Dr. Michael Laitman

Egyiptom

Peszách – az első hasonlóság a Fénnyel

Közzétéve: 2025. április 18., 8:09

Rabash „A kivonulás történetének elmesélésére vonatkozó kötelesség” című cikkéből:

A Zohár könyve elmagyarázza, hogy miért nem szabad év közben maceszt enni, csakis Peszáchkor. Ez olyan, mint a király példázata, aki egyik alattvalóját miniszterré nevezte ki, és a kinevezés napján ünnepi ruhába öltöztette őt.

Később az alattvaló levette ezeket a szép ruhákat, és csak azon a napon viselte őket, amikor a rangot megkapta, hogy megünnepelje az eseményt. Ettől kezdve minden évben megemlékezett erről a napról, és ismét ünnepi öltözékbe bújt.

Ez az oka annak, hogy maceszt csak Peszách idején eszünk, az Egyiptomból való kivonulás emlékére.

Minden spirituális gyökérnek van egy anyagi ága.
Az egész univerzum egyetlen megszerzési vágyként lett megteremtve – „valami a semmiből”.
Ezen kívül semmi más nem lett teremtve.

A Fény hatással van az anyagra, és lenyomatot hagy benne.

Csak ez a lenyomat, és a HaVaYaH négy fázisa által vagyunk képesek megérteni és kutatni a Fényt.
Ha sikerül megváltoztatni a vágyunkat, akkor elérhetjük azt a Fényt, amely megteremtette az anyagot és lenyomatot hagyott benne.

Az egoista erőkből (Klipa) való kilépés csak egyik lépése annak az útnak, amely a Fény eléréséhez vezet.

Ha elérjük ezt a fokozatot, akkor elszakadunk természetünktől, amely a „semmi” alapján lett megalkotva, és elkezdünk kapcsolódni a Fény lenyomatához, amely a vágyban van jelen.

Ekkor elkezdjük megérteni:

  • Mi a Fény,
  • Mit tesz,
  • Hogyan teremtett mindent,

Mi történt a teremtés részeivel még az ember és a világ létrejötte előtt.

Más szavakkal, felemelkedünk a gyökerünkhöz, és felfedezzük, hogy a teremtés programjában volt egy különleges pont, amit „Egyiptomból való kivonulásnak” nevezünk.
Ez az a pillanat, amikor a vágy nem csak önmagát érzékeli, hanem kilép ebből, és elkezdi érzékelni a Fényt, az Eredetet, a Gyökeret.

Ettől a ponttól kezdve a vágy és a Fény kölcsönös kapcsolatba kerülnek, és együtt kezdenek működni.

Ez a felső gyökér megengedi nekünk, hogy közeledjünk hozzá, és vele együtt dolgozzunk – és ez az a pont, ahol megszületik az ember (Ádám), aki hasonló (domeh) a Teremtőhöz.
Ez olyan, mint egy születés.
Ezért nevezzük az Egyiptomból való kivonulást minden egyes egyéni lélek spirituális születésének.

Ez az oka annak is, hogy tiszteljük és megemlékezünk erről az állapotról.

Létezik kapcsolat a spirituális gyökér és az anyagi ág között, amely a világ, az év és a lélek kategóriáiban nyilvánul meg.

Ez a világ a spirituális világ tükröződése, ezért minden spirituális cselekvésnek vagy eseménynek megvan a megfelelő anyagi megfelelője.
Ezért ünnepeljük a spirituális folyamatokat az anyagi világban – ez a naptári ciklus lényege.

Minden hagyományunk valójában spirituális cselekedetek anyagi leképezése, amelyeket el akarunk érni és megvalósítani.

Az önző vágyból való kilépést és az első hasonlóságot a Fénnyel – amit spirituális születésnek nevezünk -Egyiptomból való kivonulásnak hívjuk.

Ez mindenki számára az első lépés.

Ez a hónap – Nissan – az összes hónap között az első, mert ez az ember spirituális fejlődésének kezdete.

Persze évekbe telhet, mire valaki eléri azt az érzést, amit „Egyiptomnak” nevezünk, és belátja, hogy ott már nem lehet tovább maradni.

