatni környezetünket, ha a saját, sokszor a többiek kárára megteremtett jóléte helyett minden ember életének jobbítására összpontosítunk.

A világjárvány lehetőség számunkra, hogy új módon viszonyuljunk önmagunkhoz, hogy a sikert ne mások legyőzésében lássuk, hanem abban, hogy erőforrásainkat a társadalom egészének rendelkezésére bocsátjuk. Igaz, hogy ez a gondolkodásmód ellenkezik természetünkkel, de manapság maga a Természet is kikezdi azt, így hát muszáj a bevált sémákat újakkal helyettesíteni. Ha nem változtatunk a mentalitásunkon, majd a realitás vesz minket rá, hogy ezt megtegyük, de az jóval fájdalmasabb lesz.

A koronavírus előjátéka egy olyan próbaidőszaknak, amely elkíséri az emberiséget mindaddig, amíg kölcsönösen felelőssé nem válunk társadalmi és ökológiai szinten egyaránt. Nem nehéz észrevenni, hogy a vírus teszt kölcsönös figyelmességünk számára. Nézzük meg, hogy Kína hogyan reagált a járvány kitörésének kezdetén: úgy tett, mintha a vírus nem volna nagy ügy. Nézzük meg, hogyan sikerült lelassítani a terjedését: mindenkit karanténba helyeztek, amíg a terjedés nem csökkent. És működött. Nézzük meg, hogy kezdetben hogyan utasította el Olaszország a veszélyt, és látjuk a katasztrofális eredményeket.

Most egy következő szintre kell emelnünk a nélkülözhetetlen kölcsönös felelősséget, és akkor elkezdhetjük élvezni annak eredményeit. Sokkal többet tudunk tenni, mint hogy megóvjuk a társadalmat a vírustól. Meggyógyíthatjuk azt a terjedő elidegenedést, magányt és depressziót, amelyek már régen a vírus előtt sújtották társadalmainkat. Csak az kell, hogy elfogadjuk, felelősek vagyunk egymásért.

A különbségek tiszteletben tartása

Ha elfogadjuk a kölcsönös felelősséget, megtanuljuk tisztelni egymás különbségeit. Egyedi jellemvonásaink többé nem választanak el, hanem összekapcsolnak minket, és mindegyikünknek egyedülálló módszereket kínálnak ahhoz, hogy úgy járuljunk hozzá a társadalmi jóhoz, ahogy rajtunk kívül senki más nem tud.

A fajok vagy a nemek közötti egyenlőség kérdése nem létezik többé, mivel mindenki felbecsülhetetlen értékű lesz. Hogyan lehet értékelni egy olyan embert, akinek olyan különleges tulajdonságai vannak, amely senki másnak nincs, és aki kész és hajlandó felhasználni ezeket a tulajdonságokat az egész társadalom érdekében? Számít akkor, hogy az a személy Latin-Amerikából, Kínából vagy Németországból származik? Számít, hogy az ember jól képzett vagy sem, gazdag vagy szegény, fekete, fehér vagy sárga? Egyik sem számít. Csak az számít, hogy ennek a személynek felbecsülhetetlen adottsága van, amelyet mindannyiunk rendelkezésére bocsáthat. Ez a kölcsönös felelősségvállalásban élő emberek valósága.

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-and-the-value-of-life-thrive-global/

13 Már 2020

Koronavírus: egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásból

Kevesebb, mint három hónap alatt a COVID-19, a koronavírus, megtanított minket arra a természet erőivel szembeni alázatosságra, amelyet több, mint egy évszázadon át megtagadtunk.

Ki gondolta volna, hogy egy vírus  – és nem egy különösebben halálos fajta -, megnyomja a világ halálfélelem-gombját? Ki hitte volna az év elején, hogy egy sörmárka elnevezésű, vacak kis influenza-szerű kórokozó miatt az egész világon lebénul a légiforgalom, összeomlanak a részvénypiacok, olajár-háború indul az OPEC és Oroszország között, egész országokat helyeznek karanténba, az egész világon bezárják az iskolákat és az egyetemeket, és törlik a főbb sporteseményeket? És arra, hogy minderre tíz hét leforgása alatt kerül sor…

A vírus megtanította nekünk, hogy védelmi eszközeink, biztonsági hálónk, valamint a hatalomért és dominanciáért folytatott küzdelmeink haszontalanok, amikor a természet úgy dönt, hogy érezteti a hatását.

