Dr. Michael Laitman

értelem

Az elme az érzések szolgálatában

624.04

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a Kabbalista tudás terjesztésekor előfordulhat, hogy valaki nem érti az anyagot, mégis valamiféle mechanizmus váltódik ki bensőjében, ami fontosabb annál, mint amikor az elme felfog egy logikai alapon nyugvó magyarázatot.

Hogy működik ez az egész?

Válasz: Igen, a lényeg, hogy a hatás először az érzések terén jelentkezik, ezután következik be a megértés.

Miért kell egyáltalán törődnöm az elmével? Az csak az érzéseket szolgálja. Először látok egy képet, érzem, aztán elkezdek gondolkodni róla. Így van ez mindenben a világban és mindenben az érzékelésünkben. Az elme csak az érzéseimet szolgálja. Meghatározza az érzéseket, méri őket, rendszerezi, összehasonlítja, elemzi, és véleményt alkot számomra.

Ezért, ha meg kell változtatnom a véleményemet az érzéseimről, az egy feladat, és ha az elmém segítségével kell megváltoztatnom az érzéseimet, az egy másik feladat.

Kérdés: De hogyan történik a kabbalisztikus tudás fizikai terjesztése?

Válasz: Csak felülről. Mi adjuk meg a feltételét annak, hogy a fény még szélesebb körben terjedjen, még mélyebbre hatoljon.

Annak köszönhetően, hogy kifelé kapcsolódunk más emberekkel, lehetővé tesszük, hogy a fény rajtunk keresztül hasson rájuk. Így fokozatosan megváltozik a véleményük, a hozzánk, a világhoz, mindenhez való hozzáállásuk.

[309117]
A KabTV „Hívást kaptam. A terjesztés finomságai” 2012.04.21
Forrás: Mind in Service of Feelings | Laitman.com

04 Már 2023

Mi a helyes érzelemkifejezés lényege?

632.4

Kérdés: Hét olyan alapérzelmet különböztetünk meg, amelyek mindegyikét különálló arckifejezés kíséri, ezek: szomorúság, harag, megvetés, undor, félelem, meglepődés és öröm. Darwin a szeretetet is elemi érzésnek tekintette, noha ehhez nem járul arckifejezés.

Hogyan tudjuk megfelelően kifejezni az érzéseinket? És most értsük ide a szeretetet is!

Válasz: Ez az adott ember személyiségétől függ. Mindenki a maga módján fejezi ki érzéseit. Bizonyos kifejezések csak bizonyos alkatú embereknél jelennek meg.

De a lényeg az, hogy nem kell gondolkozni a kifejezés módján. Csak légy minél őszintébb! Tegyél meg mindent, hogy a többiek jól érezzék magukat a közeledben, és akkor az összes arckifejezést helyesen fogja értelmezni a környezeted.

[274622]
KabTV “Kabbala Expresz” 20/11/06
Forrás: How To Express Your Feelings Correctly? | Laitman.com

29 dec 2020

A szívben lévő munka

Az imát, szívben történő munkának is hívjuk, mivel az elme ellenállása ellenében kell haladnunk. Vagyis olyasmit kérünk a Teremtőtől, amit egész személyiségünk ellenez. Ebből következik, hogy minden egyes ima speciális szívben folyó munkát kíván meg, mivel saját elménk és értelmünk ellenében megyünk előre. Az értelmünk azonban mindig az ellenkezőről ad bizonyságot számunkra.

Azonban nem akarom elmémmel megérteni, hogy érdemes a Teremtőért munkálkodni. Kizárólag értelem feletti hitben akarok dolgozni.

Érdekes, miként működik a folyamat, hiszen érzem, hogy egész bensőmet kitölti az ellenállás: nem akarok kapcsolódni, imádkozni, a többiekért tenni, terjeszteni vagy összeköttetésben lenni a barátokkal. Nem akarok semmi olyannal élni, ami közelebb visz a Teremtőhöz.

Ez a belső ellenállás minden nappal egyre egyértelműbbé válik, de minden alkalommal ellene kell mennem. Látom a bennem lévő vonakodást, és tudom, hogy pontosan hol van az egoizmusomban, de külső tetteimnek ennek az ellenkezőjét kell tükrözniük.