Ez az állapot nagyon nehezen elérhető, mert előtte:

  • nyomást kell átélnünk,
  • kellemetlen érzéseken kell keresztülmennünk,
  • fel kell ismernünk, hogy nincs önuralmunk,
  • és felfedjük, hogy önző természetünk rabszolgái vagyunk.

Az, hogy ebben az anyagi világban élünk, nagy segítség számunkra.
Ez egy olyan spirituális állapot, amelyben teljesen a megszerzési vágy hatása alatt vagyunk, minden kapcsolat nélkül a Fényhez.

Ez az állapot lehetővé teszi számunkra, hogy érzékeljük az anyagiságot, és úgy érezzük, hogy élünk ebben a világban – az érzékelés legalacsonyabb szintjén.

Pontosan ennek köszönhetően tudjuk úgy szervezni az életünket, hogy lehetőségünk legyen kijutni ebből az állapotból, és elkezdjük érzékelni a spiritualitást.

[R132575]
Részlet a 2014. április 13-i napi kabbala lecke 1. részéből – Rabash írásai alapján

forrás: https://laitman.com/2025/04/passover-the-first-similarity-with-the-light/

18 ápr 2025

Hová vezet bennünket a történelem?

Közzétéve: 2025. április 15., 7:26

Kérdés: Az Egyiptomból való kivonulás az egoista világ utolsó anyagi határa. Ezen túl van egy feltételes vonal, amelynek átlépése után az ember elkezdi érezni a Teremtő szeretetét és adakozását.

Mi ez az átalakulás, amin keresztülmegyünk?

Válasz: Ez az utolsó korrekció, amit úgy hívunk: a végső korrekció (Gmar Tikun).

Ez akkor történt meg, amikor egy kabbalistákból álló csoport, Mózes vezetésével, kivonult Egyiptomból, egyesült a Teremtővel, megkapta a Tórát a Sínai-hegyen, és elérte a végső korrekciójukat.

Más szavakkal, mindez már megtörtént. Nekünk ma semmilyen körülmények között nem kell felmennünk a Sínai-hegyre. Az egyetlen dolgunk az, hogy belsőleg és spirituálisan felkészüljünk az egységre, a szívtől szívig való mozgásban.

Ekkor fogjuk megérezni azt az állapotot, amit úgy hívnak: „egy nép egy szívben”. Erre vezet minket a történelem. Minden, ami a világban történik, csak azért történik, hogy ezt beteljesítsük. A legboldogabb időben élünk.

[328346]
A napi kabbala lecke 2024. 04. 21-i anyaga alapján, Rabash írásaiból: „Amikor a Fáraó elengedte a népet”

forrás: https://laitman.com/2025/04/where-is-history-leading-us/

15 ápr 2025

Kiszabadulni a saját „Egyiptomodból”

749.02

Kérdés: Hogyan korrigáljuk az egyiptomiak Kelimeit [Edényeit] a gyakorlatban?

Mindannyian a saját „Egyiptomunkban” élünk, és ugyanakkor igyekszünk a leckék során a barátainkkal kapcsolatot teremteni. És ez olyan, mint két különböző világ. Hogyan tudjuk kijavítani ezeket a Kelimeket?

Válasz: Próbáljatok meg más barátokkal a Kelimetekkel összekapcsolódni, és így érezni a közös Kli-t az egységetekben. És ez már fel fog emelni, húzni benneteket.

Kérdés: Azt mondják, hogy a vágyak növelésének legjobb módja, ha az ember egoizmusba zuhan. Mi a garancia arra, hogy amikor lezuhanok, Mózes és Áron jön és kihúz onnan a nagy vágyaimmal együtt?

Válasz: Ez a munka minőségétől függ. Azzal a reménnyel és szándékkal kell az egoizmusba zuhannotok, hogy új edényekkel jöttök ki onnan, amelyekkel tovább tudtok haladni.

[323275]
Részlet a 2024.01.02-i Napi Kabbala Lecke „Rabash írásai; ’Miért van arra szükség, hogy edényeket kölcsönözzünk az egyiptomiaktól?’” című műsorából

Forrás: Getting Out of Your “Egypt” — Laitman.com

14 jan 2024

Szimbolikus történetek és spirituális minőségek

560

Kérdés: Pesach (húsvét) ünnepén macest, és nem kenyeret eszünk. Mi ennek a szokásnak a spirituális jelentése?