A koronavírus mindenekelőtt a kölcsönös felelősségvállalás leckéjét tanítja meg nekünk. Ez arra kényszerít minket, hogy felismerjük a fájdalmas tényt, hogy világszintű kapcsolat fűz minket össze és függünk egymástól. Mert ha egy vírus, amely a kínai Vuhanban kezdődött, megölheti szeretteinket mondjuk Chicagóban, Illinois-ban, az USA-ban, nem lenne Ön szerint is kívánatosabb, ha a két ország nem keveredne kereskedelmi háborúba? Nem lenne jó, ha az országok együtt tudnának működni legalább egyszer, és együttesen lépnének fel a vírus terjedésének megakadályozása ellen? Nem lenne sokkal hasznosabb, ha rájönnénk, hogy felelősek vagyunk egymásért, még akkor is, ha a világ másik felén vagyunk, és nem akarunk egymásról tudomást venni?

Csodás gyógyszer a Föld számára

Ironikus módon ez a kórokozó olyan, mint egy csodálatos gyógyszer a Föld számára. Évtizedek óta figyelmeztetnek minket a túlzott fogyasztás bolygónkat károsító következményeire. Évtizedek óta azt mondják nekünk, hogy korlátoznunk kell a kapzsiságunkat, a természeti erőforrások túlzott mértékű kimerítését és a bevásárlás-őrületünket, amely kedvenc időtöltésünkké vált. Évtizedek óta figyelmen kívül hagyjuk a figyelmeztetéseket. Most a természet arra kényszerít bennünket, hogy álljunk meg: nincs repülés, nincs vásárlás, nincs szórakozás. Helyezze magát karanténba otthon, és gondolkodjon el cselekedetein, mennyire viseli szívén a többieket, és ők mennyire elkötelezettek az Ön irányában.

Valójában a természet kedves hozzánk; ugyanezt a leckét megtaníthatta volna sokkal kegyetlenebb csapások segítségével is. Okozhatott volna olyan nukleáris katasztrófát, mint a csernobili vagy egy földrengést, amely elpusztította a japán Fukushima atomerőművét. Sokkal fertőzőbbé tehette volna az ebolát, és az emberiség felét elpusztíthatta volna. Millió olyan dolgot tehetne, amelyet el sem tudunk képzelni, és amely eltörölheti az emberiséget. De nem teszi; lehetőséget kínál nekünk, hogy átgondoljuk, hogyan élünk, és miként lehetünk felelősebbek egymás, és közös otthonunk, a Föld iránt.

Most van itt az ideje, hogy segítsünk egymásnak megtanulni a kölcsönös gondoskodást. Ez nem történhet meg, ha egyedül próbálkozunk, de mivel mindnyájan ugyanabban a hajóban váltunk fogollyá, hasonlóan a vírus által sújtott Diamond Princess japán és a kaliforniai Grand Princess utasaihoz, mindannyian fel kell vállalnunk a kölcsönös felelősséget, és el kell kezdenünk egy harmonikusabb és a másikat jobban figyelembe vevőbb életmódot. Nyilvánvaló, hogy a természet büntető eszközeinek sokkal szélesebb a spektruma annál, mint aminek valaha is képesek lennénk ellenszegülni. Eddig irgalmas és gyengéd volt az emberiséggel; nem akarjuk, hogy kezébe vegye a botot…

A világ, amelyben most élünk, egocentrikus gondolkodásmódunk terméke. Ha nem változtatunk gondolkodásunkon, a világ sem lesz jobb, akárhogyan is próbáljuk a fosszilis tüzelőanyagokat megújuló energiával helyettesíteni, vagy visszafogni az erdőirtást. De ha a jelenlegi hozzáállásunk helyett kölcsönös megfontolást és felelősséget alakítunk ki, világunk visszatükrözi majd azt, és új tudatállapotunkkal szinkronban alakul át.

