Kérdés: Hogyan nyitja meg a Teremtő az ember szemét és szívét az Ő nagyságára?
Válasz: A Teremtő ezt a fény segítségével teszi, és az ember megkapja a megfelelő érzést.
A tízesben élni a Teremtő nagyságában azt jelenti, hogy a barátok mindegyike és mindannyian együtt csak arra gondolnak, hogyan fedjék fel az Ő nagyságát, és hogyan haladjanak előre ennek az érzésnek a hatása alatt.
Megpróbálunk oly módon kapcsolódni egymáshoz, hogy lebontsuk az összes köztünk lévő falat. Nem számít, hogy mindannyiunknak más a jelleme, különbözőek a vágyaink és gondolataink. Csak egyetlen dolog fontos – hogy célunk érdekében egységet alkossunk. Ez köt össze minket.
Így hát nem is szükséges változtatni a természet adta tulajdonságainkon. Ellenkezőleg. Annál jobb, minél több mindenben különbözünk egymástól. Ugyanakkor azonban egy célt tűztünk magunk elé, és mind azt akarjuk, hogy erre irányulva kapcsolódjunk össze. Ez a cél a Teremtő lesz, akit fel akarunk tárni, hiszen Őt a kapcsolatunk eredményezi.
A Teremtő neve: ’Gyere és láss!” (Bo-re), azaz elmegyünk oda, és meggyőződünk róla, hogy Ő egy. Amíg közös megegyezéssel, közös érzésben és belátásban, egyetlen egészként, kapcsolatunk egyetlen pontjában fel nem fedezzük Őt, addig nem tárulhat fel nekünk.
Azért hívják „Gyere és láss”-nak, mert kapcsolatunk által mi alkotjuk meg létezésének feltételét. Nem beszélhetünk Teremtőről anélkül, hogy ne formálnánk meg. Nem létezik, amíg nem alkotjuk meg a Teremtő koncepcióját, és nem kezd el Teremtőként csakis a mi viszonylatunkban létezni. Ezen túl, csak az elvont Felső Erő van, amit nem érhetünk el.
[287845]
A Nemzetközi Kabbala Egyezmény 2021/09/25 , „Belépés az Ibur állapotba - új világ feltárása”, 1. lecke
Ki Ő, a Teremtő? A Teremtő az az én belső érzékelésem a következő, magasztos állapotomról, amennyire képes vagyok elképzelni azt. Minden alkalommal, amikor változom, a Teremtőt is másképp képzelem el. Ezért hívják Őt héberül Bo-reh-nek – vagyis „Gyere és lásd”.
Meg kell értenünk, hogy nincs itt semmi abszolút vagy változatlan. Minden az ember megértésétől, érzékelésétől és elérésétől függ. A valóságban nincs örök vagy megváltozhatatlan igazság. Készen kell állnunk arra, hogy az érzékelésünk folyton változni fog. Amit ma feketének látunk, az holnap fehér lesz – és fordítva. A dolgokhoz való teljes hozzáállásunk, értékelésünk és nézőpontunk meg fog változni.
Ez elsőre úgy tűnhet, mintha egy bizonytalan rendszer lenne, amelynek nincs szilárd alapja. Ugyanakkor épp ez ad egy új, teljesen egyedi alapot, amit úgy hívunk: „hit az értelem felett”. Más szavakkal: az egoista vágyban lehetetlen olyan konkrét tudást szerezni, ami végleges, és soha nem változik meg.
Ez a folyton változó „igazság” valójában előre mozdítja az embert, hogy keresse a szilárd talajt – és ez a keresés elvezeti ahhoz a felismeréshez, hogy az egyetlen megingathatatlan igazság a spirituális világban tárul fel. A valódi szilárd alap a hitben van, az adakozás erejében, nem pedig a megszerzés erejében. Ez olyan tényekben tárul fel, amelyek az értelem és az érzékelés fölött állnak – vagyis a Bina, az adakozás szintjén.
És ekkor hirtelen világossá válik, hogy nincsenek egymást kizáró dolgok, nincs valódi ellentét – sokkal inkább minden egyes elem egymást kiegészítve egy tökéletes egészet alkot. Az ember meglátja, hogy a Fáraó, a Teremtő, az ember önmaga és a kígyó – mind ugyanannak a teljességnek a részei. Ez a tökéletesség fedi fel magát az ember előtt, és ez válik minden cselekedete megingathatatlan és változatlan alapjává.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