Válasz: Az Egyiptomból való kimenekülés az egoizmus elutasítását, az egó uralmától való megszabadulást jelenti. A maces evése megmutatja, hogy mi is pontosan ez az elutasítás. Az embernek el kell utasítania a kenyér elfogyasztását, mivel a liszt az egoista vágy tulajdonságát, a víz  pedig az önzetlen vágy attribútumát jelképezi

A liszt (megszerzés) és a víz (adakozás) nem férnek meg egymás mellett. A Pészach ünnepe a megszerzés és az adakozás minőségei közötti,totális elkülönülést jeleníti meg. 

Kérdés: Az Egyiptomot elhagyó emberek mindezeken az állapotokon keresztül mentek?

Válasz: Igen, érezték, hogy így kell cselekedniük. 

Kérdés: Ezekben a szimbolikus történetekben akartak ábrázolni mindent? Nem lehetett volna valami más módot találni?

Válasz: Nem, mivel a spirituális minőségek még nem jelentek meg. Hogy ábrázolhatnád akkor őket? Csak az ágak nyelve által van rá lehetőség.

Mindennek spirituális gyökerei vannak. Ezen a szinten, belső erőink között történik minden, viszont lehetetlen leírni a történéseket, mivel nem ismerjük ezeket az erőket. Ismeretlenek számunkra, még névvel sem tudjuk illetni őket. A spirituális gyökerekből származnak az ágak (következmények), amiket a mi világunkban tapasztalunk, mert ez a világ a Felső teljes hasonlatosságára lett elrendezve. Ebből következően elővehetek olyan szavakat, mint „liszt”, „víz”, „Egyiptom”, „Vörös tenger”, és így tovább, és használhatom ezeket a jelentéseket, miközben képzeletünk a spirituális gyökerek szintjén mozog.  

[279479]
KabTV “Spiritualis Állapotok” 19/04/15
Forrás: https://laitman.com/2021/03/allegories-and-spiritual-properties/

21 okt 2021

A babiloniak szétszóródása és letelepedése

747.01

Megjegyzés: Van némi hasonlóság Ábrahám és néhány ezer főből álló követőinek, illetve az izraeliták Egyiptomból történő kivonulása között. A különbség, hogy Ábrahámot nem üldözte senki, a zsidóknak viszont a fáraó és serege voltak a nyomában.

Dr. Michael Laitman válasza: Ábrahám nagyon egyszerű módon osztotta fel az embereket. A legtöbb babilonit maga mögött hagyta, mivel tudta, hogy őket egoizmusuk miatt úgyis elvesztené, és szétszóródnának egymástól.

Ez az úgy nevezett “Nagy Kommentárban” (Midras Rabba) is leírásra kerül, ami ugyanarra az időszakra utal, mint az Ábrahám féle “Teremtés könyve”.(Sefer Yetzira)

Látjuk tehát, hogy rendelkezésünkre állnak négy és fél ezer évvel ezelőtt írt források. Persze ez nem a közelmúlt történelme, elviekben azonban mégis hihetünk a leírtaknak, hiszen ahogy feltárulnak ezek a régi történetek, úgy látjuk be egyre inkább, hogy azok a könyvek az igazságot tartalmazzák.

Noha Babilont egyetlen, kb. három ezer főből álló nemzet alkotta, ezek számos ősi törzs és nemzetség tagjaiból álltak össze. Ábrahám az „Ivri” törzs leszármazottja volt. Ezért is hívták úgy, hogy „Ábrahám, az Ivri”. 

Josephus Flavius, a megbízhatónak vélt, nagyhírű történetíró érthetően beszámol arról, hogy az emberek milyen módon népesítették be a Földet. A babiloniak egy része Németországba, egy másik az Appeninekhez ment, aztán volt, aki Kelet felé (India és Kína irányába) vándorolt, volt, aki észak felé, a mai Oroszország irányába indult, mások pedig Afrikába vonultak át. Nyilván Josephus Flavius más neveket használ, de maga a folyamat könnyen követhető és beazonosítható.

[278628]
KabTV “ AZohár Köyvéek az erejer” #6
Forrás: Resettlement Of The Babylonians | Laitman.com

13 márc 2021

Mózes – a szívben lévő pont megmutatkozása

527.03

Kérdés: Mózes az ember erejének szimbóluma?