Meg van írva: „Szelet vetnek, vihart aratnak” (Hóseás 8: 7). Ha az egoizmust vetjük el, sokszorosan learatjuk annak következményeit. A jelenlegi válság csupán egy példája annak, ami történhet. Hasonlóképpen, ha mindannyian a Föld nevű hajó fedélzetén kölcsönös gondoskodást és kölcsönös felelősséget vetnénk el, mit arathatnánk le abból? El tudjuk akár csak egy kicsit is képzelni az előnyöket?

Talán most, amikor mindenki kivár, szánjunk rá egy pillanatot, és tekintsünk rá gondolkodásmódunkra! Kezdjünk neki, és reformáljuk meg kapcsolatainkat! Lehet, hogy most nyílik lehetőségünk arra, hogy megfordítsuk az irányt, és másfajta utat képzeljünk el az életünknek. Talán most kevésbé kellene az “én”-re és az “enyém”-re gondolni, és inkább a közösségre, a társadalom és az emberiség szempontjaira kellene összpontosítanunk. Végül is, ki tudja, hány további vihar előtti csendet ad még nekünk a természet?

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-a-lesson-in-mutual-responsibility-thrive-global/

12 Már 2020

Cikkeim a médiában, 2018 december

Angolul:

Medium:

Why the European Union Needs a Good Marriage Counselor

Brexit may never happen

‘European spring’ scenario could spread like wildfire

2019 Global Analysis: How to Swing Back to Balance

Jewish Innovation: Discarding our ‘Dirty Laundry’

Millennials: Redefining the Rules of the Economy

BlogActiv:

Why the European Union Needs a Good Marriage Counselor

Brexit may never happen

‘European spring” scenario could spread like wildfire

A Jewish Thought Network: The Most Powerful Weapon to Combat Anti-Semitism

2019 Global Analysis: How to Swing Back to Balance

Newsmax:

Hanukkah Universally Illuminates Our Lives

The Times of Israel:

How to Redirect the Anti-Semitism That Surfaced in Yellow Vest Protests

A Jewish Thought Network: The Most Powerful Weapon to Combat Anti-Semitism

Hanukkah: Setting Aside One Week for Life Transformation

The Nation of Israel Is the Only Nation with No Biological Root

Jewish Innovation: Discarding our ‘Dirty Laundry’

Thrive Global:

Hanukkah: Setting Aside One Week for Life Transformation

A Jewish Thought Network: The Most Powerful Weapon to Combat Anti-Semitism

What is the authentic source of happiness?

Breaking Israel News:

The Ten Lost Tribes and Who Is A Jew?

Hebrew Language Day: An Opportunity to Learn About the Code of Love

JewishBoston:

The Ten Lost Tribes and Who Is a Jew?

Hanukkah: Illuminating Our Lives

The Nation of Israel Has No Biological Root

Hebrew Language Day

Pittsburgh Jewish Chronicle:

Tree of Life massacre a call to unity

Linkedin Cikk:

Hanukkah: Setting Aside One Week for Life Transformation

2019 Global Analysis: How to Swing Back to Balance

Jewish Innovation: Discarding our ‘Dirty Laundry’

Hebrew Language Day: An Opportunity to Learn About the Code of Love

Németül:

BlogActiv:

Zum Antisemitismus der Proteste der gelben Westen

Die EU braucht einen guten Eheberater

Jüngere Menschen sind heute weniger sexuell aktiv. Warum?

Die 8 Milliarden Weltbürger tragen einen Keim des Antisemitismus in sich

Das Netzwerk der menschlichen Verbindung zum Guten wenden

Szenario des “Europäischen Frühlings” könnte sich wie ein Lauffeuer ausbreiten

Ein jüdisches Gedankennetzwerk: Die mächtigste Waffe zur Bekämpfung des Antisemitismus

Huffington Post Germany:

Vereinter Marsch der Eltern in Europa

Franciául:

Alliance:

L’inquiétude des hommes les plus riches au monde

AgoraVox:

2018 se termine dans l’incertitude, que nous réserve 2019?