Nincs semmi, ami vonzó lenne a munkában, semmi, ami kötelezne az erőfeszítésre, senki nem kényszerít, hogy lépéseket tegyek. Én magam igyekszem megtalálni azt az erőt, amivel saját értelmem fölött tehetnék az adakozás javára. Így történik az átmenet az értelemből, az értelem és vágy fölé. Így történik az átmenet a korporálisból a spirituális világba. A spiritualitás egésze az értelem felett helyezkedik el, normális vágyaim fölött találok rá. 

[274374]
Reggeli Kabbala lecke Első rész 20/11/22  “Munk az éertelem feletti hitben”
Forrás: Work In The Heart | Laitman.com

17 dec 2020

A parancsolat öröme

A parancsolat lehetőség, hogy a Teremtőnek tetsző dolgot tegyünk. Annál jobb, minél nehezebb feltételekkel jár, olyanokkal, amiket az egoizmusom kellemetlennek él meg. Ez biztosítja, hogy a cselekvésben nincs egoista motivációm, sőt, az egó ellenében hajtok végre valamit.

Ha ez mind így van, akkor beszélhetünk ténylegesen parancsolatról: teljesítem a Teremtő utasítását, hogy közelebb kerüljek Hozzá, saját egoizmusom ellenállása dacára. 

A parancsolat örömét az adja, hogy minden egyes alkalommal jobban és jobban tudok valamilyen tettet megcselekedni, ami ellene megy az élvezet iránti vágyamnak. Lehet, hogy kis dolgot érek el vele, de a lényeg, hogy a cselekedet az egység kialakulását szolgálja. Csupán két összetevőre van szükségem: a kapcsolatra a barátokkal és a napi leckére. Ezekkel az eszközökkel kerülhetek közelebb a Teremtőhöz.

Ha minden nap mindkét feltételnek eleget teszek, akkor nem pazaroltam el a napot. Így kell felfogni az életet, és akkor megtelik értelemmel és különleges eredményekkel gazdagít. 

[274090]
Kabbala Reggeli lecke Első Rész 20/11/17 “Munka, az Értelem Felletti Hittben”
Forrás: The Joy Of The Commandment | Laitman.com

27 nov 2020

Az önismeret fontossága

Kérdés: Ma, a világjárvány időszakában kemény kérdéssel kell szembesülnünk. Hozzászoktunk, hogy ide-oda rohangálunk, néha önmagunk elől is elszaladunk. Félünk leállni, és farkasszemet nézni a félelemmel. Félünk, hogy megismerjük önmagunkat.

Most itt van a nagyszerű alkalom, hogy magunk és félelmeink jobb ismerői legyünk. Mit tanácsol? Véleménye szerint mi pontosan a félelem, és hogyan közelítsünk hozzá?

Válasz: A félelmet az ismeretlen szüli. Honnan máshonnan eredne? Az a személy, aki érti valamilyen jelenségnek a lényegét – még akkor is, ha az borzalmas –, más hozzáállással tud viszonyulni hozzá.

A jelenlegi helyzet nehézsége, hogy az emberek nem tudják, hogy mi és mi okból történik velük. Nincsenek tisztában avval sem, hogy mit hoz számukra a holnap. Sőt, az is a benyomásuk, hogy mindezek a kérdések a levegőben lógnak, valahogy senki sem érinti őket, és senki nem kínál megoldást rájuk.

Kérdés: Ön szerint fontos, hogy az ember megismerje saját félelmeit? Szükséges ez?

Válasz: Abban hiszek, hogy mindenkinek, aki ember módjára szeretne élni, meg kell ismernie, hogy mi okból született, miért került megteremtésre a világunk, mi van a halálon túl, stb. Fel kell tárnunk ezeket a kérdéseket, máskülönben olyan nyugtalanság járja át az életünket, hogy nem gondolkodunk ezeken a mélyebb összefüggéseken.

Kérdés: Két típusú embert látok. Az egyik teljesen elmerül a félelemben, a másik viszont nem veszi komolyan a problémákat. Ön szerint mi a középutas megoldás?