Válasz: Igen, ez a szívben lévő pont megmutatkozása, amely a személy vagy csoport életének valamely fázisában következik be.

Kérdés: Mi a különbség Mózes és Ábrahám között?

Válasz: Ugyanaz a Teremtő iránti törekvés jellemzi őket, de eltérő szinteken.

A szívben lévő pont az egoizmus növekedésének képében kezdi meg fejlődését. Mindenféle egoista minőséget és formát vesz magára. Anélkül, hogy elmerülnénk az egoizmusban, lehetetlen a Teremtő felé végzett cselekedetek megkezdése. Így hát Mózesnek jó alaposan alá kell merülnie az egóban – nem véletlen, hogy Batia, a fáraó lánya nevelte fel a fáraó palotájában. Ezután készen áll küldetése beteljesítésére. 

De hogy a küldetést véghezvigye, muszáj elszakadnia nevelőanyjától és örökbefogadó nagyapjától. Aztán pedig jön az állapot, amikor annak dacára, hogy Egyiptom hercege, még is rákényszerül, hogy elmeneküljön Egyiptomból. 

Miután külföldre szökik, találkozik jövendőbeli feleségével, Jetró lányával, Cipórával. Két gyermekük születik. De egy idő után visszatér Egyiptomba, hátrahagyva feleségét és gyermekeit.

Kérdés: Amikor erről beszél, nem jelennek meg ezek az emberek a képzeletében, miközben mennek valahova, megérkeznek valamilyen helyszínre, vagy gyermekeknek adnak életet?

Válasz: Nem, persze, hogy nem. De a könnyebb befogadás miatt ilyen formában lett leírva.

Kérdés: Ha a tízes szempontjából vizsgáljuk az eseményeket, hova menekülök a tízesből? Mi megy végbe a tízesben?

Válasz: Nem szöksz el a tízesből. Amikor a tagok belátják, hogy képtelenek elérni a Teremtőt, akkor helyes fogalmat alkotnak lényegiségükről és spirituális gyökerükről.

Még inkább megerősödik az egységre törekvés a tagokban. Elérik a szívben lévő pontot, amit Mózesnek hívnak, és elkezdenek dolgozni vele. Végül azt találják, hogy ez a pont a fáraó, azaz egoizmusuk uralma alatt áll, emiatt nincs rá remény, hogy fölé kerekedjenek, addig a pontig, amíg mechanikusan vagy mesterségesen akár, de teljesen le tudják vetni magukról annak igáját. 

Kérdés: Mi a jelentése ezeknek a folyamatoknak? Mózes elmenekül, és 40 évig a sivatagban él?

Válasz: Elszakad egoizmusától, nem akarja használni. Ez még nem a kivonulás Egyiptomból, de egyfajta elszakadás.

Mózes (a szívben lévő pont) úgy létezik, mintha elkülöníthető, független lenne az egoizmustól. Ezért amikor visszatér Egyiptomba, teljes mértékben a fáraó ellentéte. Nem a nagyapjaként tekint rá. Ő már egy vadonatúj ember, aki eljön, és azt követeli, hogy „Engedd szabadon a népem!”

[277295]
KabTV “Spiritualis Állapotok” 19/04/15
Forrás: Moses—The Manifestation Of The Point In The Heart | Laitman.com

10 febr 2021

Rosh HaShanah – egy új élet kezdete

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.

[270837]
Napi Kabbala lecke Első része  20/09/14, “Slichot
Forrás: https://laitman.com/2020/09/rosh-hashanah-beginning-of-a-new-life/

29 szept 2020

Az átjáró a falon

Az átjáró a falon

Baal HaSulam írásai: „A Kabbala tanítása és a lényege”

„A Tóra fent-említett erejének megfelelően, azaz a benne lévő Fény mértékének megfelelően, természetes, hogy a Tóra szintekre oszlik, annak a Fénynek mértékében, amit valaki a Tóra tanulmányozása során szerez meg”.

A Tóra, az eszköz az eredeti vágy korrekciójára. A Fény, amely a „létezés a létezésből”, létrehozta a vágyat, ami a „létezés a semmiből”, és fejlesztette ezt a vágyat, azért, hogy korrigálja, míg el nem éri a kívánt állapotot. Így Tórának nevezzük a Fényt teljes hatását a vágyon annak fejlődése során.