The Times of Israel:

Les adieux à la vieille Europe

Spanyolul:

BlogActiv:

Jánuca: una semana de pausa para transformar la vida

Las diez tribus perdidas y ¿quién es judío?

¿Cuál es la verdadera fuente de la felicidad?

¿Por qué la Unión Europea requiere un buen consejero matrimonial

La sabiduría judía y el próximo Renacimiento en Europa

No solo de pan vivirá el hombre

Activando la red de conexión humana hacia el bien

Millennials: Redefiniendo las reglas de la economía

Idioma hebreo: aprender sobre la clave del amor

Análisis global de 2019: cómo balancearnos y volver al equilibrio

Huffington Post Spain:

¿Por qué la Unión Europea requiere un buen consejero matrimonial?” 

https://laitman.com/2019/01/my-articles-in-the-media-december-2018/

20 jan 2019

Thrive Global:Hogyan képes az emberi kapcsolat segíteni enyhíteni a félelmet és szorongást?

A Thrive Global publikálta a legújabb cikkem: “Hogyan képesek az emberi kapcsolatok segíteni, enyhíteni a félelmet és szorongást?”

Mindannyian szeretünk pihenni és alaposan kialudni magunkat, de növekvő bizonytalanságunk a jövőre nézve aggodalommal tölt el és nyugtalanít minket. A legjobb módja annak, hogy az ilyen érzek fölé tudjunk emelkedni az, hogyha áttérünk az önmagunkról való aggódásról, a másik iránti aggodalomra.

A szorongás valami olyasmi, ami az idővel alakul ki, nem egyik napról a másikra történik. Minden este valószínűleg a számítógéped vagy a tévékészülék előtt ülsz, és egy hosszú munkanap után pihenni próbálsz, és mit látsz? Az összeomlás szélén álló világot: a hurrikán pusztítás az Egyesült Államokban, az opioid-fájdalomcsillapítók túladagolása járványszerűen terjed, iskolai lövöldözéseket, a politikai drámákat, az embereket, akik megölik saját családtagjaikat … és mindez a saját, otthoni és a munkahelyi problémáink tetejében jönnek. Ennek eredményeképpen, ahelyett, hogy nyugodtak lennénk, és lelkesedést éreznénk a következő nap folyamán, folyamatosan nyugtalanok vagyunk, és félelem tölt el minket az élettel kapcsolatban. Ha valamelyikkel is kapcsolatban állsz, akkor nem vagy egyedül. A szorongásos zavarok az Egyesült Államokban a leggyakoribb mentális betegségek, amelyek 40 millió 18 éves és idősebb felnőttet érintenek.

A jövőre vonatkozó tehetetlenség érzése egy általános aggodalomra ad okot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint társadalmi szorongás a leggyakoribb, világszerte 13 emberből 1 ember szenved a szorongástól. Ez azokban a félelmekben nyilvánul meg, hogy mások hogyan ítélnek meg, negatívan értékelik, vagy elutasítják a szociális helyzetemet vagy a teljesítményemet.

Nem élhetünk buborékban. A szükségszerűen éljük az életünket a társadalom tagjaként. Mégis, a probléma azzal kezdődik, hogy nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk egymáshoz.

A nemzetközi szervezetek megpróbálnak foglalkozni a mentális egészséggel kapcsolatos problémákkal. A világméretű destabilitás vezető okának tartják a szorongást és a depressziót. A jelenség kezelését célzó kampány több kampányt indítottak, sikertelenül, hiszen az elmúlt években 1990 (416 millió) és 2013  (615 millió) között a mentális rendellenességekkel küzdő emberek száma közel 50% -kal nőtt.

Miért vagyunk annyira idegesek?