Válasz: Itt nem létezik középút. Az embernek meg kell értenie a vírus terjedésének okát. Át kell látnia, hogyan hat az ő személyes és az emberek közösségi életére, és mindezt miért adta nekünk a természet.

Más szóval, lehetőségünk nyílik rá, hogy előnyt kovácsoljunk a jelenlegi helyzetből. Választ kell találnunk rá, hogy miért élünk, milyen módon érdemeltük ki, hogy a természet ilyen módon büntet minket, és végül, hogy hogyan szabaduljunk meg a vírustól.

A maga teljességében szükséges felhasználni az aktuális helyzetet. Annál is inkább, mert mindenki otthon ül, és nem tudja, mit tegyen. Sem a vezetők, sem az átlagemberek. Most lehetőséget kaptunk, hogy megtaláljuk a választ a minket izgató kérdésekre.

Az állandó futkosás helyett muszáj, hogy megértsük létezésünk okát. Ha ez nem történik meg, belesüllyedünk a tudatlanság és értelmetlenség mocsarába.

https://laitman.com/2020/05/get-to-know-yourself/

10 máj 2020

Élet és halál, tizedik rész

 

Válaszd az adakozásban leélt életet

Baal HaSzulam, ’Bevezetés a tíz szféra tanulmányába’: „Lásd, ezen a napon eléd tártam az életet és a jót, valamint a halált és a gonoszat. Válaszd az életet!”

Ez annyit jelent, hogy válasszuk az adakozás és mások felé irányuló szeretet minőségeit. Nem könnyű, mivel a választás egoizmusunk fölött történik. Ez az, amiért megszülettünk.

Sok mindenen megyünk keresztül, hogy tényleg megértsük ezt. Adakozásban kell élnünk. Vagyis a többieket kell szolgálnunk, hogy eljuttassuk őket a kapcsolathoz, és evvel lehetővé tegyük számukra, hogy a Teremtő felbukkanjon közöttük. Ez az ember egyetlen életcélja. Minden más egész egyszerűen köddé válik, nem létezik.

Képtelenek vagyunk elképzelni, hogy a világegyetem a jelenlegi hamis állapotunkon kívül szerveződik meg. Az egoizmusunk teljesen hamisan mutatja, eltorzítja azt. Ha lehetőségünk nyílna rá, hogy mint egy kamera esetén, változtassuk a fókuszt attól függően, hogy éppen mi történik – azt tapasztalnánk, hogy az egoizmus minőségbeli növelésével vagy csökkenésével (azaz közelebb kerülve vagy eltávolodva másoktól) teljesen különböző világokat érzékelünk.

Reménykedjünk benne, hogy ez az igazság mindjobban feltárásra kerül közöttünk. Azonban ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a személynek csoportban, tízesben kell lennie. Csak a csoportban, azok gyülekezetében, akik az élet céljának elérésére vágynak, rakhatjuk össze azt a modellt, amit „halál utáni életnek” vagy „felső világnak” hívnak. Ezt még életünk során, ebben a világban is képesek vagyunk létre hozni.

A fentiek alapján, amennyiben valakiben megszületik az ilyesfajta vágy, szükséges, hogy csatlakozzon a csoportunkhoz, és részt vegyen gyakorlati jellegű, „laboratóriumi” leckéinken. Ekkor látni fogja, hogy mindez mennyire hatékony és kivitelezhető. Várunk minden érdeklődőt!

https://laitman.com/2020/02/life-and-death-part-10/

11 feb 2020

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

A képességek nem segítenek

A képességek nem segítenek

A fejlődés a Kabbalista csoportban

meglepően gyors és csodálatos, mert nagyon rövid idő alatt megyünk keresztül olyan állapotokon és érzékelési részleteken, amelyek a barátok nélkül jó néhány fizikai inkarnációt követelnének meg a reshimók hosszú transzformációján keresztül.

Ezen az úton semmit sem lehet “átadni”, ” átlépni”, ” levenni a listáról”. A Reshimók megvalósításának folyamata eredetileg meghatározott, és végig kell mennem ezen az egész spirálon. De a fejlődés üteme tőlem függ, és az határozza meg, hogy mennyire integrálódom a csoportba.