Tehát, a Tóra, a vágy korrekciójának a módszere, ami által a vágy eléri a kívánt állapotot. Az egyéni Fények, „összerázzák” a vágy edényeit, összehangolják őket, összekapcsolják, és szétkapcsolják, és ez az egész Tóra.  Beszélünk róla, és koordináljuk magunkat olyan mértékben, amilyen mértékben képesek vagyunk foglalkozni vele, és magunkra vonzani a Fényt. Azt a részt, amelyet magunkhoz vonzunk, azt Tórának nevezzük. Magunkra tudjuk vonni a Fényt a vágy öt szintje egyikének megfelelően (az Aviut szintek), amely a gyökér szintjétől (a nullától) egészen a negyedikig terjed. Ennek megfelelően, a Tóra számunkra öt részre osztható.

Amikor tanulunk róla, akkor a törött részek közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Ma, mi az egoista kölcsönkapcsolatokat vizsgáljuk a részek között. Ezek a részek egymástól függenek, azonban a kapcsolatuk helytelen, és azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell őket helyesen összekapcsolni egymással.

Ezért szükségünk van a Reformáló Fényre, hogy létrehozza a jó kapcsolatokat a teremtés különböző részei, vágyai között, és az összes kölcsönhatást az emberek között, abban a rendszerben melyet ezek a részek alkotnak. Azt akarjuk, hogy a Fény, rendezzen el bennünket egy helyes kapcsolatba, ellenkező esetben, az emberiség minden eredménye kudarccal fog végződni.

Ezért szükségünk van a Kabbala Bölcsességére, az eszközre, ami biztosítja számunkra, hogy magunkra vonhassuk a Fényt. Ez visszavezet bennünket a forráshoz, és akkor az általános Fény, a Teremtő, fel fog tárulni a korrigált kapcsolatainkban.  Amikor tanulok, én összerendezem mindezen komponenseket, kimozdítom őket a törött állapotból, a korrigált állapotba, a vállságból az egységbe, egy egoista megszerzésből az általános altruista viszonyokba, a helyes kapcsolatba és a kölcsönös garanciába, majd pedig a helyes kapcsolatok, azaz a helyesen működő rendszer ez által feltárul számomra

Ez a kapcsolat fokozatosan tárul fel. Ha csak a vágy első szintjén (rétegén) cselekszem, akkor feltárom a „titkot” (Sod). A második szint (réteg) az a „allegória” (Drush), a harmadik az „utalás” (Remez), és a negyedik szint (réteg), amelyben az összes kapcsolat helyes módon van, kiigazítva, amely feltárja előttem „egyszerű jentés-t” (Psat). Itt minden egyszerű, feltárult és nyitott.

Ezáltal, az edények korrekciójának az eszköze a Tóra, azaz az edények és a negyedik szinten lévő (Behina Dalet) ember korrekciója, mivel a negyedik állapot tartalmazza az előző összes állapotot. Amikor az ember korrigálja magát, ezzel együtt a többi szint is korrigálódik, azaz a kövületi, a növényi, és az állati szintek.

Ezért, minden a Tóra tanulásán múlik. De ez azt jelenti, hogy meg akarom tanulni a különböző formájú edények közötti helyes komponenseket és kapcsolatokat, amely elvezet engem a helyes kapcsolathoz, a valódi rendszerhez, ahol a vágyak kapcsolatba vannak egymással egy kölcsönös adakozásban. Ez lehetővé teszi számomra, hogy felfedezzem a Teremtőt.

Így, a különböző vágyak kapcsolata és kölcsönhatásai miatt az egymás felé való kölcsönös adakozáson keresztül feltárom a Teremtőt. Miért? Mivel a helyesen összekapcsolódott vágyakban, spirituális Partzufokban, „körökben” és „egyenes vonalakban” manifesztálódik a TANTA (Ta’amim, Nekudot, Tagin és Otiot), az érzékelés összes részlete, azaz mindez feltárul a hozzám érkező Fényen keresztül. Ez által felfedezem azt, ahogy a Fény és edény támogatja egymást és ez megadja számomra azt, hogy érezhessem, feltárhassam mindennek a gyökerét, annak az elvnek megfelelően, amely a következő: „A, cselekedeteid által ismerlek meg Téged Uram”. Ez önmagát a Fényben és az edényben fejezi ki, a TANTA szerkezetében, HaVaYaH –ban és ilyen módon jelenik meg bennünk.