Ezek nem csak számok, hanem az emberek mély küzdelmei. A brit író, Matt Haig személyes anekdotákat oszt meg a modern médiában rejlő negatív hatásokról és saját küzdelmét a szorongással és depresszióval kapcsolatban. A Notes on a Nervous Planet című könyvében, amelyben megjegyzi, hogy “Nem maga a technológia jelenti a problémát. Hanem, hogy nem tudunk róla, hogyan változtatja meg életünket és befolyásolja az elménket. ”

A mindennapi élet részévé válik a szorongás érzése: amikor fontos döntéseket kell hoznunk, vagy kihívásokkal kell szembenéznünk a munkahelyünkön vagy a családunkban. Mentális betegségnek számít, ha a szorongás túlterhel, elnyom minket, és megakadályoz a rendszeres feladatok elvégzésében, amely alváshiányt okoz, és az egészségünket és jólétünket érinti.

Mind a genetikai, mind a környezeti tényezők befolyásolják a normális szorongásos jellemvonásokat, valamint a szorongásos rendellenességeket, de a társadalmi nyomás a kulcsfontosságú tényező a krónikus szorongásos viselkedés kialakulásában, amit a stresszes életkörülmények vagy az események feletti irányítás hiánya miatt érzékelünk.

A társadalmi szorongáshoz nagymértékben hozzájárul a szociális média által kiváltott verseny. Folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal, és ez nyugtalanító szorongáshoz vezet, ha kevésbé népszerűnek vagy kevésbé sikeresnek tekintjük magunkat, mint amit példaképeknek vagy kívánatos normáknak tekintünk, amelyek általában irreálisak.

Aggodalom, mint az élet alapja

Az élet természetes folyamat, amely nem feltétlenül stressz és problémák nélküli. Ha megnézzük az állatvilágot, az állatok folyamatosan aggódnak a túlélésük miatt, hogyan lehet felülkerekedni azoknak a fenyegetéseknek, amelyek meg akarják enni őket, és elvenni az utódaikat. Az embereknél – a természet legfejlettebb részénél, – sincs ez másképp.

Egész életünkön át küzdünk. Miért van így? Ez azért van, mert természetünk az élvezetre irányuló vágy, amely folyamatosan fejlődik, nem mennyiségileg, hanem minőségileg és komplexitásában. A társadalom és az oktatás, nyomást gyakorol ránk éjjel-nappal, hogy magasabb és minőségibb örömöket hajszoljunk. Személyiségünknek megfelelően, folyamatosan ki akarjuk tölteni magunkat, amennyire csak lehetséges, feltételeink és környezetünk alapján, amelyek alakítják értékeinket és az élethez való hozzáállásunkat. Ezek a mércék határozzák meg, mit tekintünk örömnek vagy szenvedésnek. Minél jobban haladunk előre, annál tehetetlenebbnek érezzük magunkat

Hogyan irányítsuk a sorsunkat

Emberekként képesek vagyunk tudatos döntéseket hozni arról, hogy a meggondolatlan cselekedeteink, hogyan befolyásolhatják a természet más szintjeit és saját magunkat. Ehelyett az egónk irányít minket, a végtelen örömre irányuló vágyunk. Szeretni akarjuk magunkat amennyire csak lehetséges, még ha mások rovására is tesszük

A világ olyan körülményeket teremtett, mint egy íjazós játékban. Visszafordultunk és látszólag a fejlett emberiség egy olyan pontig jutott, ahol bővelkedik az önmegvalósítás eszközeiben, hogy mindenki jól érezze magát. Valójában azonban az út tele van olyan mértékű szenvedéssel, vérrel, háborúval és csalódással, hogy végül elkezdjük látni, hogy többé nem fog működni ezen a módon. Ezért mostantól kezdve el kell kezdeni elengedni a nyilat az íjról, és a megfelelő irányba kell fordítani, egy kiegyensúlyozottabb létezés felé.

Hogyan szenvedhet kevesebbet egy ember?

Sok időt vesz igénybe érezni ezt a kitöltésre irányuló belső vágyat. Sok energia, erő és lelkierő kell, hogy boldognak és szabadnak érezzük magunkat.