Még ha érzelemmentesen ülök is az órákon, “mint egy fatuskó”, értetlenül, az sem számít. Mindenki átmegy ezen.

A csoport egy csodálatos rendszer, amelyben kiegészítjük, hozzáadunk egymáshoz. Egyesek a vágy új “vaskosságát” tárják fel, másokat átjár a spirituális impulzus, és együtt, egészként hatunk egymásra.
A lényeg az, hogy a lehető legmélyebben beleéljem magam a csoportba, és meghajoljak előtte mindenemmel, meghajoljak bármilyen állapot szerint: akkor is, amikor tele vagyok élettel, egységgel, és akkor is, amikor “halott” vagyok.

A tehetségek és képességek itt nem segítenek; nem az tanulja meg a spiritualitást, aki okosabb. Mindenekelőtt arra van szükségem, hogy átadjam magam.

2014.01.16, Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár Könyvébe”

forrás: Talents Will Not Help

Posted on January 20th, 2014 at 10:51 am

הכישרונות לא יעזרו

פורסם: 19.01.14, 13:16  

26 jan 2014

Ezek csodálatos ellentétek

Ezek csodálatos ellentétek

Baal HaSulam írásából, “A Kabbala tanítása és lényege”: “A legnagyobb csoda, ezzel a bölcsességgel kapcsolatban a belefoglalt integráció: A hatalmas valóság minden eleme, összekapcsolódva bele van foglaltatva, és egymásba illeszkednek, addig, amíg minden egyetlen dologgá válik – a Mindenhatóvá -, amely a minden együtt”.

Az összes szépség, bőség, megértés, elérés és érzés, a részletek közötti kombinációból származik. Önmaga által semmi nem tud nekünk egy valódi benyomást adni. Csak amikor összekapcsolok távoli, ellentétes dolgokat és azok hirtelen kiegészítik egymást, akkor ez a kölcsönös jelensége a kétpólusú kompenzációnak tud engem inspirálni.
Minden a szeparációból, gyűlöletből, elidegenedésből, az együttes létezés teljes képtelenségéből indul ki, és hirtelen azt látom, hogy egy kompenzáció érkezik ezen keresztül, ami abban nyilvánul meg, hogy egyik rész sem tud teljes lenni a többiek nélkül. Mindenki egy felé irányul, és akkor a szeparáció erejének mértékében érzem a kapcsolat erejét.

A törés juttatott el minket a szeparációra az elválasztásra, a gyűlöletre, és a feloldhatatlannak látszó ellentétre, a különböző szinteken. Így, elutasítjuk egymást, készen állunk elpusztítani és megölni egymást, és ez még inkább így van a spirituális világban. Ott a jobb, és a bal vonal erői  egy összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben képesek működni, és minden egyes alkalommal az embernek, meg kell építenie a középső vonalat, annak érdekében, hogy összegyűjtse, és egyesítse az összes részt. Ez 620 -szor nagyobb Fényt hoz el az összes világnak, és ez örömet okoz a Teremtőnek.

Tehát, egyfelől a teremtett lények felfedik a sötétséget, és másfelől, a sötétségből elérik a Fényt. Azonban ez egy különleges Fény, mert ezt ők maguk hozzák létre, felfedezve a különbségeket, és az elutasítást, majd pedig feltárják az egységet és a teljességet.
Ez korábban nem létezett. Az egyik dolog az a Fény, amely korrigálja a teremtett lényt, és a másik a teremtés célja. Ez csak abban az emberben ébred fel csak, aki érzi ezt az egész folyamatot. Ezért, lehetetlen a vágy és a hiány nélkül feltárni ezt. Át kell menünk az érzékelés minden részletén, azért, hogy megnyíljon minden ajtó előttünk.

Ez az a csoda, ami a Kabbala Bölcseletébe bele van foglaltatva. Feltárjuk az ellentéteket és a kölcsönös kompenzációt. Ez a legnagyobb ajándék, amelyet a Teremtő által lett előkészítve a számunkra és a mi oldalunkról pedig, feltárjuk és megértjük ezt az ajándékot, köszönetet mondunk érte a Teremtőnek, és ezáltal megelégedettséget okozunk Neki.