Ez a teremtés célja. Valójában, képes vagyok feltárni Őt az összetapadás által, amit elérek az út végén. Felfedezem a Teremtőt a korrigált edényemben, a Tanta, a HaVaYaH által, amely feltárult, és ez által, örömet adok Neki, ugyanúgy, mint, ahogy Ő ad nekem. Hála ennek a viszonosságnak, elérhetjük az összetapadást, és a végső állapotot.
Valójában, ezek a szempontok nagyon közel vannak egymáshoz, és a legfontosabb dolog számunkra az, hogy megpróbáljuk összekapcsolni őket. A válság, a jelenlegi problémák, az ellenségeink, amely ellenünk vannak, és a Teremtő az, aki megment minket tőlük, ezt az egész folyamatot, amelyen keresztül megyünk, egyben kell látnunk, és úgy kell rá tekintenünk, mint egyetlen rendszerre.

Egyelőre térjünk vissza a Tórához, amely Mózes által lett írva. Ebben leírta, és bemutatta a rendkívüli folyamatot, amely előttünk áll. Mondva van, hogy „Minden generációban az ember, úgy kell, hogy lássa magát, mintha Egyiptomból jött volna ki”. Az teljes történelem a jelenlegi válságig, összehasonlítható hét éves bőséggel. Mert általában, elégedettek voltunk az egoista vágyukkal, az „Amerikai álom”- mal, amely úgy tűnt, hogy valóra válik. Egymással versenyezve azt vártuk, hogy egyre magasabbra é magasabbra emelkedünk, egyre többet és többet szerzünk meg és uralkodni fogunk a természet felett.

Majd hirtelen megérkezett a hét évig tartó éhínség, az ígért jutalom már nem volt többé kielégítő, éppen ellenkezőleg, ezek megalázóak és lekicsinylőek voltak számunkra. A munka túl keményé vált, mint a rabszolgaságban. Növekszik a kétségbeesés, elviselhetetlen iga alatt nyögünk, és nem találjuk a kiutat. Az egész világ zűrzavarban vergődik, és lényegében ezek az állapotok az Egyiptomból való kivonulás” elő hírnökei. Mi egyre közeledünk a teljes tehetetlenség felismeréshez, és az egyetlen kiút, hogy megmutassuk az embereknek a spiritualitásba vezető ajtót. Valóban, ez egy átjáró a falon keresztül egy új világba. Azonban, az áthaladás feltétele az, hogy nem a falat nézed. Meg fogjuk próbálni…

2013.11.19, Baal HaSulam írásai „A Kabbala tanítása és a lényege”

ford: B.S

lekt:FB;KN

forrás: The Passage In The Wall

Posted on November 22nd, 2013 at 11:04 am

מעבר בקיר, 24.11.13, 15:54

01 dec 2013

Engedd el a népemet!

A hét év bőség – ben,  az ember még mindig reménykedik abban, hogy mindent megkap az  önző céljai elérésére.  Ezért hajlandó nehéz munkát végezni, és sok erőfeszítést is befektetni, mert egyelőre megtölti őt a bőség, egyszerűen kitölti az egóját.

Úgy tűnik, hogy Egyiptomban létezik beteljesülés, és mindez az emberé: az összes élvezet ezen a világon, és a spirituális világban is. Az ember azt gondolja, hogy képes elérni egyedül mindent, és azt magának akarja, nem helyezi azt a célt maga elé, hogy élvezetet adjon a Teremtőnek. Mert csak a saját profitja lebeg a szeme előtt.

Könnyedén átlátható, hogy hogyan fogja fel az ember a problémákat. Abban a pillanatban, amikor megjelenik valamilyen nehézség vagy kellemetlenség, az ember azonnal elkezd gondolkozni, számításokat végezni, de csak a saját maga hasznára. Szóval, ha az ember ebben az állapotban van akkor még mindig nem ért véget a hét évi bőség időszaka. Folyton azt érzi, hogy valami hiányzik, valami veszély jelent az egója számára, és bizonytalanságot érez, egyfolytában aggódik magáért.