Mindenféle mechanizmust hoztunk létre, hogy elkerüljük a szorongást. Az emberek megpróbálták elzárni magukat, leválasztani magukat a kábítószerekkel, az alkohollal, vagy agresszív magatartás révén elengedni a frusztrációikat. De a környezet hatása az értékek formálódásában olyan erős, hogy a valóságtól való menekülés szándéka nem fog segíteni.

A problémákat nem lehet egy varázslattal eltörölni, de el kell érnünk egy kényelmes szintet, a normális aggodalmak és az egészséges élet egyensúlyában, ahol az ember képes megbirkózni a félelmekkel és a szorongássa. Ez nem jelenti azt, hogy elkerüljük a felelősséget, vagy a társadalom karjába kell vetnünk magunkat, hogy gondoskodhassunk feladatainkról. Ez azonban olyan feltétel, amelyet nem tudunk egyedül elérni.

Mitől függ ez valójában? Ez teljesen a környezet befolyásától függ, ami mind a probléma forrása, mind annak megoldása. A társadalomnak olyan módon kell megszerveznie magát, hogy az ember kiegyensúlyozott információáramlással legyen ellátva, a média által létrehozott torzulások nélkül, ami csak az emberek figyelmét akarja felhívni.

Egészséges verseny

Mindig vágynunk kell valamire, hogy az éhségérzetet együtt a kitöltés lehetőségével is rendelkezzünk. Ez természetes hajlam, amit nem kell elpusztítani. Azonban valamilyen hiányt kell tapasztalnunk, nem a szorongások, a fenyegetések és a félelmek mértékében, hanem olyan szintem, amely pozitívan húz engem a kitöltés felé.

A világ kerek lett. Egy olyan integrált rendszerben élünk, ahol egymástól függünk. Tudatában vagyunk a környezetre gyakorolt hatásnak, mivel benne élünk, így látjuk, hogy nincs más lehetőségünk, mint tökéletesíteni azon. Hogyan? Újfajta oktatáson keresztül, korai életkortól egészen a felnőttkorig.

Már a korai évektől kezdve integrált oktatást kell kapnunk, nem csak a tudást és az információt. Oktatásunk jelenleg egy olyan individualista versenyre összpontosít, amely arra késztet minket, hogy önzőbbé és egoistabbá váljunk. Ennek meg kell változni. Ehelyett, annak érdekében, hogy létrehozzunk egy olyan társadalmat, amely mentes a szorongástól és az egocentrikus alapú rendszerek sok más tüneteitől, az oktatásnak azon kell alapulnia, hogy mennyire tud mindenki hozzájárulni a társadalomhoz. Ez még mindig verseny lenne, de egészséges verseny, ahol az, aki többet segített és jó hangulatot ad másoknak, az válik egyre ismertebbé, és nem az, aki mások romjain épít sikereket maga számára.

Ha megvalósítjuk ezt az elvet, az életünk pozitív irányba fordul. Ez az új altruista hozzáállás, melyet fejleszteni és edzenünk kellene, mint egy izom, kibővülne, és pozitívan befolyásolná az ökológiát és az élet más rendszereit. Azonban mindez az emberek közötti kapcsolatok javításától függ, és ezzel kezdődik. Az oktatás eredményeképpen, ami a  társadalomnak egy személyre gyakorolt hatásának megváltoztatása, a szorongások és félelmek egy kiegyensúlyozott arányba fordulnának, minden más tulajdonságunkkal együtt.

Egészséges kapcsolat

Mint egy anya, aki védi a kisbabáját a külső negatív hatásoktól, vagy egy mágneses mező a föld körül, egy védőpajzsot építhetünk, amely egy erőteljes támogató rendszer az erős negatív hatások ellen.

A védelmező környezet elérésének eszköze az, az úgy nevezett kapcsolat-módszere, ahol az emberek egy körben ülnek egymással, hogy pozitív információkat oszthassanak meg és felemeljék a másokkal való kapcsolatukat. Megtanuljuk, hogyan fejlesszünk ki egy szelektív hallást, és megtanít bennünket arra, hogy személyes fejlődésünkhöz hogy szűrhetjük ki a fontos és haszontalan információkat a társadalom szerves részeként.