Igen, a Teremtő látszólag berakott minket egy sötét pincébe, de ugyan akkor ez az a hely, ahol feltárhatjuk a Világegyetem összes csodáját.
2013.11.26, Baal HaSulam írásából, “A Kabbala tanítása és lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: These Beautiful Contradictions

Posted on December 3rd, 2013 at 10:12 am

הניגודים הנפלאים האלה

פורסם: 3.12.13, 12:53

14 jan 2014

“Visszaállítani az elme: igazság – hazugság fogalmát”

Az igazság és a hamisság egy pillanat alatt megváltoznak. Mi hallunk valamilyen véleményt, és azt gondoljuk, hogy az igaz. Aztán hirtelen hallunk egy másik véleményt, és ragaszkodunk hozzá, azt gondolva, hogy az az igaz, és ami volt az előtt az hazugságnak tűnik. Az igaz és hamis nagyon gyorsan váltakoznak, és még az édes – keserű érzés is változik, de nem olyan gyorsan.

Ennél fogva, a valóságban nincs semmi abszolút. Soha nem lehet pontosan azt mondani, hogy ez édes, mert lehet, hogy a következő napon keserű lesz a rossz hangulatom miatt. Vagy hirtelen felfedezem, hogy a cukor rendkívül káros, egyszerűen megöl, és nem is nézhetek rá. Ő már nem tűnik számomra édesnek, hanem mint, keserű, olyannyira, hogy félek enni valami károsat. Ez a félelem változtatja meg, az ízlésemet.

Akkor, hogyan tudjuk meghatározni, hogy mi az, ami állítólag édes vagy keserű, és mi állítólag igaz vagy hamis? Az igazság és a hazugság vizsgálata, az agyban történik, és az édes és a keserű vizsgálata a szívben történik, a vágyban. Ezért, figyelmet kell adnunk a szív munkájának, hogy az adakozásban legyünk és nem pedig a megszerzésben.

Ez már valamilyen standard, valamilyen mérő eszköz, amely által le tudom mérni magam. Most, nekünk az “igazság” azt jelenti, hogy keresni amennyire csak lehetséges magunknak. És ahol veszítünk, azt hívjuk “hamis”-nak. Általában így nézi az ember az életet, “elfogult” nézettel. Az egó letakarja a szemünket és nem hagyja látni, hogy hol az igazság, és hol van a hamisság. Ami haszont hoz azt “igazság”-nak hívja, és ami nem hoz haszont azt “hamis”-nak nevezi.

Nekünk olyan objektív intézkedéseket kell, hogy hozzunk, amely rajtunk kívül van, és ez az adakozás, amely szerint le tudjuk mérni az igazságot és a hazugságot,  helyesen állítjuk vissza az agyunkat. Egy ilyen lehetőséget ad nekünk a környezet. Ezért az “edények törése” távol tartott egymástól és bezárt mindegyikünket az egóba. De ha összekapcsolódunk a csoporttal a kabbalista szabályok szerint, akkor nekünk ez lesz az igazság.

Amennyire jobban le tudok mondani magamról és össze tudok kapcsolódni a barátokkal, annak függvényében meglátjuk ezt a szabványt, az igazságot. És e – szerint az igazság szerint én hamisságban mutatkozom. Ez tulajdonképpen a fő célja a csoportos munkának: kalibrálni, ” visszaállítani” magunkat az igazsághoz, úgy, hogy az igazság és az adakozás egy fogalommá változzon. És az adakozás az az én kapcsolatom a csoporthoz: amennyire oda adom magam a csoportnak annyira közeledek, és haladok jobban az igazsághoz, azaz az adakozáshoz.

Ez az első állapot, amelyet el kell, hogy rendezzünk magunkkal. És akkor biztosak leszünk, hogy helyes úton vagyunk, a helyes irányban gondolkodunk.

2013.07.30, Báál HáSzulám “Shámáti” cikkéből

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

83 queries in 0,180 seconds.