Ezt nevezik a hét évi bőség – nek, ha az ember átszűr mindent az önző vágyain, amikor még képes szenvedni, megsértődni, megsérülni, akkor még mindig az önző eredményekhez van hozzáláncolva, azaz ahhoz, hogy mennyire lesz jó vagy rossz számára. Amikor kételkedik, és azt érzi, hogy talán érdemes elmenekülni erről az útról, és azt gondolja, hogy talán lehet, hogy csak saját magának árt ezzel az úttal. Ha az ember ezen gondolkodik, akkor már be is bizonyosodott, hogy a hét évi bőség időszakában van.

Az éhínség hét esztendeje  azzal kezdődik, hogy az ember közömbös lesz arra mit kap, vagy mit sem a megszerzési vágya számára, mert fölé emelkedik ennek a megkötöttségnek. Abban a mértékben, amilyen mértékben az ember készen áll fölé emelkedni az éhség érzetének, abban a mértékben  halad az adakozás felé. Ezen a ponton kezdődik a valódi és komoly munka.

Úgy vélem, mi most lépünk be az éhínség hét esztendejé – be. Remélem, hogy át fogjuk érezni az éhínség szenvedéseit, és a nehézségekben megerősítjük egymást. Az összes munka Egyiptomban csak az összekapcsolódásban és az egység erejében van. Egyre többen kritizálnak, ellenségesek velünk, hibáztatnak valamiért, gyűlölnek, annyival jobban megerősödünk, nekik köszönhetően. Ez olyan, mint amikor a farkasok körbevesznek egy csorda juhot, és arra kötelezik őket, hogy szorosabban tapadjanak egymáshoz.

Mert csak ennek a segítségével tudunk összekapcsolódni. Az egónk elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy közeledjünk egymáshoz. Csak a kegyetlen farkasok, azok akik egyre közelednek felénk, körbe vesznek minket és megpróbálnak megharapni, s ez által megkövetelik tőlünk, hogy egyre szorosabban egyesüljünk, és belsőleg összekapcsolódjunk. Izrael olyan, mint egy juh-nyáj és csak a farkasok által erősödhet meg.  Remélem hogy elég erősek leszünk, azért, hogy a Teremtő sok gyűlölőt küldjön nekünk, akik még inkább megerősítenek bennünket, az összekapcsolódásban. Az összeforrott egységben feltárjuk annak a szükségességét, hogy kilépjünk a megszerzési vágy rabságából, és belépjünk az adakozási vágyba.

Ezek az állapotok hozzátartoznak, sőt szükségesek az úthoz, és keresztül kell menünk rajtuk. A világ ezt kéri tőlünk, és nincs más választásunk, meg kell hogy tegyük a szükséges lépéseket. Egy teljesen kivételes állapotban vagyunk, amely az Egyiptomi kivonulás előtti állapot. A Tóra is erről beszél.

Lassanként felfedezzük magunkban az egó 49 tisztátalan kapuját, amelyek  a menekülésbe hívnak, és arra, hogy rejtőzzünk el valahová, egy csendes sarokba, és zárkózzunk be, szeparálódjunk el a többiek elől és váljunk láthatatlanná. De nem szabad engedelmeskednünk! A fáraó elé kell állnunk szemtől-szemben, és azt kell mondanunk: „Engedd el a népemet!”, és a Teremtő megjelenik köztünk, és a tíz csapás Fényével kényszeríti a Fáraót..

2013.10.18, Esti vacsora

ford: B S

KA

25 okt 2013

Jövő nélkül

Kérdés:

A Teremtő mondta Ábrahámnak: „Leszármazottaid  idegenek és rabszolgák lesznek, és elnyomottak lesztek négyszáz esztendeig”. Miért kell, hogy  a száműzetést  a kínzás kísérje?

Válasz:

Tehát, ilyen ez az időszak a definíció szerint. Elsősorban bekerülsz a rossz dolgokba.

Először is „hét évet a jóllakottságban” élsz. Ez a sikeres egó fejlődési szakasza. Jó neked, és akkor te építesz egy virágzó demokratikus társadalmat, ahol minden ragyog …

És itt véget ért a „hét évi jóllakottság”. Szeretnéd folytatni a végtelenségig ezt az „álom repülését”, de hirtelen valami megváltozik, és te magad nem tudod, hogy miért.