Az összekapcsolódott emberek körei a különféle játékok és gyakorlatok révén a szorongást átváltoztatják a biztonság, a boldogság és a kikapcsolódás érzésévé. Mindenki lenyűgözi a többieket azzal, hogy “kisebb” mint a többiek, és pozitívan befolyásolja a többieket, ha “nagyobb”. Mindenki viccekkel emeli a csoport általános hangulatát.

A túlérzékenységet enyhíti a mások nyugalmának – mint ellentétes megnyilvánulásainak –  magunkba szívása. Ha úgy játszunk egymással, mintha biztonságban lennénk, akkor ez a játék fokozatosan az új valóságunkká válik.

A szorongások, aggodalmak, és félelmek természetes összetevője a sminkünknek. A szorongás leküzdésének kulcsa tehát nem annak eltörlése, hanem a mások felé való átirányítás: az önmagunkra irányuló aggodalom megváltoztatása a másokkal kapcsolatos aggodalomra. Az összekapcsolódás módszerével és az egészséges kapcsolatok fejlesztésének technikáival való munkavégzés során mindenféle aggodalom átalakul a boldogság és a bizalom érzésévé.

https://laitman.com/blog/

12 nov 2018

Cikkeim a médiában – 2018 szeptember

Angolul

Medium:

10 Years to the Financial Crisis: What Now?

BlogActiv:

10 Years to the Financial Crisis: What Now?

Newsmax:

Trump’s Moves Better Suited to Our Interconnected Globe in Our Times

The Times of Israel:

15 Rosh Hashanah Insights You Don’t Know About
What Has Changed This Jewish Year?
Sukkot: How Humanity Can Live in Harmony Under One Roof
Why Is There Anti-Semitism?
The Meaning of Our Personal Yom Kippur and Its Connection to the World

JNS (Jewish News Syndicate):

“‘Tikkun olam’ in the New Year 5779

Jewish Boston:

What Has Changed This Jewish Year?

Linkedin Article:

Global-Political Disruption: Germany’s Response to Trump Cutting UNRWA Funding
Escalating UK Anti-Semitism: The Jewish People Must Unite to Fulfill Their Spiritual Duty

10 Years to the Financial Crisis: What Now?

Algemeiner:

‘Tikkun Olam’ in the New Year 5779

Blitz:

Tikkun olam begins with tikkun adam

Németül

BlogActiv:

Was hat sich in diesem jüdischen Jahr verändert?
Wie Trump die gekürzten 200 Millionen Dollar aus der palästinensischen Hilfe anderweitig nutzen kann
Was hat sich in diesem jüdischen Jahr verändert?
Warum gibt es Antisemitismus?

Franciául

The Times of Israel:

Les défis d’aujourd’hui pour les Juifs et le manque de direction
Qu’est-ce qui a changé cette année juive?
Souccot: comment l’humanité peut vivre en harmonie sous un même toit
Pourquoi y a-t-il de l’antisémitisme?
Qu’est-ce qui a changé cette année juive?

Dreuz.info:

Bouleversement politique mondial : la réponse de l’Allemagne au retrait de Trump du financement du fonds de l’UNRWA

Spanyolul

Huffington Post Spain:

La tormenta de Corbyn y la raíz del antisemitismo
Sucot: La humanidad en armonía bajo un mismo techo

BlogActiv:

Huracán “Florencia”: su poder depende de la relación entre las personas
Sucot: La humanidad en armonía bajo un mismo techo

Olaszul
Huffington Post Italy:

Evento: il nome in codice per la prossima crisi globale

BlogActiv:

‘La sopravvivenza dei più ricchi’ dipende dal fatto che dovranno cercare di salvare tutti noi
Migliorare la comunicazione nell’era degli smartphone
La ricerca della felicità e il fallimento del sogno americano

https://laitman.com/blog/

04 nov 2018

74 queries in 0,148 seconds.