Különösen lehet látni a fiataloknál: megjelent a „virág nemzedék”, a hippik, az emberek már nem szeretnének gyermekeket szülni, férjhez menni. Sokan ahelyett, hogy mindenféle nagy dolgokat és a különböző projekteket kezdjenek, megelégednek a drogokkal. Senkit nem érdekel, hogy repüljön a Holdra. Az űr és a csillagok nem vonzóak, mint korábban, mi érdekel minket?

Hirtelen az emberiség elvesztette a jövőjét. Miért? Mi az oka? Tudjuk, hogy hol van az oka: az emberek megvalósították az egójukat a végletekig. Vége a leltárnak.

És ezért ma már olyan, mintha mennénk visszafelé. Az egót, amit eddig kifejlesztettünk, az most elkezd enni minket: a mai élelmiszer csak kárt okoz, a szolgáltatások nem normálisok, az egészségügyi ellátás csak pénz keresés, és nem érdekli a te egészséged, a kormányok csak kiszívnak mindent a polgárokból. Az Ökológia, az egy jelentős példa az  aggodalom hiányára: nem érdekel minket, hogy mi marad a gyermekeinknek és unokáinknak, mert úgyis sokan gyermektelenek. Hogyha ez így folytatódik tovább, akkor a következő generációban a legtöbb embernek nem lesz gyermeke.

Így, eszi magát végig az egó a „hét éhség esztendeig”. Az „Éhség”, ebben az esetben, az úgynevezett „gonosz beismerés” része, abbol az egóból, amit kialakitottunk a „hét jóllakottság év” alatt. De, még mindig van hová romlani, világháborúkra és egyéb katasztrófákra, és mégis, ma már el lehet jutni egy végső összegzésre, és felgyorsítani a „kivonulást Egyiptomból”. Minden rajtunk múlik.

De itt, már nem lehet kijönni a bánat érzés nélkül, a száműzetés érzése nélkül. És a „száműzetés”, az a Teremtő jelenléte hiánya bennem, bennünk. És ezt csak akkor lehet megérezni, amikor szétszórva vagyunk, széttörve, felosztva, összetörve. Majd a száműzetés végső szakaszában, fogunk akarni összekapcsolodni, azért mert a kapcsolodásban tudjuk megtalálni az új erőt, a belső és a felső erőt.

És ki lenne képes ezt megtenni? Egy kis maréknyi ember.

Egy ilyen időszakban vagyunk most. Meg van a lehetőségünk hogy felgyorsítsuk a fejlődést, forduljunk el a halál szenvedő útjáról, az „Áchishéna” (Felgyorsított) útjára. Hogyan? Az integrált oktatás által és Kabbala terjesztése által. Mert azért volt megadva, különben folyamatosan tudtunk volna  fejlődni a szenvedések által. A Kabbala azért volt adva, hogy „Áchishéna” útján fejlődjünk és nem a „Beito” útján, hogy hívjuk meg a Reformáló Fényt és ne várjuk meg a bajokat és a csapásokat.

De ismétlem, a szenvedéseket mégis meg kell éreznie mindenkinek. A kérdés az, mikor leszünk elég okosak ahhoz, hogy átadjuk a fizikai szenvedéseket, a szereteti szenvedésekért? Mikor fogunk akarni szeretni, adakozni, összekapcsolódni? Ez a terjesztéstöl függ, a figyelmünktől, az érzékenységünktől.

Kérdés:

Ez úgy jön ki, hogy nem számít  mennyi erőfeszítést fektetünk be, a bajok és a csapások még erősebbek lesznek?

Válasz:

Nem. A csapások minőségiebbek lesznek. Majd felfogjuk őket megértéssel, érzéssel. Ezek „édesített” csapások lesznek, feltéve hogy kapcsolódik a fő csoporttal.

És akkor majd meg kapja a csapásokat a „Hászádim Fényben” (Kegyelem Fényben), ami azt jelenti, hogy ezek nem lesznek bajok és csapások számodra. A helyzet az, hogy meg kell, hogy kapjad a gyógyítást, de a keserűsége el lesz rejtve édes csomagolásban.

2013.10.07, Baál HáSzulám, „A föld öröksége”

ford: B S

szerk: Sz I

14 okt 2013

85 queries in 0,247 seconds.